Kisalföld, 1973. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

1973. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK munkás seregszemle délután a téesz-fiatalok és az iparban, az intézményeknél dolgozó fiúk labdarúgó-mérkőzésével kezdődött a majális. Mosonmagyaróváron az ipartelepről a városközpont felé Csattogó zászlók Sokan a pokolba kívánhatták a május 1-i szikkasztó, helyenként és időnként viharos erejű szelet, az ünnepre emelt zászlók azonban vígan lobogtak, csattogtak, hajladoztak a házak ormain, a felvonulók tömegében. Mire Mosonmagyaróvárra értünk, már elkezdődött a május 1-i menet. A nézők kíváncsian nézték a MOFÉM-dolgozók rendezett sorait, élen az egyenruhás fúvószenekarral, a timföldgyáriakat, a Kötöttárugyár színes menetét, az 1-es számú Általános Iskola éneklő úttörőit. Felvonulás után a tömeg egy emberként a Május 1. liget felé igyekezett, ahol a dolgozók majálisának minden hagyományos ehető, iható, örvendeztető eleme előkészítve várt. Jánossomorja távolabb esik a járási székhelytől, Mosonmagyaróvártól, a község nagysága és iparosítottsága azonban teljesen indokolttá tette az ünnep önálló megszervezését felvonulással, kultúrműsorral, majálissal egyetemben. Fél tízkor indult el a menet a központból a téváll, a Zamatgyár, a fogyasztási szövetkezet, a termelőszövetkezet dolgozóival, a jánossomorjai lakosokkal. A művelődési központban az általános iskola tanulói adtak kultúrműsort, este pedig a fiatalok birtokukba vehették a művelődési központ udvarán elkészült kerthelyiséget, amelyről már tájékoztattuk olvasóinkat. Csorna felett repülőgép körözött, Éljen Május 1.! feliratú transzparenst vonva maga után. Az égbolt ezen és a derültségen kívül nem is tartogatott különösebb látnivalót, annál inkább a 85-ös főútnak a városon át vezető része, a belváros. Az ünneplők között ott voltak a MOFÉM-telep, a Műanyag-feldolgozó és Kefeipari Vállalat telepének dolgozói, a fejlődő ipar más helyi képviselői, az iskolák tanulói, és természetesen a város lakói. Az emelvényen Szalay József, a fogyasztási szövetkezet igazgatóságának elnöke köszöntötte a megjelenteket, méltatva május 1. jelentőségét. P. M. Az idén kora délelőtt a termelőszövetkezet majorjából indult az ünneplő falu népe, végig a Fő utcán. A termelőszövetkezet gépeit fellobogózták, s míg a menet a falut megkerülve a művelődési házhoz érkezett a KISZ-esek és a sportkör tagjai a májusfától a távoli vasútállomásig és vissza tisztelet-stafétát tartottak. A falu népét a művelődési otthonban az általános iskola tanulói köszöntötték. Majd Tiszteletstaféta Alig pihenhettek májusra virradó éjszaka a veszkényi legények, csupán átöltözésre jutott idő az ünnepség, a díszes felvonulás megkezdéséig: májusfát állítottak a vendéglő elé a falu minden leányának. Az erős szélben kemény munka volt, hajnalig eltartott. Veszkény azon falvak közé tartozik, ahol május elsején nemcsak majálist tartottak felszabadulás előtt, hanem előkerült a nemzetköziség piros zászlaja is, s ott lobogott az ünneplő menet élén a nemzeti lobogó mellett. Az apák örökségül hagyták az ünnepet a fiaiknak, lányaik Dal zengett Kapuváron Kapuváron délelőtt 9 órakor kezdődött az ünnepség. A város ipari üzemeinek dolgozói, a termelőszövetkezet tagjai, a sportolók, az áfész dolgozói énekszóval érkeztek a Fő térre. A termelőszövetkezet feldíszítve vonultatta fel azokat a gépeket, amelyek részt vesznek a kukoricatermesztés CPS-programjában. Az áfész dolgozóinak menete élén a szocialista brigádok, a kormánykitüntetettek haladtak. Hogy a felvonulás befejeztével elhangzott az Internacionálé, a dísztribünön a város vezetői a szórakoztató együtteseknek adták át a helyet. A nagy múltú, népviseletbe öltözött Kata-kör tagjai munkásindulókat énekeltek, az áfész népi együttese népi táncokkal szórakoztatta a közönséget. Iparosodó Bősárkány Bősárkány lakossága délután ünnepelt. A kultúrház délután 2 órára megtelt közönséggel, ahol az általános iskola tanulói, az úttörők köszöntötték műsorukkal május elsejét. A kultúrháztól indult zászlók alatt a menet a sportpályához. Az ünnepi menet transzparenseiről leolvashatta a néző, hogy Bősárkány iparosodó község. Az áfész és a termelőszövetkezet dolgozóinak menetét a soproni öntöde csiszoló részlegének, és a Mosonmagyaróvári Kötöttárugyár bősárkányi varrodájának dolgozói követték. A sportpályán sör égi virsli mellett nézhette 3 majális közönsége az áfész és a csiszoló üzemrész fiataljainak futballmérkőzését. (PdiF) Úttörők nykották meg Csornán a felvonulást. Kisalföld „Szocialista társadalmunk továbbfejlődése 777 azt kívánja, hogy őrizzük meg ... azokat a nagy vívmányokat, amelyeket a párt, a magyar munkásosztály, a dolgozó nép közös erőfeszítéssel a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetének megváltoztatásában elért... Le kell küzdeni mind a férfiak, mind a nők gondolkodásában meglévő, az egyenjogúság érvényesülését még mindig gátló, maradi nézeteket, valamint a gyakorlatban fellelhető ellentmondásokat és káros jelenségeket...” (Az MSZMP Központi Bizottságának 1970. februá 18—19-i ülésének nőpolitikai határozatából.) Hátrányos helyzet anyaság miatt? Sírva keresett fel egy kétgyermekes anya, M. A.-né és panaszkodott: — A Győri Fodrász Ipari Szövetkezet kozmetikusa vagyok. 1968. november 23-án — két héttel a szülés előtt — megkezdtem szülési szabadságomat. Amikor Róbert fiam 15 hónapos volt, megérkezett a második baba, Gergely. Amíg apróságaimat neveltem, szocialista társadalmunknak minden erkölcsi és anyagi juttatását élveztem. Anyasági segélyidőm 1972. december 31-ével lejárt, így jóval munkába állásom előtt, nem találván az elnököt, beszéltem Czuppon Sándor elnökhelyettessel, és elmondtam: szeretnék visszatérni volt munkaasztalomhoz Győrött az Aradi Vértanúk útjai Ifjúsági Fodrászszalonba, ahol a megnyitás óta dolgoztam. Közölte velem: semmi akadálya, bár négy és fél év nagy idő, az én állásomat már betöltötték ugyan, de semmi baj sincs, mert most kerül sor a fejlesztésre, vagyis a szalonban még egy kozmetikus fog dolgozni. Miután én előzőleg ott dolgoztam, szövetkezeti tag vagyok, engem illet az elsőség, bár vannak jelentkezők. Az emberi megértéstől és jóságtól megindítva boldogan tértem haza csöppségeimhez ... — Később mégis levelet kaptam, amelyben ez állt: „... közlöm, hogy a 2-es számú (Győr, Lenin út 29.) részlegbe történt beosztását nem változtatom meg, mivel a 7-es részleg (Győr, Aradi vértanúk u. 20.) létszámát időközijen fel kellett tölteni. A 2-es részleg is ugyanolyan központi fekvésű, és így ön ugyanolyan munkakörben (kozmetikus) és azonos munkadíjazás (teljesítménydíj) mellett fog dolgozni, mint a 7-es számú részlegben ... így önt semmiféle károsodás nem éri. Lovász Imre elnök.” — Ezután felkerestem az elnököt, és azt mondta: mehetek akárhová, úgyis neki lesz igaza. M. A.-né panaszával elmentem Lovász Imréhez. Szívélyesen fogadott. — Semmi haragot sem érzek a panaszos iránt — bizonygatta —, pedig volna rá okom. Mivel személyesen nem talált meg, kénytelenek voltunk levelezni. Ezután egyszer találkoztunk, de M. A.-né akkor nagyon ideges volt. Megvádolt, hogy nem pártolom a szülő anyákat... Jóllehet ha leülünk, megbeszéljük, akkor vissza is teszem volt eredeti helyére. Tessék, itt van egy táblázat, figyelembe vesszük a szülő anyákat. Jelenleg 52-en vannak távol... Én törvénysértést nem követtem el. Ezt sokszorosan ellenőriztem a jogászoknál. A 7-es számú szalonban a karácsonyi szezonra be kellett tölteni az állást. — Aki a helyére került, hol dolgozott előzőleg? — Kisiparosnál. Lássuk a tényeket, mi valósult meg az elnök előrelátásából, jóhiszemű jóslatából: „ ... önt semmiféle károsodás nem éri...”? Közösen győződtünk meg a következőkről : M. A.-né fizetése a szülést megelőzően 1372 és 2100 forint között mozgott. (Itt tekintetbe kell venni azt, hogy egy terhes nő nem tudja csúcsteljesítményét adni.) Az anyasági segély idejének letelte után fizetése így alakult: 1973. januárjában két hét szabadságon volt. Február 8-án 310, február 23-án 287 (6 napig beteg), március 8-án 382, március 23-án 487, április 8-án 402, április 23-án 587 forintot kapott. Nem aprólékos számítás alapján átlagos havi keresete 700—800 forint körül mozgott. Tehát csökkent a fizetése. Ha azt vesszük alapul, hogy a szülés előtt hivatalosan 1560 forint az átlagkeresete, a károsodás havonta 700—800 forint, négy hónap alatt több mint 3000 forint. Nem kis összeg! A fentiek alapján kiderül: a mérleg egyensúlya csak látszólagos egyensúly. Az elnök elmondta: „A dolgozó anyák panaszkodnak: nagyon nehéz szülés után újra kezdeni, hiszen egy év sem kell ahhoz, hogy egy kozmetikus elveszítse vendégkörét...” (Például S. L.-né tavaly kilenc hónapig volt távol. Fizetése a szülés előtt 1331 és 1966 forint, szülés után 1008 és 1760 forint között mozgott... S. L.-né egyébként eredeti helyére került vissza.) Annak ellenére, hogy a jogszabályok szerint az elnök nem követett el törvénysértést, nem látom indokoltnak azt, hogy a 7-es szalonban M. A.-né helyét, a csúcsforgalomra hivatkozva állandóra betöltötték, hiszen akkor már tudták, hogy rövidesen visszatér. Ha mégis betöltötték (mert erre a vendégforgalom kényszerítette őket), az lett volna a helyes eljárás, ha az M. A.-né helyére került kozmetikussal közlik: 1973 januárjában visszatér anyasági segélyéről M. A.-né, és akkor önt egy másik szalonba tesszük. Nem hiszem el, hogy a kozmetikusnőben ne lett volna anynyi együttérzés, hogy ezt természetesnek vegye. Annál is inkább nem hiszem el, mert egy hónapig lett volna ideje arra, hogy vendégeit a várható változásról értesítse, így nem is veszíti el őket, tehát ő anyagilag valóbannem károsodik. A vezetőnek, Lovász Imrének sok mindent meg kell érteni (nem könnyű a dolga!), még azt is, hogy M. A.-né ideges volt, hiszen megtévesztve érezte és érzi magát. Az elnöknek át kellett volna lépnie az apró emberi súrlódáson, felül kellett volna emelkednie az anya idegességén, és a veszekedést megelőzve visszahelyezni őt eredeti munkahelyére. Végül: így lett valósággá egy adott esetben a bevezetőben már említett elvi megállapítás, a gyakorlatban fellelhető ellentmondás és káros jelenség. Így aztán kérdéses: összhangban van-e ezúttal a jogszabályok betűje és tartalma? Az eset, akárhogyan nézem is, ellenkezik pártunk politikájával és egyben a társadalom igazságérzetével. Sindulár Anna nak. A kapuvári Kata kórus. (Perger Zoltán terv.) Bencés rendi vezetők eskütétele A Győr-Sopron megyei Tanács székházában tegnap délelőtt Lombos Ferenc, a megyei tanács elnöke bemutatkozó, tisztelgő látogatáson fogadta a tisztségébe nemrég beiktatott pannonhalmi bencés rendi főapátot, dr. Szennay Andrást, és a kíséretében lévő bencés rendkormányzat vezetőit, a főapáti tanács tagjait. A fogadáson részt vett dr. György Ernő, a megyei tanács titkára és Kovács István, megyei egyházügyi tanácsos. A bemutatkozás és udvarias üdvözlő szavak után dr. Tihanyi Antal Bánk pannonhalmi perjel, Lővey József Félix, pannonhalmi alperjel, Csizmadia Imre Gerő győri rendházfőnök, dr. Monsberger Rezső Ulrich főapáti tanácstag, Kapui Károly Vitai főapáti tanácstag és Jáki Imre Zénó főapáti tanácstag a megyei tanács elnöke előtt letették a hivatalos állami esküt. Az eskütétel után a bencés rend új főapátja és a perjel, valamint a volt kormányzóperjel a közjó érdekében az állami szervekkel való együttműködési szándékukról nyilatkoztak. A fogadás Lombos Ferenc tájékoztatójával ért véget, melynek során a megye, és Győr város, valamint Pannonhalma fejlesztési terveiről beszélt a rend vezetőinek. Cs. A. .