Kisalföld, 1973. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

4 EMLÉKEZÉS Huszonkilenc évvel ezelőtt megnyíltak Győrött az ak­kori Budai úti barakkokban létesített gettó kapui. Az ártatlan emberek menete megindult a győri teher­pályaudvarra, ahonnan Auschwitz, Dachau, Bergen Belsen haláltáborai felé vitték a győriek ezreit. A személyes élmény mindig jobban megrázza az em­­lékezőt. Láttam, amint gyermekeiket átölelő asszonyok, tisztességben megőszült emberek, életerős férfiak indul­tak a halálba a fasizmus áldozataiként. Meg kellett halniuk, mert az uszítás, a gyűlölet, az embertelenség lett úrrá a világon. Thomas Mann mondotta akkor: „Európa, vigyázz!” — és azt is ő hirdette: „Ha Európa közepén a politika, mint fenevad-filozófia érvényesül, akkor e földrészt a vérbe és durvaságba fulladás fenyegeti: a végrom­lás.’’ A végromlás csak azért nem következett be, mert a Szovjetunió vezetésével a világ haladó erői megállí­tották a fasizmust. Felszabadították a leigázott orszá­gokat. Felszabadították a haláltáborok még életben maradt emberroncsait. Amikor a világégés után végigjártam Auschwitz kínzókamráit és a megmaradt krematóriumokat, Adorno szavai jutottak eszembe: lehetséges-e még eny­­nyi borzalom után emberi beszéd? Egymás szemébe nézhetnek-e még az emberek? Radnóti a vátesz szavaival így kiáltott fel, mielőtt őt is a tömegsírba lőtték: „mert egyszer béke lesz. Ó, tarts ki addig, lélek, védekezz!” A béke bekövetkezett. A fasizmus áldozatainak sírján ma a béke zászlói lengenek. Napjainkban közelebb kerültek egymáshoz a népek s nemzetek. Talán elju­tunk addig is, hogy a világon mindenütt elhallgatnak a fegyverek. Addig azonban résen kell lenni. Gondolni kell a bor­zalmakra, az ártatlanul elpusztultakra. Az ő emlékük még nagyobb erőt ad, küzdeni a békéért. IB Fotó: Bolovicz Károly Kisalföld Segítséget várnak a társadalomtól Az egyedülálló nők élete, közéleti tevékenysége Az MSZMP Központi Bizott­ságának nőpolitikai határo­zata és az 1013-as számú kor­mányrendelet alapján a Ha­zafias Népfront megyei nő­bizottsága véleménykutatást végzett az egyedülálló nők körében. Háromszázötven kérdőívet küldött ki a me­gyébe, és a kérdésekre kapott válaszok alapján sok érde­kességre derített fényt. A kiküldött kérdőívek kö­zül háromszázegy visszaérke­zett. Tehát az egyedülálló nők többsége, aki kézhez kapta, érdemesnek találta a válasz­adást, azt remélve tőle, hogy élete, társadalmi tevékenysé­ge annak alapján megváltoz­hat. Másrészt a nőbizottság tagjai is jártak a megyében, és sok egyedülálló nővel be­szélgettek. A nőbizottság tag­jai így kétcsatornás értesü­lésből összegezhették tapasz­talataikat. A kérdésekben érdeklőd­tek: az életkor, a családi ál­lapot, a foglalkozás, a jöve­delem, a szabad idő eltöltése iránt, de kíváncsiak voltak arra is, hogy a megkérdezet­tek ismerik-e a népfront munkáját és szívesen venné­nek-e részt abban. A válaszok érdekesek és nagy általánosságban tükrözik a megyei helyzetet. Örömre nincs különösebb ok, a fel­mérés alapján viszont nagyon sok a teendő. A felmérésről statisztika készült. Eszerint az egyedül­álló nőknek csupán 8 száza­­­­léka fiatalabb harminc éves­nél. Harminc és 50 év között van 27 százalék, ötven év fe­letti a megkérdezettek több­sége, 64 százalék. Érdemes ki­emelni a számok közül azo­kat, amelyek azt jelzik, hogy a 301 kérdőív közül 145-öt a hatvan éven felüliek töltöt­ték ki. Ez az egyetlen tény is temérdek, nagyon hasznos és nemes munkát adhat szerte a megyében a községi nőbizott­ságoknak. Fel kell keresniük azokat az öregeket, akik egyedül, talán betegen, maga­­tehetetlenül élnek szerény hajlékukban és segítségre szorulnak. A családi állapot szerinti megoszlásnál kitűnik az egye­düllét oka: a nők 25 száza­lék­a hajadon, 17 százaléka elvált, 56 százaléka özvegy. A foglalkozást tekintve a többség saját jogon, 18 szá­zalék a férj után nyugdíjas, 23 százalék fizikai dolgozó. A többiek alkalmazottak, értel­miségiek vagy tsz-dolgozók. Csupán 6,5 százalékuk ház­tartásbeli. A jövedelem szerinti meg­oszlás képet ad arról, hogy a nők ker­esete általában ala­csony. Harminc százalékuk 1000—2000 forint között ke­res, 29 százaléknak 500 forint, 29 százaléknak 500—1000 fo­rint közötti a havi keresete. Két- és háromezer forint kö­zött keres 9 százalék, 3000 fo­rint felett csupán 2,9 százalék. A megkérdezetteknek mint­egy 50 százaléka dolgozik, és néhány termelőszövetkezeti tagot kivéve valamennyinek van szabadszombatja. Köz­életi megbízatása csupán 17 százaléknak van. A különféle rendezvényeken a megkérde­zetteknek 48 százaléka szo­kott részt venni, főként idő­sebbek, akik azért járnak el a rendezvényekre, hogy ne legyenek­­egyedül. A fiatalok, hak­ vagy visszahúzódnak, vagy azért nem vesznek részt, a közös megmozdulásokban, mert a község vezetői, társa­dalmi szervei nem igénylik a munkájukat. Néhány meglepő adatot is tartalmaz a statisztika. Az egyedülálló nők többsége nem ismeri a Hazafias Népfront munkáját, tevékenységi kö­rét, feladatát. Olyan is van, hogy néhány községben a nők évek óta eljárnak a Hazafias Népfront szervezte női klub­ba, de nem ismerik a nép­­frontmunkát. Két kirívó estet: egy 49 éves nő, aki évek óta szakszervezeti bizalmi, soha semmiféle gyűlésre és ren­dezvényre nem jár. A másik: egy nő több pártsz­ervezet csúcsvezetőségének a tagja, nőfelelős, de a népfront tevé­kenységét nem ismeri. Ezek a tényeit arra mutatnak, hogy nem minden községben aktív a népfront munkája. A nők­ről megfeledkeznek, pedig minden bizonnyal jó segítő­társakra találnának bennük. Ezt bizonyítja a válaszokból kapott adat: „A népfront te­vékenységébe 141 nő szeretne bekapcsolódni”. A kérdőívek alapján a Ha­zafias Népfront megyei nő­­bizottsága megállapította, hogy ott a legnagyobb az ér­deklődés a nők körében, ahol jól tevékenykedik a nők klubja, ahol ismeretterjesztő előadásokat szerveznek, és ál­talában hasznos elfoglaltsá­got tudnak adni a falu asszo­nyainak. Rossz hatása van azonban annak, ha a meg­hirdetett előadásra a TIT- előadó nem érkezik meg, vagy más témáról beszél, mint­ amit meghirdettek. A legnagyobb gondot a me­­gyében az egyedüllét okozza, a szabad idő hasznos eltöltése a hasonló korú társakkal. Vá­roson nyomasztóbb az egye­düllét annak ellenére, hogy egyetl­en nagy házban sokan élnek, de az emberek általá­ban a saját családjukkal tö­rődnek. Gond a megyében az idős, beteg em­berek étkezte­tése. Szerte a községekben már sok az eszpresszó, az italbolt, de velük párhuzamo­san nem épül elegendő étte­rem, ahol előfizetéses menüt kaphatnának az öregek, az egyedül élő nők. A gondok egyben a teen­dőket is megszabják, nem­csak a nőbizottságok, hanem a tanácsok, a termelőszövet­kezetek, a vöröskeresztesek és a KISZ-esek részére is. A községekben nagyon sok he­lyen kihasználatlanul áll he­teken át a művelődési ház és a klubhelyiség. Délelőtt 9 től délután 4 óráig csaknem min­­denütt megoldható lenne a klubfoglalkozás. A tanács, és a termelőszövetkezet összefo­gásával talán még az étkez­tetés is. Az eddigieknél na­gyobb gondot kellene fordí­tani az egyedülálló nők fal­kutatására és arra, h­ogy be­vonják őket a közös munká­ba. A kérdőívekből ugyanis kiderül: nem az a legfőbb gond, hogy nincs szabad idő, hanem a mellőzés, az ebből adódó passzivitás, z utóbbit főként az okozza, hogy a nők társadalmi tevékenységére a legtöbb helyen nem is tarta­nak igényt. Ezen pedig lehet és kell is változtatni. Sindulár Nyugdíjas napok, tevékenyen Csendes a falu. A júniusi melegben olvad az aszfalt, nyúlik a cipőtalp alatt. Az utcán alig látni valakit is, kint vannak a határban, vagy ebédelnek. Megszólal a templom ha­rangja, a meleg szél messze viszi a delet jelző bim­­bamot. Erre szokták monda­ni az­ öregek: „Messze hang­zik a harangszó, eső lesz.” Győrön a falu legutolsó házában, a Fő utca 2. szám alatt lakik Anda József. Ré­gi a ház, de takaros, rende­zett az udvara. A tornácon bozontos kuvasz liheg. Az udvaron karcsú gémeskút ágaskodik az ég felé. Anda József nincs otthon, a háztá­ji földre ment kukoricát ka­pálni. Felesége kerékpárra ül és elmegy érte. Néhány perc múlva együtt jönnek a közeli földről. — Éppen úton volt már a férjem — mondja Andáné. A magas, szikár paraszt­­ember behív a házba. A konyhában tisztaság. Az elő­térben Saratov hűtőszekrény, a sarokban gáztűzhely. — Már tavaly május 26- án nyugdíjba mehettem vol­na. A téesz vezetősége azon­ban kért, hogy maradjak még néhány hónapot. A nyá­ri időszakban sok mázsálni­­való volt, nem akartak új embert beállítani, így azután csak idén, január 1-ével mentem nyugdíjba — beszé­lt. Hatvanhat éves elmúlt már, de hatvannak hinné, aki nem ismeri. Napjait hasznosan tölti, dolgozik a ház körül és az egyik hold háztáji földön. Tősgyökeres gyórói, nagy­apja, apja is ott született, jól ismeri tehát a falut, az otta­ni embereket. — Feleségem kisfaludi születésű. 1942-ben házasod­tunk össze. Utána hamaro­san behívtak katonának. Salzburgban amerikai fog­ságba kerültem, s 1945. augusztusában hazajöhettem. A földosztó bizottság négy holdat juttatott nekem. Jól ismertem a gyórói határt, se­gítettem a mérnököknek a parcellázásnál. 1952-ben be­léptem a termelőszövetkezet­be. 1956-ban a tanácselnököt iskolára küldték, s engem bíztak meg, hogy helyettesít­sem januártól augusztusig. Nehéz idők voltak azok — mondja, s nagyokat szív a cigarettából. A beszolgálta­tás, azután az ellenforrada­lom sok gondot okozott Győ­rön is. 1959-ben másodszor alakí­tották meg a községben a termelőszövetkezetet. Anda József ismét alapító tag volt, nyolc hold földet vitt be a közösbe. Tizenhárom évig volt tagja a gyórói Rákóczi Termelőszövetkezetnek, majd pedig a mihályi egye­sült gazdaságnak. 1969-ben azután mázsáló lett, a ka­vicsbánya ügyeit is ő intéz­te. Körülnézek a mesterge­rendás szobában. Kis asztal­kán új típusú televízió, a polcon könyvek. Látszik, hogy a család nem zárkózik el a világ eseményei elől. — Megvan mindenünk, csupán a gyermek hiányzik a házból — panaszkodik An­nus néni. — Sajnos nem le­hetett gyermekünk. A háztáji földe árpát, ku­koricát és takarmányrépát vetettek, részes kukoricát is vállaltak. Az istállóban egy tehén áll, két malacot hizlal­nak, az udvaron aprójószá­gok kapisgálják a magot. — A ház, amiben lakunk, százéves. 864 forint nyugdí­jat kapok. Jó tejelő a tehe­nünk, s a tejpénz kiegészíti a nyugdíjat, igaz, sokat is kell dolgozni a jószággal. Sokszor már hajnali három­kor megyek füvet kaszálni. Azt kérdezi, mit csinálok szabad időmben? Esténként tévét nézek, szeretek újságot olvasni. A barátokkal is ösz­­szejövünk néha, s olyankor jólesik egy pohár vörösbor. Csak még sokáig bírtam ilyen egészséggel. Csató József 1973. JÚLIUS 1– VASÁRNAP A LAKÓTERV VIETNAM ÚJJAÉPÍTÉSÉÉRT. A LAKÓ­­TERV-nél paneles lakóépület-terveket készítettek a VDK szá­mára. Az ötszintes házakból Haiphong környékén épülnek la­kótelepek. Minden lakáshoz loggia tartozik, melyek beárnyé­kolják a homlokzati ajtókat és ablakokat. (MTI Fotó — Csikós Gábor felv. — KS) A Számítástechnikai és Ügyvitelszervezői Vállalat győri adatfeldolgozó központja Győr, Munkásőr u. 1/b. MEGVÉTELRE FELAJÁNLJA az alábbi géptermi berendezéseket: 10 db csővázas lyukkártya kezelőasztal 1040,- Ft/db 2 db rendező regál 1115,— Ft/db 1 db kártyaregál 1195,— Ft/db 2 db kapcsolóasztal 2207,- Ft/db 2 db kapcsolótábla tartószekrény 1707,- Ft/db Érdeklődni lehet: 14-606-os telefonszámon, 26-os mellék. Ügyintéző: TAMÁS PÉTER.

Next