Kisalföld, 1973. október (18. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-02 / 230. szám

1973. OKTÓBER 2 . KEDD Hároméves az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat • A mozgalmi élet A taggyűlések szervezése VITA A PÁRTÉPÍTÉSRŐL A „Kisalföld” szeptember 15-i számában megjelent „Vita a pártépítésről” című cikkhez szeretnénk néhány gondolattal kapcsolódni. A témának a sajtóban való megjelenése megítélésünk szerint feltétlenül hasznos. Vállalatunk és pártszerve­zetünk csak 3 éves múltra tekinthet vissza. Az átlagos­tól eltérő helyzetünket fő­ként az adja, hogy vállala­tunk nagy területen, három megyében körülbelül 50 mun­kahelyen végez építőmunkát. A vállalatunknál dolgozó párttagok is ekkora terüle­ten — ha nem is egyenlete­sen elosztódva — élnek és munkálkodnak. A nagy területen való el­helyezkedés a pártfeladatok végzésének módszereit is meghatározza. Különös gond­dal kell ügyelnünk a taggyű­lések előkészítésére. E nagyon fontos teendő a pártcsoportvezetőket tájé­koztató értekezlettel­­ kezdő­dik. E fórumon igyekszünk segítséget adni a tagságnak. A csoportértekezletek szere­pét és rendszeres megtartá­sát azzal is fokozni kívánjuk, hogy a vezetőség tagjai a kommunisták csoportos meg­beszélésein esetenként részt vesznek. Elsőrendű feladatunknak tartjuk a tartalmi munka magas szintű támogatását. Nálunk ez nem lehet formai dolog. A 135 tagot számláló szervezet taggyűlésén a párt­­csoport-értekezletek alkal­mával megbeszélteknek csak egy része kerülhet az egész kollektíva elé. Ennek több oka van. Elsőként azt emlí­teném — Palotás elvtárs is utalt rá —, hogy a munkás­emberek többsége nagy kö­zösségekben feszélyezett, nem szívesen szól. Tapasz­talunk olyan jelenséget is, hogy nagy kollektíva előtt nem tudja a mondanivalóját elég szépen, rendezetten megfogalmazva előadni, „­egyszerű szavakkal” pedig­­nem tartja jónak. Vannak más gátló ténye­zők is. Előfordul az is, amikor a szavakat a tettek nem tükrö­zik. Természetesen jól tud­juk, hogy egymagában a sza­vak sem a gazdasági, sem az ideológiai munka fejlődését nem segítik. Pártvezetősé­günk arra törekszik, hogy alapszervezetünkhöz tarto­zó minden párttag értse, mit miért tesz. Vállalatunknál szükség van minden elvtárs aktivitá­sára, cselekvőkészségére. Na­gyon fontosnak tartjuk, hogy pártcsoportjaink a hozzájuk tartozó elvtársakat egyen­ként is segítsék abban, hogy a környezetükben formáló erőként tudjanak hatni. Szükséges, hogy a párttag­jaink bizalmat keltsenek, munkatársaik nézeteit, ha arra szükség van, segítsék tisztázni. . Őszintén mondhatjuk, hogy a pártcsoportvezetők aktivi­tása nélkül eredmények nem­­mutatkoznának. Javaslatuk alapján állította össze a ve­zetőség a politikai iskolák végleges névsorát, amelyben ha kis számban is, párton­­kívüliek is találhatók. Az itt leírt néhány gondo­lattal nem akarjuk azt mon­dani, hogy nálunk nincsenek problémák. Pártszervezetünk sajátos helyzetű. Ennek , elle­nére az elmúlt esztendőkben havonta tartottunk taggyű­léseket. Igaz, sok esetben elvtársaink összehívása ne­hézségekbe ütközött. A rendszeres havi taggyűlést azért szerveztük, mert azt a jól dolgozó pártcsoportok, sem pótolhatják. Vállalatunk mozgalmi szervezetei állandóan fej­lődnek, miként állandóan növekednek a gazdasági kö­vetelmények. Az egymással összefüggő, dinamikus fejlő­dés jó összhangban történik. Megítélésünk szerint a vál­lalati párt- és mozgalmi éle­tet úgy kell szerveznünk, hogy az a gazdasági építés fejlődését segítse.­­ Ma még az a helyzet, hogy egy-egy fő-építésvezetőségen több pártcsoport működik. Ám az volna a célszerűbb, ha 135 tagú alapszervezetünk a gazdasági tevékenységhez jobban alkalmazkodó egy­ségben fejtené ki munkáját. Voltak olyan nézetek is (nem a vállalatunknál), hogy a központtól távol dol­gozó párttagok irányítását végezzék a helyi városi, községi pártszervek. Ez nem volna helyes. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a vállalatunknál dolgozó elv­társak egységes pártirányí­tással végezzék munkájukat. Pártszervezetünk vezető­ségének az a véleménye, hogy addig, ameddig felsőbb szerveink a csúcsvezetőség létrehozását nem engedélye­zik, sajátos helyzetünk miatt élnünk kell azzal a lehető­séggel, hogy kora tavasztól késő őszig kéthavonta tart­sunk taggyűlést. A közbeeső hónapokban állandó odafigyelés mellett természetesen , fokozottabban figyelünk a tartalmas párt­­csoportéletre. Keszte Kálmán, az É-D. Közmű- és Mélyépítő V. párttitkára Szőnyegekkel megrakott állványok hosszú sora, kétszáz szebbnél szebb termék, keleti mintázatú hagyományos és tűzött szőnyegek, bútorkárpitok, tíz új mintázat, negyven kü­lönféle színváltozat és k árcsökkentés. Ez jellemezte a Soproni Szőnyeggyár legutóbbi bör­zéjét. 1 ,Sz- °- telv-1 „Börze” — meglepetéssel Olcsóbb a soproni szőnyeg Nem valamiféle öncélú termékmutogatási vágy, reprezentatív törekvés — közérdek és persze vállalati érdek vezérli a Sop­roni Szőnyeggyárat, amikor évente két alkalommal megrende­zi a kereskedők részére azt a nagyszabású árubemutatót, ame­lyet csak az újságíró nevez „börzének”. Mindenki más, aki en­nek szervezésében, rendezésében, eseményeiben részt vesz, „specifikus árubemutató”-ként említi a tavasszal és ilyenkor ősz elején immár hagyományosan sorra kerülő találkozót. Nem másról van ilyenkor szó, mint arról, mit és mennyit gyártson a következő félévben az önállóságát jól kihasználó, a kereskedelem véleményére mindenben támaszkodó s ilyenformán a vevők érdekeit szem előtt tartó gyár. Árcsökkentéssel kezdték A kereskedők, az ország minden tájáról Sopronba, a volt Ady Művelődési Házba sereglett szakemberek bizony jócskán meglepődtek, amikor a napokban lezajlott időszerű börzén, amelyen a jövő esz­tendő első felére tervezett szőnyegeit, bútor­kárpitjait m­utattta be a gyár — az is­mertetés árcsökkentések be­jelentésével kezdődött. Az alapanyagárak s köztük azok a gyapjú és műszálas termékek, amelyeket nagy mennyiségben használ fel termékeihez a soproni gyár, világszerte emelkedő tenden­ciát mutatnak. Az alapanyag­­árak emelkedése nem hirtelen következett be. Ezért gondos vállalati gazdálkodással, a belső erőtartalékok feltárá­sával. .. latbavetésével, egyes alapanyagok, importból szár­mazó drága műszálak hazai termékkel történő helyettesí­tésével, a jövő évre tervezett s még csak újabb gépi beru­házást sem igénylő négy és fél százalékos termelésnöve­kedéssel és számos gazdasági és kereskedelempolitikai szempont egyeztetésével még­is olyan lehetőséget terem­tett a Soproni Szőnyeggyár, hogy jövőre egyetlen termé­kének árát sem emeli, sőt néhány szőnyegféleség árát 10—16 százalékkal csökken­­teni is tudja. A „Diadal” diadala A „Diadal” nevet viseli a gyár egyik tűzött szőnyege, amelyből a kereskedelem a bemutatót megelőző igényku­tatás szerint nem kívánt ren­delni. Ez a „faltól falig” te­rítésre is alkalmas szőnyeg azonnal kapós lett, mihelyt a n­agyker­es­ke­delem kép­vis­e­lői megtudták: beletartozik a csökkentett árú termékek sorába. A bemutatón a ke­reskedők, saját korábbi igé­nyüket módosítva. Mint ahogy azonnal más­ként néztek a kereskedők a másik, árcsökkentésben sze­replő szőnyegre is. A „Duó” n­evű velúr, tűzött technoló­giával gyártott szőnyegből előzetesen 20 000 négyzet­­métert, a mostani ismertető alatt ennek a többszörösét, 64 000 négyzetmétert vásárol­tak meg előre. Kétszázféle terméket, amelyet bemutat­tak, persze nem lehet felso­rolni, azt viszont mindenkép­pen érdemes továbbadni, amit a gyár kereskedelmi osztályának vezetőjétől, Ko­pik Istvántól az újdonságok­ról hallottunk. » — A hagyományos szőnye­geink közül a kettős velúr­­szőnyeg eddig tisztán visz­kózó alapanyagból készült. Most az ár megtartása mel­lett úgy növeljük e termék minőségét, hogy fele-fele arányban szintetikus, illetve műrost alapanyagot haszná­lunk fel gyártásánál. A tű­zött buktához eddig import alapanyagot használtunk, most egy nemrégiben kidolgo­zott és a gyártásban bevált magyar alapanyaggal, poli­propilén szállal helyettesít­jük a külföldi anyagot. A minőség javul, az ár nem változik. Nem titok, a gyárnak jö­vőre a mintegy 2,7 millió négyzetméter áru előállításá­ba s a termelői árba beter­vezett csökkentés kilencmil­liót jelent. Lemondhat-e er­ről a tiszta nyereségről a ve­vők javára úgy, hogy a vál­lalati nyerteség nem rövidül? — Mindazt, amit itt beje­lentettünk az árak csökken­téséről, tudjuk tartani úgy, hogy a termelés a jobb szer­vezéssel, anyagellátással, a gépállásidő csökkentésével négy és fél százalékkal emel­kedik. Mit mond a kereskedő? — A mi kereskedelmi válla­latunk a gyár mintegy negy­ven százalékos kapacitására állandó vevő — mondja Hor­váth Ferencné, a Budapesti Textil-nagykereskedelmi Vállalat osztályvezetője.­­— Itt most a so­k szép termék mellett tíz új mintázatú s negyven új színállású termé­ket is láttunk. Az a vélemé­nyem, hogy a soproniak nagy meglepetést okoztak, nem csupán nekünk kereskedők­nek az árcsökkentéssel és megtartásával, hanem a ve­lük nagyon egészséges ver­senyben levő másik vállalat­nak, a LATEX-nek is. Éppen a múlt héten jelentette be a LATEX, hogy az alapanyag­­árak világpiaci áremelkedése következményeként terméke­ik árát jövőre várhatóan hét százalékkal kénytelenek emelni­. Sopronban nagyon kö­vetkezetes a régi szőnyeg­családok megújítása, az újak igény sz­erinti kialakítása, és ebben nagy szerepe van az itt csoportosuló fiatal terve­zőgárdának. Az árcsökkentés azt mutatja, hogy jó úton jár a Soproni Szőnyeggyár, és mind erősebb versenytárs lesz a piacon, ott, ahol végül is eldől, miből mennyit vesz­nek a vásárlók.­­ A „faltól falig” tűzött szőnyeget, amelyet kisebb méretben is gyártanak, egye­dül a SOTEX készíti az or­szágban. A fejlesztést, a min­tázás felé törekvést folytatja a gyár. Ugyanakkor azzal, hogy négy tűzött szőnyeg árát is csökentette, jelentős lépést tett annak érdekében, hogy ne csupán „közületi” szőnyeg, hanem igazi tömeg­cikk legyen­­ez a termék. S ez egyre elérhetőbb nekünk kereskedőknek, s természe­tesen a vásárlóknak is! T. Pataki László Röpgyűlés az utcán • I­ szomszédban sem más emberek laknak Jó ideje csalódás és keserűség fojtogatja a győri Gyepszél utcában lakók nagy részét. A szinte kivétel nélkül nyugdí­jas, szűkösen élő családokat nem az bántja,­ hogy elkerülte őket a bőség, illetve, hogy környezetük, életformájuk még nem az igazi. A megkülönböztetést fájlalják... A város tulajdonában lévő újvárosi kavicsbányából a Gyepszél utcán szállították és fuvarozzák ma is­­ az építőanyagot. A megrakott terherautók és dömperek annyira tönkretették az özönvíz előtti földutat, hogy elakadtak rajta a járművek. Határozatot hoztak korszerű út építésére, ezt 1969-ben megkezdték és 1970-ben be­fejezték a Gyepszél u. 58. sz. lakóházig. Időközben napvilágot lá­tott egy rendelet, amely sze­rint 1970. január 1-től min­den telektulajdonos egyszeri közműfejlesztési hozzájáru­lást köteles fizetni, ha telke vagy háza előtt állami beru­házásból út, járda, víz- és gázvezeték stb. épül. A gyepszék­ek elkeseredtek a jövedelmükhöz képest je­lentős fizetnivalón, mivel már nyomta vállukat a víz­vezetékért kirótt hozzájáru­lás törlesztése. Miután senki sem kérdezte meg őket, hogy mit szólnának egy korszerű közúthoz, abban a hiszemben voltak, hogy az útépítés a biztonságos anyagszállítás végett történik. Felszisszen­tek a fizetésről szóló határo­zaton. Még a járdaépítést is hozzászámolták, holott 1918 óta aszfaltos járdán közle­kednek. Fellebbezésükre a jogtalanul felszámított jár­daépítést törölték. Telken­ként végül is 2100—2500 fo­rint közötti összeget kellett fizetni a hengerelt aszfaltos kocsiútburkolatért. A kérel­mezők szociális helyzetüktől függően részletfizetési ked­vezményt kaptak. Az idő a legjobb búfelej­tő, a gyepszéliek is belátták: a korszerű úttal értékeseb­­bek lettek telkeik. A felbolydult méhkashoz hasonlított az utca, amikor hírül vették, hogy alig egy kőhaj­ításnyira, a szomszédos Nyár utcában más szelek fújnak. A Gyepszél utcával egy­­időben a környéket átszelő számtalan összekötő utcács­kák egyikét, a Nyár utcát is korszerűsítették. Mindkét oldalon öntött aszfaltos jár­dát és kocsiutat építettek. —­­S­z ott­ lakók miért­ kü­lönbek nálunk? — dohognak. — Egyetlen fillért sem fizet­nek? — Hogy-hogy nem fizet­nek? A hosszú csendet az asz­­szonyok szakítják, meg. Szin­te egymás szavába vágnak: — Azt mi is szeretnénk tudni. Ott lakik az ország­­gyűlési képviselő, a tanács­tag, a lakóbizottsági elnök ... A keserű szájízre okot szolgáltató, hihetetlennek hangzó érvre a Győr megyei város Tanácsának, Kerületi Hivatala műszaki osztályán kerestük a választ. A határozatokból és az előadók tájékoztatásából si­került kihámozni, hogy a gyepszéliek nem dobálóznak felelőtlenül a szavakkal. A Nyár utcaiak ugyanis jóval később — miután a gyepszé­liek az igazságtalan megkü­lönböztetés miatt panasszal fordultak a tanács vezetői­hez — kaptak értesítést a közműfejlesztési hozzájáru­lás kivetéséről. A két hó­napja keltezett átiratban közlik, hogy járdaépí­tésért 1000—1200 forint körüli összeget kötelesek de­cember 31-ig fizetni. — A korszerű úttestet in­gyen kapták a Nyár utcaiak? — érdeklődünk. Vállvonogatás a válasz. Nem tudják megmondani, hogy a Nyár utcában lakók miért csak a felét fizetik a Gyepszél utcaiakra kivetett összegnek, amikor több mint kétszerese járna. A Nyár utcában lakó Bo­­gyai Gyuláné országgyűlési képviselőtől, Csatári Jenő ta­nácstagtól és idős Csatári Jenő lakóbizottsági elnöktől érdeklődünk. — Hallottak a gyepszék­ek méltatlankodásáról? — Hallottunk. Rendelet ír­ja elő, hogy a közműfejlesz­tésért fizetni kell. Mi is fi­zetünk,­­méghozzá egy ösz­­szegben. — Igen, a járda után, pe­dig úttestet is építettek. A Nyár utcai telektulajdono­soktól több mint 3000 forint járna. — A hozzájárulás kivetését a tanács végzi. Való igaz, hogy a környék bizalmát élvező és a lakók érdekében sokat fáradozó országgyűlési képviselő, ta­nácstag és lakóbizottsági el­nök nem tehet róla, hogy a Gyepszél utcában először, túl vastagon, a Nyár utcában pedig halványan fogott az illetékesek ceruzája. Hama­rosan a Nyár utcaiak is megkapják az úttest után fi­zetendő hozzájárulásról az értesítést. Tévedni emberi dolog. A tévedést jóvátenni soha sincs későn, de a közteher méltányos elosztására töre­kedni szükséges. Járjuk a környéket, néze­getjük az ütött-kopott kis házakat, végigmegyünk az elhanyagolt összekötő ut­cácskákon. Idővel majd a Kis, Tavasz, Dél és­ a töb­bi utca is új köntöst ölt. Szép lesz a környék, bizonyára megéri az áldozatot... N. M. Soproni raktárunkhoz 4 órás munkaidőre keresünk SZÁMLÁZÁSI MUNKÁRA adminisztratív dolgozót. Jelentkezés: Sopron, Táncsics Mihály u. 44. szám alatti telephelyünkön október 4-én (csütörtökön) de. 9—17 óra között. AGROKER VÁLLALAT 3

Next