Kisalföld, 1973. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

T973. DECEMBER 1., SZOMBAT Segítség a háztájinak Az AGROKER Vállalat az idei esztendő háromnegyed évben 30 százalékkal több árut szállított a megye áfosz­boltjainak, mint az előző év hasonló időszaká­ban. A termékek felhasználása segíti a háztáji terme­lést. Több került mezőgazdasági kisgépekből, növény­védő szerekből és műtrágyából. A fogyasztási szövetkezetek úgy akarják segíteni a háztáji gazdaságokat, hogy 1974 tavaszán olyan helye­ken is megkezdik a növényvédő szerek árusítását, ahol idáig nem lehetett beszerezni. Ezért 35 dolgozót ké­peznek ki napjainkban a mérget tartalmazó növény­védő szerek kezelésére Győrött a MÉSZÖV székházá­ban a megyei KÖJÁLÉ szakelőadói. a tejpor aláhull Országos program részeként új ipari üzemmel gazdagodik 1974-b­en Csorna, méghozzá olyan üzemmel, amelynek a telepítése egyértelműen üd­vös a város fejlődésében. A tejporgyárról van szó. A csor­nai a harmadik lesz az or­szágban, Gyulán és Nyíregy­házáin már működik, a ne­gyedik ötéves tervben a Csor­náin kívül még négy épül. 1974-ben Zalaegerszegen, Répcelakon, 1975-ben pedig Pécsett és Mátészalkán. Mint m­egfigyelhetjük, az ország peremén létesülnek a gyárak, olyan helyeken, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű tej van. A Rábaköz alkalmasságát aligha kell bi­zonyítani, hiszen jelenleg is ez a terület megyénk szarvas­marha-tenyésztésének bázisa. Angyaláti Endrével, a Győr- Sopron megyei­ Tejipari Vál­lalat igazgatójával a hazai tejporgyártás értelmét, szük­ségességét elemeztük, a téma megyei, illetőleg csornai vo­natkozásait érintve.­­ Az állati takarmányozás fe­hérjeigénye nem új a szak­emberek számára, legfeljebb azért irányul rá most na­gyobb figyelem, mert itthon szükséges előállítani, amit eddig importból fedezett az ország. A szarvasmarha-te­nyésztést, a tejtermelést ösz­tönző határozat óta mutatko­zik kitartó és biztató törek­vés az önellátásra. A Tejipari Vállalatok Trösztjének igaz­gatója a legutóbbi sajtótájé­koztatón elmondotta, hogy a minisztertanácsi határozat eredményeként az idén vár­hatóan 18, százalékkal több tejet és 14 százalékkal több­­ tejzsírt kell átvenni, feldol­gozni és értékesíteni, mint a korábbi években. Mindjárt álljon itt a megyei adat: a háromnegyedévi összesítés szerint 11,1 százalékkal ha­ladta meg a felvásárolt tej mennyisége a tavalyi időarc­á­nyas mennyiséget. A 11,1 szá­­­­zalék 5 millió liternek felel meg. A megyében előállított t­ej- és a tejtermékek mennyisége eddig irányban állt a lakos­sági szükséglettel, olyannyi­­ra, hogy, a Tejipari Vállalat napi 100 000 nzer tejjel segít a főváros ellátásában. A he­lyes nézőpontot az képviseli, aki ebből nem a mérhetetlen bőséget látja, hanem a tej és a t­ej termékek mostoha sze­repét más élelmezési cikkek­hez viszonyítva. Három évvel ezelőtti statisztika szerint ha­zánkban 390 gramm tej ju­tott naponta egy lakosra, egyes európai országokban f ennek több mint a kétszere­se. A tervezett 80 százalékos növekedéssel tizenöt év múl­va érjük el a szomszédos Ausztria jelenlegi szintjét. Tennivaló tehát bőv­en van. A Győr-Sopron megyében termelt többlettej felhaszná­lása által növelhető a tej és a tejtermékek fogyasztása és megvalósítható az import (pl. tejpor) visszaszorítása, pótlá­sa. Az Élelmezésipari Tervező Vállalat tervei nyomán épülő csornai­ üzem rövid időn be­lül kapcsolódhat a termelés­be. A zárt, higiénikus rend­szerben naponta 150 000 liter tejet dolgoznak majd fel tej­pornak. (1100 liter tejből lesz paritással 1 mázsa tejpor.) Melléktermék nem képződik, a t­ej föléből a győri üzem­ben vajat készítenek. A tej­porgyár kiegyenlítődést hoz majd létre a megye tejipará­ban, amely ezidáig idényjel­legűnek tekinthető. Májustól augusztus végéig mintegy 290 000 liter a napi termelés. A többi hónapokban naponta 210 000 liter. A 80 000 literes ingadozást a tejporgyár ál­landó, napi húsz órás üze­melése erősen csökkenti, és az ipará­g dolgozói számára is megteremti — a fölösleg fel­dolgozásával — a szabadszom­bat és a szabadvasárnap le­hetőségét. Az üzem teljes automati­záltságával magyarázható, hogy mindössze hatvan em­ber látja majd el a teendő­ket. A tejipari ismeretek mel­lett elvárják a dolgozóktól az elektromosságban, a gépkeze­lésben való jártasságot is. A gyárral újabb lehetőség nyí­lik a Csermajori Tejipari Szakmunkásképző és Szak­­középiskola végzősei számá­ra. A jövő év októberében kezdő gyárról még annyit, hogy az igényeknek megfele­lően lakossági fogyasztásra alkalmas tejpor, kakaó­, fagy­laltpor stb. készítése is vár­ható később. (Pákovics) Rendszerünk népszerűsítése Az életszínvonal alakulása Több törődést az öregekkel Mint ismeretes, a Kisalföld 1973. szeptember 15-i számá­ban „Vita­­a pártépítésről” cím alatt cikk jelent meg, amely élénk visszhangot kel­tett elvtársaink körében. Ezt bizonyítják azok az írások, amelyek ugyancsak a Kisal­földben láttak napvilágot, s amelyekben titkárok, vezető­ségi tagok és párttagok mond­ták­­ el véleményüket alap­szervezetük tevékenységéről, életéről és mindazokról a dol­gokról, amelyek alapján meg lehet ítélni az adott alapszer­vezet vezetését és munkáját, den filléres gondokkal küsz­ködik, ami nehezíti a közös­ségi életet és kihat a párt­­munkára”. Nos, ha így van, és minden valószínűség sze­­rin­t így igaz, ez válasz arra a kérdésre is, hogy miért nem éri el a párttaggyűlések láto­gatottsága az ötven százalé­kot sem. De nehogy azt higgye bár­ki, hogy ez csak újvárosi je­lenség. A többi kerület tag­gyűlésein is elhangzottak ha­sonló észrevételek a pártta­gok részéről. Azonban a fel­szólalásoknak nem sok gya­korlati értelmük van. Amint ez nálunk gyakorta tapasztal­ható, a taggyűléseken is min­dent megmagyaráznak, és csak ritkán adnak igazat a felszólalónak. Azon sem lehet csodálkoz­ni, hogy némelyek csak egyé­ni sérelmeiken keseregnek. És figyelembe véve életkörülmé­nyeiket, nem is ok nélkül „ke­seregnek”. A kesergők közül sokan voltak, akik 28 évvel ezelőtt kimozdították az or­szág „szekerét” a kátyúból, s amikor erkölcsi, anyagi elis­merésükre, nyugdíjazásukra került sor, velük bánt leg­mostohábban a sors. Több törődést Amint az idézett cikkből ki­tűnt, az újvárosi pártszerve­zet titkára azt a taggyűlést tartotta legsikeresebbnek, amely az életszínvonal ala­kulásával foglalkozott. Ez a téma őszinte vitát váltott ki a párttagság körében. Ebből a megállapításból természetsze­rűleg következik, hogy a való­ban élénk érdeklődést keltő téma megválasztása fontos szerepet játszik a taggyűlési hangulat kialakításában. Nem arról van szó, hogy sorozatosan az életszínvonal alakulásával foglalkozzék a taggyűlés, bár legyen bármi­ről szó, valamilyen formában az kapcsolatban van az em­berek életkörülményeinek alakulásával. Az igaz, hogy a kerületi alapszervezetek tagsága az idősebb korhoz tartozó párt­tagokból tevődik össze. Ez azonban nem azt jelenti, mintha a kerületi pártszer­vezet valamiféle magatehetet­len öregemberek gyülekezte lenne. Ha akadnak is köztük, akiket jobban meggyötört az élet, és megromlott egészségi állapotuk következtében ér­deklődésük megcsappan'',. a többség ma is élénk érdeklő­déssel kíséri a társadalom­politikai jelenségeket. Éppen ezért több törődést, figyelmet érdemelnének. —1—n VITA A PÁRTÉPÍTÉSRŐL Szívesen helyet adunk az alanti hozzászólásnak. Tesszük ezt azért, mert szenvedé­lyesen vitatkozik. Jó szándékkal, őszintén közli véleményét. Nyílt gondolataiban, ha itt-ott téved is, nem sértőn. Kár, hogy­ elhallgatja nevét és címét. A mindennapi élet A vitába kapcsolódott párt­­alapszervezetek többsége üze­mek, intézmények, mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek, állami gazdaságok alapszer­vezeteiből tevődik össze, ép­pen ezért, más és más szem­pontok alapján értékelik az alapszervezet munkáját, párt­­életét. Egy dologban azonban nagy a hasonlatosság, abban tudniillik, hogy nem elég ön­kritikusak azok az írások, amelyek eddig, az alapszerve­­zetei­ részéről a Kisalföldben megjelentek. Ezekből az írá­sokból az tűnik ki, hogy szin­te minden a legnagyobb rend­ben van, mert hiszen havonta vagy kéthavonta megtartják a taggyűléseket, pártcsoport­­értekezleteket, a tagsági díj fizetésével sincs különösebb probléma, és mindezeket szé­pen adminisztrálják. Azonban a pártéletnek ezek a dolgok nem kizárólagos fok­mérői. A mindennapi élet mutatja meg a valóságban a politikai munka eredményes­ségét, azt, hogy­ egy adott he­lyen a pártalapszervezet mi­lyen szerepet tölt be rendsze­rünk népszerűsítésében, a tö­megek megnyerésében. A pártélettel kapcsolatos vita során jobbára csak üze­mek, vállalatok, intézményi, hivatali és tsz-pártalapszer­­vezetek részéről írott cikkek jelentek meg a Kisalföldben. Kevés szó esett a kerületi pártszervezetek munkájáról, életéről. Pedig az sem lehet mellékes, hogy a kerületi pártszervezet milyen szerepet tölt be az adott lakóterület­­társadalompolitikai életében. Idősek, fáradtak Erre a kérdésre némileg vá­laszt adott a Kisalföld no­vember 28-i számában N. M. tollából megjelent cikk, amely a győr-újvárosi pártszervezet beszámoló taggyűléséről tu­dósított. A cikkíró mindjárt a cikk bevezető részének ele­jén megállapítja, hogy a párt­­szervezet tagsága, két elvtárs kivételével, nyugdíjas. Idő­sek, fáradtak, sokat beteges­kednek.­­Az itt élők nagy ré­sze kis fizetésű munkásem­ber. A továbbiakban arról ad számot a cikkíró, hogy „a kommunisták zöme a kerület­ ÚJ FODRÁSZÜZLET ADYVÁROS­BAN. A hét elején megnyitotta legújabb üzletét a Győri Fodrász Ipari Szövetkezet. Az Adyvárosban létesített korszerű üzletben egyszerre 10 férfi- és 6 női fodrász dolgozhat. A szövetkezet saját nevelésű szakemberei fogadják a vendégeket. (Z. Szabó Adél felv.) Az egészségügyiek védelméről Év közben többször hírt ad­tunk arról, miként teljesíti­ feladatait az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszerve­zetéinek Győr-Sopron megyei bizottsága. Sárváry Rudolftól, a me­gyei bizottság titkárától­­ér­deklődtünk. — Mivel foglalkoznak ezek­ben a hetekben? — A napokban, legutóbbi elnökségi ülésünkön dr. Hor­váth Ottó, a megyei kórház igazgató-főorvosa beszámolt annak az intézkedési tervnek a végrehajtására, amelyet az MSZMP Központi Bizottsá­gának nőpolitikai határozata, valamint az 1034-es kormány­rendelet nyomán valamennyi egészségügyi intézmény ké­szített. Az eredmények bizta­tók, de vannak még tenni­valók.­­ December 5-én a szak­­szervezet kulturális bizottsá­ga tanácskozik. December 7-én az egészségügyi dolgo­zók egészségének, t­esti épsé­gének védelmével foglalko­zunk. Meghívjuk a tanácsko­zásra az állami biztonsági megbízottakat és a szakszer­vezeti bizottság munkásvé­delmi felelőseit. Négy elő­adás hangzik majd el, a töb­bi között dr. Papy Lajos me­gyei főgyógyszerész az 1972— 73-i baleseti statisztika alaku­­lásáról. Koszó Józsefné, a budapesti központ munkás­védelmi felügyelője a mun­kavédelemmel kapcsolatos szakszervezeti jogokról be­szél­. — Az 1973-as év utolsó ta­nácskozását december 16-án tartjuk. Ezúttal az egészség­­ügyi törvény végrehajtásának m­egyei tapasztalatairól tár­gyalunk dr. Varga István, a Győr-Sopron megyei Tanács V. B. egészségügyi osztálya vezetőjének előadása nyo­mán. 1 Hasznos képzés Megyénk áfészei a bolthálózat korszerűsítése mellett gondolnak a bolti dolgozók továbbképzésére is. Cél­juk az, hogy a lehető legjobban elsajátítsák a gazdasá­gos készletezés, a korszerű értékesítés és a kulturált kiszolgálás módszereit. Ezért ebben az évben a belke­reskedelmi szakiskola kereskedelmi tagozatára 112, vendéglátóipari tagozatára 94 felnőtt dolgozó jár rend­szeres esti oktatásra. A kihelyezett oktatások keres­kedelmi szakjain 138, vendéglátóipari szakjain 55 fel­nőtt dolgozó tanul. Szép eredményeket érnek el a fiatal falusi szakmun­kástanulók (egy részük érettségizett). A SZÖVOSZ ál­tal fennntartott kereskedelmi iskolákban megyénkből 100 fiatal tanul kiskereskedelmi szakon, 30 pedig ven­déglátóipari szakmát szerez az ország városaiban. Az áfészek központi igazgatási dolgozói közül is so­kan vesznek részt a különféle közép- és felsőfokú ok­tatásokon, hogy a növekvő társadalmi igényeknek meg­felelhessenek. nap — Kész! Indulás! Tessék a menetlevél! — Jöhet a következő! Irány Székesfehérvár! Zúgnak, berregnek a teher,­autók a Volán 19-es Válla­latának Mészáros Lőrinc ut­­cai telepén. Az egyik darab­áruval megrakottan útnak in­dul, a másik áruval megra­­kottain érkezik. Diszpécserek, raktárosok, forgalmisták dol­goznak, hogy minden a leg­nagyobb rendben legyen, és a lakosságtól, valamint a vál­lalatoktól összegyűjtött áru mielőbb háztól házig célba érjenek. Az este Végh Gábor for­galmista és Horváth László raktárnok volt szolgálatban. — Mikor kezdődik a mun­kaidő? — Reggel fél hatkor és es­te fél tízig tart, de csak hi­vatalosan — mondja Hor­váth László. — Ha azonban a telephelyre visszavárt gép­­kocsik késnek, akkor mi is késünk a hazatéréssel. Tél­időben ez majd gyakran elő­fordul. Ki kívánhatná a gép­­kocsivezetőtől, hogy a síkos úton rohangásszon ? — Ma hány kocsi indult útnak?­­ — Huszonegy — mondja Végh Gábor. — Indítottunk kocsit Sopronba, Mosonma­gyaróvárra, Székesfehérvár­ra, Balaton­fűzfőre. Naponta általában 1000—15­10 mázsa árut szállítunk háztól házig. — Milyen gyors a szállí­tás? — Megrendelőink elégedet­­tek. Gyakran megtörténik, hogy előbb megérkezik az áru, mint azt várnák. Ez azonban senkinek sem gond, inkább öröm. Az áruk mérése, a rako­dás szüntelen. Annál is in­kább, mert üresjárat soha sincs. Az árukat szállító te­hergépkocsik a vissza­útról is­ megrakottan érkeznek. A telepen nincs megállás. Leg­feljebb télen, az utak miatt kicsit lassúbbá válik a szál­lítás. 3

Next