Kisalföld, 1974. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
1974. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Fortélya van a zsebkendő szegésnek is Ezt igazán azok a kapuvári fiatalok tudják megmondani, akik a Szabóipari Szövetkezet üzemében tanulták a hasznos foglalkozás alapfogásait. S ilyenek sokan vannak, hiszen a Főtéren lévő üzem az egyik legkedveltebb munkahely a kapuvári lányok, asszonyok körében. Nagyon sok a fiatal, a munkával csak most ismerkedő dolgozó. Naponta két műszakban húszezer zsebkendő beszegését végzik el. A csomagolás után a kereskedelem közvetítésével a 14 zsebkendő négy fa ... világ négy tájára eljutnak a kapuvári zsebkendők. Az üzemben naponta kétezer pelenka szegését is elvégzik, és a TRIAL vállalat részére a bedolgozók által készített tornanadrágokat is ebben az üzemben csomagolják. Hatvan kapuvári és város környéki nőt foglalkoztatnak bedolgozóként a szövetkezetben. A budapesti Alkotás ISZ részére export célokra modern vonalú hálóingeket gyárt a szövetkezet. A bedolgozókkal együtt több mint négyszáz lány és asszony számára jelent tiszta, könnyű munkaalkalmat a szövetkezet. Évente 11—12 millió darab zsebkendő, 40 000 hálóing, 180 000 sportnadrág készül 26 millió forint értékben a szövetkezet munkahelyein. □ Kovács Lajosné és Szigeti Istvánná a minőséget vizsgálják a szövetkezet késztermékein. (Sz. Ö. felvételei) □ Axnix Lajosné régi dolgozója a kapuvári szövetkezetnek, sokat foglalkozik a fiatal, betanuló munkatársakkal. Vita a munkaversenyről Mindig a feladatoktól függően A munkaverseny termelést segítő szerepéről szeretnék szólni. Úgy gondolom, hogy vállalatunknál, az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál a brigádmozgalom eredményessége e területen mutatkozik meg legjobban. A gazdálkodási körülmények nálunk sokkal mostohábbak, mint a már hosszú évtizedek óta tevékenykedő üzemekben. A vállalat fiatal, a munkáik szétaprózottak, nagyok a távolságok, a termelésben és az emberi kapcsolatokban is még csak most alakulnak ki a hagyományok. Nem kevés idő kell ahhoz, hogy a minél eredményesebb termelés feltételei létrejöjjenek. Ennél a gondolatnál szeretnék kapcsolódni a Kisalföld január 26-i számában megjelent vitaindítóhoz, amely a munka objektív feltételeit említi. A kérdés ugyanis szerintem, a mi vállalatunk esetében az, hogy a munkaverseny segítheti-e a termelés feltételeinek minél gyorsabb megteremtését, és az emberek, a munkások, még ha a tárgyi lehetőségek bizonyos mértékig korlátozottak is, tehetnek-e többet, dolgozhatnak-e jobban, mint ahogy az objektív körülmények megengednék? Válaszként elsőnek egy számot említenék. A négy éve alakult Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat 15. számú építésvezetőségén 1972-ben 3 brigád versenyzett, az idén pedig már 7 közösség vesz részt a brigádmozgalomban. Úgy gondolom, hogy ha nem lenne eredményes a verseny, akkor senki sem foglalkozna a mozgalommal, akkor nem nevezett volna be a két év alatt 4 brigád a vetélkedőbe. De ez csak okoskodás, a tények ennél többet mondanak. Mint például a brigádban történt egyik sajnálatos baleset, amikor a villanyhegesztő munka közben elcsúszott az állványon, és eltörte a lábát. Azonban még mielőtt a művezető vagy az építésvezető intézkedett volna, egy másik brigáddal közösen megoldódott a gond. Mire visszajöttünk a kórházból, a velünk lévő másik brigád villanyhegesztője már fent állt az állványon és dolgozott. A brigádmozgalomnak, a munkaversenynek nálunk nem kis szerepe van a munkahelyi fegyelem megszilárdításában, a minőség javításában is. Említettem, hogy munkáink elaprózottak, a 15. számú építésvezetőség dolgozói, brigádjai három megyében dolgoznak. Ilyen körülmények között nem könynyű megoldani az ellenőrzés, a fegyelem kérdését. Vállalatunk fiatal volta, az első években nem ritka, de mind jobban csökkenő munkásvándorlás csak növelte a nehézségeket. A termeléssel kapcsolatos felajánlások fokozottan a vállalat gondjainak megismerésére ösztönzik a dolgozókat, és természetesen így a jobb munkavégzést segítik, amellett, hogy a vállalások közvetlenül is hozzájárulnak az eredményességhez. A munkaverseny és a vállalati gazdálkodás, a termelés kapcsolata sokrétűbb annál, mintsem hogy minden részletéről szólni lehetne egyszerre. Az eddig elmondottak mellett azonban még egy, a brigádmozgalom szerintem lényeges szerepét szeretném megemlíteni. Azt, hogy a vállalati szervezeti felépítés biztosította kapcsolatok mellett a munkaverseny még egy fórumot teremt a dolgozók, munkacsoportok számára. Ez nálunk különösen fontos, hiszen egymástól nagy távolságokra, és sok helyen dolgozunk. De véleményem szerint más vállalatoknál, üzemeknél, ha más sulival is, ugyanezek a tények kerülhetnek a rééreg serpenyőibe, attól függően, hogy milyenek a lákosságaik. Gáli Iván, a Zalka Máté Szccialista Brigád vezetője. Északdunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat KisalfDM Ma délelőtt avatják Iroda- és egészségházzal gazdagodott a XV-ös autójavító Vállalat Ma délelőtt avatják fel , az AFIT XV-ös számú Autójavító Vállalat győri központjának új irodaházát. A gazdaságpolitikánkat figyelemmel kísérő nyilván most felkapja a fejét: „Irodaház? Most, a beruházási korlátozások idején, amikor irodák építésére szinte lehetetlen engedélyt kapni...?” Nos, a ma átadandó épület létesítésére szóló engedély még a korlátozások bevezetése előttről való, ám nem ez a lényeg. Mert a külsőre is impozáns épület nagy része nem irodák számára készült csak, hanem az évek óta majdnem elviselhetetlen szociális körülmények között dolgozók helyzetét hivatott enyhíteni. Körülnéztünk például a régi öltzőkben. Egy rozzant épület (az eddigi központi iroda) nedves, hideg pinscéjébe zsúfolták be kényszerűségből a szekrényeket. A tisztálkodási körülmények, a legminimálisabb higiéniai igényeket sem elégítették ki. A műszakiak és az adminisztratív dolgozók is szűkös szobákban dolgoztak. Egy szűk kis ebédlő volt eddig az oktatás, a társadalmi megmozdulások stb. színhelye, a vállalati tömegszervezetek sem rendelkeztek önálló helyiséggel. (A szakszervezeti „iroda” szerepét a titkár íróasztala töltötte be.) De felesleges részletezni az áldatlan állapotokat, egy tény: a már csaknem 500 dolgozót foglalkoztató vállalat központi telepe „megérdemelte” a mostoha körülmények felszámolását. Ma már csaknem 60 millió forintos termelési értékben javítják a gépjárműveket a XV-ös Autójavítónál, amely napjainkban egyre erőteljesebben fejlődik. A veszprémi telepen évi 200 ezer órás javítókapacitással rendelkeznek, ez év első félévének végén 115 000 órás kapacitással kezd az ajkai szerviz, az idén pedig Pápán kezdődik a kivitelezése egy hasonló nagyságúnak. Az Autójavítónál úgy tervezik egyébként, hogy a jelenlegi, csaknem 850 000 órás évi kapacitást az ötéves terv végéig kereken egymillió órásra növelik. Az irodaház elkészülte a vállalati rekonstrukció — amely része a közlekedéspolitikai koncepció megvalósításának — első lépése volt. Az Autófenntartó Ipari Tröszt vezetőinek ígérete szerint az ötödik ötéves terv elején hozzákezdhetnek Győrött a műhelyek korszerűsítéséhez. Elképzelhető az is, hogy 1975- től a Tompa utcai (személygépkocsi-javító) telepen is bővítésre kerülhet sor ... Még néhány szót a mai avatás „ünnepeltjéről”. A tervek a Győri Tervező Vállalat műtermeiben készültek, a kivitelezést a Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat közössége végezte, a munkálatokat az Autójavító szakembereinek bevonásával irányították. A háromemeletes építmény 14 és fél millió forintba került, az összeget az AFIT bocsátotta rendelkezésre a központi fejlesztési alapból. A földszinten étterem és büfé van, valamint a Győri Szeszipari Vállalattal közös orvosi rendelő, és a minden igényt kielégítő öltöző-mosdó komplexum egy része is ott kapott helyet. Az első emeleten a vállalat vezetőinek irodái, a párt- és tömegszervezetek helyiségei, valamint a többi öltöző, fürdő. A második, harmadik emelet a termeléssel kapcsolatos adminisztráció munkahelye. Ezentúl a csaknem 100 szakmunkástanuló is megfelelő körülmények között töltheti el a vállalati óráit, ami a munkásutánpótlás egyik elengedhetetlen feltétele. (Csiszka) 3 Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának a természettudományi kutatások helyzetéről szóló jelentését. Hazánkban ma már 20 kutatóintézet, 197 egyetemi tanszék és 2 további kutatóhely foglalkozik természettudományi kutatásokkal. A kutatók mindinkább részt vállalnak a gyakorlati kérdések megoldásában, amit a többi között az is mutat, hogy az utóbbi években megnövekedett a hasznosított szabadalmak, valamint a szerződéses munkák száma. A természettudományi kutatások további fejlődését nehezíti ma még a kutatási tematika szétaprózottsága, valamint az, hogy a kutatóintézetek munkája között nincs megfelelő összhang és együttműködés. A természettudományi kutatások eredményeit így elsősorban az egyes ágazatokon belül használják fel, s csak kisebb mértékben az orvos-, az agrár- és a műszaki tudományokban. A kormány a jelentést elfogadta és úgy döntött, hogy arról tájékoztatni kell az érdekelt kutatóintézetek dolgozóit s a tanszékeken működő tudományos kutatókat. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke javaslatot tett a kormánynak a helyi címerek, zászlók alkotásának és használatának, valamint a díszpolgári cím adományozásának szabályozására. A kormány a javaslatot elfogadta, a helyi kezdeményezések alapján kibontakozó gyakorlatot szabályozva a Minisztertanács úgy döntött, hogy a városok haladid hagyományai és mai arculatuk kifejezésére a jövőben jelképként címert alkothatnak és használhatnak, és azt zászlón is alkalmazhatják. Ez azonban nem érinti az ország címerének használatát, az állami eljárások során még azzal együtt sem használható. A kormány hozzájárult továbbá ahhoz, hogy a városi tanácsok a megörökítésre méltó tettekért és tevékenységért díszpolgári címet adományozhassanak. A kormány az egészségügyi miniszter előterjesztésére, miután a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Orvostovábbképző Intézetet a múlt év végén egyetemi jellegű felsőoktatási intézménynyé nyilvánította, dr. Farádi Lászlót, az intézet főigazgatóját a rektori teendők ellátásával bízta meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A helyi címer és zászló használatának, a díszpolgári cím adományozásának szabályozása Az MTI hírmagyarázója írja: A tanácsok népképviseleti-önkormányzati szerepének növekedésével a múlt esztendőkben előtérbe került a települések helytörténetének, haladó hagyományainak kutatása, felelevenítése, s így fogalmazódott meg az igény a helyi címer és zászló használatára, a díszpolgári cím adományozásának lehetőségére. (A múlt esztendőkben Budapest és az ország ,95 más városa alkotta meg a település címerét, használta rendezvényeken, helyi ünnepségeken a városhoz való tartozás kifejezésére, a társadalmi tevékenységért nyújtott erkölcsi elismerés, érmek, oklevelek díszítésére. Néhány esetben helyi, városi zászlókat is használtak— ez egyébként külföldön már széles körű gyakorlat. Számos tanács adományozott továbbá a múlt években díszpolgári címet, igaz, nem egységes tartalommal, jelentőséggel.) Az Alkotmány rendelkezik a Magyar Népköztársaság címeréről és zászlajáról, s minisztertanácsi rendelet szól a Népköztársaság címerének használatáról. Ez a rendelet azonban a helyi címerhasználatról nem intézkedik, s egy 1970-ben kelt utasítás is — utalván a várható szabályozásra — csupán ajánlási jelleggel határozta meg a helyi címeralkotás alapelveit. A Minisztertanács mostani határozata egységesen szabályozza mind a helyi címer és zászló alkotását és használatát, mind a díszpolgári cím adományozását. Kimondja, hogy helyi címert és zászlót a fővárosi, a megyei városi, a városi, továbbá különösen indokolt esetben — előzetes engedély alapján — a nagyközségi és a községi tanács alkothat. A helyi címer a település történelmi múltjára, és mai jellegzetességére utaló jelkép, a Magyar Népköztársaság címerét nem helyettesítheti. Ha az államigazgatási tevékenység során a népköztársasági címer használata kötelező, azzal együtt a helyi címer nem tüntethető fel. A helyi címer használható — egyebek között — a tanácsülés meghívóin, felhívásokon, programokon, terveken, a település történetével, életével, fejlődésével foglalkozó kiadványokon, emléktárgyakon, a tanács által alapított díszokleveleken, emléklapokon, kitüntető vagy emlékérmeken, ünnepségeken, rendezvényeken, a külföldi kapcsolatokban és az idegenforgalmi propagandában. A helyi zászló egyszínű anyagon a helység címerét és nevét tüntetheti fel, nem helyettesítheti a Magyar Népköztársaság zászlaját, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóját. A helyi zászló kitűzhető például a tanács ülésein, a település életének jelentős eseményein, megkülönböztetésül több község részvételével tartott rendezvényeken, s az állami és a vörös zászló elsőbbsége mellett a tanácsi szervek, vállalatok, intézmények ünnepségein, rendezvényein. A minisztertanácsi határozat kimondja, hogy a díszpolgári cím a település és a lakosság érdekében végzett kiemelkedő tevékenységért adományozható. A cím adományozását jelentős évfordulókhoz, állami vagy helyi eseményekhez kell kötni, a javaslatot a helyi politikai, társadalmi és tömegszervezetek véleményének kikérésével a végrehajtó bizottság készíti elő és terjeszti a tanács elé. A helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról, valamint a díszpolgári cím adományozásáról szóló minisztertanácsi határozat végrehajtása a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke utasítást adott ki. Kedvelt klubok: Januártól nyolc előadásból álló sorozat kezdődött a brennbergbányai klubkönyvtár nőklubjában és a sopronbánfalvi klubkönyvtár ifjúsági klubjában. Az előadássorozat az értelmes, harmonikus családi életre, a kulturált otthon kialakítására hívja fel a hallgatók figyelmét. Az előadók elmondják véleményüket a család- és a házaséletről, a gyermeknevelésről, szerelemről, viselkedésről, az egészséges életmódról és a kiskertek gondozásáról is. Ezekből a témakörökből alakul ki a klubesteken azelőadók és a klubtagok között a hasznos kérdezz-felelek. Február első keddjén, illetve szerdáján a klubokban a szerelem, a barátság és a társas élet lesz a téma. A soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ nőklubjában pedig hétfőnként jönnek öszsze az asszonyok, lányok és részt vesznek a szabadfoglalkozásokon, előadásokon. Legutóbb megbeszélték a kispolgári magatartás ismérveit, legközelebb pedig a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatáról hallgatnak előadást.