Kisalföld, 1974. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

1974. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Fortélya van a zsebkendő szegésnek is Ezt igazán azok a kapuvári fiatalok tudják megmondani, akik a Szabóipari Szövetkezet üzemében tanulták a hasz­nos foglalkozás alapfogásait. S ilyenek sokan vannak, hiszen a Főtéren lévő üzem az egyik legkedveltebb munka­hely a kapuvári lányok, asszonyok kö­rében. Nagyon sok a fiatal, a munká­val csak most ismerkedő dolgozó. Na­­ponta két műszakban húszezer zsebken­dő beszegését végzik el. A csomagolás után a kereskedelem közvetítésével a 14 zsebkendő négy fa ... világ négy tájára eljutnak a kapuvári zsebkendők. Az üzemben naponta kétezer pelen­ka szegését is elvégzik, és a TRIAL vállalat részére a bedolgozók által ké­szített tornanadrágokat is ebben az üzemben csomagolják. Hatvan kapuvári és város környéki nőt foglalkoztatnak bedolgozóként a szövetkezetben. A bu­dapesti Alkotás ISZ részére export cé­lokra modern vonalú hálóingeket gyárt a szövetkezet. A bedolgozókkal együtt több mint négyszáz lány és asszony szá­mára jelent tiszta, könnyű munkaalkal­mat a szövetkezet. Évente 11—12 millió darab zsebkendő, 40 000 hálóing, 180 000 sportnadrág készül 26 millió forint ér­tékben a szövetkezet munkahelyein. □ Kovács Lajosné és Szigeti Istvánná a minőséget vizsgálják a szövetkezet késztermékein. (Sz. Ö. felvételei) □ Axnix Lajosné régi dolgozója a kapuvári szövetke­zetnek, sokat foglalkozik a fiatal, betanuló munkatár­sakkal. Vita a munk­aversenyről Mindig a feladatoktól függően A munkaverseny termelést segítő szerepéről szeretnék szólni. Úgy gondolom, hogy vállalatunknál, az Észak-du­nántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatnál a brigádmozga­lom eredményessége e terü­leten mutatkozik meg leg­jobban. A gazdálkodási kö­rülmények nálunk sokkal mostohábbak, mint a már hosszú évtizedek óta tevé­kenykedő üzemekben. A vál­lalat fiatal, a munkáik szét­aprózottak, nagyok a távol­ságok, a termelésben és az emberi kapcsolatokban is még csak most alakulnak ki a hagyományok. Nem kevés idő kell ahhoz, hogy a minél eredményesebb termelés fel­tételei létrejöjjenek. Ennél a gondolatnál szeret­nék kapcsolódni a Kisalföld január 26-i számában megje­lent vitaindítóhoz, amely a munka objektív feltételeit említi. A kérdés ugyanis sze­rintem, a mi vállalatunk ese­tében az, hogy a munkaver­seny segítheti-e a termelés­­ feltételeinek minél gyorsabb megteremtését, és az embe­rek, a munkások, még ha a tárgyi lehetőségek bizonyos mértékig korlátozottak is, tehetnek-e többet, dolgozhat­nak-e jobban, mint ahogy az objektív körülmények meg­engednék? Válaszként elsőnek egy szá­mot említenék. A négy éve alakult Észak-dunántúli Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat 15. számú­­ építésvezetőségén 1972-ben 3 brigád verseny­zett, az idén pedig már 7 kö­zösség vesz részt a brigád­mozgalomban. Úgy gondolom, hogy ha nem lenne eredmé­nyes a verseny, akkor senki sem foglalkozna a mozgalom­mal, akkor nem nevezett vol­na be a két év alatt 4 bri­gád a vetélkedőbe. De ez csak okoskodás, a tények ennél többet mondanak. Mint pél­dául a brigádban történt egyik sajnálatos baleset, ami­kor a villanyhegesztő munka közben elcsúszott az állvá­­­­nyon, és eltörte a lábát. Azonban még mielőtt a mű­vezető vagy az építésvezető intézkedett volna, egy másik brigáddal közösen megoldó­dott a gond. Mire visszajöt­tünk a kórházból, a velünk lévő másik brigád villanyhe­gesztője már fent állt az áll­ványon és dolgozott. A brigádmozgalomnak, a munkaversenynek nálunk nem kis szerepe van a mun­kahelyi fegyelem megszilár­dításában, a minőség javítá­sában is. Említettem, hogy munkáink elaprózottak, a 15. számú építésvezetőség­ dolgo­zói, brigádjai három megyé­ben dolgoznak. Ilyen körül­mények között nem köny­­nyű megoldani az ellenőrzés, a fegyelem kérdését. Vállala­tunk fiatal volta, az első években nem ritka, de mind jobban csökkenő munkásván­dorlás csak növelte a nehéz­ségeket. A termeléssel kap­csolatos felajánlások fokozot­tan a vállalat gondjainak megismerésére ösztönzik a dolgozók­at, és természetesen így a jobb munkavégzést se­gítik, amellett, hogy a válla­lások közvetlenül is hozzájá­rulnak az eredményességhez. A munkaverseny és a vál­lalati gazdálkodás, a termelés kapcsolata sokrétűbb annál, mintsem hogy minden részle­téről szólni lehetne egyszerre. Az eddig elmondottak mellett azonban még egy, a brigád­­mozgalom szerintem lényeges szerepét szeretném megemlí­teni. Azt, hogy a vállalati szervezeti felépítés biztosítot­ta kapcsolatok mellett a munkaverseny még egy fóru­mot teremt a dolgozók, mun­kacsoportok számára. Ez ná­lunk különösen fontos, hiszen egymástól nagy távolságokra, és sok helyen dolgozunk. De véleményem szerint más vál­lalatoknál, üzemeknél, ha­ más sulival is, ugyanezek a tények kerülhetnek a réér­eg serpe­nyőibe, attól függően, hogy milyenek a lák­osságaik. Gáli Iván, a Zalka Máté Szccialista Brigád vezetője. Észak­­dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat KisalfDM Ma délelőtt avatják Iroda- és egészség­házzal gazdagodott a XV-ös autójavító Vállalat Ma délelőtt avatják fel , az AFIT XV-ös számú Autója­vító Vállalat győri központ­jának új irodaházát. A gazda­ságpolitikánkat figyelemmel kísérő nyilván most felkapja a fejét: „Irodaház? Most, a beruházási korlátozások ide­jén, amikor irodák építésére szinte lehetetlen engedélyt kapni...?” Nos, a ma átadandó épület létesítésére szóló engedély még a korlátozások bevezeté­se előttről való, ám nem ez a lényeg. Mert a külsőre is impozáns épület nagy része nem irodák számára készült csak, hanem az évek óta majdnem elviselhetetlen szo­ciális körülmények között dolgozók helyzetét hivatott enyhíteni. Körülnéztünk például a ré­gi öltzőkben. Egy rozzant épü­let (az eddigi központi iroda) nedves, hideg pinscéjébe zsú­folták be kényszerűségből a szekrényeket. A tisztálkodási körülmények, a legminimá­lisabb higiéniai igényeket sem elégítették ki. A műsza­kiak és az adminisztratív dol­gozók is szűkös szobákban dolgoztak. Egy szűk kis ebéd­lő volt eddig az oktatás, a társadalmi megmozdulások stb. színhelye, a vállalati tö­megszervezetek sem rendel­keztek önálló helyiséggel. (A szakszervezeti „iroda” szere­pét a titkár íróasztala töltöt­te be.) De felesleges részletez­ni az áldatlan állapotokat, egy tény: a már csaknem 500 dolgozót foglalkoztató válla­lat központi telepe „megér­demelte” a mostoha körül­mények felszámolását. Ma már csaknem 60 mil­lió forintos termelési érték­ben javítják a gépjárműve­ket a XV-ös Autójavítónál, amely napjainkban egyre erő­teljesebben fejlődik. A veszp­rémi telepen évi 200 ezer órás javítókapacitással rendelkez­nek, ez év első félévének vé­gén 115 000 órás kapacitással kezd az ajkai szerviz, az idén pedig Pápán kezdődik a ki­vitelezése egy hasonló nagy­ságúnak. Az Autójavítónál úgy tervezik egyébként, hogy a jelenlegi, csaknem 850 000 órás évi kapacitást az ötéves terv végéig kereken egymil­lió órásra növelik. Az irodaház elkészülte a vállalati rekonstrukció — amely része a közlekedéspo­litikai koncepció megvalósí­tásának — első lépése volt. Az Autófenntartó Ipari Tröszt vezetőinek ígérete szerint az ötödik ötéves terv elején hoz­zákezdhetnek Győrött a mű­helyek korszerűsítéséhez. El­képzelhető az is, hogy 1975- től a Tompa utcai (személy­gépkocsi-javító) telepen is bővítésre kerülhet sor ... Még néhány szót a mai avatás „ünnepeltjéről”. A tervek a Győri Tervező Vál­lalat műtermeiben készültek, a kivitelezést a Győr-Sopron megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat közös­sége végezte, a munkálatokat az Autójavító szakemberei­nek bevonásával irányították. A háromemeletes építmény 14 és fél millió forintba ke­rült, az összeget az AFIT bo­csátotta rendelkezésre a köz­ponti fejlesztési alapból. A földszinten étterem és büfé van, valamint a Győri Szeszipari Vállalattal közös orvosi rendelő, és a minden igényt kielégítő öltöző-mos­dó komplexum egy része is ott kapott helyet. Az első emeleten a vállalat vezetői­nek irodái, a párt- és tömeg­szervezetek helyiségei, vala­mint a többi öltöző, fürdő. A második, harmadik emelet a termeléssel kapcsolatos ad­minisztráció munkahelye. Ezentúl a csaknem 100 szak­munkástanuló is megfelelő körülmények között töltheti el a vállalati óráit, ami a munkásutánpótlás egyik elen­gedhetetlen feltétele. (Csiszka) 3 Illést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta a Magyar Tudományos Akadé­mia főtitkárának a termé­szettudományi kutatások helyzetéről szóló jelentését. Hazánkban ma már 20 ku­tatóintézet, 197 egyetemi tan­szék és 2 további kutatóhely foglalkozik természettudomá­nyi kutatásokkal. A kutatók mindinkább részt vállalnak a gyakorlati kérdések megol­dásában, amit a többi között az is mutat, hogy az utóbbi években megnövekedett a hasznosított szabadalmak, va­lamint a szerződéses munkák száma. A természettudomá­nyi kutatások további fejlő­dését nehezíti ma még a ku­tatási tematika szétaprózott­sága, valamint az, hogy a ku­tatóintézetek munkája között nincs megfelelő összhang és együttműködés. A természet­tudományi kutatások ered­ményeit így elsősorban az egyes ágazatokon belül hasz­nálják fel, s csak kisebb mér­tékben az orvos-, az agrár- és a műszaki tudományok­ban. A kormány a jelentést elfogadta és úgy döntött, hogy arról tájékoztatni kell az ér­dekelt kutatóintézetek dolgo­zóit s a tanszékeken működő tudományos kutatókat. A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke javasla­tot tett a kormánynak a he­lyi címerek, zászlók alkotá­sának és használatának, va­lamint a díszpolgári cím ado­mányozásának szabályozásá­ra. A kormány a javaslatot elfogadta, a helyi kezdemé­nyezések alapján kibontako­zó gyakorlatot szabályozva a Minisztertanács úgy döntött, hogy a városok haladid ha­gyományai és mai arculatuk kifejezésére a jövőben jelkép­ként címert alkothatnak és használhatnak, és azt zászlón is alkalmazhatják. Ez azon­ban nem érinti az ország cí­merének használatát, az ál­lami eljárások során még az­zal együtt sem használható. A kormány hozzájárult to­vábbá ahhoz, hogy a városi tanácsok a megörökítésre méltó tettekért és tevékeny­ségért díszpolgári címet ado­mányozhassanak. A kormány az egészségügyi miniszter előterjesztésére, miután a­ Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa az Or­vostovábbképző Intézetet a múlt év végén egyetemi jel­legű felsőoktatási intézmény­­nyé nyilvánította, dr. Farádi Lászlót, az intézet főigazga­tóját a rektori teendők ellá­tásával bízta meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) A helyi címer és zászló használatának, a díszpolgári cím adományozásának szabályozása Az MTI hírmagyarázója írja: A tanácsok népképviseleti-önkormányzati szerepének növekedésével a múlt esztendőkben előtérbe került a települések helytörténetének, haladó hagyományainak kutatása, felelevenítése, s így fogalmazódott meg az igény a helyi címer és zászló használatára, a díszpolgári cím adományozásának lehetőségére. (A múlt esztendőkben Budapest és az ország ,95 más városa alkotta meg a település címerét, használta ren­dezvényeken, helyi ünnepségeken a városhoz való tartozás kifejezésé­re, a társadalmi tevékenységért nyújtott erkölcsi elismerés, érmek, oklevelek díszítésére. Néhány esetben helyi, városi zászlókat is hasz­náltak­­— ez egyébként külföldön már széles körű gyakorlat. Számos tanács adományozott továbbá a múlt években díszpolgári címet, igaz, nem egységes tartalommal, jelentőséggel.) Az Alkotmány rendelkezik a Magyar Népköztársaság címeréről és zászlajáról, s minisztertanácsi rendelet szól a Népköztársaság címerének használatáról. Ez a rende­let azonban a helyi címerhasználatról nem intézkedik, s egy 1970-ben kelt utasítás is — utalván a várható szabályozásra — csupán ajánlási jelleggel határozta meg a helyi címeralkotás alapelveit. A Miniszterta­nács mostani határozata egységesen szabályozza mind a helyi címer és zászló alkotását és használatát, mind a díszpolgári cím adomá­nyozását. Kimondja, hogy helyi címert és zászlót a fővárosi, a megyei városi, a városi, továbbá különösen indokolt esetben — előzetes engedély alapján — a nagyközségi és a községi tanács alkothat. A helyi címer a település történelmi múltjára, és mai jellegzetességére utaló jelkép, a Magyar Népköztársaság címerét nem helyettesítheti. Ha az állam­­igazgatási tevékenység során a népköztársasági címer használata kö­telező, azzal együtt a helyi címer nem tüntethető fel. A helyi címer használható — egyebek között — a tanácsülés meg­hívóin, felhívásokon, programokon, terveken, a település történetével, életével, fejlődésével foglalkozó kiadványokon, emléktárgyakon, a ta­nács által alapított díszokleveleken, emléklapokon, kitüntető vagy emlékérmeken, ünnepségeken, rendezvényeken, a­ külföldi kapcsolatok­ban és az idegenforgalmi propagandában. A helyi zászló egyszínű anyagon a helység címerét és nevét tüntetheti fel, nem helyettesítheti a Magyar Népköztársaság zászlaját, valamint a nemzetközi munkás­mozgalom vörös lobogóját. A helyi zászló kitűzhető például a tanács ülésein, a település életének jelentős eseményein, megkülönböztetésül több község részvételével tartott rendezvényeken, s az állami és a vörös zászló elsőbbsége mellett a tanácsi szervek, vállalatok, intéz­mények ünnepségein, rendezvényein. A minisztertanácsi határozat kimondja, hogy a díszpolgári cím a település és a lakosság érdekében végzett kiemelkedő tevékenységért adományozható. A cím adományozását jelentős évfordulókhoz, állami vagy helyi eseményekhez kell kötni, a javaslatot a helyi politikai, társadalmi és tömegszervezetek véleményének kikérésével a végre­hajtó bizottság készíti elő és terjeszti a tanács elé. A helyi címer és zászló alkotásáról és használatáról, valamint a díszpolgári cím adományozásáról szóló minisztertanácsi határozat vég­rehajtása a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke utasítást adott ki. Kedvelt klubok: Januártól nyolc előadásból álló sorozat kezdődött a brennbergbányai klubkönyv­tár nőklubjában és a sopron­­bánfalvi klubkönyvtár ifjú­sági klubjában. Az előadás­­sorozat az értelmes, harmo­nikus családi életre, a kultu­rált otthon kialakítására hív­ja fel a hallgatók figyelmét. Az előadók elmondják véle­ményüket a család- és a há­­zaséletről, a gyermeknevelés­ről, szerelemről, viselkedés­ről, az egészséges életmódról és a kiskertek gondozásáról is. Ezekből a témakörökből alakul ki a klubesteken az­­előadók és a klubtagok kö­zött a hasznos kérdezz-fele­­lek. Február első keddjén, il­letve szerdáján a klubokban a szerelem, a barátság és a társas élet lesz a téma. A soproni Liszt Ferenc Mű­velődési Központ nőklubjában pedig hétfőnként jönnek ösz­­sze az asszonyok, lányok és részt vesznek a szabadfog­lalkozásokon, előadásokon. Legutóbb megbeszélték a kis­polgári magatartás ismérveit, legközelebb pedig a Szovjet­unió és az Egyesült Állam­ok kapcsolatáról hallgatnak elő­adást.

Next