Kisalföld, 1974. február (19. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
1974. FEBRUÁR 1., PÉNTEK • •Üzemek segítségével 400 óvodai hely A negyedik ötéves terv időszakában az óvodai helyek számát 225-tel tervezte bővíteni a városi tanács Mosonmagyaróváron. A parancsoló szükség azonban az elképzelések megváltoztatásához vezetett. A kivitelezés persze nem volt könnyű, hiszen anyagi fedezet csak az eredetileg tervezett építésekre jutott. (Egyébként eddig már 100 férőhelyet átadtak a kicsinyeknek, és a következő, 125 személyes óvoda átadása 1974. szeptemberében várható.) A tanács vezetői, és testületének képviselői felkeresték a város nagyüzemeit, ahol ismertetve a súlyos óvodai helyhiányt, segítséget kértek. A gyárak kollektívái megértették a nehéz helyzetet, és a város segítségére siettek egyrészt anyagi támogatással, másrészt társadalmi munka felajánlásával. A segítőkészség nyomán a következők történtek óvodaügyben Mosonmagyaróváron. A BM-től átvett egyik épületben a Kötöttárugyár közreműködésével 1973-ban 75 személyes óvoda létesült. A Timföld- és Műkorundgyárral történt megállapodás alapján a vállalati óvodában 50-nel több gyermeket lehet tavaly óta elhelyezni. A Fémszerelvénygyár vezetőinek megértő támogatása nyomán ebben az évben a MOFÉM-telepi óvoda szintén 50 hellyel bővül. A majoroki városrészben lévő óvodához idén tavasszal társadalmi munkában toldaléképületet húznak, s abban 50-nel több kisgyermeket fogadhatnak, mint eddig. A felsorolt bővítésekkel Mosonmagyaróvár óvodai ellátottsága mintegy 75 százalékos lesz, s az 1975-ig tervezett 225-ös bővítés 400-asra gyarapodott! — és — Udvarok és kertek Pályázat, elismerés Több mint kétszáz kertészeti szakcsoport működik az országban. A szakcsoportoknak mintegy huszonkétezer tagja van. Közös kertészeti termékértékesítésük megközelíti a hetvenmillió, forintot. Vagyonuk 1972 végén huszonnyolcmillió forint közös alap volt. Ezért a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának legutóbbi ülésén a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal közösen a kertészeti termelésben kiemelkedő eredményeket elért mezőgazdasági szakcsoportoknak és tagjaiknak társadalmi elismerésül emlékplakettet, illetve emlékjelvényt alapítottak, bronz, ezüst és arany fokozatban. A javaslatot a SZÖVOSZ elnöksége terjesztette elő. Az emlékplakett Bereczki Máténak, a múlt századbeli neves pomológusnak, gyakorlati gyümölcskertésznek és tudományos kutatónak nevét viseli. Az emlékplakett elnyeréséhez pályázatot szükséges benyújtani a helyileg illetékes fogyasztási szövetkezethez. Az emlékplakett és emlékjelvény elnyerésére beküldött pályázatok elbírálásában a MÉM-mel, illetve a megyei tanácsok szakigazgatási szerveivel együtt a fogyasztási szövetkezetek különböző szintű testületei döntenek. A kiemelkedő eredményt elért tagok emlékjelvénnyel történő kitüntetésének feltételei között szerepel a tagsági viszony, az áfész, illetve a szakcsoport útján értékesített áru értéke, a közös alapokhoz nyújtott hozzájárulás és a szakcsoport-tag kertjének jellege, a művelés színvonala. Az alapító okirat összefoglalja a kitüntetések elnyerésének pályázati feltételeit és az adományozás rendjét. Ezek között figyelemre méltó a szakcsoportok működésének időtartama, a taglétszám, a tagság által közösen értékesített áru aránya, a közös alapok mértéke. Az emlékplaketteket, emlékjelvényeket évenként adományozzák. V. L. Nyelveket tanít. Franciát, angolt, németet. Elsősöknek, akik tőle hallják először, hogyan mondja a német az „asztalt”, az angol a „postást”, a francia a „könyvet”. Negyedikeseknek, akik a nyelv dallamát fedezik fel Heine verseiben, kimeríthetetlen gazdagságát Dickens novelláiban, sokszínűségét Poe költeményeiben. Akik most birkóznak a főnévragozással, és akik már gyönyörködni tudnak a nyelvi fordulatokban, a nyelvteremtők kimeríthetetlen fantáziájában. Mert ilyenek is vannak. És a nyelvtanárnak ők a lendítő erői, ők adnak energiát a munkához, türelmet, sikerélményt és újabb impulzusokat a tanításhoz. — Nem könnyű mesterség — mondja Zsigmond Barnáné, a győri Zrínyi Gimnázium és Szakközépiskola tanára —, de aki belekóstol, nem tud megválni tőle. Nagyszerű dolog idegen nyelveket tudni, külföldiekkel beszélgetni, a világirodalom alkotásait, az emberiség igazi értékeit eredetiben olvasni. Azt hiszem, ez az elsődleges feladata a nyelvtanárnak: megízleltetni a diákokkal a nyelv izgalmait, szépségeit, a nyelvtudás hasznosságát. Ez után abba lehet hagyni az unalomig ismételt figyelmeztetést: „tanuld meg, kisfiam, a szavakat, tanuld meg az igeragozást”. A nyelvtanuláshoz nemcsak érzék kell, hanem kedv, ambíció és kitartás is. — Bizonyára bevált módszerei vannak a nyelvek megszerettetésében. — A nyelv mindaddig holt anyag, száraz tantárgy, amíg nem válik a beszéd, a gondolatközlés eszközévé. Emberek, társak és közlésvágy kell hozzá. Azt szorgalmazom, hogy már az elsőseim is keressenek levelező partnereket. A levelezés és később a személyes találkozás — akár csere formájában — emberi kapcsolatok, barátságok kialakulásához vezet, s a szűkebb, úgymond személyes érdeklődés lassanként kitágul, a levelezőtárs hatója, népe, szellemikulturális hagyományai iránt. A személyes kötődés pedig visszahat a nyelvtanulásra. Szívós, kitartó munkára ösztönöz. A nyelvtanuláshoz, ahogy mondani szokták, „fenék is kell”. Anélkül hiába a nyelvérzék, a tehetség. — Az utóbbi években heti tíz órában tanít. A hét többi napjain szakfelügyeleti teendőit, látja el. — Három éve bíztak meg a többi idegen nyelvek, azaz a német, az angol, a francia, az olasz és a latin nyelvek szakfelügyeletével. Járom a megye középiskoláit. Izgalmas feladat, hiszen ahány órát látogatok, annyiféle pedagógiai módszert ismerek meg. Gyakran megyek országos konferenciákra, ahol a nyelvtanítás időszerű kérdéseiről tájékozódhatom. — A megyében ötven nyelvszakos pedagógussal tart kapcsolatot. Látogatja az óráikat, értékeli a munkájukat. — Igen. A szakfelügyelő manapság nem azért látogat, hogy a kákán is csomót keressen. Segít, képviseli a nyelvtanárok érdekeit, gondjaikat igyekszik megoldani. — Mi a véleménye a nyelvtanítás eredményességéről? — Két alapfeltétel még mindig hiányzik a legtöbb helyen: a magas óraszám és a kis csoportos foglalkozás. Nélkülük a leglelkiismeretesebb pedagógus sem tud eredményesen dolgozni. Azokban az iskolákban hatékony valóban a nyelvoktatás, ahol — nyelvi tagozaton — heti öt-hat órában tizenkét-tizenöt gyerekkel foglalkozik a tanár. — A harmadik feltétel — nem kevésbé fontos, mint az objektív körülmények — a pedagógus felkészültsége, szakmai tudása. — A továbbképzés, az önművelés talán ezen a pályán a legégetőbb. Enélkül nem várhatjuk el a következő generációtól, hogy megtanuljon összefüggésekben gondolkodni, s hogy gondolkodása új ismeretek befogadására mindig alkalmas legyen. A továbbképzés szorgalmazásában és szervezésében — talán nem hangzik szerénytelenségnek — a megye az elsők között szerepel. Francia tanfolyamot négy alkalommal szerveztem, tavaly nyáron Sopronban rendeztük meg a német szakosok egyhetes továbbképzését. Német anyanyelvű professzorok tartottak előadásokat, délutánonként pedig társalgással töltöttük az időt — természetesen németül. A kollégák szívesen vesznek részt a tanfolyamokon, gondosan készülnek és kihasználják az időt. Node ennél még sokkal hasznosabb lenne, ha minden nyáron kimehetnének a nyelvterületre, hogy tudásukat ott tökéletesítsék. Amíg azonban nem tudjuk megvalósítani, amíg csak néhány kolléga jut ki, addig örülünk annak, hogy legalább itthon élvezhetjük az anyanyelvet beszélő professzorok előadásait. — Terveznek az idei nyárra is a tavalyihoz hasonló tanfolyamot? — Újra német tanfolyamot Győrben. Úgy szeretnénk megrendezni a Továbbképzési Kabinettel együtt, hogy egybeessék a győri nyár programjával. Jövő héten lesz az első megbeszélés. Időpont, hely, elszállásolás, étkeztetés, a tanárok meghívása — mindezt időben meg kell beszélni, nehogy kútba essen a tervünk. Nem vallotta be nyíltan, mégis azt hiszem, a német nyelv áll legközelebb a szívéhez. Talán azért, mert — mint mondta — a németet legnehezebb tanítani. A német az igazi erőpróba. A német szakos kollégákért tesz a legtöbbet. És azért, hogy a német irodalmat és kultúrát közel hozza a tanítványaihoz. A munkáját köszönték meg, amikor az NDK nagykövete átadta neki a Népek Barátsága Ligájának ezüst fokozatát. Maróti Zsivfa 14 nyelvtan Kisalföld — Vigyázunk népi kincseinkre! — Nemrégiben Győrött a Liszt Ferenc utcában nyílt régiségbolt, és megyénk népművészetben gazdag tájain is sokast hódolnak a gyűjtés örömének. Hogyan vélekedik erről dr. Dávid Lajos történész, a megyei múzeumok igazgatója? — Valóban megnőtt a kereslet a régiségek iránt, ez pedig szükségszerűen maga után vonja, hogy ilyen jellegű boltok megnyíljanak, önmagában a gyűjtés nem káros ; ami megkülönböztetést kíván, az a gyűjtő személye. A gyűjtőknek két típusa van. Az egyik az a gyűjtő, aki rendszeresen gyűjt bizonyos tárgyakat, vasalót, pénzt vagy a népművészet köréből egy bizonyos tárgyat, például korsót. — Ezek az emberek bizonyos tudományos szintet érnek el az adott tárgyak gyűjtése közben. Olvasnak, megpróbálnak elméletileg is közelíteni a tárgyhoz, illetveazon keresztül egy bizonyos történelmi korhoz, sőt rendszerezik is az eddigi gyűjtés eredményét, elméleti ismereteiket. Mi az ilyen szenvedélyes gyűjtőknek örülünk. Belőlük lesznek a múzeum segítőtársai. — A gyűjtők másik típusa már megnehezíti, lassítja a muzeológusok munkáját. Ők az ösztönös gyűjtők, akik a körülbelül öt-hat évvel ezelőtt kialakult divat hóbortjait követik. Mindent gyűjtenek válogatás nélkül. Értéket és értéktelent. Nem ismerik a tárgyak eredetét, felhasználási módját, így lesz egy néprajzi edény padlóváza, így szakítják ki a tárgyat eredeti környezetéből. Ők meg sem próbálják rendszerezni az anyagot, a néprajzi tányérok például válogatás nélkül kerülnek a falra. — Mitől lesz az egyik gyűjtő kezében muzeális érték, másik kezében értéktelen egy régiség? — Egy tárgy muzeális értékét tárgyi, plusz szellemi értéke adja. Lássunk egy példát: egy asztal tárgyi értéke korától, kivitelezésétől, állapotától függően ötszáz forint, de ha az asztal Széchenyié volt, így körülbelül 2000—2500 forintot ér. Azért mert Széchenyi dolgozott rajta, az ő szobájának fontos darabja volt. Ez az a többlet, a történelmi érték. Amikor ez az asztal dilettáns gyűjtő kezére kerül, aki csak az árut vásárolta meg, az asztal személytelenné válik, muzeális értékét elveszíti. — Melyik területen legkárosabb ez? — Jelenleg a néprajzi emlékek körében. Itt fenyeget legjobban a szétszóródás, elkallódás. Ezelőtt a hatvanas évek végén volt erőteljes a néprajzi gyűjtési szenvedély, amikor tanyasi, falusi emberektől olcsón felvásároltak rengeteg tárgyat, kihasználva a nagy érdeklődést a magángyűjtők körében. Jóval értéken felül adták el a régiségeket, és tisztességtelen haszonra tettek szert a zugkereskedők. A vásárló pedig többnyire becsapódott, mert annyit fizetett, amennyit kértek, nem ismervén a tárgy valódi értékét. Azonkívül így szétszóródott a paraszti ház gyűjteménye bizonyos korból. — Nekünk egy ilyen gyűjtemény a történelem tárgyi bizonyítéka, mögötte az ember áll a maga munkaeszközeivel, és az egyes emberen túl egy társadalom, annak élete. — Milyen tanácsot adhat a gyűjtőnek? — Elsősorban azt, amit régóta hiányolok. Jó lenne, ha az érdeklődők találkoznának szakemberekkel, akik felvilágosítást tudnának adni, hogyan gyűjtsenek. A másik: a gyűjtők csak egy bizonyos tárgyat keressenek, de azt szellemi hozzáértéssel, így erősebb érzelmi kötődés lesz a gyűjtemény és tulajdonosa között. És akkor biztos vagyok benne, nem lesznek kallódó értékeink. — A múzeum ilyen feladatai közül melyiket tartja a legfontosabbnak ? — Gyűjtő, feldolgozó és közművelő munkánkban csak logikai sorrendet tarthatunk. Egyik sem nélkülözheti a másikat, szoros egymásrautaltság van közöttük. Az anyagot begyűjtjük, abból tanulmány készül, publikációink hozzásegítenek az adott szakág fejlesztéséhez. Amikor kiállítunk, népművelő, közművelő munkát végzünk. Kiállításaink nem esetlegesek, hanem tudományos igényűek, és általában az átlagos iskolázottsághoz mérjük szintjüket. — Egy-egy állandó kiállítás milyen céllal készül? — Hogy az általános iskolás megértse, a középiskolát végzettet is kielégítse, de a főiskolát, egyetemet végzett ember is találjon benne újdonságot. — Melyek a további célok? — Sok feladatunk, munkánk van, de legfontosabb célunk, hogy megmentsük az értékeket, hogy szellemi, tárgyi hagyományaink ne árucikként szerepeljenek. Ehhez anyagi feltételeink is hozzásegítenek, tekintélyes pénzbeli támogatást juttat számunkra a megye. Ami az embereket illeti: szeretnénk, ha múzeumbarátok lennének. Legyenek segítőtársaink, ismerjék meg gyűjteményeinket! — mondotta végül dr. Dávid Lajos. Oláh Vera Hivatásos és amatőr gyűjtők — A tudomány segítői, a tájékozatlanság vámszedői Manapság egyre növekszik az érdeklődés régiségeink iránt. Tény, hogy a modern lakás hangulatos díszítőeleme lehet a nagyanyáink korából való rokka, szövőszék. A rádió, televízió, sajtó azonban sokat foglalkozik azzal, hogy a megnövekedett gyűjtőszenvedély, a régiségkereskedés nem okoz-e kárt a hivatalos gyűjtőszerveknek, a múzeumoknak. □ Konyhai eszközök.