Kisalföld, 1974. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

1974. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) tanévben a felsőoktatási in­tézményekben is meg kell szervezni. Emellett az érintett állami és társadalmi szervek bevonásával a családi életre nevelést az oktatási intézmé­nyek keretein túl is kiter­jesztik. A Minisztertanács megtár­gyalta a munkaügyi minisz­ter jelentését a családpoliti­ka és családvédelem, vala­mint a többgyermekes csalá­dok szociális helyzetéről. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi években, elsősorban a népesedéspolitikai határozat nyomán, jelentős intézkedé­sek történtek, amelyek ked­vezően befolyásolják a csalá­dok életét. Összehangolt, a családok sajátosságait mér­legelő családpolitikai tevé­kenységre, a családok, külö­nösen a sokgyermekes csalá­dok helyzetének további ja­vítására van szükség. A kor­mány a jelentést jóváhagyó­lag tudomásul vette, és az abban foglalt következtetése­ket a további tevékenység alapjául elfogadta. Utasította a munkaügyi minisztert, hogy 1975 elejére a feladatok meg­oldására programot dolgoz­zon ki és nyújtson be a Mi­nisztertanácshoz. A Minisztertanács megtár­gyalta az Országos Ifjúságpo­litikai és Oktatási Tanács je­lentését az ifjúsági törvény végrehajtásáról, valamint az ötödik ötéves tervben meg­valósítandó ifjúságpolitikai feladatokra vonatkozó javas­latát. A jelentés megállapít­ja, hogy mind a központi, mind a helyi intézkedések jól szolgálták az ifjúságpoli­tikai célkitűzések megvalósí­tását, amelyek nyomán javul­tak a fiatalok életkörülmé­nyei. Továbbra is biztosítani kell a fiatalok megfelelő arányban történő lakáshoz juttatását, elő kell segíteni a családalapítás, pályakezdés, továbbtanulás, a tömeges test­edzés, a lakóterületi szabad­idő-eltöltés feltételeinek javí­tását. A kormány a jelentést tudomásul vette. Felhívta a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetőit, a fővárosi és a megyei taná­csok elnökeit, hogy fokozott ellenőrzéssel segítsék az if­júsági törvény előírásainak megtartását. Az Országos Ifjúságpoliti­kai és Oktatási Tanács jelen­tést tett a kormánynak az egyetemeken és főiskolákon tanuló házaspárok szocális helyzetéről. A jelentés meg­állapítja, hogy a nappali ta­gozatokon tanuló házaspárok, bár érdekükben több intéz­kedés történt, a társadalom­­biztosítás, a szociális támo­gatás, a kollégiumi elhelye­zés és az utazási kedvezmé­nyek területén hátrányos helyzetben vannak. A kor­mány a jelentést elfogadta, és úgy határozott, hogy az egyetemeken és főiskolákon tanuló házaspárokra kiter­jeszti a családi pótlék jogo­sultságát, továbbá a táppénz, a terhességi és a gyermekágyi segély kivételével ugyan­olyan betegségi-biztosítási szolgáltatásokra jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozók. Egyben felkérte a KISZ Központi Bizottságát, hogy folyamatosan kísérje fi­gyelemmel a felsőoktatási in­tézményekben tanuló házas­párok helyzetét. A Minisztertanács­­megtár­gyalta a mezőgazdasági és élelmezésügyi, valamint a belkereskedelmi miniszter, továbbá az Országos Anyag­és Árhivatal elnökének a bur­gonya-, zöldség- és gyümölcs­­termelés, -ellátás és áralaku­lás problémáiról szóló együt­tes előterjesztését. Az ellátás javítása és az árszínvonal emelkedésének mérséklése összpontosított erőfeszítéseket igényel. A Minisztertanács úgy határozott, hogy ennek érdekében fokozottan töre­kedni kell a fris fogyasztású zöldségtermelés fejlesztésére, a termelés gépesítésére. A nö­vényházak és fóliatelepek lé­tesítéséhez a szövetkezetek — meghatározott feltételek mel­lett — 70, illetve 50, a háztáji gazdaságok fóliaházak építé­séhez 30 százalékos támoga­tást kaphatnak. Azok a ter­melőszövetkezeti tagok, aki a háztáji gazdaságukban ter­melt zöldséget a szervezett kereskedelem vagy a közös gazdaság útján értékesítik, nyugdíjnap-jóváírásban ré­szesülnek. Intézkedéseket tesznek a zöldség-, gyümölcs­kereskedelem megerősítésére, szervezettségének, kulturált­ságának növelésére. A közlekedés- és postaügyi, a pénzügy-, a kohó- és gép­ipari miniszter, valamint az Országos Tervhivatal elnöke jelentést tett a kormánynak a közületi tehergépkocsi-állo­mány felújításának végrehaj­tásáról, a gazdaságtalan üze­mi gépjárművek rendkívüli műszaki felülvizsgálatáról és a forgalomból történő kivo­násáról. A selejtezést pénz­ügyi intézkedésekkel is előse­gítették. A kormány a jelen­tést jóváhagyólag tudomásul vette. A közlekedés- és postaügyi miniszter előterjesztése alap­ján a kormány jóváhagyta a KGST európai tagállamai­nak megállapodását a nem­zetközi fuvarozást végző gép­járművek számára nyújtandó műszaki és egyéb segítségről. A megállapodás elősegíti a szocialista országok közötti nemzetközi autóbusz- és te­hergépjármű-forgalom bizton­ságos lebonyolítását. A munkaügyi, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter javaslatot terjesz­tett a kormány elé, az NDK- ból érkező fiatalok magyar vállalatoknál történő foglal­koztatására. A Miniszterta­nács úgy határozott, hogy a foglalkoztatást kísérleti jel­leggel már 1974-ben meg kell kezdeni. A Magyarországon dolgozó NDK-állampolgáro­­kat a magyar dolgozókkal azonos bérezés, jogok és kö­telezettségek illetik meg. Al­kalmazni kell rájuk mindazo­kat a feltételeket, amelyek­ben az NDK-ban dolgozó ma­gyar fiatalok részesülnek. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) ­ Újabb 260000 dolgozó béremelésére hozott határozatot a Minisztertanács Somogyi Lajos, az MTI hírmagyarázója írja. Az életszínvonal rendszeres emelésének koncepciója alapján, a népgazdaság teherbíró képességével összhangban központi intézke­désekkel is gondoskodik a párt és a kormány arról, hogy a dolgozók valamennyi rétegének reálbére növekedjék. Csupán az elm­últ há­rom évben emelték a többi között a pedagó­gusok, az orvos-egészségügyiek, a vasutasok, a tanácsi közművelődési dolgozók, egyes igazságügyi dolgozók, a helyi közlekedés sok dolgozójának jövedelmét. Az utóbbi évek leg­jelentősebb központi bérintézkedése a múlt év március 1-én lépett életbe, amikor az iparban és az állami építőiparban dolgozó munkások és közvetlen termelésirányítók részesültek központi béremelésben. A Minisztertanács csütörtöki ülésén elha­tározott béremelések szorosan kapcsolódnak a tavaly március elsején életbe lépett intéz­kedésekhez. Április elsejétől ugyanis azok az ipari és kivitelező építőipari munkások és közvetlen termelésirányítók kapnak béreme­lést, akik az iparon és építőiparon kívüli ál­lami vállalatoknál végzik munkájukat, s ezért tavaly béremelésben nem részesülhettek. A mostani béremelés tehát azokat az iparon és építőiparon kívüli állami vállalatokat és kijelölt, vállalatszerűen gazdálkodó költség­­vetési szerveket érinti, amelyek ipari, kivi­telező építőipari tevékenységet végző egysé­gekkel rendelkeznek, s nem részesültek az 1973. márciusi béremelésben. A költségvetési üzemek ipari, építőipari munkásainak bérét az ilyen intézmények más dolgozóinak béré­vel együtt július 1-én rendezik. Az április elsején életbe lépő központi in­tézkedés több mint 200 0­00 munkást és köz­vetlen termelésirányítót érint. A minisztériu­moknak a béremelésre megszabott kereteket oly módon kell felosztaniuk, hogy abból vál­lalatonként az ipari szakmunkások és az ipa­ri egységek közvetlen termelésirányítói átla­gosan 8, az ipari egységek betanított és se­gédmunkásai 4, az építőipari szakmunkások és az építőipari egységek közvetlen termelés­­irányítói 6,5, az építőipari egységek betaní­tott és segédmunkásai átlagosan 3 százalékos béremelést kaphassanak. A központi keretet a vállalatoknak saját erőből további összeg­gel úgy kell kiegészíteniük, hogy az átlago­san legalább egy százalékkal növelje a bér­emelés mértékét. A vállalatok a szakszervezetek véleménye alapján maguk határozzák meg, hogy az em­lített átlagokon belül egy-egy munkás, vagy közvetlen termelésirányító mekkora emelést kapjon. A döntésnél a legfőbb irányadó a végzett munka. A bérek közötti arányoknak az eddigieknél jobban kell tükrözniük a mun­ka szintbeli különbségét. Mindenesetre a központi keretet csak az érintett dolgozók béremelésére szabad fordítani. Ugyancsak április 1-től az állami iparban és az állami kivitelező építőiparban dolgozó kisegítő alkalmazottak bérét is emelik, bele­értve az itt dolgozó nyugdíjasokat és rész­­munkaidős dolgozókat is. A béremelés 5 szá­zalékos, de legalább havi 86 forinttal kell emelni az alapbéreket. Ez a mérték csupán azoknak a dolgozóknak az esetében nem kö­telező, akik 1973-ban már kaptak ehhez ha­sonló vagy nagyobb béremelést. Mintegy 50— 60 ezer kisegítő alkalmazott bérének rendezé­séről van szó, közéjük tartoznak az őrök, portások, hivatalsegédek, s olyan kisfizetésű fizikai dolgozók is, mint például az irodata­karító személyzet, vagy a sokszorosítók dol­gozói. A felügyeleti szervek a béremelési kerete­ket és a felosztásra vonatkozó irányelveket március 20-ig köztik a vállalatokkal. A Minisztertanács határozata értelmében április elsejétől a színházak és színház jelle­gű zenei intézmények dolgozóinak bérét is rendezik. E dolgozók ugyanis — egyes kisebb csoportoktól eltekintve — utoljára 1957-ben részesültek általános béremelésben, a bérek elmaradtak, és aránytalanságok alakultak ki. Jelenlegi formájában nem vált be a színé­szek, vidéki magánénekesek és magántánco­sok, rendezők részére 1966-ban bevezetett úgynevezett szogálat-számrendszer, amely egy-egy színházi évadra előírja a fellépések, rendezések számát, és az ezt meghaladó szolgálatokért teszi lehetővé az úgynevezett túlszolgálati díj fizetését. A megszabott fellé­pések, rendezések száma ugyanis túlságosan magas, teljesíteni csak kevesen tudják, így a túlteljesítésért járó összeg aránylag alacsony. Különösen hátrányos helyzetben vannak a vi­déki művészek, főként a színészek, magán­énekesek, magántáncosok, akiknek meglehe­tősen alacsony a bérük, a sok bemutató, fel­újítás és a kötelező tájelőadások miatt na­gyok a kötelezettségeik. A színházi dolgozók tekintélyes hányadát a színpadi és műszaki szakemberek alkotják, akiknek bére különö­sen elmaradott, munkaidő-beosztásuk pedig kedvezőtlen. A Minisztertanács határozata értelmében a színházak valamennyi dolgozójának alapbérét legalább 8 százalékkal fölemelik, jövedelmük növekedése azonban ennél nagyobb, mert to­vábbi átlagosan 7 százalékkal emelik a külön­böző alacsony keresetű munkakörökben és személyeknél az alapbéreket. Ezenkívül pél­dául a színházi művészek kötelező fellépés­számait mérséklik, s a túlfellépési díjakat differenciáltan növelik. Ezzel a művészeket arra ösztönzik, hogy főként annál a színház­nál szerepeljenek, ahova szerződtek, s csök­kenjen a számukra is terhes, de a saját szín­házuk szempontjából is hátrányos vendégfel­lépéseik száma. A színházi és a zenei terület dolgozói részére új munkaköri bértáblázatot és besorolási feltételeket is kidolgoznak. A béremelés végrehajtásáról a Művelődés­­ügyi Minisztérium és a Munkaügyi Miniszté­rium a Pénzügyminisztériummal, valamint a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével egyetértésben intézkedik. A most elhatározott három bérintézkedés összesen mintegy 260 000 dolgozót érint. Mint ismeretes, a közelmúltban a Minisztertanács a kutatóintézetek dolgozóinak béremeléséről is határozatot hozott. Velük együtt csaknem 300 000 dolgozó bérét emelik április 1-én. Az év hátralévő részében majdnem félmilliárd forinttal magasabb bért kapnak az említett kategóriák dolgozói. A Minisztertanács felkérte a SZOT főtitká­rát, hogy a szakszervezetek nyújtsanak haté­kony segítséget a bérpolitikai intézkedések végrehajtásához. (MTI) Kisalföld ezer otthon melegéről, kényelméről. Felvéte­leinken: Báló Edit a víz minőségét ellenőrzi. — Takács Sándor a vezérlőpultról a tűztér huza­tát szabályozza. — Póczik Sándor segédfűtő (előtérben) és Velicsányi László lakatos az égők beállításán dolgoznak. (Sz. O. felv.) □ KAZÁNKEZELŐK. — A Győri Hőszolgáltató Vállalat központi, Rozgonyi úti telepén lévő kazánházból történik a házgyári lakások fűtése és melegvízzel való ellátása. A kazánházban 12 órás műszakokban egyszerre heten dolgoz­nak, egy vezetőlakatos, két kazánkezelő, egy segédfötő, egy vízlágyító és két villanyszerelő. Ők azok, akik éjjel-nappal gondoskodnak sok "Doktorá fogadom Doktorrá avató ünnepélyes tanácsülés lesz ma délután három órakor Mosonmagyar­óváron a mezőgazdaságtudo­­m­ányi kar dísztermében. A 156 éves agrártudományi egyetem 1970-ben kapta meg a doktoravatás jogát, az el­ső doktorok 1971-ben kerül­tek ki a karról. A mezőgaz­daság különböző területein dolgozó tizenkét szakember írhatja mától kezdve a neve elé a doktort. A disszertá­ciók a silózástól kezdve, a búzatermesztésen keresztül a cukorrépa-nemesítésig az ak­tuális gazdálkodási gondok keresztmetszetét adják. Kü­lönösen a Mosonmagyaróvá­ron végzett szakemberek él­nek a doktorrá avatás lehe­tőségével. A jövőben újabb tizenkét szakember pályázza meg a doktori címet. O­rszágos a vítítés iselvázolt A Győr-Sopron megyei Mú­zeumok Igazgatósága az idén is meghirdeti néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályá­zatát, immár a huszonkette­diket. Pályázni lehet — ifjú­sági és felnőtt tagozatban — helyszíni gyűjtésen alapuló vagy saját tapasztalaton nyugvó, eredeti ismeretanya­got feltáró dolgozatokkal. Egy pályázó több pályamun­kát is beküldhet, illetve szakkörök is készíthetnek dolgozatokat. Az igazgatóság a követke­ző témaköröket ajánlja: települési szokások (épít­kezés, lakásbelső, konyha­eszközök) ; a paraszti gazdálkodás is­meretanyaga (szántás, vetés, aratás stb.) és szókincse, az állattartás; népi elnevezések (család­nevek, ragadványnevek, földrajzi nevek stb.); életrajzok, önéletrajzok írása; kihaló kisipar, szakmák bemutatása, gyermekjátékok, népi gyógymódok stb. ismer­tetése, falusi temetők nép­rajza; s egyéb, szabadon válasz­tott témák — népköltészet, hiedelmek, szokások (lehető­leg egy meghatározott sze­mély vagy kisebb közösség szóhasználatában, ha lehet magnetofonszalagon rögzít­ve; nemzetiségi néprajz a fel­sorolt témákban. A pályázat nem jeligés (azaz a pályázó a nevét, cí­mét, foglalkozását tüntesse fel). A dolgozatokat két pél­dányban küldték be a pályá­zók 1974. augusztus 31-ig, a Xantus János megyei Mú­zeum címére, Győr, Széche­nyi tér 5. 3

Next