Kisalföld, 1974. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
1974. MÁJUS 1., SZERDA 1949. május 1-én az ünnepi felvonulásra érkező dolgozókat meglepetés várta a vagongyári portán. Kézhez kapták a vállalat saját újságja, a RÁBA első számát. Ez a körülmény azt jelentette, hogy gazdagodott a győri sajtó, elindult útjára az első győri üzemi újság. Kezdetben néhány hónapig havonta egyszer, de már októbertől hetenként jelent meg, s adta hírül a dolgozóknak a gyár eserményeit, problémáit, eredményeit, gondjait. Azóta megsokszorozódott Győrött és a megyében az üzemi újságok száma. Az üzemi lap sajátos újság sajátos feladattal, sajátos szerkesztési igénnyel. Jellegének kialakításában országosan is nagy szerepet játszott a RÁBA, ír megjelenése időszakában még országszerte is kevés üzem büszkélkedhetett saját újsággal, az elenyészően kevés példán kívül semmiféle hagyomány, gyakorlat nem állt rendelkezésre, a RÁBÁ-nak meg kellett találnia sajátos arcát, tartalmát, formáját, szerkesztési módszereit. Ebben természetesen sokat jelentett az, hogy a Magyar Vagon- és Gépgyár politikai, társadalmi és gazdasági vezetői kezdettől fogva felismerték az üzemi újság nagy jelentőségét, azt, hogy hetenként van alkalmuk az üzem dolgozóihoz szólni, véleményüket kérni, ismereteiket, tájékozódásukat bővíteni, érdeklődésüket kielégíteni. Vagyis tudatosan törekedni a Lenin által megfogalmazott feladat szerint a kollektív szervező, kollektív agitátor szerepének betöltésére alkalmassá formálni a RÁBÁ-t. A lap kezdettől fogva a gyári pártbizottság közvetlen irányítása alatt dolgozott, s a pártbizottság sohasem feledkezett meg erről a feladatáról. Az elmúlt 25 év alatt 1281 alkalommal nyomták a vagongyári újságot a nyomda gépei, s ha megjelenésenként csak négy oldalt számolnánk is, eddig több mint ötezer oldal került az olvasók, a dolgozók kezébe. És ha ezt a 25, több mint 200 oldalas kötetet sorra böngésszük, előttünk áll a Vagongyár legújabbkori története, a szocialista iparban betöltött szerepe, fejlődése, a benne dolgozó ezrek élete. Sikerek, kudarcok, leküzdött nehézségek, a szocialista munkaverseny térhódítása és eredményei, a gyárfejlesztés, az egyes feladatokat követő szervezeti változások, a pártszervezet, a szakszervezet munkája és belső élete, ezen belül az emberi kapcsolatok, a dolgozók egyéni élete — mind-mind éles, eleven tükörképként jelenik meg előttünk. Külön is szembetűnik a lapokból társadalmi életünk átalakulása. Nemcsak a gyári élet, hanem országos fejlődésünk egy-egy szakasza is kiolvasható a lapokból, az üzemi újság egyik legdöntőbb feladata az országos események, a fontosabb párthatározatok, kormányintézkedések, szakszervezeti állásfoglalások ismertetése és magyarázása is az üzem sajátos körülményei között. A lap mindig gondolt arra is, hogy sokan vannak olvasói között, akik csak ezt az újságot olvassák, így nem feledkezett meg arról sem, milyen közegben élünk helyileg, rendszeresen visszatért Győr fejlődésére, gondjaira is. Az üzemi lap az üzemi demokrácia egyik rendkívül fontos eszköze, a tájékoztató áramlás egyik formája. Amikor a dolgozók életéről tudósít, akkor egyben visszaadja véleményüket is az éppen napirenden lévő kérdésekről, ugyanakkor a vezetők és az üzemek között egy sor tájékoztatást közvetít, melyek birtokában a politikai, a társadalmi és a gazdasági vezetés mindig a realitásoknak megfelelő következtetéseket vonhatja le, ezek figyelembevételével teheti meg intézkedéseit, hozhatja meg döntéseit. Köszöntjük a RÁBÁ-t jubileuma alkalmából: a jövőben is jól lássa el feladatát, ahogyan tette ezt negyedszázadon át! Gróffy Kázmér * Huszonöt éve jelent meg a RABA, a Vagongyár üzemi lapja Majális a Bécsi dombon Szerdán reggel fél 9 órakor a Május 1. tér környékén gyülekeznek a soproniak. Kilenc órakor meghallgatják Csordás Mihálynak, a szakmaközi bizottság titkárának köszöntőjét, és elismerő szavait a kiváló eredményeket elértekhez. A hagyományos felvonulást a Fenyő téri Általános Iskola úttörő-fúvószenekara és az egyenruhás úttörők csoportja nyitja meg. A 300 sportoló után a városi tanács zenekara, majd az üzemek, tsz-ek, intézmények dolgozói haladnak. A felvonulás befejeztével az Ikva-hídon át a Bécsi-dombra ér a menet. Ott a vendéglátó egységek, tsz-ek és az állami gazdaság étellel, itallal teli sátrai várják a majálisozókat. A Bécsi-dombon a városi tanács fúvószenekara, a Fenyő téri úttörőzenekar, valamint a kisipari szövetkezetek Testvériség táncegyüttese szórakoztatja a soproniakat. Iskola Budán Tanulnak a munkásőrök Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 5-én hozott határozatának 7. pontja már kimondja, hogy az ellenséges erők által fenyegetett belső rend megszilárdításához szükséges a demokratikus karhatalom és a gyári munkásság felfegyverzése. A munkásosztály új fegyveres szervezete, a munkásőrség egységei a párt és a kormány határozatai, utasításai szerint munkálkodnak.» Az MSZMP X. kongresszusán Kádár János az alábbiakat mondotta: „A munkásőrségben a fegyveres kiképzésen és a szolgálat ellátásoin kívül, jól tudjuk, élénk és eredményes politikai tevékenység folyik. Ezért a munkásőrök arra is alkalmasak, hogy a kongresszus útmutatásainak szószólói legyenek. A munkások tisztelik őket, hallgatnak rájuk. Részt kell venniük a kongresszuson kitűzött célok megvalósításában is. A Központi Bizottság, mint eddig, a jövőben is számít a munkásőrségre. Bízik benne s arra törekszik, hogy támogassa a testület korszerű felkészülését, növelje ütőerejét, alkalmazhatóságát.’’ A korszerű felkészülés egyik legfontosabb feltétele a kiképzés és a jó munkásőrparancsnokok nevelése. Négy évvel ezelőtt kezdte meg működését Balatonaligán, igaz, nehéz körülmények között a Munkásőrség Központi Törzs- és Alegység-parancsnokképző Iskolája. A párt és a kormány segítségével épült fel Budán, az Alsóhegyi úton, gyönyörű környezetben az új iskola, amelyet Farkas Lajos, az iskola parancsnoka a napokban mutatott be a sajtó képviselőinek. Szakaszparancsnokok Farkas elvtárs elmondotta, hogy jelenleg szakasz-, majd később századparancsnokokat képeznek ki. A kiképzési módszerek a legkorszerűbbek. A cél az, hogy a hallgatók viszszatérvén alakulatukhoz, a tanultakat átadhassák beosztottaiknak. Az előadók sohasem tévesztik szem elől, hogy nem hivatásos katonákról, hanem önkéntes szolgálatot vállaló, derék, szocialista hazafiakkal foglalkoznak. Az iskolán jelenleg részt vevők legnagyobb része munkás, de van közöttük tisztviselő, mérnök és tanár is. Életkoruk 20 évtől 55 évig terjed. Végignézve tanulmányi eredményeiket, megállapíthattuk, hogy az elmúlt tíz tanfolyamról senki nem maradt ki. Legtöbbjük kitűnő eredménnyel végzett. Kiképzés A jelenlegi tanfolyam egy héttel ezelőtt kezdődött, és 3 hónapig tart. Napi 8 óra a foglalkozás ideje, amelyből 6 órát tanteremben töltenek a hallgatók. Az általános parancsnoki tudnivalók mellett a legfontosabb a politikai oktatás. Felkészítés a kiképzői munka elsajátítására. A hallgatók harcászatot is tanulnak. Már az iskolán megbízzák őket különböző parancsnoki feladatok elvégzésével. Sohasem szabad elfelejteniük, hogy hazatérve a rájuk bízott munkásőrökből kiváló szocialista embereket neveljenek. Az oktatók mind a legkiválóbb szakemberek. A hallgatók az iskola kollégiumában laknak, amely egy közepes nagyságú szállodának felel meg, 2 és 3 ágyas szobákkal. Minden szobához fürdőszoba tartozik. Hatalmas központi oktatóteremben tartják a közös foglalkozásokat. Amikor ott jártunk, a nagyteremben az erődítési feladatokat mutatták be vetítéssel. Látogatást tettünk a tanulmányi csoport vezetőjénél, ahol a tanfolyam minden hallgatójára lebontották az oktatási programot. Tanúi voltunk egy előadásnak, amelyen a híradástechnikai eszközökkel ismerkedtek a munkásőrök. A másik teremben kiváló fegyverszakértő a szolgálati pisztoly szétszedését, összeszerelését és működését magyarázta. » Győriek is Az iskolában győriekkel is találkoztunk Dávid Imre, a Győri Mezőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat, Basák Imre a Győri Lenszövő Vállalat dolgozója. Mindketten elmondották, hogy meglepődtek az előadások magas színvonalán. Dicsérték az ellátást, valamint azt, hogy segítséget kapnak a szabad idejük eltöltésére. Filmvetítéseken, színházi előadásokon, író-olvasó találkozókon vehetnek részt. A győrieknek még szerencséjük is van, mert a jó vasúti közlekedés lehetővé teszi, hogy minden hét végét családjuk körében töltsék. A legbüszkébbek arra voltak, hogy az iskola hallgatói állnak díszőrséget Budapesten május 1-én a dísztribün mellett. Látogatásunk csak megerősítette Papp Árpádnak, a Munkásőrség országos parancsnokának szavait: „A munkásőr-egységek testvéri, baráti közösségében minden vállalkozás, minden nemes vetélkedés és erőfeszítés ösztönzője a szocialista haza iránti szeretet, a pártba vetett bizalom, a marxizmus—leninizmus eszméin alapuló forradalmi meggyőződés.’’ Imre Béla TŰZESŐBEN (Nagy Éva felv.) Kisalföld I NOY ASSZONY EMLÉKEZIK Lébényben, a Felszabadulás u. 104. sz. alatt lakik özvegye Szebik Györgyné. Összetöpörödött, megsüllyedt falusi házban. Az udvart fű borítja. Hiányzik a gyalogút, s ez kissé lehangolóvá, elhagyottá teszi a házat. A 85 éves asszonyt szemközt lakó fiánál találom meg. A szobában félhomály. Az idős aszszony két. Két ember, két nemzedék van még jelen, az ő véréből ,serkentek a mának és a jövőnek: a negyven év körüli fia és a tizenkét éves unokája. Nem kérdezhetek, nem szólhatok bele az idős asszony elmondásába. Mert ez most már csak a hozzá legközelebb állóknak van módjában: a nagyothallás kása talán csak az unoka erős és vékony hangja tud néha-néha kapcsolatot találni. Hallgatom hát, és igyekszem megjegyezni az elbeszélésből azt az ötven évet, amiszámomra már történelem. — Két asszony jött Győrből, hogy nincs-e kedvünk pártot alapítani. Gondolkodtunk, aztán megsaináltuk. A férfiak várakoztak akkor még. Mi nők voltunk az első szervezettek a faluban. A vezetőnket Program Rózának becézték az emberek, engem meg jegyzőnek hívtak. Mert én intéztem az írásos dolgokat. — Az uram közben a világháborúba került, Galíciába. Fogságba is esett. Átjutott az oroszokhoz. Rövidesen vöröskatona lett. Lovas. Taskentben harcolt. Egyszer aztán megsebesült. Úgy tudták megmenteni, hogy robogó vonaton kellett operálni, kicserélni a vérét. A Kommün alatt sokat dolgoztunk, először Győrbe jártam, aztán meg Magyaróvárra, mert oda került az irányító szervünk. Aztán a kommünt leverték — pedig milyen jó volt, amit akart! — és jött a rettegés, mikor húzzák a nyakamra a kötelet. De azután is szervezkedtünk, az erdőben gyülekeztünk, május elsejéztünk. — Társaim egyszer elküldték Győrbe, hogy vegyek meg egy bizonyos könyvet. A Széchenyi téren a könyvárus azt mondta nekem: „Mit? Mit akarnak maguk? Színdarabot játszani? Hát azért veszik el ez a világ, mert már a paraszt is színdarabozik!” — És csakugyan elveszett azóta az a világ. Mint mondtam, az uram külföldön volt, nekem meg a nyakamon a három gyerek. Fuvarozni kezdtem. Hordtam az őrölni való gabonát. Cipeltem az ötvenkilós zsákokat. Azóta romlott a hallásom is. Ugye, a rossz köves utakon rázott, zakatolt alattam a kocsi. Keserves időre voltak. Itt a nagyobbik fiam. Szégyen elmondani, de a madárijesztőről loptam le a rongyot, és abból varrtam neki nadrágot. Persze, kétszeri mosás után szétment. Rettenetes volt a szegénység. A pénz romlott. Munka sem akadt. Az emberek féltek. A rosszak rám ordítottak: — Menj a kommunistákhoz, azok majd adnak neked munkát! — És jöttek a nyilasok, akik konnyéjt akasztottak. Rettenetes volt a fejeimem ... Az erős, nagydarab asszony nevet már: — De aztán minden megváltozott. Ez az élet! Ez igen! A gyerekek megnőttek, unokák vannak. A fiam villanyszerelő, látja, szép nagy háza van. Nekem már jó az én százéves, megroggyant kuckóm. A szobában nem kapcsolják föl a villanyt. Az idős asszony az ágy szélén ül. Mellette kötése. Az unoka nem érti a szegénységet, a mindennapi étel miatti aggodalmat. Nem ismeri a reszketést, s nem érti, hogy apja miért röstelli, hogy madárijesztőről elvett rongyokból varrtak nadrágot neki. Televíziót kapcsolnak. Az idős asszony ül és olvassa a szavakat. Szeme és értelme tág, 85 évesen is fiatalos, nagy történelmi változás a háta mögött. Bognár Béla Az ifjú biológusok vetélkedője A megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közös felhívására csaknem valamennyi középiskola elküldte versenyzőit a megye ifjú biológusainak április 27-i soproni döntőjére. A népes mezőny a Berzsenyi Gimnáziumban látott munkához. A gimnázium biológiatanári munkaközösségét dicséri, hogy a verseny — amely percekre kiszámítottan gyakorlati és elméleti feladatokat egyaránt tartalmazott — példás szervezettséggel zajlott le. Az első osztályosok csoportjában már délelőtt befejeződött a verseny. Kovács Zsolt (Berzsenyi Dániel Gimnázium) pontveszteség nélkül nyert. A második osztályosok délelőtti vetélkedésén csupán az dőlt el, hogy ki az az öt tanuló, aki a délutáni nyilvános döntőn szerepelhet. Telt nézőtér előtt kezdődött a Verseny a Liszt Ferenc Művelődési Központ kamaratermében. A kétórás látványos vetélkedőn kiemelkedő tudósról tettek tanúbizonyságot a versenyzők. Dr. Czimber Gyula docens, a biológiai tudományok kandidátusa, a zsűri elnöke elragadtatással jegyezte meg a verseny értékelésekor, hogy a szereplő másodikos gimnazisták a felvételi vizsgázókat megszégyenítő szaktárgyi tudással rendelkeztek. Az esemény szép mozzanata volt dr. Csapodi István tudományos kutató Kitaibel Pálról, a verseny névadójáról szóló előadása. Végül „a megye legjobb ifjú biológusa’ kitüntető címét Kristóf Zoltán, a győri Révai Gimnázium tanulója nyerte. A versengés a megye kulturális életének jelentős eseménye volt. A soproni döntőket iskolai háziversenyek előzték meg. A megyében így szinte minden 15—16 éves, biológiát kedvelő tanuló versenyzett. A verseny célja elsősorban a tehetségkutatás volt. A rendezők vágya, hogy az ,,Irinyi” kémiai versenyhez hasonlóan, a „Kitaibel” biológiai verseny is dunántúli méretű vetélkedés legyen. A soproni sikeres kezdés alapot nyújthat a verseny kiszélesítéséhez. Az Irinyi és a Kitaibel szaktárgyi versenyek egyaránt megyénkből indultak ki, és országosan példamutatók a tehetséges fiatalok felkutatásában, valamint a természettudományok népszerűsítésében. Dr. Bokor Péter 5