Kisalföld, 1974. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

1974. SZEPTEMBER 1., VASÁRNAP Mitől szocialista a brigád ? Az értékelés gondjai Riportsorozatunkban eddig a brigádoik oldaláról vizsgál­­tuk a címadó kérdést, most a brigádok teljesítéseinek el­bírálásáról lesz szó. Riportunk a Magyaróvári Timföld­es Műkorundgyárban készült, és úgy véljük, az itt tapasz­taltak más munkahelyeken is jellemzők. Rövid statisztika elöljáróban: 77 brigád dolgozik a MOTIM- ban, tagjainak száma 892. Az elmúlt évben 14 kis közös­ség szerezte meg az arany­koszorús jelvényt, az ezüstöt 29, a bronzot 13. A szocialis­ta cím tulajdonosa 14 brigád, közülük 6 zöldkoszorús. Mind­össze tehát 7 brigád nem nyert szocialista minősítést. A szocialista brigádok tag­jai közül 6 csak négy általá­nos iskolai osztályt járt, 117- nek hat, 16-nak 7 általánosa, és 251-en végezték el az alap­fokú tanulmányaikat. A szak­­munkásképzőt 156-an végez­ték el, 141-nek középiskolai, 17-nek magasabb szintű vég­zettsége van. Nincs szakkép­zettsége 262 brigádtagnak, s beosztásukat tekintve 103-an segédmunkások, 169-en be­tanított, 243-an szakmunká­sok. ♦ ♦ + Természetesen — mint min­denütt — bizonyos követel­ményeknek kell eleget ten­niük a brigádtagoknak, ha a szocialista cím valamelyik fokozatát el akarják érni. Ma­gáért a cím elnyeréséért (a konkrét gazdasági vállaláso­kon kívül) tágan körvonala­zott tevékenységet várnak csak a brigádoktól, különös­képp kulturális vonatkozás­ban. A brigádtagoktól csak az ezüstkoszorú megszerzése­kor várnak ennél többet: a nem tanuló dolgozók iratkoz­zanak be könyvtárba, és évente olvassanak el 10 köny­vet, továbbá a brigád 20 szá­zaléka rendszeresen látogas­sa a munkásakadémia elő­adásait. Hasonló igénnyel lépnek fel az aranykoszo­­rúért küzdő brigádoknál, de ott évente egy tucat könyvet kell elolvasni a nem tanuló brigádtagoknak. A brigádok tevékenységé­nek értékelését a vállalat igazgatója által felkért öt­tagú bizottság végzi. Egyik tagjával, Palenik István mun­­kaverseny-felelőssel beszél­gettünk. — Milyen szempontok alapján értékelik a brigádok kulturális vállalásait? — Mindenképp­­ figye­lembe kell vennünk az egyes brigádtagok iskolázottságát nem várhatjuk ugyanazt egy olyan brigádtól, ahol több az alacsonyabb iskolai végzett­ségű segédmunkás, mint egy olyantól, ahol a középisko­lát végzett szakmunkások vannak zömmel. Kevesebbet követelhetünk a váltott mű­szakban dolgozóiktól, a bejá­róktól is. Az értékelés a ki­záró okok vizsgálatával kezd­jük, ezek: a gazdasági válla­lások nem teljesítése, a tár­sadalmi tulajdon szándékos megkárosítása, a munka- és a technológiai fegyelem szán­dékos megsértése, az önhibá­ból történt baleset és az er­kölcsi normák megsértése.­­ Természetesen a gaz­dasági tevékenység a brigád megítélésének alapja, és ha nincs kizáró ok, ez határoz­za meg, hogy a brigád bizo­nyos fokozatra érdemes-e. Lényeges, hogy részt vettek-e a különböző oktatásokon. Csak ez után értékelhetjük kulturális munkájukat. — Miképp tudják ellenőriz­ni, hogy a könyvtárból köl­csönzött könyveket valóban elolvasták-e az emberek? Gyakori ugyanis, hogy a vál­lalt kötetek olvasatlanul ke­rülnek vissza a könyvtárba. — A brigádok szerződést kötnek a szépirodalmi könyv­tárral, s a könyvtárosunk ki­­gyűjti, hogy ki hány köny­vet kölcsönzött. Azt, hogy el­olvasták-e, a brigádnaplóból tudjuk meg. Beírják oda, hogy melyik könyvet beszél­ték meg közösen. — Tesznek-e különbséget az értékeléskor könyv és könyv között? Azaz, csak az elolvasott kötetek számát ve­szik alapul, vagy figyelem­mel kísérik, hogy kalandre­gényeket, vagy például Tho­mas Mannt olvasnak-e a bri­gádtagok? — Nem várhatjuk el, hogy a nyolc általánost sért vég­zett segédmunkás az utóbbit olvassa. Legelőször is magát as olvasást kell megkedvel­­tetnünk vele. Különben a naplóból kiderül, hogy me­lyik brigád milyen könyvről beszélgetett. — Milyen lehetőségei van­nak a szocialista brigádok­nak a könyvtáron kívül a kulturálódásra Mosonmagyar­óváron? — Itt vannak elsősorban a munkásakadémia előadásai, amelyek igen népszerűek és jók. A győri színház gyak­ran tart előadásokat, s a kulturális intézmények is vár­ják dolgozóinkat ♦ ♦♦ Bőgi Imréné az üzemi kö­zönségszervező, tőle tudtuk meg az alábbiakat: — A múlt színházi évre hat bérlet talált gazdára gyá­runkból. Ezenkívül az egyes előadásokra külön jegyeket is kaptunk, a Cigányra hetet, de többet is el tudtam vol­na adni. „A feleségé”-re 20 jegyet kaptunk, mint ál­talában a többire. El is kel­tek. Azért ennél többen jár­nak a színházba, máshonnan is szereznek jegyet az embe­rek. A Színházba inkább az idősebbek járnak, a zenés darabokat kedvéül­:, az ope­rettet. Nagyon szeretik a nó­taesteket. A fiatalok inkább a beatzenét hallgatják, de csak a Vadmacskák műsorá­ra volt különösebb érdeklő­dés. Úgy látszik, főleg a mag­nó meg a lemezek érdeklik őket Jól tudjuk, a szocialista bri­gádmozgalom elsősorban a termelés hatékonyságát hiva­tott szolgálni. Többet, jobbat, hogy lehetőség nyíljék maga­sabb életszínvonalon az em­berek egyéniségének kibonta­kozására. Tudjuk azt is: a komolyan végzett munka, kü­lönösképp a nehéz fizikai munka mellett rendkívüli erőfeszítést kíván a kultu­rálódós, s ez az erő kevesek erénye. Tulajdonképpen nincs csodálkozni valónk, hogy nap­jainkban a brigádmozgalom kulturális vonatkozásban el­sősorban a szórakozás kere­tei között zajlik, a gazdasági tevékenység, az ehhez szük­séges szakmai, politikai tudás megszerzése a dolgozók ide­jének jelentős részét teszi ki. A szocialista brigádmoz­­gal­omnak (a gazdasági tevé­kenység mellett) a szocialis­ta közösségek létrehozása a legnagyobb feladata: az egy­más megbecsülése, az egy­másért érzett felelősség ki­bontakoztatása. Ennek a fo­lyamatnak lényeges része a közös szórakozás. A jól szó­rakozó közösség azonban még nem szocialista közösség. Egy idő után át kell adnia a he­lyét annak a közösségi for­mának, amely az egymás iránt támasztott igény kifeje­ződésében jut érvényre. Er­ről szól majd jövő vasárna­pi, sorozatzáró cikkünk. Bodó László Tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.)­ggen 11,8 százalék—21,5 szá­zalék között Ingadozik. A fel­dolgozatlan tűzifa fogyasztói ára kisebb, a feldolgozott tű­zifáé pedig nagyobb mérték­ben emelkedik, megnevezés régi ár­kútnál, ill. kiskeres­kedelmi forgalomban ki­mérve 1,50 Ft/liter tankautóban e hordóban b) Vezetékes gáz A vezetékes gáz áránál, emelkedése kereken 20 száza­lék. A m3-ben kifejezett ár a II. egyéb tüzelőanyagok (tü­zelőolaj, vezetékes gáz, pro­­pán-butángáz) árváltozása a) tüzelőolaj (mekalor) A háztartási tüzelőolaj ára a következőképpen alakul: új ár áremelés mérté­ke százalékban 2,10 Ft/liter ) 2,20 Ft /kg (1,85 Ft /lit.) 2,30 Ft/kg (1,83 Ft/lt.) gáz fűtőértékétől függően — úgy, mint eddig — helységen­ként változó. Budapesten pél­dául a gáz ára az alábbiak szerint alakul: városban a városi gáz ára köbméterenként 16 fillérrel, a földgázé pedig köbméteren­ként 33 fillérrel emelkedik. Azokban a központi-, vagy távhőellátási berendezéssel és meleg vízzel ellátott lakások­ban, ahol a szolgáltatott gázért átalányösszeget kell fizetni (gázmérő nélküli fo­gyasztók), az átalánydíjak 20 százalékkal — forintra kere­kítve — kerülnek felemelésre. Az új árakra való áttérés az alábbiak szerint történik­— azokban a helyiségekben, ahol a gázmérő leolvasása kéthavonként történik: az 1974. szeptember havi leolvasás alapján kiszámí­tott gázmennyiség teljes egészében régi áron, az október havi leolvasás alapján kiszámított meny­­nyiség 50 százaléka régi, 50 százaléka új áron, a novemberi leolvasás tel­jes egészében új áron kerül számlázásra; — azokban a helységekben, ahol a leolvasás havonta tör­ténik, az 1974. szeptember havi leolvasás alapján kiszá­mított gázmennyiség teljes egészében régi áron, az 1974. októberi leolvasás alapján számított mennyiség pedig az új áron kerül számlázásra. c) A probán-butángáz ára 5 vagy 11 kg-os palackban 3,5 Ft/kg-ról 3,30 Ft/kg-ra (10 százalék), a 22 kg-os palackban 2,50 Ft/kg-ról 2,80 Ft/kg-ra emel­­kedik (12 százalék), megnevezés régi díj távfűtés 16.2o Ft/légm3 folyamatos távmeleg­­víz-szolgáltatás 17,— Ft/fő A távhőellátási szolgálta­tásiba 1962—63. évi fűtési idényben vagy azt megelő­zően bekapcsolt lakásoknál a díjak 2,20 Ft/légm3-rel kerül­nek­ felemelésre. A melegvíz-szolgáltatásba 1972. augusztus 1. után bekap­csolt lakásokban a fizetendő díj a lakás nagyságától füg­Az 5 kg-on aluli (turista) palackba töltött propán-bu­­tángáz ára nem emelkedik. Változatlan marad a házhoz­szállítási díj is. III. Távfűtés és távmelegvíz­­szolgáltatás árváltozása A távfűtés díja 20 százalék­kal, a távmelegvíz-szolgálta­­tás díja pedig 18 százalékkal nő. Ennek megfelelően a dí­jak a következők: új díj áremelés mérté­ke százalékban 13,— Ft/legm3 20,4 30,— Ft/fő 17,i­gően átalányösszegben van megállapítva. Ennek emelke­dése hasonlóképpen 18 szá­zalék., IV. Üzemanyagok árváltozása Az egyes üzemanyagok ára a következőképpen emelke­dik: új ár áremelés mérté-tér­ke százalékban megnevezés régi ár új ár áremelés mérté­ke százalékban Nagykanizsán és környé- és néhány városi gázszolgál- ben, valamint Hajdúszoboszlón tatással rendelkező vidéki városi gáz főzési, vízmelegítési célra 0,84 Ft/m3 1,5 Ft/m3 19,0 fűtési célra 0,57 Ft/m3 0,80 Ft/m­3 földgáz 18,4 főzési, vízmelegítési célra 1,84 Ft/m3 1,97 Ft/m3 20,1 fűtési célra 1,31 Ft/m3 1,55 Ft/m3 19,1 megnevezés régi ár Ft / 86-os oktánszámú normál autóbenzin 4,— 92-es oktánszámú szuperbenzin 4,— 98-as oktánszámú extrabenzin 5,— benzin—olaj keverék (20:1) 3,50 gázolaj 2,20 A motorolajok ára nem 4,20 40 5,50­­ 40 7,— 40 4,60 31 3,20 45 változik. (MTI) ■hMM mmmmmmmammammmmmmmmmum Raktár 150 millióért Épül Győrött, az Iparcsa­torna mellett az Állami Ter­­m­ék­gazdálkodási Igazgatóság közraktára. A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai végzik az építést, alvállalkozóként pedig az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat, valamint a Folyam- és Kavicskotró Vállalat dolgozói vesznek részt a 16 000 négyzetméter­nyi fedett terület kialakítá­sában. Fedett tároló, három­­szintes, daruzott raktár, lmm-műhely, iroda és szoci­ális rész épül a 150 millió forintért,­ amely összegben már szerepel a Ganz-MÁ­­VAG Hajó- és Darugyár ál­tal készítendő daruzat ára is. Tavalyelőtt októberben kez­dődtek a munkák, és a ter­vek szerint még az idén el­készül a közraktár. (Sz. ö. (elv.) . A szálka­ ­ ne találkozott voltta olyan emberrel, aki a másikban csak a hibát látja. Pedig az emberre ép­pen az a legjellemzőbb, hogy olyan értelmes lény, aki mind nagyobbat, értékesebbet tud alkotni. A természetet és a tár­sadalmat is jobbra, szebbre formálja. Igaz, az ember sem teljesen tökéletes. A tévedé­sek is emberi dolgok. A mindenkiben a rosszat fel­fedezőre az is jellemző, hogy hajlamos a szocialista rend­szerben való kételkedésre. Sa­ját pesszimizmusától lehan­­golódva a társadalomban a jót alig, vagy egyáltalán nem veszi észre, és a hibákat eltú­lozza. Aligha szükséges azt ma­­gyarázni, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, a kereske­delemben, kultúrában, politi­kai mozgalmi életben mutat­kozó hiányosságokat — éppen a kijavítás segítése céljából — hasznos szóvá tenni. A szo­cializmust tudatosan építő embert azonban bántja az az egyoldalúság, amikor az új társadalom sikereit elhallgat­ják. A valóság arról tanúskodik, hogy az alig három évtizedes népi demokrácia olyan fel­adatokat oldott meg, amelye­ket az előző földesúri tőkés rendszer legfeljebb megígért. Az egykori városi és falusi munkanélküliség olyképpen változott, hogy nagyon sok ipari és mezőgazdasági üzem munkaerőhiánnyal küszködik. A felszabadulás előtti gyakori analfabétizmus ma­ teljesen a múlté. Jelenleg az ifjúság kö­rében az általános iskola nyolc osztályának száz százalékos el­végzése a feladat. A közép- és szakmunkás-iskola­­hálózat bő­vítése ugyancsak a teendők között szerepel. Horthy Magyarországon s munkásnak, parasztnak és sok­sok értelmiségnek is nem ju­tott újságra, rádióra. Ma majd­nem minden család olvas na­pilapot. A rádió gyakorlatilag minden lakásban megtalál­ható. A tv a családok 80—85 százalékánál szolgálja a kultú­­rát­ és a tájékoztatást. Érzékel­hető összegeket fordítanak a családok könyvek vásárlására A falvakban a felszabadu­lás előtt majdnem ismeretlen volt az összkomfortos lakás. A városokban is könnyen szá­mon lehetett tartani azokat, akik központi fűtéses, hideg­meleg vízzel ellátott épületek­ben laktak. És a népi demok­rácia harmadik évtizedében, esztendőnként majdnem száz­ezer család költözködik össz­komfortos lakásba. Az idősebbek még emlékez­nek arra, amikor a munkás- és parasztgyerekeket arról le­hetett megismerni, hogy ru­házatuk kopott volt, és tavasz­tól őszig mezítláb jártak. Ez is teljesen a múlté. De nem­csak az anyagiakkal érzékel­hető a korszakos előrelépés. Nehéz lenne túlértékelni rend­szerünk demokratizmusát, po­litikai, társadalmi egyenlősé­gét, kulturális fejlődését. Bármennyire jobban mutat­ja is magát az ipar selejtje, a mezőgazdaság fellelhető szer­vezetlensége, az itt-ott észlel­hető kulturális közömbösség, mégiscsak az az igazság, hogy a szocialista rendszer építői­nek nincs okuk szégyenkezés­re. Ellenkezőleg. Igazságaink közé tartozik az, hogy aki józanul, marxista mó­­­­don végzi a társadalom elem­­zését, az őszintén tud örülni minden előre megtett lépés­nek. A tudatosan építő az általa észrevett fogyatékosságokat nemcsak szóvá teszi, hanem gazda módján igyekszik részt venni a hibák kijavításában. A gazda módján építő és bíráló az eszmeileg el­maradottat segíti ab­ban, hogy a saját szemében lévő szálkát is vegye észre. S aki rádöbben a bírálat és ön­kritika nevelő értékére, az azt is megtanulja, hogy a szocia­lizmust építő társadalom sike­reiben mennyire sok a felemelő és lelkesíte.­ ­­b. 3

Next