Kisalföld, 1974. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1974-11-01 / 256. szám
1974. NOVEMBER 1., PÉNTEK Mondjuk: az emberformálás műhelye Termelés, és más semmi? Az első szavak még a szakszervezeti irodában a magyarázat jegyében hangzanak el: — Gazdasági szempontból nehéz évet zártunk tavaly — folytatja Palenik István —, és az idei év sem ígérkezik sokkal könnyebbnek. Ezért a tervteljesítés köt le minden figyelmet. A szocialista brigádok sok társadalmi munkát és sok gazdasági feladatot vállaltak. A kulturális teendőkre talán már idő sem jutna elegendő, meg energia. A szerelőműhely felé igyekszünk, az udvaron a bauxit porától vörös a sár, és a tetőkről lecsorgó víz is vörös, akárcsak a falak, a berendezések. — Mintegy félmillió forintot ér majd az a munka, amit a szerelőüzem brigádjai vállaltak a baxint beszállításánál — jegyzi meg Palenik István, és a vörösüzem felé mutat. A szerelőüzem Széchenyi I. szocalista brigádjában kilencen vannak, hét szakmunkás, egy betanított munkás és egy technikus. — Ketten most iratkoztak be szakmunkásképzőbe. A betanított munkásunk, meg az egyik hegesztőnk, aki lakatos lesz — mondja Gyarmati Árpád brigádvezető. — Ez nem szerepel az év eleji vállalásokban, felfogható kongresszusi felajánlásnak is, bár nem hangsúlyoztuk, hogy az. Ha akarom... De nem megítélés kérdése, hogy a két továbbtanuló ténykedését hova kellene sorolni, annál is inkább nem, mert másról nem tudnak beszámolni. Visszakanyarodunk hát , a beszélgetésben az év eleji kulturális felajánlásokhoz. — Sokat olvasunk — sorolja Aller Ferenc, az egyik brigádtag —, járunk moziba, kirándulni, színházba is. Ebédszünetben általában mindig olvasnivalóról beszélünk. Az üzemi könyvtárnak mindenki tagja. Újság is jár mindenkinek. Népszabadság, Kisalföld, vagy más napilap. Hogy mely könyvek emlékezetesek. A Kántor nyomoz, Kántor a nagyvárosban, Hitler tolmácsa voltam, meg Lenin élete, azután az Akik nyáron is fáznak. — Én nemrég vettem meg Gárdonyi Géza Isten rabjai című könyvét — szól közbe Gyarmati Árpád —, de még nem volt időm elolvasni. A közművelődéssel foglalkozó szakember bizonyára sok következtetést le tudna vonni a felsorolt könyvekről, azonban maradjunk most csak annak a ténynek a megállapításánál, hogy a kulturális vállalások a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár említett szocialista brigádjánál sem mutatnak gazdagabb képet, mint a legtöbb gyárban, üzemben. A közösségek általában csak azt teszik, amit az irányelvekben részükre ajánlanak: olvasás, színház- és mozilátogatás, kirándulás. A kép így kissé egyhangú, arról tanúskodik, hogy a brigádmozgalom hármas jelszavából csak az első, a„Szocialista módon dolgozni” kap elég figyelmet. Hangsúlyozni szükséges, hogy nem csupán a MOTIM- ban! • De induljunk tovább Gyarmati Árpád egy mondatából, abból, hogy eddig még nem volt ideje egy megvásárolt könyv elolvasására: — Gépkocsivezető tanfolyamra járok, népi ellenőr vagyok társadalmi munkában, itt az üzemben is sok társadalmi munkát végzünk, meg szakmailag is lépést kell tartani a fejlődéssel. A munkánkat érintő szakmai kérdéseket gyakran megbeszéljük műszak után, vagy úgy, hogy meghívunk valakit, vagy közülünk készül fel valaki az adott témából. A sort lehetne folytatni, a brigád mindegyik tagja nem egy munkaidő utáni elfoglaltságáról számolhat be, kezdve a kerttel, végezve a vadászattal vagy a kisállattartással. Ami azonban mégis tanulsága az eddigieknek, hogy a gyárban, a kapun belül könnyebb ösztönözni, összefogni az embereket, mint munkaidő után. És a gazdasági vezetők is éppen munkájuk miatt, könnyebben és hatékonyabban ösztönözhetik és ösztönzik is a gazdasági munkát, mint a kulturális tevékenységet. Példaként említik, hogy a múlt héten rendezett, országosan ismert politikai újságíró által vezetett előadáson a vitán sokkal kevesebben voltak, mint a szombati és vasárnapi hagymaszedésen. És néhány szó a kirándulásról, azért is, mert általában nagy népszerűségnek örvend a közösségek között, és mert általában kulturális vállalásként is elfogadott. — Nem voltunk még Nagycenken — mondja Aller Ferenc —, és nem is tudatosan választottuk annak idején Széchenyi István nevét. — Nem gondoltak arra, hogy megismerjék névadójuk életét, munkásságát? — Nem, még nem, bár az idén már kértünk egyszer autóbuszt, de későn jelentkeztünk. Jövőre, azt hiszem, el fogunk menni Nagycenkre. Szalay Antal — Mi is hibásak vagyunk — t mondja Palenik István, a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár munkaverseny felelőse. — A győri Gépipari és Finommechanikai Vállalat kapuvári telepén évek óta több terméket exportra készítenek. Jelenleg fő tevékenységként fúrógépeket, műanyagtárcsás darabolókat, hidraulikus keretes fűrészgépeket gyártanak Kapuváron. Termékeiknek csaknem a felét exportálják. A GÉFI-emblémás kapuvári gyártmányok eljutnak egyebek között Csehszlovákiába, Görögországba, Franciaországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Német Szövetségi Köztársaságba, Peruba, Szovjetunióba és Törökországba. A kis közösségben jó a munkalégkör, szorgalmasak az emberek. Tavaly hat brigád nyerte el a szocialista címet. Első képünkön Fehér Ödön, a Gagarin szerelő brigád vezetője asztali fúrógépet állít össze. Másik felvételünkön Ader József esztergályos látható, aki az Ady Endre brigád tagjaként a műanyagtárcsás darabotéhoz alkatrészt munkál meg. (Szűk ötlesi felv.) A kongresszusi felajánlásokhoz kiadott irányelvek csak a gazdasági munkát foglalták magukba. Ezért is, hogy kulturális vállalás nem történt. Kisalföld A hét végére összpontosítanak Munkaértekezletet tartott tegnap a Győr-Sopron me-gyei Szállítási Bizottság rendkívüli őszi szállításokat öszszehangoló operatív bizottsága. A testület az elmúlt hét szállítási feladatainak végrehajtását értékelve sok kedvező megállapítást tehetett. A közületektől igénybe vett 84 teherszállító jármű (csaknem 400 raksúlytonna kapacitással) jól segítette a mezőgazdaságot. E helyről is kéri az operatív bizottság, hogy a termelőszövetkezetek az eddigiekhez hasonlóan gondoskodjanak a vendég-gépkocsivezetők pihenőhelyéről, étkeztetéséről, munkakörülményeiről! Jó hírekről számolt be az értekezleten a Petőházi Cukorgyár képviselője. Elmondta, hogy a gyár az idei feldolgozandó répamennyiség 35 százalékát már átvette, 50 százaléka vár beszállításra, 15 százaléka pedig a földben van még. A mostani szállítási ütem tartásával november közepére a teljes répamenynyiséget a gyárba várhatják. Az Ácsi Cukorgyár Győr- Sopron megyei vetésterületéről a termés felét már beszállították, várnak még 1000 súlyvagon (10 tonna , egy súlyvagon) répát, amelyből jelenleg 400 vagonnyi a földben van. A felsorolt számok igen kedvezőnek mondhatók. Másik örvendetes megállapítás: a legutóbbi hétvégén a szokottnál sokkal több vállalat, intézmény rakodott ki a vasúti szerelvényekből. Ennek is köszönhető, hogy a MÁV az eddigieknél jobban ki tudja elégíteni a kocsiigényeket. Az utóbbi időben a kéréseknek csak mintegy a felét tudta a vasút teljesíteni, most pedig a szállításra vasúti kocsit igénylők kívánságát 85— 90 százalékban tudja a MÁV figyelembe venni. A sok kedvező megállapítás mellett az operatív bizottság , kénytelen volt — a múlt heti ülésen elhangzottakhoz hasonlóan — néhány mezőgazdasági termelőszövetkezetet elmarasztalni. Három téesz: a gyomorés Új élet, a dunaszegi Egyesült és a győrújfalui Petőfi a FERROVILL Vállalatnak végez bérfuvarozást! A mezőgazdaságban is jól kihasználható teherautók a kereskedelemben dolgoznak ... Az MSZB operatív bizottsága meghatározta a következő hét feladatait. Legelsősorban a hét végi szállításokra, rakodásokra hívta fel az érdekeltek figyelmét, mert a szombaton, vasárnap elvégzett munka nagyon sokat jelent a szállítási feszültségek enyhítésében. A 19-es Volán Vállalat e hét végén 80 teherszállító járművel végez fuvarozást. A hét közben csatlakozott a mezőgazdaság támogatásához az ÉPFU győri, 4-es számú üzemegysége is; öt termelőszövetkezetben 13 darab 10 tonnás MÁZ-, kocsija teljesít szolgálatot. Az ÉPFU dolgozói is felajánlották szombati, vasárnapi segítségüket, és e hét végére 35 gépjárművet bocsátanak rendelkezésre. (cska) Ezekben a napokban már javában folynak az előkészületek pártszervezeteinkben a párt XI. kongresszusát megelőző beszámoló taggyűlések megtartására. Ez a munka megkülönböztetett feladatokat ró az alapszervezetekre és az őket irányító pártszervekre. Olyan összegezést kell készíteni, amely hű képet nyújt az elmúlt, négy évben végzett munkáról, s a tanulságok elemzésével megmozgatja az alapszervezet kommunistáit. Alapvetően két feladatot kell megoldani: egyrészt a négy esztendő munkájának összegezését, értékelését, másrészt ennek alapján a jövőre vonatkozó következtetések levonását. Az összegezés tehát nem azt jelenti, hogy a kommunista közösség négy éven át végzett munkáját mechanikusan „leltárba vegyük”. Ez egy taggyűlésen nem lehetséges, de nem is szükséges. Mi kerüljön összegezésre és értékelésre? Vizsgálják meg, hogy milyen eredményességgel tudták megvalósítani azokat a feladatokat, amelyeket a X. kongresszus, majd azt követően az 1972-es és 1973-as novemberi határozatok megjelöltek. Elemezzék, hogy saját határozataik menynyiben segítették elő a párt alapvető céljainak megvalósítását. Térjenek ki arra, hollyan érvényesül az adott területen a párt politikája, ennek szellemében végezték-e munkájukat a gazdasági vezetők és a tömegszervezetek. Foglalkozzanak azzal is, miként jutott érvényre a párt vezető szerepe és ezzel párhuzamosan növekedett-e a gazdasági, hivatali vezetők, társadalmi szervezetek önállósága és felelőssége. Térjenek ki továbbá az egyes párttagok munkájára, helytállására, a pártpolitika megvalósításáért végzett tevékenységre is. A fő figyelmet a politikai munka értékelésére szükséges fordítani. Az adott gazdasági egység, intézmény, hivatal eredményei kétségtelenül magukba foglalják és tükrözik a pártszervezet, a kommunisták politikai tevékenységének hatását. A beszámolók mégsem elégedhetnek meg pusztán az eredmények ismertetésével, hanem adjanak számot az azok mögött meghúzódó politikai munkáról is. Mutassák be, milyen nézetek és gyakorlat ellen kellett küzdeniük a párt politikájának érvényesítéséhez, az eredmények eléréséhez. Az a jó és vitára ösztönző beszámoló, amely erről is szól, mégpedig érvelve és vitatkozva. A jó beszámoló fontos feltétele a tényszerűség. Az eredmények, a problémák, a gondok mindig meghatározott munkaterületekhez, részlegekhez, személyekhez kapcsolódnak. Semmit sem mondanak az olyan megállapítások, bírálatok és észrevételek, amelyek „általában” és „elvileg” hangzanak el, és nem azoknak címezik, akiknek valójában szólnak. A nyíltságnak természetesen párosulnia kell a tárgyilagossággal, vagyis a valóságos helyzetnek megfelelő értékeléssel. Az őszinte önkritikus és kritikus szemlélet gyakorlásában mindenekelőtt a vezetőségnek kell jó példával elöljárnia. Ha nem fél saját munkájának bírálatától, s ezt a beszámoló is tükrözi, az egyben az egész párttagság nevelésének a leghatékonyabb módszere. . A jó taggyűlési beszámoló csak kollektív munka eredménye lehet. Nem helyeselhető, hogy egyes pártszervezetekben a titkárra, vagy éppen valamelyik vezetőségi tagra bízzák a beszámoló teljes szövegének megírását, a vezetőség többi tagja pedig csupán észrevételekkel él. Mivel a beszámoló maga is különféle témákra tagozódik, s rendszerint a vezetőség egy-egy tagjának rezortmunkáját is felöleli, célszerű az előkészítésnél is ezt a munkamegosztást alkalmazni. A kollektív munka feltétlenül igényli az egész vezetőség tevékeny közreműködését a beszámoló elkészítésében, de ennél szélesebb kör is bevonható ebbe a munkába. Elsősorban azok az aktivisták, akik rendszeresen segítenek a pártvezetőségnek, ennél fogva viszonylag jó ismerői egy-egy témakörnek. A legtöbb helyen már jóelőre elkészítik a beszámolók vázlatát, azt vezetőségi ülésen megvitatják, s miután elfogadták, megjelölik az egyes részek elkészítésének felelőseit. Ez mindenképpen célszerű, mert így elkerülhető a felesleges munka, s a beszámoló megalapozottabbá, egységesebbé válik. Gyakorta visszatérő kérdés: milyen források állnak rendelkezésre a beszámoló elkészítésére? A legfontosabb a X. kongresszus óta megtartott beszámoló taggyűlések tapasztalatai, továbbá a vezetőségi ülések, taggyűlések határozatai. Mivel a beszámoló csak a legfőbb kérdésekre térhet ki, az egyes munkaterületek összegezéséhez itt bőven találnak anyagot. Bármilyen jelentős is ez a forrás, a megtárgyalt napirendek felsorolása, felelevenítése nem elégítheti ki a beszámolóval szemben támasztott igényeket. A többletet az az értékelés jelenti, amelyet a négy év általános tapasztalatai alapján a pártmunka adott területéről a vezetőség kialakít: milyen pozitív és negatív vonások jellemzik a pártmunka tárgyalt részét; mit tett a vezetőség azért, hogy jó irányban befolyásolja az ügyek alakulását? Ezekről feltétlenül szólni kell, mint ahogy nem kerülhető el az adott terület valóságos helyzetének egybevetése a párthatározatokban rögzített követelményekkel. A beszámoló elkészítésének másik fontos forrása a párttagság véleménye. A taggyűlést megelőző pártcsoport üléseken a vezetőség megismerhette a párttagság véleményét az alapszervezet munkájáról, a vezetőség tevékenységéről s az egyes párttagok munkájáról, megbízatásaik teljesítéséről. Hasznosítsuk tehát a pártcsoport üléseken elhangzottakat, ne hagyjuk kárba veszni ezt a forrást. Pártszerűen kell reagálni az észrevételekre akkor is, ha a vezetőség véleményével nem, vagy nem -j mindenben egyeznek meg. Nem helyeselhető annak a gyakorlatnak esetleges felelevenítése, amelyet korábban egyes irányító pártszervek alkalmaztak. Arra gondolunk, hogy beszédvázlatot adtak ki,, vagy éppen a pártvezetőség helyett munkatársaik készítették el a beszámolót — „segítés címén”. Nagyon hasznos viszont, ha minden irányító pártszerv időben elmondja érdemi véleményét az alapszervezet vezetőségének, kollektívájának munkájáról. Ezt már a beszámolóban is jól fel lehet használni. Ugyanakkor nem zárja ki annak lehetőségét, hogy indokolt esetben a taggyűlésen is megismételjék az értékelő véleményt. Célszerű, ha a beszámoló feletti vita után határozatot hoznak, amelyben rögzítik, hogy a taggyűlés a végzett munkáról szóló jelentést elfogadta, majd sorolják fel, milyen feladatok megoldását tartják szükségesnek a vitában elhangzott észrevételek és javaslatok alapján. Nem mindennapi esemény a párt helyi vezető testületeinek számadása a X. kongresszus óta végzett tevékenységükről. Nem ünnepi gyűlésekre van tehát szükség, hanem kifejezett munkaértekezletekre. Hiszen nem a nagy kinyilatkoztatások, hanem a felelősségteljes mindennapi munka viszi előbbre ügyünket. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője Pétrifelépőgyűlések előtt Megújult klul) A soproni 403-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóifjúsága és nevelőtestülete jelentős társadalmi munkával vett részt az iskola ifjúsági klubjának újjáépítésében. A régi klubhelyiséget emeletráépítéssel bővítették. A társadalmi munkával és öszszefogással megújított KISZ-klub az eddigieknél nagyobb lehetőséget nyújt majd a tanulók közösségi neveléséhez, a különféle szakköri foglalkozásokhoz, az érdeklődési körök munkájához és a szabad idő tartalmas eltöltéséhez. A klubavató ünnepséget a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére november 6-án tartják. 3