Kisalföld, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-01 / 1. szám

1975. JANUÁR 1., SZERDA Kisalföld Magyar külpolitika-békepolitika Dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetőjének nyilatkozata Négy év telt el az MSZMP X. kongresszusa óta és ké­szülünk a párt XI. kongres­szusára. A Központi Sajtó­­szolgálat ebből az alkalom­ból felkérte dr. Berecz Já­nost, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon külpolitikánk néhány alapvető vonását érintő kérdésre. — Hogyatt alakultak a nemzet­közi erőviszonyok az elmúlt időszakban éz a változások mi­lyen hatást váltottak ki a világ­­politikában? — A kérdésre szűksza­vúan a következőképpen le­hetne válaszolni: a nemzet­közi erőviszonyok az elmúlt időszakban jelentős mérték­ben a haladás, a szocializ­mus javára tolódtak el és az emberiség jövője szempont­jából kedvező hatást váltot­tak ki a világpolitikában. Az erőviszonyok megvál­tozásának legfőbb eleme, hogy a szocialista országok, különösen pedig a Szovjet­unió, olyan hatalmas gazdá­kat­ , műszaki-technikai bi­ztoztak létre, amellyel műé,t­erem­tették saját bizton­ságuk és­ a világ békéje vé­delmének legyőzhetetlen anyagi alapját Az elmúlt évtizedek osz­tályharcának következmé­nyei kényszerítették a tőkés világ realitással számot ve­tő politikusait arra, hogy a hidegháborús politika he­lyett elfogadják a békés egymás mellett élés politiká­ját. Az enyhülésnek a jelenle­gi világpolitikában már ér­zékelhető kedvező következ­ményei vannak. A társadal­mi haladásért folytatott harc területén ezt bizonyítják a többi között a görög és a portugál események. Mind jobban kifejezésre jut a „ke­let és nyugat” közötti gaz­dasági és egyéb kapcsolatok növekedésében, a válsággó­cok felszámolásáért történő erőfeszítésekben, az európai béke és biztonsági konfe­rencia munkájában, a lesze­relési tárgyalások előreha­ladásában. Az eredmények számbavé­telénél azonban nem hagy­hatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy jelenleg is je­lentős erőt képviselnek az enyhüléssel szembenálló szélsőséges reakciós erők. — A kapitalista rendszer általá­nos válságának mélyülése ho­gyan hat az európai helyzet alakulására? — A kapitalista rendszer általános válsága, amely át­fogja a politikai, társadalmi és gazdasági élet szinte va­lamennyi területét, az utóbbi években elmélyült. A korábban szilárdnak vélt tő­kés valutarendszer megin­gott, jelentős infláció bonta­kozott ki, ami legszembetű­nőbb az árak nagyfokú, gyors emelkedésében fejező­dik ki. Növekszik a munka­­nélküliek száma, romlanak a lakosság életkörülményei. Mindezt súlyosbítja az ener­giaválság. A gazdasági prob­lémák hatására, valamint a dolgozó osztályok és rétegek ebből eredő elégedetlensége következtében mind gyako­ribb az uralkodó osztályok politikai, kormányzati vál­sága is. Ebben a helyzetben a kapitalista országok — kü­lönösen a Közös Piac veze­tő körei — megkísérlik a gazdasági válság terheinek egy­­ részét más országokra hárítani, gazdasági szank­ciókkal fenyegetik a fejlődő világot. Megpróbálják sú­lyosbítani a szocialista or­szágoknak nyújtott hitelfel­tételeket. Ezek a törekvések azonban hosszabb távon maguknak a tőkéseknek az érdekeit sértik, ugyanis je­lentősen leszűkítik áruelhe­lyezési lehetőségeiket. Mindezek a fentebb vázolt körülmények­­ természete­sen hatást gyakorolnak a nemzetközi és az európai helyzet alakulására. Fékez­hetik, lassíthatják a folya­matban lévő tárgyalásokat, de egészében véve nem aka­dályozhatják meg az enyhü­lési tendencia előrehaladá­sát. — Milyen új vonások erősödtek meg az elmúlt időszakban a szocialista országok és pontjaik nemzetközi tevékenységében? — A szocialista világrend­­szer a társadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának meghatározó tényezőjévé vált. Ennek megfelelően az elmúlt idő­szakban, és különösen az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának meghir­detése óta egyre fokozódó mértékben előtérbe került a szocialista országok legfon­tosabb nemzetközi törek­vésének realitása, a termo­nukleáris háború megakadá­lyozása, a béke és bizton­ság erősítése, a sokoldalú nemzetközi együttműködés fejlesztése, a társadalmi ha­ladás szolgálata. A szocialista országok egymás közötti kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. Az említett sikerek, eredmények elképzelhetetlenek lennének a szocialista közösség egysé­gének, széleskörű együttmű­ködésének fejlődése nélkül. — Hogyan járul hozzá a Ma­­gyar Népköztársaság a világ­helyzet pozitív fejlődéséhez? — Hazánk, mint európai szocialista ország külpoliti­kai tevékenységét elsősorban kontinensünkön fejti ki, amelynek sorsa bennünket a legközvetlenebbül érint. Kül­politikai tevékenységünk két, egymástól elválasztha­tatlan, egymást kölcsönösen kiegészítő cél megvalósítá­­sára összpontosul. Egyfelől: védjük szocialista államunk nemzeti érdekeit, érvénye­sítjük külpolitikai céljait. Másfelől: szerves részét ké­pezzük a szocialista közös­ség nemzetközi tevékenysé­gének, a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lomnak. Ismeretes, hogy hazánk aktív résztvevője az európai biztonsági és együttműködé­si konferenciának. E tevé­kenységünkkel a szocialista világrendszer enyhülési po­litikájához, a különböző tár­sadalmi rendszerű államok békés és széleskörű együtt­működésének ügyéhez kívá­nunk hozzájárulni. Megfi­gyelői státuszban ugyancsak részt veszünk a bécsi csa­pat- és fegyverzetcsökken­tési tárgyalásokon. Kétol­dalú kapcsolataink fejlesz­tése során nem feledkezünk meg a világ haladó emberi­sége egyetemes érdekeiről. Hozzájárulásunk legfris­sebb példája, hogy több európai testvérpárt kérésére fővárosunkban rendeztük meg az európai kommunista és munkáspártok értekezle­tének előkészítő találkozó­ját. Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy hazánk a viet­nami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tag­jaként megteszi szerény hozzájárulását a világbéke védelméhez is. — Manapság mindkét világrend­­szer felelős politikai tényezői nemcsak a békés egymás mel­lett élés, hanem a békés és sok­oldalú együttműködés szüksé­gességének fontosságát hangsú­lyozzák. Hogyan vélekedik er­ről és ezzel összefüggően mi­lyen feladatok hárulnak a ma­gyar külpolitikára? — Pártunk XI. kongresszu­sának irányelvei joggal álla­pítják meg: „Jelenleg a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a politikai, vala­mint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudomá­nyos és kulturális együttmű­ködés felé!” A fordulat tartóssá tételére törekszenek a szocialista or­szágok békepolitikájukkal az egész világon. A szocialista országoknak ez a politikája nem­ új keletű, egyidős a léte­zésükkel, mégis a nemzetközi élet uralkodó irányzatává csak napjainkban vált azáltal, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió erejének növeke­dése révén az erőviszonyok a szocializmus javára megvál­toztak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ma már minden akadály elhárult a két világ­­rendszer békés együttműkö­dése elől. A nemzetközi küz­dőtéren még léteznek olyan erők, amelyek nem mondtak le a szocializmus, a haladás elleni agresszív tervekről, amelyek az enyhülés, a békés együttműködés akadályozói­ként lépnek fel. Az egyes im­perialista, monopolista cso­portok mellett az utóbbi idő­ben ilyen szerepre vállalkoz­nak a kínai vezetők is. Következésképpen a ma­gyar külpolitika előtt csak­úgy, mint a szocialista orszá­gok külpolitikája előtt az a feladat áll, hogy változatlan tartalommal, még nagyobb aktivitással harcoljon a nem­zetközi enyhülés visszafordít­hatatlanná tételéért, a béké­ért, a biztonságért. Csak az enyhülés tartóssá, szilárddá tételével lehet megteremteni a biztos alapját a széleskörű, békés együttműködésnek, ami egyaránt szolgálja nemzeti és internacionalista érdekeinket, céljainkat. — Elégedettek lehetünk-e ez európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet munkájával és mikorra várható a legfelső szin­tű záróértekezlet összehívása? — Az a tény, hogy Európa békéjében és biztonságában érdekelt különböző társadal­­mi rendszerű országok hiva­talos képviselői tárgyalások útján keresik a vitás kérdé­sek megoldásának módját, és Genfben az Európai Bizton­sági Konferencia harmadik, záró szakaszának előkészítése folyik, feltétlenül kedvező do­log. Nem lehetünk azonban elégedettek az Európai Biz­tonsági Konferencia második szakaszának ütemével. Véle­ményünk szerint a konferen­cia előkészítésében előbbre kellene tartanunk, gyorsabb léptekkel (de természetesen nem elhamarkodva) kellene előrehaladnunk. Tudjuk azonban, hogy az európai béke és biztonság ügye — ellentmondásnak tűnhet talán, de — állandó harc kérdése. Ez a küzdelem a nemzetközi enyhülés hívei és ellenfelei között folyik. Amikor a reakciós, hideghá­borús körök egy-egy tőkés or­szágban megerősödtek, ennek káros, fékező hatása érezhe­tővé válik az adott ország küldöttségének genfi szerep­lésében is. Bízunk abban, hogy ha­zánk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország aktív béke­politikájának, a népek béke­törekvéseinek hatására az Európai Biztonsági Konferen­cia­­ előkészítő munkája fel­gyorsul és 1975, a fasizmus leverésének 30. évfordulója az európai biztonság megszilár­dulásának az éve lesz. — Hogyan értelmezhető a XI. kongresszus irányelveinek *•/, a megállapítása, hogy külpoliti­kánkkal a nemzeti és az inter­nacionalista érdekeket egyaránt szolgáltuk? — Legfontosabb feladatunk a szocializmus teljes felépíté­se hazánkban. Miközben ezt a feladatot megoldjuk, teljesít­jük internacionalista kötele­zettségünket is. A szocializ­mus sikeres felépítése hozzá­járul a szocialista világrend­szer erősödéséhez, a szocializ­mus vonzerejének növekedé­séhez és a társadalmi haladá­sért folyó világméretű harc általános feltételeinek javulá­sához. Külpolitikánk alapvető fel­adata, hogy kedvező feltétele­ket biztosítsunk a szocializ­mus építése számára hazánk­ban. Ez nemzeti, de ugyanak­kor nemzetközi érdek is. Ezt az érdeket saját erőből ter­mészetesen nem tudnánk ér­vényesíteni. A kedvező külső körülmények biztosítása csak közös erővel lehetséges. Ezért tevékenységünket a Szovjet­unióval, a szocialista orszá­gokkal egyeztetve, egységben végezzük. Csupán nemzeti ér­dekeink alapján is állandóan szem előtt tartjuk, hogy a szocialista országoknak, a kommunista és munkáspár­toknak az egységben és a nemzetköziségben van a fő ereje. Ezért pártunk minden olyan lépése, cselekedete amely az egységet, a közös fellépést szolgálja, egyben nemzeti érdekeink kifejezője is. A nemzeti és nemzetközi érdekeknek ez az egysége, kölcsönös feltételezettsége és kölcsönhatása jut kifejezésre a XI. kongresszus irányelvei­nek abban a megállapításá­ban, hogy külpolitikánkkal nemzeti és internacionalista érdekeinket egyaránt szolgál­juk. Kuba ünnepel Immár tizenhatodik alkalommal köszöntjük az új év első napján a nyugati földrész első szocialista orszá­gát. Fidel Castro, Camilo Cienfuegos és Che Guevara irányításával a kubai forradalmárok 1959. január 1-én, csaknem hatéves harc eredményeként, véglegesen megdöntötték Batista diktatúráját. A küzdelem, a meg­próbáltatások időszaka azonban nem ért véget. A karib-tengeri szigetország hős népének a belső ellen­forradalmi erők mellett dacolnia kellett az Egyesült Államokkal, amely kezdettől fogva a kubai fejlődés ellen lépett fel. Kuba sikeresen vívta meg a harcot fennmaradásá­ért. Most, több mint másfél évtized távlatából vissza­pillantván válik igazán kézzelfoghatóvá, hogy milyen nehéz utat kellett megtennie a kubai népnek. Washing­ton nyomására az Amerikai Államok Szervezete 1964- ben diplomáciai, katonai, gazdasági blokádot vont a szigetország köré. A szocialista államok és elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítségével sikerült hatástala­­nítani a blokád következményeit. A szocialista fejlő­dés kubai eredményeit ma már világszerte elismerik, s Kuba vonzó példa a társadalmi, gazdasági ellent­mondásokkal küszködő latin-amerikai népek számára. 1974. fontos esztendő volt Kuba nemzetközi tekin­télyének további erősödése szempontjából. Fidel Castro néhány hete joggal állapíthatta meg, hogy a blokád többé már nem okoz problémát. Az utóbbi időben hét latin-amerikai kormány, köztük a perui és az argentin helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Az AÁSZ novemberi, quitói értekezletén pedig már tizenkét ország foglalt állást a blokád megszüntetéséért. A gazdasági élet 1970. óta új fejlődési szakaszba lépett, s az eredményeket jól bizonyítja, hogy Argen­tína, Mexikó, Peru mellett olyan vezető tőkés orszá­gok is aránylag számottevő kereskedelmet folytatnak Kubával, mint Kanada, Japán, Anglia. Kuba tavaly mintegy húsz nemzetközi vásáron vett részt, s ezeken a hagyományos exportcikkei — cukor, nikkel, dohány, szivar — mellett különféle ipari termékeket is siker­rel bemutatott. Napjainkban már a józanul gondol­kodó amerikai üzleti körök is kifogásolják, hogy a hi­vatalos Washington még mindig hidegháborús érvek­kel közelíti meg a kubai kérdést. Az új év kimagasló jelentőségű eseménye a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa lesz. A megtett út eredményeit, a társadalmi, gazdasági fejlődés mér­legét és a jövő feladatait értékelik és határozzák majd meg az év második felében sorra kerülő kongresszu­son. Kubában immár hagyomány, hogy valamelyik központi feladatról, fontos eseményről nevezik el az évet. Amint a Granma című lap ünnepélyesen kö­zölte, a társadalmi és politikai szervezetek kérésére a párt vezetősége 1975-öt a Kubai Kommunista Párt I.­ kongresszusa évének nyilvánította. (RS) Kis történetek a nagyvilágból MEGLEPETÉS Két k­ongresszusi különbi­zottság vizsgálta hónapokon át Nelson Rockefeller előéle­tét, vajon alkalmas-e a je­lölt az alelönki méltóságra. Munkájuk eredményét aztán terjedelmes jelentésbe foglal­ták, amely a következő sza­vakkal kezdődött: — N. R. tehetős családból származik... TAKARÉKOSSÁG Egy hírneves londoni fotó­modell lakását kifosztották. A szemrevaló hölgy másnap hatalmas gyümölcskosarat kapott Lord Snowdontól, s egy névjegyet, résztvevő so­rokkal. A bájos leány örömmel nyitotta ki a csomagot, bele­harapott egy körtébe. A körte puha volt és belül barna. A szőlő fonnyadt. A narancs penészes. A hölgy dühösen hívta fel a világhíres Fortnum és Ma­son céget: hogyan szállíthat­tak Lord Snow­donnak rom­lott gyümölcsöt? — Elnézést, asszonyom — volt a válasz — de Lord Snowdon még sosem vásárolt nálunk. Viszont egy harma­dik személy megbízásából valóban szállítottunk a lord címére egy gyümölcskosa­rat ... Néhány hete, amikor a kórházban feküdt. Továbbajándékozta! BÉKESSÉG A FÖLDÖN... St. Just városka évzáró ta­nácsülésén parázs botrány tört ki. Egy fontos kérdés fe­lett folytatott vita során két tanácstag összeverekedett, majd — miután az érintett ügyben nem sikerült dűlőre jutni — tizenkét másik vá­rosatya is elhagyta a tanács­termet. Hogy miről folyt a vita? Nos, állítsanak-e kará­csonyfát St. Just főterén a városka lakói számára ... NOSZTALGIA Infláció, munkanélküliség, hiányos közbiztonság, ener­giaválság .... Amerika tehát a múltba menekül, s a régi szép időket emlegeti. No, nem egyhangúlag. Mert például Otto Bettman professzor könyve éppen az év utolsó napjaiban jelent meg. A vaskos kötet címe: ,„Azok a szörnyű régi szép napok!” Csak néhányat a derék pro­fesszor adataiból: A New York-i rendőrfőnök jelentése szerint 1890-ben ke­reken negyvenezer bejegyzett prostituált kószált a város ut­cáin. A Central Park tervezője már 1882-ben arra figyelmez­tette az illetékeseket, hogy sötétedés előtt ajánlatos lesz bezárni a park kapuit a köz­­biztonsági okokból. Theodor Roosevelt már vá­rosi tanácstag korában anar­chistáknak titulálta a New York-i villamosvezetőket. Mert a tizenhatórás napi munkaidő helyett tizenkét­­órás szolgálatot merészeltek követelni. 1890-ben az Egyesült Álla­mok farmereinek negyven százaléka sem házzal, sem földdel nem rendelkezett cse­lédsorban élt. A városi lakos­ság összjövedelmének mint­egy ötven százaléka élelmi­szerekre ment el. Vagyis — összegezi Bett­man professzor — a mai csú­nya idők még mindig sokkal szebbek a régi szép időknél. De kit vígasztal ez? NAGYVONALÚAN Ezt a csacska történetet a Yorkshire Post nyomán me­séljük tovább. Mrs. Ethne Barnes, az egészségügyminisztérium leedsi csoportfőnöke bejelen­tette, hogy az újévben Leeds környékén is hozzáférhetővé teszik a születésszabályozást. — Persze — tette hozzá a főnöknő — egyelőre csak a nyugdíjas korosztályok részé­re. Istenkém, takarékoskod­nunk kell. Világos! p. r. 5

Next