Kisalföld, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1975. JANUÁR 1., SZERDA Kisalföld Magyar külpolitika-békepolitika Dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztálya vezetőjének nyilatkozata Négy év telt el az MSZMP X. kongresszusa óta és készülünk a párt XI. kongresszusára. A Központi Sajtószolgálat ebből az alkalomból felkérte dr. Berecz Jánost, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjét, hogy válaszoljon külpolitikánk néhány alapvető vonását érintő kérdésre. — Hogyatt alakultak a nemzetközi erőviszonyok az elmúlt időszakban éz a változások milyen hatást váltottak ki a világpolitikában? — A kérdésre szűkszavúan a következőképpen lehetne válaszolni: a nemzetközi erőviszonyok az elmúlt időszakban jelentős mértékben a haladás, a szocializmus javára tolódtak el és az emberiség jövője szempontjából kedvező hatást váltottak ki a világpolitikában. Az erőviszonyok megváltozásának legfőbb eleme, hogy a szocialista országok, különösen pedig a Szovjetunió, olyan hatalmas gazdákat , műszaki-technikai biztoztak létre, amellyel műé,teremtették saját biztonságuk és a világ békéje védelmének legyőzhetetlen anyagi alapját Az elmúlt évtizedek osztályharcának következményei kényszerítették a tőkés világ realitással számot vető politikusait arra, hogy a hidegháborús politika helyett elfogadják a békés egymás mellett élés politikáját. Az enyhülésnek a jelenlegi világpolitikában már érzékelhető kedvező következményei vannak. A társadalmi haladásért folytatott harc területén ezt bizonyítják a többi között a görög és a portugál események. Mind jobban kifejezésre jut a „kelet és nyugat” közötti gazdasági és egyéb kapcsolatok növekedésében, a válsággócok felszámolásáért történő erőfeszítésekben, az európai béke és biztonsági konferencia munkájában, a leszerelési tárgyalások előrehaladásában. Az eredmények számbavételénél azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy jelenleg is jelentős erőt képviselnek az enyhüléssel szembenálló szélsőséges reakciós erők. — A kapitalista rendszer általános válságának mélyülése hogyan hat az európai helyzet alakulására? — A kapitalista rendszer általános válsága, amely átfogja a politikai, társadalmi és gazdasági élet szinte valamennyi területét, az utóbbi években elmélyült. A korábban szilárdnak vélt tőkés valutarendszer megingott, jelentős infláció bontakozott ki, ami legszembetűnőbb az árak nagyfokú, gyors emelkedésében fejeződik ki. Növekszik a munkanélküliek száma, romlanak a lakosság életkörülményei. Mindezt súlyosbítja az energiaválság. A gazdasági problémák hatására, valamint a dolgozó osztályok és rétegek ebből eredő elégedetlensége következtében mind gyakoribb az uralkodó osztályok politikai, kormányzati válsága is. Ebben a helyzetben a kapitalista országok — különösen a Közös Piac vezető körei — megkísérlik a gazdasági válság terheinek egy részét más országokra hárítani, gazdasági szankciókkal fenyegetik a fejlődő világot. Megpróbálják súlyosbítani a szocialista országoknak nyújtott hitelfeltételeket. Ezek a törekvések azonban hosszabb távon maguknak a tőkéseknek az érdekeit sértik, ugyanis jelentősen leszűkítik áruelhelyezési lehetőségeiket. Mindezek a fentebb vázolt körülmények természetesen hatást gyakorolnak a nemzetközi és az európai helyzet alakulására. Fékezhetik, lassíthatják a folyamatban lévő tárgyalásokat, de egészében véve nem akadályozhatják meg az enyhülési tendencia előrehaladását. — Milyen új vonások erősödtek meg az elmúlt időszakban a szocialista országok és pontjaik nemzetközi tevékenységében? — A szocialista világrendszer a társadalmi fejlődés, a nemzetközi kapcsolatok alakulásának meghatározó tényezőjévé vált. Ennek megfelelően az elmúlt időszakban, és különösen az SZKP XXIV. kongresszusa békeprogramjának meghirdetése óta egyre fokozódó mértékben előtérbe került a szocialista országok legfontosabb nemzetközi törekvésének realitása, a termonukleáris háború megakadályozása, a béke és biztonság erősítése, a sokoldalú nemzetközi együttműködés fejlesztése, a társadalmi haladás szolgálata. A szocialista országok egymás közötti kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. Az említett sikerek, eredmények elképzelhetetlenek lennének a szocialista közösség egységének, széleskörű együttműködésének fejlődése nélkül. — Hogyan járul hozzá a Magyar Népköztársaság a világhelyzet pozitív fejlődéséhez? — Hazánk, mint európai szocialista ország külpolitikai tevékenységét elsősorban kontinensünkön fejti ki, amelynek sorsa bennünket a legközvetlenebbül érint. Külpolitikai tevékenységünk két, egymástól elválaszthatatlan, egymást kölcsönösen kiegészítő cél megvalósítására összpontosul. Egyfelől: védjük szocialista államunk nemzeti érdekeit, érvényesítjük külpolitikai céljait. Másfelől: szerves részét képezzük a szocialista közösség nemzetközi tevékenységének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak. Ismeretes, hogy hazánk aktív résztvevője az európai biztonsági és együttműködési konferenciának. E tevékenységünkkel a szocialista világrendszer enyhülési politikájához, a különböző társadalmi rendszerű államok békés és széleskörű együttműködésének ügyéhez kívánunk hozzájárulni. Megfigyelői státuszban ugyancsak részt veszünk a bécsi csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon. Kétoldalú kapcsolataink fejlesztése során nem feledkezünk meg a világ haladó emberisége egyetemes érdekeiről. Hozzájárulásunk legfrissebb példája, hogy több európai testvérpárt kérésére fővárosunkban rendeztük meg az európai kommunista és munkáspártok értekezletének előkészítő találkozóját. Szeretnék emlékeztetni arra is, hogy hazánk a vietnami Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság tagjaként megteszi szerény hozzájárulását a világbéke védelméhez is. — Manapság mindkét világrendszer felelős politikai tényezői nemcsak a békés egymás mellett élés, hanem a békés és sokoldalú együttműködés szükségességének fontosságát hangsúlyozzák. Hogyan vélekedik erről és ezzel összefüggően milyen feladatok hárulnak a magyar külpolitikára? — Pártunk XI. kongresszusának irányelvei joggal állapítják meg: „Jelenleg a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének jegyében fordulat megy végbe a nemzetközi helyzetben a hidegháború korszakából a politikai, valamint a kölcsönösen előnyös gazdasági, műszaki-tudományos és kulturális együttműködés felé!” A fordulat tartóssá tételére törekszenek a szocialista országok békepolitikájukkal az egész világon. A szocialista országoknak ez a politikája nem új keletű, egyidős a létezésükkel, mégis a nemzetközi élet uralkodó irányzatává csak napjainkban vált azáltal, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió erejének növekedése révén az erőviszonyok a szocializmus javára megváltoztak. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ma már minden akadály elhárult a két világrendszer békés együttműködése elől. A nemzetközi küzdőtéren még léteznek olyan erők, amelyek nem mondtak le a szocializmus, a haladás elleni agresszív tervekről, amelyek az enyhülés, a békés együttműködés akadályozóiként lépnek fel. Az egyes imperialista, monopolista csoportok mellett az utóbbi időben ilyen szerepre vállalkoznak a kínai vezetők is. Következésképpen a magyar külpolitika előtt csakúgy, mint a szocialista országok külpolitikája előtt az a feladat áll, hogy változatlan tartalommal, még nagyobb aktivitással harcoljon a nemzetközi enyhülés visszafordíthatatlanná tételéért, a békéért, a biztonságért. Csak az enyhülés tartóssá, szilárddá tételével lehet megteremteni a biztos alapját a széleskörű, békés együttműködésnek, ami egyaránt szolgálja nemzeti és internacionalista érdekeinket, céljainkat. — Elégedettek lehetünk-e ez európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájával és mikorra várható a legfelső szintű záróértekezlet összehívása? — Az a tény, hogy Európa békéjében és biztonságában érdekelt különböző társadalmi rendszerű országok hivatalos képviselői tárgyalások útján keresik a vitás kérdések megoldásának módját, és Genfben az Európai Biztonsági Konferencia harmadik, záró szakaszának előkészítése folyik, feltétlenül kedvező dolog. Nem lehetünk azonban elégedettek az Európai Biztonsági Konferencia második szakaszának ütemével. Véleményünk szerint a konferencia előkészítésében előbbre kellene tartanunk, gyorsabb léptekkel (de természetesen nem elhamarkodva) kellene előrehaladnunk. Tudjuk azonban, hogy az európai béke és biztonság ügye — ellentmondásnak tűnhet talán, de — állandó harc kérdése. Ez a küzdelem a nemzetközi enyhülés hívei és ellenfelei között folyik. Amikor a reakciós, hidegháborús körök egy-egy tőkés országban megerősödtek, ennek káros, fékező hatása érezhetővé válik az adott ország küldöttségének genfi szereplésében is. Bízunk abban, hogy hazánk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország aktív békepolitikájának, a népek béketörekvéseinek hatására az Európai Biztonsági Konferencia előkészítő munkája felgyorsul és 1975, a fasizmus leverésének 30. évfordulója az európai biztonság megszilárdulásának az éve lesz. — Hogyan értelmezhető a XI. kongresszus irányelveinek *•/, a megállapítása, hogy külpolitikánkkal a nemzeti és az internacionalista érdekeket egyaránt szolgáltuk? — Legfontosabb feladatunk a szocializmus teljes felépítése hazánkban. Miközben ezt a feladatot megoldjuk, teljesítjük internacionalista kötelezettségünket is. A szocializmus sikeres felépítése hozzájárul a szocialista világrendszer erősödéséhez, a szocializmus vonzerejének növekedéséhez és a társadalmi haladásért folyó világméretű harc általános feltételeinek javulásához. Külpolitikánk alapvető feladata, hogy kedvező feltételeket biztosítsunk a szocializmus építése számára hazánkban. Ez nemzeti, de ugyanakkor nemzetközi érdek is. Ezt az érdeket saját erőből természetesen nem tudnánk érvényesíteni. A kedvező külső körülmények biztosítása csak közös erővel lehetséges. Ezért tevékenységünket a Szovjetunióval, a szocialista országokkal egyeztetve, egységben végezzük. Csupán nemzeti érdekeink alapján is állandóan szem előtt tartjuk, hogy a szocialista országoknak, a kommunista és munkáspártoknak az egységben és a nemzetköziségben van a fő ereje. Ezért pártunk minden olyan lépése, cselekedete amely az egységet, a közös fellépést szolgálja, egyben nemzeti érdekeink kifejezője is. A nemzeti és nemzetközi érdekeknek ez az egysége, kölcsönös feltételezettsége és kölcsönhatása jut kifejezésre a XI. kongresszus irányelveinek abban a megállapításában, hogy külpolitikánkkal nemzeti és internacionalista érdekeinket egyaránt szolgáljuk. Kuba ünnepel Immár tizenhatodik alkalommal köszöntjük az új év első napján a nyugati földrész első szocialista országát. Fidel Castro, Camilo Cienfuegos és Che Guevara irányításával a kubai forradalmárok 1959. január 1-én, csaknem hatéves harc eredményeként, véglegesen megdöntötték Batista diktatúráját. A küzdelem, a megpróbáltatások időszaka azonban nem ért véget. A karib-tengeri szigetország hős népének a belső ellenforradalmi erők mellett dacolnia kellett az Egyesült Államokkal, amely kezdettől fogva a kubai fejlődés ellen lépett fel. Kuba sikeresen vívta meg a harcot fennmaradásáért. Most, több mint másfél évtized távlatából visszapillantván válik igazán kézzelfoghatóvá, hogy milyen nehéz utat kellett megtennie a kubai népnek. Washington nyomására az Amerikai Államok Szervezete 1964- ben diplomáciai, katonai, gazdasági blokádot vont a szigetország köré. A szocialista államok és elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítségével sikerült hatástalanítani a blokád következményeit. A szocialista fejlődés kubai eredményeit ma már világszerte elismerik, s Kuba vonzó példa a társadalmi, gazdasági ellentmondásokkal küszködő latin-amerikai népek számára. 1974. fontos esztendő volt Kuba nemzetközi tekintélyének további erősödése szempontjából. Fidel Castro néhány hete joggal állapíthatta meg, hogy a blokád többé már nem okoz problémát. Az utóbbi időben hét latin-amerikai kormány, köztük a perui és az argentin helyreállította a diplomáciai kapcsolatot Havannával. Az AÁSZ novemberi, quitói értekezletén pedig már tizenkét ország foglalt állást a blokád megszüntetéséért. A gazdasági élet 1970. óta új fejlődési szakaszba lépett, s az eredményeket jól bizonyítja, hogy Argentína, Mexikó, Peru mellett olyan vezető tőkés országok is aránylag számottevő kereskedelmet folytatnak Kubával, mint Kanada, Japán, Anglia. Kuba tavaly mintegy húsz nemzetközi vásáron vett részt, s ezeken a hagyományos exportcikkei — cukor, nikkel, dohány, szivar — mellett különféle ipari termékeket is sikerrel bemutatott. Napjainkban már a józanul gondolkodó amerikai üzleti körök is kifogásolják, hogy a hivatalos Washington még mindig hidegháborús érvekkel közelíti meg a kubai kérdést. Az új év kimagasló jelentőségű eseménye a Kubai Kommunista Párt első kongresszusa lesz. A megtett út eredményeit, a társadalmi, gazdasági fejlődés mérlegét és a jövő feladatait értékelik és határozzák majd meg az év második felében sorra kerülő kongresszuson. Kubában immár hagyomány, hogy valamelyik központi feladatról, fontos eseményről nevezik el az évet. Amint a Granma című lap ünnepélyesen közölte, a társadalmi és politikai szervezetek kérésére a párt vezetősége 1975-öt a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusa évének nyilvánította. (RS) Kis történetek a nagyvilágból MEGLEPETÉS Két kongresszusi különbizottság vizsgálta hónapokon át Nelson Rockefeller előéletét, vajon alkalmas-e a jelölt az alelönki méltóságra. Munkájuk eredményét aztán terjedelmes jelentésbe foglalták, amely a következő szavakkal kezdődött: — N. R. tehetős családból származik... TAKARÉKOSSÁG Egy hírneves londoni fotómodell lakását kifosztották. A szemrevaló hölgy másnap hatalmas gyümölcskosarat kapott Lord Snowdontól, s egy névjegyet, résztvevő sorokkal. A bájos leány örömmel nyitotta ki a csomagot, beleharapott egy körtébe. A körte puha volt és belül barna. A szőlő fonnyadt. A narancs penészes. A hölgy dühösen hívta fel a világhíres Fortnum és Mason céget: hogyan szállíthattak Lord Snowdonnak romlott gyümölcsöt? — Elnézést, asszonyom — volt a válasz — de Lord Snowdon még sosem vásárolt nálunk. Viszont egy harmadik személy megbízásából valóban szállítottunk a lord címére egy gyümölcskosarat ... Néhány hete, amikor a kórházban feküdt. Továbbajándékozta! BÉKESSÉG A FÖLDÖN... St. Just városka évzáró tanácsülésén parázs botrány tört ki. Egy fontos kérdés felett folytatott vita során két tanácstag összeverekedett, majd — miután az érintett ügyben nem sikerült dűlőre jutni — tizenkét másik városatya is elhagyta a tanácstermet. Hogy miről folyt a vita? Nos, állítsanak-e karácsonyfát St. Just főterén a városka lakói számára ... NOSZTALGIA Infláció, munkanélküliség, hiányos közbiztonság, energiaválság .... Amerika tehát a múltba menekül, s a régi szép időket emlegeti. No, nem egyhangúlag. Mert például Otto Bettman professzor könyve éppen az év utolsó napjaiban jelent meg. A vaskos kötet címe: ,„Azok a szörnyű régi szép napok!” Csak néhányat a derék professzor adataiból: A New York-i rendőrfőnök jelentése szerint 1890-ben kereken negyvenezer bejegyzett prostituált kószált a város utcáin. A Central Park tervezője már 1882-ben arra figyelmeztette az illetékeseket, hogy sötétedés előtt ajánlatos lesz bezárni a park kapuit a közbiztonsági okokból. Theodor Roosevelt már városi tanácstag korában anarchistáknak titulálta a New York-i villamosvezetőket. Mert a tizenhatórás napi munkaidő helyett tizenkétórás szolgálatot merészeltek követelni. 1890-ben az Egyesült Államok farmereinek negyven százaléka sem házzal, sem földdel nem rendelkezett cselédsorban élt. A városi lakosság összjövedelmének mintegy ötven százaléka élelmiszerekre ment el. Vagyis — összegezi Bettman professzor — a mai csúnya idők még mindig sokkal szebbek a régi szép időknél. De kit vígasztal ez? NAGYVONALÚAN Ezt a csacska történetet a Yorkshire Post nyomán meséljük tovább. Mrs. Ethne Barnes, az egészségügyminisztérium leedsi csoportfőnöke bejelentette, hogy az újévben Leeds környékén is hozzáférhetővé teszik a születésszabályozást. — Persze — tette hozzá a főnöknő — egyelőre csak a nyugdíjas korosztályok részére. Istenkém, takarékoskodnunk kell. Világos! p. r. 5