Kisalföld, 1975. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
1975. MÁRCIUS 1., SZOMBAT Hangnem és demokratizmus A hangnem látszata csupán formai dolognak, a modor kérdésének tűnik. Ha azonban a vezetők és a beosztottak között uralkodó hangnemről van szó, akkor már társadalmi, politikai kérdéssé válik. A hangvételben ügy anie ,kifejeződik az emberek megbecsülésének, tiszteletésik mértéke. Az, hogy a vezető megbecsüli-e munkatársait, az ügyintéző megadja-e a tiszteletét az ügyes-bajos dolgaiban eljáró ügyfélnek, nem mellékes tényezője a társadalmi demokratizmus érvényesülésének. A stílus árulkodik. A hanghordozásból következtetni lehet, hogy a vezető, az ügyintéző a közösség szolgálatában látja-e tevékenysége célját és értelmét, avagy pedig mások fölött állónak érzi magát, olyannak, aki több, nagyobb másoknál, s ezért jogában áll sérteni, leckéztetni, kioktatni. Mindenkivel előfordulhat természetesen, hogy olykor ingerültebb, s emiatt „felmegy benne a pumpa”. De ahol polgárjogot nyer, meggyökeresedik a bántó, lekezelő hangnem, ahol ez érdemben és tartósan kihat az emberek közötti, viszonyokra, ott már társadalompolitikaikérdésről van szó, s ebben az értelemben kell vele foglalkozni. Nem véletlen tehát, hogy jó néhány pártszervezet beszámoló, illetve vezetőségválasztó taggyűlésén szóba került ez a téma. Több alapszervezetben oly módon, hogy a vezetőség elmondhatta: a kommunista kollektíva erőfeszítéseinek eredményeként a vezetők és beosztottak viszonyát, az embereket tisztelő demokratikus hangvétel jellemzi. Néhány helyen viszont kritikai észrevételek jelezték, hogy a lekezelő hangnem továbbra is gondot okoz, egyes párttagok joggal bíráltak magukról megfeledkező, önteltté vált munkahelyi vezetőket. Másutt a munkások egynémely hivatal tisztviselőinek lekezelő, fölényeskedő viselkedését tették szóvá és az illetékes pártszervek közreműködését, intézkedését kérték e jelenség megszüntetéséhez. Ha előbbre akarunk jutni a szocialista demokratizmus elmélyítésében, feltétlenül szükséges, hogy a pártszerviek, alapszervezetek nagyobb figyelmet szenteljenek az embert tisztelő hangvételnek. Hiszen a munkás tulajdonosi szemléleteit, az állampolgárnak a népi államhoz fűződő viszonyát nem csekély mértékben befolyásolja, hogy a munkahelyi vezető vagy a hatóságképviselői, milyen hangon tárgyalnak. Az erre vonatkozó tapasztalatok erősíthetik a politikai tömegmunka érveinek súlyát, érzelmileg alátámaszthatják azokat, de csökkenthetik, le is ronthatják meggyőző erejüket. Már csak ezért is szükséges a pártpolitikai munka eszközeivel is szüntelenül terjeszteni, erősíteni azt az igazságot, hogy a hatalom munkás jellege, népi jellege megköveteli a vezető és a beosztott, az ügyintéző és ügyfél kölcsönös tiszteletet és az azt kifejező demokratikus hangvételt. Milyen dolgokon múlik ennek elérése? Kétségtelenül közrejátszanak itt „objektív” tényezők is, más szóval a munka feltételei, körülményei. Ahol akadozik az anyagellátás, nem szállít időben a kooperációs partner, szervezetlenségek adódnak a munkában, ott óhatatlanul idegesebb a légkör. Ahol bürokratikus megkötöttségek akadályozzák az ügyintézést, túlszabályozások nehezítik az ésszerű megoldást, ott az íróasztal mindkét oldalán természetszerűen élesedik a hangvétel. Ezen a fronton is fel kell venni a küzdelmet, de a legtöbb — ez bízvást állítható — a szemléleten múlik. A pártszervezetnek elsősorban önt kell formálnia, példaképül állítva a kedvezőt és bírálva a helytelent. A káderek ilyen irányú nevelése — semmi mással nem pótolható. ’ A kádermunka szempontjából célszerű tudatosítani az első számú vezető különleges szerepét és felelősségét. Sok példa tanúsítja, hogy ahol ő megadja a tiszteletet a dolgozóknak, magatartása, hangneme emberséges — ott példája a többiekre is kedvező hatással van. Ahol a vezető megkívánja a kulturált ügyintézést, s ellenőrzi, hogy valóban ilyen-e, ott nem — vagy, legalább is ritkán — éri jogtalan sérelem, megbántás az ügyfelet. Aho a vezetők nem keresnek maguknak kiváltságokat, előjogokat, ott általában megbecsülik az úgynevezett „egyszerű embereket”, s ez minden tekintetben jótékonyan érezteti hatását. Sok-sok ilyen gondolkodású, valóban szocialista módon demokratikus vezetőt ismerhetünk. Ám előfordul az is, hogy egyesek, akik korábban jól dolgoztak, s ezért méltán övezte őket elismerés, egy idő után elfeledkeznek a kötelező szerénységről. Kezdik úgy érezni, hogy a munkájukkal kivívott tisztelet feljogosítja őket az előírások „nagyvonalú” kezelésére, hogy többre jogosultak, mint más egyszerű halandó. Fölényesek, nagyképűek, lesznek, félvállról beszélnek a többiekkel. Sőt, némelyek eljutnak az önkényes cselekedetekig, a törvény megsértéséig, s ezen az úton a szükségszerű elbukásig. Amikor a dolgok általában jól mennek, a munkában sikerek születnek, az elbizakodottság fokozottan fenyeget. S ez az elbizakodottság újjjászülhet olyan „ősi” tulajdonságokat és szokásokat, amelyek a szocialista demokratizmustól idegenek, de a múlt örökségeként még hordozzuk őket magunkban. Lappangva, rejtve még ott él egyesekben a hajlam az úrhatnámságra, a gőgre, ahatalmaskodásra. S adott körülmények között ez nyíltan is felszínre kerülhet, eluralkodhat egyikmásik emberen. Korábbi érdemekre való tekintet nélkül fellépni az ilyen jelenségek ellen — a pártpolitikai munka, a kádermunka fontos feladata. De még fontosabb, hogy a pártszervezetek megelőzzék az ilyen helyzetek kialakulását, hogy meggyőző szóval, idejében elhangzó figyelmeztetéssel, a vezetők folyamatos nevelésével elejét vegyék bármiféle hatalmaskodásnak, kiskirályoskodásnak. Legjobb ellenszere ennek az olyan légkör, amelyben tisztségét — legyen az bármely jelentős — betöltője, a köz szolgálatának tekinti. Az ilyen magatartás alapvető összetevője a közérdek gondos óvása, a törvények és előírások megtartásának szigorú számonkérése, illetve az emberek megbecsülése, személyiségük és méltóságuk tiszteletben tartása. A szocialista demokratizmus erősítése ilyen légkört, ilyen szemléletet igényel. S — nem utolsó sorban — az ilyen légkörnek megfelelő, azt tükröző hangvételt is. Gyenes László Kisalföld A gazdaságosság és Takarékosság jegyében Tanácsülés Sopronban Pénteken a városi tanács háza nagytermében ülést tartott Sopron városi Tanácsa. A tanács először megvitatta a vb munkájáról, a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, az 1974. december 10-i tanácsülésről elhangzott tanácstagi bejelentésekre adott válaszokról készített írásos beszámolót, majd első napirendi pontként az 1974. évi költségvetési és városfejlesztési terv teljesítéséről tárgyalt. A pénzügyi és tervosztály írásos jelentése megállapítja, hogy a tanács múlt évi költségvetésében a teljesített bevétel 190 millió 14 ezer forint, a teljesített kiadás 177 millió 717 ezer forint volt, a városfejlesztési tervben a teljesített bevétel 171 670 000, a kiadás 164 241 000 forint. Az írásos jelentés és a hozzászólók megállapították, hogy az ágazatokban nem volt elmaradás, és a tanácstagok jól gazdálkodtak a rendelkezésükre álló tanácstagi alapokkal. Második napirendi pontként a tanács az 1975. évi költségvetési és városfejlesztési alap tervjavaslatát vitatta meg. Az ezzel kapcsolatos írásos beszámoló megállapítja, hogy a pénzügyi és tervosztály az ez évi költségvetési tervjavaslatot az MSZMP KB múlt év december 5-én kiadott irányelvei alapján készítette. Figyelembe vette a kedvezőtlenül ható világgazdasági változásokat és azok belföldi hatását. Mindebből következően az 1975. évi költségvetési tervet a gazdaságosságra, a takarékosságra, a belső eszközök jobb felhasználására, a korábbi éveknél mérsékeltebb fejlesztésre törekvés jellemzi. A terv szerint az ez évi költségvetés bevétele 122 070 000 forint, a kiadás 122 070 000 forint lesz, a városfejlesztési alap bevétele pedig 135 134 000, kiadása 126 771 000 forint. A tanács ezt követően a vb utóbbi két évben végzett munkájáról készített írásos beszámolót tárgyalta. A beszámoló egyebek között megállapítja, hogy a vb munkáját a X. pártkongresszus elvei és a tanácstörvény alapján végezte. Különös figyelmet fordított a társadalompolitikai jellegű határozatok, a munkásosztály, a fiatalok, a nők helyzetével, a közoktatással kapcsolatos határozatok végrehajtására, tárgyalta mindazokat a fontos kérdéseket, amelyek a lakosság igényeinek kielégítésével kapcsolatosak. A vb és a tanács, valamint a nem tanácsi szervek közötti kapcsolat minősége az értékelt időszakban tovább javult. A tanácsi vezetők az elmúlt két évben is több alkalommal tájékoztatót tartottak a várospolitikáról, az üzemek, gyárak, intézmények dolgozóinak. A tájékoztatók a tanácsi munka demokratizmusának szélesítését segítették. Negyedik napirendi pontként a tanács a Sopron városi Tanács és a vb 1975. évi munkatervét vitatta meg, majd pedig a múlt évben végzett társadalmi munkát értékelte. Az utóbbival kapcsolatban megállapította, hogy Sopronban a múlt évben is sokan végeztek társadalmi munkát, az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 89 forint volt (1973-ban 08 forint)... A lakossá® jelentős társadalmi munkát végzett a művelődési és kulturális, az egészségügyi és szociális ágazatban. Társadalmi segítsége lehetővé tette, hogy a város számos bölcsődéjében, óvodájában, iskolájában és sportlétesítményében javuljanak a munka- és életfeltételek. Hatodik napirendi pontként a tanács a díszpolgári cím adományozásáról tárgyalt. Dr. Erdély Sándor tanácselnök ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a városi tanács egy korábbi határozata értelmében azok, akik Sopronért kiemelkedő munkát végeztek, emlékéremmel, Pro Urbeéremmel és díszpolgári címmel tüntethetők ki. Javaslatot tett, hogy a felszabadulási évforduló tiszteletére adjanak ki első alkalommal díszpolgári címeket. Javasolta, hogy Zárai Károlyt, a városi pártbizottság nyugalmazott első titkárát, Király Bélát, a munkásmozgalom veteránját, dr. Tárczy-Hornoch Antal akadémikust és dr. Csatkai Endrét, a Liszt Ferenc Múzeum volt igazgatóját (posztumusz) tüntessék ki a megtisztelő címmel és a kitüntetéseket április 3-án, a Petőfiszínházban tartandó központi díszünnepségen adják át. A tanács a fenti napirendi pontokat és a díszpolgári cím adományozásával kapcsolatos javaslatot elfogadta. A tanácsülés a tanácstagok interpellációjával, bejelentéseivel és dr. Erdély Sándor zárszavával ért véget. (sor) Ifjú mesterek A közeli múltban tartották megyénk különböző szakmunkásképző intézeteiben „A szakma kiváló tanulója” megyei versenyeket. A versenyeken a soproni 403-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói megyei viszonylatban is figyelemreméltó eredményeket és sikereket értek el, hiszen 20 versenyszámból 6 első helyet szereztek. A szakmai versenyek közül elsők lettek a géplakatos (Keresztény Ferenc), a francia női szabó (Varsányi Marianna), a szobafestő és mázoló (Nagy János) versenyek döntőin, a tantárgyi versenyeken elsők lettek az elektrotechnika (Tóth Imre), a gépipari szakrajz olvasás (Keresztény Ferenc) és a munkásvédelem (Városi István) döntőkön. A hat első helyen kívül még hat második és négy harmadik helyezést is elértek. Az első helyezettek március 11-én „A szakma kiváló tanulója” országos versenyein indulnak. Az iskola tanulói beneveztek a szerszámkészítő, a mechanikai műszerész, a távközlés- technikai hálózatszerelő és a kapcsolás-technikai műszerész szakágak országos versenyeire is, amelyekből a múlt évekhez hasonlóan idén sem volt megyei döntő. A soproni intézet tanulói eddig az országos versenyeken különösen a postás szakmák döntőin értek el kiemelkedő eredményeket. A soproni 403-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulóinak jó eredményei mögött, amelyre méltán büszkék, sok kitartó és lelkes „aprómunka” van, amit nem kampányszerűen, hanem a tanév kezdetétől folyamatosan végeznek. Az idei megyei versenyek előtt például több válogató házi versenyt rendeztek; az itt jó eredményt elért tehetséges tanulóknak a tanműhelyek szakoktatói külön elméleti és gyakorlati foglalkozásokat tartottak. Szolgálat az emberért A beteg ember általában érzékenyebb, ingerültebb, és legtöbbször nemcsak a betegségéből fakadó fizikai gyengeség viseli meg. A kórházi ápolásra szorultak legtöbbje bizonyos mértékű depresszióban szenved. Nem közömbös a gyógyulás,, a talpra állás szempontjából, hogy milyen légkör veszi körül a beteget. A Győr megyei Tanács Kórházában orvosok, ápolók munkájáról érdeklődtünk. Feladatuk más-más, a cél azonban közös:visszaadni az ember egészségét, megőrizni életét. Négy kórházi dolgozóval beszéltünk, akiknek általános emberi tulajdonsága a szegénység, szolgálatkészség, kötelességtudat, emberiesség. • DR. SZABÓ PÁL másodfőorvos a baleseti osztályon. Tizenegy éve baleseti sebész a kórházban. A több éves gyakorlat biztonságot ad az orvosnak, amikor kezébe veszi az operációhoz szükséges eszközöket. A baleseti sebésznek minden beteg új feladatot jelent. A sérülések egyike sem azonos a másikkal. Fárasztó, állandó készenlétet követelő a munkája, de azért jut ideje tudományos kutatásra is. Dr. Szabó Pál a Győr megyei Kórház készített húsz évi hast, és ugyancsak húsz évi koponyasérüléses kezeltjeiről készített tanulmányt. • DR. GUNYHÓ IMRE sebész adjunktusnak fárasztó napja volt. Operációk, vizitek voltak már mögötte. Csendes, halk szavú ember, munkájáról így beszél: — Feladatom a gyógyítás, s hogy a kutatási eredményeket a kórház körülményeihez mérten alkalmazzuk. Számomra az a siker, az elismerés, ha a beteg gyógyultan távozik. Tizenhat éve újból és újból kell megbirkózni a betegségekkel. • BOGNÁR FERENCNÉ szülésznő, osztályvezető főnővér húsz éve naponta találkozik a szüléssel. Felemelő munka a parányi emberkék születésének tanúja lenni. Kedves arca, barátságos hangja, türelme átsegíti a kismamákat a nehézségeken. — Sohasem hívják a nővért feleslegesen; ha nem a fájdalom enyhítésére, akkor lelki megnyugtatásra van szükség — mondja. • HUSZÁR LÁSZLÓNÉ: — Már gyerekkoromban az volt az elképzelésem, hogy csak olyan munkát szeretnék végezni amely az emberekkel való foglalkozással kapcsolatos. Huszonhárom éve segítségre, szeretetre szoruló emberek között élek. Osztályvezető főnővér az I-es férfi belosztályon. 1974- ben Kossuth Zsuzsa-díjat kapott munkája elismerését".). — A családom megéri, még ha a türelemből számukra már kevesebb jut. O. V. (M. K. felv.) 3