Kisalföld, 1975. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1975-07-01 / 152. szám
1 9 7 5. JULIUS U KEDD-* Háztáji sertéstenyésztés kedvezményekkel A lusta lapály sikere Míg a korábbi években a sertések számának erőteljes növekedése és az egyre élénkebb tenyésztői kedv volt a jellemző a háztáji, a kisegítő gazdaságokban, a múlt év második felében viszont megcsappant a kedv. 1974 első felében minden eddiginél több sertést hizlaltak a háztáji és kisegítő gazdaságok, amelyeket az állami és a szövetkezeti feldolgozó ipar csak kisebb késésekkel, zökkenőikkel tudott felvásárolni és feldolgozni. Már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ez kedvezőtlen hatással lesz az idei tenyésztésre, hizlalásra. Ugyanis a háztáji sertéshizlalás csak akkor jövedelmező, ha a takarmányellátás megfelelő, valamint az állatokat túltartás veszélye nélkül időben és megfelelő áron lehet értékesíteni. A hízó haszna két-három hízó tartása csak kivételes esetben hoz számottevő nyereséget, akkor is csak úgy, hogy a gazda nem számol munkaerejével és idejével. Háztáji méreteket tekintve nagyobb számú, TO —20 állat hizlalása már jövedelmező, ha az átvétellel nincsenek zökkenők. Tavaly pedig az országban 100 ezer kész hízót, 200 ezer süldőt csak időeltolódással vettek át és mintegy 50 ezer le nem szerződött sertés is megjelent a piacon. Az állattartók egy része az Állatforgalmi és Húsipari Trösztöt okolta és részben ma is okolja a kialakult helyzetért. A három hónapos szerződési idő csökkentését kívánják és a jelenleginél nagyobb rugalmasságot az átvételnél. Saját érdekeik előtérbe helyezése nem javítana, de rontana a helyzeten, mert azt jelentené, hogy a felvásárlás és a feldolgozás között meglevő egyensúly felborulna, s amit nyernének vele a vámon, annak többszöröse elveszne a réven. A mai feldolgozó ipar nem hasonlítható a régihez. Kisüzemek helyett fejlett nagyipari módszerekkel történik hazánkban a majd hétszázezer tonna felvásárolt sertés feldolgozása. Míg mondjuk a gépiparban van mód az alapanyag-készletek bizonyos mértékű felhalmozására a folyamatos termeléshez értékcsökkenés nélkül, nagy számú élő állat tartása csupán biztonsági tartalékból nagy ráfizetés lenne. Kedvező lehetőség A tenyésztői kedv lanyhulása miatt csökkent a kocák száma. Megyénkben mintegy 2400-al kevesebb koca volt 1975 március végén, mint 1974 januárjában. A kocalétszám változása természetesen kihat a vágósertéskínálatra. Az alacsonyabb szaporulat miatt az év második felében és különösen a jövő év első felében a kínálat valamelyest mérséklődni fog. Ennek ellensúlyozására növelték a kihelyezett vemhes kocasüldők számát. Kedvező feltételek mellett körülbelül 1800 állatot adnak át megyénkben a háztáji állattenyésztőknek. A lehető legjobb takarmányellátás érdekében meghatározott mennyiségű és összetételű takarmány megvásárolhatóságát a szerződés garantálja. Az ól ne álljon üresen A megyei felvásárlási tervek tejesítése megfelelő ütemben halad, de a községek felvásárlóitól gondokról is hallottunk. Bán Rafaelné, Rába-patonán az áfész felvásárlója. Az anyakoca számának csökkenését elsősorban a múlt télen kialakult alacsonyabb malacárnak tulajdonítja. — Elég volt igazságot tenni a termelők között, anynyian meg akartak szabadulni a kocáktól — emlékszik az akkori helyzetre. Míg tavaly nem volt felvásárlási gondunk, most júliusra és augusztusra 100 állattal kevesebbet jegyeztek elő. A község egyik legmegbízhatóbb állattartója Takács Béláné. A háztartás teendői mellett foglalkozik a sertésekkel.— Tavaly még három anyadisznónk volt, most csak egy, de ez csak átmeneti állapot. Két szép süldőből már anyadisznót nevelünk, mert megint magas a malacár. A három ólban tizenkét állatot látunk. Ebben a faluban az áfész vásárolja fel a sertések zömét, jó a tápellátás, sok a sertés a házak táján. Hasonló község Rábapatonához Kunsziget is, csak itt az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vásárolja fel a sertések többségét. Perl László felvásárlóval a községi kocaállomány számának alakulásáról beszélgettünk. — A kocakihelyezési akciónak nagy sikere van ebben a községben is. A győri járásban eddig 300 állat cserélt gazdát. Kunszigeten 15, de még negyven kocasüldőre lenne szükség. Az anyaállatok száma így az akció segítségével nem sokat csökkent. Beszélgetésünket Szalai Lászlóék lakásában, a művelődési ház szomszédságában folytattuk. Úljukban egy ISO kilós ,,akciós” lapály fajtájú kocasüldő lustálkodik. — A kocalétszám csökkenését nagy arányúnak tartom, Kunszigeten. A két évvel ezelőtti létszámnál 20— 25 százalékkal kevesebb a koca. Ennek alapvető oka a takarmány minőségének romlása. Az 1972-ben megtermett kukorica, hasonlóan az idén felhasználthoz, fuzáriumos volt. A fuzáriumos kukoricában nincsenek meg az egészséges fejlődéshez nélkülözhetetlen vitaminok, a tápértéke kevesebb, az ezen felnőtt állat tenyésztésre kevésbé alkalmas. Ha a nem-zőképességgel baj vám, az állatot. ..kilövik”, a vágóhídra küldik — mondja Szalai László. — Jól felszerelt háztáji gazdasága van. Tavaly miért nem tartott anyadisznót? — Legutóbb 1970-től 72-ig volt két anyasertésünk. Az egyiket betegség miatt vágtuk le, a másikat azért, mert olcsóbban lehetett malacot kapni, mint nevelni. — Most miért vett kocát? — A gazdasági épület ha megvan, lehetőleg ne álljon üresen. Házi hulladék is akad, tápot ezért nem is vettem. Egyébként a faluban két helyen lehet vásárolni tápot. A téesz cserébe is ad és az áfésznál is vehetnénk. Mi gazdasági abrakkal, árpával, kukoricával nevelünk. — Mi a célja a szaporulattal? — Mindet meg akarjuk tartani, hízónak szánjuk őket. ♦ ♦ + A tenyésztői kedv telelénkül! Az állam jelentős hitellel és kedvezménnyel támogatja a háztáji és kisegítő gazdaságokat. Most már a kistermelőkön a sor, hogy élve a lehetőségekkel, segítsenek az állami és a szövetkezeti gazdaságoknak a kiegyensúlyozott és jó sertéshúsellátás biztosításában. Horváth Sándor A SZOT elnökségének ülése A kollektív szerződések 1974. évi végrehajtásának és idei módosításának tapasztalatairól tárgyalt hétfői ülésén a SZOT elnöksége. A vállalati vezetők már az év elején megvitatták a dolgozókkal, hogy a kollektív szerződések szabályai valóban érvényesültek-e, s ahol szükséges volt, a szabályokat módosították. A szakszervezetek tapasztalatai szerint a vállalati beszámolók, az értékelések, tartalmasabbak voltak, alaposabban vizsgálták, hogy a kollektív szerződések a kívánt mértékben segítették-e a vállalati gazdálkodást, s megfelelően ösztönözték-e a vállalatokat a munkásosztály helyzetének további javítására. A legtöbb vállalatnál a kolrektí szerződések alapvető rendelkezéseit nem módosították, csupán azokat az intézkedéseit, amelyek az évi eredményektől függnek, vagyis a részesedési alap felosztásának arányait, sok helyütt pedig a korábbinál kedvezőbb feltételeket kívánnak teremteni a nők, a fiatalok, a nagycsaládosok munkájához. Az idén a vállalatok többségében azoknak a bérét kívánják az átlagosnál gyorsabban növelni, akiknek bére még nem éri el az országos szakmai bértáblázatban megszabott alsó határt. Az öt évre megkötött kollektív szerződések az idén lejárnak, s mint a SZOT elnöksége megállapította, a feltételek adottak a következő ötéves szerződések megkötéséhez. Az elnökség a mostani ülésen megtárgyalta a munkaügyi miniszter és a SZOT irányelveit, az 1976—80-as évekre szóló kollektív szerződések megkötéséről. (MTI) Felkészült a gabonaipar A következő napokban megkezdődik országszerte a gabonabetakarítás, az előkészületi munkákról tartott sajtótájékoztatót hétfőn Rékai Gábor, a Gabona Tröszt vezérigazgatója az ÉDOSZ székházában. Mint elmondotta, az elmúlt évi mennyiségekhez hasonlóan eddig 2,8 millió tonna kenyérgabona felvásárlására kötöttek szerződést a gabonaipari vállalatok a mezőgazdaságiüzemekkel, s most folyik a pótszerződések kötése. Összesen 630 községben 1369 helyen szervezték meg az átvételt. Az elmúlt évben rendelkezésre állt tisztítógép-kapacitás 90 darabbal növekedett, s , így ez évben összesen 666 gép áll majd rendelkezésre, több miint 4600 szállítóberendezés segíti majd a munkát. A felkészülés során 315 000 tonna gabona elraktározásával növekedett a tárolókapacitás. (MTI) Dolgozók tanulmányi kiránduláson A soproni Dolgozók Könnyűipari Szakközépiskolájában immár hagyomány, hogy a tanuló dolgozók az év közben tanultakat az ország különböző üzemeiben, gyáraiban, a helyszínen is tanulmányozzák. Az első évben megismerik Sopron textilipari üzemeit, sőt néha a gyakorlati órákat is egy-egy üzemben tartják. Ezután kerül sor a közelebbi városok: Győr, Pápa, Szombathely üzemeinek megtekintésére, a harmadik és a negyedik tanévben pedig a budapesti, a miskolci és a szegedi tanulmányútra. Az iskolának a soproni Ruhagyár dolgozóiból álló harmadik osztálya, Wodring László szaktanár vezetésével, a közeli napokban Szegedre látogatott. Útközben megálltak Nyergesújfaluban, ismerkedtek a szintetikus fonalgyártással, az ottani kutatóintézet munkájával, eredményeivel. Az osztály tagjainak ügyeimét különösen felkeltette az a kísérletsorozat, amely a szintetikus szálasanyagok nedvességfelvevő képességének javítására irányul. Kiskőrösön megtekintették Petőfi Sándor szülőházát, Kiskunhalason pedig a méltán világhíres csipkegyártást tanulmányozták. Szegeden a Ruhagyárban töltöttek hosszabb időt. Megnyerték a tetszésüket a gyár termékei a szépen kidolgozott, jó szabású, modern női kosztümök és férfiöltönyök. A szakmai ismereteik bővítése mellett a tanuló dolgozóknak természetesen alkalmuk volt, hogy megismerje Szeged történelmi nevezetességeit, a gyorsan fejlődő város jelenét. A soproni Ruhagyár dolgozói tanulmányi kirándulásához komoly anyagi segítséget adott. " fisalfild TM Régi elé az új A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat építi a soproni vasútállomás elé a GYSEV új felvételi épületét. A 72 millió forintba kerülő beruházáson jelenleg a pincetömbök szerkezeti építését végzik. A föld feletti, már látványosabb munkákat a nyár végén kezdik el. A régi vasútépületet még nem az út fedi el, hanem a vasszálak. Mai Magyarország Hazánk felszabadulásának tiszteletére jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal szerkesztésében a Mai Magyarország című kiadvány. Elsősorban a népgazdaság fejlődésével foglalkozik, de rövid áttekintést nyújt az ország földrajzáról, történelméről, állami és társadalmi berendezkedéséről. A szöveges elemzések mellett statisztikai adatokkal, grafikonokkal szemlélteti az egyes termelési ágazatokban elért eredményeket. Tág teret szentel a lakosság életkörülményei vizsgálatának, továbbá az oktatás, népművelés szervezetének és eredményeinek. Utolsó fejezete a Magyarországra látogatóknak nyújt hasznos segítséget. (Útlevél, vízum, vám, valuta közlekedés, idegenforgalmi címtár.) Az ízléses könyvecskét gazdag fotós ilusztrációs anyag teszi szemléletessé. Több beruházás, vagy nagyobb hatékonyság? A címben szereplő kérdésre a kézenfekvő válasz: mindkettőt. Sok szempontból a szakszerű válasz sem más. A hatékonyság magas színvonala nem zárja ki, hogy emellett beruházásra is gondoljanak valamely gazdaságban. Már csak azért sem, mert az évről évre jó eredményt, a nemzeti jövedelem magas növekedési ütemét felmutató nemzetgazdaságnak megfelelő forrásai nyílnak a termelés bővítéséhez és az állampolgárok ellátását, kényelmét, művelődését, egészségét szolgáló hálózat fejlesztéséhez. A válaszút elé a „több beruházást, vagy nagyobb hatékonyságot’’ — akkor kerül egy gazdaság, ha alapos a gyanú, hogy a termelés a meglévő eszközök jobb kihasználásával is számottevően bővíthető. Másrészt: számolni kell azzal is, hogy éppen a hatékonyság javításához szükséges az új beruházás. Elképzelhető ugyanis olyan működő kapacitás, amely ugyan nincs megfelelően hasznosítva, de a jobb kihasználásáért már nem is érdemes fáradozni, mert az adott gépállomány annyira korszerűtlen, s így még sokkal jobb szervezettség közepette is elmaradna a nemzetközi termelékenységi szinttől. A hazai iparban — több helyen — a sok régi gép pontosan ezt a helyzetet teremti meg. A magyar gazdaságban időszerű — nem is egy helyen — elemezni a kérdést: menynyit és mit ruházzanak be, illetve hol, s mit várhatnak a hatékonyság javításától. A népgazdaság beruházási politikájában a fő irányok kialakultak. A beruházások egyik nagy csoportjával a rekonstrukciós programot hajtják végre, olyan gépparkot telepítve, amelynek kihasználását már nemcsak érdemes, de úgy is kell szervezni, hogy a veszteség mennél kisebb legyen. Szinte mindennapos témaként, a beruházásoknak ebben a körében merül fel a kérdés: mi várható --egy-egy nagyobb beruházástól, nem eshet-e meg, hogy a veszteségeket növeli. Nézzünk egy egyszerű számvetést: ha egy vállalat pl. 50 gépet működtet egy műszakban, mert nem talál embert a 2. és a 3.műszakra, de bővíteni akarja a kapacitást: könnyen jut arra a gondolatra, hogy nem a második műszakot szervezi meg, hanem vesz még 50 gépet ugyanarra a 8 órára. Mivel a régi gépek mellé az újak nem férnek, az ilyen beruházás többnyire nemcsak gépi, hanem építési beruházás is. Ha ez a fejlesztés megvalósul akkor 100 gép megy majd 8 órán át. A beruházás tehát dinamikusabban növeli az álló gépek számát, az időveszteséget, a kapacitás kihasználatlanságát, mint ahogyan a termelés bővült. Az ilyen típusú „termelés-bővítés” helyett mérhetetlenül hasznosabb, ha megvizsgálják, hogy az első 50 gép mennyit áll egy műszakban, s mi okozza az állásidőt? Vállalati tapasztalatok szerint — ott, ahol nem szalagszerű a termelés — a műszak 20—35 százaléka improduktív idővé válik, hol itt hol ott áll a gép, vagy a gépek, mert valami hiányzik a folyamatos termeléshez. Egyszerű számítás ez, de arra jó, hogy érzékeltesse mekkora tartalékok létezhetnek a vállalatoknál, amelyek feltárásával nem kevés beruházást takaríthatnának meg. Számtalan példa van, főképp a munka- és üzemszervezés köréből, a termelés előkészítésétől a raktározásig, a szállítás megszervezéséig, annak érzékeltetésére, hogy a vállalati gazdálkodásban ma jogos a kérdés, és nem alaptalan a válaszút: több beruházás helyett a hatékonyság javításával, a munkaidő jobb kihasználásával lehet és kell bővíteni a kapacitást. A legközelebbi jövő kulcskérdései közé tartozik, hogy erre a kérdésre, mekkora körben adnak helyes választ és gyorsan. 3