Kisalföld, 1975. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
1975. OKTÓBER 1., SZERDA A halle: GST-küldöttség megyénkben Évek óta, pontosabban 1962. óta tart fenn baráti kapcsolatokat az MHSZ Győr-Sopron megyei szervezete és az NDK-beli Halle megye GST- szervezete. Ennek a testvérkapcsolatnak egyik megnyilvánulása a küldöttségek, szakemberek tapasztalatcsere-látogatása. Tegnap utazott el megyénkből az a hattagú delegáció, amely Manfred Kindt megyei titkár vezetésével öt napon át tanulmányozta a kisalföldi MHSZ- szervezetek, és a megyei vezetőség munkáját. A látottakról így nyilatkozott elutazásuk előtt a küldöttség vezetője , — Igen gazdag programot állítottak össze számunkra a vendéglátók. Hasznos tapasztalatokat szerezhettünk például a péri repülőtéren lebonyolított repülőmodellező versenyen , amelyben ezúttal a magyarok voltak az eredményesebbek, aztán nagy élmény volt a balfi és a fertőszentmiklósi látogatás. Ez utóbbi helyén részt vehettünk a dél-soproni járási fiatalok találkozóján. Fogadott bennünket Szaló Lajos a megyei tanács általános elnökhelyettese is. Megnéztük a Balatont, és két győri üzemet. — Mindezek alapján csak a köszönet hangján tudunk szólni a nagyszerű vendéglátásról. A jó vendéglátás jellemzője a hasznos tapasztalatcsere lehetősége, s ezzel is bőven szolgáltak számunkra. Különösen tetszett nekünk az MHSZ rendezvényein látott nagy aktivitás, a sok-sok fiatal részvétele a különféle versenyekben. Meglepő volt számunkra például a falusi fiatalok sokasága a lövészvetélkedőkön. — Örömmel láttuk, hogy mennyire élő kapcsolata van az MHSZ-nek Győr- Sopron megyében az egyéb állami, társadalmi szervekkel. Tapasztalhattuk ezt a jó személyi kapcsolatok láttán, és a hallottak alapján is, amikor például a tanácsok, vállalatok jelentős anyagi segítségéről kaptunk tájékoztatást. Ugyancsak jó véleményünk van az MHSZ függetlenített apparátusának dolgozóiról: jó szakmai felkészültségük mellett igazán gyümölcsöző munkakapcsolatot tudtak teremteni a társadalmi aktívákkal. — Köszönjük a nyilatkozatot ! (cska) TIT-kitüntetések Mint arról már beszámoltunk, a TIT VII. Műszaki Vándorgyűlését Sopronban rendezte. Kedden, délelőtt a vándorgyűlés utolsó napján kitüntetéseket adtak át a műszaki ismeretterjesztésben eredményes munkát végzőknek. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett Fritl József (Cardo Bútorgyár, Győr), Holóssy Kálmán (SOTEX, Sopron); a Nehézipar Kiváló Dolgozója lett Sík József (Energia Felügyelet, Győr) és Báncsiki Lászlóné (Energia Felügyelet, Bpest). TIT aranykoszorús jelvényt kapott Pintér Ferenc, a Sopron városi Pártbizottság titkára. A TIT elismerő országos oklevelét kapta Bokán László, a Sopron városi Pártbizottság osztályvezetője; dr. Gunda Mihály, a soproni MTESZ elnöke; Kocsis József, a soproni tanács elnökhelyettese; dr. Hiller István, a TIT soproni szervezetének titkára; dr. Augusztinovicz Elemér, a TIT soproni szervezetének elnöke; Németh András, az Erdészeti és Faipari Egyetem adjunktusa; Horváth Imréné, a Sopron városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője és dr. Mikolics Károly kandidátus gyógyszerész. A kitüntetéseiket Végh László, a TIT műszaki választmányának vezetőségi tagja és Lőrinczy László, a TIT Országos Központ főosztályvezetőhelyettese adta át. • A sopronhorpácsi Répatermesztési Kutatóintézet a különböző fajtájú cukorrépák minőségének vizsgálatára 1X millió forintos beruházással korszerű laboratóriumot építtetett, amelyet október elején adnak át rendeltetésének. A világszinnalon álló laboratóriumban az intézet kutatói és munkatársai hazai, holland és NSZK gyártmányú automatikus műszerekkel fogják vizsgálni az egyes cukorrépafajták cukor- hamu- és káros nitrogéntartalmát. Képünkön: a Mezőgépfejlesztő Intézet munkatársai a laboratórium irányító központjának berendezéseit szerelik. (Lobenwein T. felvétele) Miután megitatott, leheveredik a dűlőutat szegélyező fák alá, nem messze a sajttól. Szemben vele a szakaszokra osztott legelő meg a jóllakott csorda. A fű még most is harmatos, pedig reggel óta süti a nap. Nem sok dolga akadhat, az igazi őrző az áram, kutya se kell meg az állandó vigyázó figyelem se. Az arcára írva az unalom. Fiatal arc. Mondja, tizennyolc éves, aztán örömmel veszi a beszélgetést az ürességtől csendes magyarkeresztúri határban. — Mennyi állatot bíztak magára? — Száznyolc tehenet. — Ez mekkora érték? — Azt én nem tudom. — Egyet se? — Egyet se. — Ezt a munkát választotta? — Nem választottam, csak úgy gyalogos lettem a téeszben, amikor kimaradtam az iskolából. Mert engem a hetedik osztály után kikértek a szüleim. — Miért kérték ki? — Mert nekem elég volt az iskolából. Különben is a hetedik osztály után elmúltam tizennégy éves. — S az iskola könnyen kiadta? — Ki. Mondta a mutter, majd megbánod. Erre én, azt ugyan soha. — Ha nem legeltetnek, akkor mit csinál? — Kiszedem a trágyát az állatok alól, télen meg ami adódik, azt. — És ezzel mennyit lehet keresni? — Kétezerötszáz forint is megvan havonta, aztán nyolctól négyig tart a munka. — Akkor biztosan elégedett. — Erre egy elnyújtott ,,hát”-tal válaszol, majd félkönyékre támaszkodva tépdesi a fűszálakat. — Négy óra után mit csinál? — Etetem otthon az állatokat, van bika, üsző meg borjúk. Aztán elmegyek a KISZ-be vagy a kocsmába. Csak sört iszom. A KISZ- ben van lemezjátszó, a kocsmában meg zenegép. Hazaadom a fizetésemet, kérek, ha kell. Van úgy, hogy egy tízest, de ha vasárnap kapok egy százast, akkor azt mondja édesanyám, két-három hétig ne gyere, mert úgysem kapsz. Aztán egy héten egyszer van mozi, meg szeretem a tévében a jó filmeket. — Melyek a jó filmek? — Hát a nyomozósok. — Nézegette már ezt a villanypásztort? Mi adja a drótba az áramot? — Ott az a láda, van úgy, hogy három hétig is elketyeg, nem kell hozzányúlni. — Nem hallott még az akkumulátorról? — Azt hiszem, éppen nyolcadikban tanultuk volna, arra már kimaradtam. — Amit sose bán meg. — Nem úgy van az, mert már bánom. Haverok sincsenek. Mind elmentek iskolára, szakmát tanulni, Vépre meg mindenhova, hét végén jönnek haza, s mondják, hogy milyen jó. Egy haver maradt csak ki Vépről azért, mert sokat ivott. Egy évvel fiatalabb, mint én. Meg aztán majdnem mindegyik letette már a KRESZ-t kismotorról, én meg azt sem. A mai világban nyolc általános nélkül meg se mozdulhatok. — Akkor most mi lesz? — Édesanyám mondta, mert ő téeszvezetőségi tag, hogy lesz iskola, megszervezik a dolgozóknak a hét-nyolc osztályt. Mondtam, arra én is benevezek. Lennénk néhányan. Csak nem biztos még az iskola. — Aztán tovább, hogyan? — Hegesztő vagy traktoros szeretnék lenni. — Mit csinál itt nyolctól négyig? — Cigarettázom, vizet eresztek az állatoknak, meg gondolkodom. — Mielőtt megzavartuk, mire gondolt? — Arra, hogy estére megküllőztetem a biciklimet, meg a haverjaim jártak az eszemben. — Azok, akik szakmát tanulnak és csak a hét végén járnak haza? — Azok. G. Szabó A mai világban Gyógyszerészasszisztensek továbbképzése A soproni egészségügyi szakiskolában hétfőn gyógyszerkiadó asszisztensi tanfolyam kezdődött. Az intézet tanárai a tízhónapos tanfolyam keretében oktatják ezután azokat a szakismereteket, amelyekre a gyógyszerek kiadását végző, gyógyszertári aszszisztenseknek szükségük lesz. A most először induló tanfolyamon 67-en szereznek majd képesítést. A szakvizsga letétele után a végzett aszszisztensek már nemcsak a gyógyszerészek felügyelete mellett és felelősségére adhatnak ki gyógyszert, hanem önállóan is elvégezhetik ezt a komoly elméleti ismereteket és nagy felelősséget igénylő munkát. Az új képzési forma az előrepélés lehetőségét adja a gyógyszertári asszisztenseknek, ugyanakkor feltételezhetően enyhíteni fogja az országosan jelentkező gyógyszerészhiányt is. Kisalföld Mi történik a hulladékkal? Eredmények és nyitott kérdések a győri szeszgyárban A kérdés — mi történik a hulladékkal? — nagyon is elevenbe vágó a Győri Szeszipari Vállalatnál. Szíjártó Gyula főmérnök bevezetőként annyit mond: rendkívül öszszetett, sokfelé ágazó téma ez, állandóan napirenden kell lennie. A győri szeszgyárban használt alapanyag egy része tulajdonképpen már maga is „hulladék", a cukorgyártás mellékterméke, a répamelasz Elsősorban az erjeszthető cukortartalmát hasznosítják etilalkohollá, illetve élesztősejtanyaggá alakítva. A répacukor, a szaharóz tehát a legfontosabb, de a melaszban vannak még di- vagy oligoszacaridok és egy sor egyéb anyag, mind külön gondot okozva, így például a bétám, a répafehérje, amely tulajdonképpen „hasznosíthatatlan”, elveszik. Visszanyerésére nincs gazdaságos módszer egyelőre, bár a cukoriparban megpróbálkoztak vele. Öntözni lehetne Rögtön a következő lépésben találkozunk egy „sereg” szerves savval... Bonyolult lenne valamennyit felsorolni. Erről csak annyit: a maradék szerves anyagokon kétféle speciális élesztőt szaporítanak. A gyárban évente 400 —450 vagon takarmányélesztőt állítanak elő. Ennek körülbelül a fele szeszélesztő, a másik fele a „csatornába jutó” anyagból való. Ezek után még mindig marad az úgynevezett moslék egy minimális szárazanyag tartalommal, s ami fontosabb: nitrogénnel, káliummal, foszforral... Vagyis a műtrágyagyártáshoz, elengedhetetlen anyagokkal. Mindez tisztítás hiányában a Dunába folyik. A környezetvédelem természetesen arra kényszerít, hogy megoldják a szennyvíz tisztítását. Akkor viszont megsemmisítenek nem is kis mennyiségű, a mezőgazdaság számára fontos anyagot... Ha már a tisztításról van szó, a főmérnök a fejétcsóválja, amikor erről beszél. Ma már nem lehet gond, mondja, amikor olyan fejlett a technika, hogy az ember eljutott a Holdra ... Csakhogy. A VITCIKI évek óta kutat a gyárban, megoldást keres. A biológiai tisztítás — nem garantáltan ugyan —, megoldás lehetne. A berendezés üzembe helyezése körülbelül 150 millió forint! (A gyár állóeszköz-készlete ennek csak a duplája, 300 millió forint értékű. Ebből a pénzből ,jószerivel új gyárat lehet építeni.) A már említett, hasznosításra érdemes hulladék akkor is elveszne. Megoldás? Évente másfél millió köbméter ipari szennyvíz folyik a Dunába — holott kiválóan alkalmas lenne öntözésre, felhígítva. Az igazsághoz tartozik, hogy nem pótolná egészében az így öntözött földhöz szükséges műtrágyát, mindenesetre nagyon sokat megtakarítana. Most már „csak” az a kérdés, ki vállalkozik a nitrogén-kálium-foszfortartalmú folyadék elszállítására? Úgy tűnik, ez a kérdés sokáig nyitva marad. Amíg ilyen drága a szállítás, „többe kerül a leves, mint a hús.” Az egyik oldalon takarékosságot jelentene, a másikon veszteséget ... A mérleg sehogyan sincs egyensúlyban. Az esetleg felhasználható lé tehát csak folyik, folyik ... Dextrin - import helyett Beszélgetésünk közben a Pécsi Dohánygyár érdeklődik telefonon, újabb témát adva. A cigaretta filterének „felszereléséhez” ragasztó kell. dextrin. — Az enzimek betörtek a keményítőiparba is — mondja a főmérnök. Az ászári keményítőgyárban bevezették az enzimes-savas eljárást a dextrin készítéséhez is. Az egészségre kellemesebb, hiszen nem pénzik. A készterméket — ragasztónak — viszont mégis csak por alakban kell tárolni, szállítani. Hazánkban évente 150 vagon dextrin készül, ebből 100 vagont az ászári üzem adott. A dextrin gyártás új módszerének kísérletei sikerrel jártak, a szeszgyárban az új beruházás előkészítésén dolgoznak ... Persze itt is találkozunk a takarékossággal, hiszen a hazai dextrin importot takarít meg. A legjobb módszer További jó példáért sem kell messzire menni, maradhatunk ,akár Ászáron is. A földolgozás során a kukoricafehérjét (glutin) nehéz, elválasztani a keményítőtől. A nagyon híg folyadékot (4-56 százalék szárazanyagtartalmú) kell párologtatni, hogy belőle megkapják a 60 százaléknyi tiszta fehérjét tartalmazó port. A maradék szennyvíz még így is ,,sárga” marad, sok fehérje elúszik. Anyagveszteség is, környezetszennyezés is. Sokféleképpen kísérleteztek, az eredmény: az ércbányászatban használatos szűrőberendezések mintájára állítottak össze egy dúsítót. Az új módszerrel az évi 30—35 vagon helyett 00 vagon kukoricafehérjét készítenek A kísérlet 3 millió forintba került, egy tonna fehérte ára 7000 forint... Könynyű utána számolni: fél év alatt megtérül a kísérleti körréés Összességében a fenti módszerrel: fehérje tápanyagot kaptak, csökkent a környezet szennyezése, „elfogták” a hulladékot ... A főmérnök szerint ez a legjobb megoldás a hulladék hasznosítására. Még porzik... Azért maradt még tennivaló a győri szeszgyárban. A takarmányélesztő szárítóban — a korábbi berendezésben — gyakran keletkezett belső tűz, meglehetősen sok élesztő elégett. Az új berendezéssel a korábban kárbament anyag megmarad. Most viszont több por kerül a levegőbe — ennek a környéken lakók a megmondhatói. A gyárnak ez az elszánó por is veszteség. Az a kényes az egészben, hogy a por a lakosságnak okoz bosszúságot A berendezés importból való, árának 10 százalékát visszatartotta a gyár a fentiek miatt. A szállító cégtől most várták az újabb ajánlatot. Szívesen fizetnek akár a visszatartott összegen felül is, ha így a berendezés nem csak az eredeti, a kellemetlenségektől mentes követelményeknek felel meg, hanem többet is tud ... A szeszgyár rekonstrukciójának októberre kellett volna elkészülnie, de már áprilisban befejeződtek a munkák. Kiszűrték az állandó üzemzavar forrásokat — vagyis a veszteségforrásokat. Takarékosságot eredményez? De menynyire. — Jutási — Tapasztalatcsere Négynapos magyarországi tapasztalatcserei látogatáson vett részt a salzburgi Közlekedés Tudományi Egyesület 30 tagja. Kedden a GySEV Soproni Igazgatóságának vendégei voltak. Délelőtt Lisinczky Lajos vasút- igazgató tartott részükre tájékoztatót a közlekedéstudományi egyesületről Lovas Gyula üzemtörténész pedig diafilmeken mutatta be a GySEV múltját és jelenét. Délután a GySEV vendéglátószolgálat létesítményeivel és Sopron várossal ismerkedtek. A városnézés után a MTESZ egyesü jeleinek vezetőivel tanácskoztak. 3