Kisalföld, 1975. december (20. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK S AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1975. DECEMBER 2., KEDD ÁRA: 80 FILLÉR XXXI. ÉVFOLYAM, 282. SZÁM Ülést tartott a gazdaságpolitikai munkabizottság Javítani kell munkánk hatékonyságát ■ A népgazdaság érdekeivel összhangban ■ Milyen beruházások kapnak elsőbbséget? A népgazdaság egyensúlyi helyzetében bekövetkezett vál­tozásokat az MSZMP Központi Bizottsága a múlt év decem­berében részletesen értékelte és határozatot hozott a hiányos­ságok megszüntetésére. Ennek figyelembevételével került sor az 1975. évi hitelpolitikai irányelvek kidolgozására is. Az irányelvek az előző évekhez képest lényeges változásokat nem tartalmaznak, de a Nemzeti Banktól az eddiginél követ­kezetesebb végrehajtást követelnek. Az elmúlt évi készlet­­alakulás és cserearányromlás figyelembevételével a kor­mány a hitelezés gyakorlatával szemben szigorú követelmé­nyeket támasztott. Az egyensúlyi helyzet javítása érdeké­ben fokozott tervszerűségre kell törekedni. Az gazdaságos termékszerkezet kialakításának meggyorsítását szolgálják a fejlesztések is. E feladat teljesítése — a hitelpolitikai irányelvek és népgazdasági érdekek figye­lembevételével — a bank­munkában fontos politikai kérdés. Az 1975. évi hitelpo­litikai irányelvek végrehaj­tásának tapasztalatairól tár­gyalt tegnap — Horváth Imre elvtársnak, a megyei pártbi­zottság titkárának elnökleté­vel — a gazdaságpolitikai munkabizottság. A hitelpolitikai irányelvek végrehajtásának megyei ta­pasztalatairól dr. Babics Zol­tán, a Magyar Nemzeti Bank megyei vezetője tájékoztatta a minkabizottság tagjait. Rá­mutatott arra, hogy az el­múlt évek során a megyében végrehajtott fejlesztések nagyban hozzájárultak a ter­mékszerkezet korszerűsít­ésé­hez. A beruházások, szinte ki­vétel nélkül, népgazdasági szempontból is fontos fejlesz­tésekhez kapcsolódnak. A hi­tellel is támogatott legfonto­sabb megyei beruházások az iparban, a konvertálható ex­portalap bővítését szolgálták. A mezőgazdaságban az állat­tartó telepek fejlesztése, a növénytermelés komplex gé­pesítése, valamint a keverék takarmánygyártás volt a leg­fontosabb fejlesztési célkitű­zés. A kereskedelmi jellegű beruházásoknál elsősorban az ellátatlan területek boltháló­zatának fejlesztését, a nagy alapterületű áruházak létesí­tését, illetve a hűtőkapacitás bővítését szorgalmazták. Szó esett a munkabizottsági ülésen arról, hogy néhány vállalat­nál indokolatlanul nőttek a készletek. Ezt a jelenséget fő­ként az anyagigényes termé­keket gyártó gépipari válla­latoknál figyelhetjük meg. A jövőben is a hitelkérel­mek elbírálásánál az a leg­fontosabb szempont, hogy azokat a beruházásokat tá­mogatják, melyek a bővülő exportlehetőségeket szolgál­ják. Dr. Babics Zoltán el­mondta: örvendetes jelenség, hogy a vállalatok döntéseik előtt már egyre többször ke­resik fel a bank szakembere­it, kikérik véleményüket és konzultálnak beruházásaik előkészítéséről. Ez a kölcsö­nös törekvés, jelentősen se­gíti a népgazdasági érdekek érvényesülését. A munkabizottság, máso­dik napirendi pontként meg­hallgatta Kőrös László elv­társnak, a bizottság titkárá­nak előterjesztését az 1976. évi legfonosabb gazdaságpoli­tikai feladatokról. Puskás Csaba Árvízvédelem és folyamszabályozás A megyei népi ellenőrzés vizsgálata Pénteken délelőtt tartotta meg ülését a Győr-Sopron megyei Népi ellenőrzési Bi­zottság. Megtárgyalta az ár­vízvédekezés rendelkezésére álló eszközök felhasználásá­nak ellenőrzéséről készült je­lentést. A vizsgálat célja volt an­nak megállapítása, hogy az árvízvédelemre és folyamsza­bályozásra a IV. ötéves terv­ben előirányzott pénzeszkö­zök a ténylegesen felmerült igényeknek megfelelően ke­rültek-e felosztásra és felhasz­nálásra. Érvényesült-e az ész­szerű takarékosság? A meg­valósított létesítmények minő­sége megfelelően szolgálja-e az árvízvédelem biztonságát? Kielégítő-e az alapvető biz­tonsági és védelmi berende­zések fejlesztése? A rendel­kezésre álló építési és véde­kezési géppark kapacitása, műszaki állapota és kihasz­náltsága • hogyan biztosítja a hatékony árvízvédelmet és vé­dekezést? Hazánk földrajzi helyzete és más hidrobiológiai adottságai megkövetelik, hogy a vízgaz­­dálkodással kapcsolatos ten­nivalókat kiemelt fontosságú feladatként kezeljük. A nép­gazdaság szerkezetében vég­bement nagyarányú változá­sok hatására a vízgazdálko­dás szerepe nagymértékben megn­öveked­ett. A vizek hasz­nosítása mellett a vízgazdál­kodás alapvető fontosságú feladatai közé tartozik a vi­zek kárai elleni védekezés fejlesztése. Az állami feladatként je­lentkező árvédekezést a terü­leti vízügyi igazgatóságok, a tanácsok és a vízgazdálkodá­si társulások végzik. Az ár­vízkárok elleni védekezés ket­tős feladatot jelent: az árvi­zek és belvizek, valamint a kisebb vízfolyásokon fellépő nagyvizek kártételeinek meg­előzése végett szükséges víz­­rendészeti munkák elvégzése, védőművek kiépítése felül.­(Folytatása a 3. oldalon.) Tanácskozott a SZOT Elnöksége A SZOT Elnöksége hétfőn megtartotta a Magyar Szak­­szervezetek december 8-én kezdődő 23. kongresszusa előt­ti utolsó ülését, amelyen meg­jelent Karakas László mun­kaügyi miniszter és dr. Markó Imre igazságügyminisztériumi államtitkár is. Az elnökség Herczeg­­Károly szóbeli ki­egészítője után megvitatta és jóváhagyta a szakszervezeti jogsegélyszolgálat tapasztala­tait összefoglaló jelentést, va­lamint a kongresszusi és fel­szabadulási munkaverseny ér­tékeléséről és elismer­ési rend­szeréről készült előterjesztést. Megbeszélés a Parlamentben Hétfőn a Parlamentben ér­tekezletet tartottak az Or­szággyűlés tisztségviselői, ál­landó bizottságainak elnökei, a fővárosi,­s a megyei kép­viselőcsoportok vezetői. A tanácskozáson — amelyen részt vett Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, valamint Péter Já­nos, Inokai János és Raffai Sarolta, az Országgyűlés al­­elnöke — elsőként Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, az Ország­­gyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a Parlament kö­vetkező, téli ülésszakának előkészítéséről, s az abból adódó feladatokról. JÖVŐNK TARTALÉKAI A Li­fordít­ot­t tenyér tulajdonképen a reménytelenség »N­UIU11WH jele. Meg a tehetetlenségé is, eseten­ként. Valami elfogyott, kifogyott — nincs Gyermekkorunk­ban,­ha eldugtuk valahova a maradékot, az utolsó szem édes­séget, aztán kifordítottuk a tenyerünket, hangsúlyozására a nincsnek. Hogy a felnőttikor mennyit őriz meg a játékos kedvből? Keveset. Annyira keveset, hogy a kifordított te­nyérnél való bizonygatását a nincs­nek, a nem telik több­nek égésen kommolyan gondoljuk. Gondolhatjuk-e? Feladhat­juk-e? Addig rendben, ha a nagy­ futam utáni fáradtságról van szó, s a pillanatnyi „pihegéstől” nem érezzük az újraindulás lehetőségét. „Nem megy”­ — játszani lehet a reménytelen­séggel, akár kifordított tenyérrel is. De é­r így, szabad-e? Erőtartalékok: eszközeinkben, földjeinkben, izmainkban, szívünkben és a fejünkben. Vannak. Lényegében ezeknek a felhozataláról van szó, erre lesz szükség a jövőben is. A gé­pek erőtartaléka, a velük való munkavégzés hatékonysága, az­ ember, a gondolkodó ember tevékenységének függvénye. A föld erőtartaléka, a meglévő jó átlagok jobbá javítása, a szakember, a gondolkodó ember által válik közkinccsé. Az állattenyésztési hozamok sokszorozása, a hozzáértő ember munkálkodásával lesz valóság. S íme, itt a lényeg, a min­dennek, a mindent körülvevőnek a lényege, az emi­er. Meny­nyi bennünk még a nyugvó tartalék? S ilyenkor hajlamosak vagyok ,.játszani”, kifordítjuk a tenyerünket: nem megy több. Nem fog már a fej, ebben a korban; nehéz a kéz a ceruzához ebben a korban; nincs idő a könyvre ebben a kor­ban ... Így a könnyebb. És sokszorosítjuk fejcsóválva a még mindig rossz statisztikát arról, hogy hánynak nincs meg a nyolc általánosa, a szakképzettsége, hányan nem olvasnak, és milyen kevesen olvasnak, s így tovább. Szebbnél szebb házakat emelni, arra van erőnk. Jogosít­ványt szerezni, sokszori nekirugaszkodással is, arra van erőnk és időnk, hétvégi telken bütykölni, arra van erőnk és időnk, csak arra ne lenne, hogy jobban értsük amivel dolgozunk, amiből élünk?! Nem hiszek a kifordított tenyérnek, annak, hogy természetes még mindig a sok szaktudás nélküli em­ber. Nem szabad hinni, hogy ez így jó, mert szellemi után­töltés nélkül nem fog menni az anyagi javak sokszorozása, a gazdasági erőnlét szinten tartása. Nagy általánosságban sem, és kicsiben sem. „Kicsiben”, például a szövetkezetekben. Igaz, ma már nem vitatkozik azon egyetlen téeszelnök sem, hogy szakmunká­sokkal, szakképzett emberölőkel tud-e többet termelni, vagy anélkül is lehetséges. Mert végül is ezek a dolgok ma már egyértelműek. Csak éppen tenni kellene érte, vagy ellene. Példá­ul ezen a téren is el lehetne kezdeni az öntevékenysé­get a több tudásért, a nagyobb ismeretekért, házon, illetve szövetkezeten belüli tanfolyamok, szakmai előadások szerve­zésével. Olyannal, amire az adott körülmények között a leg­inkább szükség van. Melyik üzemágnál volt a legtöbb gond, melyik szakágazatot kívánják a jövőben erőteljesebben fej­leszteni? Ilyenkor ugye számba veszik a lehetőségeket, meg­számolják a forintokat. Az ember szaktudásáról esik a legke­vesebb szó. Jól lehet sok még az olyan szorgalmas, lelkiis­meretes és gyakorlati tapasztalatokkal felvértezett téesztag, akiket bármennyire is ajánlatos lenne, nem lehet beültetni az iskolapadba, már úgy, hogy végigjárja a szabvány ..létrát”. De akkor sincs kifordított tenyér! Mert nem igaz, hogy ezek az emberek nem vennének részt szívesen a téli hónapokban szakmai beszélgetéseken, kisebb-nagyobb fejtágítókon, a szö­vetkezeti szakemberek irányításával, hogy ismereteik meg­­alapozottabbak legyenek, hogy jobban értsék az összefüggé­seket, hogy világosabbá váljanak a tennivalók, a részfelada­tok az összeredmények tükrében. „A szocialista nagyüzemek fő feladata a hozamok további erőteljes növelése’’ — olvashattuk a Központi Bizottság köz­leményében, amely a mezőgazdaság ötödik ötéves tervének feladatairól szólt. Résztennivalók az üzemek gondjai, kik, ho­gyan tudnak felzárkózni. Egy lecke megoldása viszont közös, illetve kivétel nélkül mindegyik gazdaságnak feladata: a fel­adat megoldásához értő ember kimunkálása. Erről megfeled­kezni annyit jelent, mint nem érteni a tennivalók lényegét. IMinoe Liim­Jím­is tenyér! Esetleg játszani ideig-óráig k­illt» mull (Iliim i€het. De nem érdemes, időveszteség. Felmérhetően nagy a tét. A jövő. G. Szabó Márk Színek és formák * Jövő tavaszra helyére kerül Győrött az Adyvárosban az utolsó épület is. Riportunk a 3. oldalon. (Matusz Károly felv.) Megkezdődött a KGST Közlekedési Állandó Bizottságának jubileumi ülése A KGST Közlekedési Állan­dó Bizottsága december 1—6. között Budapesten tartja 50. ülését. A jubileumi ülést —­amely­nek munkájában 9 tagország, valamint Jugoszlávia delegá­ciója, a KGST titkárságának képviselője vesz részt — dr. Szekér Gyula, a Miniszterta­nács elnökhelyettese ünnepé­lyesen nyitotta meg hétfőn a Gellért Szállóban. A bizottság érdemi munká­ja az első plenáris ülésen e napirend meghatározásával kezdődött, majd két jelentős összefüggő témával foglalko­zott az ülés. Megvitatták a KGST tagállamok nemzetkö­zi autópálya hálózatának k­i­­alakítására készített javasla­­tot, s a tagállamok nemzet­közi főútvonalhálózatának komplex fejlesztésével és re­konstrukciójával kapcsolatos együttműködés teendőit.

Next