Kisalföld, 1976. január (21. évfolyam, 2-26. szám)
1976-01-03 / 2. szám
Új terv — új szabályozók Miért kell módosítani? A KÖZGAzDASÁGI szabályozó rendszer szerves része a népgazdasági tervezésnek, a népgazdaság ötéves és éves terveinek. Ebből szükségszerűen következik, hogy időről időre — elsősorban a középlejáratú tervidőszakok váltásakor — sor kerül a szabályozók egyes elemeinek a módosítására. Ez történt a IV. ötéves tervidőszak megkezdésekor, s ezt a munkát, a közgazdasági szabályozó rendszer módosítását, összhangba hozatalát az V. öt- , éves terv gazdaságpolitikai céljaival, ezúttal is el kellett végezni. A szabályozók módosítása tehát nem új, avagy szokatlan jelenség. Ugyanakkor az sem kétséges, hogy a mostani változtatások erőteljesebbek, mint példának okáért , az 1971. éviek voltak. Pedig V. ötéves tervünk gazdaságfejlesztési céljai — azok számszerűsített mértékei — előrehaladásunk folyamatosságát hangsúlyozzák, e tekintetben csak a tervezett növekedési ütemben van némmi eltérés. A most záruló IV. ötéves tervi szabályozó rendszerét 1989—1970-ben dolgoztuk ki, olyan időszakban, amelyet a viszonylag nyugodt világpiaci helyzet — a nemzetközi kereskedelem gyors növekedése, a tőkés infláció akkor még szerény üteme — jellemzett. A közelmúltban olyan események következtek be a világgazdaságban, amelyek a magyar népgazdaság fejlődésének, eredményes munkájának külgazdasági feltételeit is megváltoztatták, szigorítottak. A még érvényben lévő szabályozó rendszer megpróbált ugyan reagálni — gondoljunk az 1975. évi részleges termelői árrendezésre, az energiahordozók és üzemanyagok termelői és fogyasztói árának felemelésére, egyes területeken a konjunkturális export-árnyereség elvonására stb. — összhatását tekintve azonban a szabályozó rendszer változatlan maradt, nem tudta a vállalati gazdálkodás — és fogyasztás szférájában érzékeltetni a világpiacon zajló folyamatokat, azok konzekvenciáit. Ilyen körülmények között ellentmondás és tarthatatlan helyzet jött létre: csak a népgazdaság egésze „tudott” arról, hogy a külgazdasági környezet alapvetően módosult. Egyúttal kénytelen volt vállalni és viselni az ebből származó pénzügyi — a nemzeti jövedelmeket csökkentő — terheket éskiadásokat, valamint a tekintélyes külkereskedelmi hiány, ugyanakkor akarva-akaratlanul fenntartotta a gazdálkodó egységek számára azt az „üvegházi klímát ", amely megóvta azokat a negatív világpiaci hatásoktól. A népgazdaságfejlesztés V. ötéves terve nemcsak előirányzataiban számol a realitásokkal, a módosult külgazdasági környezet szigorúbb feltételeivel, követelményeivel. A terv fő — gazdaságpolitikai — céljai is ezt tükrözik: a társadalmi termelés hatékonyságának erőteljes növelése és a külgazdasági egyensúly javítása. Ha egyszer a népgazdaság egészének, a megváltozott külgazdasági környezetben kell helytállnia és fejlődnie, célja és törekvése csak akkor reális, ha ugyanezt követeli, igényli alapegységeitől, a vállalatoktól, minden termelőtől és fogyasztótól. A közgazdasági szabályzó rendszer módosítása az új, az V. ötéves terv kidolgozásával párhuzamosan haladt. Közzétételük, a szabályozók konkrét mértékeinek meghirdetése mindemellett megelőzte az V. ötéves terv országgyűlés elé történő beterjesztését, törvénybe való iktatását. Ez logikus és szükségszerű is. A módosított szabályozók a nagyobb rendszer, a népgazdaság új tervidőszakbeli fejlődését meghatározó körülményeket tolmácsolnak Rónaszéki Istvánék Mosonmagyaróvárott, a városközpontban laknak. Fél esztendeje, hogy beköltöztek új lakásukba. A férj a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyárban dolgozik, lakatos. A feleség munkahelye az OMMI talajlaboratóriuma, most gyermekgondozási szabadságon van. — Öt esztendeje házasodtunk össze — mondja Rónaszéki István. — Igen, hosszú ideig átmondtuk a jövőt, hogyan is lesz majd, ha együtt élünk. Gondoltuk, nekiülünk lakásra gyűjtünk. — És. Hogy lesz majd két gyerekünk — szól közbe a felesége. *— Valóban sokat beszélgettünk erről. Olyan szép volt. Emlékszem a házasságkötés után néhány nappal beadtuk az igényünket egy szövetkezeti lakásra. Azahkok világa után a valóság kissé kijózanító volt. Egy bútorozatlan albérletben kezdték a közös életet, a még legény - és leánykorból összespórolt pénzen ágyat, szekrényt kellett venni. És bár munkával gyorsan teltek a hétköznapok, az álmok, a tervek megmaradtak. Meg kellett dolgozni minden edényért, minden újabb bútordarabért. 1972-ben megszületett Gábor, a nagyobbik fiú. — Addigra már kezdtünk helyre jönni anyagilag — emlékezik Rónaszéki Istvánné —, a pénztárcánkhoz szabtuk igényeinket. Kaptunk egy szolgálati lakást. Bár kicsi volt, mégis sokkal szebbnek, a vállalatoknak, s ezek ismeretében kerülhet sor a felkészülésre, a vállalati gazdálkodás átállítására. A népgazdasági terv törvénybe iktatását — de már az új esztendőben — a vállalati ötéves tervek kidolgozása követi —, s ehhez a munkához az új szabályozók nélkülözhetetlen információkat nyújtanak. Ebben az öszszefüggésben is szükség volt a szabályozók elveinek, mértékeinek mielőbbi ismertetésére és meghatározására, hogy a vállalati vezetők ,— az új követelmények szerint — számolhassanak, keressék az eredményes gazdálkodás lehetőségeit, kidolgozzák annak konkrét módszereit, intézkedéseit. Garamvölgyi István jobbnak éreztük, mint az albérletet. Azt hiszem, minden gyerek újabb lemondás, a szülőknek kevesebb a szabad ideje és nő a kiadás ... — De mi nagyon örültünk ■ a picinek, el tudott feledtetni velünk minden nehézséget, gondot. Úgy határoztunk, nem várunk évekig, jöjjön a második gyerek, is. — A következő év. 1973 karácsonyán születtek az ikrek — veszi át férje a szót. — Két gyereket terveztünk, három lett. Lám, itt már túl is léptük eredeti álmainkat, de ez olyan túllépés, amit azt hiszem, senki nem utasítana vissza. Ismét öröm, lemondás. Közben ezt-azt részletre vásárolgattunk. Arról már szó sem lehetett, hogy a feleségem a három év letelte előtt visszamenjen dolgozni, nem is lett volna érdemes, hisz a három és később a két gyerés után is több gyermekgondozási segélyt kapott, mint amennyit keresett. Egyszerre ismét kicsi lett a lakás. Mentek a tanácsra, sürgették volna. Elmondták nekik, hogy sokan vannak előttük olyanok, akiknek még jogosabb az igénye. Megértették. Azaz nehéz az ilyet megérteni, pontosabb, ha úgy fogalmazunk, másfele próbálkoztak. Férj is, feleség is a munkahelyén kért segítséget. — Ígéretet, biztatást mindkét helyről kaptunk — mondja a feleség —, végül is a férjem vállalatának, a MOFÉM- nak a segítségét vettük igénybe, mert itt új lakást kaphattunk. Említettük már, hogy'' ugyancsak kissebbedtek az álmaink, jobban fel tudtuk mérni, hogy mire telik az erőnkből, lehetőségeinkből, mirenem. Jóformán le is mondtunk már arról, hogy abban az öt évben lakást kapunk. És most meg is itt vagyunk. A férjem vállalata hitellel segítette a lakásvásárlást volt egy kis spórolt pénzünk is. A lakást, be van bútorozva, új, korszerű szekrénysorral, fotelokkal, székekkel. Az évek során megtelt a vitrin csecsebecsékkel. Van hűtőszekrényük, televíziójuk, porszívójuk. A karácsonyfa alját teljesen kitöltik a gyerekeimek a szülök, a rokonság által vásárolt ajándékok. Az ikrek, András és Anita vidáman hancúroznak az új lakásban. Gábor is bejön közéjük a szobába, de ő, a hároméves „nagyfiú” már leveti a cipőjét. Papucsba lép, vigyáz az újra, a szépre. Ő talán a szolgálati lakásra is emlékszik. Emlékeznek a szülők is. — Ha tervről beszélünk, akkor mi állíthatjuk, hogy a valóság túlszárnyalta az elképzeléseinket. Elégedettek vagyunk. Van három gyerekünk, új lakásunk. Ami kell még, az lassabban is összejöhet. Erre anyagilag is megvan a remény. Amikor öt évvel ezelőtt összekerültek a feleség 1050 forintot keresett, a szülési szabadság megkezdése előtt már 1500-at. A férj keresete 1200—1400 forint között volt, jelenleg pedig 2800 körül. Hiába is faggatom őket a következő öt év tervei felől, vannak elképzeléseik, de nem olyan nagyo, mint erre az öt esztendőre voltak. Persze a lehetőség növeli az álmot. — Majd, ha a gyerekek egy kicsit nagyobbak lesznek — mondják — szeretnénk többet járni szórakozni, moziba, színházba. Mintha a nagyobbik fiú is megértené, hogy szülei már a jövő terveit, szövögetik, közbeszól: — Ugye, kapok majd egy villanyvonalat? Németh Endre Álmok és valóság EGY CSALÁD ÖTÉVES TERVE Ha tervezésről esik szó, azonnal a vállalati és az ötéves tervek jutnak az eszünkbe. Pedig a legkisebb emberi közösségek, a családok is terveznek. Igaz nem olyan tudatosan tv következetesen, mint a társadalom. A családok tervei gyakran álmodozások formájában születnek: „de jó lenne, ha...” 1976. január 3., szombat Napirenden a tanulás A dolgozók általános iskolájában folyó oktató-nevelő munka körülményeit elemezte a többi között Sopron város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága pénteki ülésén. Megvitatta Sopron telekkönyvi és ingatlan-nyilvántartási helyzetét, valamint a tanács szervezési és jogi osztályának ügyrendjét. A végrehajtó bizottsági ülést dr. Erdély Sándor tanácselnök vezette. Munkában a visontai gépóriások A Thorez bányaüzemben pénteken reggel munkába álltak a gépóriások: a visontai számmezőn az elmúlt évinél is nagyobb méretű bányászati célkitűzések végrehajtását kezdték meg. A mátraaljai bányászok 1971-ban 8 millió ötszázezer tonna szén felszínre hozatalára vállalkoztak. Ezzel egyidejűleg 40 millió köbméter földet távolítanak majd el a szén terheiből, mintegy hétmillió köbméterrel többet, mint az előző évben. Ilyen magas bányaművelési teljesítményre hazánkban eddig még nem volt példa A biztosítás sem a régi ! A mezőgazdaság ipari jellege, a termelési rendszerek alkalmazása új megoldásokat hoz a biztosításban is. A növénybiztosítás korszerűsítésének lényege, hogy lehetővé teszi olyan kockázat vállalását, amelyre a régi kártérítési rendszer mellett magas díjemeléssel lett volna mód. Így például a belvízkárokat 70 százalékig téríti a biztosító, vállalja a gyümölcsösök és szőlők tavaszi fagykárait. Módja lesz arra is a szakosított gazdaságoknak, hogy csak a kiemelt növényekre kössenek szerződést. Az álló- és forgóeszköz biztosításoknál — az állami vállalatok biztosításához hasonlóan — az állóeszközök totálkárainál az eddigi nettó érték helyett a bruttó értéket téríti. A helyreállítható károknál a javítási költség, az állatállomány elemi csapás okozta kárainál, a felvásárlási ár a kártalanítás alapja. Múlté a huszárosba A gabonások első napja Halk, finom remegését a gép átadja a karfának, a parkettának, a levegőnek, s bár a falak szilárdan állnak, úgy érzem, az egész nagy ház mozog. A malom él. Január másodikán reggel hatkor a Csornai Malom is megkezdte munkáját. Még idegenül hatott, amikor a Varga Lajos körzeti üzemvezető 1975-ről szólt és úgy mondta: tavaly. Pedig az új nappal más év és új ötéves terv kezdődött. Eredményekben gazdag időszakot zártak, pontosabban hagytak maguk mögött a csornai molnárok, vagy ahogy manapság nevezik, gabonások. A Győr-Sopron megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat dolgozói. Csornán ez a fél évtized különösen nagy jelentőségű volt, hiszen három éve fejeződött be a város büszkesége, az ezer vagonos vasbeton gabonatároló építése. Öt éve a színből még kézi erővel és huszárcsigasorral mozgatták, hordták Rábaköz és a csornai járás minden búzáját és ma emberi kéz érintése nélkül ömlik a mag. A malomban 2200 vagon jó minőségű lisztet őröltek tavaly. Az újév első munkanapján négy vagon lisztet indítottak útnak. Egyet Győrbe a Fűszértnek egyet Pilisvörösvárra, kettőt, pedig Érdre. Januárban még 197 vagon lisztet őrölnek Csornán. A kereskedelem dolgozói különösen örülnek majd annak az intézkedésnek, amelyet tegnap vezettek be Csornán. A derékroppantó 84 kilók helyett csak 50 kiló lisztet raknak a zsákokba sokat könnyítve ezzel is a szállító dolgozókon. Az új tervekről, feladatokról szólva Varga Lajos, a december 19-én az üzemi tanácskozáson elmondott gondolatait hozta szóba: — Az üzem munkájával elégedettek lehetünk. A szocialista brigádok tagjainak 138 ezer forintot osztottunk szét karácsony előtt. A munkaidő teljes, jobb kihasználásával szeretnénk az idei tervünket teljesíteni. Nagy feladat az idén a bértömeggazdálkodás zökkenőmentes és hatékony bevezetése. Reméljük, hogy szocialista brigádjainkra továbbra is minden területen számíthatunk. Az új ötéves tervben az elmúlt évekhez hasonló fejlődés várható. A keverőüzemünk új fémsilókkal gazdagodik a tervidőszak végére 800 vagon tárolótérrel gyarapszik így a drága import alapanyagok korszerű módon. Veszteség nélkül raktározhatók. Az iparszerű mezőgazdaság térhódításának eredménye, hogy partnergazdaságainkkal középtávú szállítási szerződéseket köthetünk Febr fbruár végéig várhatóan 20 termelőszövetkezettel állapodunk meg. Már egyeztettük terveinket a szili, a bősárkányi, a csornai és a mihályi termelőszövetkezettel . • Dobsa Józsefné és Péntek Aranka csomagolja a lisztet. DEKEB. 3