Kisalföld, 1976. február (21. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Ki vezet biztonságosan? Az Építőipari Szállítási Vállalatnál már hagyomány­­nyá vált, hogy minden évben megrendezik a gépkocsiveze­tők ügyességi, szellemi ve­télkedőjét. A verseny célja, hogy a többnyire nagy súlyú, speciális járművek vezetőit egyre magasabb fokú szak­mai ismeretek elsajátítására ösztönözze. E szakmai to­vábbképzésnek is beillő közlekedésbiztonsági verse­nyeknek nagy része van ab­ban, hogy a vállalatnál év­­ről-évre kevesebb a közúti balesetek száma. A győri üzemegység kocsijai például tavaly év elején 0,9 balesetet okoztak 100 ezer kilométe­renként, s ezt év végére 0,74- re csökkentették­. Ez az arány lényegesen jobb más szállí­tási vállalatok hasonló mu­tatójánál. Pénteken rendezték meg Győrött az idei verseny üzemegység­ döntőjét. Nyu­­gat-Dunántúl öt megyéjének építőipari fuvarozói — 750 gépkocsivezető­k közül az előversenyek után a legjobb 20 került a győri döntőbe. A gyakran nehéz terepen vezető EPFU-s „pilótákat” alaposan próbára tette a verseny, nagy felkészültséget követelt. Vetélkedésükből végülis Kut­­rovics Ferenc győri gépko­csivezető került ki győztesen. Rajta kívül Rózsa László, Kammerhof­fer János és Kecskeméti Tibor jutott az országos döntőbe. Mind a húsz versenyzőt megjutal­mazták. Reflektorfényben az V. ötéves terv (V.) Intenzív külkereskedelem -növekvő export Gazdasági előrehaladásunk egyik kulcskérdése miként ala­kulnak nemzetközi gazdasági kapcsolataink. A terv a nem­zetközi munkamegosztásban való részvételük további dina­mikus — a külkereskedelmi áruforgalom legalább 10—50 szá­zalékos — növekedésével számol. Milyen eredményekkel jár a nemzetközi munkamegosztásban való részvétel fokozása? Egyszerű példával élve: a KGST-országok közül Magyaror­szágon a legköltségesebb a széntermelés, geológiai adottsága­ink miatt. A Német Demokratikus Köztársaságban, Csehszlo­vákiában, illetve Lengyelországban lényegesen kisebb mun­karáfordítással értékesebb szenet lehet felszínre hozni. Ná­lunk ugyanakkor a mezőgazdasági termékek termeléséhez ked­vezőbbek a feltételek. Nyilvánvaló, hogy a munka hatékony­ságát javítja, ha a kedvezőbb termelési előfeltételekkel ren­delkező országokból növeljük az energiahordozók és villa­­mosenergia behozatalának arányát és olyan termékekre kon­centráljuk erőforrásainkat, amelyeket mi tudunk kedvezőb­ben előállítani, értékesíteni. A nemzetközi munkamegosztás tehát lehetővé teszi a rendelkezésre álló nyersanyag és mun­kaerő gazdaságosabb hasznosítását, a munkaráfordítások csökkentését, a belföldi termelés gazdaságosságának fokozá­sát. Elősegíti továbbá, hogy lépést tartsunk a gyorsuló mű­szaki fejlődéssel. A kutatási feladatok megosztása nyomán szűkíthetjük az általunk folytatott kutatások körét, így szel­lemi, anyagi erőforrásainkat a számunkra legkedvezőbb te­rületekre irányíthatjuk. Fő célunk az V. ötéves terv időszakában is a szo­cialista nemzetközi gazdasá­gi együttműködés fejlesztése, az ebben rejlő lehetőségek kihasználása. Számunkra a KGST keretében megvaló­suló együttműködés nyújtot­ta és nyújtja a jövőben is hazai építőmunkánk szilárd, nemzetközi támaszát. Erőtel­jesebben munkálkodunk a KGST komplex programjá­nak megvalósításán, a szocia­lista gazdasági integráció ed­diginél gyorsabb ütemű fej­lesztésén. Szélesítjük a ter­melési együttműködést, a koo­perációt, a kereskedelmi kapcsolatokat, a szakosodást a szocialista országokkal, mindenekelőtt a Szovjetunió­val. Részt veszünk azoknak a célprogramoknak a megvaló­sításában és kidolgozásában, amelyek arra irányulnak, hogy hosszú távra megala­pozzuk a szocialista közös­ség nyersanyag- és energia­­szükségletének kielégítését. Részt veszünk a Szovjetunió területén a celluloid, azbeszt, foszforit, vasérckoncentrátu­­mok és terroötvözetek gyár­tását szolgáló kapacitások ki­építésében és az orenburgi gázvezeték megépítésében. Az ötödik ötéves terv so­rán, az előző ötéves ter­v összforgalmához viszonyítva, a KGST-országokkal több, mint 40 százalékkal növek­szik külkereskedelmi forgal­munk, ezen bel­ül a gépke­reskedelem 60 százalékkal. Kialakulóban vannak a gép­iparban azok a fő termékcso­portok, amelyekre anyagi és szellemi erőinket koncent­rálva, a technikai haladás követelményeinek megfelel­hetünk. Ide tartozik például a fényforrásgyártás, a váku­umtechnikai gépgyártás, a nehéz híradástechnikai be­rendezések gyártása, az or­vosi műszergyártás, az auto­matikai és telemechanikai be­rendezések, valamint az autó­buszok és egyes járműegysé­gek gyártása. Mintegy 60 szá­zalékkal növeljük az ener­gia és energiahordozók be­hozatalát, döntően a Szovjet­unióból. A vegyipari termé­kek importja 30—35 száza­lékkal emelkedik, amelynek jelentős része szakosítási koo­perációs, illetve termékcse­re-megállapodásokon alapul. Az egyéb anyagok behozatala 28 százalékkal növekszik. Erősítjük gazdasági kap­csolatainkat a fejlődő orszá­gokkal, mindenekelőtt azál­tal, hogy az eddiginél na­gyobb mértékben bekapcsoló­dunk gazdaságfejlesztési programjaikba. A békés egymás mellett élés elveiből kiindulva, a nemzetközi mun­kamegosztás lehetőségeire építve, fejlesztjük kapcsola­tainkat a tőkés országokkal. A tervek szerint 60—65 szá­zalékkal növeljük a tőkés or­szágokba irányuló exportun­kat, s 40 százalékkal impor­tunkat. Ez utóbbi jelzi azt is, hogy az ötödik ötéves tervben fokozott erőfeszíté­seket teszünk a tőkés import helyettesítésére. A tőkés or­szágokkal folytatott gazdasá­gi kapcsolataink fejlesztése lehetővé teszi, hogy megte­remtsük a termelés tervezett bővítéséhez szükséges — és más forrásokból be nem sze­rezhető — energiát és nyers­anyagot, valamint gépeket és technikai berendezéseket. Továbbra is kiemelt fel­adatként szerepel középtávú tervünkben a tudományos kutatás és fejlesztés maga­sabb színvonalra emelése. A felszabadulás előtt tudomá­nyos intézetként mintegy öt­ven intézményt tartottak számon hazánkban. Ez­ek többsége is csupán néhány szakemberrel dolgozott. Fő­ként mezőgazdasági és élel­miszeripari kutatásokat foly­tattak. Az egyetemeken va­lamivel több, mintegy 100 tanszéken végeztek tudomá­nyos munkát. Egyéb helye­ken — például a termelési szférában — alig volt tudo­mányos kutatás. Összességé­ben : 1938-ban mintegy más­félezer ember dolgozott Ma­gyarországon kutatási, fej­lesztési munkakörben, s a ku­tatásra fordított összeg nem érte el a 100 millió forint ér­téket. . Az ötödik ötéves terv ku­tatásra és fejlesztésre a to­vábbiakban is a nemzeti jö­vedelem 3 százalékát irá­nyozza elő. A tudományos kutatásban és műszaki fej­lesztésben rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrá­sokat az eddiginél racionáli­sabban használjuk fel a tár­sadalmi termelés hatékonysá­gának fokozását eredményező feladatokra. Erőteljesebben hasznosítjuk a nemzetközi kutatási és fejlesztési ered­ményeket, fokozzuk az együtt­működést a szocialista or­szágokkal, különösen a Szov­jetunióval. A terv számol az­zal is, hogy gyorsul a hazai kutatási eredmények haszno­sítása a termelésben, illetve szélesebb körűvé válik a li­­cencek és gyártási eljárások átvétele, meghonosítása. Karvalics László „A megye, népessége az V. ötéves terv időszakában a demográfiai előrejelzések sze­rint 434 000 főre növekszik. A munkaképes korú népesség 500 fővel lesz több, mint 1976. január 1-én. Az aktív keresők számának növekedése meghaladja a 2000 főt a tervidőszak alatt. A munkaviszonyban lévő nők létszáma csökken... Az V. ötéves terv időszakában is biztosítani kell a megye gazdaságának dinamikus fejlődését. A vállalatok az új követelményeknek megfelelően alakítják ki az intenzív gazdálkodás komplex szemléletét és módszereit. Az élőmunka termelékenységének emelésével pár­huzamosan fokozódjon az eszközhatékonyság... Az intenzív gazdálkodás biztosítása és a foglalkoztatottak számának korlátozott növelési lehetősége megköveteli a munkaerő­­gazdálkodás magasabb színvonalra emelését, a munkahelyek számának csökkentését... A központilag és a megyei szinten meghatározott célok nagyok, de hatékony és az ed­diginél szervezettebb munkával teljesíthetők...” (AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK GAZDASÁGPOLITIKAI IRÁNYELVEIBŐL.) MUNKAERŐ.» MUNKAERŐ... flfokozódó igények és a Patyolat szolgáltatása A temérnök a fejéhez kap, amikor meglát. Udvariasan tiltakozik, aztán ezt mondja: — Miért teszi torkomra a kést ilyen hirtelen, csak így, minden bevezetés nélkül? Hogyan is tudnám pár mon­datban összefoglalni temér­dek gondunkat, amely évek óta szorongat bennünket? A gondok megoldásával soha­sem lehet végezni, hiszen ezek állandóan újratermelőd­nek. Legfeljebb csak lépést tartani velük, hogy az egyéni, a vállalati és a népgazdasági érdek összhangban legyen . . . Olyan időket élünk (de jó, hogy végre ilyeneket élünk!) amikor mindig, mindennel takarékoskodni kell, csak az ésszel nem. Úgy is mondhat­nám: a közgazdasági szabá­lyozók, a különféle gazdasá­gi­ és politikai határozatok, irányelvek arra késztetnek bennünket, hogy használjuk a fejünket, az eszünket. Amikor a munka- és üzem­­szervezés, a lakosság roha­mosan növekvő igényeit em­lítem, akkor mondja a fen­tieket Veres József, a Győr- Sopron megyei Patyolat Vál­lalat műszaki igazgatóhelyet­tese, a vállalat főmérnöke. Távol áll tőlem, hogy ,,a kést bárkinek is a torkára te­gyem”, de az tény, hogy a lakosság színvonalas ellátása az egyénnek, a vállalatnak és a népgazdaságnak alap­vető érdeke. Közismert, hogy nem va­gyunk gazdagok. Az V. öt­éves terv idején sem dúskál­hatunk a javakban. A mun­kaerőhiány meg különösen nagy gond. A feladatok vi­szont egyre növekszenek a Patyolatnál is. Ezt a számok bizonyítják. A lakossági igény szinte évente megkét­szereződik. A múlt éveket említve, 1970-től 1975-ig a lakosság mosási igénye meg­ötszöröződött. A Patyolat munkáslétszá­­ma a következő években sem gyarapszik jelentősen. A vál­lalat hogyan tart lépést a ro­hamosan növekvő feladatok­kal, a mennyiségi és minőségi elvárásokkal ? A teljesség igénye nélkül adom közre most azokat az igencsak figyelemre méltó el­képzeléseket, terveket és be­vált gyakorlati tapasztalato­kat, amelyekkel a Patyolat­nál a munka- és üzemszerve­zést tanulmányozva találkoz­tam. Kétségtelenül nagy előny az új 40 millió forintos be­ruházás. A belga, olasz, NSZK-beli és magyar gépek használata korszerűvé, ter­melékennyé tette a munkát. A hatalmas üzem, amely össze­sen 2488 négyzetméteres­­alapterületen fekszik, alig nagyobb a régi, korszerűtlen üzemnél, ahol a vállalat az államosítástól , 1975. március 1-ig működött. Még egy év sem telt el a költözés óta, de már alig értik a szakembe­rek, hogy a régi, rossz kö­rülmények között hogyan is tudták kielégíteni a lakosság igényeit? A modern üzemré­szekben, a mosodában, a vegytisztító­ban, a kelmefestő­ben, a bőrfestő- és tisztító­ban, a szőnyegtisztítóban öröm dolgozni. „Könnyű is a Patyolatnak — mondják né­hány­an a kívülállók közül — hiszen náluk gombnyomás­ra működik minden.” (Folytatjuk) Sindulár Anna 1976. február 1., vasárnap — Na, ugye, én már mikor megmondtam! — és ránk néznek cinkos hunyorítással, önteltségük, önbizalmuk teljes fegyverzetével. Bár nem ott mondták el értesüléseiket, ahol azokat valóban el kellett volna mondani, és nem is voltak egészen igazak ezek az értesülések, de ők mindig meg­mondják. Már régen, hetekkel, hónapokkal előre meg­jósolják, mi fog történni, és hiába nem válnak be a soha­ meg nem nevezett forrásból szerzett híresztelé­sek, nem zavartatják magukat. Vagy hallgatnak, ám ez a ritkább eset, vagy pedig újabb titokzatos értesü­lésekkel igyekszenek megmagyarázni jóslataikat, és el­hitetni mindenkivel, hogy nekik van igazuk, csak ők, csakis ők értenek igazán a gazdasági ügyekhez, a vá­rosfejlesztéshez, a bel- és külpolitikához, a sporthoz, az orvosláshoz, egyszóval mindenhez, ami körülöttünk és általunk történik. És soha nem általuk és nem is egészen körülöt­tük. Mert nemcsak jósolgatni, híresztelni, pletykálni szeretnek, hanem szeretnek a háttérben maradni is, legalább olyan titokzatosnak maradni, mint amilyen titokzatosnak tüntetik fel értesüléseiket, jóslataikat. És különösen szeretnek a háttérben maradni akkor, ha nyilvános, hivatalos alkalommal kell véleményt mon­dani és egyben a véleményért, javaslatért felelősséget vállalni. Általában nagyon jól értik, miként és mikor lehet elmondani a pletykát, híresztelést, éttermi sörö­zések közben, vendégségben két-három pohár bor után, uszodában két karcsapás között vagy sétálgatva-unat­­kozva délutánonként a belvárosban. S híreszteléseik­­nek, jósolgatásaiknak legalább annyira nincs értelme, tartalma, mint amennyire ők maguk húzódoznak min­dentől, ami közösségi és ami közös cselekvést kíván. És valljuk be, hogy nemegyszer — mindezek ellenére — mégis hiszünk nekik.­­ Hiszünk nekik, mert természetes emberi tulajdon­ság, hogy tudni akarunk mindenről, ami körülöttünk van és történik. Tudni szeretnénk, és véleményt aka­runk mondani mindenről, meghallgatjuk hát őket is, a rosszindulatú híreket terjesztőket, a jósolgatókat, így lassan, anélkül, hogy észrevennénk, önmaguk köré emeljük ugyanazt a falat, amelyet a híresztelők, a jósolgatók emeltek önmaguk köré félremagyarázott értesüléseikkel, titokzatoskodó véleményeikkel. És már talán csak azt vesszük észre, hogy nem általunk, és nem is egészen körülöttünk történik minden. Tesszük ezt ahelyett, hogy vitatkoznánk a híreszte­lésekkel, a jóslásokkal, megcáfolnánk a pletykát, és mi magunk is cselekednénk azért, hogy ezek a rossz beidegződések megszűnjenek. Szalay Antal Száz vagon zöldség (Folytatás az 1. oldalról.) mel. Ezt a munkafolyamatot teljesen gépesítették. Idén, mintegy öt holdon, kísérlet­képpen zöldbab lesz. Ameny­­nyiben a szedését a borsó­­kombájnok átalakításával si­kerül megoldaniuk, a zöld­bab vetésterületét jelentősen megnövelik. A ménfőcsanaki termelő­­szövetkezetről és a városel­látásról szólva, feltétlenül meg kell említeni a téesz ba­romfitelepét. Jelenleg 35 000 hybro szülőpár van a tele­pen. Ezek az idén mintegy 5 millió tenyésztojá­st tojnak, amelyből a BOV-val, az Új Kalász Termelőszövetkezettel és a Győri Áfésszel együtt létrehozott társulásban­­mint­egy 4 millió csirkét keltet­nek. A téesz az idén még 15 000 hybro szülőpár beállí­tását tervezi. A központi te­lepen három, modern rácsos tojóházat építenek. A termelőszövetkezetben húshasznú szarvasmarhák tartását határozták el pár esztendővel ezelőtt. A város tejszükségletének biztosításá­ra azonban megváltoztatták az eredeti elképzelést és át­tértek a­ tejhasznosítású te­héntartásra. Tavaly 350 ezer liter tejet adtak át a tejipar­nak. Az idén már félmillió literre számítanak. Ha a ház­tájit is hozzávesszük, akkor a Ménfőcsanakról begyűjtöt­t tej meghaladja a 800 000 li­tert. — A háztáji gazdaságok nemcsak a tejtermeléssel ve­szik ki részüket a város ellá­tásából — mondta a téesz­elnök. — Jelentős mennyisé­gű zöldséget termelnek tag­jaink a kertekben. Tavaly 20—25 vagonnyi zöldséget, gyümölcsöt, állatot szállítot­tunk be a piacra. A tagok kérésére a háztájiból a mál­nát is felvásároljuk, idén mintegy 50 vagonra szerződ­tünk. Tavaly a tagjaink 600 sertést is a téeszen keresztül értékesítettek. A háztáji ter­melést különféle kedvezmé­nyekkel úgy kívánjuk irányí­tani, hogy a város ellátásá­hoz szükséges, nagyüzemben nehezen­­megtermelhető nö­vényféleségek választéka is bővüljön.­­ Igyekszünk a terület fejlődését is segíteni, a terv­időszakban Győr-Méntfőcsa­­nakon új iskola építését ter­vezik, amelyhez a termelői szövetkezet hatszázezer fo­rintot ad. Szeretnénk, ha a mellék­üzemágunk is a város hasz­nát szolgálná, ezért vállaltuk, hogy a földgázra való átállás keretében 1200 lakás belső szerelési munkáit elvégez­zük. A felsorolt eredmények el­lenére is van még mit ten­ni, mind a győr-ménfőcsana­­ki, mind a többi Győr kör­nyéki téeszben a városellátás javításáért. A több mint százezer lakosú város igénye­it nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is ki kell elégíteni. Ezt pedig csak úgy lehet megvalósítani, ha a tsz-ek vezetői és tagjai ál­landóan érzik, hogy a város közelsége többre kötelezi őket. Németh Endre KIIMPOID 3

Next