Kisalföld, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Kónyhoz a Magas-Tátra Után a korszerű üzem felé Hűségjutalom, lakásépítési kölcsön a téeszben A kónyi téesz vezetői 1972-ben meglátogatták a csehszlovákiai Topoltnik (Nyarasd) mezőgazdasági nagyüzemét. Az volt a szándékuk, hogy helyszíni tapasztalatokat szerezzenek a topotniki téesz növénytermesztési és állattenyésztési módszereiről. Hogy e cselekedet mennyire volt célszerű, az is bizonyítja, hogy a csehszlovák téesz tehenészetében már akkortájt elérték a négyezer liter tehenenkénti fejési átlagot. A Romiak mindenképpen azt tervezték, hogy az 1972 utáni esztendők egyik fontos feladata lesz, növelni a szarvasmarhaágazat hozamait. A látogatás végeztével sem szakadt meg a kapcsolat a két szövetkezet vezetői közt. A topolniki vezetők is ellátogattak Kónyba. Természetesen ők sem öncélú vendégjárással számoltak, hanem a kónyi téesz kertészeti ágazatának termeléstechnológiai módszereire voltak kíváncsiak. A kertészet nemzetközi vásárokon szerzett díjai ékesen bizonyították, hogy a kónyiaktól is volt mit tanulni. Négy esztendő múlt el az első találkozás óta. Számba lehetne venni, hogy milyen gazdasági eredményei lettek a tapasztalatcseréknek mindkét szövetkezetben. Egyetlen példa, hogy a kónyiak sikeresen hozzákezdtek a nagytejhozamú tehénállomány kialakításához, meghonosításához. A termelés hozamainak folytonos javulásán kívül számottevő eredménye lett azonban a kapcsolatteremtésnek más téren is. Erről érdemes szót ejteni már csak azért is, mert a kónyi törekvések és teljesített tervek nagyon szép bizonyítékai annak, hogy a szövetkezeti parasztság szociális körülményeinek javulása mennyire átformálja a téesz közösségi életét. A szociális juttatásokkal a téesz azon munkálkodott, hogy a tagság élet- és munkakörülményei is „korszerűsödjenek”, üzemszerűvé váljanak a mindennapos tennivalók. Mindez azért a topolnikiakkal való kapcsolatteremtés révén kerül ide, mert a két téesz barátsága nagyon jó példa arra, hogy mivé válhat egy valóban célszerű kezdeményezés. Már az első találkozókon megfogant annak lehetősége, hogy ne csak a két téesz vezetői találkozzanak egymással, hanem a tagság is. Szó szót követett és most már ott tart a dolgok menete, hogy az idén hatvan kónyi téesz-tag lesz a topolniki szövetkezet vendége és ugyanennyien jönnek majd Magyarországra a kónyiak vendégszeretetét élvezvén Csehszlovákiából. Természetes, gondosan megtervezett útiprogram szerint történik a vendégjárás. A topolnikiak ellátogatnak Hajdúszoboszlóra, megismerkednek megyénk nevezetességeivel, a kónyiak pedig a Magas-Tátrába utaznak. Egyik útipoggyászból sem hiányzik az üzemlátogatás terve. A csehszlovákokat leginkább a fóliás kertészet magyarországi eredményei érdeklik, a magyarokat pedig az állattenyésztés, leginkább a tejtermelés növelésének lehetőségei. Kónyban úgy vélekednek, hogy a kirándulással, üdüléssel megteremtett szociális juttatás sokkal több önmaga értékénél. Jócskán átformálja a közgondolkodást, közszellemet, erősíti a népek barátságát. Ismét más példa, hogy ki utazik Csehszlovákiába, az alapvetően a becsületesen végzett munkától, annak minőségétől függ. A téeszvezetőség tesz javaslatot az utazókra, továbbá a hat szocialista brigád választja ki tagjai közül az arra érdemeseket. Aligha vitathatja bárki, hogy a csereüdültetés csak úgy valósulhatott meg — s valószínűleg úgy válhat rendszeressé —, ha mindkét téesz megteremtette hozzá az anyagi, szociális alapokat. Hogy ez így van, a kónyiak esetében az bizonyítja legjobban, hogy a szociális juttatásnak az üdülés által adott lehetősége nem a kezdete egy törekvésnek, hanem inkább végeredménye. Nagy része van ebben a pártvezetőség határozott, kezdeményező szerepének és a téeszvezetőség hatékony munkájának. Kónyban már évekkel ezelőtt alapszabályba foglalták például, hogy azok az idős téesz-járadékosok, akik öt évig dolgoztak a szövetkezetben, havi száz forint jövedelemkiegészítést kapjanak, a továbbtanulóknak segély és útiköltségtérítés jár és az országos intézkedést megelőzve, a kónyi téeszben már 1972-ben az ipariakéhoz hasonló szintre emelték a családi pótlék összegét. Nem szólunk részletesen olyan juttatásokról, mint a háztáji és azt segítendő anyagi juttatások. Említésre érdemes azonban a tavaly hozott néhány szociális intézkedés, amely azt bizonyítja, hogy a téesz fejlődésének mérföldkövei nemcsak a terméshozamokban, hanem a helyi jogalkotásban megfogalmazott szavakban is lemérhetők. Tavalyi közgyűlési határozat, hogy aki huszonöt évig állami vagy szövetkezeti szektorban dolgozott, jubileumi jutalom illeti. Lakásépítésre 30 000 forint kölcsönt ad tagjának a Kónyi Haladás, az ötezer forint lakásépítési segély pedig térítésmentes. Tavaly óta a szövetkezet kiváló dolgozójának három nap jutalomszabadság és kétheti fizetés jár. Készenléti szolgálatért a napi munkadíj huszonöt százalékát kapja a dolgozó. Említhetnénk még néhány példát. Bizonyára valamennyi azt igazolná, hogy a kónyi téesz eredményei valóban mérhetők a szociális juttatások értékével is. Igazolnák továbbá, hogy mekkora utat tett meg a parasztság, amely a régi tősgyökös paraszti világból az egységes, korszerű mezőgazdasági üzem felé visz. Jelképesen szólva: ez legalább akkora távolság, mint Kónyhoz a Magas-Tátra. De a távolság ma már nem behozhatatlan, sőt, biztosan elérhető. Varga Lajos Ho Si Minh emlékére A vietnami nép történelmi jelentőségű nagy győzelmének első évfordulóján, pénteken felavatták Zalaegerszegen Ho Si Minh, a vietnami és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának emlékművét. Az egész alakos bronz szobor és a háttérben álló vörös márvány relief Marton László, Munkácsy-díjas, Érdemes művész alkotása. A 3 méter magas ugyanolyan széles márványtömb tömegjelenete a vietnami nép egységét, harcát fejezi ki. Ezt hirdetik Ho Si Minh kőrbe vésett szavai is: „Semmi sem drágább a függetlenségnél és a szabadságnál.” 1976. május 1., szombat Vörös Zászló az MVG-nek A MAGYAR IPAR BÜSZKESÉGE Interjú Biszku Béla elvtárssal öt nagyszerű év,, a IV. 5 éves terv áldozatos, következetes, és töretlen munkája előzte meg azt az ünnepséget, melyen tegnap a Magyar Vagon- és Gépgyár kitűnő közössége szorgalma jutalmául átvehette a Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Vörös Zászlaját. Az MVG repülőtéri gyáregységének szerszámüzemében rendezett ünnepségen megjelent Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Háry Béla, a megyei pártbizottság első titkára, Méhes Lajos, a Központi Bizottság tagja, a Vasasszakszervezet főtitkára, Gácsi Miklós, Kohó- és Gépipari Minisztériumi államtitkár, Lombos Ferenc, Győr-Sopron megye Tanácsának elnöke, Lakatos László, Győr város pártbizottságának első titkára, Ujfalusi Sándor, a Szakszervezetelv Győr-Sopron megyei Tanácsának vezető titkára, és őtt volt Győr politikai és társadalmi életének számos képviselője. Bangha László, a vagongyári pártbizottság titkára nyitotta meg a zászlóátadási ünnepséget, s felkérte Biszku Bélát beszédének megtartására. — Mindenekelőtt szeretném átadni a Magyar Vagon- és Gépgyár valamennyi dolgozójának a Központi Bizottság üdvözletét és legjobb kívánságait. Felhatalmazást kaptam arra is, hogy Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának a nevében üdvözöljem ennek a nagyszerű vállalatnak a dolgozóit. Kádár János üdvözletét és jókívánságait tolmácsolom önöknek. A negyedik ötéves tervben magunk elé tűzött célokat teljesítettük. Mindez különösen elmondható Győr, de nem túlzás azt sem kijelenteni, hogy az ország büszkeségéről, a Magyar Vagon- és Gépgyárról. A vállalat az elmúlt 5 esztendőben számottevő módon járult hozzá a népgazdasági terv sikeres teljesítéséhez. Kiemelkedő helyet foglal el a közúti járműprogram végrehajtásában. Termelési értéke 1975-ben elérte a 10 milliárd forintot és 1970. és 75. között több mint két és félszeresére gyarapodott. Mindezeknél sokkal jelentősebb az a termelési kultúra, mely a vállalatnál meghonosodott. Az MVG munkásai, vezetői büszkén viselik a gyár emblémáját. Jól élnek a népgazdaság adta lehetőségekkel, hozzájárulnak a fejlett szocialista társadalom építéséhez. — Mindannyiuknak gratulálunk! Valamennyi dolgozónak, kommunistának, ifjúkommunistának, becsületes munkásnak. Külön köszöntöm a szocialista brigádokat és azok tagjait. Csak így tovább, ha lehet, még jobbat, még többet! A Magyar Vagon- és Gépgyár V. ötéves terve különösen feszített: 1980-ra összesen 350 ezer hátsóhidat és 100 ezernél több diesel-motort akarnak gyártani. Az MVG termékeinek biztos piaca van. Számon tartják gyártmányait a szocialista országokban és veszik a fejlett tőkés és a fejlődő országokban is. Ezután Biszku Béla a Központi Bizottság elmúlt heti ülésének tapasztalatait méltatta: " A népgazdasági terv végrehajtásának eddigi tapasztalatai kedvezőek. Mind a politikai, mind a gazdasági munkában fokozatosan érvényesülnek a nagyobb követelmények. Erősödtek a népgazdaság egyensúlyának javítására irányuló törekvések. Vannak eredmények a termékszerkezet korszerűsítése, a munkaerőgazdálkodás javulása, az ésszerűbb, takarékosabb gazdálkodás terén. A vállalatok tervei megalapozottak és összhangban vannak a népgazdaság követelményeivel. A középtávú tervek kidolgozása ugyancsak megfelelően halad; középpontjában a munka hatékonyságának javítása áll. Az előttünk álló időszakban az irányítás és végrehajtás valamennyi láncszemében változatlanul az a feladat, hogy következetesen érvényesüljenek a Központi Bizottság tavaly novemberi határozatában és a népgazdasági tervben foglalt célok. Figyelmünket ezután is a társadalmi termelés hatékonyságának növelésére, anyagi és szellemi erőforrásaink ésszerű és takarékos felhasználására kell fordítani. — A politika az emberek millióinak műve, akarata, ér,dekeinek kifejezője — mondta Biszku Béla. — Gondjaink, nehézségeink vannak, de teremtsünk jobb feltételeket megoldásukhoz! Van programunk, gazdasági, társadalmi fejlődésünk stratégiája kidolgozott. A XI. kongresszuson elfogadott politika népünk további felemelkedésének programját adja. A díszes zászlót Horváth Sándor, az MVG hátsóhíd üzemének esztergályosa és Kollár Ferenc, a motorgyár forgácsoló csoportvezetője vették át a Politikai Bizottság tagjától. Biszku Béla a vállalatot méltató szavait Rajky Miklós, az MVG fiatal műszaki dolgozója köszönte meg. — Becsületes munkával megtartjuk és emeljük a magasba a zászlót. Köszönjük a magas elismerést, s oly módon fogunk dolgozni, hogy a jövőben is rászolgálunk erre a bizalomra. Ezt követően Bangha László felolvasta a megyei és a városi pártbizottság, valamint a Szakszervezetek Megyei Tanácsának köszöntő leveleit, majd Szakács Ferenc, a KISZ Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára adta át a KISZ Központi Bizottsága oklevelét a gyár fiataljainak, a munkában való helytállásukért és a szervezeti életben elért nagyszerű eredményeikért. A zászlóátadási ünnepséget követően az MVG párt- és gazdasági vezetői fogadást adtak a munkában élenjáró dolgozóknak, amelyen Horváth Ede, a vállalat vezérigazgatója mondott pohárköszöntőt. Biszku Béla elvtárs az ünnepséget követően nyilatkozatot adott lapunknak. — Nagyra értékeljük a Magyar Vagon- és Gépgyár fejlődését. Több alkalommal jártam ebben a győri nagyüzemben és személyesen is figyelemmel kísérhettem, hogyan gyarapodott tehetséges munkásgárdája szorgalmával. A Rába-gyár jó példája annak, hogy pártunk következetes gazdaságpolitikájának végrehajtásával milyen kitűnő eredményeket érhet el egy vállalat. A társadalmi termelés hatékonyságához nagyban hozzájárultak azzal, hogy gondos előrelátással, jól oldották meg a termékszerkezet gazdaságos átalakítását, s a népgazdasági igényeknek megfelelően hajtották végre a fejlesztését. Követésre méltó az a dinamikus fejlődés, amely a vállalat IV. ötéves tervét jellemezte. A termelés megduplázása nagyon jelentős, különösen azért, mert olyan termékek gyártásával érte el, amely minden piacon egyaránt keresett és jól értékesíthető. Az eredmények igazolják, hogy a gyár a Központi Bizottság határozataival összhangban az anyagi és szellemi erőforrások ésszerű hasznosítására törekedett. Gazdaságpolitikai céljaink megvalósítása minden vállalattól megköveteli a termelékenység hatékonyságának fokozását. Ennek érdekében az ország iparában tovább kell korszerűsíteni a termékszerkezetet, javítani kell a munkaszervezést és a munkaerőgazdálkodást. Fokozni kell a szocialista országokkal való műszaki és gazdasági együttműködést. A Vagongyár a szocialista országokkal való gyümölcsöző együttműködésben is dicséretes eredményeket ért el. A Szovjetunióval és a többi szocialista országokkal kötött kereskedelmi szerződések megteremtették a nagy sorozatú gazdaságos gyártás alapjait A Minisztertanács és a SZOT által adományozott zászló ebben az esztendőben is az előzőekhez hasonlóan jó eredményekre kell, hogy serkentse a jó hírű gyár dolgozóit. Ehhez kívánok a gyár minden munkásának és vezetőjének jó egészséget, újabb sikereket — fejezte be nyilatkozatát Biszku Béla elvtárs. Ferenczi—Puskás ■I Biszku Béla: Ösztönözzön a kitüntetés újabb sikerekre. fn THTOTrl------ 3