Kisalföld, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

G­YERMEKNAP 1976 Vasárnap a gyermekeket ünnepelték.­­A vetélkedők, játékok, szórakoztató ren­dezvények szervezéséből min­denekelőtt a­ vállalatok, in­tézmények szakszervezeti bi­zottságai vették ki részüket. A Magyar­­ Vagon- és Gépgyár Szakszervezeti­ Bizottsága pél­dául " majdnem­ ezer gyerek számára tette emlékezetessé a tegnapelőtti délelőttöt. A vállalat Ady Endre Művelő­dési Házában bábműsort és irodalmi valamint KRESZ- vetélkedőt rendeztek, az ETO labdarúgó pályáján ügyessé­güket mérték össze a gyere­kek. Gyirmóton horgászver­seny volt, a kapuvári gyár­egységnél pedig sportvetélke­dőket szerveztek. A győri adyvárosi Petőfi Emlékkönyv­­tár előtt újra megrendezték a könyvtár dolgozói az asz­faltrajzversenyt, amelyen a kicsit szeles, de napsütéses időben mintegy hatvanan vettek részt. A rajzversenyen egyébként a felsőtagozatosok között Scheib Zsuzsa VII. osztályos (Ady iskola), az al­­sósok között­ pedig Varga Mónika IV. osztályos (Móra iskola) tanuló lett az első. Felvételeink az ETO-pályára és az aszfaltrajzversenyen készültek. Rajzok a járdán Barbapapának fehér teste, kék szeme, pi­ros szája, sárga keze; a kútból kibúvó sár­kánynak zöld teste, kék taraja, sárga láng­­nyelve; a bikaviadornak török bugyogója, felkunkorodó orrú papucsa; a barna zongo­rának drapp teteje; az úttörőtábornak ková­csoltvas kapuja; a számháborúzó úttörőnek pedig piros melegítője van, az egzotikus nö­vények között ülő fekete kandúr meg bohó­cokról rámaradt körgallért visel. A tehén bánatosan lógatja fejét, a bika elrohan a viador karja alatt, a kandúr mintha kacsin­tani­ készülne, a számháborúzó úttörő egyik lábát magasra tartva a fűben hasal, a kezét hátul összefogva éneklő úttörőlányt ketten hallgatják, a tábor zászlaját a szél lobogtatja. Fehér, sárga, kék, piros, zöld, barna vona­lak­ szaladnak a kréták alatt, az ecsetekből foltokban ömlik a tempera, kezek és lábak és a világról megfeledkezett arcok mozog­nak az aszfaltozott járda fehér vonalakkal határolt négyzetei fölött. Mögöttük felnőttek beszélgetnek, figyelnek, arrébb, a pázsiton hatalmas sátor alatt könyveket kínál két le­ány, és a tér fölé magasodó épület tövében apró asztalok mellett, apró székeken ülve ugyancsak könyveket árusítanak. A gyakorlottabbak, akik részt vettek a győri adyvárosi Petőfi Emlékkönyvtár tavaly is megrendezett gyermekrajz versenyén, avatott kézzel készülődtek az egy órás játék­hoz. A babaszoba fürdőkádja vízzel telve a felmosó vödör szerepét töltötte be, az elefánt­formára kivágott műanyag szivacs pedig a felmosórongyét. A szürke, érdes járda felül­­etekről gyorsan eltűnt a por, de a később érkezők, az előtte való nap benevezni nem tudók, még csak akkor íratták fel nevüket a könyvtárban, és a még gyakorlatlanabbak, akik talán csak nézelődni jöttek ide a Mun­­kásőr utcába délelőtt kilenc órakor, és csak itt kaptak kedvet a rajzoláshoz, a verseny­hez, félszegen, de örömmel vették át a szí­nes krétákat rejtő dobozt a rendezőktől. És ők voltak azok, akik hosszú percekig álltak tanácstalanul, gondolkodva-tünődve a fehér szélű, szürke négyzetek előtt, míg nekilát­tak felrajzolni a halványzöld levelekkel haj­ladozó vastag törzsű fákat, a mindent be­borító kék eget, és közepén a sárga koron­got, a napot. A „hivatásosak” azonban, akik hatalmas festék és kréta készletekkel érkez­tek, ekkora már finom, gyakorlott vonalak­kal vázolták fel alakjaikat. — Mondtam már, hogy a napnak azt a ré­szét is barnítsd be — hajol le az egyik szülő gyermekéhez, és már hiába akar a nap olyan erősen sütni, hogy fénye elfedje a fákat, a barna kréta engedelmesen sűrű vonalakat húz a piros korongra, ahogy azt az egymást fedő tárgyak ábrázolásának logikája megkö­veteli. Az úttesten pedig lassan, lépésben egy autó gördül el a rajzolók előtt, a férfi is, a nő is mosolyogva nézi a krétát, ecse­tet tartó kezeket. Közben újabb érdeklődök érkeznek, páran csak a járdára való rajzolás szabad voltától csábítva veszik kézbe a krétákat, és házak­kal, tájakkal, virágokkal, gyerekekkel tel­nek meg az épületek ajtajáig vezető kes­keny utak is. Az ablakokból a felnőttek mo­solyognak az alattuk nyüzsgő, tarka seregre. Mire megérkezik a fúvószenekar, és han­golni kezd, a zsűri is megkezdi a mintegy hatvan ,,pályamű"’ elbírálását. Azután bent a könyvtárban legelöl a gyerekek, mögöttük a szülők, izgatottan várják az értékelő sza­vak végét, az eredményhirdetést, azoknak a neveit, akiké a tizenhat könyv lesz. Film­felvevő berreg, a lámpa éles fényében hu­nyorognak, az első sorokban ülők. A szemüveges fiú, aki eddig hátat fordít­va az eredményhirdetésre várakozóknak a mesekönyveket nézegette, most nevének hal­latára megrezzen. — Gyere, te is nyertél — simítja meg ha­ját az egyik felnőtt, és a kisfiú előrefurako­­dik a lassan szétnyíló tömegben. Szalay Antal 4----HUHIPOID Tábornyitás előtt késve ugyan - de van megoldás Ha korán indul a szülő — kit lehet beosztani? — I­em jár, adható! ló, ció,­áció ... lassan fel­kerülnek az iskolák fekete tábláira a betűk, néhány nap múlva megkezdődik a nyári szünet. A diákoknak öröm, szülőknek, pedagógusoknak viszont gond. a Gond, mert a tanév alatt a gyerekekre ügyeltek az isko­lában, a tanítás után a nap­közis nevelő figyelt, hogy a lecke elkészüljön, biztos és jó helyen tudta a szülő a cseme­téjét. Most bezárnak az isko­lák, s ahol nincs nagymama, vagy a gyerekeket szívesen látó rokon, szorongató a kér­dés: mi lesz a szünetben? Évek óta az a gyakorlat, Győ­rött ugyanúgy, mint az or­szág más vidékén, hogy a va­káció alatt nyári napközis táborokat nyitnak, ahol az ét­keztetést meg lehet oldani és játékosan, hasznos progra­mokkal töltik el az időt a gyerekek — a beosztott taná­rok felügyeletével. Győrött a kiskúti napközis tábor fogadja a gyerekeket, a Móra iskola tanulóinak kivé­telével. A tábor 250 adagos konyhája korlátozott létszámot enged, így olyan megállapo­dás született a múlt évben, hogy a város összes iskolái­ból Kiskútra viszik a gyere­keket. A Móra iskola önálló­an gondoskodik saját diákjai­ról. Fordítva nehezebb lenne, hiszen a mórások megtölte­nék a tábort, s a többi isko­lában főként az ételszállítás megszervezése jelentene bo­nyolult feladatot. Az idén már több gyereket is elláthat a tábor: a Balassi iskola konyháján kapnak ebédet. A központosított nyári tábor új­keletű­ létrehozásáig az volt a gyakorlat, hogy egy-egy is­kola diákjai — a beosztás szerint — 2—3 napot tölthet­tek a tábor területén, a többi napokon az iskolában tartóz­kodtak. A kiskúti tábor július elsején nyitja meg kapuit, két héten keresztül augusztus 19- ével bezáróan fogadja a gye­rekeket, reggel nyolctól. Jú­lius elsejéig az iskolákban foglalkoznak velük. A legelső nehézség: Győrött a szülők jelentős része reg­gel 6 órakor áll a munkagé­pek mellé. A tanévben — szomorú gyakorlat — a gye­rekeket is így időzítve küld­ték az iskolába, ahol tanter­mekben várták meg —, ki élénkebben, ki az otthoni al­vást folytatva — az első óra kezdését. A gyereknek megterhelő, fárasztó ez, de kétségtelen, a szülő nyugodtan áll munká­ba: fia, vagy lánya iskolában van. (Szomorú gyakorlatnak neveztük, jobbat sajnos, ez­­ideig nem sikerült találni.) A nyári szünet alatt azonban egyáltalán nem megoldott a 6 órától 8-ig tartó idő, hiszen a kisdiákok körzetesítve a ki­jelölt gyülekezőhelyeken vár­ják a Kiskútra szállító autó­buszt. Az utcán, jobb híján. A nyári tábort ideálisnak lehetne mondani, illetve kell mondani, mert jobb helyet nem sikerült találni. Lehetne nagyobb is a szabad terület, lehetne talán nem az állat­kert mellett (ahonnan a le­gyek a nyári hőségben átraj­­zanak), a körülmények saj­nos, adottak. Mivel kívül esik a városon, este és éjszaka ne­héz felügyelni rá. Súlyos anyagi áldozatba került meg­építése, védelme azonban ko­rántsem megnyugtató. Vandá­lok, kóbor elemek másznak át rendre a kerítésen, meg­rongálják, feltörik a házakat, leszerelik a csapokat, s kárt okoznak, ahol tudnak. Sze­rény tiszteletdíj ellenében a kultúrpark éjjeliőre ügyel a táborra is, sokszor azonban a legnagyobb figyelem mellett is reggel az éjszakai pusztí­tás nyomaival találkoznak a tábornyitók. „ Talán megérné egy főállású őr rendszeresí­tése, egy jó szimatú kutyával. ” A gyerekek számától füg­gően — hetes váltással — rendelik ki az iskolaigazga­tók a pedagógusokat a nap­közis táborba. A nyár folya­mán ez körülbelül hetven ne­velőt érint. Ha a mintegy 600 beosztható pedagógust néz­zük — mert beoszthatók, ugyanis a nyári szünetből 18 nappal az iskolaigazgató a rendtartás szerint szabadon rendelkezik — akkor 5—6 évenként kerülhet sor­ ugyan­arra a tanárra. Csakhogy a gyakorlat mást mutat: na­gyon szűk a rendszeresen be­osztottak köre, ugyanis írat­lan szabály az iskoláknál, hogy az­­úttörővezetőket, a nyári továbbképző tanfolya­mokon részt vevőket nem oszthatják be tábori felügye­letre. Ez a gyakorlat talán az előbbiek esetében abból az időből datálódik, amikor az úttörőmunkáért nem járt sem kedvezmény, sem pedig fizetéspótlék. Akkor termé­szetes volt, hogy a nyári sza­badságot nem terhelték ezzel a feladattal, hiszen év közben a többszörösét végezték ezek a pedagógusok — társadalmi munkában. Sok nevelő vesz részt nyáron tanfolyamokon — a sikeres vizsga fizetés­­emeléssel jár. Őket általában azért nem osztják be, mivel szabadságuk terhére tanul­nak. Természetesen saját ér­dekükben. Marad tehát a be­oszthatók csoportja — termé­szetesen társadalmi munká­ban, hiszen fizetett szabadsá­gukat töltik. Ez a rendszer az évről évre beosztott pedagógusok között feszültséget keltett ország­szerte. Ugyanis a nyári sza­badsággal — amely nem azonos a diákok nyári szabadságá­nak idejével! — végső soron mégsem rendelkezhetnek sza­badon, hiszen igazodni kell a családi terveknek, utazások­nak, elképzeléseknek a nyári tábori beosztáshoz. Nem be­szélve arról, hogy a kénysze­rű­ség erejével hat. Több vá­rosban próbáltak megoldást keresni a nyári napközis tá­borozás e kényszerűségének feloldására. Igaz, évekkel ez­előtt, amikor még nem voltak olyan szigorúan megkötött pénzügyi jogszabályok, mint az elmúlt évtől kezdődően. Van, ahol nyugdíjasokat al­kalmaznak — a köztudottan nem magas pedagógusnyugdíj mellé jó a nyári kereset — másutt főiskolás, egyetemista lányokat, leendő pedagóguso­kat vontak be. Dotálásukat betervezték évről évre a vá­rosi költségvetésbe. Hasonló­an az olyan esetekben is, amikor ilyen módon találtak lehetőséget a nyári napközis nevelők munkájának akár — megbízás alapján történő — napidíj, akár egyszeri juta­lom kifizetésével. Erre módot, adott az év közben megtaka­rított munkabér, illetve más esetben a mas­ költségvetés­ben szereplő, e célú kiadás. Megyénkben sem kell mesz­­szire menni a tapasztalatok­ért. Kapuvárott évek óta gya­korlat, hogy nyáron nyugdí­jasok, képesítés nélküliek és szerződéses nevelők ügyelnek a gyerekekre. Az anyagiak sem okoznak gondot: a költ­ségvetésből fedezik a bért.­­ Győrött ez valahogy elma­radt a korábbi években, így joggal érzik magukat a me­gyeszékhely pedagógusai hát­­rángos helyzetben. Hangsú­lyozzuk, a napközi táboros munka anyagi elismerése — a szabályok szerint nem jár — csupán adható. A városi tanács művelő­désügyi osztályán ismertek a felsorolt gondok, a szülőké, a pedagógusoké egyaránt. Bár — mint mondották — tavaly nem jelezték a szülők, hogy késői a reggel nyolc óra, előbb szeretnék útnak indíta­ni a gyerekeket. Talán abból a meggondolásból, hogy év közben úgyis korán fel kell kelniük, legalább a szünet­ben alhassanak tovább. Eset­leg megkérték a szomszédot vagy valakit a házból, hogy időben ébressze fel a gyere­keket. Viszont a gond valós, szerkesztőségünket már meg­keresték a munkásnők ezzel a problémával. Az osztály ál­láspontja: megoldható a kora reggeli gyülekezés is, termé­szetesen szintén körzetesítve, ugyanis 2- 3 gyere­k­ért egy­­egy helyen nem lehet­­ fel­ügyelőt berendelni. Ez eset­ben két csoportban szállítják ki a kisdiákokat a táborba. Másik téma, a nevelőké, jó­val nehezebb. Elkésett az anyagi kérdések rendezésével az osztály, most viszont szi­gorú megkötések vonatkoz­nak a bérmegtakarításra. Pénz lenne, hiszen jelentős összeg gyűlik össze év köz­ben, csakhogy ez a pénz zá­rult, november 7-re, a jutal­mazásoknál lehet hozzányúl­ni. Az viszont elképzelhető, hogy ez ünnepi alkalommal külön jutalmazzák a nyári táborban munkát végző peda­gógusokat is, akár differen­ciáltan, akár egységesen. A megyei tanács művelő­désügyi osztályának az az ál­láspontja, hogy ha a többi városhoz hasonlóan Győrött is honorálni akarják a nyári munkát, lehet rá lehetőséget találni. Ez évben még juta­­tony formájában, jövőre vi­­szont esetleg fel lehet tün­tetni — megbízásos napidíj­­jal — a napközis tábor költ­ségei között. (Ide talán be le­hetne tervezni az éjjeliőr bé­rét is, hiszen ha a kártevés­sel hasonlítjuk össze, min­denképpen megéri.) A közel­jövőben a két osztály felve­szi a kapcsolatot e kérdések tisztázására. Késve ugyan , de van megoldás. Somogyi Márta 1976. június 1., kedd

Next