Kisalföld, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

Hétfőtől Szezon végi vásár Az idő előrehaladásá­val a ruházati kereske­delem a második félév színvonalas ellátása ér­dekében már az őszi— téli szezonra készül. En­nek során — hogy he­lyet nyerjenek a követ­kező szezon cikkeihez — a hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezik a nyári szezon végi vásárt, amel­y augusztus 2-től 14-ig tart. A minisztérium elő­zetes információja sze­rint a 20—40 százalékos engedményt nyújtó vá­­sár árualapja a tavalyi­hoz hasonlóan 750—800 millió forint, így­ az ak­cióba bevont cikkeket összességében 280—290 millió forinttal olcsób­ban veheti meg a lakos­ság. A következő két hétben 20-40 százalék­kal olcsóbban kínálnak az üzletek egyebek kö­zött könnyebb, nyári jel­legű gyapjú-, valamint pamut- és selyemszöve­teket, kelméket, külön­féle háztartási, lakástex­til, méter- és darabárut, női és lányka ruhákat, férfi és fiú öltönyöket, farmeröltözékeket. Cölöpverő újdonságok Fából készült szádfa­lak és 15 méter hosszú, 130 milliméter átmérőjű acélcsövek földbeverésé­­re szolgáló pneumatikus gépeket szerkesztettek Szibériában. Egy másik ugyanitt készült techni­kai újdonság henger alakú földelő elektroda­­rukat, szögvasból vagy 50 milliméteres csőből készült profilokat tud beven­ni a földbe. E gé­pekben mindössze a ház, az ütőfej és a házat le­záró csavar a fő konst­rukciós elem. A házon belül sűrített levegő ha­tására az ütődugattyú szabadon mozog. Az ütőfej percenként 550— 620 ütést ad le. A POM —1 típusjelű géppel óránként tíz folyóméter szádfalat, míg a POM— 2-vel 10—12 méter föl­delő elektródát lehet be­verni a földbe. F­úro­család A nagykanizsai Du­nántúli Kőolajipari Gép­­ban immár több mint egy évtizedes kutató és fejlesztő munkával vi­lágszínvonalon álló kő­zetfúró családot állítot­tak elő. A már üzemsze­rű használatban lévő fúrók 70—100 órás élet­tartamúak. A hazai olaj­kutatókat s más mély­fúrást végző vállalato­kat Nagykanizsáról lát­ják el ezekkel a fontos eszközökkel, de jelentős mennyiségben exportál­nak is belőle. A Dunán­túli Kőolajipari Gép­gyárban folyamatban le­vő rekonstrukció ered­ményeként megkétsze­reződik a kőzetfúró gyártás és az eddiginél több jut exportra is. A több is kevés Csalóka prognózisok ■ Hullámzó rendelések ■ Együtt tervezni A címben jelzett „több" mintegy húszmillió forintot jelent — ennyivel tervezett többet az idei év első felében a MO­­FÉM csornai üzeme a múlt év hasonló időszakának termelési értékéhez képest. A ,,kevés” pedig, amely valósággal „szé­gyenfoltja” a fiatal üzem félévi mérlegének — az a kétmil­lió forint, ami hiányzott az időarányos terv teljesítéséhez, így aztán bár derekasan dolgoztak az üzem munkásai a me­rész terv megvalósításán, a „nem teljesítettük a tervét” vi­gasztalanul hangzik, amikor a félévi munkáról beszélnek. Hogy az esetet közreadjuk, azt nemcsak azért tesszük, mert az üzem munkáját el­sődlegesen nem az jellemzi, hogy nem teljesítette tervét. Más üzemek számára is ta­nulságul szolgálhat. A régi közmondást, misze­rint ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, lefordítva az ipar nyelvére, a tervezés lé­nyegére lehetne alkalmazni. Egy tapasztalt gyárigazgató mondta egyszer, hogy az „nem is terv, amit túl lehet teljesíteni”. Van némi túl­zás a megállapításban, de alapvető igazságát számos esetben az élet igazolja. Van­nak üzemek, amelyek a fej­lődés lassú, de biztos útját választják. A gazdasági si­kerek azonban sokkal inkább azokat igazolják, akik indo­kolt esetben merik vállalni a lendületes fejlődést szol­gáló merész elképzelések kockázatát. A MOFÉM csornai üzeme is ezek közé tartozik. Az idei első félévre 86,8 millió forint értékű termék előállí­tását tervezte. Mintegy har­minc százalékkal (!) többet a tavalyinál. A gyors fejlesz­tés indokoltnak látszott, hi­szen az országnak egyre több fémszerelvényre van szüksége. A MOFÉM idő­ben kérte a már hagyomá­nyos partnervállalatoktól, hogy jelezzék: az egyes áru­fajtákból milyen mennyiség­re lesz szükségük idén. A tavalyinál lényegesen több áruhoz mérten tervezett a csornai üzem. A fejlesztési lehetőségeit figyelembe véve azonban valamivel kevesebb növekedést tervezett mint az előzetes megrendelések feljogosították volna: hat­van százalékkal több fém­­szerelvény, és tizenöt száza­lékkal több nehézfém-ter­mék gyártásához állított üzembe új termelőeszközö­ket. ♦ ♦ ♦ Az első negyedévben min­den a terveknek megfelelő­en haladt. A csornai üzem időben, és jó minőségben szállította a megrendelt ter­mékeket. Aztán a második negyedévben hirtelen jelen­tős visszaesés következett be a nehézfém áruk termelésé­ben. No, nem a szállítási ha­táridőkkel, és a minőséggel volt baj, a termelőeszközök is kifogástalanul működtek. A megrendelések maradtak el. Csupán harmadnyi árura jelentkezett vevő, mint amennyire a megrendelők előre bejelentették az igé­nyüket. A rendkívül magas fajla­gos értékű nehézfémek el­adási nehézségei nehéz hely­zet elé állították a csornai üzem dolgozóit. A munkások egy részét át kellett csopor­tosítani. A gyártott termék­­összetételnek a tervezettől való eltérése pedig a terme­lés, az anyaggazdálkodás, a szállítás sürgős átprogramo­zását követelte meg. Ilyen körülmények között aztán nemcsak azt könyvelheti el sikernek az üzem, hogy húsz millió forinttal több értéket állított elő, mint egy évvel korábban, hanem azt is, hogy „csak” két millióval maradt el tervétől. Persze az eset megkövetel­te a vállalat vezetőitől, hogy kritikusan elemezzék. Ami­hez az azóta eltelt közel egy hónap újabb adalékokat szol­gáltatott. Például azzal, hogy a második félév elején hir­telen bőven érkeztek az üzemhez a megrendelések. ♦ ♦ ♦ A csornai üzem elsődlege­sen a MOFÉM-vállalatok vertikális termeléséhez ké­szít félkésztermékeket. Azon­ban sok más vállalatnak is szállít különféle öntvényeket. Az üzem vezetői most úgy határoztak, hogy a követke­ző évtől csak a legnagyobb partnervállalatoknak szállí­tanak, akikkel hosszú időre — és az esetből okulva — részletes pontossággal köt­nek szerződéseket. S valame­lyest csökkenti a „nehéznek bizonyult” nehézfémöntvé­­nyek részarányát a gyárt­­mánystruktúrában. A felsza­baduló erőket biztosabb pia­cú termékekre csoportosítja­­át. S bár az üzemnek minden esélye megvan rá, hogy a félévi lemaradást az év vé­géig pótolja, az e napokban készülő jövő évi termelési terv összeállításakor a le­maradás tanulságait is fi­gyelembe veszik. Ahhoz vi­szont a csornai üzem egy­magában kevés, hogy a vál­lalatok közti együttműködés-­­ben maradéktalanul érvé­nyesüljön a tervszerűség. Pedig nemcsak a logika, a közös érdek is ezt kívánja! PTH. NEM MINDENKI TERMEL mázsaszem zöldséget, gyümölcsöt. A hétvégi és a házikertek­ tulajdonosai fő­ként csak saját maguk és családjuk ellátására törek­szenek. Nehéz azonban a kiskerti termést úgy szabályozni, hogy­ az pontosan a szükségletnek megfelelő mennyiség legyen. Nemegyszer előfordul, hogy két-három kilónyi, tr­iolló­­nyi többlet terem, amelyet nem elkótyavetyélni, hanem eladni akar a tulajdonos. Van-e rá mód? Hogyan, s hol lehet értékesíteni a kis mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt? — Erre keres­tem választ körútunkon. Az adok-veszek hagyomá­nyos formája, a piac még ma is él. Jelentősége, nagysága városonként változik. A csü­törtöki, csornai heti piacon sokkal kisebb volt a nyüzs­gés, mint a szerdai győrin. Az árak viszont majdnem azo­nosak, s ebben nem más sze­repet játszhat az, hogy a nagyobb zöldséges standok tulajdonosai Csornára is Győrből rándultak át. — Mi a legkisebb mennyi­ség, amivel még érdemes, a piacra jönni? — kérdeztem az egyik őstermelőtől. — Nehéz ezt megmondani — jelentette ki Korsós Já­­nosné. — Van úgy, hogy húsz kiló cseresznvével az ember kevesebbet álldogál, mint két-három kiló zöldbabbal. Én megszoktam a piacolást, most is karalábét, paradicso­mot, rétesalmát, zöldséget és hagymát hoztam. Egyikből sem volt sok, hamar elkeltek, csak az alma nem akar el­fogyni. Három kiló karalábét kí­náltunk eladásra. Rábaújlalvi Nagy Imréné, a kónyi áfész felvásárlója elő­ször furcsálkodva nézett a felkínált karalábéra. — Az ilyet be kell jelen­teni — mondta —, nem hi­szem, hogy van rá ávközlés­re, azért biztatott bennün­ket, hogy hagyjuk ott. Majd jönnek a MÉK-esek, megbe­széli velük, felértékelik... és valamikor, valamennyiért ki­fizetik. A felvásárlóhelyen néhány láda málna, ribiszke és ubor­ka jelezte a forgalmat. — Tavaly itt alig lehetett eltérni az uborkásirekeszek­­től, most meg alig van pár láda — panaszkodott az át­vevő. A kónyi áfész is másodve­tésekre biztathatja a termelő­iket. Néhányan vállalták a­­gyökérzöldségek és spenót termesztését. A téti áfész felvásárlóhe­­lyén is azzal fogadtak, hogy egy héttel el­őtt­e be kell je­lenteni a MÉK-nek, ha ka­ralábét vagy körtét akarnak venni. A jövő hétre n ők ká­poszta, uborka, málna, ba­rack felvásárlására kértek engedélyt. Megnézzük a legutóbbi hi­vatalos ávközlést is, nem sze­repel rajta a karalábé, így itt is csak utólagos kifizetésre tudnák átvenni. A tétiekkel a kelkáposzta, a kifejtőbab, a zöldbab, a paradicsom, a zöldpaprika, a nyári alma, az őszibarack, a sárgarépa, a petrezselyem, a vegyeszöld­­ség, a sárga-, és görög­dinnye árát tudatták. Nem tudnák tehát azonnal átvenni tőlem a karfiolt, a nyári kör­téket, a ringlószilvát, a zöld­borsót, no és a karalábét, hogy csak néhányat említsek. Elismerem, mindezek nem alapvető zöldségek és gyü­,­mölcsféleségek, de legtöbb­ször ezekből terem kisebb mennyiségű felesleg. És ha tömegükben nem is javíta­nák különösebben az ellátást, a választékbővítéshez min­denképpen hasznosan hozzá­járulnának Míg a réti átvevőhelyen beszélgettem, nyári alma is érkezett, igaz, csak egy sza­tyorral. A felvásárlónak hoz­ták, aki saját részére, a MÉK-árnál drágábbért vette meg. — Szinte minden így fogy el a szőlőskertből — mondta Paár Rozália. — Jönnek hoz­zánk és elviszik háztól az emberek a gyümölcsöt. A szilva még nem is kékül, de már jelentkezett rá vevőm, és van az őszi körtére is. Keve­sebbet kapok ér­te, így, mint­ha bevinném a piacra, de an­nál meg többet, mintha a fel­vásárlóhelyen adnám át. Győrszemerén ismét nem volt keletje a karalábénak. — Nem­ nagyon szoktunk mi ilyet vásárolni. Málnát, uborkát, ribizlit, azt­ igen. Ab­ból megvesszük, ha pár kiló van is. De karalábét nem ajánlott nekem senki, mióta itt vagyok — mondta Nagy Lászlóné. — Tessék átvinni a zöldsé­gesboltunkba, itt van közvet­lenül az út mellett. Bizonyo­san megveszik — javasolta egy idős néni. Marcali■ Ist­vánná. — Én is adtam el ott már egrest. Pedig azután sem kapkodnak igazán. A boltban megvették. Örül­tek az ajánlatnak. — Legalább lesz ez is — mondta Hartl István boltve­zető..— Úgy is sok mindent csak központi keretből, a MÉK-től tudok beszerezni. Az idén az eladott zöldségnek, gyümölcsnek mintegy har­minc százaléka terem a hely­beli kertekben. Behozzák, ha pár kiló van is... Rendelkezés írja elő a fel­vásárlással foglalkozó áfé- üz.eknek, vállalatoknak, a kis mennyiségű zöldség, gyü­mölcs­ átvételét is. Erről a rendelkezésről mindenütt tudnak. Értelmezése azonban még korántsem egyöntetű. Néhány helyen csak a fő ter­ményekre, uborkára, málná­ra alkalmazzák ezt a sza­bályt. Másutt a MÉK felé történő előrejelzést értették félre, és erre hivatkozva, nem veszik át, a pár kilónyi zöldséget.­­Mindezek a felvásárlás apró hibái. Az igazsághoz, azonban mindenképpen hozzátartozik, hogy ajánlat sem nagyon van. Beszéltünk olyannal, aki nem is tudott e lehetőségről. Né­meth Vincéné Téten pedig a következőket mondta: — Ahhoz már idős vagyok, A­ogy fára másszak, körtét rázzak. A gyermekeim kéthe­tente egyszer hazajönnek és elviszik, ami nekik kell A többi rajtavész a fákon. Ha mondom valakinek, hogy szedje le feléért, kinevetnek. NÉMETH VINCÉNÉ PÉL­DÁJA NEM EGYEDÜLI, nagyon sokan vannak, akik kertjében megterem ugyan a gyümölcs, de koruk miatt képtelenek leszedni, értékesí­teni. Ebben nagyon sokat te­hetnének a falusi fiatalok, akinek nyár szünidejét alig­ha csorbítaná az­­a kis segít­ség, aminek az idős emberek és a társadalom egyaránt hasznát látná. Németh Endre Kelendő-e a zöldség? A KIS TÉTEL NAGY GOND ,1976. augusztus 1., vasárnap Csúcsforgalom az AGROKER -nél Ezekben a napokban nagy a forgalom a győri AG­ROKER alkatrész-osztályán. Elsősorban a szállítás gé­peihez keresik a szüksége alkatrészeket, műszaki cik­keket. A vállalat látja el a megye mezőgazdasági üze­meit, az erő- és munkagépekhez szükséges árukkal.­ ­ Sok gép fontos alkatrésze a kardántengely. ■ Nagy választék van különböző traktor-köpenyekből. Szűk Ödön képriportja 3

Next