Kisalföld, 1976. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
Hétfőtől Szezon végi vásár Az idő előrehaladásával a ruházati kereskedelem a második félév színvonalas ellátása érdekében már az őszi— téli szezonra készül. Ennek során — hogy helyet nyerjenek a következő szezon cikkeihez — a hagyományoknak megfelelően az idén is megrendezik a nyári szezon végi vásárt, amely augusztus 2-től 14-ig tart. A minisztérium előzetes információja szerint a 20—40 százalékos engedményt nyújtó vásár árualapja a tavalyihoz hasonlóan 750—800 millió forint, így az akcióba bevont cikkeket összességében 280—290 millió forinttal olcsóbban veheti meg a lakosság. A következő két hétben 20-40 százalékkal olcsóbban kínálnak az üzletek egyebek között könnyebb, nyári jellegű gyapjú-, valamint pamut- és selyemszöveteket, kelméket, különféle háztartási, lakástextil, méter- és darabárut, női és lányka ruhákat, férfi és fiú öltönyöket, farmeröltözékeket. Cölöpverő újdonságok Fából készült szádfalak és 15 méter hosszú, 130 milliméter átmérőjű acélcsövek földbeverésére szolgáló pneumatikus gépeket szerkesztettek Szibériában. Egy másik ugyanitt készült technikai újdonság henger alakú földelő elektrodarukat, szögvasból vagy 50 milliméteres csőből készült profilokat tud bevenni a földbe. E gépekben mindössze a ház, az ütőfej és a házat lezáró csavar a fő konstrukciós elem. A házon belül sűrített levegő hatására az ütődugattyú szabadon mozog. Az ütőfej percenként 550— 620 ütést ad le. A POM —1 típusjelű géppel óránként tíz folyóméter szádfalat, míg a POM— 2-vel 10—12 méter földelő elektródát lehet beverni a földbe. Fúrocsalád A nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gépban immár több mint egy évtizedes kutató és fejlesztő munkával világszínvonalon álló kőzetfúró családot állítottak elő. A már üzemszerű használatban lévő fúrók 70—100 órás élettartamúak. A hazai olajkutatókat s más mélyfúrást végző vállalatokat Nagykanizsáról látják el ezekkel a fontos eszközökkel, de jelentős mennyiségben exportálnak is belőle. A Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban folyamatban levő rekonstrukció eredményeként megkétszereződik a kőzetfúró gyártás és az eddiginél több jut exportra is. A több is kevés Csalóka prognózisok ■ Hullámzó rendelések ■ Együtt tervezni A címben jelzett „több" mintegy húszmillió forintot jelent — ennyivel tervezett többet az idei év első felében a MOFÉM csornai üzeme a múlt év hasonló időszakának termelési értékéhez képest. A ,,kevés” pedig, amely valósággal „szégyenfoltja” a fiatal üzem félévi mérlegének — az a kétmillió forint, ami hiányzott az időarányos terv teljesítéséhez, így aztán bár derekasan dolgoztak az üzem munkásai a merész terv megvalósításán, a „nem teljesítettük a tervét” vigasztalanul hangzik, amikor a félévi munkáról beszélnek. Hogy az esetet közreadjuk, azt nemcsak azért tesszük, mert az üzem munkáját elsődlegesen nem az jellemzi, hogy nem teljesítette tervét. Más üzemek számára is tanulságul szolgálhat. A régi közmondást, miszerint ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát, lefordítva az ipar nyelvére, a tervezés lényegére lehetne alkalmazni. Egy tapasztalt gyárigazgató mondta egyszer, hogy az „nem is terv, amit túl lehet teljesíteni”. Van némi túlzás a megállapításban, de alapvető igazságát számos esetben az élet igazolja. Vannak üzemek, amelyek a fejlődés lassú, de biztos útját választják. A gazdasági sikerek azonban sokkal inkább azokat igazolják, akik indokolt esetben merik vállalni a lendületes fejlődést szolgáló merész elképzelések kockázatát. A MOFÉM csornai üzeme is ezek közé tartozik. Az idei első félévre 86,8 millió forint értékű termék előállítását tervezte. Mintegy harminc százalékkal (!) többet a tavalyinál. A gyors fejlesztés indokoltnak látszott, hiszen az országnak egyre több fémszerelvényre van szüksége. A MOFÉM időben kérte a már hagyományos partnervállalatoktól, hogy jelezzék: az egyes árufajtákból milyen mennyiségre lesz szükségük idén. A tavalyinál lényegesen több áruhoz mérten tervezett a csornai üzem. A fejlesztési lehetőségeit figyelembe véve azonban valamivel kevesebb növekedést tervezett mint az előzetes megrendelések feljogosították volna: hatvan százalékkal több fémszerelvény, és tizenöt százalékkal több nehézfém-termék gyártásához állított üzembe új termelőeszközöket. ♦ ♦ ♦ Az első negyedévben minden a terveknek megfelelően haladt. A csornai üzem időben, és jó minőségben szállította a megrendelt termékeket. Aztán a második negyedévben hirtelen jelentős visszaesés következett be a nehézfém áruk termelésében. No, nem a szállítási határidőkkel, és a minőséggel volt baj, a termelőeszközök is kifogástalanul működtek. A megrendelések maradtak el. Csupán harmadnyi árura jelentkezett vevő, mint amennyire a megrendelők előre bejelentették az igényüket. A rendkívül magas fajlagos értékű nehézfémek eladási nehézségei nehéz helyzet elé állították a csornai üzem dolgozóit. A munkások egy részét át kellett csoportosítani. A gyártott termékösszetételnek a tervezettől való eltérése pedig a termelés, az anyaggazdálkodás, a szállítás sürgős átprogramozását követelte meg. Ilyen körülmények között aztán nemcsak azt könyvelheti el sikernek az üzem, hogy húsz millió forinttal több értéket állított elő, mint egy évvel korábban, hanem azt is, hogy „csak” két millióval maradt el tervétől. Persze az eset megkövetelte a vállalat vezetőitől, hogy kritikusan elemezzék. Amihez az azóta eltelt közel egy hónap újabb adalékokat szolgáltatott. Például azzal, hogy a második félév elején hirtelen bőven érkeztek az üzemhez a megrendelések. ♦ ♦ ♦ A csornai üzem elsődlegesen a MOFÉM-vállalatok vertikális termeléséhez készít félkésztermékeket. Azonban sok más vállalatnak is szállít különféle öntvényeket. Az üzem vezetői most úgy határoztak, hogy a következő évtől csak a legnagyobb partnervállalatoknak szállítanak, akikkel hosszú időre — és az esetből okulva — részletes pontossággal kötnek szerződéseket. S valamelyest csökkenti a „nehéznek bizonyult” nehézfémöntvények részarányát a gyártmánystruktúrában. A felszabaduló erőket biztosabb piacú termékekre csoportosítjaát. S bár az üzemnek minden esélye megvan rá, hogy a félévi lemaradást az év végéig pótolja, az e napokban készülő jövő évi termelési terv összeállításakor a lemaradás tanulságait is figyelembe veszik. Ahhoz viszont a csornai üzem egymagában kevés, hogy a vállalatok közti együttműködés-ben maradéktalanul érvényesüljön a tervszerűség. Pedig nemcsak a logika, a közös érdek is ezt kívánja! PTH. NEM MINDENKI TERMEL mázsaszem zöldséget, gyümölcsöt. A hétvégi és a házikertek tulajdonosai főként csak saját maguk és családjuk ellátására törekszenek. Nehéz azonban a kiskerti termést úgy szabályozni, hogy az pontosan a szükségletnek megfelelő mennyiség legyen. Nemegyszer előfordul, hogy két-három kilónyi, triollónyi többlet terem, amelyet nem elkótyavetyélni, hanem eladni akar a tulajdonos. Van-e rá mód? Hogyan, s hol lehet értékesíteni a kis mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt? — Erre kerestem választ körútunkon. Az adok-veszek hagyományos formája, a piac még ma is él. Jelentősége, nagysága városonként változik. A csütörtöki, csornai heti piacon sokkal kisebb volt a nyüzsgés, mint a szerdai győrin. Az árak viszont majdnem azonosak, s ebben nem más szerepet játszhat az, hogy a nagyobb zöldséges standok tulajdonosai Csornára is Győrből rándultak át. — Mi a legkisebb mennyiség, amivel még érdemes, a piacra jönni? — kérdeztem az egyik őstermelőtől. — Nehéz ezt megmondani — jelentette ki Korsós Jánosné. — Van úgy, hogy húsz kiló cseresznvével az ember kevesebbet álldogál, mint két-három kiló zöldbabbal. Én megszoktam a piacolást, most is karalábét, paradicsomot, rétesalmát, zöldséget és hagymát hoztam. Egyikből sem volt sok, hamar elkeltek, csak az alma nem akar elfogyni. Három kiló karalábét kínáltunk eladásra. Rábaújlalvi Nagy Imréné, a kónyi áfész felvásárlója először furcsálkodva nézett a felkínált karalábéra. — Az ilyet be kell jelenteni — mondta —, nem hiszem, hogy van rá ávközlésre, azért biztatott bennünket, hogy hagyjuk ott. Majd jönnek a MÉK-esek, megbeszéli velük, felértékelik... és valamikor, valamennyiért kifizetik. A felvásárlóhelyen néhány láda málna, ribiszke és uborka jelezte a forgalmat. — Tavaly itt alig lehetett eltérni az uborkásirekeszektől, most meg alig van pár láda — panaszkodott az átvevő. A kónyi áfész is másodvetésekre biztathatja a termelőiket. Néhányan vállalták agyökérzöldségek és spenót termesztését. A téti áfész felvásárlóhelyén is azzal fogadtak, hogy egy héttel előtte be kell jelenteni a MÉK-nek, ha karalábét vagy körtét akarnak venni. A jövő hétre n ők káposzta, uborka, málna, barack felvásárlására kértek engedélyt. Megnézzük a legutóbbi hivatalos ávközlést is, nem szerepel rajta a karalábé, így itt is csak utólagos kifizetésre tudnák átvenni. A tétiekkel a kelkáposzta, a kifejtőbab, a zöldbab, a paradicsom, a zöldpaprika, a nyári alma, az őszibarack, a sárgarépa, a petrezselyem, a vegyeszöldség, a sárga-, és görögdinnye árát tudatták. Nem tudnák tehát azonnal átvenni tőlem a karfiolt, a nyári körtéket, a ringlószilvát, a zöldborsót, no és a karalábét, hogy csak néhányat említsek. Elismerem, mindezek nem alapvető zöldségek és gyü,mölcsféleségek, de legtöbbször ezekből terem kisebb mennyiségű felesleg. És ha tömegükben nem is javítanák különösebben az ellátást, a választékbővítéshez mindenképpen hasznosan hozzájárulnának Míg a réti átvevőhelyen beszélgettem, nyári alma is érkezett, igaz, csak egy szatyorral. A felvásárlónak hozták, aki saját részére, a MÉK-árnál drágábbért vette meg. — Szinte minden így fogy el a szőlőskertből — mondta Paár Rozália. — Jönnek hozzánk és elviszik háztól az emberek a gyümölcsöt. A szilva még nem is kékül, de már jelentkezett rá vevőm, és van az őszi körtére is. Kevesebbet kapok érte, így, mintha bevinném a piacra, de annál meg többet, mintha a felvásárlóhelyen adnám át. Győrszemerén ismét nem volt keletje a karalábénak. — Nem nagyon szoktunk mi ilyet vásárolni. Málnát, uborkát, ribizlit, azt igen. Abból megvesszük, ha pár kiló van is. De karalábét nem ajánlott nekem senki, mióta itt vagyok — mondta Nagy Lászlóné. — Tessék átvinni a zöldségesboltunkba, itt van közvetlenül az út mellett. Bizonyosan megveszik — javasolta egy idős néni. Marcali■ Istvánná. — Én is adtam el ott már egrest. Pedig azután sem kapkodnak igazán. A boltban megvették. Örültek az ajánlatnak. — Legalább lesz ez is — mondta Hartl István boltvezető..— Úgy is sok mindent csak központi keretből, a MÉK-től tudok beszerezni. Az idén az eladott zöldségnek, gyümölcsnek mintegy harminc százaléka terem a helybeli kertekben. Behozzák, ha pár kiló van is... Rendelkezés írja elő a felvásárlással foglalkozó áfé- üz.eknek, vállalatoknak, a kis mennyiségű zöldség, gyümölcs átvételét is. Erről a rendelkezésről mindenütt tudnak. Értelmezése azonban még korántsem egyöntetű. Néhány helyen csak a fő terményekre, uborkára, málnára alkalmazzák ezt a szabályt. Másutt a MÉK felé történő előrejelzést értették félre, és erre hivatkozva, nem veszik át, a pár kilónyi zöldséget.Mindezek a felvásárlás apró hibái. Az igazsághoz, azonban mindenképpen hozzátartozik, hogy ajánlat sem nagyon van. Beszéltünk olyannal, aki nem is tudott e lehetőségről. Németh Vincéné Téten pedig a következőket mondta: — Ahhoz már idős vagyok, Aogy fára másszak, körtét rázzak. A gyermekeim kéthetente egyszer hazajönnek és elviszik, ami nekik kell A többi rajtavész a fákon. Ha mondom valakinek, hogy szedje le feléért, kinevetnek. NÉMETH VINCÉNÉ PÉLDÁJA NEM EGYEDÜLI, nagyon sokan vannak, akik kertjében megterem ugyan a gyümölcs, de koruk miatt képtelenek leszedni, értékesíteni. Ebben nagyon sokat tehetnének a falusi fiatalok, akinek nyár szünidejét aligha csorbítaná aza kis segítség, aminek az idős emberek és a társadalom egyaránt hasznát látná. Németh Endre Kelendő-e a zöldség? A KIS TÉTEL NAGY GOND ,1976. augusztus 1., vasárnap Csúcsforgalom az AGROKER -nél Ezekben a napokban nagy a forgalom a győri AGROKER alkatrész-osztályán. Elsősorban a szállítás gépeihez keresik a szüksége alkatrészeket, műszaki cikkeket. A vállalat látja el a megye mezőgazdasági üzemeit, az erő- és munkagépekhez szükséges árukkal. Sok gép fontos alkatrésze a kardántengely. ■ Nagy választék van különböző traktor-köpenyekből. Szűk Ödön képriportja 3