Kisalföld, 1976. november (21. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

Kiállítás rrifrTiTTTTn ESEMÉNYEK rTTTtZiTT­Tn ESEMÉNYEKa Győri Műcsarnokban November: egészségügyi hónap Az évente megtartott egész­ségügyi hónap központi té­mája az idén a fog- és test­ápolás lesz. A Vöröskereszt országos vezetősége novem­ber 1-től 30-ig bezárólag hirdette meg az egészségügyi hónapot. A Vöröskereszt me­gyei vezetősége, az úttörőel­nökség a megyei egészség­­nevelési csoport közösen hir­detett pályázatot így 2900 kisdobos és 2400 úttörő-pá­lyázati lap került a diákok­hoz, akiknek az lesz a fel­adata hogy a kérdésekre vá­laszoljanak. A legjobban si­került megfejtőknek decem­berben tárgyjutalmat oszta­nak Az egészségügyi hónap me­gyei megnyitójának .*gyik ki­emelkedő eseménye volt a mosonmagyaróvári, ahol a városi tanács egészségügyi osztálya, a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt helyi szer­vezete közös kiállítást ren­dezett az egészséges táplál­kozásról. A kiállítást dr. Laczó László, a Mosonma­gyaróvári Városi Tanács egészségügyi osztályvezetője, a Vöröskereszt helyi elnöke nyitotta meg tegnap délután. November 17—24-ig pedig egészségügyi könyvhét lesz, ahol tízszázalékos enged­ménnyel lehet szakkönyve­ket vásárolni. 12-271 Ugyeletes riporter: NÉMETH ENDR és OLÁH VERA Kamarakiállítás Egy új kezdeményezésről A teljesség igénye nélkül ad keresztmetszetet Gy. Gal­­­lyas Frigyesnek, a győri Xantus János Múzeum fo­lyosóján nyílt kamarakiállí­­tása. Salamon Nándor művé­szettörténész rendezésében ezúttal az idős művész pálya­futását követhetjük nyomon, az első gyerekkori rajzoktól a főiskolán készített munká­kon keresztül a kiteljesedett, a kiforrott művészetig. A kö­zel harminc grafikai alkotást tematika szerint csoportosí­totta a rendező. A tervek szerint Dudás Máté, Tóvári Tóth István, Cziráki Lajos, Opitz Gyöngyi, Szabó Alajos és Illés Árpád munkáiból rendeznek majd kamarakiállítást. Salamon Nándor elmondta, hogy kö­rülbelül két évre előre tud­nak hasonló tárlatot rendez­ni, ami segít megismerni a múzeum gazdag képzőművé­szeti anyagát. Egy-egy kiállí­tás három hónapig tart nyit­va. Komszomolisták Magyarországon A Bajkál-Amur vasútvonal építésében résztvevő szovjet komszomolisták hazánkban tartózkodó küldöttségének egyik csoportja hétfőn Vár­palotára látogatott. A szov­jet­ fiatalok felkeresték a KISZ-védnökséggel épült Pé­ti Nitr­ogén Művek üzemeit, ahol tájékoztatták őket Vár­palota 25 éves fejlődéséről és a közelmúltban befejeződött vegyipari nagyberuházásról. A szovjet ifjúsági küldött­ség tagjai délután megtekin­tették a várpalotai vegyésze­ti múzeumot, majd a szovjet gázturbinás rendszerrel mű­ködő November 7. Erőműbe látogattak. A Bajkál Amur vasútvonal építőinek egy másik 35 tagú küldöttsége Székesfehérváron tett látogatást a KISZ megyei bizottságán, majd felkeresték a Székesfehérvári Úttörő és Ifjúsági Házat. Ifjúmunkás szavalók Az ifjúmunkás szavaló ver­seny megyei döntőjét vasár­nap délelőtt rendezték Sop­ronban, a Liszt Ferenc Mű­velődési Központ kamarater­mében. A mintegy nyolcvan jelentkező közül tizenkettőt hívtak meg a megyei döntő­re, a résztvevők huszadik századi magyar költők ver­seiből mondtak el néhányat. A zsűri döntése szerint az első helyezett Németh Kata­lin lett (Sopron, Vas-Jármű ktsz), a második Hanzséros Terézia (Sopron, Ruhagyár), a­ harmadik Köves Éva (Mo­sonmagyaróvár, Mezőgép). A negyedik díjat Kosztyó Gábor (Mosonmagyaróvár, MOTIM), az ötödiket Valas­­tyán Beáta (Győr, Textilipari Vállalat), a hatodikat Zalka Edit (Győr, Richards) kapja. A díjátadás az Ifjúmun­kás-napok záróünnepségén lesz. Milyen út? Az utak sokfélék lehet­nek: földutak, betonutak, gya­log, és autóutak, de jutott külön út még a kerékpáro­soknak is. Ez utóbbiakat még akkor építették, am­ikor Győrt a kerékpárosok városának titulálták. Azóta csökkent ugyan a hírnév, de bicikli­­zők még szép számmal ma­radtak. Nagyon sokan járnak így a munkahelyükre is, és ők tették szóvá, hogy a ke­rékpárutak lassan-lassan el­tűnnek .Felbontják, lezárják és nem javítják őket. Győr­­rött a Fehérvári út mentén van ugyan még egy kerék­párútnak hívott útszakasz, de azt a gyalogosoktól kezdve a lovas kocsiig minden jármű használja, jóllehet, főként műszakváltások idején, a ke­rékpárosok is szívesen ven­nék igénybe. És örülnének, ha nem kellene a számukra kijelölt úton az ott illetékte­lenek szitkait hallgatniuk. 1976. november 2., kedd Érintetlen olajmezők. Az Ob mellékfolyójának, az Agannak a forrásvidékén a szovjet geológusok új kőolaj­­lelőhelyet fedeztek fel. Szeve­­ro-Hodrjanovszkban majd­nem 3 kilométeres mélység­ből naponta 150 tonna olaj tör a felszínre egyetlen kút­­ból. Nyugat-Szibériában a tize­dik ötéves tervet az új lelő­helyek ötéves tervének neve­zik. Néhány évvel ezelőtt 18 mező kitermelését kezdték meg itt. Az idén hét új me­ző ad szinte egyidőben ke­reskedelmi minőségű olajat. Nyilvános közgyűlés A győri 401-es Ipari Szakmunkásképző tanárai és tanulói vesznek részt azon a közgyűlésen, ahol az MHSZ klubtagok, a kiszesek és az ifjúgárdisták, valamint a munkásőrök az együttműködésről, az idei év feladatairól határoznak. Az ed­dig végzett munkáról Sebők István, az intézet igazgatóhelyet­tese szól a november 3-án, délután három órakor kezdődő gyűlésen. Szabványosítás ’76... E témakörben rendez anké­tet a Gépipari Tudományos Egyesület mosonmagyaróvári szervezetének mezőgép-szak­osztálya. November 3-án az MMG nagy tanácstermében Kabódi József, a Magyar Szabványügyi Hivatal képvi­selője a Tudomány és tech­nika eredményein alapuló szabványok és azok érvé­nyesülésének vállalati felté­telei címmel tart előadást, őt követi Husz János, az MMG fejlesztési osztályának képviseletében. Előadásának témája: Az MMG acélanyag és méretválaszték háziszab­vány előkészítése, alkalma­zásának műszaki-gazdasági szabályozó szerepe a mezőgé­pek gyártásánál. Válaszoltak Nemrégiben közöltük győri olvasóinknak kéré­sét, hogy a helyi autó­busz-végállomás mellett is helyezzenek el pado­kat, illetve építsenek fe­dett várakozóhelyiséget. A Volán 19. számú Vállalat illetékesei kö­zölték: A helyi autó­busz-végállomás a város központjában helyezke­dik el, és ezért ott nem létesíthető fedett váróhe­lyiség, mivel az rontaná a városképet. A jelenle­gi autóbusz-végállomás különben is csak ideigle­nesnek tekinthető, mivel a jövő év végéig azt a Révai utcába helyezik át. Pihenőpadok felállí­tását sem tartják célsze­rűnek, mivel a közeli vá­rosháza előtt találhatnak ülőhelyet a várakozó utasok. A választ megköszön­ve, csupán egy dologra lennénk még kiváncsiak: vajon az új Révai úti autóbusz-végállom­áson lesz majd fedett váróhe­lyiség? Talán most még időben szólunk: szükség lenne rá! Takarékos ifjak A Győri Kötöttkesztyűgyár Braun Éva KISZ-alapszerveze­tének negyvenkilenc tagja van, és közülük negyvenketten if­júsági takarékbetétkönyvvel rendelkeznek. De nem csupán maguk takarékoskodnak, hanem másokat is felkérnek erre, így az idén vállalaton belül 65 takarékossági szerződést kötöt­tek. Tevékenységüket elismerendő, az OTP a takarékossági világnapok alkalmából ötezer forintos pénzjutalomban része­sítette őket. Figyelmetlen vezetés Súlyos közúti balesetek Nagy Lajos rábatamási lakos a 85-ös főútvonal és a rába­tamási út elágazásában ke­rékpározott a reggeli órák­ban, nagy ködben, rossz lá­tási viszonyok között. Nagy Lajos az elsőbbségadás köte­lező táblát figyelmen kívül hagyva, körültekintés nélkül, féktávolságon belül hajtott­­ Káldi Zoltán csornai lakos személygépkocsija elé, amely a fékezés ellenére elütötte. Nagy Lajos súlyos sérülése­ket szenvedett. — Győrött a Magyar utca és a Bacsó Béla utca kereszteződésében Ke­resztes Tibor nyőri lakos nem tartotta be a követési távol­ságot, és személygépkocsijá­val az előtte lassító segéd­motor-kerékpár miatt egy szabályosan közlekedő sze­mélygépkocsinak ütközött, amelyet Baranyai Sándor győri lakos vezetett. Mindkét gépkocsivezető könnyebben megsérült. — Elek László, a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem hallgatója, buda­pesti lakos. Sopronban a Vár­helyi úton motorkerékpáro­­zott. Nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel közle­kedett. Egy balra ívelő út­­kanyarban az árokba sodró­dott, majd felborult. Súlyos, de nem életveszélyes sérülé­seket szenvedett. Festmények, táblaképek, tapéták Horváth István festő- és iparművész az utóbbi évek­ben alkotásaival nem jelent­kezett kiállításokon. Ezért a Győri Műcsarnokban rende­zett mostani önálló tárlatát a képző- és iparművészet rajongói és a szakma benn­fentesei egyaránt nagy ér­deklődéssel fogadták. A tár­laton látottak alapján el­mondható: Horváth egyálta­lában nem méltatlan az ér­deklődésre; kiállított művei­nek színvonala igazolja azt a várakozást, amely immár ne­gyedik önálló tárlatát meg­előzte. Igazolja továbbá azt is, hogy legutóbbi, 1972-es műcsarnokbeli önálló tárlata óta az eltelt idővel jól sá­fárkodott, gyümölcsözően ki­használta gyarapodó életmű­ve megújítására, s nem utol­só sorban arra, hogy a két, három évvel ezelőtti alkotói válságán művészi lehetősé­geinek elmélyítésével kere­kedjen felül. Mostani önálló tárlata mindenekelőtt változatossá­gával ragadja meg a látoga­tót. Bemutatja ez év nyarán készített hangulatos akvarell­­jeit — amelyeket a vízpar­tok csendje, a fényözön ihle­tett —, továbbá táblaképeit, tapéta-, PVC- és színes ház­gyári lakóház-terveit. A látszólagos könnyedség­gel festett akvarelljei a ter­mészeti szépségek iránti fo­gékonyságáról tanúskodnak. Egymásba folyó, oldott, kon­­túrtalan színek, a fény és az árnyék játékainak impresz­­szionisztikus kifejezése, a le­vegő szinte érzékelhető áramlása — mindez együtte­sen alakítja ki Horváth víz­­festményeinek esztétikai vi­lágát. A művész persze, nem véletlenül vonzódik a vízpar­ti részletek festéséhez.­A vá­ros zaklatott ritmusa és hangzavara után a vizek partján találja meg a csen­det, a vágyott nyugalmat, s itt találja meg a szín és a fény festői ábrázolásra mél­tó hallatlanul gazdag teljes­ségét. Már vízfestményei is utal­nak arra, hogy a szín az utóbbi években Horváth ér­deklődésének középpontjába került. Szorgalmasan tanul­mányozta a színek tulajdon­ságait, a harmóniájukat meg­teremtő törvényszer­űség­eket, a színeknek a mindennapi élet esztétikájában betöltött szerepét. E tanulmányok ter­mészetesen nem maradtak következmények nélkül. A legfontosabb az, hogy alkotói tevékenységének új távlato­kat nyitottak, s jelentős mértékben kiszélesítették azt. Tanulmányai nyomán egyebek között felismerte, hogy a festészet, különösen annak posztimpresszionista változata egyre kevésbé van összhangban a modern, pon­tosabban szólva a lakótelepi környezettel. Ha pedig ez így van — vonta le a követ­keztetést —, akkor olyan festészetet kell teremteni, amely figyelembe veszi a modern tárgyak forma- és színkultúráját és harmóniá­ban van az előre gyártott ele­mekből épült házgyári laká­sokkal. Meggyőződése szerint e harmónia kialakítására a táblakép és a tapéta a legal­kalmasabb. Persze, nem akármilyen tapéta, hanem csak az, amely voltaképpen művészi termék — éppúgy, mint egy nyári naplementét ábrázoló festmény —, s mint ilyen, a színek és a formák szigorú törvényei alapján lett megalkotva. Tanulmányai így vezették el Horváthot a táblakép, s mindenekelőtt a tapéta eleddig meglehetősen elhanyagolt esztétikai jelen­tőségének felismeréséhez. Vizsgálódásainak eredménye­it a tapétáról írott kis tanul­mányában foglalta össze. Az elméleti alapvetés után ha­marosan lehetősége nyílt el­méletének gyakorlati alkal­mazására is: a GRABO­PLAST tapéták tervezésével bízta meg. Az érdekes, válto­zatos színezésű, szigorú for­­mavilágú, már kivitelezett és a boltokban is kant- i tapé­ták közül jó néhány a kiál­lításon is látható. A tapétákkal kapcsolatban kialakított elméleti nézete, a tapétatervezés gyakorlata lo­gikus következeteséggel ve­zetett Horváth alkotói tevé­kenységének további kiszéle­sítéséhez, a házgyári lakóhá­zak külső falfelületeinek szí­nezésére, plasztikai formá­lására kidolgozott terveihez. Ezek közül a tervek közül néhányat szintén bemutat a kiállításon. Csak remélni le­het, hogy az ilyen irányú ter­vei is hamarosan kivitelezőre találnak és megvalósulnak. K. A. KMHPÖID 5

Next