Kisalföld, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Üdvözlő táviratok A magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének. Minisztertanácsa elnökének Havanna Kedves Fidel Castro Elvtárs! A forradalom győzelmének 18. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és az Ön személyén keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának, és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győzelme óta, a kommunista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, az életszínvonal javításában, a szocialista államrendszer tökéletesítésében. A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperialistaellenes külpolitikája lelkesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vívja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalús együttműködése örvendetesen fejlődik és mind gyümölcsözőbbé válik. Testvéri együttműködésünk hozzájárul a szocializmus építéséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folytatott közös harcunkhoz. Forradalmuk 18. évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el újabb sikereket pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában, a szocializmus építésében, hazájuk felvirágoztatásában. Budapest, 1976. december 31. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 55. évfordulója alkalmából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Országos Béketanács távirata Luis Corvalánhoz LUIS CORVALÁNNAK, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának Moszkva Tisztelt Corvalán Elvtárs! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Béketanács nevében tisztelettel köszöntjük önt, a chilei nép hős fiát, a nemzetközi társadalmi haladásért folytatott küzdelem kiemelkedő személyiségét, a marxizmus—leninizmus rendíthetetlen harcosát kiszabadulása és a küszöbönálló 1977-es év alkalmából. A chilei nép igazságos harcát a világ haladó erőivel együtt támogatják a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép. Az Ön hősi helytállását a nép ügyéért mindig magunkénak éreztük, érezzük és a jövőben is egyek leszünk azzal. Nagy öröm számunkra tudni, hogy Corvalán elvtárs szabad! Siker koronázta a több éven át folytatott világméretű szolidaritási küzdelmet a chilei nép támogatásáért, az ön és harcostársai szabadonbocsátásáért. Biztosak voltunk abban, hogy olyan ügyért és elvtársakért szállunk síkra, akiket nem törhetnek meg a fasiszta junta legembertelenebb börtönviszonyai sem. A távirat a továbbiakban kifejezi azt a meggyőződését, hogy a chilei nép győzni fog, majd így fejeződik be: Az új, 1977-es évben kívánjuk, hogy a Chilei nép hősi harcában kipróbált kommunista pártja az ön vezetésével érjen el minél nagyobb győzelmeket, önnek és kedves családjának — az egész haladó emberiséggel együtt — kívánunk jó erőt, egészséget, boldogságot. Budapest, 1976. december 31. Hazafias Népfront Országos Tanácsa Magyar Béketanács A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri lenszövő gyára híres arról, hogy munkásdinasztiák tagjai adták egymásnak a kilincset. A nem is olyan távoli múltban még nagy ügy volt, ha valaki bejuthatott a jóhírű üzem dolgozói közé. S ilyenkor mindig előnyben részesültek azok, akiknek szülei, vagy rokonai jó néhány becsületes esztendőt lehúztak már a gyárban. Valahogy ilyenformán került a Lenszövőbe Merkli József négy lánya is, egymás után, ahogy az iskoláikat befejezték. Nevelőapja és bátyja révén lett lenszövős a Merkli-család „bevándoroltja", az egyik nő, Füzy János is. + ♦ ♦ De menjünk csak sorjában. A dinasztia-alapító Merkli József kerek 25 esztendőt töltött a Lenszövőben, 1970 óta nyugdíjasként jár be, jelenleg portási szolgálatot ad. Bádogosként volt megbecsült tagja a lenszövői közösségnek, háromszoros „kiváló” és négyszeres „szakma kiváló” dolgozója, nyugdíjazásáig tizennégy éven át alapszervezeti párttitkár. — Megbecsülték a munkámat, s úgy érzem, szerettek is. Nem volt gondom, hova adjam a lányaimat dolgozni — mondja Füzyék lakásán, ahol a család összejött. — Azt hiszem, egyik sem bánta meg — folytatja. — Így van? — Sűrű bólogatás a válasz. Erzsébet húsz éve lépte át először a gyár kapuját. Érettségivel a kezében szövőnő lett, majd hat év után — nagy unszolásra — „felment” a könyvelésre. Jelenleg könyvelési csoportvezető. Ilona a korban következő. Az előkészítőben, mint fiatalkorú, rövidített munkaidőben gépkiszolgálóként kezdte. Aztán munka mellett leérettségizett, műszaki rajzolói tanfolyamot végzett, mert ehhez érzett nagy kedvet. Hat éve már a tervezőintézetben dolgozik, de ma is szívesen gondol a lenszövős időkre. Etelka — már a formálódó családi hagyomány szerint — szintén az előkészítőben kezdett 1962-ben, aztán befűző lett. Ma is ott van, két gyermek anyja, és Füzy Jánosnéként a kis összejövetel háziasszonya, Ágnes, a legkisebb. Etelkához hasonlóan a gyári kézilabdacsapatban játszott, ez volt a „belépő” a lenszövőgyári közösségbe Befűzőként kapta az első fizetését, aztán ő is leérettségizett. Öt év után gondolt egy „nagyot”, és 1973-ban kozmetikusnak jelentkezett. + + + Az adatok rögzítése után összegubancolódik a beszéd fonala. Jófajta bor kerül az asztalra. Merkli néni, aki a kötöttkesztyűgyár nyugdíjasa, ki a likőrt kortyint, és csendesen figyeli a fiatalok évődését apjukkal. — Bizony, még most sem engedném ki őket engedély nélkül a portán, nincs kivételezés velük — büszkélkedik Merkli bácsi. Aztán nem állja meg, hogy elbeszélje: — ötvenkét éves koromban is fociztam még a házi bajnokságban, a vejem ellen! Füzy János, a vő. üzemvezető a gyárban. A textiltechnikum után nevelőapja és bátyja nyomdokain került az üzemhez, katona volt, majd elvégezte a műszaki főiskolát. — S milyen érdekes — mondja a bajuszos fiatalember —, nem is a gyárban ismerkedtünk össze Etelkával, csak később derült ki, hogy egy helyen dolgozunk ... A család hol egyik, hol másik lánynál, vagy éppen a szülőknél találkozik. Hagyományosak a József-napi öszszejövetelek. De bármilyen alkalom is szüli a találkozá-sokat, mindig a gyár, a gyári munka van a beszélgetés központjában. — Mintha nem tudnák ezt ott benn is megbeszélni — zsörtölődik ilyenkor Merkli néni. — Dehát a két „hűtlen” leány is igen szívesen hallgatja a régi kollégák dolgait. — Ha negyvenéves lennék, bizony a két kis unokámat is — mutat Beára és Anikóra, Füzyék gyermekeire a nagypapa — csak a Lenszövőbe, adnám. Nem tudom, a szüleik is így gondolják-e? Már rég nincs jelentősége annak, hogy újságíró csöppent a családi körbe. Régi eseteket, kedves és édesbús történeteket elevenítenek fel a munkáról, a sportról — hiszen a család minden tagja rajong érte —, a jelenről, a jövőről... — Mi nem sok mindent adhattunk a lányainknak útravalóul. Kenyeret, s munkahelyet kaptak. A hirtelen meghatottá vált csendet a házigazda oldja fel: — Akkor erre koccintunk! Csiszka Antal MUNKÁSDINASZTIA Életük a gyár 1977. január 1., szombat - Ek összevonása, új módszerek pártolása a sikerek forrása a mezőgazdaságban Beszélgetés Körös Lászlóval, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetőjével Az idén sokszor panaszolták az időjárást a mezőgazdasági üzemekben. Igaz, hogy volt része a nem éppen kedvező terméseredményekben, de azért minden hibát mégsem lehet a rovására írni. Az viszont jó lenne, ha a kedvező időjárású évben úgy fogalmaznának a szakemberek: „Nemcsak a mi érdemünk a rekordtermés, segített az időjárás is”. Rossz vagy jó évet zártak a megye mezőgazdasági üzemei? Ha inkább rosszat, akkor ekként a szárazság mellé felsorolhatjuk a megalapozatlan tervezést, vagy a technológiai hiányosságokat, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jövedelmezőséget befolyásolta a közgazdasági szabályozó rendszer változása is. De amennyi gondja, baja volt az idén a mezőgazdasági üzemeknek, legalább annyi sikert is elkönyvelhetnek. Hogyan is alakul hát az a mérleg, erről beszélgettünk Körös Lászlóval, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetőjével. — Az év során milyen munkacsúcsok voltak sikeresek? — Elsősorban a kalászosok terméseredményeit említeném, tizenhárom százalékkal több gabonát takarítottak be az üzemek, mint hetvenötben, szervezett, gondos aratással. Az őszi vetések technológiai fegyelme ugyancsak dicséretes. Igaz, hogy nőtt a korábbi évekhez képest a másodvetések területe, de a hozamoknál már nem volt tapasztalható, hogy fontosnak is érezték ezt. Vezettek a tarlóba, mert „így illett”. A másik nagy gondunk volt a tej, sokat tettek érte az üzemek. Így várható, hogy tehenenként kétszáz literrel lesz több tej. Nőtt a sertésállomány, s lényegesen több baromfi került a piacra. Különösen jónak értékeljük a beruházásokat. Nem készültek ugyan látványos dolgok, a múlt évihez képest hetvenmillió forinttal többet költöttek a termelőszövetkezetek épületekre, gépekre. A sertéstelepek rekonstrukciói jól sikerültek, valamint nagy gondot fordítottak az üzemek a tartástechnológia megváltoztatására. Nagy előrelépés volt a gépvásárlásban, különösen a nagy teljesítményű erőgépeket kedvelték meg a gazdaságok, jelenleg harmincnégy Rába-Steiger üzemel már a megyében. Az viszont igaz, hogy még mindig nem fordítanak akkora gondot ezekre a gépekre, mint amekkorát megérdemelnének. — A gazdaságok együttműködési szándéka jellemző volt az ezerkilencszázhetvenhatos évre. Hogyan értékelhető a sok kezdeményezés? — Frissítőleg hatott a megye mezőgazdaságára és rendkívül jó alapot eredményezett az idei évre. Sokat várunk a szigetközi agráripari egyesüléstől, ami tíz téesz, hat élelmiszeripari üzem és egy állami gazdaság összefogása. Megalakult a cukortermelési rendszer, a kisalföldi búzatermesztési rendszer. A Kisalföldi Állami Gazdaság, mint gesztorgazda jól indította a búzatermesztési rendszert, ezt bizonyítja, hogy még mindig vannak jelentkező szövetkezetek. Megyénkből is csatlakoztak az üllői zöldségtermesztési rendszerhez, valamint négy szövetkezet a Lajta-Hansági Állami Gazdaság gesztorságával zöldségtermelési társulást alakított. Nem volt év a szövetkezeti mozgalom történetében, amelyikre jellemző lehetne ekkora mozdulás az új, a jobb felé, mint hetvenhatban. A különböző együttműködési szándékok mellett dicséretesnek kell említeni a korszerű technológiák alkalmazását, mint a helikopteres növényvédelmet, a trágyarobbantást, az új fajták alkalmazását állat- és növénytermesztésben egyaránt. Viszont gondot okozott, hogy az aszályos időjárás ellenére is csak nyolcvan százalékban használták ki az öntözőberendezéseket a megye üzemei, valamint a zöldség, burgonya termelésénél nem hozták a várt eredményeket. — Hogyan értékelhető a mezőgazdasági üzemek munkaereje, mennyiben adott a szakember az új év korszerű gazdálkodásához? — Hadd említsek egy nagyon is figyelemre méltó adatot. A megye mezőgazdaságában 2865 mezőgazdasági szakmunkásképesítést igénylő állás van. Ebből ezerhatszázat töltöttek be szakmunkással. A mezőgazdaságban dolgozó ipari szakmunkásállás 3320, ebből 2800 helyen van valóban szakmunkás. Ez még kedvező, és azt igazolja, hogy az ipari szakmunkásképzés erőteljesebb a mezőgazdaságon belül is. Az atapasztalat, hogy mióta a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányítása helyett a művelődésügyi osztály irányítása alá tartozik a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola is, a tanács mezőgazdasági osztálya nem érez akkora felelősséget a szakmunkásképzésért. Alapvető változást kell elérni a szakmunkásképzésben, nem szabad megnyugodni abban, hogy a mai falusi fiatal kevésbé érdeklődik a mezőgazdaság iránt, hogy generációs problémák vannak a mezőgazdaságban. Erősíteni kell a felnőtt szak- és betanított munkásképzést, mert rendkívül fontos lesz a jövőben az új módszerekhez, rendszerekhez a szakember. Sokakat foglalkoztató kérdés napjainkban, mit várhatnak a szövetkezetek, állami gazdaságok a hetvenhatos év pénzügyi mérlegétől? — A termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetét befolyásolta részben a terméskár, a költségnövekedés és a szabályozó rendszer változása, így a tavalyi évnél kedvezőtlenebb a kép. Az árbevételnövekedés állami gazdaságoknál és téeszeknél 3,5 százalék, de ez majdnem teljes egészében a felvásárlási árak növekedésének köszönhető. Viszont a termelési költség 8,5 százalékkal nőtt, ami néhány szövetkezetnél, s még állami gazdaságnál is átmenetileg fizetőképtelenséget okozott. A téeszek bruttó jövedelme átlagosan 15 százalékkal csökken. A megye tizenhárom szövetkezeténél nő a bruttó jövedelem, nyolc téesznél szinten marad, ötven téesznél csökken. A tapasztalatok szerint huszonöt szövetkezet a teljes biztonsági alapját fel akarja használni a pénzügyi egyensúlya megtartásáért. Nem kedvező, hogy amíg az árbevétel, a termelési érték csökken, a szövetkezetek növelni akarják a részesedést. Huszonkét téesz akar többet osztani. Huszonhárom szövetkezet szinten tartja a részesedését, huszonhat pedig csökkenti. Azokban a gazdaságokban ajánlatos csak a jövedelem növelése, ahol az idén képzett nyereségből van rá fedezet. Tavaly nagyon kedvezően alakult a felhalmozás és részesedés aránya, a megfontolt gazdálkodás az idei évre is azt diktálja, hogy húsz-huszonkét százalékos felhalmozási alappal induljanak a szövetkezetek a hetvenhetes évnek. — A feladatok, tervek szerint nem lesz könnyű a hetvenhetes esztendő sem. Mi a biztosítéka a célok elérésének? — Az anyagi és a műszaki feltételek adottak a mezőgazdasági üzemekben a feladatok megoldásához. Az embertől és mindenekelőtt a szakembertől függ, hogy mennyiben tudnak élni a jó alapokkal, a lehetőségekkel. Bármennyire is nehéz volt a múlt év, de szemléletben és módszerben is nagyon kedvező változásokat eredményezett. Így joggal bízhatunk a következő év sikerében. Az igaz, hogy az említett változások mögött vezetők és vezetettek tiszteletre méltó helytállása, kitartó munkája van, mindezekért elismerés illeti meg őket. Az idei évre is ilyen szakmaszeretetet, kedvet és lendületet őrizzenek meg a jóért és az újért való fáradozásban. S egyben hadd éljek az alkalommal, hogy a megyei pártbizottság nevében nagyon boldog új évet, erőt és egészséget kí-vánnak a megye valamennyi mezőgazdasági munkásának. G. Szabó Mária EENSEI—3