Kisalföld, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Üdvözlő táviratok A magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének. Minisztertanácsa elnökének Havanna Kedves Fidel Castro Elvtárs! A forradalom győzelmének 18. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és az Ön személyén keresztül a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottságának, a Ku­bai Köztársaság Államtanácsának, Miniszter­­tanácsának, és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győ­zelme óta, a kommunista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, az életszínvonal ja­vításában, a szocialista államrendszer töké­letesítésében.­­ A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperia­listaellenes külpolitikája lelkesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a tár­sadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vív­ja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalús együttműködése örvendetesen fejlődik és mind gyümölcsözőbbé válik. Testvéri együtt­működésünk hozzájárul a szocializmus épí­téséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és­ a társadal­mi haladásért folytatott közös harcunkhoz. Forradalmuk 18. évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köztársaság testvéri népé­nek, hogy érjenek el újabb sikereket pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végre­hajtásában, a szocializmus építésében, hazá­juk felvirágoztatásában. Budapest, 1976. december 31.­­ KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 55. évfordulója alkal­mából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Országos Béketan­ács távirata Luis Corvalánhoz LUIS CORVALÁNNAK, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának Moszkva Tisztelt Corvalán Elvtárs! A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Magyar Béketanács nevében tisztelettel kö­szöntjük önt, a chilei nép hős fiát, a nem­zetközi társadalmi haladásért folytatott küz­delem kiemelkedő személyiségét, a marxiz­mus—leninizmus rendíthetetlen harcosát ki­­szabadulása és a küszöbönálló 1977-es év al­kalmából. A chilei nép igazságos harcát a világ haladó erőivel együtt támogatják a ma­gyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép. Az Ön hősi helytállását a nép ügyéért mindig magunkénak éreztük, érezzük és a jövőben is egyek leszünk azzal. Nagy öröm számunkra tudni, hogy Corvalán elv­társ szabad! Siker koronázta a több éven át folytatott világméretű szolidaritási küzdelmet a chilei nép támogatásáért, az ön és harcos­társai szabadonbocsátásáért. Biztosak voltunk abban, hogy olyan ügyért és elvtársakért szállunk síkra, akiket nem törhetnek meg a fasiszta junta legembertelenebb börtönviszo­nyai sem. A távirat a továbbiakban kifejezi azt a meggyőződését, hogy a chilei nép győzni fog, majd így fejeződik be: Az új, 1977-es évben kívánjuk, hogy a Chi­lei nép hősi harcában kipróbált kommunista pártja az ön vezetésével érjen el minél na­gyobb győzelmeket, önnek és kedves családjának — az egész haladó emberiséggel együtt — kívánunk jó erőt, egészséget, boldogságot. Budapest, 1976. december 31. Hazafias Népfront Országos Tanácsa Magyar Béketanács A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat győri lenszövő gyára híres arról, hogy munkásdi­nasztiák tagjai adták egy­másnak a kilincset. A nem is olyan távoli múltban még nagy ügy volt, ha valaki be­juthatott a jóhírű üzem dol­gozói közé. S ilyenkor min­dig előnyben részesültek azok, akiknek szülei, vagy rokonai jó néhány becsületes eszten­dőt lehúztak már a gyárban. Valahogy ilyenformán ke­rült a Lenszövőbe Merkli József négy lánya is, egymás után, ahogy az iskoláikat be­fejezték. Nevelőapja és báty­ja révén lett lenszövős a Merkli-család „bevándorolt­ja", az egyik nő, Füzy János is. + ♦ ♦ De menjünk csak sorjában. A dinasztia-alapító Merkli Jó­zsef kerek 25 esztendőt töl­tött a Lenszövőben, 1970 óta nyugdíjasként jár be, jelen­leg portási szolgálatot ad. Bá­dogosként volt megbecsült tagja a lenszövői közösség­nek, háromszoros „kiváló” és négyszeres „szakma kiváló” dolgozója, nyugdíjazásáig ti­zennégy éven át alapszerve­zeti párttitkár. — Megbecsülték a munká­mat, s úgy érzem, szerettek is. Nem volt gondom, hova adjam a lányaimat dolgozni — mondja Füzyék lakásán, ahol a család összejött. — Azt hiszem, egyik sem bán­ta meg — folytatja. — Így van? — Sűrű bólogatás a vá­lasz. Erzsébet húsz éve lépte át először a gyár kapuját. Érettségivel a kezében szövő­nő lett, majd hat év után — nagy unszolásra — „felment” a könyvelésre. Jelenleg köny­velési csoportvezető. Ilona a korban következő. Az előkészítőben, mint fia­­talkorú, rövidített munka­időben gépkiszolgálóként kezdte. Aztán munka mellett leérettségizett, műszaki raj­zolói tanfolyamot végzett, mert ehhez érzett nagy ked­vet. Hat éve már a tervező­­intézetben dolgozik, de ma is szívesen gondol a lenszövős időkre. Etelka — már a formálódó családi hagyomány szerint — szintén az előkészítőben kez­dett 1962-ben, aztán befűző lett. Ma is ott van, két gyer­mek anyja, és Füzy Jánosné­­ként a kis összejövetel házi­asszonya, Ágnes, a legkisebb. Etelká­hoz hasonlóan a gyári kézi­labdacsapatban játszott, ez volt­ a „belépő” a lenszövő­gyári közösségbe Befűzőként kapta az első fizetését, aztán ő is leérettségizett. Öt év után gondolt egy „nagyot”, és 1973-ban kozmetikusnak jelentkezett. + + + Az adatok rögzítése után összegubancolódik a beszéd fonala. Jófajta bor kerül az asztalra. Merkli néni, aki a kötöttkesztyűgyár nyugdíja­sa, ki a likőrt kortyint, és csen­desen figyeli a fiatalok évő­­dését apjukkal. — Bizony, még most sem engedném ki őket engedély nélkül a portán, nincs kivé­telezés velük — büszkélke­dik Merkli bácsi. Aztán nem állja meg, hogy elbeszélje: — ötvenkét éves koromban is fociztam még a házi baj­nokságban, a vejem ellen! Füzy János, a vő. üzem­vezető a gyárban. A textil­technikum után nevelőapja és bátyja nyomdokain került az üzemhez, katona volt, majd elvégezte a műszaki főisko­lát. — S milyen érdekes — mondja a bajuszos fiatal­em­ber —, nem is a gyárban is­merkedtünk össze Etelkával, csak később derült ki, hogy egy helyen dolgozunk ... A család hol egyik, hol másik lánynál, vagy éppen a szülőknél találkozik. Hagyo­mányosak a József-napi ösz­­szejövetelek. De bármilyen­ alkalom is szüli a találkozá-­­sokat, mindig a gyár, a gyá­ri munka van a beszélgetés központjában. — Mintha nem tudnák ezt ott benn is megbeszélni — zsörtölődik ilyenkor Merkli néni. — Dehát a két „hűtlen” leány is igen szívesen hall­gatja a régi kollégák dolgait. — Ha negyvenéves lennék, bizony a két kis unokámat is — mutat Beára és Anikóra, Füzyék gyermekeire a nagy­papa — csak a Lenszövőbe, adnám. Nem tudom, a szü­leik is így gondolják-e? Már rég nincs jelentősége annak, hogy újságíró csöp­pent a családi körbe. Régi eseteket, kedves és édesbús történeteket elevenítenek fel a munkáról, a sportról — hi­szen a család minden tagja rajong érte —, a jelenről, a jövőről... — Mi nem sok mindent adhattunk a lányainknak út­­ravalóul. Kenyeret, s mun­kahelyet kaptak. A hirtelen meghatottá vált csendet a házigazda oldja fel: — Akkor erre koccintunk! Csiszka Antal MUNKÁSDIN­ASZTIA Életük a gyár 1977. január 1., szombat - Ek­ összevonása, új módszerek pártolása a sikerek forrása a mezőgazdaságban Beszélgetés Körös Lászlóval, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetőjével Az idén sokszor panaszolták az időjárást a mezőgazdasági üzemekben. Igaz, hogy volt része a nem éppen kedvező ter­­méseredmén­yekben, de azért minden hibát mégsem lehet a rovására írni. Az viszont jó lenne, ha a kedvező időjárású évben úgy fogalmaznának a szakemberek: „Nemcsak a mi érdemünk a rekordtermés, segített az időjárás is”. Rossz vagy jó évet zártak a megye mezőgazdasági üzemei? Ha inkább rosszat, akkor ekként a szárazság mellé felsorol­hatjuk a megalapozatlan tervezést, vagy a technológiai hiá­nyosságokat, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jöve­delmezőséget befolyásolta a közgazdasági szabályozó rend­szer változása is. De amennyi gondja, baja volt az idén a me­zőgazdasági üzemeknek, legalább annyi sikert is elkönyvel­hetnek. Hogyan is alakul hát az a mérleg, erről beszélget­tünk Körös Lászlóval, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályvezetőjével. — Az év során milyen munkacsúcsok voltak sikere­sek? — Elsősorban a kalászosok terméseredményeit említe­ném, tizenhárom százalékkal több gabonát takarítottak be az üzemek, mint hetvenötben, szervezett, gondos aratással. Az őszi vetések technológiai fegyelme ugyancsak dicsére­tes. Igaz, hogy nőtt a koráb­bi évekhez képest a másodve­tések területe, de a hoza­moknál már nem volt tapasz­talható, hogy fontosnak is érezték ezt. Vezettek a tarló­ba, mert „így illett”. A másik nagy gondunk volt a tej, so­kat tettek érte az üzemek. Így várható, hogy tehenen­ként kétszáz literrel lesz több tej. Nőtt a sertésállomány, s lényegesen több baromfi ke­rült a piacra. Különösen jó­nak értékeljük a beruházáso­kat. Nem készültek ugyan látványos dolgok, a múlt évi­hez képest hetvenmillió fo­rinttal többet költöttek a ter­melőszövetkezetek épületek­re, gépekre. A sertéstelepek rekonstrukciói jól sikerültek, valamint nagy gondot fordí­tottak az üzemek a tartás­­technológia megváltoztatásá­ra. Nagy előrelépés volt a gépvásárlásban, különösen a nagy teljesítményű erőgépe­ket kedvelték meg a gazdasá­gok, jelenleg harmincnégy Rába-Steiger üzemel már a megyében. Az viszont igaz, hogy még mindig nem fordí­tanak akkora gondot ezekre a gépekre, mint amekkorát megérdemelnének. — A gazdaságok együttmű­ködési szándéka jellemző volt az ezerkilencszázhetvenhatos évre. Hogyan értékelhető a sok kezdemén­yezés? — Frissítőleg hatott a me­gye mezőgazdaságára és rend­kívül jó alapot eredménye­zett az idei évre. Sokat vá­runk a szigetközi agráripari egyesüléstől, ami tíz téesz, hat élelmiszeripari üzem és egy állami gazdaság összefo­gása. Megalakult a cukorter­melési rendszer, a kisalföldi búzatermesztési rendszer. A Kisalföldi Állami Gazdaság, mint gesztorgazda jól indítot­ta a búzatermesztési rend­szert, ezt bizonyítja, hogy még mindig vannak jelentke­ző szövetkezetek. Megyénk­ből is csatlakoztak az üllői zöldségtermesztési rendszer­hez, valamint négy szövetke­zet a Lajta-Hansági Állami Gazdaság gesztorságával zöldségtermelési társulást alakított. Nem volt év a szö­vetkezeti mozgalom történe­tében, amelyikre jellemző le­hetne ekkora mozdulás az új, a jobb felé, mint hetvenhat­ban. A különböző együttmű­ködési szándékok mellett di­cséretesnek kell említeni a korszerű technológiák alkal­mazását, mint a helikopteres növényvédelmet, a trágyarob­bantást, az új fajták alkalma­zását állat- és növényter­mesztésben egyaránt. Viszont gondot okozott, hogy az aszá­lyos időjárás ellenére is csak nyolcvan százalékban hasz­nálták ki az öntözőberendezé­seket a megye üzemei, vala­mint a zöldség, burgonya ter­melésénél nem hozták a várt eredményeket. — Hogyan értékelhető a mezőgazdasági üzemek mun­kaereje, mennyiben adott a szakember az új év korszerű gazdálkodásához? — Hadd említsek egy na­gyon is figyelemre méltó adatot. A megye mezőgazda­ságában 2865 mezőgazdasági szakmunkásképesítést igénylő állás van. Ebből ezerhatszá­­zat töltöttek be szakmunkás­sal. A mezőgazdaságban dol­gozó ipari szakmunkásállás 3320, ebből 2800 helyen van valóban szakmunkás. Ez még kedvező, és azt igazolja, hogy az ipari szakmunkásképzés erőteljesebb a mezőgazdasá­gon belül is. Az a­­tapasztalat, hogy mióta a megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányítása helyett a művelő­désügyi osztály irányítása alá tartozik a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola is, a tanács mezőgazdasági osztá­lya nem érez akkora felelős­séget a szakmunkásképzésért. Alapvető változást kell elér­ni a szakmunkásképzésben, nem szabad megnyugodni ab­ban, hogy a mai falusi fiatal kevésbé érdeklődik a mező­­gazdaság iránt, hogy generá­ciós problémák vannak a me­zőgazdaságban. Erősíteni kell a felnőtt szak- és betanított munkásképzést, mert rendkí­vül fontos lesz a jövőben az új módszerekhez, rendszerek­hez a szakember.­­ Sokakat foglalkoztató kérdés napjainkban, mit vár­hatnak a szövetkezetek, álla­mi gazdaságok a hetvenhatos év pénzügyi mérlegétől? — A termelőszövetkezetek pénzügyi helyzetét befolyá­solta részben a terméskár, a költségnövekedés és a szabá­lyozó rendszer változása, így a tavalyi évnél kedvezőtle­nebb a kép. Az árbevétel­­növekedés állami gazdasá­goknál és téeszeknél 3,5 szá­zalék, de ez majdnem teljes egészében a felvásárlási árak növekedésének köszönhető. Viszont a termelési költség 8,5 százalékkal nőtt, ami né­hány szövetkezetnél, s még állami gazdaságnál is átme­netileg fizetőképtelenséget okozott. A téeszek bruttó jö­­vedelme átlagosan 15 szá­zalékkal csökken. A megye tizenhárom szövetkezeténél nő a bruttó jövedelem, nyolc téesznél szinten marad, öt­ven téesznél csökken. A ta­pasztalatok szerint huszonöt szövetkezet a teljes biztonsá­gi alapját fel akarja hasz­nálni a pénzügyi egyensúlya megtartásáért. Nem kedvező, hogy amíg az árbevétel, a ter­melési érték csökken, a szö­vetkezetek növelni akarják a részesedést. Huszonkét téesz akar többet osztani. Huszon­három szövetkezet szinten tartja a részesedését, huszon­hat pedig csökkenti. Azokban a gazdaságokban ajánlatos csak a jövedelem növelése, ahol az idén képzett nyere­ségből van rá fedezet. Ta­valy nagyon kedvezően ala­kult a felhalmozás és része­sedés aránya, a megfontolt gazdálkodás az idei évre is azt diktálja, hogy húsz-hu­­szonkét százalékos felhalmo­zási alappal induljanak a szövetkezetek a hetvenhetes évnek. — A feladatok, tervek sze­rint nem lesz könnyű a het­venhetes esztendő sem. Mi a biztosítéka a célok elérésé­nek? — Az anyagi és a műszaki feltételek adottak a mező­­gazdasági üzemekben a fel­adatok megoldásához. Az em­bertől és mindenekelőtt a szakembertől függ, hogy mennyiben tudnak élni a jó alapokkal, a lehetőségekkel. Bármennyire is nehéz volt a múlt év, de szemléletben és módszerben is nagyon ked­vező változásokat eredmé­nyezett. Így joggal bízhatunk a következő év sikerében. Az igaz, hogy az említett válto­zások mögött vezetők és ve­zetettek tiszteletre méltó helytállása, kitartó munkája van, mindezekért elismerés illeti meg őket. Az idei évre is ilyen szakmaszeretetet, kedvet és lendületet őrizze­nek meg a jóért és az újért való fáradozásban. S egyben hadd éljek az alkalommal, hogy a megyei pártbizottság nevében nagyon boldog új évet, erőt és egészséget kí-­­­vánnak a megye valamennyi mezőgazdasági munkásának. G. Szabó Mária EENSEI—3

Next