Kisalföld, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Búcsú a sárkánytól Japánban december 31-én, éjfélkor a buddhista szentélyek és kolostorok a hagyományos száznyolc harangütéssel búcsúztatják az óévet és köszöntik az új esztendőt. Ez alkalommal emberek milliói keresik fel a szentélyeket, hogy minden harangkongással megszabaduljanak egyegy bűntől, és az ideinél kellemesebb és boldogabb új esztendőért fohászkodjanak az istenekhez. Az 1976-os esztendő az ősi kínai naptár szerint a sárkány éve volt Ázsiában. Nem bizonyult azonban szerencsés állatszimbólumnak a japánok számára. Az év tanúja volt számos gazdasági, politikai és társadalmi megrázkódtatásnak. A japán jövendőmondók azt jósolják, hogy a kígyó éve is problémákkal terhes lesz a politikai és gazdasági vezetők számára. Megnyugató viszont, hogy az 1977-ben születők közül valamikor tehetséges hivatalnokok, művészek, tanítók és mérnökök kerülnek majd ki. Közösség-kovácsolás Bősárkányban már három héttel ezelőtt is tudta mindenki : az új esztendőt — mint sok év óta mindig — nemes, társadalmi cselekedettel kezdik a lakók. Január 3- án, hétfőn megérkezik a fehér autó, benne az orvos és segítőtársai, aztán fogadják az ünneplőbe öltözött nőket, férfiakat, fiatalokat és idősebbeket, azokat, akik vért adnak a beteg társaiknak. Egy-egy alkalommal 170—190-en adnak térítésmentesen vért. — Véradóink közül nagyon sokan többszörös véradók — újságolja büszkén a vöröskeresztes titkár, Fekete Józsefné. Azt már mástól kell megtudnom, hogy ő maga azok között van, akik már tízszer adtak vért. Folyvást csak azt mondogatja: nincsen olyan hadvezér, aki egyedül nyer csatát. Ami a községben a közösségért történik, az egyáltalán nem az ő érdeme, hanem az egész falué, mert mindig közösen akarják a jót, a szépet, a tisztát — az egészségért. Feketéné több mint tizennégy esztendeje vöröskeresztes titkár. Azóta buzgólkodik, iparkodik egyre több és több embert megnyerni a jó ügynek, és velük együtt hirdetni: „A tisztaság fél egészség”, a betegséget nem gyógyítani kell, hanem megelőzni. Ez az érdeke az egyénnek, a közösségnek, az egész társadalomnak! A vöröskeresztes szervezet 1962-ben alakult meg a faluban. Akkor csupán harminchat tagja volt. Ma kilencvenöten tevékenykednek társadalmi munkában, igen buzgón, derék módon, közöttük a vezetőség kilenc tagja, dr. Balázs Mihály körzeti orvos irányításával. Közös élményeik is vannak minden esztendőben. Az első mindig a véradás. A második a véradók találkozója. Erre a kedves ünnepségre mindig januárban, röviddel a véradónap után kerül sor. Ilyenkor azokat köszöntik, akik önként jelentkeznek, ezen az ünnepségen szokták kiosztani az okleveleket és a jelvényeket azoknak, akik tízszeres véradók. Bősárkányban tizennégy ilyen ember van. Nemcsak műsorral, jó szóval, oklevéllel kedveskednek a véradóknak, hanem kirándulással is. Szeptember 12-én a véradók és a vöröskeresztesek feledhetetlen napot töltöttek együtt. Autóbusszal Visegrádra és Esztergomba látogattak. Gyönyörködtek a festői tájban és a múzeumok kincseiben. Hajnalban keltek, késő este érkeztek meg, és mégis mindenki üdének, frissnek, élményben gazdagnak érezte magát. A körzeti orvos rendelőjében büszkélkedik egy oklevél, az, amely szintén a véradók tettéhez fűződik. Az oklevelet az egész lakosság kapta, mert „jó véradó község Bősárkány”. A vöröskeresztesek mindig készségesek a segítségadásban. Amikor az új óvoda elkészült, napokon át súroltak, takarítottak a kőművesek és a többi szakmunkás után, hogy csinos, szép környezet várja a kicsiket. Egy rossz körülmények között élő családnak abban segítettek, hogy gyermekeiket kulturált körülmények közé, nevelő otthonban helyezték el. Egy öreg, beteg, elhagyatott asszonyt szociális otthonba vittek. Nemcsak mások életét újítják meg, hanem önmagukét is. Olvasnak, tanulnak, művelődnek. A Magyar Vöröskereszt Győr-Sopron megyei Vezetősége által szervezett továbbképző tanfolyamon, Novákpusztán minden évben képviseltetik magukat a bősárkányi vöröskeresztesek. Az asszonyok számára ilyenkor gond ugyan a család elhagyása, de megteszik, mert tudják, szükségük van a korszerű tudásra, különösen akkor, ha másokat is nevelni, tanítani akarnak. Márpedig a vöröskeresztesek akarnak. Az egészségügyi előadások is mindig népszerűek a faluban. A körzeti orvos közérthetően, élvezetesen adja át az orvostudomány legfontosabb tudnivalóit, mindazt a tárgyi ismeretet, amely előbbre viheti a bősárkányiak egészségügyét azért, hogy megelőzzék a betegségeket. A „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom sok év óta igen népszerű a faluban. A bíráló bizottság minden tavasszal értékeli az eredményt. Bősárkány 260 családi háza közül eddig több mint száznak az utcakapujára került fel a megtisztelő tábla. ..Tiszta udvar, rendes ház” felirattal. A közös élménysorozat minden esztendőben az öregek köszöntésével zárul. Ilyenkor százhatvan fehér kártyát hord szét a postás a falu minden részébe az öregeknek. Közülük általában hetvenen-nyolcvanan vesznek részt a kedves, szép ünnepségen. Akiket azonban távol tart a megromlott egészség a közös boldogságtól, azokhoz elviszik a meleg szavakat, a körültekintő gondoskodást és az ajándékcsomagot a vöröskeresztesek, az úttörők, a KISZ-tagok és a népfront aktivistái. (ksa) Már csak langyos a kemence. Kapkodják kifelé a pékek a piros-ropogósra, barna mosolygósra sült cipókat. Egyet félretesznek. Felvágják, megkóstolják. „Szakértők” ízlelgetik az új üzemben sült, friss kenyeret. Elégedettek. Maár Imrével, az egyik gépi dagasztóval gondoljuk végig a pannonhalmi sütőüzem létrejöttét, és idézzük, mit jelent embernek, községnek. — Jómagam péknek tanultam annak idején — mondja. — Szerettem is a kenyeret és a szakmát. Évekig a régi sütödében dolgoztam, ahol bizony erőnek erejével se igen lehetett jó kenyeret sütni. Szinte mindent kézzel csináltunk. Izzadt a gőzkemence, mi meg mérgelődtünk. Meg is szüntették az üzemet 1966- ban. Maár Imrét társaival együtt hátára vette a világ. Ki ide, ki oda ment. Néhányuk a kenyérgyárban talált helyet, mások munkát, mesterséget cseréltek. Maár Imre a Vagongyárba került betanított esztergályosnak, túrósnak. Hogy a liszt hűvös simogatásához, dagasztáshoz szokott kezek mennyire kedvelték a fém markolását, ma már nem tudni. Maár Imre és öt társa sorsában ez az idő csak mint kitérő érdekes. Hallották, hogy ismét egy sütödét, nagyobbat, korszerűbbet, mint az előbbi, akarnak létesíteni Pannonhalmán. Bizony megmegtörtént, hogy a messzire vetődött pékek ezzel az üzemmel álmodtak. — Nem hívtak meg a két esztendővel ezelőtti alapkőletételre, de én este eljöttem,, megnéztem a területet, az ide hordott építőanyagot és bízni kezdtem. Nagy örömömre, nem is kellett ajánlkoznom, szóltak, ha akarok, visszajöhetek. Nem töprengtem sokat. Jól kerestem, és a munkám sem volt rossz a Vagongyárban, de a kenyér szerintem mindennél fontosabb, nem tud annál jobbat adni az ember. Hiszen úgy hívjuk: A MINDENNAPI. Hamarosan már nyújtóztak a falak, csinosodott a környék, épült az üzem. Nemcsak a pékek várták elkészültét: sürgették, segítették a nagyközség lakói, vezetői is. Maár Imre szemével simogatja a ragyogó mozaikpadlót, a csempézett falakat, gépeket. Hosszú ideig szeretne itt dolgozni. Együtt hallgatjuk a hivatalos táadás ünnepi szavait: — Bízunk benne, hogy az új üzemben sütött napi 40— 50 mázsa kenyérrel, 15—20 ezer péksüteménnyel mennyiségben is, minőségben is jól kielégítjük majd az innét ellátott 15 település lakosságát — mondja Both Ernő, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője. Szalámi Pál, a Győr és vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója a mintegy 14 millió forintos költséggel épülő új üzem fontosságáról, elkészülésének körülményeiről, az ott dolgozókra váró feladatról beszél. Maár Imre ismeri már a leckét. Több mint egy esztendeig a győri kenyérgyárban dolgozott, gyakorolta régi szakmája új fogásait Mert időközben sokat könnyült a pékek mestersége. Itt az új üzemben is mindenütt gépek állnak. A dagasztó, amivel ő dolgozik, lengyel gyártmány, a kemence az NDK-ból érkezett, és számos berendezést készített az ÉLGÉP. — Sokan hetet-havat öszszehordtak a géppel készült kenyér ellen — magyarázza Maár Imre. — Kézzel is lehet rosszul dagasztani, szemre is lehet keveset keleszteni. Az embernek persze oda kell állni a gépek mellé, és kitanulva a kenyérgyártás csinját-binját, odaadással dolgozni. Az üzemvezetőnk, Tóth Jenő fiatal még, alig harmincéves, de szívesen elfogadjuk tanácsait, mert érti a dolgát. Egy kicsit elgondolkozik. Még a kezével is int, hogy most valami fontosat akar mondani. — Számomra jól kezdődik az 1977., három percnyire a lakásomtól, szeretett szakmámban, kedvemre dolgozhatok. De, azt hiszem, a pannonhalmiak és a környékbeliek is elégedettek lehetnek. Mert mit szoktak kívánni egymásnak újévkor az emberek? Bort! Az megterem az itteni dombokon. Búzát! Helyette kapják a friss, omlós kenyeret. És ha e kettő megvan, és hozzá még az ember akarata, akkor nem nehéz békességben élni. Németh Endre Ropogós cipők az új sutádéból 1977. január 1., szombat Vita a közművelődésről Hivatásuk: tanító és népművelő Egy-egy város kulturális életét nagymértéken befolyásolja, hogy az ott működő felsőoktatási intézmény befelé forduló-e, avagy serkentő, élesztő hatással van-e a kulturális, művészeti eseményekre — kezdeményező-rendezőként vagy akár közönségként. Tudatában van ilyen irányú felelősségének a Győri Tanítóképző Főiskola is. Ez tükröződik abban a közművelődési tervben, amely 1979-ig készült el, és amelyről termékeny vitát rendeztek a napokban a főiskola tanácsa, közművelődési bizottsága és a megyei, Győr városi párt- és tömegszervezetek, a tanács, a testvérintézmények képviselői. A tanács elé került írásos jelentés összefoglalja a főiskola művészeti, kulturális tevékenységét. A terv elkészítésében ezekre az eredményekre alapozó, és a közművelődési párthatározat szellemében jelöli meg tennivalóit. Mégpedig azt, hogy az intézménynek egyrészt biztosítania kell a sokoldalúan képzett tanítók nevelését, akik megfelelő eszmei és szakmai felkészültség birtokában képesek lesznek az állandó önképzésre, másrészt pedagógus hivatásukhoz méltón a közművelődés aktív munkásai tudnak és akarnak lenni. A munkatervből és vitából emeljünk ki néhány általánosabb érvényű megállapítást. Mindenekelőtt azt, hogy a főiskola ,,nyitottságra” törekszik, tevékeny részese kíván lenni a városi kulturális eseményeknek, és a város fiatalságát is szívesen látja a maga rendezvényein. Közkinccsé akarja tenni szakmai eredményeit is, s megosztani lehetőségeit másokkal. Ennek jegyében hangzott el a javaslat, hogy a főiskola jó felszerelt audiovizuális bázisát az intézet hallgatóin kívül a gyakorló népművelők, könyvtárosok is használhassák képzés, továbbképzés céljából. A tanárok, diákok tudományos munkássága a megyei könyvtár hálózatán keresztül hozzáférhető lesz az érdeklődők számára. Elhangzot olyan javaslat is, hogy a megye felsőoktatási intézményeinek közművelődési munkáját hangolják össze, és a közös elvek megfogalmazója a tanítóképző legyen. A Megyei Népművelési Tanácsadó és a tanítóképző között immár tízéves az együttműködés, és ez a jövőben a szakkollégiumi és a fakultatív népművelőképzés új rendszerében csak erősödni fog. Az újabb kapcsolatok közül egyet említsünk: a tanítóképző valamint a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatói részletes terv alapján hangolják össze kulturális eseményeiket. A szép tervek között egy közös művészeti együttes létrehozása is szerepel. A vitában megfogalmazódott, hogy erejét és feladatát meghaladó munkára vállalkozna a tanítóképző, ha a város kulturális életének koordinálója akarna lenni. Elsősorban pedagógusokat képez, s nem népművelőket, de olyan pedagógusokat, akik hittel, lelkesedéssel vesznek részt a közművelődésben. A főiskolának a „kifelé tekintést” a belső közművelődési munka színvonalának emelésével együtt kell végrehajtania, hiszen a majdani pedagógusok elsősorban diákként, az intézet által nyújtott lehetőségek közt ismerik és szeretik meg a kultúra a művészet javait.- G. B. Középpontban a gyermek Sopron város Tanácsa művelődésügyi és igazgatási osztályának, valamint a gyámhatóságnak elsőrendűen fontos feladata a gyermekvédelem, a veszélyeztetett környezetben élő fiatalkorúak felkutatása, a testi, szellemi fejlődésüket hátráltató tényezők megszüntetése, s egyben a gyermekek okozta bűncselekmények megelőzése. A gyermek- és ifjúságvédelemmel a tanácson kívül a Városi és Járási Rendőrkapitányság, az oktatási intézmények, az üzemek, a védőnői szolgálat, valamint a tanács gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottsága foglalkozik legtöbbet. Védő-, illetve óvóintézkedéseikre jelenleg 70 kiskorú szorul. Az említett szervek anyagi támogatással, napközi otthonos férőhely biztosításával, a szülők lakáshoz juttatásával, esetenként rendre utasításával, alkoholelvonó kúrára küldésével próbálnak javítani a hátrányos helyzetű gyermekek otthoni körülményein. Ha eredménytelen a jó szó, a kérés, csak akkor következik a bírság vagy a kiskorú állami gondozásba vétele. Az elmúlt években a gyámhatóság átlagosan 15 bűncselekményt elkövetett utógondozottal foglalkozott rendszeresen. Olyannyira eredményesnek bizonyult a pártfogói munka, hogy az idén mindössze egy esetben került sor büntetés kiszabására. Sopronban a kiskorúak 5-6 százaléka követ el különféle bűncselekményt. (Ez a szám az országos átlagnak csaknem fele.) Az állami és társadalmi szervek a csekély százalék ellenére azon fáradoznak, hogy egyetlen gyerek se kerüljön kapcsolatba a bírósággal. A pedagógusok és a gyámhatóság által végzett környezettanulmányok eljutnak a rendőrséghez, így az állandó kapcsolattartás eredményesebb munkához vezetett. Arra ösztönözte az ifjúságvédelemmel foglalkozókat, hogy a jövőben még többször ellenőrizzék a nyilvántartásukban szereplő alkoholista és erkölcstelen életmódot folytató szülők családi viselkedését, a fiatalkorúak magatartását az iskolakörzetekben, közművelődési intézményekben. Az ifjúságvédelmi őrjáratok figyelme kiterjed a szórakozóhelyekre és az iskolából indokolatlanul hiányzókra is. A gyermek- és ifjúságvédelmi munkáról, a teendőkről, a felvilágosító munka eredményeiről tárgyalt a napokban Sopron város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az igazgatási és művelődési osztály, valamint a gyámhatóság és a társszervek a gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet jónak értékelte. M. Gy. A lakosság türelmét kérik Január elsején lép életbe az új gyógyszerrendelet. Amint azt lapunkban már megírtuk, minden gyógyszertárban leltározni kell, ami nem kevés munkát jelent. Az állandó ügyeletet tartó gyógyszertárakban kezdődött meg először a leltározás. Ezért a többi gyógyszertárakban átmenetileg zsúfoltság keletkezett, és a megszokottnál többet kell várni a gyógyszerekre. A Győr-Sopron megyei Gyógyszertári Központ ezért kéri a lakosságot, hogy legyenek türelemmel. — 5