Kisalföld, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-01 / 77. szám

4 - KUMPO­D ­ ........ ........... .............■■■■■■■!■■■ ■ILI Felhívás Gyár művészeihez il Kisfaludy Színház javaslata közérdekű társadalmi munkára A Kisfaludy Színház Művészeti Tanácsának 1977. március 25-én tartott ülésén az alábbi határozat szüle­tett: Győrött a Gőcze Géza u. 2. sz. alatti házban Gyógy­pedagógiai Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon léte­sült. Ebben a társadalomból kiemelt, szellemi fogyaté­kos gyerekek élnek, akiknek érzelmi igénye az átlagos­nál is nagyobb. A színház művészeti tanácsa úgy érzi, hogy az ő igényeik jobb kielégítésére, az intézet s egy­ben otthonuk szebbé tételére, érdemes lenne Győr művé­szeinek összefogniuk. A Kisfaludy Színház művészeti tanácsa felajánlja, hogy művészei és technikai dolgozói közreműködésével segítségére lesz az iskolának a szemléltető anyagok ké­szítésével,­­hangszalagra rögzített mese, vers, dal)­szol­gáltató műhelyeink által hulladékanyagokból készített tárgyakkal. Egyben felhívja a városban található társművészetek képviselőinek figyelmét (zenészek, képzőművészek, stb.) az újonnan létesített intézményre, és kéri őket, hogy erejüknek és lehetőségeiknek megfelelően tegyék meg ők is a maguk felajánlásait és vállalásait. Úgy érezzük, hogy a város művészeinek humánus ál­lásfoglalása és segítsége visszaadhat valamit ezeknek a nehéz sorsú gyermekeknek, elveszett világukból. Bármifajta felajánlással Csonka Istvánt a színház díszlet­- és jelmeztervezőjét kérjük megkeresni. Főiskolák szerződése Megyeszékhelyünknek három felsőfokú oktatási intézmé­nye van. Évekkel ezelőtt a Zeneművészeti Főiskola hall­gatói szinte észrevétlen hoz­tak életet, fiatalságot Győr zenei életében hallottunk a Tanítóképző Főiskola növen­dékeinek programjairól, kez­deményezéseiről. A Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatói is keres­ték helyüket a városban, és Győr lassan, óvatosan befo­gadta az ország legkülönbö­zőbb helyeiről érkezőket. Az egyetemi, főiskolai vá­rosoknak rendszerint sajá­tos hangulatuk van. A pezs­gő diákélet meghatározója az adott település kulturális éle­tének, a közművelődés tar­talmi és formai tényezőinek De a diákoktól a szellemi élet „befogadásánál” többet várunk. Cselekvő részvételt, kezdeményezést, amelynek haszonélvezői az otthont adó város és lakói. Éppen ezért az 1974-es közművelődési párthatározat szellemében született meg az a kulturális együttműködési megállapo-­­dás, amelyet tegnap Győrött, a Tanítóképző Főiskolán az intézmény főigazgatója, Gesz­tesi József és dr. Hegedűs Gyula, a KTMF főigazgatója írt alá. A szerződés rögzíti a két intézmény közötti kapcso­latot. Eredményei — remél­hetőleg —, Győr szellemi és kulturális életében is jelent­kezik majd. Az együttműködési megál­lapodás kiterjed a két főis­kola közötti tudományos di­ákköri tevékenységre, a kul­turális programok cseréjére, közös rendezvényekre, vala­mint módszertani tanács­adásra. Az első, és egyben városi szempontból is jelen­tős eseménye áprilisban lesz, ahol a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága közreműködé­sével közös műsort ad a ta­nítóképző és a műszaki fő­iskola. Hasonló rendezvé­nyek, képző- és fotóművé­szeti kiállítások, valamint ta­lálkozók teremtenek alkal­mat arra, hogy a főiskolások közelebb kerüljenek egymás­­hoz, ugyanakkor a tevékeny­ségük iránt érdeklődő győri­ekhez is. Az együttműködési megál­lapodás távlati terveiben ha­gyományteremtő szándékkal vegyes kórus létrehozását szorgalmazzák, különféle művészeti csoportok közös működtetésével pedig a he­lyi és a néphagyomány ápo­lására vállalkoznak. A szerződés záradékában olvasható: a megállapodást gyakorlati igények szerint bő­vítik, és évente legalább egy alkalommal együtt határoz­nak a jövő feladatairól, ten­nivalóiról. Gesztesi József és dr. Hegedűs Gyula főigazgatók írták alá a két intézmény közötti együttműködési szerződést. A sofőrök és a mikrofon Nemcsak az utast ellenőrzik... Minőségi munkát várnak — Jó reggelt kívánok, kedves utasaim! Remélem, jó han­gulatban ébredtek. Tessék vigyázni, záródnak az ajtók, indu­lunk. .. A végállomás következik, mindenkinek további jó utazást, jó munkát kívánok, viszontlátásra! Az ideális autó­buszsofőr? Igen. Van ilyen Győrött. Néhány közvetlen mon­dat, s az utasnak valahogy jobb kedve kerekedik, talán még azon sem méltatlankodik túlságosan, hogy a zsúfoltságban a lábát tapossák. Megyeszékhelyünkön vala­mennyi helyijáratú autóbusz új, nagy értékű jármű, egy sor olyan felszereléssel, ami a másikakról hiányzott. Például a hangosbemondó. — Kötelező a mikrofon­­ használata — mondja Dubi Lajos, a 19-es Volán üzem­igazgatója. — Természetesen nem követelhetjük meg, hogy minden gépkocsivezetőnk a fenti példa szerint „konferál­jon”. Az indulást, a követke­ző megállót azonban be kell mondani. Mint ahogy hasz­nálni kell a jelzőcsengőt is. Egyik berendezést sem az utasok bosszantására szerel­ték a buszokba ... És a gépkocsivezetők bosz­­szantására sem, bár a sofő­röknek néha más erről a vé­leményük. Gyakran „elfelej­tik” használni a mikrofont, az ajtózárást jelző csengőt. Az­tán, ha az ellenőr szóvá teszi, vagy netán büntetés a dolog vége... Mert az autóbuszokon nem csupán az utasokat ellenőr­zik. Ahogy az üzemigazgató, és Domonkos Gyula helyi for­galmi csoportvezető is mond­ja: fegyelem nélkül nem le­het időben, pontosan, bizton­ságosan szállítani. Az autó­buszsofőröket fegyelemre kö­telezi egyrészt maga az egyen­ruha. Aztán meg az a tény, hogy „közlekedni veszélyes”, és a közlekedés rendjét szi­gorú szabályok írják elő. Az utasok érdekében. De a busz­sofőr érdeke is, hogy pontosan megtartsa az előírásokat. Halálos baleset történt nem­régiben: egy idős asszony a kerekek alá került. A tanúk szerint a gépkocsivezető nem követett el szabálytalanságot. Az indulást csengővel is je­lezte, zárt ajtókkal indult, nem vehette észre a kocsi há­ta mögül előbukkanó, a moz­gó jármű után igyekvő idős asszonyt, aki az esős járdán elcsúszott... S ha a sofőr éppen akkor nem használja a figyelmeztető csengőt? Alig­ha akad valaki, aki akkor nem őt hibáztatja. Az említett történeten kí­vül számtalant lehetne még felsorolni, hogy az utazók mennyire nem veszik komol­­yan a figyelmeztető csengőt — akkor sem, ha az valóban szól. S ha nem szól? A sofőr figyelmeztetést kap, szóban, írásban — s az utóbbit már könnyen észreveheti a pénz­tárcája. — A győri autóbuszvezetők kiemelkedően jó felszerelés­sel, s ugyancsak jó bérezéssel dolgoznak. Ezért joggal vá­runk minőségi munkát. — mondja Dubi Lajos. A „fegyelmezés” nyilván­valóan senkinek sem öröm. De nem is öncélú: ebben az esetben az utasok érdekét szolgálja. Ha egy sofőr netán később ébred — nem először — és késve érkezik szolgálati helyére, valóságos láncreak­ciót válthat ki: kimarad vagy késik valahol egy járat, em­berek késnek el a munkahe­lyükön — s őket is felelős­ségre vonják. Domonkos Gyula más pél­dát is mond: — Hétfőn reggel a 17-es já­raton az egyik kocsi négy perccel korábban indult a m­e­­netidőnél. Emiatt körülbelül ötven utas lemaradt... Az utasok többsége az autóbusz menetrendjéhez igazítja saját idejét. Vajon mondhatjuk-e nekik nyugodt lelkiismer­ettel, hogy induljanak el otthonról korábban? Varga Ede alapszervezeti párttitkár maga is buszsofőr. — Alapvető követelmény a pontosság az induláskor. Mint ahogy az is, hogy járó mio­torral egy percig nem szabad magára hagyni — a végállo­máson levő pihenőnél sem — a gépjárművet. Ha valakinél ilyet tapasztalnak, jogos a felelősségre vonás. Mint esetleg akkor is, ha a város központjában levő vég­állomásról kiindulva, a for­galmi lámpa zöld fényére vár­va — igaz, csak néhány mé­terre a megállótól — a „jó­lelkű” sofőr még felvesz né­hány utast. Balesetveszélyes, ezért tilos. Akkor is, ha a busz után szaladó utas köszö­nettel veszi. Az autóbuszon utazó termé­szetesen vajmi keveset vesz észre abból, hogy a sofőröket is ellenőrzik. A vállalat belső ügye ez elsősorban — már­mint a munkafegyelem meg­követelésének módja. A so­főrök munkafegyelmét viszont naponta sokezer „kívülálló” gáz utas­ is kritikusan figyeli. Ezt bizonyítják a vállalathoz — és szerkesztőségünkbe — érkező levelek, észrevételek. A buszsofőrök dicséretére le­gyen mondva, az utóbbi idő­ben megritkultak a panaszok, a jogosak vagy nem egy eset­ben alaptalanok. Mert azért az utas sem angyal. Az új jegyrendszer beve­zetése után, december elején az ellenőrök százötven blic­celőt büntettek meg. Azóta lényegesen csökkent az in­gyen utazni akarók száma. Ma Győrött az autóbuszon utazók nyolcvan százaléka bérletes. Mióta a sofőrök ad­ják a jegyet, megnőtt a „pén­zes bevétel” is: most nem fordulhat elő, hogy sokan az egyforintos helyett húszfillé­rest dobnak a perselybe, amit a gépkocsivezető nem is tu­dott bizonyítani... A megváltozott viteldíjrend­szer kezdetben nem­­keltett lelkesedést az utazók köré­ben. Most már hozzászoktak, és nem lebecsülendő az sem, hogy valóban gyorsabb lett a közlekedés. (Éppen a több aj­tón felszálló, nyolcvan száza­léknyi bérletes révén.) A mos­tani megoldás, hogy a sofőr adja a jegyet, nem végleges. Készülnek a jegyautomaták valószínűleg már nem kell sokáig várni rájuk. J. F. Poszthumusz hála Veszprémi Bethlen Kata Győrött Németh László egészen ha­láláig szinte házi szerzője volt a Veszprémi Petőfi Színház­nak. A társulat emlékezetes sikersorozata, amely „veszp­rémi példa” néven járta be a szakmai berkeket, elválaszt­hatatlan Németh László mun­kásságától. A színház halála után sem feledkezett meg az íróról. Ezt bizonyítja a Beth­len Kata című darab előadá­sa, amelyet a napokban két alkalommal a győri közönség is láthatott Félix László m. v. rendezésében. Csak a tisztelet hangján szólhatunk a veszprémiek vonzalmáról, kitartó hálá­já­ról. Azt már sokkal kevésbé értjük, hogy annyi győzelmes Németh László-bemutató — A nagy család, a Győzelem, a Mathiász-panzió — után miért esett a választás a Beth­len Katára. egy tervezett tri­lógiának az első részére, amely sajnálatos alkalom volna az író drámáinak színpadképes­­sége körül lappangó viták fel­élesztésére. Az előadás nehezen indul. Fül kell hozzá, hogy az első negyedóra cirkalmas, archai­kus körmondataiból kihámoz­zunk egy feltámadni kész em­beri tragédiát. Bethlen Kata tragédiáját, aki szívének vélt szabadsága szerint, de erre a szabadságra éretlen körülmé­nyek, vallási és szülői terror közepette lázad — végül már majdnem önmagáért a láza­dásért. Behódolva az anyai akaratnak komolytalan há­zasságot köt Hal­er Lászlóval, akinek halála adja vissza méltóságát és erejét a továb­bi küzdelemre, az emanci­pált női személyiség fáradsá­gos építésére. Meg kell mon­dani, Németh László darabja nem egységes a nehézver­etű­­ségben, az archaizmusban. Jeromos Barát — Vajda Ká­roly alakítja — belépésétől a nyelvezet mintha megszaba­dulna XVIII. századi kölön­cétől. Mindenki úgy beszél, mintha nem szerepet monda­na­, hanem az életet mesélné süvegfogó, gyertyatartó, pénzt és büntetést váró természe­tességgel. A drámában nem sok min­den történik. Az a kevés szö­vegbeli cselekmény is kicsor­bul a szófűzés ördögi bravúr­ján. A vallás fenyegető ha­talma például, amelyen a többi között áll vagy bukik Bethlen Kata jövendő sorsa. Pedig olyanok képviselik, mint a tenyerestalpasan rom­lott, élveteg Jeromos barát, és a Góliát termetű Gvárdián, akinek a súlyát Környei Osz­kár adja meg imponáló tekin­téllyel, gyönyörű, zúgó orgá­nummal. Motiválatlanok Bethlen Ka­ta színeváltozásai. Dobos Il­dikó — Bethlen Kata — esett leginkább áldozatul az első részben érzékelhető verbális terrornak. Archaikus körmon­datokat nem mondhat a szí­nész büntetlenül, csakis más fontos színészi eszközök, pél­dául a belső átélés hitelének rovására. A szöveggel való birkózás formálta a Bethlen Katát alakító Dobos Ildikó bánatos, panaszos, felszisz­­szenő nő, lázadó hangját üre­sen csengővé. Joós László Haller László szerepében megtalálta a céltudatos,­­fölé­nyes figura kulcsát, motivá­latlanok azonban az elhide­­gülését jelző kitörések. Az már alighanem a ren­dezés rovására írandó, hogy az előadás adós marad a rosz­­szat sejtető, komor hangulat­tal, amely a darabnak saját­ja. Bethlen Kata panaszos, sírást mímelő hangja némi­képpen hozza ezt a komorsá­got. Göndör Klára az anya szerepében hol hihetetlenül erős, hol hihetetlenül gyen­ge. A kétfajta észlelés egy­másból következik. Sikeres Bakody József kocsisa és Lo­­sonczy Ariel Köleséri Sámu­el né.ia. Jelmeztervező Márk Tivadar m. v. díszlettervező Langmár András m. v. P. M. Rádió­felvétel Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központ hangver­­senytermében a Magyar Rá­dió Éneklő Ifjúság hangver­senyeinek második fordulóján négy középiskola énekkara állt felvételre a mikrofon elé. A Soproni József Attila Gimnázium énekkarát Szeles Endrét­é vezényelte, műso­rukban Palestrina Őszi tücs­kök és Jóreménység című da­rabjai szerepeltek, valamint Dobrai: Népek dalai és Bár­dosi Sztankó: Liszt Ferenc­hez című szerzeményeit éne­kelték. Zongorakísérőjük Bencsik Erzsébet volt. A Zirci Gimnázium Le­ánykara szép műsort állított össze: Karai: Szabadság, száll közénk. Regnart: Nincs von­zóbb boldogság. Safranyikov: Esőcske, Kodály: Gergelt’já­­rás hangzottak el Harnich Anna vezetésével. Az ajkai Bródy Imre Gim­názium és Ipari Szakközépis­kola vegyeskara (vezényelt: Virágh Ottó) Dowland-műve­­ket — Búcsú. Drága lányka, A vándor dala — és Szves­­nyikov Csengettyűjét dalolta. A kapuvári gimnázium Liszt Ferenc énekkarát Hor­váth István dirigálta, zongo­rakísérőjük Bella Gáborné volt. Friderici: Ladilom. Ko­dály: Zöld erdőben. Karai— Rossa: Remény dalai (két né­ger spirituálé). Dobrai— Rossa: Áradj, fénylő sugár című szerzeményét tolmácsol­ták. A legközelebbi felvétel Sopronban április 17-én lesz a Kóruspódium számára. N. A. A Tátrai vonósnégyes hangversenye A filharmónia kamarabér­letének keretében a Tátrai vonósnégyes lépett a hét ele­jén Győrött a Rába Művelő­dési Központban. A neves együttes tagjai Tátrai Vilmos, Várkonyi István, Konrád György és Banda Ede. Elsőként Kodály II. vonós­négyesét hallottuk. Az 1918- ban keletkezett mű Kodály kamarazenéjének egyik szép darabja. A Tátrai vonósné­gyes a finom hangzásokat szépen szólaltatta meg, jól alkalmazva a Kodály hang­szeres zenéjére jellemző re­citáló játékmódot. Mozart g-moll zongorané­gyese következett Varga Csilla közreműködésével. Kü­lönösen a komor hangulatú első és a humoros, pattogó ritmikájú utolsó tétel elő­adása sikerült szépen. A ki­emelt szerepet játszó zongo­ra és a három vonóshangszer egymást szépen kiegészítve, egységesen szólt. Varga Csilla precíz, ízléses játékával méltó társa volt a nagy hírű együt­tesnek. A hangverseny második ré­szében Dvorák F-dúr vonós­négyese hangzott el. A mű, mely Néger vonósnégyes né­ven is ismert, a zeneszerző amerikai tartózkodásának idején készült. Mint Dvorák zenéje általában, ez a mű is nem­ ihletésű, nemcsak a cseh, hanem az amerikai né­ger népzene hatása is érez­hető. A Tátrai vonósnégyes több évtizedes összeszokott­sága erősen érződött a hang­versenyen. A nager rutin, az egymáshoz való alkalmazko­dás magas foka már-már azt eredményezte, hogy néha hiányzott egy kicsivel több szenvedélyesség, érzelmi ki­törés a művészek játékából, amit különösen a Dvorák mű előadása igényelt volna. A hangverseny megérde­melten nagy sikert aratott. A szépszámú közönség nagy örömére ráadásként Mozart és Szaból Ferenc művei kö­zöl is hallhattunk egy-egy lékelt a Tátrai vonósnégyes­től. B. Z. 1977. április 1., péntek

Next