Kisalföld, 1977. április (33. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
4 - KUMPOD ........ ........... .............■■■■■■■!■■■ ■ILI Felhívás Gyár művészeihez il Kisfaludy Színház javaslata közérdekű társadalmi munkára A Kisfaludy Színház Művészeti Tanácsának 1977. március 25-én tartott ülésén az alábbi határozat született: Győrött a Gőcze Géza u. 2. sz. alatti házban Gyógypedagógiai Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon létesült. Ebben a társadalomból kiemelt, szellemi fogyatékos gyerekek élnek, akiknek érzelmi igénye az átlagosnál is nagyobb. A színház művészeti tanácsa úgy érzi, hogy az ő igényeik jobb kielégítésére, az intézet s egyben otthonuk szebbé tételére, érdemes lenne Győr művészeinek összefogniuk. A Kisfaludy Színház művészeti tanácsa felajánlja, hogy művészei és technikai dolgozói közreműködésével segítségére lesz az iskolának a szemléltető anyagok készítésével,hangszalagra rögzített mese, vers, dal)szolgáltató műhelyeink által hulladékanyagokból készített tárgyakkal. Egyben felhívja a városban található társművészetek képviselőinek figyelmét (zenészek, képzőművészek, stb.) az újonnan létesített intézményre, és kéri őket, hogy erejüknek és lehetőségeiknek megfelelően tegyék meg ők is a maguk felajánlásait és vállalásait. Úgy érezzük, hogy a város művészeinek humánus állásfoglalása és segítsége visszaadhat valamit ezeknek a nehéz sorsú gyermekeknek, elveszett világukból. Bármifajta felajánlással Csonka Istvánt a színház díszlet- és jelmeztervezőjét kérjük megkeresni. Főiskolák szerződése Megyeszékhelyünknek három felsőfokú oktatási intézménye van. Évekkel ezelőtt a Zeneművészeti Főiskola hallgatói szinte észrevétlen hoztak életet, fiatalságot Győr zenei életében hallottunk a Tanítóképző Főiskola növendékeinek programjairól, kezdeményezéseiről. A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hallgatói is keresték helyüket a városban, és Győr lassan, óvatosan befogadta az ország legkülönbözőbb helyeiről érkezőket. Az egyetemi, főiskolai városoknak rendszerint sajátos hangulatuk van. A pezsgő diákélet meghatározója az adott település kulturális életének, a közművelődés tartalmi és formai tényezőinek De a diákoktól a szellemi élet „befogadásánál” többet várunk. Cselekvő részvételt, kezdeményezést, amelynek haszonélvezői az otthont adó város és lakói. Éppen ezért az 1974-es közművelődési párthatározat szellemében született meg az a kulturális együttműködési megállapo-dás, amelyet tegnap Győrött, a Tanítóképző Főiskolán az intézmény főigazgatója, Gesztesi József és dr. Hegedűs Gyula, a KTMF főigazgatója írt alá. A szerződés rögzíti a két intézmény közötti kapcsolatot. Eredményei — remélhetőleg —, Győr szellemi és kulturális életében is jelentkezik majd. Az együttműködési megállapodás kiterjed a két főiskola közötti tudományos diákköri tevékenységre, a kulturális programok cseréjére, közös rendezvényekre, valamint módszertani tanácsadásra. Az első, és egyben városi szempontból is jelentős eseménye áprilisban lesz, ahol a Hazafias Népfront városi bizottsága közreműködésével közös műsort ad a tanítóképző és a műszaki főiskola. Hasonló rendezvények, képző- és fotóművészeti kiállítások, valamint találkozók teremtenek alkalmat arra, hogy a főiskolások közelebb kerüljenek egymáshoz, ugyanakkor a tevékenységük iránt érdeklődő győriekhez is. Az együttműködési megállapodás távlati terveiben hagyományteremtő szándékkal vegyes kórus létrehozását szorgalmazzák, különféle művészeti csoportok közös működtetésével pedig a helyi és a néphagyomány ápolására vállalkoznak. A szerződés záradékában olvasható: a megállapodást gyakorlati igények szerint bővítik, és évente legalább egy alkalommal együtt határoznak a jövő feladatairól, tennivalóiról. Gesztesi József és dr. Hegedűs Gyula főigazgatók írták alá a két intézmény közötti együttműködési szerződést. A sofőrök és a mikrofon Nemcsak az utast ellenőrzik... Minőségi munkát várnak — Jó reggelt kívánok, kedves utasaim! Remélem, jó hangulatban ébredtek. Tessék vigyázni, záródnak az ajtók, indulunk. .. A végállomás következik, mindenkinek további jó utazást, jó munkát kívánok, viszontlátásra! Az ideális autóbuszsofőr? Igen. Van ilyen Győrött. Néhány közvetlen mondat, s az utasnak valahogy jobb kedve kerekedik, talán még azon sem méltatlankodik túlságosan, hogy a zsúfoltságban a lábát tapossák. Megyeszékhelyünkön valamennyi helyijáratú autóbusz új, nagy értékű jármű, egy sor olyan felszereléssel, ami a másikakról hiányzott. Például a hangosbemondó. — Kötelező a mikrofon használata — mondja Dubi Lajos, a 19-es Volán üzemigazgatója. — Természetesen nem követelhetjük meg, hogy minden gépkocsivezetőnk a fenti példa szerint „konferáljon”. Az indulást, a következő megállót azonban be kell mondani. Mint ahogy használni kell a jelzőcsengőt is. Egyik berendezést sem az utasok bosszantására szerelték a buszokba ... És a gépkocsivezetők boszszantására sem, bár a sofőröknek néha más erről a véleményük. Gyakran „elfelejtik” használni a mikrofont, az ajtózárást jelző csengőt. Aztán, ha az ellenőr szóvá teszi, vagy netán büntetés a dolog vége... Mert az autóbuszokon nem csupán az utasokat ellenőrzik. Ahogy az üzemigazgató, és Domonkos Gyula helyi forgalmi csoportvezető is mondja: fegyelem nélkül nem lehet időben, pontosan, biztonságosan szállítani. Az autóbuszsofőröket fegyelemre kötelezi egyrészt maga az egyenruha. Aztán meg az a tény, hogy „közlekedni veszélyes”, és a közlekedés rendjét szigorú szabályok írják elő. Az utasok érdekében. De a buszsofőr érdeke is, hogy pontosan megtartsa az előírásokat. Halálos baleset történt nemrégiben: egy idős asszony a kerekek alá került. A tanúk szerint a gépkocsivezető nem követett el szabálytalanságot. Az indulást csengővel is jelezte, zárt ajtókkal indult, nem vehette észre a kocsi háta mögül előbukkanó, a mozgó jármű után igyekvő idős asszonyt, aki az esős járdán elcsúszott... S ha a sofőr éppen akkor nem használja a figyelmeztető csengőt? Aligha akad valaki, aki akkor nem őt hibáztatja. Az említett történeten kívül számtalant lehetne még felsorolni, hogy az utazók mennyire nem veszik komolyan a figyelmeztető csengőt — akkor sem, ha az valóban szól. S ha nem szól? A sofőr figyelmeztetést kap, szóban, írásban — s az utóbbit már könnyen észreveheti a pénztárcája. — A győri autóbuszvezetők kiemelkedően jó felszereléssel, s ugyancsak jó bérezéssel dolgoznak. Ezért joggal várunk minőségi munkát. — mondja Dubi Lajos. A „fegyelmezés” nyilvánvalóan senkinek sem öröm. De nem is öncélú: ebben az esetben az utasok érdekét szolgálja. Ha egy sofőr netán később ébred — nem először — és késve érkezik szolgálati helyére, valóságos láncreakciót válthat ki: kimarad vagy késik valahol egy járat, emberek késnek el a munkahelyükön — s őket is felelősségre vonják. Domonkos Gyula más példát is mond: — Hétfőn reggel a 17-es járaton az egyik kocsi négy perccel korábban indult a menetidőnél. Emiatt körülbelül ötven utas lemaradt... Az utasok többsége az autóbusz menetrendjéhez igazítja saját idejét. Vajon mondhatjuk-e nekik nyugodt lelkiismerettel, hogy induljanak el otthonról korábban? Varga Ede alapszervezeti párttitkár maga is buszsofőr. — Alapvető követelmény a pontosság az induláskor. Mint ahogy az is, hogy járó miotorral egy percig nem szabad magára hagyni — a végállomáson levő pihenőnél sem — a gépjárművet. Ha valakinél ilyet tapasztalnak, jogos a felelősségre vonás. Mint esetleg akkor is, ha a város központjában levő végállomásról kiindulva, a forgalmi lámpa zöld fényére várva — igaz, csak néhány méterre a megállótól — a „jólelkű” sofőr még felvesz néhány utast. Balesetveszélyes, ezért tilos. Akkor is, ha a busz után szaladó utas köszönettel veszi. Az autóbuszon utazó természetesen vajmi keveset vesz észre abból, hogy a sofőröket is ellenőrzik. A vállalat belső ügye ez elsősorban — mármint a munkafegyelem megkövetelésének módja. A sofőrök munkafegyelmét viszont naponta sokezer „kívülálló” gáz utas is kritikusan figyeli. Ezt bizonyítják a vállalathoz — és szerkesztőségünkbe — érkező levelek, észrevételek. A buszsofőrök dicséretére legyen mondva, az utóbbi időben megritkultak a panaszok, a jogosak vagy nem egy esetben alaptalanok. Mert azért az utas sem angyal. Az új jegyrendszer bevezetése után, december elején az ellenőrök százötven bliccelőt büntettek meg. Azóta lényegesen csökkent az ingyen utazni akarók száma. Ma Győrött az autóbuszon utazók nyolcvan százaléka bérletes. Mióta a sofőrök adják a jegyet, megnőtt a „pénzes bevétel” is: most nem fordulhat elő, hogy sokan az egyforintos helyett húszfillérest dobnak a perselybe, amit a gépkocsivezető nem is tudott bizonyítani... A megváltozott viteldíjrendszer kezdetben nemkeltett lelkesedést az utazók körében. Most már hozzászoktak, és nem lebecsülendő az sem, hogy valóban gyorsabb lett a közlekedés. (Éppen a több ajtón felszálló, nyolcvan százaléknyi bérletes révén.) A mostani megoldás, hogy a sofőr adja a jegyet, nem végleges. Készülnek a jegyautomaták valószínűleg már nem kell sokáig várni rájuk. J. F. Poszthumusz hála Veszprémi Bethlen Kata Győrött Németh László egészen haláláig szinte házi szerzője volt a Veszprémi Petőfi Színháznak. A társulat emlékezetes sikersorozata, amely „veszprémi példa” néven járta be a szakmai berkeket, elválaszthatatlan Németh László munkásságától. A színház halála után sem feledkezett meg az íróról. Ezt bizonyítja a Bethlen Kata című darab előadása, amelyet a napokban két alkalommal a győri közönség is láthatott Félix László m. v. rendezésében. Csak a tisztelet hangján szólhatunk a veszprémiek vonzalmáról, kitartó hálájáról. Azt már sokkal kevésbé értjük, hogy annyi győzelmes Németh László-bemutató — A nagy család, a Győzelem, a Mathiász-panzió — után miért esett a választás a Bethlen Katára. egy tervezett trilógiának az első részére, amely sajnálatos alkalom volna az író drámáinak színpadképessége körül lappangó viták felélesztésére. Az előadás nehezen indul. Fül kell hozzá, hogy az első negyedóra cirkalmas, archaikus körmondataiból kihámozzunk egy feltámadni kész emberi tragédiát. Bethlen Kata tragédiáját, aki szívének vélt szabadsága szerint, de erre a szabadságra éretlen körülmények, vallási és szülői terror közepette lázad — végül már majdnem önmagáért a lázadásért. Behódolva az anyai akaratnak komolytalan házasságot köt Haler Lászlóval, akinek halála adja vissza méltóságát és erejét a további küzdelemre, az emancipált női személyiség fáradságos építésére. Meg kell mondani, Németh László darabja nem egységes a nehézveretűségben, az archaizmusban. Jeromos Barát — Vajda Károly alakítja — belépésétől a nyelvezet mintha megszabadulna XVIII. századi kölöncétől. Mindenki úgy beszél, mintha nem szerepet mondana, hanem az életet mesélné süvegfogó, gyertyatartó, pénzt és büntetést váró természetességgel. A drámában nem sok minden történik. Az a kevés szövegbeli cselekmény is kicsorbul a szófűzés ördögi bravúrján. A vallás fenyegető hatalma például, amelyen a többi között áll vagy bukik Bethlen Kata jövendő sorsa. Pedig olyanok képviselik, mint a tenyerestalpasan romlott, élveteg Jeromos barát, és a Góliát termetű Gvárdián, akinek a súlyát Környei Oszkár adja meg imponáló tekintéllyel, gyönyörű, zúgó orgánummal. Motiválatlanok Bethlen Kata színeváltozásai. Dobos Ildikó — Bethlen Kata — esett leginkább áldozatul az első részben érzékelhető verbális terrornak. Archaikus körmondatokat nem mondhat a színész büntetlenül, csakis más fontos színészi eszközök, például a belső átélés hitelének rovására. A szöveggel való birkózás formálta a Bethlen Katát alakító Dobos Ildikó bánatos, panaszos, felsziszszenő nő, lázadó hangját üresen csengővé. Joós László Haller László szerepében megtalálta a céltudatos,fölényes figura kulcsát, motiválatlanok azonban az elhidegülését jelző kitörések. Az már alighanem a rendezés rovására írandó, hogy az előadás adós marad a roszszat sejtető, komor hangulattal, amely a darabnak sajátja. Bethlen Kata panaszos, sírást mímelő hangja némiképpen hozza ezt a komorságot. Göndör Klára az anya szerepében hol hihetetlenül erős, hol hihetetlenül gyenge. A kétfajta észlelés egymásból következik. Sikeres Bakody József kocsisa és Losonczy Ariel Köleséri Sámuel né.ia. Jelmeztervező Márk Tivadar m. v. díszlettervező Langmár András m. v. P. M. Rádiófelvétel Sopronban, a Liszt Ferenc Művelődési Központ hangversenytermében a Magyar Rádió Éneklő Ifjúság hangversenyeinek második fordulóján négy középiskola énekkara állt felvételre a mikrofon elé. A Soproni József Attila Gimnázium énekkarát Szeles Endrété vezényelte, műsorukban Palestrina Őszi tücskök és Jóreménység című darabjai szerepeltek, valamint Dobrai: Népek dalai és Bárdosi Sztankó: Liszt Ferenchez című szerzeményeit énekelték. Zongorakísérőjük Bencsik Erzsébet volt. A Zirci Gimnázium Leánykara szép műsort állított össze: Karai: Szabadság, száll közénk. Regnart: Nincs vonzóbb boldogság. Safranyikov: Esőcske, Kodály: Gergelt’járás hangzottak el Harnich Anna vezetésével. Az ajkai Bródy Imre Gimnázium és Ipari Szakközépiskola vegyeskara (vezényelt: Virágh Ottó) Dowland-műveket — Búcsú. Drága lányka, A vándor dala — és Szvesnyikov Csengettyűjét dalolta. A kapuvári gimnázium Liszt Ferenc énekkarát Horváth István dirigálta, zongorakísérőjük Bella Gáborné volt. Friderici: Ladilom. Kodály: Zöld erdőben. Karai— Rossa: Remény dalai (két néger spirituálé). Dobrai— Rossa: Áradj, fénylő sugár című szerzeményét tolmácsolták. A legközelebbi felvétel Sopronban április 17-én lesz a Kóruspódium számára. N. A. A Tátrai vonósnégyes hangversenye A filharmónia kamarabérletének keretében a Tátrai vonósnégyes lépett a hét elején Győrött a Rába Művelődési Központban. A neves együttes tagjai Tátrai Vilmos, Várkonyi István, Konrád György és Banda Ede. Elsőként Kodály II. vonósnégyesét hallottuk. Az 1918- ban keletkezett mű Kodály kamarazenéjének egyik szép darabja. A Tátrai vonósnégyes a finom hangzásokat szépen szólaltatta meg, jól alkalmazva a Kodály hangszeres zenéjére jellemző recitáló játékmódot. Mozart g-moll zongoranégyese következett Varga Csilla közreműködésével. Különösen a komor hangulatú első és a humoros, pattogó ritmikájú utolsó tétel előadása sikerült szépen. A kiemelt szerepet játszó zongora és a három vonóshangszer egymást szépen kiegészítve, egységesen szólt. Varga Csilla precíz, ízléses játékával méltó társa volt a nagy hírű együttesnek. A hangverseny második részében Dvorák F-dúr vonósnégyese hangzott el. A mű, mely Néger vonósnégyes néven is ismert, a zeneszerző amerikai tartózkodásának idején készült. Mint Dvorák zenéje általában, ez a mű is nem ihletésű, nemcsak a cseh, hanem az amerikai néger népzene hatása is érezhető. A Tátrai vonósnégyes több évtizedes összeszokottsága erősen érződött a hangversenyen. A nager rutin, az egymáshoz való alkalmazkodás magas foka már-már azt eredményezte, hogy néha hiányzott egy kicsivel több szenvedélyesség, érzelmi kitörés a művészek játékából, amit különösen a Dvorák mű előadása igényelt volna. A hangverseny megérdemelten nagy sikert aratott. A szépszámú közönség nagy örömére ráadásként Mozart és Szaból Ferenc művei közöl is hallhattunk egy-egy lékelt a Tátrai vonósnégyestől. B. Z. 1977. április 1., péntek