Kisalföld, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-01 / 153. szám
MŰSZAKPÓTLÉK Érdekeltebbé tenni a dolgozót a több műszak vállalásában, a nagy termelékenységű gépek fokozott kihasználásában. Ez a célja a kormánynak a mai nappal életbe léptetett határozattal, az egységes, felemelt műszakpótlékkal. A több műszakos üzemekben, munkahelyeken — sok szó esik erről — nagy gond a munkaerőhiány. Az új technológiák, a drágán beszerzett gépek kihasználását sok helyütt csökkenti, hogy hiányzik mellőlük a megfelelő számú ember. Különösen a zömmel nőket foglalkoztató textiliparra vonatkozik ez de hasonló a helyzet a kereskedelemben is. A legnagyobb gonddal az élelmiszer-kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban küszködnek. A több műszak mellett itt jelentős a fizikai igénybevétel. Kereskedelmi és vendéglátóipari hálózatunk ugyanis még csak kis mértékben tart ott, hogy az árumozgatást gépesíthesse, elsősorban a szűk terület miatt. A mai naptól — ha a munka neheze nem is változik — a műszakpótlékkal növekszik az anyagi megbecsülése annak a munkának, amelyet a dolgozók az általánostól eltérő, kedvezőtlenebb munka, beosztás és munkakörülmények között végeznek. Mit jelent a műszakpótlék? A délutáni műszakban egységesen 20, az éjszakai műszakban pedig 40 százalék pótlékot kapnak a dolgozók, valamint további 10 százalék pótlék illeti meg azokat, akik folytonos munkarendben dolgoznak. Az ipartól eltérő módon oldják meg a kereskedelemben és a vendéglátóiparban dolgozók műszakpótlékát. Nem a személyi bérek 20, illetve 40 százalékával, hanem órabéremeléssel. A délutáni műszakban dolgozók óránként 2 forint 40 fillért kapnak, az éjszakai munkát végzők pedig óránként 4 forint 80 filléres pótlékot. Sok élelmiszerüzletben nem teljes délutáni, hanem nyújtott műszakkal dolgoznak. A pótlék rájuk is vonatkozik. A kormányhatározat végrehajtása, a felemelt műszakpótlék kifizetése — bár kétharmad részét a központi költségvetésből finaszírozzák — elsősorban a vállalatok gondja. A pótlékkal megemelt bértömeg adómentes, viszont a végrehajtására engedélyezett összeg a vállalati költségvetést terheli, tehát a nyereséget befolyásolja. Ezt a vállalatoknak kell „kigazdálkodniuk”. Mi várható az intézkedéstől? A Richards-ban például elmondották, hogy a műszakpótlék bevezetése egyidőben történik a fizikai dolgozók központi béremelésével. A bérrendezés a bérekben, keresetekben mutatkozó aránytalanságok rendezését szolgálja. Két és félmillió forint az az összeg, amely a felemelt műszakpótlékkal kifizethető lesz már a júliusi bérrel a gyár dolgozóinak, 2,1 millió forint áll rendelkezésre a második félévben a differenciált alapbéremelésre. Mindkét intézkedéstől azt várják, hogy segíteni fog a munkaerőhiányon; jelenleg körülbelül 300 munkásra lenne szükségük. 750 kismama van gyermekgondozási segélyen, közülük — ha vissza is térnek — kis százalék vállalja csak a három műszakot. S amellett, hogy az anyagi elismeréssel vonzóbbá válik a szakma, a jelenleg is dolgozók magatartása, az elvándorlás megakadályozása is cél. A megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál körülbelül 600 dolgozót érint a műszakpótlék, a Győri Áfésznál — a vendéglátóipari és a különböző ipari üzemeikben dolgozókkal együtt — körülbelül 850-en részesülnek műszakpótlékban. Ez azt jelenti, hogy a kereskedelemben körülbelül átlagosan 160, a vendéglátóiparban átlagosan 180 forint körüli összeggel növekszik a havi kereset. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál megtudtuk: minden bolti dolgozót, tehát az eladókat, takarítószemélyzetet, vezetőket egyaránt érinti felemelt műszakpótlék A szükséges anyagiak megteremtése — mint említettük — a vállalatok gondja. A Richards-ban így fogalmaztak : arra kell törekedni, hogy az intézkedések eredményeként növekedjen a munka hatékonysága, emelkedjen a gépek kapacitásának kihasználása, az eddiginél nagyobb súlyt kapjon a minőségi munka javítását szolgáló anyagi ösztönzés. A MOTIM-ban azt vallják, hogy a termelékenység növelésére, a hatékonyság fokozására irányuló ösztönzés azért is fontos, mert a kormányhatározat végrehajtásával a nyereségcsökkenést a vállalatnak jobb munkával kell ellensúlyoznia. Somogyi Márta Határozatok, cselekvési program, kampányterv... — gyakori fogalmak mostanában a közösben. Megtalálták-e a nagy nyári mezőgazdasági kampány idejére a gazdasági feladatokat segítő politikai-mozgalmi munka hatékony módszereit a péri termelőszövetkezetben ? A kérdés már csak azért is indokolt, mert a múlt esztendőben bizony lemaradtak, utolsónak fejezték be az aratást a járásban. A késésért kapott „fejmosás” tanulságul szolgált a politikai és a gazdasági vezetők számára egyaránt. Az idén már május elején hozzákezdtek az aratási közvetlen előkészülethez. Elsőként pártvezetőségi ülésen vették számba a legfontosabb tennivalókat, majd pártcsoportüléseken és taggyűléseken vitatták meg a részleteket. A győri járásban a bérieké a legnagyobb kalászos terület. Az 1700 hektárnyi aratnivalóval most két hét alatt szeretnének végezni A pártvezetőség határozata kimondta: legfontosabb az erő- és munkagépek üzembiztonsága a zavartalan alkatrészellátás és az aratásban részt vevő emberek jó közérzete. A májusi pártvezetőségi ülést követően a műszaki irányítók feladatul kapták, hogy minden héten írásban jelentsék a kombájnok és más munkagépek műszaki felkészültségét, kezelőik jártasságát. Az előrelátás nem volt hiábavaló, mert már az első hert jelentés kézhez vétele után a pártvezetőség javaslatot tett a munkaerő átcsoportosítására. Hétszer vették szemügyre az aratásban közreműködő 12 kombájnt és a kiszolgáló járműveket, mígnem június 16-án megállapíthatták: minden készen áll a sikeres rajthoz és a célba éréshez. A gépek üzembiztonsága mellett átcsoportosították a gépudvart, rendbe hozták a határba vezető közutakat, a termést fogadó raktárakat és megszervezték a szervizszolgálatot. Azon túl, hogy a gépműhelyben a három műszaki vezető felváltva irányítja az aratási ügyeletet, szerelőbrigád gépkocsin járja a határt, hogy a javításokat helyben elvégezze. A múlt évi elmaradás más tanulságot is hozott Amikor a közös gazdaság politikai és gazdasági vezetői elkészítették az ez évi aratási kampánytervet — mely részletesen rögzíti a rajt pillanatától a szalma betakarításáig az egyes munkafolyamatokat, a bérezési formákat stb. — először került meghatározásra, hogy név szerint ki és miért felelős. Ilyeténképpen nemcsak az aratásban részt vevők felelősségérzetét kívánták fokozni, hanem összehangolt, tervszerű munkával a cselekvési egységet is megteremteni. Tavaly, 22 napon át arattak a periek, legtovább a járásban. Ráadásul még öt tarlótűz is keresztezte számításukat. Első ízben arattak az SZK-6-os kombájnokkal, híján voltak a szakismeretnek, ebből adódott, hogy a kipufogódobok kokszosodása okozta tüzek érzékeny anyagi és időveszteséggel jártak. Már kitapasztalták a gépek csínjátbmnját, bejáratták őket, de azért nem árt az elővigyázatosság. A pártvezetőség kezdeményezésére az aratás idején egy traktor négyezer liter vizet tartalmazó tartályával kíséri a kombájnokat. Az üzemanyag-vételezés is a határban történik. Az aratás legfontosabb szereplői — Péren és másutt is — változatlanul a gépeket hozzáértően „megszólaltató” emberek lesznek. A pártvezetőség a velük való törődést elsőrendű politikai munkának tekinti a kampány egésze alatt. Az avatásban részt vevőket — mintegy 60—70 főt — naponta gépkocsi szállítja Pérről, Mezőőrsről és Mindszentpusztáról a földekre. A Győri Árész helyi étterme választékos, kalóriadús, másfél adagos ebédet készít részükre amit az üdítő italokkal együtt járművel szállítanak a helyszínre A szemveszteség nélküli gyors aratásért és betakarításért a gazdaság kommunistái külön is felelősnek érzik magukat. A párttagságnak több mint a fele (az öszszes dolgozóknak 35—38 százaléka) közvetlenül résztvevője az aratásnak. Nincs olyan munkaterület, ahol ne lenne párttag Példamutatásuktól aktivitásukból hozzáértő és lelkesítő ügybuzgalmuktól várják a gazdaság politikai és szakmai vezetői a nagy erőpróba zökkenőmentes végrehajtását. Kívülük természetesen számítanak a komháintínusonk°nt szervezett a legjobb szocialista brigádokból válogatott szakemberek odaadó munkájára is. S ha a gondos felkészülés azt eredményezné, hogy a kitűzött határidő előtt végeznének, másutt is készséggel segítenek. NJH : a periek gondosan felkészültek az aratásra Mit tett a pártszervezet? — Törődés az emberekkel — 1700 hektárnyi kalászos A munkások és az életszínvonal I. Szerényebben, de megalapozottan Életszínvonal. Gyakorta elhangzó szó. Értékmérője igények és lehetőségek ellentmondásának. Jelzése ama társadalmi törekvésnek, hogy ez az ellentmondás egyre kisebb legyen, mígnem a társadalmi fejlődés egy kiteljesedett fázisában végleg megszűnjön, s a szükséglet döntse el a juttatások, a fogyasztás mértékét. E történelmi mércével mérhető idő alatt mindenkor javulnak az életkörülmények, ám az életszínvonal növekedési üteme időnként eltérő mértékű, felgyorsulás (mint például 1913—1975 között) éppúgy jellemző lehet, mint a növekedési ütem átmeneti lelassulása (például az V. ötéves tervidőszak első éveiben). Utóbbit megélénkült közfigyelem kíséri, nem mindig elfogadható szemlélettel párosulva. Gyakorta leszűkítjük a kérdést az árváltozásokra, vagy a béremelésekre, holott az életszínvonal az árak, bérek, jövedelmek és a szociálpolitikai juttatások együttes hatását fejezi ki. Az igényekről szólva egyoldalú szemléletre utal, ha figyelmen kívül hagyjuk a társadalom tényleges lehetőségeit és még egy fontos kérdést. Azt, hogy nem mások, elsősorban mi magunk vagyunk legfőbb okozói a fejlődés gyorsulásának és átmeneti lelassulásának is. Vállalati tervezés Nem titok, s nem is lenne helyes, ha keveset beszélnénk róla: a gazdasági feltételek kedvezőtlen alakulása miatt egyelőre a tervezettnél és a korábbi évekéinél mérsékeltebb ütemű életszínvonal-növelésre van lehetőségünk. Az V. ötéves tervidőszakban a reáljövedelem 18—20 százalékkal növelhető, s az öt év átlagához viszonyítva az első években kell megvalósítani a kisebb mértékű jövedelemnövelést. Ebből a tényből kiindulva készített átfogó elemzést a Szakszervezetek Győr- Sopron megyei Tanácsának közgazdasági osztálya arról, hogyan alakultak a munkások körében a XI. pártkongresszus életszínvonal-politikai célkitűzései, a jövedelmek, hogyan hatottak a szocialista munkaerkölcs fejlődésére az anyagi és erkölcsi ösztönzők, s a jövedelmek differenciálódása milyen hatást gyakorol a társadalmi magatartásra. Az elemzést június 23-án tárgyalta meg és fogadta el az SZMT elnöksége. Az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága a középtávú gazdaságpolitikai irányelvekben követelményként jelölte meg, hogy a vállalatok dolgozzák ki öt évre szóló bérpolitikai tervüket. E tervek általában megfelelnek a központi elhatározásoknak, tartalmazzák a munka szerinti elosztás érvényesítését, s a bérszínvonal évi 4-6 százalékos emelését határozzák meg. A végrehajtás első évében, 1976-ban szerzett tapasztalatok általában kedvezőek. Igaz, a béremelés mértéke jóval szerényebb az előző évinél, ennek nem kis része azonban abból ered, hogy 1975-ben a tervezettnél is jóval nagyobb arányú bérfejlesztésre nyílt lehetőség a munka és a munkás Kedvező tény — összhangban van a párt politikájával —, hogy a munkások bére az átlagosnál nagyobb mértékben növekedett. Az iparban 6,1 százalékos a növekedés. Eredményeként a megyében dolgozó ipari munkások átlagjövedelme az 1975. évi 2895 forinttal szemben tavaly elérte a 3030 forintot. Összehasonlításul érdemes megemlíteni, hogy Borsodban (amely kohászati és nehézipari központ) 3227, Komárom megyében (ahol sok bányász dolgozik) 3559, Fejér megyében pedig 3186 forint a munkások múlt évi átlagkeresete. Az átgondoltabb vállalati bérpolitika és az országos szakmai bértáblázat révén javultak a kereseti arányok, növekedtek a különbségek a szakmunkások, a betanítottak és a segédmunkások között. A segédmunkásokhoz viszonyítva a betanítottak 18,1 százalékkal, a szakmunkáson pedig 46,7 százalékkal kerestek többet 1976 szeptemberében. A Győr-Sopron megyei székhellyel működő ipari üzemekben végzett felmérés szerint kis mértékben javult a fizikai munkát végző férfiak és nők közötti keresetarány. A munkásnőik a férfiak átlagkeresetének 73,2 százalékát érték el. Külön figyelmet érdemel, hogy a szakmunkásnők a férfiak átlagkeresetének 73,5 százalékát érték el 1976 őszéig. A pártkongresszus határozatának megfelelően az arányok javítását továbbra is a megoldandó feladatok közé kell sorolni. a juttatások mértéke Jelenleg minden munkából származó ezer forint jövedelem után 400 forint társadalmi juttatásban részesülnek a dolgozók. A vállalatoktól származó szociálpolitikai juttatások összege dolgozónként általában 200—250 forinttal növekedett a múlt évben. Ennek egy részét a húsáremelést követő étkezési hozzájárulás-növelés alkotja. (Az üzemi étkeztetés támogatására fordítják a jóléti alapok 35—50 százalékát.) A megyében foglalkoztatott ipari dolgozók lakásépítésének támogatására a korábbinál másfél millió forinttal költöttek többet a vállalatok, s a támogatás mértéke immár megközelítette a 44 millió forintot. A bérek, árak, juttatások együttes hatása szerény mértékű életszínvonal-növekedést jelent. Az egy főre jutó reáljövedelem egy, az egy keresőre jutó reálbér pedig fél százalékkal haladta meg országosan az előző évit. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy tavaly az árszínvonal — a zöldség- és gyümölcsféleségek árának nagy mértékű növekedése miatt — meghaladta a tervezettet: 4,5 százalék helyett a tényleges növekedés 5 százalékos volt. (Folytatjuk) Magyar Tibor 1977. július 1., péntek mmmmMUMMtmmm mamwmmmmmmm Abdál jó példa Neret nagy ügy, mondhatná akárki. Nem világrengető dolog. Valóban. Egy kerítésről van szó. Miért okoz örömet hatvannégy méter hosszú, utcafronton levő zöld vaskerítés? Mire emlékeztet? Számtalan kérdés vetődik fel, és mindegyik válaszban ott szerepel az ember. Emberek, akik társadalmi munkát vállalnak Ma már senki sem kérdőjelezei meg ezeknek a munkáknak a hasznosságát, emberépítő-alakító szerepét. Az események családias ünnepekké alakulnak. Egy ilyen ünnepen vehettem részt a minap Abdán, az óvodában. A MEZŐGÉP abdai üzemegységében kétszázhetvenketten dolgoznak, közülük száztizenheten abdalik. Az üzemegységben tizennégy szocialista brigád van, akik három esztendeig segítenek az óvodának. Felszereléseket pótoltak rendezték az udvart, narkosították, különféle javításokat végeztek, állandó karbantartást vállaltak, védőrácsokat, polcokat, játékokat készítettek, és legutóbb a kerítést A végzett munka értéke közel százezer* ez addigi összesen pedig 148 910 forint Nádasi Gyula párttitkár így fogalmaz: a gyerekekén teszik. Dolgozóik fiai, lányai mellett a többiekért is. Az üzem profilja olyan, hogy sok hulladékanyag kerül ki, ezt használják fel a munkánál. A hulladékot a fiatalok — ötvennyolcan vannak — gyűjtik össze. De segítenek az asszonyok is, festések után a takarításban, az ablakpucolásban. A Zója és a Kállai brigád nemrég bált rendezett, a bevételből játékokat vásároltak a nyolcvanhárom gyereknek. Támogatják még az általános iskolát, a börcsi és az öttevényi óvodát. A brigádoknak a második félévre még van hatszáz munkaóra felajánlásuk, a tervek is készen: az általános iskolában a sportpálya építésénél vesznek részt. Igen, így is lehet! A termelés, a határidős feladatok mellett. Igaz a mondás, az önként vállalt közösségi feladat és a vele szemben érzett felelősség hatalmas tartalékokat képes megmozgatni. Örömmel írjuk le, mint a MEZŐGÉP abdai üzemegységében. Kővári Józsefné vezető óvónő színes ajándékalbumot mutat, nézegetem a gyerekrajzokat. Molnár Évi, Fekete Zoli és a többiek munkáit: kerítésről, játékokról. Az album elején fölírás: „Köszönjük!” J. J. A Győri Cipészipari Szövetkezet bőrdíszmű részlegében negyedévenként változó fazonú női táskákat készítenek a Centrum áruházak számára. A részlegben egyébként évente 29 ezer sporttáskát is készítenek, amelyeket a TRIAL értékesít. A bőrdíszmű részleg tavaly 11,6 milliós termelési értéket állított elő, az idei terv pontosan kétmillió forinttal több. Az é év eddig eltelt időszakában az emelt tervet időarányosan teljesítették a részleg dolgozói. — HIXMPOID—3