Kisalföld, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

1977. szeptember 1., csütörtök ! Kereskedelem és pszichológia — Mi fogy szemmagasságban? — Kísérletek Győrött Döbbent csendben, csodál­kozó arcok előtt pergett a film. Ólommadár mozgású, unott arcú eladókat muta­tott, akik időnként fintoro­kat vágva szolgálták ki a kedves vevőt. A meglepetés első néma percei után itt is — ott is felhangzott a kun­cogás, majd a megjegyzés: — Nem létezik, ez nem én vagyok! Pár évvel ezelőtt dr. Király József pszichológus a Belke­reskedelmi Minisztérium ku­tatóintézetének felkérésére kísérletet végzett a különböző nagyáruházakban. Az említett eset a Luxus áruházban tör­tént, a házi vetítésen. Ugyan­is napokon keresztül rejtett kamerával figyelték a külön­böző osztályokon dolgozó el­adók viselkedését, azt, ho­gyan foglalkoznak a vevők­kel. Aztán a film elkészülté­vel megtörtént a nagyon ta­nulságos vetítés, ahol ele­mezték a látottakat, valamint a kereskedők viselkedésének lélektani hatását a vevőre. Ez a rejtett kamerás kísér­let már abba a körbe tarto­zott, amelyet hazánkban is egyre inkább szélesítenek. Nevezetesen a kereskedelem és a pszichológia összefüggé­seinek kutatása, a tapaszta­latok hasznosítása. Világszerte kutatják a vá­sárlók, a vásárlások lélekta­nát, azzal a célzattal, hogy új fogások, ötletek segítsé­gével hozzák egyre veszélye­sebb helyzetbe a vevők pénz­tárcáját. Kiváló terület mind a tanulmányozásra, mind pe­dig a „veszélyhelyzetek” meg­teremtésére az ABC-, illetve a szupermarkethálózat. Egy frankfurti piackutató inté­zet vizsgálata igazolta, hogy a szupermarketekba belépő vevők csaknem­­50 százaléka több, mint kétszer annyit keet,­­mint amennyit eredeti­leg tervezett. Ez a megálla­pítás egyaránt, érvényes a nőkre és a férfiakra. A vizs­gálat igazát szinte vala­mennyien tanúsíthatjuk mi is, Magyarországon. Az ön­­kiszolgáló üzletekben nagyon sokszor kerül olyan áru is a kosarunkba, amelyet — mielőtt beléptünk volna — egyáltalán nem terveztünk megvásárolni. De ott volt a polcon, a gondolán, meglát­tuk, és már nyúlt is érte a kezünk. A lélektan, a szokások ta­nulmányozása és ügyes al­kalmazása komoly forgalom­növekedést eredményez. Bár nálunk még meglehetősen gyerekcipőben jár a pszi­chológia alkalmazása a ke­reskedelemben, a vevőára­moltatástól­­ kezdve a pénz­tárak körüli „veszélyövezet” kialakításáig már találko­zunk lélektanon alapuló kez­deményezésekkel. Ezekben a napokban kezdett egy kísér­letet az adyvárosi Verseny áruház. Átmenetileg felszá­molta a játékgondolát, s a polcokat üdítő italokkal töl­tötte fel. A szakemberek ki­számították, hogy egy­es ugyanazon áruféleségből szemmagasságban százszor, derékmagasságban hetven­szer, térdmagasságban csak harmincszor annyi áru kel el. (Ez természetesen nem érvé­nyes a kenyérre, vajra, tejre és egyéb alapvető fogyasztá­si cikkre, hiszen ebből ak­kor vesz a vásárló, ha ott­hon elfogy a készlete. Viszont ezeknek is adott a funkció­juk, úgy helyezik el őket a nagy alapterületű áruházak­ban, hogy végig kelljen sé­tálni érte az egész eladóteret.) Szóval széles üdítőital-vá­lasztékot alakítottak ki a Versenyben, úgy, hogy szem­­magasságba tették a legke­vésbé kelendő üdítő italokat, s le, csaknem lábhoz a leg­népszerűbbeket. Bár csak pár nap telt el a kezdeményezés óta, a hatás máris érezhető: szépen fogy az Oázis a szemmagasságban. A pénztárak körüli „ve­szélyövezet” — a pszicholó­gusok aranyövezetnek hív­ják — polcos folyosó a kasz­­szához. Most, az iskolaév kezdetén tanszereket tartal­maz, hamarosan azonban újabb kísérlet színhelye lesz. Ugyanis a sorban várakoz­va, türelmetlenül vagy unat­kozva, esetleg kisgyermek­kel a vevő hajlamos a „köny­­nyelműségre”, ha ráadásul az orra előtt van, szinte tálcán kínálják. A DPA—Brief című nyu­gatnémet kereskedelmi lap írja, hogy a tudományos vizsgálatok tanúsága szerint az emberek 80 százaléka jobbra ,,húz”, a be­járati ajtók balra nyílnak, így a vevő ön­kéntelenül is jobbra tart. Ezt az elvet követve minden egyes polc jobb oldalán a drágább, vagy a gyorsabban romló anyagokat helyezik el az áruházakban. Ugyanakkor a pszichológusok, azt is meg­állapították, hogy a szerve­zett rendetlenség, az áruhal­mok, a turkálók mindig nagy érdeklődést keltenek, mivel ott a vevők rendkívüli ár­engedményt sejtenek. A filctollal egyszerűen felírt árakat a legtöbb vevő érté­kesebbnek tartja, mint a szép, nyomtatott betűs ár­táblát, mivel itt is árenged­ményre gondolnak. Hosszú sora van a különböző pszi­chológiai tapasztalatoknak, amelyek már a gyakorlatban is vizsgáztak. Mint már hírül adtuk, tel­jes berendezéscserére készül a győri Centrum áruház. Az eladótér szervezése, a vevő­áramoltatás már itt is a lé­lektan figyelembevételével történik. Például a jobbra „húzó” vásárlók első „csap­dája” lesz a bejárattól balra kialakított meglepetéssarok. Olyan a vevőioogó rendszerrel, hogy nem lehet kikerülni. Az emeletet úgy állványozzák körül, hogy jó rálátás legyen a különböző osztályokra, ugyanakkor az állványok vá­lasztéka a szemet is megfog­ja. Aprócikkes, divatárus tur­kálókat állítanak fel az osz­tályokon, ezek a turkálók részben a pénztárak körül­ helyezkednek majd el. Több apró lélektani fogás készül a Centrumban, szeptember má­sodik felében vizsgáznak itt is a vevők, mint kísérleti alanyok. Somogyi Márta A mezőgazdaság iparosodá­sa legkorábban a növényter­mesztésben volt észlelhető. Jelenleg az állattenyésztés valamennyi ágazatában — a szarvasmarha-, a sertés- a baromfitenyésztésben stb. — lépten-nyomon fellelhető az iparszerűvé válás, az iparo­sodás. E folyamat szükségsze­rű. Napjainkban negyvenez­ren dolgoznak az állatte­nyésztési ágazatban az ország területén. A dolgozók száma azonban egyre kevesebb lesz. Megoldás csak úgy kínálko­zik, ha az ember fizikai mun­káját helyettesítik gépi mun­kával. Nélkülözhetetlen az állattartó telepek szakosodá­sa, olyan elrendezése, amely­nek következtében a telepek teljesítőképessége sokszorosa lesz a korábbinak. Ez nagy­teljesítményű gépek nélkül megoldhatatlan. A mezőgazdasági nagyüze­mek állattenyésztő telepeinek szakosodási folyamata gyors. Az országban négyszáz sza­kosított tehenészet üzemel, 1997 telepen van gépi fejés. 1967. óta épültek szakosított sertéstelepek, baromfitele­pek pedig még korábban. Megyénkben nyolc téeszben és két állami gazdaságban ta­lálható szakosított szarvas­marhatelep, ugyancsak nyolc szövetkezetben üzemel sza­kosított sertéstelep. Három állami gazdaság szintén sza­kosított sertéstelepet üzemel­tet. Huszonnégy téesz, egy szakszövetkezet, egy Tóval és két állami gazdaság foglalko­zik nagyüzemi baromfi te­nyésztéssel. A szakosított ba­romfitelepek kialakítása, il­letve korszerűsítése azonban megyénkben a jövő feladata. A szakosított telepek jelen­leg a legkorszerűbb technoló­gia szerint dolgoznak. A te­lepeken a munka hatékony­ságát­ még számos körülmény hátráltatja. Ezért teljesítőké­pességük sokhelyütt nem éri el a maximumot. Érdemes szemügyre venni, hogy me­lyek a hátráltató tényezők, érdemes számba venni, hogy melyek a hatékony munka, megalapozásának lehetősé­gei. A hátráltató körülmények közt tartják számon, hogy a szakosított telepeknek nem eléggé komplexek és automa­tizáltak a gépi berendezései Szükség lenne nagy légterű, kétszáz férőhelyes tehénis­­tállók építésére. Megyénkben például a nyolc szövetkezeti szakosított telep átlagosan négyszáz férőhelyes. A legki­sebben háromszáz, a legna­­gyobban 596 állat fér el. Szá­mos gépi fejőberendezést használnak a szakosított te­henészeti telepeken. Alapve­tő igény, hogy előbb-utóbb automata fejőgépekkel dol­gozhassanak a szakosított te­lepeken, a legfontosabb azon­ban az állatok takarmányo­zásának, továbbá a trágyaki­hordásnak a biztonságos gé­pesítése. Miközben ezek a törekvé­sek a gyakorlatban elég sok­féle változatban bár, de meg­valósulnak, az tapasztalható, hogy a szarvasmarha bioló­giai igénye és teljesítőképes­sége közt gyakorta megszű­nik az összhang. Pedig a nagyüzemi telepeken a gépe­sítést, az automatizálást ab­ban a reményben is végzik, hogy ezáltal az állat teljesít­ménye — tehéntartásnál a tejhozam­­ növekedni fog. Az­ összhang megszűnésének bizonyára az az alapvető oka, hogy az­ állatok viselkedési formái korántsem változnak olyan rohamosan, mint az ál­lat környezete egy-egy sza­kosított telepen. Tudományos konferenciák gyakori témája, hogy az állatoknak elegendő területre van szükségük ah­hoz, hogy zavartalanul élje­nek, a kétszeri etetés helyett igénylik a napi négyszeri táp­lálkozást, a zavartalan ivást és a még zavartalanabb tej­­leadást. Ezek után jogos a kérdés, hogy miért nem olyan kör­nyezetet teremtenek az álla­tok számára, amely megfelel biológiai igényüknek és ma­ximális teljesítményre ösztön­zi őket. A válasz abban ke­resendő, hogy szinte vala­mennyi gazdaság egymástól eltérő körülmények közt fo­gott hozzá a szakosított tele­pek építéséhez. Sokhelyütt a pénz nem volt elegendő ah­hoz, hogy a szakosított tele­pek minden gépi berendezé­sét megvegyék, más helyütt a gépi kínálat nem volt meg­felelő. Ezért a szakosított te­lepeket szüntelenül korszerű­síteni kellett, legtöbbször kényszerű részja­vításokkal. Eredmény pedig teljes biz­tonsággal csak akkor várha­tó, ha a korszerűsítés a ter­melési folyamat egészére ki­terjed. A szakosított telepek iparszerű termelésének ugyan­is a termelési folyamatok összehangolt működtetése a feltétele. Az öszehangolt működte­tésre mindenütt megvan a le­hetőség. Szükséges azonban a telepeken dolgozók mun­kájának a korábbinál jobb szervezése, a telepeken dol­gozók szakmai képzése, s az állattenyésztők szélesebb kö­rű társadalmi megbecsülése. (Folytatjuk) Varga Lajos IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁG­­ Egyre kevesebb a fizikai munkás Gyarapodó város (Folytatás az 1. oldalról.) Két helyzeten, annál is in­kább, mert megszűnt Sop­ron idényjellege. A vendég­látás — az elmúlt évek ta­pasztalatai szerint — május­tól október végéig állandó­nak mondható. Javul a város fogadóké­pessége, ha a Hungarhotels turistaszállója valóban meg­épül, aztán nívósabb lesz a vendéglátás, amint megvaló­sul a Lokomotív szálló 1980- ra előirányzott jelentős bő­vítése. Ismertek a város ivóvíz­­gondjai, amelyet a regioná­lis vízmű megépítése majd megold. A fedett uszoda el­készültével jelentősen javul­nak a­­ fürdési lehetőségek, de ennél még ígéretesebbek, idegenforgalmi szempontból, a Fertő tóhoz kapcsolódó ter­vei­. Ám az utóbbi helyen, de a Tómalmon is, máig ma a napi feladatok szintjén je­lentkezik a víz minőségének — költséges­ berendezéseket igénylő — óvása. Kétségtelen, hogy a szép számmal jelentkező nagy fel­adatokat önerejéből nem tudja megoldani a város. Mindazon reális terveinek megvalósításához, amelyek országos, illetve kiemelt gyógy- és üdülőhelyi szerep­körének teljesebb betöltésé­hez segíthetik, koncentrált központi támogatásra van szüksége. Nagyságrendjét meghaladó mértékű hozzájá­rulása a közművelődéshez­­ legalább ezt indokolja. Van­nak azonban olyan teendők is, amelyek a város közvetlen funkciójából következnek, amelyek körültekintőbb ellá­tása már ma sokat javíthat a fogadóképességen és a vá­rosképen. Mindenekelőtt a nagyobb tisztaság, a takarékosabb vízgazdálkodás, az élővizek és a talaj következetesebb — szankciókat is feltételező — védelme, a műemlékek és műtárgyak nagyobb megbe­csülése, az idegenforgalom ritmusának jobb szervezése, az ünnepi rendezvények hosz­­szabb időre való széthúzása, a közműépítéssel-,javítással kapcsolatos ismétlődő útfel­bontások kerülése, a város útburkolatának gondosabb karbantartása, az üdülőhelyi díjak körültekintőbb begyűj­tése, felhasználása stb. Határozati javaslatában a fentiekre irányította elsősor­ban a figyelmet a városi ta­nács ülése. Farkas Imre Fél évet nyertek készült a szocialista brigádok összefogásával Jelentősen javult Csorna és környékének energiaellátása Mindenféle ünnepi külsőség nélkül tegnap délelőtt üzem­behelyeztek Csornán egy transzformátorállomást. A csaknem hatmilliós költség­gel készült ÉDÁSZ-létesít­­mény önmagában nem érde­melne jelentős méltatást, de ez a csornai most több okból rászolgált. öt évvel ezelőtt kezdődött meg a mezőgazdaság intenzív fejlesztésének egyik, különö­sen energiaigényes területe, a szárítóprogram. Csornán, és környékén is mind sürgetőb­ben jelentkeztek villamos­­energiáért a mezőgazdasági szövetkezetek, s bizony ha­mar „elfogyott” a rendelke­zésre álló hálózati kapacitás. Csak egy jellemző arány az igényekre: ezt megelőzően 10—15 év alatt kétszereződött meg a villamosenergia-fo­­gyasztás. 1972. és 1976. között viszont éppen hatszorosára nö­vekedett ebben a térségben. Bár az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat ötö­dik ötéves tervében csak 1979- ■es üzembehelyezéssel szere­pelt egy Csornán létesítendő transzformátorállomás építé­se, a hálózati kapacitás teljes telítődése miatt a vállalatnál módosították az eredeti el­képzelést, hiszen már számos termelőszövetkezet és ipari fogyasztó többletigényét visz­­sza kellett utasítani az elmúlt években. A nem kis feladat végre­hajtására, vagyis a beruházás előkészítésére, a tervezésre és a kivitelezésre nyolc hónapot állapítottak meg a vállalat ve­zetői. Hogy mit jelent ez a nyolc hónap, azt az üzembe­helyezésen résztvevő szakem­berek elmondták: „normális” körülmények között, a külső szakvállalatok számára adott megbízatással leghamarabb jó év, másfél év kell egy ilyen, 35/20 kilovoltos transz­formátorállomás megépítésé­hez ... S ekkor jelentkezett a szo­cialista brigádmozgalom. Szin­te „kapóra”­­jött a csepeli fel­hívás, és a 60. évforduló: a győri központ beruházási fő­osztályán dolgozó „Lenin” szocialista brigád együttmű­ködési szerződést­ ajánlott fel mindazon kis közösségeknek, amelyeknek feladat jutott az állomás létesítésében. Össze­sen 13 szocialista kollektíva írta alá a munkaköri köte­lességeknél jóval többet ígérő szerződést. " Nincs módunk felsorolni va­lamennyi brigád valamennyi érdemét, csupán ízelítőül né­hányat. A kapuvári üzem­­igazgatóság fenntartási cso­portjának Hanság brigádja végezte az építés-szerelést; az ugyancsak központi műszaki fejlesztési főosztály Marx Ká­roly brigádja tervezési és anyagbeszerzési munkákat végzett; a laboratórium Vil­lám brigádja a szekunder ol­dal műszerezését vállalta; az üzemviteli főosztály Egyetér­tés brigádja egyebek között az üzembehelyezést irányítot­ta­; az Auróra és a Bláthy Ottó brigád is jelentős részt vállalt a transzformátorépí­tésből. A Magyar Villamos Művek Tröszt Verebély szo­cialista brigádja soron kívül szerezte meg a szükséges al­katrészeket, de sokat tett —­ akárcsak az eddig felsoroltak — munkaköri kötelességén túl a Lenin, a Zipernob­szky, a Kandó Kálmán, a Petőfi Sán­dor (mindegyik Kapuvárról) és a csornai kirendeltség Energia szocialista brigádja. Ám a szocialista szerződés túlnőtt a vállalati kereteken is, mert nem kis erőfeszítés árán, de szép és pontos mun­kával felépítette a szükséges épületeket és rendezte a te­rületet a csornai Lakáskar­bantartó és Útépítő Költség­­vetési Üzem Kandó Kálmán szocialista brigádja. Az egész, különleges — és saját — vállalkozást végig a kezdeményezők, a központ Lenin brigádja tartotta kéz­ben, s ennek is köszönhető, hogy a transzformátorállomás tegnap határidőre elkészült, s a hozzáépített hálózaton megindult, az áram. Ezáltal lehetővé vált Csornán a helyi téesz, a MOFÉM-gyáregység többletenergia igényének ki­elégítése és ezen kívül ki­lenc­ járási, mezőgazdasági egység kiszolgálása. Az is előnye az új állomásnak, hogy a terület lakossági fo­gyasztóinak az eddiginél ma­gasabb szintű, feszültséginga­dozástól mentes lesz az ellá­tása. Cs. A. KIXAIPOID—3

Next