Kisalföld, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
Egy termelési ágazat alapozása A MAGYARTARKÁTÓL AZ F-1ESEG Esemény a beledi téeszben, hogy az első F1-es úsző nemrég ellett. Természetesen nem csupán a borjú világrajöttére irányul a figyelem. Ilyen és hasonló pillanatoknak a beledi téesznek nem egy tagja volt már tanúja. Ez az esemény azonban jelképszerű a beledi téeszben. Azt jelzi, hogy a közös gazdaság történetében, még inkább a negyedik termelési ágazatéban lezárult egy fontos szakasz. Erre érdemes odafigyelni. Horváth Béla, a termelési ágazat vezetője (a tehenészet, a hízómarha-tenyésztés, borjúnevelés gazdája) egyetért ezzel. 1970. január 1. óta dolgozik a szövetkezetben. Azóta tanúja is, részese is volt az ágazat küszködésének, küzdelmeinek. Remélhető, hogy részese lesz az eredményeknek is. A bizakodásra minden ok megvan. — A háromnegyedévi értékelésnél tartunk — szól az ágazatvezető. Az öt termelési ágazat közül kettőben már túl vannak a negyedévi megbeszélésen. A miénkre októberben kerül sor. Annyit már most is elmondhatok, hogy hatszáz tehenünk hozama átlagosan 200 literrel növekedett a tavaly év végi eredményhez képest. Az utolsó mondatnál szünetet tart a fiatal ágazatvezető. El-elkalandozunk gondolatainkkal, később ismét a 600 tehén tejhozamára terelődik a szó. Horváth Béla felhőtlen kedvvel mondja: — A kétszáz liter növekedést és a mostani 2700 liter körüli tejátlagot természetesen nem becsüljük túl. Abszolút értékét tekintve, nevetséges volna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 1974-ben csak 1400 liter volt a tehenenkénti átlag, akkor érthető az örömünk. — Maradjunk a 200 liter „közelében” — javaslom az ágazatvezetőnek. — Hogyan sikerült három, év alatt az 1300 literes növekedést elérni? — Az idei 200 literes növekedés elsősorban azzal magyarázható, hogy egész nyáron bőségesen volt legelő az állatainknak. Az idén tavasz óta mindig legeltettük a teheneket, csupán az időjárástól függ, hogy ősszel meddig lesznek kint a legelőn. A hatszáz tehenünknek a szakosított telep közvetlen közelében 115 hektár a legelőterülete. 1973-ban telepítettük, azelőtt ez a terület szántó volt. Ami a három év alatti növekedést illeti, az sokkal bonyolultabb folyamat. Ez idő alatt kezdtük meg a legelő intenzív öntözését. Jelenleg egy MA—D— 350-es villanymeghajtású és egy Diesel-meghajtású öntözővel öntözünk. A Répcéből átmentő szivattyúval kapjuk a vizet. Árkokon keresztül jut el a legelőig. A legeltetés szakaszonként történik, utána tisztító kaszálás következik, majd műtrágyát és vizet kap a legelő. — Az 1000 liternél több tej csak a legeltetésnek köszönhető? Három év alatt nem lett jobb a tehénfajta? — Jobb is lett, meg nem is. 1974 óta ugyanis a telepen száj- és körömfájás volt, és persze rengeteg küszködés, amíg kimásztunk belőle. Száz jól tejelő magyar tarkát kellett kényszervágásra ítélnünk. De magyartarka lett helyettük. A fajta tehát nem változott, csupán az egyedek. — És a magyartarka— Holstein—Friez keresztezés mikor kezdődött? — 1974-ben kezdtünk hozzá, saját keresztezésű F1-esünk jelenleg 360 van. Azok közül csak most kezdenek elleni az üszők. Az eddigi tejnövekedés tehát a magyartarka „érdeme”. A további növekedés azonban az F1-esek tejleadásától nagyban remélhető. A bő hozamú magyartarkákat természetesen később is megtartjuk. — Állandósítani tudják majd a magas tejhozamokat? — Tőlünk függ. Folytatjuk a takarmányok beltartalmi értékének vizsgálatát. A gondozóink megértik, hogy itt milliókról van szó. A prémiumfeltételeink is olyanok, hogy minőségi munkát kérünk tőlük. A kifejt tej menynyiségétől és a tej zsírtartalmától függ a prémium mértéke. Ahogy mondani szokták Horváth Béla az ágazat, gazdálkodását „könyv nélkül” tudja. Azt az elképzelésemet, hogy most már gondja alig van, rögvest eloszlatja, amikor így szól: — Munka közben mindig akad gond. No, és az új fajtával együtt új kérdésre is válaszolni kell. Mi lesz például az F1-es bikákkal? Az állat húsának mennyiségi mutatói jók, a minőségek azonban nem olyanok, mint a magvártarkáé. — Nem veszik meg az árut? — De megveszik. A kérdés csak az, hogy milyen áron. Ez azonban a beledi negyedik termelési ágazat történetének már újabb szakaszába tartozik. Az első szakasz lezárult. Sikeresen. V. L. Mintamunkásoktól A győri Gardenia Csipkefüggönygyár pályázatot hirdetett dolgozóinak: tervezzenek függönymintát. A felhívásra negyven mintát készítettek a gyár dolgozói, s az értékelés szerint ezek felét lehet hasznosítani. Az öt legjobb ötletet már megvalósította a vállalat, gépre kerültek az új tervek, ezer méter számra készülnek belőlük az új, lakásdíszítő termékek. Mi ebben az új? — kérdezhetik. Csakugyan. Az újítások kidolgozásának, megvalósításának a Gardéniában is megvolt a jól bejáratott útja. Csakhogy újítás-e új függönymintát tervezni? De még ha az is, mikor jutott volna eszébe ezen töprengeni a függönyszövő nőnek? Az üzemben megvannak erre a tanult, a tervezésre képzett szakemberek. Hogy esetleg a függönyöket magánemberkéntis ismerő, mellesleg kézimunkázó, varró gardeniás munkásnőknek is lehetnek ötleteik! Ez eddig nem derülhetett ki. Most biztatást kaptak rá, hogy töprengjenek az úton, és csakugyan tudtak hasznossal előállni. Szép számmal akadtak továbbgondolás nélkül is használható, jó javaslataik és olyanok is amelyeket az iparművészek ötletként alkalmaznak majd munkájukban. Ami tehát a kezdeményezés közvetlen célját illeti, a már említett húsz jó minta tanúsága szerint feltétlenül kedvező. Úgy gondolom azonban, ez csak a mellékes haszon. Nagyobb nyeresége a vállalkozásnak, hogy megnyerjék a dolgozókat, olyasmin gondolkodjanak, ami nem feladatuk, ami csak közvetve szolgálja érdekeiket. Az sem elhanyagolható, hogy a pályázattal sikerült bevonni a munkásokat a vezetőkkel való együttgondolkodásra. Még csak sejtelmem sincs, milyen hasonló ötlettel rukkolhatnának ki mondjuk egy gépipari üzemben. Nem lenne kevésbé hasznos viszont az a kezdeményezés sem, amely azt kívánná elérni: a közép- és felső vezetők, a munkások, a munkapadok látószögéből tekintsék át az üzemet. Gyanítom ugyanis, hogy „fentről” nem mindig úgy mutatkoznak a dolgok, mint közvetlenül a munkás oldaláról szemlélve. A miértre választ adni nem tudó kétkezi emberektől hallottam Répcevisen: az őrlés folyamán három darálón halad át a kén. Odatalicskázzák a darabos ként a géphez, aztán másfél méter magasra lapátolják fel. A még durva őrleményt aztán viszik a második, majd harmadik masinához. Eközben telítődik a levegő szinte elviselhetetlenségig a fojtó, szúró, szemet, nyálkahártyákat kikezdő sárga porral. A dolgozók a munka és a körülmények nehézségét érzik. Az ezeken való változtatáshoz kevés az ismeretük. Ha egy ötletes műszaki ember csak egy rövidke műszakot eltöltene ezek mellett a darálók mellett, a nem éppen emberséges körülmények rávezetnék az ezeken javító megoldásokra. Ezekhez a változtatásokhoz ugyanis a mostani jó szándék, együttérző megértés kevés. Aki hét, hónap és évszám nyeli a nem ritkán berobbanó kénport, az érzi csak igazán, milyen nehéz a lapát. Akkor érik meg benne a körülményeken javítani akaró cselekvő szándék. A két példát persze nem lehet összekapcsolni. A munkásoknak a köz ügyeibe való bevonása az üzemi demokrácia még a legtöbb helyen ezután feltárandó tartaléka. Azt elérni, hogy a vezetők a megvalósítás, a végrehajtás szintjén lássák a feladatokat nem lehet külön kezdeményezés függvénye. Egykor munkásként dolgozó célgépszerkesztőktől hallottam: először a rajzasztalnál tervezi az új gépet, aztán régi kollégái között. A műhelyben gyakran kap olyan ötletet, amihez csakis a berendezés leendő gazdái segíthetik. Velük együtt, munkájukat a legapróbb részletekig ismerve képes maradéktalanul ellátni feladatát. Vonatkozna ez technológusokra, az anyagellátásért felelősökre és mindazokra, akik a munkásokért és a munkásokkal együtt dolgoznak. F. J. 1977. október 1., szombat Az ügyeleti szolgálat az egészségügyi ellátást javítja Miniszteri rendelet és utasítás jelent meg a járóbetegellátás ügyeleti, készenléti szolgálatainak korszerűsítéséről. A járóbetegellátás orvosi ügyeleteinek működését utoljára 1972-ben szabályozta a minisztérium. A mostani új rendelkezéseknek az a célja, hogy a lakosság minél szélesebb körét tudják a központi körzeti orvosi, központi gyermekorvosi és fogorvosi ügyeletek útján ellátni. Az ügyeleti készenléti eljárás új rendjét a megyei tanácsok, illetve a fővárosi tanács 1978. január 1-ig dolgozzák ki. A szolgálatok megszervezése, működtetése és ellenőrzése a területileg illetékes rendelőintézetek feladata lesz. Január 1-től minden városban a rendelési időn kívül, valamint a hétvégeken központi körzeti orvosi ügyeleteket szerveznek. Ez az ország legtöbb városában már ma is működik, január 1-től azonban a megszervezését kötelezővé teszik. Hasonló elvek szerint szervezik meg az ügyeletet azokban a nagyközségekben, ahol rendelőintézet, illetve kórház van. A községekben hétköznapokon általában a körzeti orvosok tartanak készenléti szolgálatot, ami azt jelenti, hogy a rendelési időn túl a helyi adottságoknak megfelelően egy vagy több körzeti orvos minden időben elérhető kell, hogy legyen. Hétvégeken ugyancsak a helyi adottságokhoz igazodva úgynevezett összevont körzeti orvosi ügyeleti szolgálatot szerveznek. Minőség és ütemesség Pótvállalások a munkaversenyben A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibontakozott munkaversenyben a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat kollektívája már az első félévben bebizonyította, hogy az építőiparban is elérhető az ütemes termelés, az időarányos tervteljesítés. Míg az országban az építőipari vállalatok az évi lakásépítési tervük felét összességében csak augusztus végére teljesítették, a megyei építőipari vállalat időarányosan, az első félév vége előtt átadta a tervezett lakások felét. A vállalat fő-építésvezetőségei, gyáregységei, szocialista brigádjai elemezve az eddigi eredményeket, elhatározták, hogy további felajánlásokat tesznek a NOSZF 60. évfordulója méltóbb megünneplése érdekében. A felajánlások lényege, egyes építkezések „rész”határidejének és átadási határidejének előbbre hozása, a minőségi követelmények szigorú megtartása mellett. A határidő-módosításokat az üzemi demokrácia fórumain, a párt- és szakszervezeti tisztségviselőkkel megtárgyalták, s az érdekelt termelőegységek vezetőivel egyeztették. A megbeszélések eredményeként a GYÁÉV közössége a következő pótfelajánlást fogadta el: A lakásépítési tervüket december 15-ig teljesítik és december 31-ig többletként negyven lakást adnak át a beruházóknak Nádorvárosban. A fővárosi lakásgondok enyhítésében is részt vevő vállalat Budapesten 127 lakás kőművesmunkáit és 172 lakás kőműves- és szakipari munkáit december 20-ig elvégzi. Vállalják, hogy a győri kórház hotelépületét november hetedikéig úgy adják át, hogy az épületben megkezdődhessen az orvostechnikai berendezések szerelése. Mosonmagyaróváron a MOTIM szemcseszűrő-épület első ütemét december 10. helyett már október 15-re átadják, a Mezőgazdasági Gépgyár számítóközpontjának építési határidejét december 10-ről november 7-re előrehozzák. Két héttel hamarabb készül el a szakorvosi rendelő is. Sopronban az észak-nyugati városrész óvoda- és bölcsődeépítését szorgalmazzák, Kapuváron pedig a Magyar Vagon- és Gépgyár csarnoképületét készítik az eredeti terveknél gyorsabban. MÉM-RENDELET A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben meghatározott munkakörök betöltését megfelelő képesítéshez kötötte. A Magyar Közlöny 71. számában megjelent rendelet előírja hogy a minisztériumban,a minisztérium felügyelete alá tartozó valamennyi középirányító szervnél, a hozzá tartozó ágazatoknál, vállalatoknál és szövetkezeteknél, azok gazdasági társulásainál, valamint az intézményeknél a meghatározott munkakörökben csak az előírt iskolai végzettséggel, politikai és szakmai képzettséggel rendelkező személy foglalkoztatható. A megjelenésével hatályba lépett rendelkezés után a képesítéshez kötött munkakört betöltő, de azzal nem rendelkező dolgozót felszólítják a képesítés megszerzésére. Az érintett munkakörökben kivételesen az is alkalmazható, akinek nincs megfelelő képesítése, ha a munkaszerződésben kikötött határidőt vállalja annak megszerzését. Aki a részére előírt és az általa vállalt tanulmányokat nem kezdte meg, vagy önhibájából nem fejezte be, azt az adott képesítésének megfelelő munkakörbe helyezik át, aki a képesítést önhibáján kívül nem tudta megszerezni, legfeljebb öt évre halasztást kaphat rá. A rendelet engedményt ad a nagy szakmai gyakorlattal bíró, de a szükséges képesítéssel nem rendelkező idősebb dolgozóknak, amennyiben nem kötelezi őket a képesítés iskolai rendszerű megszerzésére de nekik sem ad felmentést az egyéb jogszabályokban meghatározott továbbképzés alól. A rendelet végül kötelezi az érintett szerveket arra, hogy december 31-ig készítsék el a meghatározott munkakörök képesítési előírásait, amelyeket a kollektív szerződésbe, a szervezeti-működési-, illetve termelőszövetkezeteknél a munkaügyi szabályzatba fel kell venni. A KÉPEN LÁTHATÓ ideiglenes vágóhíd nevezetes része a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárának. Ezzel a technológiai sorral tették lehetővé, hogy a rekonstrukció eredetileg 8 hónapra tervezett állásidejét egyetlen hónapra csökkentsék. Időközben elkészült, üzembe állt és beváltotta a hozzá fűzött reményeket az új vágóhíd, amelynek a segítségével naponta 1100 sertés vágását és folyamatosan történő feldolgozását tudták elvégezni. A folyamatos termelés és a kifogástalan minőség fontos követelmény, mivel a kapuvári gyár a vállalat legfőbb exportőre. Termékei nagyobb részét az Amerikai Egyesült Államokba szállítják, de a tőkés vevők sorában szerepel Olaszország és Franciaország is. Félsertéseket a Szovjetunió illetékes külkereskedelmi szervei is vásárolnak Kapuvárról. Képünkön folyik a sertések szalagszerű feldolgozása. (Szűk Ödön felvétele) Mtmawnnni ■ MLIMLWIM 4222233 3