Kisalföld, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

Egy termelési ágazat alapozása A MAGYARTARKÁTÓL AZ F-1ESEG Esemény a beledi téeszben, hogy az első F1-es úsző nem­rég ellett. Természetesen nem csupán a borjú világra­­jöttére irányul a figyelem. Ilyen és hasonló pillanatok­nak a beledi téesznek nem egy tagja volt már tanúja. Ez az esemény azonban jelkép­szerű a beledi téeszben. Azt jelzi, hogy a közös gazdaság történetében, még inkább a negyedik termelési ágazaté­ban lezárult egy fontos sza­kasz. Erre érdemes odafi­gyelni. Horváth Béla, a termelési ágazat vezetője (a tehené­szet, a hízómarha-tenyésztés, borjúnevelés gazdája) egyet­ért ezzel. 1970. január 1. óta dolgozik a szövetkezetben. Azóta tanúja is, részese is volt az ágazat küszködésé­nek, küzdelmeinek. Remél­hető, hogy részese lesz az eredményeknek is. A biza­kodásra minden ok megvan. — A háromnegyedévi ér­tékelésnél tartunk — szól az ágazatvezető. Az öt termelé­si ágazat közül kettőben már túl vannak a negyedévi meg­beszélésen. A miénkre októ­berben kerül sor. Annyit már most is elmondhatok, hogy hatszáz tehenünk hozama át­lagosan 200 literrel növeke­dett a tavaly év végi ered­ményhez képest. Az utolsó mondatnál szü­netet tart a fiatal ágazatve­zető. El-elkalandozunk gon­dolatainkkal, később ismét a 600 tehén tejhozamára tere­lődik a szó. Horváth Béla felhőtlen kedvvel mondja: — A kétszáz liter növeke­dést és a mostani 2700 liter körüli tejátlagot természete­sen nem becsüljük túl. Ab­szolút értékét tekintve, ne­vetséges volna. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 1974-ben csak 1400 liter volt a tehenenkénti átlag, akkor érthető az örömünk. — Maradjunk a 200 liter „közelében” — javaslom az ágazatvezetőnek. — Hogyan sikerült három, év alatt az 1300 literes növekedést el­érni? — Az idei 200 literes nö­vekedés elsősorban azzal magyarázható, hogy egész nyáron bőségesen volt le­gelő az állatainknak. Az idén tavasz óta mindig legeltettük a teheneket, csupán az idő­járástól függ, hogy ősszel meddig lesznek kint a lege­lőn. A hatszáz tehenünknek a szakosított telep közvetlen közelében 115 hektár a lege­­lőterülete. 1973-ban telepí­tettük, azelőtt ez a terület szántó volt. Ami a három év alatti növekedést illeti, az sokkal bonyolultabb folya­mat. Ez idő alatt kezdtük meg a legelő intenzív öntö­zését. Jelenleg egy MA—D— 350-es villanymeghajtású és egy Diesel-meghajtású öntö­zővel öntözünk. A Répcéből átmentő szivattyúval kapjuk a vizet. Árkokon keresztül jut el a legelőig. A legelte­tés szakaszonként történik, utána tisztító kaszálás követ­kezik, majd műtrágyát és vi­zet kap a legelő. — Az 1000 liternél több tej csak a legeltetésnek köszön­hető? Három év alatt nem lett jobb a tehénfajta? — Jobb is lett, meg nem is. 1974 óta ugyanis a telepen száj- és körömfájás volt, és persze rengeteg küszködés, amíg kimásztunk belőle. Száz jól tejelő magyar tarkát kellett kényszervágásra ítél­nünk. De magyartarka lett helyettük. A fajta tehát nem változott, csupán az egyedek. — És a magyartarka— Holstein—Friez keresztezés mikor kezdődött? — 1974-ben kezdtünk hoz­zá, saját keresztezésű F1-esünk jelenleg 360 van. Azok közül csak most kez­denek elleni az üszők. Az ed­digi tejnövekedés tehát a magyartarka „érdeme”. A to­vábbi növekedés azonban az F1-esek tejleadásától nagy­ban remélhető. A bő hozamú magyartarkákat természete­sen később is megtartjuk. — Állandósítani tudják majd a magas tejhozamo­kat? — Tőlünk függ. Folytatjuk a takarmányok beltartalmi értékének vizsgálatát. A gon­dozóink megértik, hogy itt milliókról van szó. A pré­miumfeltételeink is olyanok, hogy minőségi munkát ké­rünk tőlük. A kifejt tej meny­­nyiségétől és a tej zsírtartal­mától függ a prémium mér­téke. Ahogy mondani szokták Horváth Béla az ágazat, gazdálkodását „könyv nél­kül” tudja. Azt az elképzelé­semet, hogy most már gond­ja alig van, rögvest eloszlat­ja, amikor így szól: — Munka közben mindig akad gond. No, és az új faj­tával együtt új kérdésre is válaszolni kell. Mi lesz pél­dául az F1-es bikákkal? Az állat húsának mennyiségi mutatói jók, a minőségek azonban nem olyanok, mint a magvártarkáé. — Nem veszik meg az árut? — De megveszik. A­­ kér­dés csak az, hogy milyen áron. Ez azonban a beledi ne­gyedik termelési ágazat tör­ténetének már újabb szaka­szába tartozik. Az első sza­kasz lezárult. Sikeresen. V. L. Minta­­­munkásoktól A győri Gardenia Csipke­függönygyár pályázatot hir­detett dolgozóinak: tervezze­nek függönymintát. A felhí­vásra negyven mintát készí­tettek a gyár dolgozói, s az értékelés szerint ezek felét lehet hasznosítani. Az öt leg­jobb ötletet már megvalósí­totta a vállalat, gépre kerül­tek az új tervek, ezer méter számra készülnek belőlük az új, lakásdíszítő termékek. Mi ebben az új? — kérdez­hetik. Csakugyan. Az újítá­sok kidolgozásának, meg­valósításának a Gardéniában is megvolt a jól bejáratott útja. Csakhogy újítás-e új függönymintát tervezni? De még ha az is, mikor jutott volna eszébe ezen töprenge­ni a függönyszövő nőnek? Az üzemben megvannak erre a tanult, a tervezésre képzett szakemberek. Hogy esetleg a függönyöket ma­gánemberként­­is ismerő, mellesleg kézimunkázó, var­ró gardeniás munkásnőknek is lehetnek ötleteik! Ez ed­dig nem derülhetett ki. Most biztatást kaptak rá, hogy töprengjenek az úton, és csakugyan tudtak hasznossal előállni. Szép számmal akad­tak továbbgondolás nélkül is használható, jó javaslataik és olyanok is amelyeket az iparművészek ötletként al­kalmaznak majd munkájuk­ban. Ami tehát a kezdeménye­zés közvetlen célját illeti, a már említett húsz jó minta tanúsága szerint feltétlenül kedvező. Úgy gondolom azonban, ez csak a mellékes haszon. Nagyobb nyeresége a vállalkozásnak, hogy meg­nyerjék a dolgozókat, olyas­min gondolkodjanak, ami nem feladatuk, ami csak köz­vetve szolgálja érdekeiket. Az sem elhanyagolható, hogy a pályázattal sikerült bevon­ni a munkásokat a vezetők­kel való együttgondolkodás­ra. Még csak sejtelmem sincs, milyen hasonló ötlettel ruk­kolhatnának ki mondjuk egy gépipari üzemben. Nem len­ne kevésbé hasznos viszont az a kezdeményezés sem, amely azt kívánná elérni: a közép- és felső vezetők, a munkások, a munkapadok lá­tószögéből tekintsék át az üzemet. Gyanítom ugyanis, hogy „fentről” nem mindig úgy mutatkoznak a dolgok, mint közvetlenül a munkás oldaláról szemlélve. A miértre választ adni nem tudó kétkezi emberektől hallottam Répcevisen: az őr­lés folyamán három darálón halad át a kén. Odatalicskáz­­zák a darabos ként a gép­hez, aztán másfél méter ma­gasra lapátolják fel. A még durva őrleményt aztán vi­szik a második, majd har­madik masinához. Eközben telítődik a levegő szinte el­­viselhetetlenségig a fojtó, szúró, szemet, nyálkahártyá­kat kikezdő sárga porral. A dolgozók a munka és a körül­mények nehézségét érzik. Az ezeken való változtatáshoz kevés az ismeretük. Ha egy ötletes műszaki ember csak egy rövidke műszakot eltöl­­tene ezek mellett a darálók mellett, a nem éppen ember­séges körülmények rávezet­nék az ezeken javító meg­oldásokra. Ezekhez a változ­tatásokhoz ugyanis a mosta­ni jó szándék, együttérző megértés kevés. Aki hét, hó­nap és évszám nyeli a nem ritkán berobbanó kénport, az érzi csak igazán, milyen ne­héz a lapát. Akkor érik meg benne a körülményeken ja­vítani akaró cselekvő szán­dék. A két példát persze nem lehet összekapcsolni. A mun­kásoknak a köz ügyeibe való bevonása az üzemi demokrá­cia még a legtöbb helyen ez­után feltárandó tartaléka. Azt elérni, hogy a vezetők a megvalósítás, a végrehajtás szintjén lássák a feladatokat nem lehet külön kezdemé­nyezés függvénye. Egykor munkásként dolgo­zó célgépszerkesztőktől hal­lottam: először a rajzasztal­nál tervezi az új gépet, az­tán régi kollégái között. A műhelyben gyakran kap olyan ötletet, amihez csakis a berendezés leendő gazdái segíthetik. Velük együtt, munkájukat a legapróbb részletekig ismerve képes maradéktalanul ellátni fel­adatát. Vonatkozna ez tech­nológusokra, az anyagellátá­sért felelősökre és mindazok­ra, akik a munkásokért és a munkásokkal együtt dol­goznak. F. J. 1977. október 1., szombat Az ügyeleti szolgálat a­z egészségügyi ellátást javítja Miniszteri rendelet és uta­sítás jelent meg a járóbeteg­ellátás ügyeleti, készenléti szolgálatainak korszerűsítésé­ről. A járóbetegellátás orvosi ügyeleteinek működését utol­jára 1972-ben szabályozta a minisztérium. A mostani új rendelkezéseknek az a célja, hogy a lakosság minél széle­sebb körét tudják a központi körzeti orvosi, központi gyer­mekorvosi és fogorvosi ügye­letek útján ellátni. Az ügye­leti készenléti eljárás új rendjét a megyei tanácsok, illetve a fővárosi tanács 1978. január 1-ig dolgozzák ki. A szolgálatok megszervezése, működtetése és ellenőrzése a területileg illetékes rendelő­­intézetek feladata lesz. Január 1-től minden város­ban a rendelési időn kívül, valamint a hétvégeken köz­ponti körzeti orvosi ügyele­teket szerveznek. Ez az or­szág legtöbb városában már ma is működik, január 1-től azonban a megszervezését kö­telezővé teszik. Hasonló el­vek szerint szervezik meg az ügyeletet azokban a nagyköz­ségekben, ahol rendelőinté­zet, illetve kórház van. A községekben hétköznapokon általában a körzeti orvosok tartanak készenléti szolgála­tot, ami azt jelenti, hogy a rendelési időn túl a helyi adottságoknak megfelelően egy vagy több körzeti orvos minden időben elérhető kell, hogy legyen. Hétvégeken ugyancsak a helyi adottsá­gokhoz igazodva úgynevezett összevont körzeti orvosi ügye­leti szolgálatot szerveznek. Minőség és ütemesség Pótvállalások a munkaversenyben A Nagy Ok­tóberi Szocia­lista Forra­dalom 60. év­fordulója tisz­teletére kibon­takozott mun­kaversenyben a Győr me­gyei Állami Építőipari Válla­lat kollektívája már az első félévben bebizonyította, hogy az építőiparban is elérhető az ütemes termelés, az idő­arányos tervteljesítés. Míg az országban az építőipari vál­lalatok az évi lakásépítési tervük felét összességében csak augusztus végére telje­sítették, a megyei építőipari vállalat időarányosan, az el­ső félév vége előtt átadta a tervezett lakások felét. A vállalat fő-építésvezető­­ségei, gyáregységei, szocialis­ta brigádjai elemezve az ed­digi eredményeket, elhatá­rozták, hogy további felaján­lásokat tesznek a NOSZF 60. évfordulója méltóbb meg­ünneplése érdekében. A fel­ajánlások lényege, egyes épít­kezések „rész”­határidejének és átadási határidejének előbbre hozása, a minőségi követelmények szigorú meg­tartása mellett. A határidő-módosításokat az üzemi demokrácia fóru­main, a párt- és szakszerve­zeti tisztségviselőkkel megtár­gyalták, s az érdekelt ter­melőegységek vezetőivel egyeztették. A megbeszélések eredményeként a GYÁÉV kö­zössége a következő pótfel­ajánlást fogadta el: A lakásépítési tervüket de­cember 15-ig teljesítik és de­cember 31-ig többletként negyven lakást adnak át a beruházóknak Nádorváros­ban. A fővárosi lakásgondok enyhítésében is részt vevő vállalat Budapesten 127 la­kás kőművesmunkáit és 172 lakás kőműves- és szakipa­ri munkáit december 20-ig elvégzi. Vállalják, hogy a győri kórház hotel­épületét novem­ber hetedikéig úgy adják át, hogy az épületben megkez­dődhessen az orvostechnikai berendezések szerelése. Mosonmagyaróváron a MOTIM szemcseszűrő-épület első ütemét december 10. he­lyett már október 15-re át­adják, a Mezőgazdasági Gép­gyár számítóközpontjának építési határidejét december 10-ről november 7-re előre­hozzák. Két héttel hamarabb készül el a szakorvosi rende­lő is. Sopronban az észak-nyu­gati városrész óvoda- és böl­csődeépítését szorgalmazzák, Kapuváron pedig a Magyar Vagon- és Gépgyár csarnok­épületét készítik az eredeti terveknél gyorsabban. MÉM-RENDELET A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben meghatá­rozott munkakörök betöltését megfelelő képesítéshez kö­tötte. A Magyar Közlöny 71. számában megjelent rende­let előírja hogy a mi­niszté­riumban,­a minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vala­mennyi középirányító szerv­nél, a hozzá tartozó ágazatok­nál,­ vállalatoknál és szövet­kezeteknél, azok gazdasági társulásainál, valamint az in­tézményeknél a meghatáro­zott munkakörökben csak az előírt iskolai végzettséggel, politikai­ és szakmai képzett­séggel rendelkező személy foglalkoztatható. A megjelenésével hatályba lépett rendelkezés után a ké­pesítéshez kötött munkakört betöltő, de azzal nem rendel­kező dolgozót felszólítják a képesítés megszerzésére. Az érintett munkakörökben ki­vételesen az is alkalmazható, akinek nincs megfelelő ké­pesítése, ha a munkaszerző­désben kikötött határidőt vál­lalja annak megszerzését. Aki a részére előírt és az általa vállalt tanulmányokat nem kezdte meg, vagy önhibájá­ból nem fejezte be, azt az adott képesítésének megfe­lelő munkakörbe helyezik át, aki a képesítést önhibáján kívül nem tudta megszerez­ni, legfeljebb öt évre halasz­tást kaphat rá. A rendelet engedményt ad a nagy szakmai gyakorlattal bíró, de a szükséges képesí­téssel nem rendelkező idő­sebb dolgozóknak, amennyi­ben nem kötelezi őket a ké­pesítés iskolai rendszerű meg­szerzésére de nekik sem ad felmentést az egyéb jogsza­bályokban meghatározott to­vábbképzés alól. A rendelet végül kötelezi az érintett szerveket arra, hogy december 31-ig készít­sék el a meghatározott mun­kakörök képesítési előírásait, amelyeket a kollektív szer­ződésbe, a szervezeti-műkö­dési-, illetve termelőszövet­kezeteknél a munkaügyi szabályzatba fel kell venni. A KÉPEN LÁTHATÓ ideiglenes vágóhíd nevezetes része a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárának. Ezzel a technológiai sorral tették lehetővé, hogy a re­konstrukció eredetileg 8 hó­napra tervezett állásidejét egyetlen hónapra csökkent­sék. Időközben elkészült, üzembe állt és beváltotta a hozzá fűzött reményeket az új vágóhíd, amelynek a se­gítségével naponta 1100 ser­tés vágását és folyamatosan történő feldolgozását tudták elvégezni. A folyamatos ter­melés és a kifogástalan mi­nőség fontos követelmény, mivel a kapuvári gyár a vál­lalat legfőbb exportőre. Ter­mékei nagyobb részét az Amerikai Egyesült Államok­ba szállítják, de a tőkés ve­vők sorában szerepel Olasz­ország és Franciaország is. Félsertéseket a Szovjetunió illeték­es külkereskedelmi szervei is vásárolnak Kapu­várról. Képünkön­ folyik a sertések szalagszerű feldol­gozása. (Szűk Ödön felvétele) Mtmawnnni ■ MLIMLWI­M 4222233 3

Next