Kisalföld, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

Egy év alatt: 19 566 ápolási nap F­elelősséggel, hivatástudattal A megyei baleseti sebészeten Több, mint négyszázezer lakost számláló megyénkben je­lenleg egy helyen, a Győr-Sopron megyei Tanács Kórházá­ban működik önálló baleseti sebészeti osztály, 63 ággyal. Elődje 1951-ben az általános sebészeti osztály baleseti részle­geként, 20 beteg gyógyítására volt alkalmas. Tehát önállóság­a rövid múltra tekint vissza. A balesetes betegek gyógyításá­nak személyi feltételei azonban jóval korábban érlelődtek a megyében. Dr. Patkós Imre, aki szervezője volt az első bal­eseti részlegnek, majd a mai osztálynak, már 1912-től .a frontról érkezők, a győri bombázások, majd az aknarobbaná­sok sérültjeinek százait operálta. Ma azt vallja a főorvos: „akkor estem át a tűzkeresztségen.” Három és fél évtized alatt tízezrek felépülését szolgálta, nevelt utódokat. Megyeszerte és országosan is töretlen hi­vatástudattal, odaadással gyógyító, kiváló orvosként is­merik el. Rendet követelő, szigorú és mély emberségű, példamutató vezetőként tisz­telik munkatársai, kollégái. Köztudott, hogy a megye­­székhelyi osztályon jónak ér­tékelt a baleseti ellátás. De abból a tényből kiindulva, hogy egyre több a balesetek száma, ezzel egyidőben na­gyobb feladat hárul rájuk, arra kerestünk választ, hogy a megnövekedett igényeknek hogyan tudnak eleget tenni. Milyen eredményeik vannak, és küzdenek-e gondokkal a gyógyításban? Ezer nagy, többezer kis műtét . Évenként átlagosan tíz százalékkal növekedett a balesetek száma. Világsta­tisztikák tízezer lakosra öt baleseti ágy igényével szá­molnak. Megyénkben másfél ágy jut, ami nagyon kevés. Tavaly osztályunkon 1561 sé­rültet gyógyítottunk. Az ösz­­szes ápolási napok száma: 19 566 volt. (Ez 53 év és 223 napnak megfelelő idő!) Ezért kórtermeink 99 százalékos ágykihasználtsága mellett gyakran kényszerülünk pót­­ágyak beállítására, vagy ko­rábban hazaengedjük betege­inket, mint azt a gyógyulásuk megkívánná. De kénytelenek vagyunk ezt tenni, hogy az új betegeket le tudjuk fektet­ni — mondja dr. Patkós Im­re, osztályvezető főorvos. — Évente ezer nagy műté­tet, többségében csontegye­sítést végez az osztály (comb­­nyakszegezés, velőűrszegezés) és többezer kisebb művi be­avatkozást. A csontegyesítés­ben eredménnyel alkalmaz­zuk az úgynevezett A. O. svájci szisztémát, amely a külső rögzítést, gipszelést legtöbbször nem is tesz­i szükségessé. E módszer rend­kívül munkaigényes, de gyorsabban gyógyul a sérült, időt nyerünk, mert a végta­gok izmai és a szalagrend­szer nem zsugorodik össze, nem szűkül be a mozgás. Ugyanis a műtét utáni na­pokban a végtagok mozgatá­sa, tornáztatása megkezdhető — mondotta a főorvos. Nehéz munkakörülmények Hazabocsátott betegeit to­vábbi kezelésre, ellenőrzésre visszarendeli az osztály. Évente 14—15 ezer ambu­láns sérültet részesítenek el­látásban, utókezelésben. Gya­­kori, hogy az ügyeletes orvos szolgálati ideje alatt 50—60 sérültet lát el az osztály be­tegein kívül. Óriási szám ez, figyelembe véve az osztály körülményeit, létszámát. A városban négy rendelőinté­zetben van sebészeti ellátás, ahol a kisebb sérülteket ke­zelhetik.­­ Valóban, a nagyszámú ambulánsan kezelhető sérül­tek ellátása nagy megterhe­lést jelent osztályunknak. Jönnek sérültek délután, es­te, éjszaka. A nagy igény azonban abban az időben je­lentkezik, amikor a rendelő­intézeti szakrendeléseken már befejezték a munkát. Könnyítést az osztálynak csak a baleseti ügyeleti szol­gálat rendszeresítése jelente­ne, melyben a rendelőintéze­tek sebész-szakorvosai is segít­séget adnának, résztvennének az ellátásban. A hazabocsátott betegek visszarendelésével más a helyzet: a baleseti ellátás jó eredményének egyik titka, hogy a beteg a gyógyfolya­­mat befejeztéig egy helyen kapjon kezelést, irányítást, tanácsot. Ezzel is a sérültek mielőbbi gyógyulását, mun­kaképessé válását kívánjuk elősegíteni. Országosan a baleseti sebé­szeti osztályok és az ambu­lanciák, szakrendelések a sé­rültek 48 százalékát látják el, míg a többi 52 százalék gyó­gyítása az általános sebészeti osztályokat és szakrendelése­ket terheli. Az osztálynak eredményei mellett gondjai is vannak: a legnagyobb, hogy kinőtték a kórtermeket, a műtőt, a ke­zelőhelyiségeket. A sok nagy műtét rendkívül munka- és időigényes, így a rendelkezé­sükre álló egyetlen műtőasz­talon dolgozva nagyon elhú­zódnak a műtétek! Szűkek a kiszolgáló - kezelő helyisé­gek, amelyek nemcsak a jó ellátást, hanem az ott dolgo­zók munkáját is nagyon meg­nehezítik. Könnyít majd hely­zetükön, ha megkapják a ki­látásba helyezett újabb műtő­­asztalt, és az ambuláns sé­rültek ellátására ígért helyi­séget. Nagy szükség lenne a mielőbbi megoldásra, azért is, mert az új kórházban a bal­eseti sebészeti osztály csak a harmadik ütemben, előrelát­hatólag 1983-ra készül el. Hogy a nehézségek ellené­re a megyei baleseti osztá­lyon az ellátottság jó, az a kiváló személyi feltételek­nek, a jó szervezésnek és az egyéb tárgyi feltételek — gyógyászati eszközök, gyógy­szerek stb. — meglétének kö­­szönhető. Az osztály hét or­vosából öten rendelkeznek baleseti sebészeti szaktudás­sal. Az osztály vezető­ főorvo­sa és két, másfél évtizedes tapasztalattal rendelkező szakorvosa: dr. Szabó Pál másodfőorvos és dr. Eke Gyu­la adjunktus minden időben készenlétet tartanak. A behí­vásra igen gyakran kerül sor! Elmondható, hogy a baleseti sebészeti osztály munkáját segítő szakmák — laborató­rium és röntgen — dolgozói­val jó az együttműködés, gyors és pontos eredménye­ket kapnak. A különböző szakorvos kollégák — ideg­­gyógyász, fül-, orr-, gégész, szemész, belgyógyász és má­sok — a nap minden szaká­ban készek a konzíliumon való részvétellel nyújtandó segítségre. (Az osztálynak kü­lön gépkocsi áll rendelkezé­sére az orvosok beszállításá­ra.) Miért szolgálnak szívesen az osztályon? — Mivel betegeink többsé­ge csak súlyos állapotuk, gyógyulásuk első időszakát tölti a kórházban, és ilyen­kor tehetetlenek, teljes ki­szolgálásukra van szükség. Ezért rendkívül nehéz fela­dat hárul a nővérekre, asz­­szisztensekre, takarítónőkre. Örömmel mondhatom, hogy tizenhét nővér közül többen kezdettől vagy hosszú évek óta az osztály dolgozói. Ha­raszti Lászlóné, Paula főnő­vér 25, Papp Lászlóné 25, Tóth Lászlóné 20, Sári Imré­­né 16, Liszkai Erzsébet 15 éve nővérként, Heizler Ferencné 20 és Kovács Ida 16 éve ta­karítónőként hűek a baleseti sebészethez. ■ Az osztály dolgozói össze­hangoltan, nagy felelősséggel, hivatástudattal szolgálják a gyógyítást. Felnőttek a meg­növekedett követelmények­hez. Az emberséges, korszerű gyógyítás kívánalmaként olyan kapcsolatot tudnak te­remteni a testi épségében sé­rült emberrel, ami elősegíti a gyorsabb felépülését. Horváth Irma *-----HUMrötD A legjobb realisták között Expresszív erejű magyar realista festők reprezentatív csoportos kiállítására kerül sor 1978 elején Budapesten a budavári palotában a Magyar Nemzeti Galéria rendezésé­ben. Tíz művész több mint kétszáz képe szerepel a tárla­ton. Czóbel Béla, Holló László, Frank Frigyes, Bara­­nyó Sándor, Félegyházi László, Pirk János, Bényi László, Vén Emil és Simon Béla társaságában láthatjuk majd a győri Tóvári Tóth István huszonegy munkáját. A győri mester anyaga fel­öleli a művész egész pályá­ját, kivéve a legrégibb kor­szakot. A jelentős képzőmű­vészeti esemény alkalmából színvonalas, több nyelvű ka­talógus is készül. Sikeres lakodalmas A kapuvári Áfész harminc­öttagú táncegyüttese a na­pokban a bécsi magyar nagy­­követség meghívására a Ma­gyar Napok rendezvényén szerepelt. A kapuváriak egy­órás műsort adtak Pinkaföl­­den. Nagy sikere volt a ver­­bunknak, a leánycsalogató­­nak és a kapuvári lakodal­masnak. Az együttesben — vendégként — fellépett a cso­port régi énekese és táncosa, Horváth Ilona is. Madarak a hálóban Sikeres ornitológiai tábor egyeséges, a Madártani Inté­zet által kiadott gyűrűkkel történik. Megyénkben idén volt az első ornitológiai tábor, amely az MME és az OTVH Sopro­ni Felügyelői Körzet közös szervezésében került sorra. A tábor egyhetes időtartama alatt 24 fajhoz tartozó 802 madár lábára helyezték fel az alumíniumból készült jel­zőgyűrűket. A madárjelölések a vonulási útvonalak és a te­lelőterületek felkutatása mel­lett számos érdekes kérdésre is választ adnak. A szervezett madárgyűrűzés érdeme a nádimadarak (acro­­cephalusok) ismeretlen útvo­nalainak kifürkészése. Ehhez kívánt csatlakozni a Fehér-tói gyűrűzőtábor is, ahol a leg­nagyobb számban a nádi éne­keseket jelölték meg, de ezen­kívül más fajok, így poszáta­félék, füzikék is akadtak a hálókba. A gyűrűzőtábor a kezdő ornitológusok szakmai továbbképzése, valamint a faunisztikai kutatás területén is jelentősek. Ennek köszön­hető, hogy a hansági madár­fauna egy új fajjal, a Füle­­mülesitkével is gazdagodott. A tábor ideje alatt Fehértón­­ fekete nyakú vöcsököt, nagy kócsagot, halászsast, békázó sast, karvalyposzátát, kékbe­gyet, réti tücsökmadarat is megfigyeltek. A résztvevők elsősorban munkásfiatalok, középiskolások, pedagógusok soraiból kerültek ki. F. T. A közelmúltban fejeződött be a Hanság Tájvédelmi Kör­zethez csatolt Fehér-tó szi­gorúan védett területén az a tudományos kutatótábor, amelyet az országos madár­­gyűrűzési program szerves ré­szeként rendeztek meg. A Ma­dártani Egyesület 1974. évi megalakulása óta a gyűrűz,és szervezetten, külföldről be­hozott függönyhálókkal és . Jelentős társadalmi összefogással, s mintegy 186 ezer forint anyagi támogatással fel­újították Győr­szentivánon a régi iskola épületét, amelyben évek óta már nem folyt a taní­tás. A felújított épületben korszerű körülmények között ötven óvodás gyermek elhelyezésé­re nyílt lehetőség. Ily módon a régi iskolából óvoda lett, s ezzel nem keveset nyertek a ke­rület lakói. (Matusz Károly felvétele) Megkérdezik a lakosságot Akkor találkozhat a ható­sági döntés a lakosság helyes­lésével, ha a döntésre hiva­tott testület alapvetően ismeri azoknak a szükségleteit, akik­nek a nevében cselekszik. A jó határozatnak tehát a való­ságismeret a feltétele, de­mokratizmusát pedig az biz­tosítja, hogy benne az érin­tett közösség cselekvésvágya, ugyanakkor józan és jogos igénye is kifejeződik. A megalapozott, nagy hord­erejű, a lakosság életét köz­vetlenül befolyásoló határo­zatoknak — mint napjaink számos példánya bizonyítja — nem az intuitív bölcsesség, hanem a körültekintő előké­szítés az alapja. Közeli példa­ként a HNF Mosonmagyar­óvári városi Bizottságának ez évi felmérését említhetnénk, amelynek során a lakosság véleménye alapján minősí­tették a szolgáltatást. Ezzel egyidejűleg a fejlesztésre vo­natkozó véleményeket is kér­ték. A jó példa is ragadós, iga­zolja ezt a HNF Sopron vá­rosi Bizottságának legutóbbi ülése. A szolgáltatás helyze­tét és a vele kapcsolatos tár­sadalmi feladatokat vizsgálva úgy döntött a bizottság, hogy követi a mosonmagyaróvári példát. A jövő esztendő so­rán­ háromezer kérdőív segít­ségével, reprezentatív felmé­rést végeznek. Még ez évben elkezdik a kérdőívek megtervezését, el­készítését. Igen gondos, tudo­mányos alaposságot követelő munka ez, hiszen az összege­zett véleményeknek a városi lakosság állásfoglalását kell tükröznie a szolgáltatás jele­néről és jövőjéről. A kér­dőíveket majd a külön­böző lakótelepeken és fog­lalkozási rétegek dolgozói között osztják szét. A beér­kezett válaszokat ezután fel­dolgozzák, és az eredményt — mint a közvélemény hite­les voksát — a város állami vezetésének adják át, hogy az döntéseik alapja lehessen. A társadalmi közérzet rend­kívül fontos dolog, ám ezt nagyban meghatározza az ellátás, szolgáltatás, amit a technikai fejlődés, a munka- és életkörülmények, valamint az urbanizáció változásainak megfelelően fejleszteni szük­séges. Számos teendő adódik ebből időről időre, amelyeket a fontosság sorrendjében kell megvalósítani. A sorrend megszabása vá­rosirányítási feladat. A város­­irányításhoz fűződő demok­ratikus jogát gyakorolja te­hát a lakosság a kérdőívek kitöltésekor, ugyanakkor a közjót is szolgálja, hiszen a felmérés eredményeként ép­pen a közösség által elsősor­ban szükségesnek tartott vál­toztatások jutnak el a városi tanácshoz. Jelentős zsihár a felmérés társadalmi haszna, ezért érdemel elismerést a HNF városi Bizottságának kezdeményezése. Farkas Imre Dokumentum album Győrről „Négy évtized képekben Győr történetéből” címet vi­seli az a dokumentum album, amelyet Nagy József, a Ma­gyar Távirati Iroda győri szerkesztőségének volt veze­tője készített két példányban. A 35x50 cm nagyságú, 60 ol­dalas album 230 darab, több­ségében 13x18 cm-es eredeti fényképet tartalmaz, azonos nézőszögből a régi és az új utcákat, köz- és lakóépülete­ket. A felvételeken láthatók többek között a régi és az új­jáépített Bartók Béla út, a Belváros, a már lebontott Czuczor Gergely, Gorkij, Varga, Újvilág utcákkal, a volt Teleki-laktanya, a máso­dik világháborús károk, az 1954-es szigetközi árvíz pusz­­títása Révfaluban, végül az épülő Adyváros. A felvételek 1937-től napjainkig kísérik figyelemmel a megyeszékhely életét. Az album egyik példánya már a Kisfaludy Károly Me­gyei Könyvtár birtokában van, a másikat a Xantus János Múzeumnak ajánlja fel a szerző. Továbbkép­zés Harminc népművelő — in­tézményi előadó és tisztelet­­díjas művelődési ház igaz­gató — vesz részt azon a to­vábbképzésen, amely ma kezdődik és három napig tart a megyei tanács mihályi to­vábbképzési központjában. Ez idő alatt az amatőr művészeti mozgalom helyze­téről, a művelődésszociológiai vizsgálatok módszereiről, a Népművelési Intézet munká­járól hallanak előadásokat és vitát. A tanfolyamot a nép­művelők fóruma zárja be. 1977. december 1., csütörtök

Next