Kisalföld, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
Fogyasztói érdekvédelem MILYEN A KISGÉPELLÁTÁS? A háztáji és kisegítő gazdaságok, a kiskertek nélkülözhetetlenek — hirdetjük évek óta. Miért? Mert segítik a szabad idő hasznos eltöltését, segítik a zöldség-, gyümölcs- és húsellátást, de segítenek abban is, hogy a nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas földterületet termővé tegyük. Boldogul-e az az ember, aki vállalja a gonddal-bajjal járó háztáji és kisegítő gazdaság fenntartását? Kap-e elegendő és jó munkaeszközt, kisgépeket, kapát, kaszát, ásót, gereblyét, műtrágyát és növényvédőszert? Van-e foganatja az MT 100/ 1076. III. 16-os számú határozatnak, amely előírja a háztáji és kisegítő gazdaságok segítését? A kormányhatározathoz kapcsolódó megyei határozatok nyomán milyen a megye kereskedelmének felkészülése? Összhangban van-e a kereslet és a kínálat? Ezekre a kérdésekre kerestek választ a Megyei Kereskedelmi Felügyelőség szakemberei az elmúlt hetekben folytatott vizsgálatuk során. összesen 38 helyen jártak: nagykereskedelmi vállalatoknál, kiskereskedelmi vállalatok központjaiban, valamint az állami és a szövetkezeti boltokban. Munkájukhoz társakat kerestek, akiktől információkat és segítséget kaptak. Így találtak jó partnerre a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának dolgozóiban, a vetőmag-felügyelőség munkatársaiban, a MESZÖV-nél és a társadalmi ellenőrökben. A vizsgálatban részt vevő szakemberek összegező megállapítása: a korábbi évekhez képest sokat javult az ellátás. Azok a vállalatok azonban, akik Győr-Sopron megyében fontos szerepet töltenek be a kereskedelmi ellátásban — FERROVILL, AGROKER, Észak-dunántúli SZÖVKER, VASÉRT, SZÖVÁRU Vállalat, Budapesti Hermeszfészek — még mindig nem hangolják össze sem elképzeléseiket, sem terveiket. Az úgynevezett többcsatornás rendszer működése nem jó. A műtrágya, a növényvédő szer és a vetőmag kivételével nem kielégítő az áruellátás. A fenti vállalatok ugyanis a területi szükségleteket egymástól teljesen függetlenül mérik fel. Ez pedig helyenként bizonyos áruféleségekből túlkínálatot, másutt hiányt okoz. A kereskedelmi vállalatok — a világ minden táján — a saját szakállukra vásárolnak, jószerével gépeket! Az alkatrészekről megfeledkeznek. Ez egyelőre még nem okoz gondot, hiszen a korszerű kisgépek ma még nem igénylik a nagyobb javítást, az alkatrészcserét, de 2-3 év múlva nagy gondok keletkezhetnek abból, hogy nem gondolnak időben a kopásra. A japán, az olasz és a csehszlovák kis kerti traktor ügyes segítőtárs, de meghibásodása esetén alkatrészhiányban csak használhatatlan holmi lesz. Ez év március első felében gondok voltak a kerti szerszámok és különféle eszközök ellátásában. Nem volt elegendő győri ásó, kapa, trágyavilla, földhányó lapát, hernyózó olló, mezőgazdasági lánc. A FERROVILL raktáraiban mindből volt ugyan, de a vállalat éppen költözött, így nehéz helyzetben volt. Emiatt a kiszállítás késett. A SZÖVKER áruellátása jó volt. Az áfészek megrendelései alapján a komáromi Jednotától vásárolt különféle gépeket, de gumitömlőt, boroshordót, dróthálót, öntözőkannát, kaszakövet és különféle méretű láncokat is tudtak adni. Nem dicsérhető azonban a Hermes Áfész, amely szállít ugyan japán traktorokat, kerti eszközöket, fűnyíró ollókat, kapálógépeket, tömlőket, de nem elegendőt. A szállítás hullámzó. A Zöldért Vállalat győri 24- es számú boltja szerződés kötött a Hermes Áfésszel. Az 1978-ra megrendelt árukból a II. negyedévre 157 százalékot, a III. negyedre 10,10 százalékot, az év utolsó negyedére 266,6 százalékot igazolt viszsza. A kereskedő is, a vásárló is joggal mérgelődik: ugyan kinek kell karácsonykor a kerti szerszám? No igen, vigasznak az a tanács is megfelel, hogy majd jó lesz 1979- re, de mivel végzik el a kerti munkát 1978-ban? Sokan azt is kifogásolták, hogy nem kaptak japán kapálógépet. A kifogás nem egészen jogos, mert helyette kaphattak kétféle olasz gyártmányút. Hiánycikk volt a japán házi permetező, a benzinmotoros fűnyíró. A hiánycikkek körének bővítésében gyakran az is közrejátszott, hogy a boltos nem törődött eléggé a beszerzéssel. Márpedig az üzletvezető rugalmas tevékenysége rendkívül fontos. A nagykereskedelmi vállalatoknál senki sem tudja kitalálni, hogy melyik város, melyik nagyközség boltjában, melyik áru hiányzik. Különös gonddal foglalkozik az árubeszerzéssel Marton János, a Soproni Afész 1-es számú mezőgazdasági szakboltjának vezetője. Általában bőséges az árukínálata és csak a legritkább esetben „árusít” hiánycikkeket. A vetőmagvak ellátása mind mennyiségben, mind minőségben általában megfelelő, csak a lucerna, a bab, a zeller, a cékla és a félhosszú fehérgyökérmag hiányzott egy időben. Nagy gondot jelent a termelők számára az a gyakorlat hogy a Vetőmagtermeletező Vállalat 3 évre előre, tételesen kéri a megrendeléseket. A táptakarmány forgalmát tekintve örvendetesen fejlődött a megye háztáji állattartása: 1975-ben 45 292 tonna, 1977-ben 78 241 tonna táptakarmány fogyott. A MESZÖV szakemberei szerint ilyen nagyarányú fejlődés esetén csak akkor tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni — szemes és táptakarmányból —, ha minden termelőüzem teljes kapacitással dolgozik. Gondot jelent az is, hogy kevés az elárusítóhely. A meglévő boltok kicsik, korszerűtlenek. Ezen a bajon igyekszik enyhíteni az a terv, amely célul tűzi, hogy az ötödik ötéves terv idején új mezőgazdasági szakbolt nyílik Győrött, Csornán, Kapuváron, Mosonmagyaróváron. A Zöldért Vállalat Győrött egy nagyobb méretű bolt megnyitását tervezi. A hivatásos és társadalmi ellenőrök körútjuk során kifogásolták még azt is, hogy az elárusítók egy részének felkészültsége gyenge. A vásárlónak nem tudnak felvilágosítást adni. A tárgyi tudás hiánya, a szakmai anyag mellőzése megmutatkozik abban is, hogy a növényvédő szerek kezelése nem felel meg a rendeletben előírtaknak. A mérgek kezelésénél például nem tartják meg a szigorú egészségvédő rendszabályokat. A hiányosságokra az ellenőrök felhívták a szakemberek figyelmét a fogyasztók érdekében. Sindulár A pártmunka elismerése Huszonöt éve propagandista közvetlenségével nyomban emberközelbe kerül azzal is, akivel először találkozik Godó Vidor, a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár távlati fejlesztési tanácsadója. A friss diplomás gépészmérnök harmincnégy évvel ezelőtt, a háború kellős közepén lépett be a mai nagy vállalat elődjéhez, a Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyárba. Azt tette, amit parancsoltak neki. Terveit, elképzeléseit csak a felszabadulás után valósíthatta meg. Részt vesz a gyár újjászervezésében, a termelés megindításában. A fiatal szakembert különböző irányító munkakörökkel bízzák meg, majd 1948-ban kinevezik a műszaki osztály élére. Még abban az évben felveszik a pártba is. Felelősségteljes gazdasági beosztása mellett lelkesen vállal párttisztséget, közéleti megbízatást. Évekig mint termelési felelős, tagja a gyári pártvégrehajtó bizottságnak, jelenleg pártbizottsági tag. Tudását hozzáértően kamatoztatja a városi pártbizottság gazdaságpolitikai, majd várospolitikai munkabizottságában. Hét évig munkásőrként teljesít szolgálatot. Számos tömegszervezet aktivistája és huszonöt éve pártpropagandista. Valamennyi tisztségében örömét leli, de nem titkolja, hogy a tanfolyam foglalkozásain különösen jól érzi magát. Az otthonos légkör kialakításával arra törekszik, hogy érdekessé, színessé tegye a foglalkozásokat és ezáltal felkeltse a hallgatók érdeklődését. — Vonzereje annak a tematikának van, amely közel áll jelenünkhöz és a ma időszerű kérdéseivel foglalkozik. Az aktivitás nem attól függ, kinek mi a beosztása. Bármilyen összetételű is a hallgatóság, a propagandista legfontosabb feledt a, Hrev fölkeltse az érdeklődést. Ez viszont csak úgy érhető el, ha mindenkihez szól a vitaindító, ha olyanok a kérdések, amelyek egyformán szólnak a képzettebb fiatalokhoz és kevésbé iskolázott idősebbekhez. Godó Vidor eleinte szakmunkásoknak tartott szemináriumot, hét-nyolc éve vegyes összetételű a csoportja: bérelszámolók, raktárosok, csomagolók. A hallgatók zöme nő, a többség érdeklődő, de akad közöttük félénken visszahúzódó is. A két és fél évtized alatt csoportjának tagjai irányításával tanulmányozzák a munkásmozgalom történetét, a nemzetközi élet kérdéseit, de mint műszaki ember, a gazdaságpolitikai kérdések állnak hozzá a legközelebb. A szemináriumokon különböző módszereket alkalmaz. Rendszerint úgy vezeti a foglalkozásokat, hogy az önkéntes jelentkezők az előadásra és a tankönyv anyagára alapozottan elmondják véleményüket, kifejtik nézetüket, s ehhez kapcsolódnak — leginkább a r ímai problémák tv gémelésével —sokszor kifogyhatatlan példákkal a többiek. A közönyöseket, vagy inkább visszahúzódókat helyi vonatkozású kérdésekkel igyekszik szólásra bírni. Ilyenkor csupán arra ügyel, hogy helyes mederbe terelje a vitát és egyenlő esélyeiket teremtsen ki-ki tudására, felkészültségére alapozott véleményének, egyéni meglátásainak kifejtésére. A kéthetenkét hétfőn tartandó szemináriumokra gondosan felkészül. Legtöbbször a vasárnap délutánra megy rá egy-egy téma felfrissítésére, kiegészítésére. Kézbe veszi egyetemi és szakosító jegyzeteit, a XI. kongresszus oly sokszor elolvasott anyagát. S ha a téma megkívánja, akkor a városi vagy a gyári pártbizottság határozatait is beilleszti mondanivalójába. — Ha nem sikerülne egyszer is felkészülnöim, akor inkább elhalasztanám a foglalkozást, mert csak a tankönyvben olvashatók továbbadására nem vállalkozom. Arról szerényen hallgat Godó Vidor, hogy a pártpropagandista megbsdatás mögött nem kevés erőfeszítés, fáradtság rejlik. Hiszen nem magától születik a sok ismeret, a tájékozottság. Nemcsak kikapcsolódásból, szórakozásból figyeli a rádiót, televíziót, böngészi az újságokat, a folyóiratokat. Minden alkalmat megragad a párthatározatok tanulmányozására, a helyi összefüggések megismerésére, látókörének szélesítésére. Hivatásának érzi a tudatformálást, kötelességének tartja a közösség szolgálatát. Huszonöt éve azon fáradozik, hogy mind többen eligazodjanak a napi eseményekben és felismerjék tennivalójukat kiváló propagandatevékenységét a közelmúltban, Lenin születésnapjának évfordulóján a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetéssel ismerték el Is. M. s—mí AiPeiD,--------------- Közlekedésbiztonsági hetek Gazdag eseménysorozat a megyében KRESZ-kirakat verseny - Bábvetélkedő - Fokozott közúti ellenőrzések Hagyományos rendezvénysorozata tavaszonként a balesetmegelőzés „gazdájának”, az Országos Közlekedési Tanácsnak a közlekedésbiztonsági hetek. Ilyenkor sűrített események szolgálják a társadalmilag is rendkívül fontos ügyet, a közlekedés biztonságát. Mint évek óta, a Győr-Sopron megyei Közlekedésbiztonsági Tanács az idén is speciális eseménysorozatot szervezett a május végéig tartó időszakra. Az események az általános iskolák bábszakkörei számára rendezett megyei vetélkedővel már elkezdődtek. A jól felkészült ifjú bábosok versenyéből a soproni Ferenczi J. úti iskola került ki győztesen (2000 forint volt a jutalma), második, holtversenyben a beledi és a fertődi iskola szakköre lett (1500—1500 forint), harmadik helyen pedig a beledi úttörők végeztek. A vetélkedőben nagy előrelépés volt az előzőhöz képest, hogy most valamenynyi műsor teljes egészében a gyermekek közlekedési nevelésére épült. A közlekedés biztonságát szolgáló rendezvénynek minősíthető a győri autósfelvonulás, amelyen az idén először az MKBT is adott díjakat, mégpedig a balesetmegelőzési propagandát legjobban bemutató gépkocsi-tulajdonosoknak. Május második felében hasznos előadássorozatra hívják a közlekedőket. Győrött, a Rába Művelődési Központban először a pedagógusok (az iskolai közlekedési nevelésről), majd a gépjárművezetők (a személygépkocsik és a motorkerékpárok szerepe a balesetek alakulásában) végül a vállalati gépkocsielőadók (mit tehetnek a balesetek megelőzéséért) részére lesznek előadások. A pedagógusok számára Sopronban is rendeznek hasonlót. Május közepén, ugyancsak a Rába Művelődési Központban 15 tablón közlekedésbiztonsági kiállítás nyílik, amely egész éven át vándorkiállításként járja majd a megye üzemeit. Május első két hetében KRESZ-kirakatverseny van a megyében — ezzel is jó hagyományokat ápolva a megelőzési propagandában. Jó kezdeményezése az MKBT-nek, hogy önkéntes KRESZ-teszt vizsgákat szervez a területi KBT-k és a közlekedési vállalatok bevonásával. Az eredményes vizsgát tettek erről igazolványt kapnak. Várhatóan sok vállalkozó kedvű embert mozgat meg az a május 20-án rendezendő „Keressük a legjobb gépkocsivezetőt és gyalogost” című vetélkedő megyei döntőjét, amelyet az Autóközlekedési Tanintézet és az Autó-Motor szerkesztősége rendez értékes díjakkal. A KRESZ még alaposabb megismeréséért a megye rendőrei számára is lesz KRESZ-vetélkedő. Az úttörőgárdák „kis rendőrei” sűrített járőrszolgálatokat szerveznek, és úgynevezett észlelési mozgalmat indítanak , tapasztalataikat összegyűjtik. Az MKBT és a MOKÉP közös akciójaként a megye filmszínházaiban a közlekedésbiztonsági hetek alkalmából a szokottnál is több balesetmegelőzést szolgáló kisfilmet vetítenek. A Hazafias Népfront, a KISZ és a Vöröskereszt e havi rendezvényeinek visszatérő témája lesz valamilyen formában a közlekedésbiztonság. Végül, de nem utolsó sorban, a megye közútjain fokozott ellenőrző akciókat szervez a rendőrség társadalmi erők (önkéntes rendőrök, Volán- és KPM-ellenőrök, ifjúgárdisták, határőrök stb.) bevonásával. Cs. A. Ezért a pénzért? NEMRÉGIBEN egy vita, vagy ha úgy tetszik, beszélgetés közben „fülön ütött” egy fiatal, az iskolapadból éppen csak kikerült ismerősöm megjegyzése: „Ezért a pénzért — mármint a fizetésért — nem érdemes hajtani”. Fiatal ismerősöm e kijelentést annak okán tette, hogy — amint azt elmondta — munkahelyi főnöke kifogásolta az abban a hónapban végzett munkáját. A lazítás oka pedig az volt, hogy — két hét szabadságot kivéve — úgy látta, prémiumot úgysem kaphat, nem éri el azt a teljesítményt tehát „csak” a fizetéséért dolgozik, s azért mont az előbb idéztem nem érdemes hajtani... Álláspontja elgondolkodtatott, tán azért is, mert az utóbbi években gyakran hallok — s gondolom nemcsak én — ilyen vagy hasonló megjegyzést. S ez a vélemény, ha úgy tetszik magyarázata is a hanyagul, immel-ámmal végzett munkának. Egyúttal felmentés is. Nem tudok elképzelni olyan, ép erkölcsi érzékű, munkáját szerető esztergályost, lakatost, orvost, tanárt vagy mérnököt, aki csak azért, mert kevesli a fizetését, szándékosan rosszul, hanyagul végzi a munkáját. Sokkal inkább a lusták, a munkájukat nem szeretők, a tehetségtelenek önfelmentése, maguk igazolása az „ezért a pénzért...” elmélet. Azoké, akik háromszoros fizetésért sem lennének képesek többre, akkor sem végeznének pontosabban, akkor sem tudnának jobb, pontosabb munkát végezni. Félreértések elkerülése végett sietek megjegyezni: nem tagadom az anyagi ösztönzés fontosságát. Végzett munkánk anyagi megbecsülése egyben — bizonyos határig — erkölcsi értékmérő is. Tagadom viszont az anyagiak jelentőségének minden mást megelőző szerepét. Mert vannak — sokan vagy kevesen, annak eldöntésére nem vállalkozom , akik úgy vélik: a fizetésért elég megjelenni a munkahelyen, s valami tessék-lássék munkát végezni. De ha már valami komolyabb munkát is rájuk bíznak, ami egyébként semmi pluszt nem kíván, csupán munkaköri kötelességük teljesítését, máris tartják a markukat, azonnal várják a prémiumot vagy a jutalmat. Az a gondolat fel sem merül bennük, hogy a magasabb fizetésért valami többet is kell tenni, valamit produkálni is kell, hogy azt mondhassa az a munkahelyi vezető: X. derekasan dolgozik, mindig lehet rá számítani, megérdemli, hogy emeljünk a fizetésén. Ismerősömnél — és nemcsak nála — azonban fordított a sorrend, ő azt várja, hogy előbb magasabb bért kapjon, s akkor majd megmutatja mit tud. VÉLEMÉNYE emlékeztet a néhai legendás labdarúgócsapat egyik vezéregyéniségének tulajdonított mondásra: kis pénz, kis foci. Csak attól tartok, hogy a hasonló véleményt vallók közül jópáran — az említett labdarúgóval ellentétben — nagy pénz esetén sem tudnának nagy focit produkálni. Vagy ahogyan a népszerű, szatirikusan humorizáló-politizáló színművész egy „párbeszédében” megfogalmazta: „Tud úszni? — Nem. — Na, és ha megfizetem?... A példákat, az érveket lehetne még sorolni. De azt hiszem ennyiből is világos, hogy az — utóbbi példánál maradva — aki nem tud úszni, az előbb tanuljon meg, s csak azután kérje a pénzt. S aki jobban úszik, vagyis többet. De aki „ezért a pénzért” felkiáltással csak tesz-vesz munkahelyén, az még ezt a pénzt sem érdemli meg. S ha valaki erre nem jön rá magától, azt azoknak kell erre rádöbbenteni, akik vele együtt dolgoznak, ismerik munkáját, képességeit, őnekik kell elmagyarázni, az illetővel megértetni, hogy „ezért a pénzért” is dolgozni kell, produkálni kell, mert — hadd ismételjem a már-már közhelyszámba menő érvelést — csak a többől lehet többet osztani. S ezt a többet meg is kell teremteni! S AKI EBBEN a teremtésben nem tud, vagy nem akar réssé venni a képességeinek, tudásának megfelelően, az ne is várjon többet. D. Kiss Csaba ■ 1978. május 3., írc *3