Kisalföld, 1978. május (34. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-03 / 102. szám

Fogyasztói érdek­védelem MILYEN A KISGÉPELLÁTÁS? A háztáji és kisegítő gazdaságok, a kiskertek nélkülözhetet­lenek — hirdetjük évek óta. Miért? Mert segítik a szabad idő hasznos eltöltését, segítik a zöldség-, gyümölcs- és húsellátást, de segítenek abban is, hogy a nagyüzemi gazdálkodásra nem alkalmas földterületet termővé tegyük. Boldogul-e az az ember, aki vállalja a gonddal-bajjal járó háztáji és kisegítő gazdaság fenntartását? Kap-e elegendő és jó munkaeszközt, kisgépeket, kapát, kaszát, ásót, gereblyét, műtrágyát és növényvédőszert? Van-e foganatja az MT 100/ 1076. III. 16-os számú határozatnak, amely előírja a háztáji és kisegítő gazdaságok segítését? A kormányhatározathoz kap­csolódó megyei határozatok nyomán milyen a megye kereske­delmének felkészülése? Összhangban van-e a kereslet és a kínálat? Ezekre a kérdésekre kerestek választ a Megyei Ke­reskedelmi Felügyelőség szakemberei az elmúlt hetekben folytatott vizsgálatuk során. összesen 38 helyen jártak: nagykereskedelmi vállalatok­nál, kiskereskedelmi vállala­tok központjaiban, valamint az állami és a szövetkezeti boltokban. Munkájukhoz tár­sakat kerestek, akiktől infor­mációkat és segítséget kap­tak. Így találtak jó partner­re a megyei tanács vb mező­­gazdasági és élelmezésügyi osztályának dolgozóiban, a vetőmag-felügyelőség mun­katársaiban, a MESZÖV-nél és a társadalmi ellenőrökben. A vizsgálatban részt vevő szakemberek összegező meg­állapítása: a korábbi évekhez képest sokat javult az ellátás. Azok a vállalatok azonban, akik Győr-Sopron megyében fontos szerepet töltenek be a kereskedelmi ellátásban — FERROVILL, AGROKER, Észak-dunántúli SZÖVKER, VASÉRT, SZÖVÁRU Válla­lat, Budapesti Hermes­zfé­­szek — még mindig nem hangolják össze sem elkép­zeléseiket, sem terveiket. Az úgynevezett többcsatornás rendszer működése nem jó. A műtrágya, a növényvédő szer és a vetőmag kivételével nem kielégítő az áruellátás. A fenti vállalatok ugyanis a te­rületi szükségleteket egymás­tól teljesen függetlenül mérik fel. Ez pedig helyenként bi­zonyos áruféleségekből túlkí­nálatot, másutt hiányt okoz. A kereskedelmi vállalatok — a világ minden táján — a sa­ját szakállukra vásárolnak, jószerével gépeket! Az alkat­részekről megfeledkeznek. Ez egyelőre még nem okoz gon­dot, hiszen a korszerű kisgé­pek ma még nem igénylik a nagyobb javítást, az alkat­részcserét, de 2-3 év múlva nagy gondok keletkezhetnek abból, hogy nem gondolnak időben a kopásra. A japán, az olasz és a csehszlovák kis kerti traktor ügyes segítőtárs, de meghibásodása esetén al­katrészhiányban csak hasz­nálhatatlan holmi lesz. Ez év március első felében gondok voltak a kerti szer­számok és különféle eszkö­zök ellátásában. Nem volt elegendő győri ásó, kapa, trágyavilla, földhányó lapát, hernyózó olló, mezőgazdasági lánc. A FERROVILL raktá­raiban mindből volt ugyan, de a vállalat éppen költözött, így nehéz helyzetben volt. Emiatt a kiszállítás késett. A SZÖVKER áruellátása jó volt. Az áfészek megren­delései alapján a komáromi Jednotától vásárolt különfé­le gépeket, de gumitömlőt, boroshordót, dróthálót, ön­tözőkannát, kaszakövet és különféle méretű láncokat is tudtak adni. Nem dicsérhető azonban a Hermes Áfész, amely szállít ugyan japán traktorokat, kerti eszközöket, fűnyíró ollókat, kapálógépe­ket, tömlőket, de nem ele­gendőt. A szállítás hullámzó. A Zöldért Vállalat győri 24- es számú boltja szerződés kötött a Hermes Áfésszel. Az 1978-ra megrendelt árukból a II. negyedévre 15­7 százalékot, a III. negyedre 10,10 száza­lékot, az év utolsó negyedére 266,6 százalékot igazolt visz­­sza. A kereskedő is, a vásárló is joggal mérgelődik: ugyan kinek kell karácsonykor a kerti szerszám? No igen, vi­gasznak az a tanács is meg­felel, hogy majd jó lesz 1979- re, de mivel végzik el a kerti munkát 1978-ban? Sokan azt is kifogásolták, hogy nem kaptak japán kapálógépet. A kifogás nem egészen jogos, mert helyette kaphattak két­féle olasz gyártmányút. Hi­ánycikk volt a japán házi permetező, a benzinmotoros fűnyíró. A hiánycikkek körének bő­vítésében gyakran az is köz­rejátszott, hogy a boltos nem törődött eléggé a beszerzéssel. Márpedig az üzletvezető ru­galmas tevékenysége rendkí­vül fontos. A nagykereske­delmi vállalatoknál senki sem tudja kitalálni, hogy melyik város, melyik nagyközség boltjában, melyik áru hiány­zik. Különös gonddal foglal­kozik az árubeszerzéssel Marton János, a Soproni Afész 1-es számú mezőgaz­dasági szakboltjának vezetője. Általában bőséges az árukí­nálata és csak a legritkább esetben „árusít” hiánycikke­ket. A vetőmagvak ellátása mind mennyiségben, mind minőségben általában meg­felelő, csak a lucerna, a bab, a zeller, a cékla és a fél­hosszú fehérgyökérmag hiányzott egy időben. Nagy gondot jelent a termelők szá­mára az a gyakorlat hogy a Vetőmagtermeletező Vállalat 3 évre előre, tételesen kéri a megrendeléseket. A táptakarmány forgalmát tekintve örvendetesen fejlő­dött a megye háztáji állat­tartása: 1975-ben 45 292 ton­na, 1977-ben 78 241 tonna táptakarmány fogyott. A ME­SZÖV szakemberei szerint ilyen nagyarányú fejlődés esetén csak akkor tudják az igényeket maradéktalanul kielégíteni — szemes és táp­takarmányból —, ha minden termelőüzem teljes kapacitás­sal dolgozik. Gondot jelent az is, hogy kevés az elárusítóhely. A meglévő boltok kicsik, kor­szerűtlenek. Ezen a bajon igyekszik enyhíteni az a terv, amely célul tűzi, hogy az ötödik ötéves terv ide­jén új mezőgazdasági szak­bolt nyílik Győrött, Csornán, Kapuváron, Mosonmagyar­óváron. A Zöldért Vállalat Győrött egy nagyobb méretű bolt megnyitását tervezi. A hivatásos és társadalmi ellenőrök körútjuk során ki­fogásolták még azt is, hogy az elárusítók egy részének felkészültsége gyenge. A vá­sárlónak nem tudnak felvilá­gosítást adni. A tárgyi tudás hiánya, a szakmai anyag mel­lőzése megmutatkozik abban is, hogy a növényvédő szerek kezelése nem felel meg a rendeletben előírtaknak. A mérgek kezelésénél például nem tartják meg a szigorú egészségvédő rendszabályo­kat. A hiányosságokra az­ ellen­őrök felhívták a szakembe­­­rek figyelmét­­ a fogyasztók érdekében. Sindulár A pártmunka elismerése Huszonöt éve propagandista közvetlenségével nyomban emberközelbe kerül azzal is, akivel először találkozik Go­dó Vidor, a Mosonmagyar­óvári Fémszerelvénygyár táv­lati fejlesztési tanácsadója. A friss diplomás gépészmérnök harmincnégy évvel ezelőtt, a háború kellős közepén lépett be a mai nagy vállalat előd­jéhez, a Vadásztöltény-, Gyu­tacs- és Fémárugyárba. Azt tette, a­mit parancsoltak neki. Terveit, elképzeléseit csa­k a felszabadulás után valósít­hatta meg. Részt vesz a gyár újjászervezésében, a terme­lés megindításában. A fiatal szakembert különböző irá­nyító munkakörökkel bízzák meg, majd 1948-ban kineve­zik a műszaki osztály élére. Még abban az évben felve­szik a pártba is. Felelősség­­teljes gazdasági beosztása mellett lelkesen vállal párt­tisztséget, közéleti megbíza­tást. Évekig mint termelési felelős, tagja a gyári párt­­végrehajtó bizottságnak, je­lenleg pártbizottsági tag. Tu­dását hozzáértően kamatoz­tatja a városi pártbizottság gazdaságpolitikai, majd vá­rospolitikai munkabizottsá­gában. Hét évig munkásőr­ként teljesít szolgálatot. Szá­mos tömegszervezet aktivis­tája és huszonöt éve párt­­propagandista. Valamennyi tisztségében örömét leli, de nem titkolja, hogy a tanfolyam foglalko­zásain különösen jól érzi ma­gát. Az otthonos légkör ki­alakításával arra törekszik, hogy érdekessé, színessé te­­gye a foglal­kozásokat és ez­által felkeltse a hallgatók érdeklődését. — Vonzereje annak a te­matikának van, amely közel áll jelenünkhöz és a ma idő­szerű kérdéseivel foglalkozik. Az aktivitás nem attól függ, kinek mi a beosztása. Bár­milyen összetételű is a hall­gatóság, a propagandista leg­fontosabb feledt­ a, Hrev föl­keltse az érdeklődést. Ez vi­szont csak úgy érhető el, ha mindenkihez szól a vitaindí­tó, ha olyanok a kérdések, amelyek egyformán szólnak a képzettebb fiatalokhoz és­­ kevésbé iskolázott időseb­bekhez. Godó Vidor eleinte szak­munkásoknak tartott szemi­náriumot, hét-nyolc éve ve­gyes összetételű a csoportja: bérelszámolók, raktárosok, csomagolók. A hallgatók zö­me nő, a többség érdeklődő, de akad közöttük félénken visszahúzódó is. A két és fél évtized alatt csoportjának tagjai irányításával tanulmá­nyozzák a munkásmozgalom történetét, a nemzetközi élet kérdéseit, de mint műszaki ember, a gazdaságpolitikai kérdések állnak hozzá a leg­közelebb. A szemináriumokon külön­böző módszereket alkalmaz. Rendszerint úgy vezeti a fog­lalkozásokat, hogy az önkén­tes jelentkezők az előadásra és a tankönyv anyagára ala­pozottan elmondják vélemé­nyüket, kifejtik nézetüket, s ehhez kapcsolódnak — leg­inkább a r ímai problémák tv gémel­ésével —sokszor ki­fogyhatatlan példákkal a többiek. A közönyöseket, vagy inkább visszahúzódókat helyi vonatkozású kérdések­kel igyekszik szólásra bírni. Ilyenkor csupán arra ügyel, hogy helyes mederbe terelje a vitát és egyenlő esélyeiket teremtsen ki-ki tudására, fel­­készültségére alapozott véle­ményének, egyéni meglátá­sainak kifejtésére. A kéthetenkét hétfőn tar­tandó szemináriumokra gon­dosan felkészül. Legtöbbször a vasárnap délutánra megy rá egy-egy téma felfrissíté­sére, kiegészítésére. Kézbe veszi egyetemi és szakosító jegyzeteit, a XI. kongresszus oly sokszor elolvasott anya­gát. S ha a téma megkíván­ja, akkor a városi vagy a gyári pártbizottság határoza­tait is beilleszti mondaniva­lójába. — Ha nem sikerülne egy­szer is felkészülnöim, a­­kor inkább elhalasztanám a fog­lalkozást, mert csak a tan­könyvben olvashatók tovább­adására nem vállalkozom. Arról szerényen hallgat Godó Vidor, hogy a pártpro­pagandista megbsdatás mö­gött nem kevés erőfeszítés, fáradtság rejlik. Hiszen nem magától születik a sok isme­ret, a tájékozottság. Nemcsak kikapcsolódásból, szórakozás­ból figyeli a rádiót, televízi­ót, böngészi az újságokat, a foly­óira­tokat. Minden alkal­mat megragad a párthatáro­zatok tanulmányozására, a helyi összefüggések megis­merésére, látókörének széle­sítésére. Hivatásának érzi a tudat­­formálást, kötelességének tartja a közösség szolgálatát. Huszonöt éve azon fárado­zik, hogy mind többen eliga­zodjanak a napi események­ben és felismerjék tennivaló­jukat kiváló propaganda­­tevékenységét a közelmúlt­ban, Lenin születésnapjának évfordulóján a Munka Ér­demrend ezüst fokozata ki­tüntetéssel ismerték el Is. M. s—mí AiPeiD,--------------- Közlekedésbiztonsági hetek Gazdag eseménysorozat a megyében KRESZ-kirakat verseny - Bábvetélkedő - Fokozott közúti ellenőrzések Hagyományos rendezvény­­sorozata tavaszonként a bal­esetmegelőzés „gazdájának”, az Országos Közlekedési Ta­nácsnak a közlekedésbizton­sági hetek. Ilyenkor sűrített események szolgálják a tár­sadalmilag is rendkívül fon­tos ügyet, a közlekedés biz­tonságát. Mint évek óta, a Győr-Sopron megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács az idén is speciális eseményso­rozatot szervezett a május vé­géig tartó időszakra. Az események az általános iskolák bábszakkörei számá­ra rendezett megyei vetélke­dővel már elkezdődtek. A jól felkészült ifjú bábosok ver­senyéből a soproni Ferenczi J. úti iskola került ki győz­tesen (2000 forint volt a ju­talma), második, holtverseny­ben a beledi és a fertődi is­kola szakköre lett (1500—1500 forint), harmadik helyen pe­dig a beledi úttörők végez­tek. A vetélkedőben nagy előrelépés volt az előzőhöz képest, hogy most valameny­­nyi műsor teljes egészében a gyermekek közlekedési neve­lésére épült. A közlekedés biztonságát szolgáló rendezvénynek mi­nősíthető a győri autósfelvo­nulás, amelyen az idén elő­ször az MKBT is adott díja­kat, mégpedig a balesetmeg­előzési propagandát legjob­ban bemutató gépkocsi-tulaj­donosoknak. Május második felében hasznos előadássorozatra hív­ják a közlekedőket. Győrött, a Rába Művelődési Központ­ban először a pedagógusok (az iskolai közlekedési neve­lésről), majd a gépjárműve­zetők (a személygépkocsik és a motorkerékpárok szerepe a balesetek alakulásában) végül a vállalati gépkocsielőadók (mit tehetnek a balesetek megelőzéséért) részére lesz­nek előadások. A pedagógu­sok számára Sopronban is rendeznek hasonlót. Május közepén, ugyancsak a Rába Művelődési Központban 15 tablón közlekedésbiztonsági kiállítás nyílik, amely egész éven át vándorkiállításként járja majd a megye üzemeit. Május első két hetében KRESZ-kirakatverseny van a megyében — ezzel is jó ha­gyományokat ápolva a meg­előzési propagandában. Jó kezdeményezése az MKBT-nek, hogy önkéntes KRESZ-teszt vizsgákat szer­vez a területi KBT-k és a közlekedési vállalatok bevo­násával. Az eredményes vizs­gát tettek erről igazolványt kapnak. Várhatóan sok vállalkozó kedvű embert mozgat meg az a május 20-án rendezendő „Keressük a legjobb gépko­csivezetőt és gyalogost” című vetélkedő megyei döntőjét, amelyet az Autóközlekedési Tanintézet és az Autó-Motor szerkesztősége rendez értékes díjakkal. A KRESZ még ala­posabb megismeréséért a me­gye rendőrei számára is lesz KRESZ-vetélkedő. Az úttörőgárdák „kis rend­őrei” sűrített járőrszolgálato­kat szerveznek, és úgyneve­zett észlelési mozgalmat in­dítanak , tapasztalataikat összegyűjtik. Az MKBT és a MOKÉP közös akciójaként a megye filmszínházaiban a közleke­désbiztonsági hetek alkalmá­ból a szokottnál is több bal­­esetmegelőzést szolgáló kis­­filmet vetítenek. A Hazafias Népfront, a KISZ és a Vö­röskereszt e havi rendezvé­nyeinek visszatérő témája lesz valamilyen formában a közlekedésbiztonság. Végül, de nem utolsó sor­ban, a megye közútjain foko­zott ellenőrző akciókat szer­vez a rendőrség társadalmi erők (önkéntes rendőrök, Vo­lán- és KPM-ellenőrök, ifjú­gárdisták, határőrök stb.) be­vonásával. Cs. A. Ezért a pénzért? NEMRÉGIBEN egy vita, vagy ha úgy tetszik, beszélgetés közben „fülön ütött” egy fiatal, az iskolapadból éppen csak kikerült ismerősöm megjegyzése: „Ezért a pénzért — mármint a fizetésért — nem érdemes hajtani”. Fiatal ismerősöm e kijelentést annak okán tette, hogy — amint azt elmondta — munkahelyi főnöke kifogásolta az abban a hónapban végzett munkáját. A lazítás oka pedig az volt, hogy — két hét szabadságot kivéve — úgy látta, pré­miumot úgysem kaphat, nem éri el azt a teljesítményt tehát „csak” a fizetéséért dolgozik, s azért m­ont az előbb idéztem nem érdemes hajtani... Álláspontja elgondolkodtatott, tán azért is, mert az utóbbi években gyakran hallok — s gondolom nemcsak én — ilyen vagy hasonló megjegyzést. S ez a vélemény, ha úgy tetszik magyarázata is a hanyagul, immel-ámmal végzett munkának. Egyúttal felmentés is. Nem tudok elképzelni olyan, ép erkölcsi érzékű, munkáját szerető esztergályost, lakatost, orvost, tanárt vagy mérnököt, aki csak azért, mert kevesli a fizetését, szándékosan rosszul, hanyagul végzi a munkáját. Sokkal inkább a lusták, a mun­kájukat nem szeretők, a tehetségtelenek önfelmentése, ma­­guk igazolása az „ezért a pénzért...” elmélet. Azoké, akik há­romszoros fizetésért sem lennének képesek többre, akkor sem végeznének pontosabban, akkor sem tudnának jobb, ponto­sabb munkát végezni. Félreértések elkerülése végett sietek megjegyezni: nem taga­dom az anyagi ösztönzés fontosságát. Végzett munkánk anya­gi megbecsülése egyben — bizonyos határig — erkölcsi érték­mérő is. Tagadom viszont az anyagiak jelentőségének minden mást megelőző szerepét. Mert vannak — sokan vagy kevesen, annak eldöntésére nem vállalkozom , akik úgy vélik: a fize­tésért elég megjelenni a munkahelyen, s valami tessék-lássék munkát végezni. De ha már valami komolyabb munkát is rá­juk bíznak, ami egyébként semmi pluszt nem kíván, csupán munkaköri kötelességük teljesítését, máris tartják a marku­kat, azonnal várják a prémiumot vagy a jutalmat. Az a gon­dolat fel sem merül bennük, hogy a magasabb fizetésért va­lami többet is kell tenni, valamit produkálni is kell, hogy azt mondhassa az a munkahelyi vezető: X. derekasan dolgozik, mindig lehet rá számítani, megérdemli, hogy emeljünk a fize­tésén. Ismerősömnél — és nemcsak nála — azonban fordított a sorrend, ő azt várja, hogy előbb magasabb bért kapjon, s akkor majd megmutatja mit tud. VÉLEMÉNYE emlékeztet a néhai legendás labdarúgócsapat egyik vezéregyéniségének tulajdonított mondásra: kis pénz, kis foci. Csak attól tartok, hogy a hasonló véleményt vallók közül jópáran — az említett labdarúgóval ellentétben — nagy pénz esetén sem tudnának nagy focit produkálni. Vagy ahogyan a népszerű, szatirikusan humorizáló-politizáló szín­művész egy „párbeszédében” megfogalmazta: „Tud úszni? — Nem. — Na, és ha megfizetem?... A példákat, az érveket lehetne még sorolni. De azt hiszem ennyiből is világos, hogy az — utóbbi példánál maradva — aki nem tud úszni, az előbb tanuljon meg, s csak azután kérje a pénzt. S aki jobban úszik, vagyis többet. De aki „ezért a pénzért” felkiáltással csak tesz-vesz munkahelyén, az még ezt a pénzt sem érdemli meg. S ha valaki erre nem jön rá magától, azt azoknak kell erre rádöbbenteni, akik vele együtt dolgoznak, ismerik munkáját, képességeit, őnekik kell elmagyarázni, az illetővel megértet­ni, hogy „ezért a pénzért” is dolgozni kell, produkálni kell, mert — hadd ismételjem a már-már közhelyszámba menő érvelést — csak a többől lehet többet osztani. S ezt a többet meg is kell teremteni! S AKI EBBEN a teremtésben nem tud, vagy nem akar réssé venni a képességeinek, tudásának megfelelően, az ne is vár­jon többet. D. Kiss Csaba ■ 1978. május 3., írc *­3

Next