Kisalföld, 1978. július (34. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-01 / 153. szám
Nyugdíjba ment egy vasas Bensőséges, baráti hangulatú ünnepségen vettek búcsút tegnap a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárának nyugdíjba távozó igazgatójától, Köhidi Ferenctől. Az ünnepségen Hagy Mihály gyárigazgató köszöntötte a megjelenteket — közöttük Szabó Mihályt, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága titkárát, és Horváth Edét, a Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatóját — majd Turbók Lajos, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára méltatta a távozó igazgató munkásságát. Köszönetet mondott az eddigi közéleti együttműködésért Takács Imre, a párt Mosonmagyaróvár városi Bizottságának első titkára. Ezután Horváth Ede vezérigazgató átadta a vállalati kollektíva ajándékát. Köhidi Ferenc megilletődötten vette át az ötvenöt szál szegfűből álló csokrot, és köszönetet mondott a baráti szavakért. Az ünnepség után a gyár vezeti rí cónn irínn rín míci++ n gion rlóndlfit Ül velem szemben, arca, tekintete hallatlan belső fegyelemről, önvizsgáló szigorúságról tanúskodik. Nincsenek fölösleges mozdulatai, beszéde halk, de gondolatai oly szépen formálódnak mondatokká, mint esztergán a vas. Tűnődik. Harminchét esztendő nagy idő. Neveket említ: Pőcze, Tolnai... — A Tolnai volt az esztergályos oktatóm. Szigorú ember volt... — Ez mit jelent? — Megkövetelte a fegyelmet, a pontos, pedáns, munkát, az aktivitást, tehát hogy dolgozzuk ki a munkaidőnket. Egy kis csönd támad. — Szigorú vezérigazgatója volt a gyárnak? Elmosolyodik. — Ezeket én is megköveteltem. Persze, hogy előfordult a rossz példa is ... Váltottam le üzemvezetőt, főosztályvezetőt is. De nem ez volt a jellemző a gyárra. Megint egy kis csönd van. Gondolkodik. — Én mindig jó kollektívában dolgoztam. A vagongyárban is, itt is. Szerettem mindkét helyemet. Röviden, szinte tőmondatokban számol be életének egy-egy sorsfordulójáról, az az érzésem, hogy talán túl szerény. — Negyvenegyben szabadultam. Esztergályos és lakatos lettem. Negyvenötig a vagongyárban dolgoztam, akkor elmentem a Győri Textilművekhez tmk-lakatosnak. Elvégeztem a Dolgozók Esti Gépipari Középiskoláját. Technikus lettem és negyvenkilencben visszamentem a vagongyárba. Szerkesztői munkát végeztem. Műszaki ember akartam lenni, a szakma rendkívül érdekelt és vonzott. Szerettem volna mind magasabb szinten művelni, így hát beiratkoztam a Műszaki Egyetem győri technológiai tagozatára, ötvenkettőben aspirantúrára a Fémipar Kutató Intézetbe kerültem, dr. Gillemot László akadémikus mellé, ahol a hegesztés témakörében végeztem a tudományos kutatást. — Kanditátus lett? Csendesen ingatja a fejét. — Á, nem. Arra már nem jutott az időből. Visszakerültem a vagongyárba. Ott kidolgoztunk négyen -égy találmányt. A Megyeri Béla, Blaskó János, Túri Kovács István és jómagam. A fedőporunkat sokáig használták is. — Hogyan került Mosonmagyaróvárra? — ötvenhat márciusában ajánlották fel a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár főmérnöki posztját. El is fogadtam, mert az ajánlat kedvező volt. Lakást is adtak. Akkor volt harminchárom éves. — Győrben nem volt lakása? — Nem. Nézzük egymást, aztán folytatja. — Amikor ide kerültem, negyvenkilencmillió forint volt az éves termelési érték. Ezernégyszáz dolgozója volt a gyárnak. Hetvenötben ittezernégyszázan állítottak elő két és fél milliárdos termelési értéket. De ehhez még tanulni kellett. Elvégezte a gazdasági mérnöki stúdiumokat, kiváló eredménnyel vizsgázott a politikai gazdaságtan szakosítón. Aktív közéleti emberként ismerték és ismerik ma is. Szerették vajon? — Én úgy érzem, hogy igen. Megbecsültek, elismerték a szaktudásomat... Határozottan éreztem, hogy szeretnek. Ezeket az eredményeket a gyár kollektívájával együtt érte el. De ehhez szükség volt valami másra is. Próbáltam faggatni, aztán egy nemvárt mondatából kiderült minden. — Édesapám mozdonylakatos volt. Dolgozni tőle tanultam. Azt, hogy a pontos munkának valahonnan belülről kell indulnia. Mindig azt hajtogatta: fiam, ha én nem jól csinálok meg valamit, abból tömegbaleset lehet. Ezt úgy nevezik, felelősségérzet. Az, ami oly sokszor gyötri az embert, hát még, ha öt és félezer ember munkájának felelőssége van rajta. Gazdasági döntések előtt hány és hány szorongató éjszakán kellett töprengeni: jó lesz-e? Mit kellett volna még figyelembe venni? Ez pedig szép lassan őrli fel az embert. — Hatvannyolcban kint tárgyaltunk az NDK-ban egy hétig. Ott, a helyszínen meg kellett oldani egy sereg műszaki baklövésünket, a partnerek kívánsága szerint. Nappal tárgyaltunk, éjszaka pedig dolgoztam. Megittam tizenhárom, tizennégy kávét. És a sikeres tárgyalás utolsó napján megkaptam az anginás rohamot. Hatvannyolcban megkezdte hát a „szívesek” egyáltalán nem irigylésre méltó karrierjét. Szanatóriumok, orvosok, EKG-készülékek szállták meg életét és gondolatainak egy részét. — Már tavaly januárban kértem, hogy korengedménynyel nyugdíjba mehessek. De most még úgy éreztem, itt kell maradnom, az átálitt kell maradnom, az átállás idejére. Július elsejétől vagyok nyugdíjas. Kampis Péter 1978. július 1., szombat A Graboplast sikere Pécsett A Graboplast győri Pamutszövő- és Műbőrgyár bement az „oroszlánbarlangba”, a Mecsek alján fekvő gyönyörű Pécsre: abba a városba ment kiállítani termékeit, amelynek bőrgyára a legkiválóbb az országban, 2300 dolgozója 1,5 milliárd forint értékű terméket készít évente, s amelynek 1861-ben alapított, most már sokféle ruházati terméket is előállító, öt üzemből álló kesztyűgyárában több mint ötezer dolgozó harminc országban szerzett hírnevet a magyar iparnak. Hogy volt alapja a vállalat önbizalmának, erre íme a bizonyíték: A Pécsett megnyílt magyar bőr- és cipőipari kiállításon részt vevő negyven vállalat termékeinek odaítélt hat nagy díjból kettőt a Graboplast érdemelt ki, továbbá egy arany és két ezüst díjat hozhat haza. A kiállításon, melyet tegnap délelőtt dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár nyitott meg, a győri nagyvállalat több mint száznegyven négyzetméteren mutatja be termékeit. Amilyen „rendhagyó” a Graboplast vállalkozása, hogy részt vesz a bőr- és cipőipari seregszemlén műbőrtermékeivel, olyan szokatlan és újszerű a bemutatóia külsőségeiben is. A megannyi ruházati, bőrdíszműipari és cipőipari műbőrt barna bársony háttérrel, — talán mondani sem kell műbársonnyal, művelúrral — vették körül, és a mennyezetről lelógó vörösréz hatású lámpatartók mellett, kis polcokon helyezték el a remekül összeválogatott újdonságokat. A néző mintha egyszerre lenne ott a gyár géptermében, élné át a műbőrgyártás beavató pillanatait, s tapasztalná a végeredményt: egy hatszor tizenkétméteres falon óriási fotó ábrázolja a Graboplast egyik legkorszerűbb gyártóberendezését. A nagydíjat nyert Graboxan cipőipari műbőr jelenleg egyedülálló a világon. Bár ez a kívülállónak keveset mond, új technológiával készül, reaktív poliuretán habszerkezetű műbőr. Rendkívül kopásálló, nagy szilárdságú, tökéletesen bőrszerű. Különleges értéke, hogy a lábhoz idomul, és műnemez bélése következtében képes felszívni a láb nedvességét. (A nemrég az angliai Birminghamban rendezett bőripari kiállításon ez a termék volt a nagy sláger.) Az eddig készített cipőipari műbőrök nem rendelkeztek ezekkel a tulajdonságokkal; a viselője egy év után is úgy érezhette, új cipőben jár. A Graboplast ezzel a termékével akarja megváltoztatni a műbőrből készült cipőkről alkotott nem túl kedvező véleményt. A győriek másik nagydíjas terméke ruházati és bőrdíszműipari termék. A teljesen bőrhatású, könnyű, korszerű termék, s mivel nem oldószeres technológiával készült gyártása is mindenben megfelel a mai követelményeknek. Mind a két termék megállja a helyét a valódi bőrök között. Az előbbi mellett az szól, hogy háromszor olcsóbb a belőle gyártott cipő a valódi bőrcipőnél, s előnyös tulajdonságainál fogva lábkényelmi célokat is szolgálhat A korszerű Grabona R ruházati és bőrdíszműipari műbőrt rendkívül tág felhasználási köre teszi versenyképessé mindenféle összehasonlításban. A pécsi bemutató emnét gurul a málna, megkezdődött az ízletes bogyósgyümölcs szüreti idénye. A termelők jól tudják, hogy a „gurulós málna” nem a szállítás, hanem a gyümölcs tartalmának, küllemének minősítése. A gurulós a legjobb minőségű. Bár a szüret a hűvös időjárás miatt tíz napot késett június 25. óta folyamatosan veszik át az ízletes gyümölcsöt a Győri Áfész 45 állandó, és 25 ideiglenes felvásárlótelepén. Tegnapig 25—30 vagonnal vásároltak meg az áfész szakemeberei a győri járás termelőitől. Az eddig átvett egyik arany díját a tájfun anyagból készült iskolatáskával, a két ezüstérmet pedig cipőipari termékekkel érdemelte ki a Graboplast. Még egy nagyon fontos érv, amely amellett szólt, hogy részt vegyen a Graboplast a magyar bőripari kiállításon: a hazai bőrgyártás rekonstrukciója nemrég fejeződött be. Amikor pedig fellendülőben van egy természetes anyagokat előállító iparág, vonzásában növekszik a kereslet azon termékek iránt is, melyek képesek helyettesíteni az előbbieket. A Graboplast elsősorban az alkalmazás technikai szolgálatát igyekszik erősíteni. A gyakorlati oldaláról bizonyítani termékeinek sokirányú felhasználhatóságát. Ezzel a jövőjét szolgálja, hiszen nincsenek eladási gondjai. Ma és még néhány évig nem képes kielégíteni sem a belföldi, sem pedig az exportpiacokról jelentkező igényeit. F. J. mennyiség a tervezettnek 10 százaléka. Az áfész 20—250 vagon felvásárlására számít. E mennyiségből 200 vagon a szerződött áru. Farkas Zoltántól, a Győri Áfész termelési igazgatójától érdeklődtünk a felvásárlás körülményeiről, a termelőket foglalkoztató időszerű kérdésekről. — A termelők minden évben kérdezik, megfelelő lesz-e a göngyöleg ellátás? Nos, a göngyöleget időben kiszállítottuk. Azoknak a termelőknek, akik szerződést kötöttek szövetkezetünkkel, 100 kilogramonként 7—8 göngyöleget adtunk ki, sőt azok is kaptak, akik nem szerződték le terméküket, de közölték a termés várható mennyiségét. Nem kértünk betétet a göngyölegre. Azt tapasztaltuk, hogy egyes termelők nem arra a telepre viszik vissza a ládákat, ahol kapták, és ez szervezési bonyodalmakat okoz. Azt is tapasztaltuk, hogy a szükségesnél több ládát akartak elvinni. A kérésünk az, hogy oda vigyék vissza a göngyöleget, ahol kapták, és addig ne igényeljenek ismét amíg nincs rá szükség. — Hogyan és mennyit fizetnek a termékért? — Az exportérdekek szükségessé teszik, hogy a gurulós málnáért a tavalyi kilogramonként 19 forint helyett plusz 1 forintot fizessünk minőségi felárként. Úgy vélekedünk, hogy ez a minőségi szedésre ösztönzi a termelőket. A rekeszes málna ára változatlanul 16 forint kilogramonként Az átvétel gyorsítása céljából az áfész hetenként fizeti a termék árát, de aki igényli, naponta is megkaphatja a málnája után járó pénzt. Ismeretes, hogy tavaszszal az áfész ingyenesen juttatott málna- és szamócaszaporító anyagot a kistermelőknek. A jövőben is így lesz? — Továbbra is fontos feladata szövetkezetünknek, a málna és szamóca termőterületek növelése és a termőterületek rekonstrukciója. Felvásárlóink már megkapták a feladatot: mérjék fel a termelők őszi és tavaszi telepítéséhez szükséges szaporítóanyag-igényeket. Egyébként továbbra is ingyenesen adjuk, a termelőktől csupán csak azt kérjük, hogy a várható termésre többéves szerződést kössenek az áfésszal. Az idei tavaszi telepítés nagyon sikeres volt: málnából 450—550 ezer tő, szamócából 150 ezer tő kelt el. Megjegyzem, hogy az áprilisban kiültetett szamócának már 40 százaléka, termett, jövőre 90— 100 százalékos termőrefordulás várható. A telepítési akciót a hűtőházzal közösen, több éves együttműkdési szerződés alapján végeztük. Közös reményünk, hogy tovább tudjuk növelni az exportalapanyag termelést és szállítást. — A termőterület növeléséhez, rekonstrukciójához az elmondottak szerint elegendő az alapanyag. A termeltetésben nem várható semmilyen akadály? — A málna szaporítóanyag minőségét és mennyiségét javítani, illetve növelni szükséges. új törzstelepek létrehozása indokolt A kutatóknak el kellene érni, hogy intenzív és betegségeknek ellenálló fajták jussanak a köztermesztésbe. A tapasztalat az, hogy az intenzív fajták tűrőképessége a hagyományos fajtákéhoz képest gyengébb, tehát a növénypótlás, a fajtacsere gyakoribb lesz. A tömeges szaporítóanyag-ellátás változatlanul igény marad. V. L. Fafeldolgozás A Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság mosonmagyaróvári erdészetének vasúti rakodójában nagyrészt gépesítették a munkát. Az osztrák gyármányú Jumbó egy „harapással” három köbméter fát tud emelni. A Lajta mentéről és a szigetközi erdőkből tavaly már húszezer köbméter fa utazott mosonmagyaróvári átszállással Olaszországba, Jugoszláviába, Ausztriába, valamint a hazai felhasználókhoz Szombathelyre, Dombóvárra, Püspökladányba. A saját termelés mellett négy-ötezer köbméter fát vásároltak fel és értékesítettek, az idei tervük a huszonhatezer köbméter. tíz ezreiig Tegnap délben elkészült a Győri Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat téti gyáregységben az NDK- exportra gyártott ezredik pillangós vágószerkezet. Készítésüket tulajdonképpen az idén kezdte meg az üzem, és mostanra érte el a gyártás a tervezett végleges üzemet. A második félévben további 1700 vágószerkezet gyártása vár az üzem dolgozóira. Ehhez bővítik a forgácsoló kapacitást, korszerű festőberendezést és szemcseverőt helyeznek üzembe. A téti üzem munkájának 90 százalékát ez az exporttermék tölti ki. . ETTMfiára . 3