Kisalföld, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

Végcél: a gyakorlati hasznosítás A tudomány hatékonysága Szibériában Szibéria — az Uráltól a Csendes-óceánig egyetlen ha­talmas építkezés. A jelenlegi ötéves tervben 1976—80. kö­zött a Szovjetunió ipari ter­melése összesen 35—39 szá­zalékkal növekszik, Szibériá­ban pedig a másfélszeresére. Gyakorlatilag itt várható az ország földgáz-, olaj- és alu­míniumbányászatának legje­lentősebb gyarapodása, nö­vekszik a nehézvegyipar, a fa-, cellulóz- és papíripar ter­melése, újabb területi-terme­lési komplexumok épülnek. A Szovjet Tudományos Akadémia húsz évvel ezelőtt létrehozott Szibériai Tagoza­tának jutott az a nagyszerű feladat, hogy tudományosan megalapozza e gazdag terület kincseinek kiaknázását. A no­voszibirszki akadémiai város mellett tudományos közpon­tok alakultak Tomszkban, Krasznojarszkban, Irkutszk­­ban és más városokban. Szi­béria tudományos életének fejlődését azonban nemcsak a mennyiségi növekedés jellem­zi. A Szibériai Tagozat köz­vetlen hatással van a Szovjet­unió keleti területein a ter­melő erők, a kulturális élet és közművelődés fejlődésére is. A cél, hogy még hatható­sabban hasznosítsák Szibéria hatalmas erőtartalékait. A szibériai tudósok több mint 1200 olyan feladatot ol­dottak meg, amelyek a leg­fontosabb iparágak tudomá­nyos-technikai fejlődése szempontjából nagy jelentő­ségűek. Évente több mint száz kutatási eredmény ipari alkalmazása valósul meg. A végcél a gyakorlati hasznosí­tás — így lehet megfogalmaz­ni a kutatók és termelők együttműködésének alapel­vét. Hogyan valósul meg ez az elv a gyakorlatban? Az együttműködés láncola­tai kutatóintézet — vállalat — iparág. A­­Szovjet Tudo­mányos Akadémia Szibériai Tagozatának bányászati kuta­tóintézete és a Tastapol bá­nyászati és kohászati kombi­nát együttműködésének ered­ményeként a bányában a föld alatti termelőmunka üteme megháromszorozódott, felére csökkent a munka önköltsé­ge. — lényegében megvalósí­tották a bánya automatizálá­­sát.Ez a technológia ma már ez egész iparágban meghono­sodott. Bizonyítottak a tudósokból és kivitelezőkből álló komp­lex brigádok is. A Katalízis Kutató Intézet szakemberei például több mint húsz komp­lex brigád munkájában vet­tek részt, amelyek az olajve­gyészeti ipar számára legfon­tosabb folyamatokat tanul­mányozzák. Most a Voszkre­­szenszkij Vegyipari Kombi­nátban vezették be vanádium (kemény fém) katalizátor al­kalmazását a kénsav — az ásványi műtrágyák legfonto­sabb alkotóeleme — gyártá­sában. Az új katalizátor hasz­nálatának évi gazdasági haszna — a folyamat inten­zitásának növekedésével — csupán egyetlen üzemben 7,8 millió rubel. A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata hét minisztériummal kötött hosszútávú együttműködési szerződést. A szerződések programjának megvalósítása valamennyi iparág tudomá­nyos-technikai problémáinak megoldását meggyorsítja. A Szibériai Tagozaton nemrégiben megvitatták a Szibéria természeti erőforrá­sainak kiaknázására vonatko­zó hosszútávú tervet. Ez hu­szonnégy regionális progra­mot foglal magában, amelyek e vidék ásványi nyersanyagai, földjei, vizei, erdői hasznosí­tása kulcsfontosságú problé­máinak megoldására, szociá­lis , gazdasági fejlődésének kérdéseire vonatkoznak. E programok megvalósítá­sában a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagoza­tának mintegy 40 intézete és majdnem száz más szerveze­te és intézménye vesz részt. Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának elnöke A robbanásos fémhegesztő berendezést az SZTA Szibériai Tagozatának tudósai dolgozták ki, s a novoszibirszki öntőgé­peket és automata gyártósorokat készítő üzemben állították elő. K­ét forgalmas út keresz­teződésénél, a győri Nádorvárosban, tarka újságokkal teleaggatott, kor­szerű pavilon áll. Nevetés, élénk beszélgetés hallatszik leggyakrabban a pavilon fe­lől, percenként cserélődik a társaság, de szinte mindig kis csoport állja körül a pavi­lont. Nem tehetek róla, de nem tudok meglenni emberek tár­sasága nélkül. Miért is? Tizen voltunk testvérek. Tápszent­­miklóson laktunk. Hiába mentem el dolgozni, semmi sem került rám. Be kellett látnom, hogy kell a pénz a ki­sebbekre. Aztán 47-ben eljöt­tem otthonról. Ruházati üz­letben dolgoztam, maszeknál, nem volt ott egy percnyi ki­­kapcsolódás sem, nem lehe­tett bánatunk, gondunk, a ve­vőre mosolyogni kellett. Meg­tanultam én ott, hogy a mun­kahelyre menet el kell felej­teni az otthoni gondokat, de megtanultam azt is, hogy ott­hon kell „dolgozni”, az ott­hon a családé." Ma is, ha haza­jövök, azt mondja a férjem, hagyd fiam, a munkát! Van nekünk miről beszélgetni anélkül is! Csak akkor ha­ragszik, ha este elindulok a postára, hogy a remitendából szerezzek meg valamilyen új­ságot, a rendszeres vevőim­nek, mert tudom, kinek mi kell, s hátha máshol marad olyan lap, ami nálam hiány­zott. De aztán széttárja a ke­zét a férjem, hogy jól van, jól, hiszen a vevőt meg kell tartani, a bizalmat meg kell szolgálni. Azelőtt a Lenin úton árul­tam az újságot, sokan még most is kijárnak hozzám a városból, megszokták a jó szót, a figyelmességet. A kör­­­­nyéken is először meglepőd­tek, hogy már messziről meg­látom őket, készítem ki az új­ságot, mert tudom ám ponto­san, kinek mi kell... Vannak tanácstalan vevők. Ha reggel lemegyek a pavilonba, az az első dolgom, hogy végigolva­som az összes újságot. A Kis­alföldtől az országos napila­pokon át a Tükörig, Lányok, asszonyokig mindet, hogy tudjam, mit ajánlhatok. Az iskolásgyerekeknek olyat, amiben izgalmas folytatásos regény, keresztrejtvény, gyer­mekvers található, idősebb asszonyoknak olyat, amelyik kötésmintákat, líraibb törté­neteket közöl. Ismerem már az embereket, 1970 óta vagyok csak a pos­tán, előtte is mindig olyan munkahelyre mentem dolgoz­ni, ahol vevőkkel lehetett foglalkozni. Voltam kiváló dolgozó, még a kereskedelem­ben. Nem is tudom, mi lesz ha nyugdíjba kell mennem. Pedig már közeledek az öt­­venhez! Elmentem szabadság­ra a múlt hónapban, hát so­kan kétségbe voltak esve a vásárlóim közül, hogy csak nem hagyom itt őket. Mert számíthatnak rám minden­ben, nem csak úgy eléjük csa­pom az újságot, hanem rájuk kérdezek, hogy van kedves, mi van az unokával, hogy megy az iskola. Ahogy az évek telnek, egyre több em­ber érzi úgy, hogy bizalom­mal fordulhat hozzám, nem­ csak a vevőt, az embert is lá­tom bennük. Egyszer is jött az egyik idős bácsi, innen a szomszéd házból, hogy beteg a felesége. Naponta erre jár dolgozni az unokája, szóljak neki, hogy siessen orvosért, segítségért, hiszen ő maga nem hagyhatja magára az idős asszonyt. Persze, hogy megtettem. De tartok itt cuk­rot is legtöbbször, megkínál­ni a gyerekeket. Ők is ugyanolyan vevőim, ezekért a kapcsolatokért, apró örömök­ért jövök naponta hajnalon­ként, esténként szívesen a munkahelyemre. ♦ + ♦ A győri 2-es számú posta­­hivatalnál, ahol Ódor László­­né dolgozik, csak ennyit mondtak róla: „Jól végzi a munkáját, szépen rendben­­tartja a boltot, törődik a ve­vőkkel”. A vevők közül azon­ban a legtöbb így, hogy Ódor Lászlóné, nem ismeri. Nekik csak Piri néni, a szőke hajú, nevetős szemű, viccet, tréfát, munkát, embereket szerető újságárus. Pió Márta PIRI NÉNI 4 Hh­fHPCID Az NDK az UNESCO ban Az NDK évente átlagosan 50 UNESCO-rendezvényen vesz részt. Az ország 5 éve tagja a szövetségnek, részt vesz minden olyan UNESCO- munkaprogram határozat megvalósításában, mely a szakmai továbbképzést, a tu­dományt és a kultúrát szolgál­ja. Az NDK aktívan támogatta a szövetség „A tudományos kutatók helyzete” című aján­lását. Az ország tudósai 5 nagy természettudományos programon vesznek részt, ezek: óceánológiai kutatások, nemzetközi víztani program, az „ember és a bioszféra”, a geológiai korrelációs­ prog­ram, valamint program a tu­domány és technika egységes információs rendszerének ki­alakítására. Nagy érdeklődéssel kísérik azokat az UNESCO-törekvé­­seket, melyek a széles néptö­megek kulturális és tovább­képzési lehetőségeinek szabad és demokratikus útját céloz­zák. A Berlini Német Állam­könyvtár, melynek csupán a nem szocialista országokban 950 üzleti partnere van, az elmúlt két évben 270 kortárs művet 13 kapitalista államba exportált. (BUDAPRESS — PANORAMA.) 0 súllyal, a tisztasággal van baj Fagylaltellenőrzések Nyár derekán járunk, és ilyenkor a „sláger­témák” kö­zött, a nyaralás, fürdés, idő­járás mellett ott találhatjuk a fagylaltot is. Sokan tarta­nak a színes, jóízű golyócs­káktól, mert kényes jószág a fagylalt. Tisztában kell lennie a higiénia követelményeivel, a tárolás veszélyeivel annak, aki készítésére, árusítására adta a fejét. Megyénkben fagylalt okoz­ta nagyobb mérgezés ember­­emlékezet óta nem fordult elő. De kisebb-nagyobb bajok csaknem mindenütt vannak a fagyival. A Köjál, a mi­nőségellenőrző intézet, és a megyei tanács kereskedelmi osztályának kereskedelmi felügyelősége több ízben, raj­taütésszerűen tart ellenőrzé­seket, fagylaltvizsgáló kör­­utakat. Nagyító alá kerül ilyen alkalmakkor az adagok nagysága, a higiénia. Az ilyen ellenőrzések tapasztalatairól kérdeztük Baráth Mihályt, a kereskedelmi felügyelőség ve­zetőjét. " A fagylaltot árusító ke­reskedelmi dolgozóknak kö­telességük naponta négy-öt próbamérést tartani. A fagy­laltadagok nagyságánál ugyanis elég szigorúak az előírások, kilenc dekagramm alatt a kettes fagyi már elfo­gadhatatlan. Mégis sokan nem végzik el a próbaméréseket, gyakran találkozunk súly­csonkítással. .. A fagylaltok többségét ma már porfagyiból készítik. A mérgezés lehető­sége így kisebb, mint a ha­gyományos módon, de az elő­állítási technológia meg nem tartása, az előírtnál rövidebb ideig tartó fagyasztás, hűtés sok gondot okoz, nemcsak a minőségnél, de a súlynál is. Az adagolókkal sincs minden rendben, gyakran nem meg­felelő a térfogatuk. A higiéniai előírásokat sem tartják meg sokhelyütt. Gya­korta látunk az ellenőrzések során nyitott, fedél nélküli tartályokat, és az öblítővizet is ritkán cserélik a legtöbb helyen. Előfordul, hogy nem őrzik meg az előírt ideig a fagylaltmint­ákat, sőt, jártunk olyan helyen is, ahol a friss fagylaltot ráöntötték a régire. Ez pedig szigorúan tilos. Az ilyen esetekben természetesen megbüntettük a vétkes dol­gozókat. A legsúlyosabb bír­ság, amit módunkban áll al­kalmazni, tízezer forintos pénzbírság. Az egészségünk, a pénztár­cánk ellen nem vétkezhetnek büntetlenül a fagylalt készí­tői, árusítói. De az igényeink ellen igen. A kánikulai napo­kon Győrött a legtöbb helyen kétfélét, de sokszor csupán egyfajtát kínálnak a finom, hűsítő édességből. Ha ugyan nincs kinn a tábla, elnézést kérünk, a gép fagyaszt. K. I. Vajon miért nem használják ki? Séta Győr csónakházaiban Nyári ízektől teljes a szó: csónakház. Különösen itt, a Rába, Rábca, Duna partján. Mert hát mire is gondo­lunk, mikor meghalljuk ezt a szót? Menedékhelyre a kánikulai nap tűző sugarai elöl, evezőcsapásokra, víz­be merülő horgokra, napon keverésre, karcsapásoktól fröccsenő vízre. Minderre lehetőséget nyújt a csónak­ház. Vagy inkább csak nyújtana? A Mosoni Duna partján szép rendben sorakoznak a csónakházak. Dacára annak, hogy itt az igazi kánikula, né­hány tollaslabdázó fiatalt lát­ni csak a kerítéseken belül. A Vízügyi Igazgatóság csó­nakházában Kovács­­Jánosné látja el a gondnoki teendőket, őt kérdeztük arról, hogy mi­ért olyan kevés a látogató? — Négy-öt éve, mióta divat lett a telek, egyre keveseb­ben járnak ki hozzánk. Für­dési lehetőséget sajnos, nem tudunk biztosítani, és ezért inkább a strand csábítja az embereket. Evezni is inkább csak a sportolóink járnak ide. Lehet­­ugyan tollaslabdázni, teniszezni, kuglizni itt, de az igazság az, hogy négy óra után, mikor vége a munka­időnek, nem is nagyon érde­mes már kijönni ide. Napon­ta átlagban húsz látogatónk van, de a hétvégék nagyon csendesek. Olyankor ki-ki be­ül a kocsijába, és irány a Ba­laton. Az igazán zajos évszak itt a tél. Olyankor bőven ki­használják a büfét, a nagy­termet, a tévétermet is. Ok­tatásokat, különféle rendez­vényeket tartanak itt. A csónakháznak több, mint öt­ven hajója van, szépek, lát­szik, hogy állandóan rendben tartják őket. De gyakorlati­lag csak a sportolók vehetik igénybe ezeket a hajókat. Akik nem foglalkoznak ver­senyszerűen evezéssel, s csak délutánonként szeretnék az izmaikat kicsit megmozgatni, csupán két egyes és két ket­tes kajakot használhatnak. Bár — a gondnoknő szerint — ezek a hajók elég ritkán lát­nak vizet. A szomszédban, a BM csó­nakházban kicsit több a láto­gató, de a gondnok, Karakó Ivánné szerint jóval többen is lehetnének. Naponta körül­belül hatvan ember fordul meg itt, a rendelkezésre álló 10 hajót harmincan is hasz­nálják egy-egy szép nyári na­pon. . Fürdési lehetőség itt sincs, és szintén, a kiskerte­ket, a Balatont „vádolják” az­zal, hogy elvonja az embere­ket a csónakháztól. A „fő att­rakciót” nem a kissé kopott hajók szolgáltatják, hanem a tekepálya. A gondok, tapasz­talatok ugyanazok, mint a Vízügy csónakházában: a téli időszakban ide is több ember látogat el, mint nyáron. A Rábca parti töltés olda­lán húzódó csónakházakban zabosabb az élet, mint a Mo­soni Duna mentén. Nagyobb is itt a tér, van lehetőség a napozásra, a kisgyerekek se­­kélyvízű gyermekmedencék­ben lubickolhatnak. Legtöb­ben talán a Győr-Sopron me­gyei Állami Építőipari Válla­lat csónakházát keresik fel. Idilli a kép: szép sorban áll­nak a frissen lakkozott csóna­kok, gyerekek pancsolnak a termál­medencében, és a hin­táknak, játszószereknek is bő­ven van dolguk, bár már las­san hanyatlik le a nap. A bü­fében nehéz hozzáférni a gond­nokhoz, Varga Bélához.­­ Szeretik a vállalat dol­gozói ezt a csónakházat, közel kétszázan járnak ide nap mint nap. Főleg a családosok. Nyugodtan napozhatnak a szülők, vagy úszhatnak a csó­nakházhoz tartozó kétszáz méteres strandon, a gyereke­ket semmi baj nem érheti az ötven — nyolcvan centiméter mély medencében. Főleg sza­badszombaton, vasárnap jön­nek nagyon sokan. Elviszik a hajókat, még hosszabb túrá­ra is kölcsönadják őket. Az építők csónakházában valóban a nyár a „fő évszak", ügyesen használják ki a való­ban nagyszerű feltételeket a Rábca pántján. Az elnevezés itt fedi a valóságot: arra hasz­­nálják a csónakházat, amire az hivatott. Karakas Ildikó 1978. augusztus 1., kedd

Next