Kisalföld, 1978. november (34. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-01 / 258. szám
Ötéves a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza Évente mintegy 900 rendezvénnyel, politikai fórumokkal, előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, 800 filmvetítéssel, valamint több mint száz könyv és 30 képzőművészeti jellegű kiállítással várja az érdeklődőket a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza — mondotta Ivan Vasziljevics Szalimon nagykövetségi tanácsos, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyarországi képviselője kedden a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza fennállásának 5. évfordulója alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Az eltelt öt év alatt a látogatók száma meghaladta a 3 milliót. A házat rendszeresen felkeresik szocialista brigádok, iskolák, részükre külön programokat szerveznek. ■ TÉRPLASZTIKA A LAKÓTELEPEN. Pécsett, a Szigeti úti lakótelepen állították fel Kígyós Sándor szobrászművész térplasztikáját. 4 ■ KiffilPOlD A CTK évfordulóján Fennállásának 60. évfordulóját ünnepli Csehszlovákia hivatalos hírügynöksége, a CTK (Ceskoslovenská Tisková Kancelár) az intézmény annak idején egy napon született az önálló csehszlovák állammal. Létrehozását 1918. október 28- án, a Csehszlovák Köztársaság kikiáltásának napján határozta el az akkori legfőbb államhatalmi szerv, a csehszlovák nemzeti bizottság, s már másnap megjelentek az új hírügynökségnek a bizottság intézkedéseiről és tevékenységéről szóló első hírei. Megállapítását hivatalosan október 31-én hirdették ki. 1948-tól kezdve korszerű szocialista hírügynökséggé fejlődött. Bel- és külföldön egyaránt nagylétszámú munkatársi gárdával dolgozik, négy világrész országaiban ma már több mint 30 saját tudósítója van. Az információcserében 53 külföldi hírügynökséggel működik együtt kétoldalú megállapodások alapján. A jubileum alkalmából hétfőn Jan Fojtik, a CSKP KB titkára fogadta a CTK vezetőit, élükön Otakar Svercina vezérigazgatóval. Nagy szerepe van a hiúságnak is... November: fogászati hónap A folyamat mechanizmusa egyszerű, érthető és logikus. Kezdetben való a cukor, amit az ember az egyéb ételmaradékokkal egyetemben szépen a fogai közt hagy este — ki az a gyarló, aki a kriminézés helyett fogat mos? Krimi után meg gyorsan ágyba, mert már félrebillen a fej, nehezül a szemhéj... — a cukor pedig különböző enzimek, baktériumok, és másféle protektorok hatására erjedni kezd. A savas erjedés kikezdi a fogzománcot, mikrorepedések keletkeznek, amelyekben tovább rakódnak le a cukormaradékok, tovább erjednek, a repedés lyukká lép elő. A lyuk terebélyesedik, behatol a fog belsejébe, a fogbélbe, a gyökércsatornába... Akkor már fáj, irány tehát a fogorvos. Dr. Stangl Ernő szájsebészfőorvos szerint a helyzet — jóllehet az intelmek állandóan elhangzanak — nem sokat változott. — A fogszuvasodás nálunk népbetegség. De mindenütt az, ahol a táplálkozás szokásai nagyjából megegyeznek. Azt szokták mondani, hogy a primitív körülmények között élő népek fogai épek. Hozzá kell tennünk: addig épek, míg nem fogjuk őket „civilizált” táplálkozásra. Abban a pillanatban az ő fogaik is romlani kezdenek. — Mik azok az intelmek? — Első helyen szerepel táplálkozási szokásaink merevsége. Kevés cukor, több tej, tejtermék, gyümölcs, zöldségféle. A cukor a fogak egyik lenagyobb ellensége... — Úgy vélem, főorvos úr pedig a cukor egyik legnagyobb ellensége. Dehát nem mindenki szopogat cukorkát. — Dehogynem. A gyerekek. És éppen ez a legnagyobb veszély. A fogszuvasodás a hat-tizennégy esztendős korban a legvészesebb, akkor következik be a fogváltás. — Milyen a gyermekfogászati ellátásunk? — Évente egy alkalommal minden iskolás gyermeket lát és szükség esetén ellát a fogorvos. Ez természetesen csak a legszükségesebb. Jó, ha ezen kívül még egyszer vagy kétszer eljut a gyerek a fogorvoshoz. Erre megvan a lehetőség, az általános fogászati ellátáson belül. De itt szeretnék hangsúlyozni egy gondolatot: a szülők felelősségét. Az a kisgyerek magától nem megy a fogászatra. És egyáltalán nem mindegy, hogy mikor jut el a fogorvoshoz a gyerek, ha már fáj a foga, vagy pedig csak éppen megnézik és megállapítják, hogy nincs szükség beavatkozásra. Az utóbbi esetben kellemes emlékekkel távozhat, nem alakul ki a fogorvos-utálat benne. — A felnőttek mikor mennek fogorvoshoz? — Ők is akkor, ha fáj. Vagy, ha házasodni akarnak. No, és a bevonulás előtt. Az első esetben az a törekvésünk, hogy a beteg fogat megmentsük. Ez többé-kevésbé sikerül is, de vannak esetek, amikor már a fogat el kell távolítani. A hiányt pedig okvetlenül pótolni kell, mert tovább rontja a helyzetet. Nagy szerepe van még a hiúságnak, mindenki gondosan ügyel fogsorának látható tartományára. Ha onnan hiányzik egy foga, siet pótoltatni. — Azt mondta, hogy a fogszuvasodás népbetegség. Mi okozza? — Erre még nem sikerült választ adni a tudománynak. Az bizonyos, hogy okozati öszszefüggésbe sok mindennel hozható, de egyértelműen nem derült ki még, hogy mi is közvetlen kiváltója. Roppant bonyolult dolog. Kimutattak egy bacillust, amely minden szuvasfogú ember nyálából kitenyészthető. Ez a coccus szereti a savas közeget. Ebből az következik, hogy a szuvasodásnak kedvez a savanyú kémhatás. Ez viszont akkor következhet be, ha a szájban valamilyen savas erjedés, vagy más folyamat zajlik le. Megint ott vagyunk a cukornál, a szénhidrátoknál. .. Mondtam már, hogy az esti fogmosás után ne fogyasszunk már semmit sem? Legfeljebb tiszta vizet. — A fogmosáshoz fogkefe és fogkrém szükségeltetik. Ezek vajon megfelelők-e? — A fogkrémekről egyértelműen kijelenthetem, hogy igen. A, fogkefékről kevésbé. Sokkal jobb, a célnak jobban megfelel, ha a keferész ritkább, a szőre nem műanyag, hanem sörte, hiszen csak a ritkaszőrű kefe tud behatolni a fogak közé.. Ebből több kellene. Aztán mégegy: fogmosás helyett ne rágjunk gumit, nem pótolja. Arról nem is beszélve, hogy a rágógumiban ott a cukor... A következmények csak évek, évtizedek múlva jelentkeznek. Kihullanak a fogak, a megmaradtak meglazulnak, kiesnek. A kondíció leromlik, korán öregedő, elhanyagolt ember képe bontakozik ki előttünk. ♦ ♦ ♦ Azt mondja a fáma, hogy a kívánt ember hamar megöregszik. De a fentiek szerint nemcsak a kíváncsiak, hanem azok is, akik elhanyagolják a fogukat. Beszéltünk az ellátásról, ami, ha nem is optimális, de elegendő, a fogszabályozástól kezdve a fogpótlásig mindenről, még arról is, hogy de jó volna, ha a fogtechnikusok is az egészségügyhöz tartoznának.. Szóba került az elhanyagolt fogsor, az ápolatlan száj, a gusztustalan szájszag, nikotinos, sárguló, feketedő agyarak sokasága. És még valami. Az, hogy csak az ilyen, ápolatlan, elhanyagolt szájban telepedik meg a rosszindulatú daganat. Amelyben viszont már meg is lehet halni. Kampis Péter Más a feladat, mint a városban... Motoron jár a védőnő Pannonhalmán, az orvosi rendelőben az elsősöket oltották diftéria ellen. Nemcsak az ott dolgozó két védőnő, de a tanítónő és néhány szülő is igyekezett csillapítani a kicsik félelmét. Az oltást a Pannonhalmán 25 éve dolgozó körzeti orvos, dr. Szombathelyi Károly végezte. A két védőnő, Koczka Józsefné és Geröly Mária egész heti munkájának csak töredéke ez a szerdai délelőtt. Geröly Mária Kónyban lakik, mégis jól ismerik a környéken, ő a pannonhalmi kettes körzet védőnője, hozzá tartozik Tarjánpuszta, Écs és Ravazd is. Tizenhárom éve végzi ezt a munkát, 1974. óta Pannonhalmán. Szolgálati motorján járja körzetét, gyalogosan nem is bírná. — Hétfőn Pannonhalmán látogatom meg a terhes kismamákat és az újszülötteket — sorolja heti „menetrendjét” Geröly Mária —, kedden Écsen adok tanácsokat, és látogatok, szerda az közös nap Ágival, Koczkánéval, ilyenkor beszéljük meg a hét eseményeit, és egész nap Pannonhalmán dolgozunk. Csütörtök Tarjánpusztán, pénteken Ravazdon vagyok, szombaton pedig az egész heti adminisztrációt elvégzem, ami nem is kevés. Kettőjük közös munkája még az iskolák, óvodák és bölcsődék esetenkénti meglátogatása is. Koczka Józsefné második gyermekét várja, ő most nem motoron járja a területet, hanem kocsival. Az első gyermek megszületése és most a másodiknak az érkezése mennyiben módosította a kismamáknak adott tanácsait, javaslatait? — Sokkal gyakorlatiasabb lettem. Saját tapasztalatom alapján is le tudom már mérni, mi a legfontosabb, így valahogy közelebb is kerültem a kismamákhoz, gyerekekhez. — Kevesen tudják, hogy mit cserélt fel a pannonhalmi állásért. A Csecsemőotthonok Módszertani Intézetében dolgozott, tanult három esztendőt a fővárosban, majd az iskola elvégzése után Pannonhalmát választotta, pedig akkor még semmi sem kötötte ide. Miért döntött úgy, hogy nem megy vissza az intézetbe, hanem községi védőnő lesz? — Mindig érdekelt a pszichológia, és az intézetben annyira megszerettem a kicsiket, hogy mást nem is választhattam volna. Lébényi vagyok, tehát nem kerültem messzire az otthonomtól, nagyon vonzott Pannonhalma, és szerencsémre üresedés is volt, szolgálati lakást kaptam. Azóta férjhez mentem, letelepedtünk, és nagyon jól érzem magam. — Egy heti programja? — Hétfő Pázmándfalu, kedd Győrság, szerda Pannonhalma, csütörtök Nyalka, péntek szintén Pannonhalma, szombaton pedig nekem is az adminisztrációs munkákat kell végeznem, és természetesen a sürgős eseteket látjuk el. Hozzám tartozik még Halomalja is. Nagyon szeretem a munkámat. Most július óta van gyermekorvosunk, a helyzetünk is megváltozott ezzel kicsit. Amikor a váróból elfogytak, elkísértük útjára Geröly Máriát. Polgár Szilárd vidáman „fogadott”, mintha tudta volna, hogy az ő érdekében jöttünk. Most hathónapos, jó idő lévén, a verandán napozik. Édesanyja, Polgár Tiborné beszélt arról, hogy mit eszik a kicsi, mennyit alszik, és hogyan viselkedik. Van már némi gyakorlata a kicsik gondozásában, Szilárd a második fia. A nagymama is be-benéz néhány percre, belehallgat a tanácsokba. — Előbb Győrben dolgoztam, de jobban szeretek itt lenni. A faluban más, talán szebb a feladata a védőnőnek. Mindent tőlünk kérdeznek: a terhesek étrendjét, öltözködését, tornáját, a kelengye elkészítését, és a szüléssegítő tanácsokat figyelmesen hallgatják. Több olyan család van, ahol már a nyolcadik, vagy a tizedik gyereket várják, itt természetesen megint másra kell figyelnünk. A házassági tanácsadást is mi végezzük az orvossal együtt Egyszóval nem unatkozunk. Hogy mi a különbség a községi és a városban dolgozó védőnők közt? A célokat tekintve, végül is semmi. Mindegyikünk egyformán végzi munkáját, és az a célunk is közös, hogy minél több egészséges csecsemő szülessen és növekedjen fel. Visszatérünk a rendelőbe, amely olyan nagy és korszerű, hogy a sok szoba közül nem is tudom, az előbb melyikből indultunk el. A váróban színes gyermekjátékok. Minden körülmény adott a jövő nemzedék egészséges fejlődéséhez. Bódi Ágnes Tv-jegyzet Van egy furcsa jelenség a magyar művészeti életben. Miközben az állam mint legfőbb mecénás, hatalmas öszszegeket áldoz az alkotók és műveik támogatására, e támogatás gyakorlati megvalósulásakor az elosztás művészeti, ideológiai szempontjai mellé — sőt gyakran helyette — egy új szempont lép be: a klikk-tagság. Hogy ki kinek a barátja, ki kivel jár egy társaságba, ki szerkeszti, zsűrizi, lektorálja a másiknak a művét. Kis „államocskák” jönnek létre, amelyek kisajátítják és elferdítik a nagy állam elveit, s mint a sajátjukkal, úgy gazdálkodnak mindnyájunk pénzével. Minden művészeti ág képviselői esküsznek rá, hogy náluk a legnehezebb a helyzet, de aligha tévedünk, ha a legszorítóbbnak a képző- és iparművészetben érezzük ezt a gondot. Itt működik, „legeredményesebben” az „én zsűrizlek téged, te zsűrizel engem” — gyakorlat, s — úgy tetszik —, itt vannak legtöbben nemcsak a pálya szélére, hanem a pályáról kiszorult tehetséges emberek is. Ezt a nagyon nehéz témát tűzte műsorára a televízió Körkép című kulturális magazinja a múlt héten: talán nem a legszínesebb, de mindenesetre egyik legsúlyosabb mondanivalójú összeállítás volt ez a Körkép fennállása óta. Megszólaltak benne a legkülönbözőbb illetékesek, más és más oldalról világítva rá az ellentmondásokra. Megoldást természetesen nem adhatott a televízió — nem is az ő feladata —, de jól kérdezett ez a műsor, és ez a legtöbb, amit tehet. Ezzel tud leghatásosabban segíteni azoknak, akiknek munkaköri kötelességük rendet teremteni ezen a területen. Megnézhettük a héten a Röpülj, páva! utolsó adásában a szigetközi műsort. Mi tagadás, egy kicsit szürkére sikerült, bár ebben az érzésünkben* erősített bennünket a nagy várakozás, amit az előző műsorukkal támasztottak, s az, hogy az egész vetélkedő egyik legszínesebb, leglátványosabb produkciójával kerültek együvé. A lényeg azonban nem a pontok száma — bár természetesen nem árt. Hanem az, hogy a vetélkedő hatására képes volt annyi lelkes ember hónapokon keresztül dolgozni ezen a szép feladaton, hogy megnyíltak a szívek és a fejek, a mármár elfelejtett vagy felgyújtott, de már nem élő népszokások felidézésére, megtanulására, bemutatására, és ennek eredményeképpen a legjobb műsorok között, a döntőben nem egy, hanem két Győr-Sopron megyei együttest láthattunk. Két olyan táját az országnak — a Szigetközt és a Rábaközt — amelynek népművészete nem turistaközhely, de ahol élő és eleven tevékenység folyik régi emlékeink mentésére. Jól tudjuk, nem erre az alkalomra kezdődött el a gyűjtés és a feldolgozás, hanem évek óta folyik, most csak a Röpülj, páva! ösztönzésére új módon, sajátos szempontok szerint dolgozták fel. Az elmúlt fél évben megyei, járási és városi párt- és tanácsi testületek vonták meg a kulturális élet elmúlt öt-tíz éves mérlegétés e mérleg nagy értékeket mutatott a népművészet emlékeinek gondozásában. Köszönet azoknak, akik a tv-műsor előtt már évek, évtizedek óta, s a műsorra való felkészülés ideje alatt szellemi-anyagi erőfeszítést vállaltak ezért, s kérjük, hogy ha itt-ott értetlenségbe ütköztek is, vigyék tovább e szép és nemes ügyet új sikerek — s nemcsak televíziós sikerek — felé. g. b. Magyar versek horvátul A magyar költészet aranykönyve címmel a középkortól napjainkig terjedő, egész költészetünket megismertető horvát-szerb nyelvű kötet jelent meg Zágrábban a Matica Hrvatska kiadónál. A több mint 600 oldalas kötet Enver Csolakovics neves horvát író, költő és műfordító poszhumusz munkájaként került kiadásra. Csolakovics 1915-ben Budapesten született, ahol egyetemi hallgató is volt. Most megjelent gyűjteményes kötetén közel három évtizedig dolgozott, hogy megvalósítsa célját: a magyar költészet eddigi legátfogóbb idegen nyelvű megismertetését. Történészek Veszprémben A lengyel—magyar történész vegyes bizottság 18. ülésszaka Székely György akadémikusnak, a vegyes bizottság elnökének vezetésével Veszprémben, a Magyar Tudományos Akadémia területi bizottságának székházában kedden kezdte meg munkáját. Dr. Gutter György, a Veszprémi Akadémiai Bizottság társadalomtudományi szakbizottságának titkára mondott bevezetőt, majd megkezdődött a háromnapos tudományos ülésszak, amelynek témája „A család és a társadalom problémája a feudalizmus és a kapitalizmus korában”. A lengyel—magyar történész vegyes bizottság a Magyar Tudományos Akadémia első vegyes bizottságaként 1960-ban alakult. Célja a történeti múlt közös vonásainak feltárása, együttes tudományos értékelése, az erre irányuló kutató munka előmozdítása. »1978. november 1., szerda