Kisalföld, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
Soproni nőfelelősök klubja Egyetlenek — ötvenen Hogyan is lehetnek ötvenen — pontosabban ötvenhárman — egyetlenek? E látszólagos ellentmondásnak igen egyszerű a magyarázata: az ötvenhárom tagot számláló soproni nőfelelős-klub mindezideig az ország egyetlen szakszervezeti nőfelelős klubja. A megalakulás, a klubindítás ötlete két és fél évvel ezelőtt született. Kéthetes tanfolyamra gyűltek össze Sopronban a szakszervezetiőfelelősök, s a két hét alatt a társaság annyira összeszokott, annyira megkedvelték egymást, hogy törni kezdték a fejüket, miként lehetne „meghosszabbítani” a tanfolyamot. Elképzelhetetlennek tartották, hogy két hét után elváljanak, mit tudva a továbbiakban egymásról, egymás munkájáról is 14 soproni asszony kitalálta: klubot alakítanak. A javaslatot támogatta az SZMT nőbizottsága és a helyi szakmaközi bizottság. A hivatalos alakuló ülés 1976. október 1-én volt. A nőfelelősök klubjának híre gyorsan terjed, és az alapító tagok mellé egyre-másra jelentkeztek az újabbak. A hírnév növekedésével gyarapodott a taglétszám: ma már több mint ötvenen kapcsolódtak be a munkába, s a nőklub „tetteit” ismeri, figyelemmel kíséri majd minden soproni. Lift Ödönné, a klub elnöke így emlékszik vissza a kezdetre: — Eredetileg nem volt programunk, az igények, javaslatok figyelembevételével dolgoztunk. Az éves terv elkészítésekor most is hagytunk „üres” hónapokat, számítván arra, hogy a klubtagok kérik, szervezzünk meg ezt-azt. Jól számítottunk, hiszen már javasolták: rendezzünk „Nőkről-nőknek" vetélkedőt, és rendezzünk tere-fere napot, amelyen a szervezési tapasztalatokat adhatjuk át egymásnak. — A férjek mit szoktak, mit szólnak a klub működéséhez? — Az első időben megvívtuk a magunk harcát. Most már megszokták, tudják, jó helyen vagyunk, no, meg kicsit őket is „beszervezzük”. Most rendezzük meg batyusbálunkat, erre a férjek, vőlegények is eljöhetnek, körülnézhetnek, ismerkedhetnek a mi társaságunkkal. A napló tanúsága szerint a klub életének első eseményei közé tartozott, hogy egy postai dolgozó öt gyermekének mikulásajándékot adtak, majd támogatni kezdtek három, a nagyszülőkkel élő árvát, fölkeresték a gyámhatóságot, s vállalták, hogy patronálják a szociális otthonban egyedül élő öregeket. Az első igazi nagy rendezvény az 1977-es gyermeknapi ünnepség volt , a folytatás: szerződést kötöttek a József Attila nevelőotthonnal, az ott élő gyermekeiket karácsonykor megajándékozzák, kirándulni viszik, rendszeresen látogatják a Balfi úti szociális otthon lakóit, klubdélutánon látnak vendégül nyugdíjasokat, kiállításokat szerveznek. A gyermeknap pedig valóságos fogalommá lett: — Tavaly 5—600 gyerek vett részt a Liszt Ferenc Művelődési Házban rendezett gyermeknapunkon. A végén azt kiabálták: Ugye jövőre is lesz? Ugye jövőre is jöhetünk? — meséli élményét sugárzó arccal a klubelnök. — A gyermeknapon a város minden kicsinyét szívesen látjuk, s rövid műsor után őket szerepeltetjük. — Milyettösszegből fedezik a rendezvényeket, patronálásokat? — Saját költségvetésünk 7500 forint. Ezenkívül egyegy nagyobb szabású rendezvényhez segítséget kérünk a soproni vállalatok szakszervezeti bizottságaitól, eddig mindig készségesen támogattak minket, érdeklődnek tevékenységünk iránt, s szívesen bekapcsolódnak a munkába. A soproni nőfelelősök klubja az idei gyermeknappál összekapcsolva egy gyermekrajz-kiállítás megnyitását is tervezi. Augusztusra gyermekruha-divatbemutatót készítenek elő. Vendégül látják a Győri Keksz- és Ostyagyár aktivistáit, majd nyugdíjasait. És természetesen folytatják jól ismert „cserkészkedéseiket”, támogatják az árvákat, öregeket, segítik az egyedülállókat, a leányanyákat. — Egy „nyugodt”, program nélküli klubfoglalkozáson mivel töltik idejüket a soproni nőfelelősök? — Megvitatjuk az előző foglalkozás óta történt eseményeket, megbeszéljük a soron következő terveket, utána kötetlen beszélgetés következik, „női” témákról, mit főzzek, mit hímezzek, milyen a divat. Ha közös dolgainkról akad szó, tökéletes az egyetértés, közös a várakozás, az izgalom, a készesedés, közös az élmény, a miénk ... — mondja befejezésül Lift Ödönné, vagy ahogyan társai szólítják: Tériké. —tábori— Cipőbolti ... — Most már nekem adjon! Én előbb jöttem, mint a piros sapkás! — Ez a cipő nem jó! Roszszul áll a sarka! Csak járjon benne az a mérnök, aki megterveztel — Megy az autóbuszom! Vegye már vissza tőlem ezt a 850 forintos vevőkészítőt! — Nekem ilyen csizmát ne ajánljon! Azt képzeli, hogy össze akarok esni az utcán? Azt akarja, hogy megszűnjön a lábamban a vérkeringés? Ki az az őrült, aki ennyire begumizta, csak azért, mert harisnyacsizma a neve? — Ez mégiscsak disznóság! Négyszer volt a lábamon ez a 470 forintos nem is tudom minek neveztem, és levált a talpa! Én kérem azt egyáltalán nem várom el egy félcipőtől, hogy balettáncot lejtsen, hogy angolul beszéljen, hogy sétálni járjon egyedül, de ennyi pénzért, azt jogosan elvárom, hogy négy nap után ne váljon le a talpa...! — Adja már végre a cipőt, amit kértem? — Igen, igen. Csak egy kicsi türelmet kérek, és rögtön hozom. Bábeli zűrzavar a cipőboltban. Képtelen vagyok összeszámlálni, hogy a mindössze ötven négyzetméteres alapterületen hány ember szoronkodik az öt elárusítóval együtt. Mozdulni is alig lehet, nem cipőt próbálni, és akkor még itt vannak a reklamációk! Szombaton, amikor úgyis kevesebben vannak a kelleténél. A kereskedő is ember. Neki is járnak azok a juttatások, ami bármely más területen dolgozóknak jár. Például a szabadnap. Nem lehetne hét közben, valamelyik másik napon elrendezni a reklamációt? És így kicsit megkímélni a kereskedőnőket, akik villámhárítóként állnak a gyártó és a fogyasztók között? Mit tehet arról a kereskedő, ha ájulásig szorosra gumizott csizmát gyárt az ipar? Miért felelős a kereskedő azért, mert rossz sarka van a félcipőnek? Miért sújtja a gyártó felelőtlensége azzal, hogy ötnaponként 80—100 pár cipőt kell postáznia, vissza a feladónak? Kibékíthetetlennek tűnő ellentmondások. Mégis állni kell a sarat, mert a vásárló így vélekedik: — Engem nem érdekel, hogy maga mit csinál ezzel a ... csizmával. Mondja meg annak, aki csinálta, hogy adjon hozzá szivattyút is, mert állandóan tele folyik hősével, és én nem akarok vesebeteg lenni az 1280 forintos csizmám mellett! Igaza van a vevőnek? De mennyire! Ezek a viták, veszekedések lehetnének bármelyik cipőboltban Győr-Sopron megyében, vagy az ország bármelyik városában, mert cipőt és csizmát mindenütt árulnak — és ezek hasonló minőségűek — de ezek a felhangok Győrött, a Lenin úti 35-ös számú áfész cipőboltban hangzottak el. De így megy ez reggel nyolctól, este hatig, nyitástól a zárásig. És így megy ez hétről-hétre, évről, évre és miközben öt vásárló keresi vitatkozva öt elárusítón a jogos igazét, markába nevet a hatodik vevő, jó vásárt csinált. A legjobbat! Kihasználva az alkalmat a felhúzott új cipőben, fizetség nélkül szépen kisétált a boltajtón az utcára. A maga rossz cipőjét ott hagyva a pad alatt. Most már aztán bottal üthetik a nyomát. Hónap végén pedig törleszthetik a kárt a boltosok. Naponta 350—400 fizető vendég fordul meg a boltban. Főszezonban jóval több: napi 600. A havi forgalom 1,8 millió forint. Ősszel 2 millió. Évente pedig 16 millió forintért árusítanak lábbelit az üzletben Hogy közben hol esznek, hol pihennek meg néhány percre? Hol váltanak egymással két szót a dolgozók? Abban a kis kulipintyóban, amit igen nagy jóindulattal raktárnak neveznek. Ez pedig két tenyérnyi nagyságú, szűk folyosószerű minihelyiség, ahova csak oldalazva lehet bemenni annak, aki eléggé sovány. Ez a raktár, az öltöző, a mosdó, az ebédlő, a ■cigarettázó, a „gólyafészek”, mert csak fél lábon állva lehet benne megállni és fulladozva bekapni azt a kis tízórait, amit otthonról hoztak éhségüket és idegességüket csillapítani. Megérdemelnék az elárusítók, hogy mi vásárlók is türelmesebbek legyünk. Legalább egy kicsinyét. (—tábori—) 1979. március 1., csütörtök Ünnepség a Rába Művelődési Központban A szovjet hadsereg köszöntése A szovjet hadsereg megalakulásának 61. évfordulója tiszteletére ünnepséget rendezett kedden este Győrött, a Rába Művelődési Központban az MSZMP Győr városi Bizottsága valamint a Győri Tanítóképző Főiskola és a Richards Finomposztógyár MSZBT tagcsoportja. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a vendéglátók nevében Szűcs Zoltánná üdvözölte a megyei és a városi pártbizottság megjelent vezetőit, Vlagyimir Szergejevics Burdov vezérőrnagyot, a fegyveres testületek és a Partizán Szövetség részéről megjelent vendégeket. A megnyitó, köszöntő szavak után Bangha László, az MSZMP városi végrehajtóbizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Visszaemlékezett a Vörös Hadsereg megalakulásának történelmi körülményeire, fölidézte a szovjet kormány 1919. február 22-én elhangzott fölhívását: „Veszélyben a szocialista haza!”, és megemlékezett a fölhívást követő napon katonának jelentkező munkások, parasztok tízezreiről, a mai Szovjet Hadsereg katonáinak hős elődeiről. „A feledhetetlen, dicső napok emlékére a szovjet kormány 1919-ben ünneppé, a Vörös Hadsereg születésnapjává nyilvánította február 23- át Új hadsereg született, amely minden vonatkozásban eltért más hadseregektől. A gyenge felszerelésű, nemritkán rongyos öltözetű vörös katona meggyőződéssel vallotta, hogy harca igazságos. Érezte, hogy az egész tőkés világgal folytatott élet-halál harcban nemcsak az orosz munkásosztály, hanem az emberiség sorsa is eldől” — mondotta az ünnepség szónoka. A forradalom vívmányait megvédte az intervenciós csapatok támadása ellen a Vörös Hadsereg, amelynek soraiban magyar hadifoglyok is harcoltak. A győzelem után nem sokáig tarthatott a békés építő munka; a Szovjetunió hadseregének 1941-ben ismét fegyvert kellett ragadnia hazája védelmére, a fasizmus legyőzésére. A második világháborúban aratott diadalról szólva Bangha László hangsúlyozta: „A szovjet hadsereg győzelme történelmi jelentőségű. Bebizonyította a szovjet nép legyőzhetetlenségét, a szovjet katona magas erkölcsi és politikai szilárdságát. A szovjet hadsereg a béke hadserege, amely a Varsói Szerződés fegyveres erőivel közösen, biztosan védi a szocialista országok határait”. Az ünnepség második részében a Szovjet Hadsereg Művészegyüttese színes, látványos zenés-táncos műsorral szórakoztatta a művelődési ház színháztermét zsúfolásig megtöltő közönséget, akik vastapssal jutalmaztak minden produkciót. A befejezés előtti percek kedves pillanata volt, amikor a művészegyüttes köszöntötte Győr lakosságát, és az MSZMP városi Bizottságának első titkárát Dr. Lakatos László válaszában további sikereket kívánt a művészegyüttesnek. A közművelődésről, a kultúra házairól Hajlékai legyenek valójában, s ne csak nevükben a szellemi épülésnek a művelődési otthonok; okos és szórakoztató programot, olvasnivalót egyaránt kínálva törzsközönségettoborozzanak minden korosztályból; pezsdüljön az élet falaik között — ezt igyekeztek előmozdítani munkájukkal a népi ellenőrök, midőn az elmúlt esztendőkben negyven alkalommal is felmérték-értékelték (más-más medvében, járásban), miként válik valóra az 1974-ben hozott központi bizottsági határozat, s az ennek nyomán 1976-ban született, a közművelődésről szóló törvény. E témakörben most kilenc megyére kiterjedő KNEB-vizsgálat kezdődik, amely akár utóvizsgálatnak is minősíthető, hiszen az érintetteknek számot kell adniuk, mit tettek a korábbi területi ellenőrzés óta eltelt időben, okultak-e a tapasztalatokból, melt szívtetteki-e a bírálatot, éltek-e a javaslatokkal. Az országos vizsgálat során a népi ellenőrök értékelik a megyei tanácsok közművelődési bizottságainak javaslattevő, véleményező, a művelődéspolitika helyi érvényesülését szolgáló munkája eredményességét. S még egy fontos téma: a megüresedő iskolaépületek hasznosítása. A kérdés jelentőségének érzékeltetéséül: a külterületeken, kis lélekszámú településeken 1972-től az elmúlt tanévig 1295 iskola szűnt meg. Száztizenenyolcezer nyolcadikos Tájékoztató a továbbtanulóknak Ezekben a napokban már egyre több általános iskola adja postára továbbtanuló nyolcadikosainak jelentkezési lapját, középiskolának címezve. A lapok továbbításának végső határideje: március 20-a. Az idén az ország általános iskoláinak nappali tagozatán a tavalyinál mintegy ötezerrel több, 118 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait, és túlnyomó többségük továbbtanul. A gimnáziumok a végzettek mintegy 18—30, a szakközépiskolák pedig 27—39 százalékát várják, a szakmunkásképző intézetek pedig 59 400 — a tavalyinál 7500- zal több — tanuló jelentkezésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a pályaválasztás megkönnyítésére gimnáziumi, valamint szakközépiskolai tájékoztató könyvet adott ki, amelyeket eljuttattak az általános iskolákba. Ezeket az idén különösen nagy érdeklődéssel forgatták a pedagógusok és szülők, a gyerekek is. A gimnáziumokban ugyanis szeptembertől új tanterv szerint kezdődik meg az elsősöknek a tanítás, a szakközépiskolákban pedig tovább bővül az úgynevezett szakmunkásképzési célú osztályok köre. Az ide jelentkezők négy év múltán az érettségivel egyidejűleg szakmunkás-oklevelet is kapnak. A tájékoztatók a továbbtanulás feltételeit is közlik. Középiskolai továbbtanulásra változatlanul azok a nyolcadik osztályt eredményesen elvégző tanulók jelentkezhetnek, akik szeptember 1-ig nem töltik be 17. életévüket. A szakmunkásképzőbe azok a fiatalok jelentkezhetnek, akik 18. életévüket ebben a naptári évben még nem töltik be. A szakközépiskolába és a szakmunkásképzőbe jelentkezőknek az előírt egészségügyi követelményeknek is meg kell felelniök. KLIMFÖID----- 5