Kisalföld, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-01 / 50. szám

Soproni nőfelelősök klubja Egyetlenek — ötvenen Hogyan is lehetnek ötvenen — pontosabban ötvenhárman — egyetlenek? E látszólagos ellentmondásnak igen egyszerű a magyarázata: az ötvenhárom tagot számláló soproni nőfele­­lős-klub mindezideig az ország egyetlen szakszervezeti nőfe­­lelős­ klubja. A megalakulás, a klubindítás ötlete két és fél évvel ezelőtt született. Kéthetes tanfolyamra gyűltek össze Sopronban a szakszervezeti­­­őfelelősök, s a két hét alatt a társaság annyi­ra összeszokott, annyira megkedvelték egymást, hogy törni kezdték a fejüket, miként lehetne „meghosszabbítani” a tan­folyamot. Elképzelhetetlennek tartották, hogy két hét után el­váljanak, mit tudva a továbbiakban egymásról, egymás mun­kájáról is 14 soproni asszony kitalálta: klubot alakítanak. A javaslatot támogatta az SZMT nőbizottsága és a helyi szak­maközi bizottság. A hivatalos alakuló ülés 1976. október 1-én volt. A nőfelelősök klubjának híre gyorsan terjed, és az alapító tagok mellé egyre-másra je­lentkeztek az újabbak. A hír­név növekedésével gyarapo­dott a taglétszám: ma már több mint ötvenen kap­csolódtak be a munkába­, s a nőklub „tetteit” ismeri, fi­gyelemmel kíséri majd min­den soproni. Lift Ödönné, a klub elnö­ke így emlékszik vissza a kezdetre: — Eredetileg nem volt programunk, az igények, ja­vaslatok figyelembevételével dolgoztunk. Az éves terv el­készítésekor most is hagy­tunk „üres” hónapokat, szá­mítván arra, hogy a klubta­gok kérik, szervezzünk meg ezt-azt. Jól számítottunk, hi­szen már javasolták: rendez­zünk „Nőkről-nőknek" ve­télkedőt, és rendezzünk te­­re-fere napot, amelyen a szervezési tapasztalatokat ad­hatjuk át egymásnak. — A férjek mit szoktak, mit szólnak a klub működésé­hez? — Az első időben megvív­tuk a magunk harcát. Most már megszokták, tudják, jó helyen vagyunk, no, meg ki­csit őket is „beszervezzük”. Most rendezzük meg batyus­­bálunkat, erre a férjek, vő­legények is eljöhetnek, kö­rülnézhetnek, ismerkedhet­nek a mi társaságunkkal. A napló tanúsága szerint a klub életének első eseményei közé tartozott, hogy egy pos­tai dolgozó öt gyermekének mikulásajándékot adtak, majd támogatni kezdtek há­rom, a nagyszülőkkel élő ár­vát, fölkeresték a gyámható­ságot, s vállalták, hogy pat­ronálják a szociális otthon­ban egyedül élő öregeket. Az első igazi nagy rendezvény az 1977-es gyermeknapi ün­nepség volt , a folytatás: szerződést kötöttek a József Attila nevelőotthonnal, az ott élő gyermekeiket karácsony­kor megajándékozzák, kirán­dulni viszik, rendszeresen lá­togatják a Balfi úti szociális otthon lakóit, klubdélutánon látnak vendégül nyugdíjaso­kat, kiállításokat szerveznek. A gyermeknap pedig valósá­gos fogalommá lett: — Ta­valy 5—600 gyerek vett részt a Liszt Ferenc Művelődési Házban rendezett gyermek­napunkon. A végén azt kia­bálták: Ugye jövőre is lesz? Ugye jövőre is jöhetünk? — meséli élményét­ sugárzó arc­cal a klubelnök. — A gyer­meknapon a város minden kicsinyét szívesen látjuk, s rövid műsor után őket szere­peltetjük. — Milyett­­összegből fede­zik a rendezvényeket, pat­­ronálásokat? — Saját költségvetésü­nk 7500 forint. Ezenkívül egy­­egy nagyobb szabású rendez­vényhez segítséget kérünk a soproni vállalatok szakszer­vezeti bizottságaitól, eddig mindig készségesen támogat­tak minket, érdeklődnek te­vékenységünk iránt, s szíve­sen bekapcsolódnak a mun­kába. A soproni nőf­elel­ősök klub­ja az idei gyermeknappál összekapcsolva egy gyermek­­rajz-kiállítás megnyitását is tervezi. Augusztusra gyer­­mekruha-divatbemu­tatót ké­szítenek elő. Vendégül lát­ják a Győri Keksz- és Os­tyagyár aktivistáit, majd nyugdíjasait. És természete­sen folytatják jól ismert „cserkészkedéseiket”, támo­gatják az árvákat, öregeket, segítik az egyedülállókat, a leányanyákat. — Egy „nyugodt”, program nélküli klubfoglalkozáson mi­vel töltik idejüket a soproni nőfelelősök? — Megvitatjuk az előző foglalkozás óta történt ese­ményeket, megbeszéljük a so­ron következő terveket, utá­na kötetlen beszélgetés kö­­vetkezik, „női” témákról, mit főzzek, mit hímezzek, mi­lyen a divat. Ha közös dol­gainkról akad szó, tökéletes az egyetértés, közös a vára­kozás, az izgalom, a készes­e­dés, közös az élmény, a mi­énk ... — mondja befeje­zésül Lift Ödönné, vagy aho­gyan társai szólítják: Tériké. —tábori— Cipőbolti ... — Most már nekem adjon! Én előbb jöttem, mint a pi­ros sapkás! — Ez a cipő nem jó! Rosz­­szul áll a sarka! Csak jár­jon benne az a mérnök, aki megterveztel — Megy az autóbuszom! Vegye már vissza tőlem ezt a 850 forintos vevőkészítőt! — Nekem ilyen csizmát ne ajánljon! Azt képzeli, hogy össze akarok esni az utcán? Azt akarja, hogy megszűnjön a lábamban a vérkeringés? Ki az az őrült, aki ennyire begumizta, csak azért, mert harisnyacsizma a neve? — Ez mégiscsak disznóság! Négyszer volt a lábamon ez a 470 forintos nem is tudom minek neveztem, és levált a talpa! Én kérem azt egyálta­lán nem várom el egy félci­pőtől, hogy balettáncot lejt­sen, hogy angolul beszéljen, hogy sétálni járjon egyedül, de ennyi pénzért, azt jogosan elvárom, hogy négy nap után ne váljon le a talpa...! — Adja már végre a cipőt, amit kértem? — Igen, igen. Csak egy ki­csi türelmet kérek, és rögtön hozom. Bábeli zűrzavar a cipőbolt­ban. Képtelen vagyok össze­számlálni, hogy a mindössze ötven négyzetméteres alap­területen hány ember szoron­­kodik az öt elárusítóval együtt. Mozdulni is alig lehet, nem cipőt próbálni, és akkor még itt vannak a reklamá­ciók! Szombaton, amikor úgy­is kevesebben vannak a kel­leténél. A kereskedő is em­ber. Neki is járnak azok a juttatások, ami bármely más területen dolgozóknak jár. Például a szabadnap. Nem le­hetne hét közben, valamelyik másik napon elrendezni a reklamációt? És így kicsit megkímélni a kereskedőnő­­ket, akik villámhárítóként állnak a gyártó és a fogyasz­tók között? Mit tehet arról a kereskedő, ha ájulásig szoros­ra gumizott csizmát gyárt az ipar? Miért felelős a keres­kedő azért, mert rossz sarka van a félcipőnek? Miért sújtja a gyártó felelőtlensé­ge azzal, hogy ötnaponként 80—100 pár cipőt kell postáz­nia, vissza a feladónak? Kibékíthetetlennek tűnő el­lentmondások. Mégis állni kell a sarat, mert a vásárló így vélekedik: — Engem nem érdekel, hogy maga mit csinál ezzel a ... csizmával. Mondja meg annak, aki csinálta, hogy ad­­­jon hozzá szivattyút is, mert állandóan tele folyik hősé­vel, és én nem akarok vese­beteg lenni az 1280 forintos csizmám mellett! Igaza van a vevőnek? De mennyire! Ezek a viták, veszekedések lehetnének bármelyik cipő­boltban Győr-Sopron megyé­ben, vagy az ország bárme­lyik városában, mert cipőt és csizmát mindenütt árulnak — és ezek hasonló minőségű­ek — de ezek a felhangok Győrött, a Lenin úti 35-ös számú áfész cipőboltban hangzottak el. De így megy ez reggel nyolctól, este hatig, nyitástól a zárásig. És így megy ez hétről-hétre, évről, évre és miközben öt vásárló keresi vitatkozva öt elárusí­tón a jogos igazét, markába nevet a hatodik vevő, jó vá­sárt csinált. A legjobbat! Ki­használva az alkalmat a fel­húzott új cipőben, fizetség nélkül szépen kisétált a bolt­­ajtón az utcára. A maga rossz cipőjét ott hagyva a pad alatt. Most már aztán bottal üthetik a nyomát. Hónap vé­gén pedig törleszthetik a kárt­­ a boltosok. Naponta 350—400 fizető vendég fordul meg a bolt­ban. Főszezonban jóval több: napi 600. A havi forgalom 1,8 millió forint. Ősszel 2 millió. Évente pedig 16 millió forin­tért árusítanak lábbelit az üzletben Hogy közben hol esznek, hol pihennek meg néhány percre? Hol váltanak egy­mással két szót a dolgozók? Abban a kis kulipintyóban, amit igen nagy jóindulattal raktárnak neveznek. Ez pedig két tenyérnyi nagyságú, szűk folyosószerű minihelyi­ség, ahova csak oldalazva le­het bemenni annak, aki elég­gé sovány. Ez a raktár, az öl­töző, a mosdó, az ebédlő, a ■cigarettázó, a „gólyafészek”, mert csak fél lábon állva le­het benne megállni és fulla­dozva bekapni azt a kis tíz­órait, amit otthonról hoztak éhségüket és idegességüket csillapítani. Megérdemelnék az elárusí­tók, hogy mi vásárlók is tü­relmesebbek legyünk. Leg­alább egy kicsinyét. (—tábori—) 1979. március 1., csütörtök Ünnepség a Rába Művelődési Központban A szovjet hadsere­g köszöntése A szovjet hadsereg megala­kulásának 61. évfordulója tiszteletére ünnepséget ren­dezett kedden este Győrött, a Rába Művelődési Központ­ban az MSZMP Győr városi Bizottsága valamint a Győri Tanítóképző Főiskola és a Ri­chards Finomposztógyár MSZBT tagcsoportja. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után a ven­déglátók nevében Szűcs Zol­tánná üdvözölte a megyei és a városi pártbizottság megje­lent vezetőit, Vlagyimir Szer­­gejevics Burdov vezérőrna­gyot, a fegyveres testületek és a Partizán Szövetség ré­széről megjelent vendégeket. A megnyitó, köszöntő szavak után Bangha László, az MSZMP városi végrehajtó­­bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Visszaemlé­kezett a Vörös Hadsereg megalakulásának történelmi körülményeire, fölidézte a szovjet kormány 1919. febru­ár 22-én elhangzott fölhívá­sát: „Veszélyben a szocialis­ta haza!”, és megemlékezett a fölhívást követő napon ka­tonának jelentkező munká­sok, parasztok tízezreiről, a mai Szovjet Hadsereg kato­náinak hős elődeiről. „A feledhetetlen, dicső na­pok emlékére a szovjet kor­mány 1919-ben ünneppé, a Vörös Hadsereg születésnap­jává nyilvánította február 23- át Új hadsereg született, amely minden vonatkozásban eltért más hadseregektől. A gyenge felszerelésű, nemrit­kán rongyos öltözetű vörös katona meggyőződéssel val­lotta, hogy harca igazságos. Érezte, hogy az egész tőkés világgal folytatott élet-halál harcban nemcsak az orosz munkásosztály, hanem az em­beriség sorsa is eldől” — mondotta az ünnepség szó­noka. A forradalom vívmányait megvédte az intervenciós csa­patok támadása ellen a Vörös Hadsereg, amelynek soraiban magyar hadifoglyok is har­coltak. A győzelem után nem sokáig tarthatott a békés épí­tő munka; a Szovjetunió hadseregének 1941-ben ismét fegyvert kellett ragadnia ha­zája védelmére, a fasizmus legyőzésére­. A második vi­lágháborúban aratott diadal­ról szólva Bangha László hangsúlyozta: „A szovjet hadsereg győ­zelme történelmi jelentőségű. Bebizonyította a szovjet nép legyőzhetetlenségét, a szovjet katona magas erkölcsi és po­litikai szilárdságát. A szovjet hadsereg a béke hadserege, amely a Varsói Szerződés fegyveres erőivel közösen, biztosan védi a szocialista or­szágok határait”. Az ünnepség második ré­szében a Szovjet Hadsereg Művészegyüttese színes, lát­ványos zenés-táncos műsor­ral szórakoztatta a művelő­dési ház színháztermét zsú­folásig megtöltő közönséget, akik vastapssal jutalmaztak minden produkciót. A befe­jezés előtti percek kedves pil­lanata volt, amikor a művész­­együttes köszöntötte Győr la­kosságát, és az MSZMP vá­rosi Bizottságának első titká­rát Dr. Lakatos László vá­laszában további sikereket kívánt a művészegyüttesnek. A közművelődésről, a kultúra házairól Hajlékai legyenek valójá­ban, s ne csak nevükben a szellemi épülésnek a műve­lődési otthonok; okos és szó­rakoztató programot, olvasni­valót egyaránt kínálva törzs­­közönséget­­toborozzanak min­den korosztályból; pezsdül­­jön az élet falaik között — ezt igyekeztek előmozdítani munkájukkal a népi ellen­őrök, midőn az elmúlt esz­tendőkben negyven alkalom­mal is felmérték-értékelték (más-más medvében, járás­ban), miként válik valóra az 1974-ben hozott központi bi­zottsági határozat, s az en­nek nyomán 1976-ban szüle­tett, a közművelődésről szóló törvény. E témakörben most kilenc megyére kiterjedő KNEB-vizsgálat kezdődik, amely akár utóvizsgálatnak is minő­síthető, hiszen az érintettek­nek számot kell adniuk, mit tettek a korábbi területi el­lenőrzés óta eltelt időben, okultak-e a tapasztalatokból, melt szívtetteki-e a bírálatot, éltek-e a javaslatokkal. Az országos vizsgálat során a népi ellenőrök értékelik a megyei tanácsok közművelő­dési bizottságainak javaslat­­tevő, véleményező, a műve­lődéspolitika helyi érvénye­sülését szolgáló munkája eredményességét. S még egy fontos téma: a megüresedő is­kolaépületek hasznosítása. A kérdés jelentőségének érzé­keltetéséül: a külterületeken, kis lélekszámú településeken 1972-től az elmúlt tanévig 1295 iskola szűnt meg. Száztizenenyolcezer nyolcadikos Tájékoztató a továbbtanulóknak Ezekben a napokban már egyre több általános iskola adja postára továbbtanuló nyolcadikosainak jelentkezési lapját, középiskolának címez­ve. A lapok továbbításának végső határideje: március 20-a. Az idén az ország általános iskoláinak nappali tagozatán a tavalyinál mintegy ötezer­rel több, 118 ezer nyolcadikos fejezi be tanulmányait, és túl­nyomó többségük továbbta­nul. A gimnáziumok a vég­zettek mintegy 18—30, a szak­­középiskolák pedig 27—39 százalékát várják, a szak­munkásképző intézetek pedig 59 400 — a tavalyinál 7500- zal több — tanuló jelentke­zésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a pá­lyaválasztás megkönnyítésére gimnáziumi, valamint szak­középiskolai tájékoztató könyvet adott ki, amelyeket eljuttattak az általános isko­lákba. Ezeket az idén külö­nösen nagy érdeklődéssel forgatták a pedagógusok és szülők, a gyerekek is. A gim­náziumokban ugyanis szep­tembertől új tanterv szerint kezdődik meg az elsősöknek a tanítás, a szakközépisko­lákban pedig tovább bővül az úgynevezett szakmunkás­­képzési célú osztályok köre. Az ide jelentkezők négy év múltán az érettségivel egy­idejűleg szakmunkás-okleve­let is kapnak. A tájékozta­tók a továbbtanulás feltéte­leit is közlik. Középiskolai továbbtanu­lásra változatlanul azok a nyolcadik osztályt eredmé­nyesen elvégző tanulók je­lentkezhetnek, akik szeptem­ber 1-ig nem töltik be 17. életévüket. A szakmunkás­­képzőbe azok a fiatalok je­lentkezhetnek, akik 18. élet­évüket ebben a naptári év­ben még nem töltik be. A szakközépiskolába és a szak­­munk­ásk­épzőbe jelentkezők­nek az előírt egészségügyi követelményeknek is meg kell felelniök. KLIMFÖID----- 5

Next