Kisalföld, 1979. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-01 / 77. szám
Fórumok a közéletiségről A forradalmi ifjúsági napok eseményeként Győrött és Mosonmagyaróváron fórumot rendeztek a közéletiségről. Győrben a pályakezdő művészek, Mosonmagyaróváron pedig a fiatal pedagógusok közéleti szerepéről, feladatairól és tennivalóiról folytattak gondolatgazdag eszmecserét. Művészet és közművelődés A fiatal művészek és a közélet. Ezt a címet viselte a FM keretében tegnap Győrött megrendezett vitafórum, amelyen a megyében élő fiatal művészek képviselői vettek részt. A megjelenteket a rendezők — a KISZ megyei bizottsága és a Megyei Művelődési Központ — nevében Werner Gyuláné, a KISZ megyei bizottságának titkáraköszöntötte, s egyben ismertette a találkozó célját is. Ezt követően Pándi András, az MSZMP KBmunkatársa mondott vitaindító beszédet, amelyben a közéletiséggel összefüggő általános és konkrét jelenségekről, gondokról szólt. A vitaindítót követően a megjelent művészek tettek fel kérdéseket, beszéltek gondjaikról. Kovács Gábor győri festőművész a képzőművészek helyzetéről szólt: — Három évvel ezelőtt költöztünk Győrbe, kaptunk műteremlakást, életlehetőséget. Azóta egyfolytában keressük, hogy hova illeszkedjünk be. Rossz tapasztalatunk : ha az egyik intézménynyel kapcsolatot teremtünk, a másik megsértődik. Mintha nem közös célért, a közművelődésért dolgozna valamennyi. Horváth György Pannonhalmáról érkezett, s a művészek egymás közötti kapcsolatteremtését hiányolta. Barát Géza győri színész a közművelődésbe való bekapcsolódás nehézségeiről beszélt, Pálfalvi A. János, győri zenész a zenei ismeretterjesztés, a művészet befogadására való nevelés iskolai hiányosságait említette. Borbély János költő többek között felvetette, hogy a szervezetekben, intézményekben sokszor egyetlen emberen múlik, hogy létrejön-e kapcsolat a művészekkel, s ez az ember esetleg nem mindig megfelelő szakképzettséggel ítélkezik a művészek munkájáról. Kurucz Béla mosonmagyaróvári festő az amatőr művészek gondjairól szólt. Kurcsis László győri grafikus hiányolta, hogy a fórumon nem vettek részt illetékes tanácsi vezetők, intézményi felelősök, akik érdemben tudtak volna válaszolni a felvetettekre. Pedig jó lenne tudni, hogy a fórum után a maguk területén mit és hogyan tegyenek a művészek. A kérdésekre Pándi András válaszolt, majd a megjelent fiatal művészeket tájékoztatta a népgazdaság helyzetéről, amely szükségképpen kihat a művészeti életben tevékenykedők lehetőségeire is. A fórumot Werner Gyuláné zárta, mégpedig választ adva többek között arra, hogy miért nincsenek jelen az egyéb szervek, intézmények vezetői. A mai fórum célja elsősorban az ismerkedés volt. A kapcsolattartást folytatni szeretnénk. Ami a hozzászólásokat illeti, a megyei KISZ-bizottságnak megvannak a lehetőségei arra, hogy az itt felvetett kérdéseket továbbítsa és a mostani találkozót, valamint a jövőben kiépített kapcsolattartást a jobbításra használja fel. Úgy érzem, hogy a FIN eseményeinek sorában megrendezett fórum a művészeti élet, ezen belül a művészek helyzetének, feladatainak átgondolását segítette. Szülőföld - szerelem PÉNTEK. Hiszem, hogy szívesen emlékeznek az előadói estre azok, akik résztvevői, hallgatói lehettek. Nem hirdették plakátok, hét órakor kezdődött — megtelt mégis Győrött a Petőfi Sándor Ifjúsági Ház színházterme barátokkal, tanulókkal, szülőkkel, ismerősökkel. Nem maradt hely üresen. Tanulók és tanáraik árusították a jegyeket a rendezvényre, elkelt mindegyik jegy, jöttek, akik kíváncsiak voltak a produkcióra, a hazaszeretetről szóló versekre, akik vállalták az együttgondolkodást a honról — előadói segítséggel —, a reformkortól a felszabadulásig, aztán később, már egyedül, hazafelé menet az utcán, otthon a konyhaasztal mellett, töprengve, mit is jelent nekünk mostanság a haza, mit is a nép ? Együtt gondolkodhattunk pénteken este a győri Zrínyi Ilona Gimnázium pedagógusaival, diákjaival. Ember tudja, hogy miért, idekívánkozik a mondat: így is lehet! Úgy adni a gyerekeknek valamit (a rendezvény bevételét a gyermekalapra fizetik be), hogy közben más is kapjon ajándékot: egy szót, egy* mondatot, nyúl-látta kenyeret, madárarcú égboltot, ölelésnyi országot, ősök-elődök gondolatait, vallomásait. Maradandóvá ez tette a műsort őrzi már az emlékezet a röpke egy órát: Kölcsey, Vörösmarty, Ady, József Attila, Babits, Radnóti sorait. Lépegetett egy lány a színpadi lámpák fényében, Kozma Ibolyának hívták, állt mellette egy fiú, aki az egész műsort szerkesztette, s akinek voltaképp az estje volt a hatvan perc, aki az iskolai ünnepségek után egy nagyobb dobogón mutatkozott be: Simon Aladár. ők mondtak nekünk verseket. Mindketten a IV. b. osztály tanulói, osztályfőnökük: Róth Józsefné. Igenis, a bőrünkön éreztük a titkos fogalmat: haza, igenis könyörögtünk: „édes hazám, fogadj szívedbe”. Éreztük a rendezvényen: szép, szeretnivaló ez az amulettország, a Kárpátok közé tűzött: Váci Mihályé, Veres Péteré, Nagy Lászlóé, Latinovits Zoltááné, Kondor Béláé... és a miénk. Ringatott bennünket a zene, a vers, a költemény, a Szózat. IGAZI ünnep volt a rendezvény. A közönség megkülönböztetett figyelemmel fogadta az összeállítást, a szereplőket. Ez már több volt mint családi összejövetel, mint a gyermekév tiszteletére adott műsor, mélyebb, mint a tanulótársi vagy tanár—diák viszony. A szülőfölddel, a hazával való azonosulás megvallása volt mindez: azoknak is, akik a színpadon álltak, azoknak is, akik a közönség soraiban ültek — gondolhatunk itt Király Irénre, Szeredi Editre, Varga Gabriellára, meg a többiekre. Hosszúra jósolt szülőföld-szerelmet mondott az arcunkra Kozma Ibolya és Simon Aladár ezen a péntek estén. J. J. 1979. április 1, vasárnap A katedrán innen és túl Milyen is a közéleti pedagógus? Erről beszélgettek megyénk fiatal pedagógusai pénteken, a Mosonmagyaróváron megtartott fórumon. A kérdés megválaszolásában segítőjük volt Jankovits György, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, aki vitaindító előadásában elmondta: a közéletiség és a pedagógia kapcsolatát sok területen lehet és kell is kibontani. Noha a közéletiség és a pedagógia között egyenlőségjelet nem lehet tenni, bőven van érintkezési felület, amelyeket meg kell találni. A közéleti pedagógustól idegen az olyan alapállás, hogy a tanár tanít, a diák tanul — mondta az ,előadó. — Ugyancsak idegen az „Aki nem tanul, az megbukik” kifejezés. A konzervatív pedagógia effajta alappilléreit már túlhaladta az élet. Néhol még a sikertelenség forrását az ifjúságban keresik, pedig ha a tanulói siker kovácsa, részese a pedagógus, akkor a sikertelenségben is ott kell látnunk őt. A közéleti pedagógus minden diákban megleli az értéket, feltárni és fejleszteni igyekszik azt. Jankovits György elmondta azt is, hogy a közéleti pedagógus nem kétarcú, nem olyan személyiség, aki mást tesz a katedrán, és mást a tanórán kívüli szabadidőben. Ha valaki több akar lenni, mint szaktárgyának oktatója, és a személyiség gazdagítását teszi programjává, akkor nemcsak a tanórán, hanem azon túl is keresi a kapcsolatot az ifjúsággal. Ma már idejét múlta az az iskolai alapállás, amely igyekszik elzárni az ifjúságot a környezettől, és csak az iskolában látja a személyiségformáló erőt. A közéleti pedagógus a nyitott iskola híve, társadalmi tevékenységével is segíti lakóhelyét, szorosan együttműködik a szülőkkel, az ifjúsági mozgalommal, valamint a lakóhely környezetét alakító vezető szervekkel. Elhangzott az is, hogy a szocialista iskola feladatainak kialakításában nemcsak az igazgató a felelős, hanem a közéleti pedagógus is közvetlen segítőtársa a nevelőtestületnek, aktívan vesz részt a szervezésben, a munkában. Ez nem jelent mindebbe való beleszólást, hanem érdemben mond véleményt, hozzáértéssel foglal állást. Előfordul még itt-ott, hogy az idősebb generáció tülekedésnek véli az egészséges tenniakarást, s ez rossz légkört szül. Az ilyen vadhajtások ellen küzdeni kell! Aki úgy érzi, hogy többre képes, az bátran tegyen többet a közösségért. A vitaindító előadás után a fórum résztvevői mondták el véleményeiket, tapasztalataikat. A felvetéseknek széles sodrása volt, nem kicsinyes dolgokról vitáztak. Többen is fogalmaztak úgy, hogy jó nevelői munkához elengedhetetlenül szükséges a közéleti tevékenység. Ez éppúgy igaz, mint hogy a szakmai gyengeséget nem lehet palástolni nyüzsgéssel. Megyénk fiatal pedagógusainak közéletiségéről Jankovits György elmondta, hogy jók és kedvezők a tapasztalatok. Munkavállalásukhoz egészséges kritikai véleménynyilvánítás társul, s emiatt optimistán nézhetünk a holnap pedagógusgenerációja elé. Erősödő zenei jelleg Győri zenei nyár [Népdal, néptánc - Gluck: Orfeusz Orgonahangverseny Kovács Kati és az Univerzál Elkészült az 1979. évi győri zenei nyár programja, amelyről elöljáróban annyit kell megjegyezni, hogy erősödött a vegyes profilúból zeneivé tisztult rendezvénysorozat zenei jellege, ugyanakkor változatlanul szerepelnek úgynevezett kiegészítő, szabadidős programok. Zene címszó alatt pedig a kortárs komolyzenétől a klasszikus darabokon, a népzenén keresztül a popzenéig számos műfaj kap pódiumot. A július 7-től 18-ig tartó sorozat július 7-én a győri városközpontban és Adyvárosban tartandó térzenével indul, amelyet a városi tanács, valamint a Magyar Vagon- és Gépgyár fúvósai szolgáltatnak. Este a Köztársaság téren az MVG Rába táncegyüttese és néni zenekara mutatja be Kodály— Rábai Kállai kettősét, majd a Rábán sor kerül a hagyományos vízi karneválra. Másnap, 8-án délelőtt népművészeti kiállítás és műsor lesz a Belvárosban. A kiállításon a megye népművészei — fafaragók, fazekasok, hímzők, kékfestők szövők — adnak ízelítőt munkáikból, a műsorban népi hangszeres együttesek szabadtéri bemutatója várja a közönséget. A műsor este a Petőfi Sándor Hiúsági Házban folytatódik népdalénekesek, népi hangszeres együttesek fellépésével, népzene szórakoztatja a közönséget este a város vendéglátóipari egységeiben, ahol stílszerűen népi eledeleket szolgálnak fel. Július 9-én a Patikamúzeumban Czigány György műsora lesz a csemege. A Győri Filharmonikus Zenekar a Magyar Állami Operaház szólistáinak közreműködésével, Jancsovics Antal karnagy vezetésével Händel Messiás című oratóriumát szólaltatja meg. Két nap szünet után július 12-én a városi tanács dísztermében Lehotka Gábor ad orgona - hangversenyt, 13-án a Xantus János Múzeum barokk termében zenés tárlatvezetés várja az érdeklődőket a Győri Filharmonikus Zenekar kamaraegyüttesének közreműködésével, vezényel: Janicsovics Antal. Július 14-én a Xantus János Múzeum kőtárában régi korok zenéje csendül fel a Camerata Hungarica előadásában Czidra János vezetésével, a Sportcsarnokban Kovács Kati és az Univerzál együttes lép fel. 13-én a Műcsarnokban zenés tárlatvezetés, a gyerekek számára az udvárosi 2-es számú oktatási együttesben (Kék iskola) az Állami Bábszínház tart két előadást. A Petőfi Sándor Hiúsági Házban a Bettcó-dixieland fogadja a jazzkedvelőket. A városi tanács dísztermében dalest keretében a szerelmi líra gyöngyszemeit mutatva be Kodé’’/ 70'távné Péczeli Sarolta és Keönch Bodizsár (ének), valamit egy Radnóti-díjas színművész. A huszadik század zenéjéből ad ízelítőt Hoffmann László orgonaművész és a Győri Ütősegyüttes július 16-án a városi tanács dísztermében. Az ütősöket Várai László vezeti. Július 18-án Gluck Orfeusz című operájának koncertelőadása ígér élményt a Magyar Állami Operaház szólistáinak a budapesti Madrigálkórusnak, valamint a budapesti M/V Szimfonikusok kamaraegyüttesének a közreműködésével. Vezényel: Szekeres Ferenc. A kiegészítő programok közé sorolható a győri képző- és iparművészek alkotásainak július 15-i vásárlással egybekötött bemutatója. A Műcsarnokban július 6-tól 29-ig az Amfora tart kiállítást. A szabadidős rendezvényekből természetesen nem marad ki a sport sem. Erről, valamint a felsorolt programok színhelyéről, pontos idejéről később tájékoztatjuk olvasóinkat. A győri zenei nyár számít külföldi vendégek részvételére is. Ahogy dr. Varga Jenő, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője elmondotta, a rendezvényesorozat programját megküldték bécsi és pozsonyi idegenforgalmi irodáknak is. P. M. ■ Az 51. sz. Mező Imre Ruhaipari Szakmunkásképző Intézetben huszonhat mongol diáklány is tanulja a szabás-varrást. Alapszakmájuk az angol női szabó szakma lesz, de a ruhaipar minden területére kiterjedő képzést is kapnak. A hároméves tanulás után — az idén szakmunkásvizsgáznak — közülük kerülnek majd ki a nemrég Ulánbátorban elkészült ruhagyár középszintű vezetői. A képen: Csojdzsoo Osuncsimeg (kabátban) és Damban Tuja Koleth Lászlóné oktató segítségével kabátot próbálnak. s