Kisalföld, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

A munkában bizonyítottak FIATALOK A PÁRTBAN A találkozóra percnyi pontossággal érkeznek. Többször is az órára pillantanak, mint mondják, nem akarnak elkésni a műsza­kkezdésről. Horváth Ferencből, a győri vagongyár motorgyáregysége normális­ üzemének 27 éves köszörűjéből nehéz kihúzni a szót. Aztán egyik ajánlója, Szemerei József gépbeállító bizta­tására, a szerény emberekre jellemző halkszavúsággal, amo­lyan önéletrajzszerűen mesélni kezdi, hogy milyen előzmé­nyek után vették fel a pártba ez év tavaszán. — Kilenc éve, a gépipari technikum elvégzése után léptem át a gyárkaput. A ka­tonaidő letöltése után is a normálisüzemben folytattam a munkámat. A mozgalmi te­vékenységet az iskolai KISZ- ben kezdtem, tapasztalatai­mat a gyárban hasznosítot­tam. Eleinte az alapszervezet vezetőségi tagja voltam, je­lenleg pedig második éve a titkári teendőket végzem. Idős szüleimtől mindig azt hallottam, hogy csak tisztes­séges munkával és becsületes életmóddal boldogulhat az ember. Ez az útravaló egy életre megmaradt bennem. Régóta foglalkoztatott a gon­dolat, hogy jó lenne párttag lenni, de a közeledéshez nem volt elég bátorságom. Beval­lom, jólesett, amikor a párt­­alapszervezettől megkerestek és jelezték: számítanak rám. Hogy is mondjam, a közlés tartást adott, mert úgy érez­tem, az eddigi tevékenysé­gem és magatartásom alapján bíznak bennem. Szemerei József, egyik ajánlója már világosabb ké­pet ad Feriről: — Feri nem a szavak em­bere. Szófukarsága mögött rejtőző értékeit mégis megis­merték és nagyra becsülik azok, akik naponta együtt dolgoznak vele a gyártósoron. Én attól a naptól figyelem, amikor belépett az üzembe. Láttam, hogy ez a hallgatag fiú miként próbálja a két mű­szak mellett az ifjúsági szer­vezet harminckét fiatalját összefogni, a szervezeti életet tartalommal megtölteni. Mint propagandista is megállta a helyét. Emellett jó szakember, csak kifogástalan minőségű darabot ad ki a kezéből. Fe­ri portréjához tartozik még, hogy a fiatal szakemberek kö­zül többen csak átmenetileg vállalták a gyártósoron a munkát. Ahogy mondták: amíg jobb nem akad. Az ő személyes érdeme is, hogy a fluktuáció kezdett csökkenni. Nem az a típus, aki addig ér­vel és vitatkozik, mígnem meggyőzi az embereket. Első­ként teszi, amit tenni kell, a többi pedig megy utána. A munkatársak többségének az a véleménye, hogy Feri leg­főbb vonzereje az egyéni pél­damutatásban van. Ezért ajánlottam a pártba-Kákai Győzőé a másik új arc a vagongyári fiatal párt­tagok között. A vagongyár 24 éves autószerelője csak ab­ban különbözik Horváth Fe­ritől, hogy ő már beszéde­sebb. Estin elvégezte a gép­ipari technikumot. A KISZ- alapszervezetben végzett te­vékenységére figyelt fel első­ként egyik ajánlója, Vörös Tibor autószerelő, így 1975- ben bekerült az alapszervezet pártépítési tervébe. — Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy ez év júniusá­ban felvettek a pártba — mondja Győző. — D­e nem hallgatom el, hogy a bizalmat előlegezésnek tekintem, mert nem úgy megy a szervezeti élet a KISZ-ben, ahogyan én szeretném. Egy éve irányítom a harminchat fős alapszerve­zetet, és négy éve vagyok pro­pagandista. Elégedetlen va­gyok az­­ eddigi eredménnyel. Lehet, hogy bennem van a hiba, de azt a pezsgő KISZ- életét, amit elődömnek sike­rült elérnie, én nem tudtam megvalósítani. Igaz, a napi feladatok teljesítésében mind­egyik fiatal derekasan helyt­áll. Nincs huzakodás, ha tár­sadalmi akcióról van szó. De bosszant: nem igénylik, hogy időnként munkaidő után ösz­­szeüljünk, kötetlenül beszél­gessünk. Azt szeretném, ha szervezeti életünk nemcsak a taggyűlésekre korlátozódna, hanem a gyárkapun túl is összetartanánk. Vörös Tibor a tapasztaltabb szaktárs és mozgalmi vezető derűs mosolyával hallgatja Győző méltatlankodását. — Van igazság, abban, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennünk a fiatalok összefogá­sára és aktivizálására. Az egészséges türelmetlenségnek nem is szabad hiányoznia az ifjúsági vezetőkből. Arról vi­szont szerényen hallgat Győ­ző: egyet és mást letett az asztalra, amiért az ifjúsági szer­vezet titkárává választot­ta. Azt sem említi, hogy a múlt év végén alakult ifjúsá­gi brigádnak ő a vezetője, és irányítása mellett figyelemre méltó eredményeket értek el. És hogy még többet nyújt­hasson, két kisgyermeke, fe­lelős tisztsége, egész embert kívánó munkaköre mellett be­iratkozott a marxista közép­iskolába is. Úgy érzem, ilyen sokoldalú, tenni akaró mun­kásfiatallal csak erősíthetjük sorainkat. A sok közül két olyan mun­kásfiatalról villantottunk fel képeket, akik a hétköznapok apróbb-nagyobb tetteivel évek óta formálják környezetüket. A közösség, mely először if­júsági vezetőjévé választotta, emberi értékeik megismerése után a párttagok soraiba ajánlotta őket. Rászolgáltak a bizalomra. N. M. Megyénk nem büszkélked­het olyan jellemző gyümöl­csössel, mint például teheti, azt Szabolcs az almával, Be­­reg a szilvával. A Kisalföl­dön nem alakultak ki nagy, egybefüggő gyümölcsösök. Megyénkben az egyik leg­jelentősebb nagyüzemi gyü­mölcsös gazdája a Kisalföldi Állami Gazdaság. Évtizedek­kel ezelőtt azért telepítettek ott almát, cseresznyét, megy­­gyet, kajszibarackot, hogy a közeli nagyváros, Győr lakos­ságát ellássák vele. A szándék nemes volt, de akadtak olyan esztendők, amikor a gyü­mölcstermesztés nem nagyon gyarapította a bevételt. En­nek ellenére a gazdaság ve­zetői nem választották az ak­koriban szokásos egyszerű megoldást, nem vágták ki a fákat. Sőt, igyekeztek korsze­rűsíteni a gyümölcsöst. Pár szóban így lehet össze­foglalni a Kisalföldi­ Állami Gazdaság kétszáz hektáros gyümölcsösének múltját. Je­lenéről Szentmihályi László kertészeti főágazatvezető pe­dig a következőket mondja: — Idei termelési tervünk hét és fél millió forint volt, s ezt teljesítettük is. Persze nem minden gond nélkül. A gyümölcsös területnek mint­egy felén, közel száz hektá­ron termesztünk almát. A fák egy része elöregedőben van, a fajtaösszetétel sem a legkor­szerűbb. Akad olyan alma­fajtánk is, amely egyáltalán nem szállítható. A mostani korszerű gyümölcsösökben nyári almát már nem nagyon telepítenek. Nálunk ez is akad, de idén nem lehet kü­lönösebb panaszunk rá, mert jó áron tudtuk eladni a me­gyei Zöldértnek. Téli almafák kevesebbet hoznak a vártnál. Hogy miért? Egyrészt tavaly rekordtermésünk volt, s ezt kissé megsínylették a fák. Másrészt a tavaszi fagy és egy májusi­ vihar is elég nagy kárt tett az almában. A téli almá­nak mintegy fele exportra megy. A Szovjetunióba és Csehszlovákiába szállítunk. Különösen ez utóbbinak örü­lünk, mert a csehszlovák part­nertől háromszáz kilogramm gyümölcs befogadására alkal­mas konténereket kaptunk, így a csomagolás nem okoz különösebb gondot, nem köt le nagy munkaerőt. Mert a kertészet munkaerőhelyzete nem a legrózsásabb. Egyre kevesebb az idénymunkára jelentkező nő, férfi meg el­vétve sem­ akad. Éppen ezért nagy segítsé­get jelent a gazdaságnak, hogy néhány gyári középiskola, így a közgazdasági szakközépis­kola ipari és pénzügyi tago­zata, a Révai Gimnázium és a Textilipari Szakközépiskola diákjai ilyenkor psz­táján be­segítenek a gyümölcsszedés­be. A diákok munkájára nagy szükség van a gazdaságban. Sokat javult a tanulók hozzá­állása is, s most már arra is ügyelnek, hogy a leszedett al­ma ne sérüljön, zúzódjon, vagyis exportra alkalmas ma­radjon. — Azt már a tavasszal lát­tuk, hogy almából aligha lesz meg a tervezett mennyiség. Ezért a kiesést a többi gyü­mölcsnél igyekeztünk pótol­ni — jegyzi meg Szentmihályi László. — Esztendők óta kap­csolatban vagyunk a Móri Állami Gazdasággal, és az on­nét bérbe vett rázógéppel szedjük a meggyet és a cse­resznyét, a szilvát. Idén azon­ban kézi szedést is végez­tünk, hogy ezáltal növeljük az exportálható meggy és sár­gabarack mennyiségét, így várhatóan teljesíteni tudjuk az árbevételi tervünket. A kajszibarack kézi szedése hosszabb távon is kifizetődő lenne. Ám az érés éppen olyan időszakra esik, amikor a diá­kokra nem számíthatunk. Ezért meg szeretnénk egyez­ni valamelyik győri középis­kolával, hogy tanulóikat ne küldjék az ország másik vé­gére építőtáborba, hanem in­kább ide, hozzánk jöjjenek. Ám őszintén el kell ismerni azt is, hogy ennek a legfőbb akadálya az, hogy jelenleg nem rendelkezünk az építő­­tábori elhelyezéshez szüksé­ges szállással, szociális léte­sítménnyel, sport- és kulturá­lis lehetőségekkel. S bár a gyümölcstermesztés nem tartozik a „bombaüzle­tek” közé, a Kisalföldi Álla­mi Gazdaságban nem sor­vasztják el, inkább növelik a területet. Az elmúlt években az almás egy részét felújítot­ták, és huszonkét hektárt újonnan telepítettek. Ide már kizárólag az exportképes Star­­king és Jonathan fajták ke­rültek. Tervezik még 1980 vé­géig ötven hektár meggy te­lepítését is. A következő terv­időszakban pedig ugyanekko­ra területre szilvát telepíte­nek. n. e. Győr gyümölcsöskertje Telepítési tervek a Kisalföldi Állami Gazdaságban 1979. október 2., kedd Tízezer hektár öntözését szolgálja Az Észak-dunántúli Vízü­gyi Igazgatóság mosonma­gyaróvári duzzasztóműve látja el vízzel a lébény-han­­sági öntöző főcsatornát. Je­lenleg 10 ezer hektár terület öntözését szolgálja ki eltelő vízzel, majdan azonban majdnem 18 ezer hektár ön­tözésére lesz lehetőség. Fel­vételünkön az öntöző főcsa­torna és a duzzasztómű irá­­nyítóközpont­ja látható. Cement nélküli beton A moszkvai Építőipari Tu­dományos­­Kutatóintézetben a­ m­észhez közönséges ho­mokot kevertek, ezt az ele­gye­t egészen apró szemcsés porrá keverték, és durva ho­mokot adagoltak hozzá. A nyomás alatt gőzölt elegy keménykővé alakult, amely­nek a „szilikát beton” elne­vezést adták. Az új építőanyag olcsóbb és szilárdabb a betonnál. Kidolgozásra került már a­­ szilikátbetonelemek gyártási technológiája. Teljesítmény-neve­lés, minősségjavítás Gépi fejlesztés a finomposztógyárban Nem csupán a termelé­kenység, a termékváltási készség miatt, hanem a válla­lati gazdálkodás szempontjá­ból is lényeges a géppark egy­ségesítése, korszerűsítése. A sokféle típusból álló szövő­gépparkhoz például sokkal na­gyobb alkatrészkészletet kell tárolni, ám a raktárban vá­rakozó anyag holt érték, nem vesz részt közvetlenül a ter­melésben, vagyis terheli a vállalat gazdálkodását. A tex­tiliparban , a rekonstrukció előtt és annak kezdeti évei­ben harminc-negyven féle szövőgép is működött. A kor­szerűsítések során a típusok száma lényegesen lecsökkent, de máig is maradt tennivaló. Továbbra is a feladatok kö­zött szerepel az egységes, job­ban karbantartható eszköz­rendszer kialakítása. A Szovjetunióval kötött ál­lamközi szerződés alapján az egységesítés egyik lehetősége az úgynevezett SZTB-szövő­­gépek vásárlása és üzembe állítása. E géptípusból sok működik megyénk vállalatai­nál, egyebek között a Rába­­textben, a lenfonónál, a sop­roni selyemgyárban, s ugyan­csak meghatározó az SZTB-k aránya a Richards Finom­­posztógyárban, ahol most újabb — SZTB gépekre ala­pozott — fejlesztés kezdő­dött. ♦ ♦ ♦ A vállalat vezetői szeptem­ber végén írták alá a szerző­dést a Fejlesztési Bank terü­leti igazgatóságával a gépi fejlesztésről. A program 41,6 millió forintos befektetést tesz lehetővé. A finomposztógyár a szer­ződés aláírása előtt elkezdte az előkészítést. A már megér­kezett tíz szövőgépet azonnal végleges helyére szállították, ugyanis a gépalapok előre el­készültek. Hasonló módon, azonnal üzembe állítják a megérkezés után a további 16 SZTB-t is. A program ugyan­is 26 SZTB-gép üzembe állí­tását tartalmazza. A fejlesztés célja a termék­­választék javítása. Több ki­egészítő berendezést is vásá­rolhat a vállalat, ezek révén lehetővé válik a divat válto­zásait jobban és gyorsabban követő, többszínű termékek előállítása. Miután növekszik az érdeklődés a kártolt szö­vetek iránt, ám a Richards e kapacitását már lekötötte, a gépi fejlesztés eredménye­ként tovább növelhető a kár­­tolt szövetek gyártása. 4 4 4 Az új gépek a régiek ,,ha­lálát” követelik. Végleg bú­csút vesznek 41 elavult, régi szövőgéptől, ezeket kiselejte­zik. Az érkező új berendezé­sek kezeléséhez — miután át­térnek az úgynevezett több­gépes rendszerre — harminc­­hárommal kevesebb dolgozóra lesz szükség. A 41,6 millió forint értékű fejlesztés lehetőséget ad olyan egyéb berendezések üzembe állítására is, amelyek növe­lik a teljesítményt, bővítik az úgynevezett „szűk kereszt­­metszeteket”. Növekszik a mintázási kapacitás, javul a kártolt keverékek minősége. Előnyére válik a fejlesztés a dolgozóknak is, hiszen az új gépek kevésbé zajosak, a munkakörülmények kedve­zőbbek lesznek. Ezt szolgálja az az új klímaberendezés is, amelyet ugyancsak a 41,6 millió forintból vásárolnak és állítanak üzembe a gépterem­ben. M. T. KIJA­POID 3

Next