Kisalföld, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
Változott az építők szerepe Megújulnak a régi hidak Még javában tartott a győri Mosoni-Duna hídjának építése, amikor Vörös József Állami-díjas építésvezetővel a nagy munkát majdan követő időkről beszélgettünk. A kongreszszusi munkaversenyben kiemelkedő eredményt elért közösség jövőjéről volt szó. A fiatal mérnök aggódva mondta: A legnagyobb eredménynek a kollektíva összekovácsolódását tartom, s félő, hogy hasonló megrendelés hiányában széthullik a csapat, amely a korszerű hídépítési technológia sikeres, első hazai alkalmazója. Fáj ez, mert megszerettem Győrt, a folyók városát, hídépítőként, s látom, mennyi mindent lehetne, kellene alkotnunk. A másfél évvel ezelőtti gondolatok jutottak eszembe, amikor felkerestem a Hídépítő Vállalat autópálya és északi területek főmérnökségének győri telepét a Rába partján. Vörös József is ide helyezte át „parancsnokságát” a Duna-partról. Majdnem annyira elfoglalt, mint a nagy híd építésekor. — A csapat lényegében együtt maradt. A komáromi Duna-híd rekonstrukciója a feladatunk — mondja és elsiet. Számára nincs sok idő a beszélgetésre. A hidat január 28-án a gépkocsiforgalom elől (a tervek szerint június 30- ig) lezárták, s az idegenforgalmi idény kezdetéig be kell fejezni a helyreállítást. -F- -f- A vállalat, pontosabban a főmérnökség eredményeiről és idei terveiről Vasvári Pál mérnök, főtechnológus számol be. — Vas megyétől Bicskéig húzódik a munkaterületünk. 1979-ben 320 millió forint értékű építő-szerelő munkát végeztünk. Az idei terv 270 millió. A kollektíva gerince Győr-Sopron megyei, a munkák zöme is itt készül. — A már említett győri új híd mellett a legkiemelkedőbb a Bős (Gabcikovo)— nagymarosi Vízlépcsőrendszer dunakiliti bejáró útjain húzódó hidak építése. Öszszesen háromszáz,hatvan méter vasbeton-hidat kell az építkezés megkezdése előtt elkészíteni. — Az autópálya-építési programból ránk hárul a Tatabánya—Bicske közötti szakasz hídjainak építése. Rajtunk nem múlik majd az út átadása. A komáromi Duna-híd pályalemezeit teljesen kicserélik, mintegy negyvenmillió forintot költ rá a két baráti ország. Közvetlenebbül érintik a megye lakosságát a győri hídfelújítások. A legjelentősebb a Lenin úti vasúti felüljáró rekonstrukciója. Az előzetes tervek szerint május 15-től kezdődnek a nagyszabású munkálatok, amelyek kihatnak az egész város gépkocsiforgalmára. A feladat megtervezésében kiemelkedő szerepe van a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola hídépítési osztályának, dr. Klatsmányi Tibor főiskolai tanár, osztályvezető irányításával a híd statikai vizsgálatától kezdve nagyon hasznos tanácsokkal szolgáltak. Két nagy gondot kell megszüntetni az építőknek. A rekonstrukciót úgy kell végrehajtani, hogy közben alul, felül a forgalomban minél kisebb fennakadás legyen. Ami a vasutat illeti, a híd annyira alacsony (szakmai nyelven szólva az űrszelvény csökkentett), hogy aláállványozásról szó sem lehet, mert a nemzetközi vasúti fővonal forgalma tartósan aligha korlátozható. A felső gépjárműforgalom átszervezésére mindenképpen szükség lesz, mert az új pályatestet fél szélességben építik. Ha elkészül, szeptember táján a másik fele kerül sorra. A KPM Közúti Igazgatósága és a városi tanács ÉKV osztályának szakemberei már megkezdték a forgalmi, tervek készítését. A hídépítők javaslata: a napi forgalom alapján reggel a városközpont, délután Nádorváros felé kapjanak szabad utat a gépkocsik. A híd pályabeosztása az átépítés után is a jelenlegi ma„MINDEN EMBERBEN ott lakik a jó munka öröme. Csak nem biztos, hogy megtalálja.” „Azt tartják rólam, hogy nem kapkodom el a munkát, megrágom a teendőket. Tízszer, tizenötször, ha kell, de minden csavar a helyére kerül. Jó lenne, ha az életét is így megtervezhetné az ember.” Bizony ilyen bölcselkedő gondolatokkal fogadott Chrobák Barnabás, a győrszemerei termelőszövetkezet karbantartója. Ő maga a beszélgetés idején megpihent a fotelban, csak tekintete röpdösött jobbra-balra, mint a bezárt, riadt madár. A téeszelnök így mutatta be: — Barnabás bátyám nem mindennapi ember. Karbantartóként foglalkoztatjuk, de nem elégszik meg a gépek javítgatásával. Állandóan ötletezik, gondolkozik. Most állítottunk munkába a gumisütő melléküzemágunkban egy félautomata gépet. Barnabás bátyám és a társai konstruálták, megálmodtak, megcsinálták. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egymillió forintot is megtakarított ezzel a Szövetkezet. És nem tartotta a markát, hogy most újítási díjat, pénzt kér. Chrobák Barnabás nem hallotta a fenti szavakat, de a gép elkészítésének varázsa a siker öröme m*" Kor no is frissen él. „Örültem, mikor szóba került ez a feladat. Már előtte is készítettem gépeket a gumiüzemnek. De eleinte csak az volt a fontos, hogy működjön a berendezés. Itt a legutolsónál viszont már a külsőre, a szép formára is jutott energia És számomra ez is fontos.” Nekiállt elmagyarázni a gép működését, hogy hol van magas nyomás.rrévén •" Hol rauliká és mitől lett univerzálisabb a berendezés, mint a drágább gyári konstrukció. Láttam, amint képzeletben, két keze csavart, csavarra rak. — Csak hát van itt egy dolog, ami tótágast áll a fejemben — mondtam neki. — Én azt hallottam, hogy maga a tanult szakmáiéra nézve műbútorasztalos. A gumisütő pedig gondolom, fémből készült. ..Igen. Ügy van” hagyta helyben. „Csakhogy énbennem él egy fontos tanítás, az apám iskolájából mindegy az, hogy fát, vagy vasat vesz kezébe az ember. Az a lényeges, hogy tudja előre, mit akar belőlük csinálni. A többi már csak apró akadály. Az apám gépészkovács volt, afféle falusi mindenes. Mi gyerekek, fiúk és lányok, mellette tanultuk meg az alkotás örömét. A testvéreim közt van jó pár technikus, előadó, vegyész. Én műbútorasztalosnak indultam, aztán hátára vett a világ.” Bizony, Chrobák Barnabás vonata sok állomáson megállt. Dolgozott Péten, mint asztalos. Volt DISZ-titkár, szeszüzemi igazgató, hajtóműszerelő, formaszekrénykészítő, mélyfúró. Majd több mint tíz esztendeje a győrszemerei termelőszövetkezetbe került. „Az ötletezőkedv mindig bennem élt” állította magabiztosan. „A Richardsban például huszonhétszeres újítóként tartottak számon, részt vettem a textilipari újítók országos kiállításán is. Kazincbarcikán nehézkompreszszor-kezelői vizsgát tettem, tagja voltam a faipari tudományos bizottságnak. Kitérők voltak ezek? Nem hiszem. Mindenütt tanultam valamit, és talán mindenütt adtam is egy keveset.” Török Ferenc, a győrszemerei termelőszövetkezet gumiüzemének vezetője őszinte barátsággal szólt Csobák Barnabásról: — Ő nemcsak a karbantartónk, hanem a legjobb munkatársunk. Sokszor heteken át ötletezünk, miképpen lehetne egy szerszámot jól megcsinálni, vagy éppen új génét készíteni. Barnabás bátyámnak milliók vannak a kezében és a fejében. „Egy dolgot fontosnak tartok” jegyezte meg Chrobák Barnabás, és pirospozsgás arcán a mosoly vert tanyát, „azt, hogy itt jó munkatársakra találtam. Valószínű, emiatt eresztettem gyökeret Győrszemerén. Olyan a mi csapatunk, hogy egy oldalkocsis motorkerékpárral világkörüli útra indulhatnék velük. Ez pedig nagy dolog. Ők is barátjuknak érzik a gépeket. Mert nincs annál rosszabb, mint amikor az egyik csak nyúzza, kínozza a masinát, a másik pedig javítgatja. Nem azt mondom, hogy a gépnek lelke van, de élete igen. S hogy az meddig tart, az rajtunk, embereken múlik. Az sem baj, ha valaki a szükségből tanul.” Chrobák Barnabás haját már rég festi az idő. Egy szál fekete, egy szál ősz. Nem hinném, hogy sokat gondol vele. Szemerén nemcsak munkahelyet, otthont is talált. A szavakat se én mérem, helyettem ő rakosgatja őket pontosan, választékosan. „Tavaly Kiváló Dolgozó lettem a termelőszövetkezetben” jegyezte meg. „Nyugodtan csak akkor alszom, ha a munkát, amit rám bíztak, becsülettel elvégeztem. Még a kevés szabad időre is sok elfoglaltságom akad. Nyugodtan kitehetném a cégtáblát: esernyő, nyírógép, írógép, porszívó-javítás, gyorsfényképezés, bútorjavítás, vízvezeték-szerelés, kertészkedés. Persze az ember minél több dologba kap, annál kevesebbhez ért. Az utóbbi évek legnagyobb öröme azért mégis csak a félautomata gép elkészítése volt. Nemrégiben beosztottak mellém egy fiatalembert. Lehet, ha megkérdezné, azt mondaná rám, kissé bogaras vagyok. Pedig csak a sok helyről összeszedett ismeretet szeretném átplántálni. Mert pár esztendő múlva nyugdíjba megyek és kell, hogy legyen valaki.aki akkorra helyettem is a gépek ismerője, barátja lesz.” Hogyan is mondta Török Ferenc? „Barnabás bátyámnak milliók vannak a kezében és a fejében ” ÉS AMI MÉG ennél is fontosabb. ő nem a viszontszolgáltatással, hanem a munka örömével méri a sokat érő ötleteket, a dolgos hétköznapokat. (Németh) rad, szélesítésére műszakilag nincs mód. Külön kerékpáros utat a KPM nem engedélyezett, továbbra is felfestéssel választják el a kerékpárosok útvonalát az autókétól. A híd alacsonysága miatt a jelenlegi pályát mint zsaluzatot használják fel az építők, így nincs szükség állványra és a zsalura a teljes, felületen. A Lenin-híd ilyen átépítése nem végleges megoldása a pápai és veszprémi országút városba vezetésének. Addig tölti be ezt a szerepet, amíg az Újlak utcai felüljáró át nem veszi a feladatot. Ezután a híd a város kezelésébe kerül. Tervezik a hídépítők a Révfaluba vezető Dunakapu téri Kossuth-híd átépítését, rekonstrukcióját is. A városi forgalmat ellátó híd ugyancsak megérett a felújításra. Az elképzelés ott is hasonló, de a gépkocsiforgalmat szüneteltetik. E munkák terveit ugyancsak a győri főiskolán készítették. Az év feladatai közé tartozik az abdai régi Rábca-híd rekonstrukciója.. Az eredeti tervekkel ellentétben nem bontják le, hanem a mezőgazdasági forgalom számára hasznosítják. A rekonstrukciók befejezése után hosszú évekig sok feladat vár a főmérnökség kollektívájára. Az M 1-es autópálya győri elkerülő szakaszán és a megyeszékhelyen is számos nagy építmény elkészítése szükséges a zavartalan autóközlekedés megteremtéséhez. Horváth Sándor A munka varázsa 1980. február 1., péntek Társadalombiztosítási tervek A Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában szerdán délután Győrött a társadalombiztosítási, bizottság ülésén, elsőként a fellebbviteli ügyeket bírálták el, majd Horváth Andrásné osztályvezető az előző évben végzett munkáról számolt be. Baranyi Tibor, az SZMT titkára ismertette a társadalombiztosítási ,. bizottság, valamint a szociálpolitikai osztály idei programját és az első féléves munkatervet, melyet a megjelentek jóváhagytak. A bizottság terveiközött szerepel, hogy a megye dolgozóinak mintegy 80 százalékát foglalkoztató tizenöt kiemeltvállalatnál megvizsgálják a szociálpolitikai, üzemegészségügyi, rehabilitációs és üdülési célok időarányos megvalósulását. Ellenőrzik, hogy a társadalombiztosításiegészségügyi tanfolyamot végzettek a megfelelő beosztásban dolgoznak-e. A részállású üzemorvossal rendelkező és üzemorvos nélküli négy-négyüzemben megvizsgálják, hogy a csökkent munkaképességűek foglalkoztatási rehabilitációjában hogyan érvényesülnek az egészségi és munkaalkalmassági szempontok. Új típusú termék Új termék — alumínium szifonpatron — gyártására készül a veszprémi Bakony Művek: a Gépipari Technológiai Intézet kutatási eredményeit felhasználva évi 20 millió patron előállítására rendezkedik be a gyár, s ezt teljes egészében exportálja. Ezzel nem „rövidülnek meg” a hazai fogyasztók, mert számukra változatlanul évi 40 millió acélpatront állítanak elő. Az alumínium alkalmazása nem használati szempontból előnyös az acéllal szemben. Az alumínium könnyűsége miatt a hosszú távú szállításoknál gazdaságosabb az új típusú patron alkalmazása. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát győri baromfifeldolgozó gyárában idén közel 19 ezer tonna baromfit vásárolnak fel. A csirkékből és tyúkokból 9 ezer tonna érkezik a saját gazdaságból, a többit a megye mezőgazdasági üzemeiből vásárolják. A feldolgozott baromfi a hazai piacon kívül 28 országba kerül értékesítésre. Felvételeink a gyártósorról készültek, ahol (felső kép) a csirketisztítás utolsó fázisa látható; alsó kép: csomagolják a baromfit. (Matusz Károly felvételei) KURUZOID.