Kisalföld, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Háziasszonyoknak, nyugdíjasoknak Szerződés parkgondozásra A tavalyi jó tapasztalatok alapján az idén is kínál parkgondozási szerződést a Győri Városgazdálkodási Vállalat. Olyan győri lakosok — elsősorban háziasszonyok, nyugdíjasok — jelentkezését várják, akik szívesen vállalnak részt környezetük szépítéséből, csinosításából, a parkokat és a játszótereket díszítő növények ápolásából. A Győri Városgazdálkodási Vállalat tízezer négyzetméternyi parkterület fenntartásáért havonta 1300 forintot fizet. A pázsit kaszálásáról, a növények ültetéséről, a sövények nyírásáról a hivatásos kertészek gondoskodnak. A szerződést vállaló győrieknek az öntözés, a fűgyűjtés, a gyomlálás és a park tisztántartása a feladatuk. A kertészeti munkához szükséges felszerelést, a különféle szerszámokat a vállalat bocsátja rendelkezésre, s szakmai tanácsokkal is ellátja az érintetteket. Nyugdíjasokkal legfeljebb húszezer négyzetméternyi terület rendbentartására köt szerződést a vállalat. A parkgondozás mellék- és főfoglalkozásban egyaránt vállalható 12—25 ezer négyzetméterre. Mától várják a jelentkezéseket a Győri Városgazdálkodási Vállalat Közén -utcai telepén. Telefonon a 15-164-es számon adnak felvilágosítást a szerződésvállalás részleteiről. ■ Alig,lia nem szükségtelen külön népszerűsíteni ezt a kezdeményezést. Az a fajta ötlet megvalósítása ez, amely mindenki számára előnyös. A gondozott és szép parkok legfőbb élvezője maga a lakosság. Kiadásai ellenére a városgazdálkodók számára is hasznos ez az ajánlat, hiszen nyilvánvaló létszámgondbain enyhít a lakossági „alvállalkozás”. Azok részére pedig, akik alkalmasint eddig üres szabadidejüket egészséges körülmények között végezhető kis testmozgással töltik ki, nem elhanyagolható szempont a jövedelemkiegészítés. Bízzunk tehát abban, hogy vállalati szándék és lakossági érdek mindannyiunk hasznára egymásra talál. —cs— Az „X” hárommilliója Iparcikkek -kölcsönbe Új üzletben bővül a szolgáltatás Ismerősként köszön vissza ránk időről időre a reklámrigmus: ,,Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön!” Vajon milyen foganatja van ennek az intelemnek is beillő felhívásnak? Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat — népszerű nevén az „X” — győri boltjának forgalma évről évre folyamatosan emelkedik, de ez nem teljes válasz a fenti kérdésre. Bánki Lászlóivá boltvezető, kiegészítésül teszi hozzá: a nagy értékű, tartós fogyasztási cikkeket az emberek egyre inkább szeretik a saját birtokukban tudni, vagyis megvásárolni. Ez persze nem panasz, a forgalommal — tavaly 3 millió forint értékű volt — elégedettek. Az „X” mintegy kilencszáz féle cikket kölcsönöz, beleértve a legkülönfélébbeket, például a balatoni vitorlásokat is. Kilencszáz féle cikkből a győri boltban körülbelül kétszáz található. Értékük összesen ötmillió forint. A kölcsönzőben is állandóan változik a „termékszerkezet”, ahogy éppen az igények kívánják. Egyre kevesebben kölcsönöznek például nagy televíziót, helyettük az „X” a keresett hordozható készülékeket kínálja. Hűtőszekrényt alig keresnek, úgy tűnik, ezekből már telítettek a háztartások. A kis rádiókat meg már azért nem nagyon kölcsönzik, mert olcsón megvásárolhatók. Vannak azért szép számmal olyan cikkek, amelyeket sokan keresnek. Barkácseszközök, gyermekápolási cikkek, filmfelvevők, vetítők, fényképezőgépek ., . Volt, idén is lesz elég kölcsönözhető sátor, gumimatrac, kempingfőző. A győri bolt mindössze 43 négyzetméter alapterületű, van pinceraktára a Rákóczi utcában és a Bartók Béla úton. Kevés a hely, s ez nagyban befolyásolja a forgalmat. Sokan keresik például a motoros kapát a hétvégitelkekre — dehát ezek a berendezések tűzveszélyességük miattsem tarthatók a boltban. Megoldásul a bizományosi rendszer kialakítását tervezik. Vagyis: szerződést kötnek valakivel, aki tárolni is, kölcsönözni is tudja a motoros kapukat. Az „X” gépkocsiutánfutók, lakókocsik kölcsönzésével is foglalkozik. Nem Győrben , ugyan, hanem Budapesten, de ez a távolság nem akadály azok számára, akik amúgy is hosszabb túrára, nyaralásra készülődnek. Színes televízió sincs a győri boltban, de kérésre hozatnak Budapestről. Apropó: színes tévét legkevesebb egy évre lehet bérelni, egy vagy két hónapra, mondjuk az olimpia idejére, nem ... (Nagy értékű készülékről van szó, amely úgymond nem bírja agyakori gazdacserét.) A kölcsönözhető cikkek általában jó műszaki állapotú, aks esztétikailag is megfelelők. Azért bizony sokszor észrevenni rajtuk, hogy használóik nem úgy bánnak velük, mintha a sajátjuk lenne. A kölcsönzői díjak az utóbbi időben változtak, pontosabban emelkedtek, igaz, szinte jelentéktelen mértékben. Nagy előrelépést jelent majd, ha — remélhetően rövidesen — új helyére, egy 120 négyzetméter alapterületű üzletbe költözik a Gorkij úti lakótelepre a győri „X”. Bővíteni lehet a választékot, az egyes keresett cikkek mennyiségét, tehát fejlődik a szolgáltatás. Ez azonban ne vezesse félre azokat, akik idáig (egyéb furcsaságok mellett) speciális kutyanyíró ollót szerettek volna kölcsönözni, az feltehetően ezután sem* lesz. J. F. 1980. március 1., szombat Balaset után Zoli nem maradt magára Súlyos diákbalesetről számoltunk be lapunk 1979. augusztus 15-i számában. Barkóczi Zoltán hetedikes diákot a nyári szünidő alatt a darnózseli Szigetközi Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet vette fel 1979. július 16-án „növényápolónak és egyéb beosztásra”. Július 21-én délután a fiú lábát elkapta a szállítószalag, melynek következtében lábfejét amputálni kellett. A vizsgálat azt bizonyította, hogy a fiú nem hibás. A felnőttek a felelősök, a mulasztás őket terheli. Mi lett a gyerekkel, hogyan alakult sorsa? Baranyi Tibort, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsának titkárát ugyanezek a kérdések érdekelték, ezért csatlakoztunk hozzá, hogy megtudjuk, az eltelt fél év alatt ki mit tett a gyerekért. A termelőszövetkezet — mint Fazekas László elnök elmondta — mindenképpen segíteni akar a balesetet szenvedett fiún. Már eddig is sokat tettek érte. — Megbeszéltük a pedagógusokkal,, hogyha nem tud még a gyerek iskolába járni, ők mennek ki hozzá tanítani, hogy az iskolából ne veszítsen. De erre nem volt szükség. Mi visszük kocsival kezelésre, most például Pesten van az édesanyjával a Művégtaggyárban. Adtunk neki egy rokkantkocsit is, azzal könnyebb az iskolába járás. Anyagilag is támogatjuk, most kiegészítésül napi 20 forintot adunk a társadalombiztosítástól kapott napi 42 forint mellé. Megmondtuk, hogy segítünk mindenben, addig tanul, ameddig tud, csak azt szeretnénk, ha nálunk dolgozna majd mert akkor továbbra is segíthetjük. Természetesen ha máshova kerül, akkor is támogatjuk. Aztán a baleset következményeiről beszél: — A hatóságok a raktárost háromezer forintra, két brigádvezetőt pedig 4—4 ezer forintra büntették. Felfüggesztett büntetést is kaptak. A termelőszövetkezeti szabályzat értelmében a raktárostól kétezer, a brigádvezetőktől háromezer, és az üzemegységvezetőtőlhétezer forintot vontunk meg. A falu véleménye? Sajnál - ják a gyermeket, de az embereket is, akik már tízéves korukban dolgoztak, és eddig soha nem volt büntetésük. A termelőszövetkezetben a szociális bizottság elnökének külön feladata, hogy minden szükséges segítséget megadjanak. Beszéltünk a téesz főkönyvelőjével, Nagy Tibornéval is, aki úgy vélekedett, hogy a termelőszövetkezetben szeretettel veszik körül a gyereket. Az SZMT-titkárnak is ez a véleménye. Ellátogattunk a piskimajori iskolába, ahol a most már nyolcadikos diák tanul. Minket a baleset utáni beilleszkedése, és pályaválasztása érdekelt. Deák Ferencné tanárnő, aki egyben a pályaválasztási teendőket is végzi, elmondta, hogy a pályaválasztási tanácsadóban három helyet is javasoltak Zolinak. Legjobban a soproni Postaforgalmi Szakközépiskola tetszett a gyermeknek és édesanyjának is. Mivel közepes tanulóról van szó, kellő szorgalommal, és tanári segítséggel el tudja végezni az iskolát. Bogdán Ferenc, az igazatóhelyettes mondta, hogy Zoli iskolatársai mindenben segítik a fiút. Gygry Boldizsár iskolaigazgató a soproni kollégiumi elhelyezésről beszélt, és arról, hogy jó lenne, ha a pályaválasztási tanácsadó még egyszer véleményt mondana, és a három lehetőség mellett többet tudna ajánlani, hiszen ha oda nem veszik fel, vagy kollégiumban nem tudják elhelyezni, akkor még időben más, hasonlóan megfelelő helyről is gondoskodni kell. (Baranyi Tibor kérésére a Pályaválasztási tanácsadóban megígérték, hogy segítenek.) Az Állami Biztosító Zoli részére 18 éves korában fizeti a rokkantság fokának megfelelő biztosítási összeget, mely hozzávetőlegesen húszezer forint lesz. Bódi Ágnes Húsz év krónikája Negyvenezer parasztcsalád sorsfordulója Egy generáció lassan már kifelé ballag az időből. Ahányszor a szili téeszbe megyek közgyűlésre, keresem a széksorok között Viktor bácsit. Itt ül-e még? Azon sokak közé tartozott, akik nem könnyen vállalták a szövetkezést. A felszabadulás után biztossá gyarapodott az udvara, hogyan is „áldozta” volna fel az ismeretlenért? Mint párttitkár ment nyugdíjba. Karakterével, sorsával minta a hőskorszakból, mert igaz az, hogy ez a generáció lassan már kifelé ballag, az időből. Ezért is kellett a könyv, aminek lapjait most nem kevés nosztalgiával forgatom. (A Győr-Sopron megyei szövetkezeti mozgalom huszadikévfordulójára jelentette meg az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottsága, szerkesztője Hérics Lajos. A kiadvány írói: Port Árpád (előszó), dr. Kanczler István, dr. Nagy György László és Vidonyi Dánielné.) Kihez szól a könyv? Gondolhatnék elhamarkodott véleménnyel: a falu fiatal nemzedékéhez. Mert ismerik ugyan a múltat, de nem eléggé. Ezt a múltat, a szövetkezés időszakát, a parasztember sorsfordulását nem lehet kellő érzelmi töltöttség nélkül értékelni. Holott ma már a termelőszövetkezetek fiatalabb nemzedéke jobbára csak a puszta tényeket ismeri, a lélek vívódását, a földhözragaszkodás kínját pedig csak az átélő adhatja tovább. „ ... azt kérdeztem egy alkalommal, lesz nekünk ebben a téeszben kenyerünk? Azt mondták: kenyér lesz. Hát mondok gatya lesz-e? Azt mondják, az nem biztos. Vagy kenyér lesz, vagy gatya lesz. Hát gondoltam, kenyér nélkül nem élhetünk, ennyi idős koromban meg gatya nélkül nem járhatok. Megint csak el lettem ijesztve...” Mészáros Lajosnak, a hajdani nyolcholdas gazdának emlékét idézi a könyv, s még idézi sokét, s ezeket a vallomásokat érzem a legértékesebbeknek. Ezek által szól a könyv nemcsak a falu fiatal nemzedékéhez, hanem mindenkihez, mivel a mezőgazdaság szocialista átszervezése is nemcsak a falu ügye volt, hanem minden kenyérfogyasztóé. Az országban elsőként, 1951. március 6-án ez a tábla állt a megye határán: Győr-Sopron megye, szövetkezeti megye. Történelmi távlatból értékelve az idáig vezető út kezdete talán a földosztáskor levert első karó, az első birtoklevél, ami dokumentja az ideiglenes nemzeti kormánynak a nagybirtokrendszernek megszüntetéséről. Hogy sokan a nincstelenek közül „a nemzet által adott ingatlant háborítatlanul birtokolják”. Ott kezdődött, hogy a parasztember megtanult tulajdonos lenni, a maga gazdája lenni, s , folytatódott azon kevesek bátor indulásával, akik elsők között sorakoztak fel a szövetkezés gondolatához, amit a Magyar Dolgozók Pártja 1948 augusztusában Kecskeméten hozott nyilvánosságra. Ősszel már a megyében is alakultak a termelőszövetkezeti csoportok. „Nyomorultak erőfeszítései” voltak ezek, csak a hit, a jövőbe vetett bizalom adatott nagy segítségnek a rossz lovak, a szétszórtan fekvő szántók mellett. Ez az időszak hozott sikert, hozott megtorpanásokat is, okozott politikai kárt az emberi érzékenység lebecsülésével. Az ellenforradalom évében 194 téesz volt a megyében közel 56 ezer hektár földdel. Ha őszintén tesszük mérlegre a múltunkat, márpedig csak őszintén szabad, akkor így utólag el kell mondani, hogy ezek között a gazdaságok között elég sok volt az eladósodott — erről említést tesz a kiadvány is — az olyan gazdaság, amelyiknek a létrejöttéhez nem voltak adottak a feltételek. Az ellenforradalom után is megmaradt szövetkezetek viszont az 1957-es 58-as gazdasági évben már jó eredményekkel bizonyítottak és a falusi osztályharc fő területe a mezőgazdaság szocialista átszervezése lett. Ha megidézzük így húsz év távlatából az átszervezés időszakának agitációs érveit, elgondolkodtató, hogy illethetjük-e konzervatív jelzővel a nehezen mozduló parasztembert? A krónika szerint: 1939. január 14-én elsőként Farad lett szocialista község. Fs futótűzként jutottak a friss hírek, formálva a hangulatot, egyik faluból a másikba, nap mint nap jöttek üzenetek az „elesett” községekről, mert csata volt ez a javából, a szív, az ész, a lelkiismeret csatája. S ezt a ma már nehezen megfogható hangulatot igyekszik hűen, a szenvedélyt sejtetően visszaadni a könyv, agitátorok, szervezők és az új életformára vállalkozókmegszólaltatásával is. 1959. március 6-án a megyében negyvenegyezer parasztcsalád 163 ezer hektár szántóval megpróbált másként élni. S ha ma visszakérdezünk a hajdani kétkedőktől, bizalmatlanoktól, kiknek bizalmatlansága nagyon is érthető, és emberi volt, nem röstellik bevallani, nem remélt nyugalmat, jólétet hozott nekik a szövetkezés, kell-e ennél nagyobb elismerés mindazoknak, akik részesei voltak az agitációs munkának, kell-e ennél több bizonyíték, húsz évvel ezelőtti elhatározásunk helyességére? Múltat idéz a könyv, emléket állít a húsz évvel ezelőtti eseményeknek, méltó és maradandó emléket. De az a vállalkozó kedv, az a forradalmi lendület, ami akkor betört a hétköznapokba az újért, vajon csak emlék maradhat-e? Nincs-e szükségünk rá ma is, nem kell-e átmentenünk ezt a hitet, ezt a jobb ügyért való lobogást az utókornak? Valahol a sorok mögött, erre is tanít a könyv, sőt biztat, az elvhűségre, az igaz ügyhöz való ragaszkodásra, bármilyen nehéz is mindig az újért lelkesedni, sőt megküzdeni érte. S végül, nem lenne tán teljes a mű, Bellovicz Károly fotós beszédes parasztportréi és Szunyogh Ferenc grafikái nélkül. A történelmi hűséget dokumentálja elsősorban a Kisfaludy Károly megyei Könyvtár folyóirat- és hírlapgyűjteményeinek cím- és cikkjegyzéke (Jászberényi Ferencné munkája) és a termelőszövetkezeti mozgalom irodalmának jegyzéke. G. Szabó