Kisalföld, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

Háziasszonyoknak, nyugdíjasoknak Szerződés parkgondozásra A tavalyi jó tapasztalatok alapján az idén is kínál park­­gondozási szerződést a Győri Városgazdálkodási Vállalat. Olyan győri lakosok — első­sorban háziasszonyok, nyug­díjasok — jelentkezését vár­ják, akik szívesen vállalnak részt környezetük szépítésé­ből, csinosításából, a parko­kat és a játszótereket díszítő növények ápolásából. A Győri Városgazdálkodási Vállalat tízezer négyzetmé­ternyi parkterület fenntartá­sáért havonta 1300 forintot fizet. A pázsit kaszálásáról, a nö­vények ültetéséről, a sövé­nyek nyírásáról a hivatásos kertészek gondoskodnak. A szerződést vállaló győrieknek az öntözés, a fűgyűjtés, a gyomlál­ás és a park tisztán­tartása a feladatuk. A kerté­szeti munkához szükséges fel­szerelést, a különféle szerszá­mokat a vállalat bocsátja ren­delkezésre, s szakmai taná­csokkal is ellátja az érintet­teket. Nyugdíjasokkal legfeljebb húszezer négyzetméternyi te­rület rendbentartására köt szerződést a vállalat. A park­­gondozás mellék- és főfoglal­kozásban egyaránt vállalható 12—25 ezer négyzetméterre. Mától várják a jelentkezé­seket a Győri Városgazdál­kodási Vállalat Közén -utcai telepén. Telefonon a 15-164-es számon adnak felvilágosítást a szerződésvállalás részletei­ről. ■ Alig,lia nem szükségtelen külön népszerűsíteni ezt a kezdeményezést. Az a fajta ötlet megvalósítása ez, amely mindenki számára előnyös. A gondozott és szép parkok legfőbb élvezője maga a la­kosság. Kiadásai ellenére a városgazdálkodók számára is hasznos ez az ajánlat, hiszen nyilvánvaló létszámgon­d­b­a­i­n enyhít a lakossági „alvállal­kozás”. Azok részére pedig, akik alkalmasint eddig üres szabadidejüket egészséges kö­rülmények között végezhető kis testmozgással töltik ki, nem elhanyagolható szem­pont a jövedelemkiegészítés. Bízzunk tehát abban, hogy vállalati szándék és lakossá­gi érdek mindannyiunk hasz­nára egymásra talál. —cs— Az „X” hárommilliója Iparcikkek -kölcsönbe Új üzletben bővül a szolgáltatás Ismerősként köszön vissza ránk időről időre a reklám­rigmus: ,,Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön!” Va­jon milyen foganatja van en­nek az intelemnek is beillő felhívásnak? Az­ Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat — nép­szerű nevén az „X” — győri boltjának forgalma évről évre folyamatosan emelkedik, de ez nem teljes válasz a fenti kérdésre. Bánki László­ivá boltvezető, kiegészítésül teszi hozzá: a nagy értékű, tartós fogyasztási cikkeket az emberek egyre inkább szere­tik a saját birtokukban tudni, vagyis megvásárolni. Ez persze nem panasz, a forgalommal — tavaly 3 mil­lió forint értékű volt — elé­gedettek. Az „X” mintegy ki­­lencszáz féle cikket kölcsö­nöz, beleértve a legkülönfé­lébbeket, például a balatoni vitorlásokat is. Kilencszáz féle cikkből a győri boltban körülbelül kétszáz található. Értékük összesen ötmillió fo­rint. A kölcsönzőben is állandó­an változik a „termékszerke­zet”, ahogy éppen az igények kívánják. Egyre kevesebben kölcsönöznek például nagy televíziót, helyettük az „X” a keresett hordozható készülé­keket kínálja. Hűtőszekrényt alig keresnek, úgy tűnik, ezekből már telítettek a ház­tartások. A kis rádiókat meg már azért nem nagyon köl­csönzik, mert olcsón megvá­sárolhatók. Vannak azért szép szám­mal olyan cikkek, amelyeket sokan keresnek. Barkácsesz­­közök, gyermekápolási cikkek, filmfelvevők, vetítők, fényké­pezőgépek ., . Volt, idén is lesz elég kölcsönözhető sátor, gumimatrac, kempingfőző. A győri bolt mindössze 43 négyzetméter alapterületű, van pinceraktára a Rákóczi utcában és a Bartók Béla úton. Kevés a hely, s ez nagy­ban befolyásolja a forgalmat. Sokan keresik például a mo­toros kapát a hétvégi­­telkek­re — dehát ezek a berende­zések tűzveszélyességük miatt­­sem tarthatók a boltban. Megoldásul a bizományosi rendszer kialakítását terve­zik. Vagyis: szerződést köt­nek valakivel, aki tárolni is, kölcsönözni is tudja a moto­ros kapukat. Az „X” gépkocsiutánfutók, lakókocsik kölcsönzésével is foglalkozik. Nem Győrben , ugyan, hanem Budapesten, de ez a távolság nem akadály azok számára, akik amúgy is hosszabb túrára, nyaralásra készülődnek. Színes televízió sincs a győri­ boltban, de ké­résre hozatnak Budapestről. Apropó: színes tévét legkeve­sebb egy évre lehet bérelni­, egy vagy két hónapra, mond­juk az olimpia idejére, nem ... (Nagy értékű készü­lékről van szó, amely úgy­mond nem bírja a­­gyakori gazdacserét.) A kölcsönözhető cikkek ál­talában jó műszaki állapotú­, ak­­s esztétikailag is megfe­lelők. Azért bizony sokszor észrevenni rajtuk, hogy hasz­nálóik nem úgy bánnak ve­lük, mintha a sajátjuk lenne. A kölcsönzői díjak az utóbbi időben változtak, pontosabban emelkedtek, igaz, szinte je­lentéktelen mértékben. Nagy előrelépést jelent majd, ha — remélhetően rö­videsen — új helyére, egy 120 négyzetméter alapterüle­tű üzletbe költözik a Gorkij úti lakótelepre a győri „X”. Bővíteni lehet a választékot, az egyes keresett cikkek mennyiségét, tehát fejlődik a szolgáltatás. Ez azonban ne vezesse félre azokat, akik idá­ig (egyéb furcsaságok mellett) speciális kutyanyíró ollót szerettek volna kölcsönözni, az feltehetően ezután sem* lesz. J. F. 1980. március 1., szombat Balaset után Zoli nem maradt magára Súlyos diákbalesetről szá­moltunk be lapunk 1979. augusztus 15-i számában. Barkóczi Zoltán hetedikes diákot a nyári szünidő alatt a darnózseli Szigetközi Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet vette fel 1979. július 16-án „növény­­ápolónak és egyé­b beosztás­ra”. Július 21-én délután a fiú lábát elkapta a szállító­szalag, melynek következté­ben lábfejét amputálni kel­lett. A vizsgálat azt bizonyí­totta, hogy a fiú nem hibás. A felnőttek a felelősök, a mulasztás őket terheli. Mi lett a gyerekkel,­ ho­gyan alakult sorsa? Baranyi Tibort, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Taná­csának titkárát ugyanezek a kérdések érdekelték, ez­ért csatlakoztunk hozzá, hogy megtudjuk, az eltelt fél év alatt ki mit tett a gyerekért. A termelőszövetkezet — mint Fazekas László elnök elmondta — mindenképpen segíteni akar a balesetet szenvedett fiún. Már eddig is sokat tettek érte. — Megbeszéltük a peda­gógusokkal,, hogyha nem tud még a gyerek iskolába járni, ők mennek ki hozzá taníta­ni, hogy az iskolából ne ve­szítsen. De erre nem volt szükség. Mi visszük kocsi­val kezelésre, most például Pesten van az édesanyjával a Művégtaggyárban. Adtunk neki egy rokkantkocsit is, azzal könnyebb az iskolába járás. Anyagilag is támogat­juk, most kiegészítésül napi 20 forintot adunk a társada­lombiztosítástól kapott napi 42 forint mellé. Megmond­tuk, hogy segítünk minden­ben, addig tanul, ameddig tud, csak azt szeretnénk, ha nálunk dolgozna majd mert akkor továbbra is segíthet­jük. Természetesen ha más­hova kerül, akkor is támo­gatjuk. Aztán a baleset következ­ményeiről beszél: — A hatóságok a raktá­rost háromezer forintra, két brigádvezetőt pedig 4—4 ezer forintra büntették. Fel­függesztett büntetést is kap­tak. A termelőszövetkezeti szabályzat értelmében a raktárostól kétezer, a bri­gádvezetőktől háromezer, és az üzemegységvezetőtől­­hét­ezer forintot vontunk m­eg. A falu véleménye? Sajnál­ - ják a gyermeket, de az em­bereket is, akik már tízéves korukban dolgoztak, és ed­dig soha nem volt bünteté­sük. A termelőszövetkezetben a szociális bizottság elnöké­nek külön feladata, hogy minden szükséges segítséget megadjanak. Beszéltünk a téesz fő­könyvelőjével, Nagy Tibor­­néval is, aki úgy vélekedett, hogy a termelőszövetkezet­­­ben szeretettel veszik körül a gyereket. Az SZMT-ti­­tkár­nak is ez a véleménye. Ellátogattunk a p­iskima­­jori iskolába, ahol a most már nyolcadikos diák tanul. Minket a baleset utáni be­illeszkedése, és pályaválasz­tása érdekelt. Deák Ferencné tanárnő, aki egyben a pályaválasztá­si teendőket is végzi, el­mondta, hogy a pályaválasz­tási tanácsadóban három helyet is javasoltak Zoli­nak. Legjobban a soproni Postaforgalmi Szakközépis­kola tetszett a gyermeknek­­ és édesanyjának is.­­ Mivel közepes tanuló­ról van szó, kellő szorga­lommal, és tanári segítség­gel el tudja végezni az is­kolát. Bogdán Ferenc, az i­gaz­­­­at­óhelyettes mondta, hogy Zoli iskolatársai minden­ben segítik a fiút. Gygry Boldizsár iskolaigazgató a soproni kollégiumi elhelye­zésről beszélt, és arról, hogy jó lenne, ha a pályaválasz­tási tanácsadó még egyszer véleményt mondana, és a három lehetőség mellett többet tudna ajánlani, hi­szen ha oda nem veszik fel, vagy kollégiumban nem tudják elhelyezni, akkor még időben más, hasonlóan megfelelő helyről is gondos­kodni kell. (Baranyi Tibor kérésére a Pályaválasztási tanácsadóban megígérték, hogy segítenek.) Az Állami Biztosító Zoli részére 18 éves korában fi­zeti a rokkantság fokának megfelelő biztosítási össze­get, mely hozzávetőlegesen húszezer forint lesz. Bódi Ágnes Húsz év krónikája Negyvenezer parasztcsalád sorsfordulója Egy generáció lassan már kifelé ballag az időből. Ahányszor a szili téeszbe me­gyek közgyűlésre, keresem a széksorok között Viktor bá­csit. Itt ül-e még? Azon so­kak közé tartozott, akik nem könnyen vállalták a szövet­kezést. A felszabadulás után biztossá gyarapodott az ud­vara, hogyan is „áldozta” volna fel az ismeretlenért? Mint párttitkár ment nyug­díjba. Karakterével, sorsával minta a­­ hőskorszakból, mert igaz az, hogy ez a generáció lassan már kifelé ballag, az időből. Ezért is kellett a könyv, aminek lapjait most nem kevés nosztalgiával for­gatom. (A Győr-Sopron me­gyei szövetkezeti mozgalom huszadik­­évfordulójára je­lentette meg az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizott­sága, szerkesztője Hérics La­jos. A kiadvány írói: Port Árpád (előszó), dr. Kanczler István, dr. Nagy György László és Vidonyi Dánielné.) Kihez szól a könyv? Gon­dolhatnék elhamarkodott vé­leménnyel: a falu fiatal nem­zedékéhez. Mert ismerik ugyan a múltat, de nem elég­gé. Ezt a múltat, a szövetke­zés időszakát, a parasztember sorsfordulását nem lehet kel­lő érzelmi töltöttség nélkül értékelni. Holott ma már a termelőszövetkezetek fiata­labb nemzedéke jobbára csak a puszta tényeket ismeri, a lélek vívódását, a földhözra­­gaszkodás kínját pedig csak az átélő adhatja tovább. „ ... azt kérdeztem egy al­kalommal, lesz nekünk ebben a téeszben kenyerünk? Azt mondták: kenyér lesz. Hát mondok gatya lesz-e? Azt mondják, az nem biztos. Vagy kenyér lesz, vagy gatya lesz. Hát gondoltam, kenyér nél­kül nem élhetünk, ennyi idős koromban meg gatya nélkül nem járhatok. Megint csak el lettem ijesztve...” Mészáros Lajosnak, a hajdani nyolc­holdas gazdának emlékét idé­zi a könyv, s még idézi so­két, s ezeket a vallomásokat érzem a legértékesebbeknek. Ezek által szól a könyv nem­csak a falu fiatal nemzedéké­hez, hanem mindenkihez, mi­vel a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése is nemcsak a falu ügye volt, hanem min­den kenyérfogyasztóé. Az országban elsőként, 1951. március 6-án ez a tábla állt a megye határán: Győr-Sop­ron megye, szövetkezeti me­gye. Történelmi távlatból ér­tékelve az idáig vezető út kezdete talán a földosztáskor levert első karó, az első bir­toklevél, ami dokumentja az ideiglenes nemzeti kormány­nak a nagybirtokrendszernek megszüntetéséről. Hogy sokan a nincstelenek közül „a nem­zet által adott ingatlant há­borítatlanul birtokolják”. Ott kezdődött, hogy a parasztem­ber megtanult tulajdonos len­ni, a maga gazdája lenni, s , folytatódott azon kevesek bá­tor indulásával, akik elsők között sorakoztak fel a szö­vetkezés gondolatához, amit a Magyar Dolgozók Pártja 1948 augusztusában Kecskeméten hozott nyilvánosságra. Ősszel már a megyében is alakultak a termelőszövetkezeti csopor­tok. „Nyomorultak­ erőfeszí­tései” voltak ezek, csak a hit, a jövőbe vetett bizalom ada­tott nagy segítségnek a rossz lovak, a szétszórtan fekvő szántók mellett. Ez az idő­szak hozott sikert, hozott megtorpanásokat is, okozott politikai kárt az emberi ér­zékenység lebecsülésével. Az ellenforradalom évében 194 téesz volt a megyében közel 56 ezer hektár földdel. Ha őszintén tesszük mérlegre a múltunkat, márpedig csak őszintén szabad, akkor így utólag el kell mondani, hogy ezek között­ a gazdaságok között elég sok volt az eladó­sodott — erről említést tesz a kiadvány is — az olyan gaz­daság, amelyiknek a létrejöt­téhez nem voltak adottak a feltételek. Az ellenforradalom után is megmaradt szövetke­zetek viszont az 1957-es 58-as gazdasági évben már jó ered­ményekkel bizonyítottak és a falusi osztályharc fő területe a mezőgazdaság szocialista átszervezése lett. Ha megidézzük így húsz év távlatából az átszervezés idő­szakának agitációs érveit, el­gondolkodtató, hogy illethet­­jük-e konzervatív jelzővel a nehezen mozduló parasztem­bert? A krónika szerint: 1939. január 14-én elsőként Farad lett szocialista község. F­s fu­tótűzként jutottak a friss hí­rek, formálva a hangulatot, egyik faluból a másikba, nap mint nap jöttek üzenetek az „elesett” községekről, mert csata volt ez a javából, a szív, az ész, a lelkiismeret csatája. S ezt a ma már nehezen megfogható hangulatot igyek­szik hűen, a szenvedélyt sej­­tetően visszaadni a könyv, agitátorok, szervezők és az új életformára vállalkozók­­meg­­szólaltatásával­ is. 1959. március 6-án a megyé­ben negyvenegyezer paraszt­család 163 ezer hektár szán­tóval megpróbált másként él­ni. S ha ma visszakérdezünk a hajdani kétkedőktől, bizal­matlanoktól, kiknek bizalmat­lansága nagyon is érthető, és emberi volt, nem röstellik be­vallani, nem remélt nyugal­mat, jólétet hozott nekik a szövetkezés, kell-e ennél nagyobb elismerés mindazok­nak, akik részesei voltak az agitációs munkának, kell-e ennél több bizonyíték, húsz évvel ezelőtti elhatározásunk helyességére? Múltat idéz a könyv, emléket állít a húsz évvel ezelőtti eseményeknek, méltó és maradandó emléket. De az a vállalkozó kedv, az a forradalmi lendület, ami ak­kor betört a hétköznapokba az újért, vajon csak emlék maradhat-e? Nincs-e szüksé­günk rá ma is, nem kell-e átmentenünk ezt a hitet, ezt a jobb ügyért való lobogást az utókornak? Valahol a so­rok mögött, erre is tanít a könyv, sőt biztat, az elvhű­ségre, az igaz ügyhöz való ragaszkodásra, bármilyen ne­héz is mindig az újért lelke­sedni, sőt megküzdeni érte. S végül, nem lenne tán tel­jes a mű, Bellovicz Károly fotós beszédes parasztportréi és Szunyogh Ferenc grafikái nélkül. A történelmi hűséget dokumentálja elsősorban a Kisfaludy Károly megyei Könyvtár folyóirat- és hír­lapgyűjteményeinek cím- és cikkjegyzéke (Jászberényi Ferencné munkája) és a ter­melőszövetkezeti mozgalom irodalmának jegyzéke. G. Szabó

Next