Kisalföld, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

n a történelmi borvidékek — Bada­csony, Sopron környéke és mások — ad­ják az utánpótlást a Badacsonyvidéki Pincegazdaság győri üzemegységének, ahol a megfelelő kezelés után palackoz­zák az itthon és külföldön egyaránt ke­resett, értékes nedűt.­­Havonta mintegy 10 ezer hektoliternyi kerül az üvegek­be. A Szovjetunióba évi 2 millió palack bort exportálnak. Képriportunkban a bor kezelésének, a palackozás előkészítésének két moz­zanatát mutatjuk be. A bal oldali ké­pen, a tartálykocsikban érkező bort le­fejtik, az üzemi tárolótartályokba szi­vattyúzzák. A jobb oldali képen: Gépek és műszerek is segítik a munkát, a mi­nőség megőrzését. Itt egy olasz gyárt­mányú borszűrő berendezést láthatunk. (Szűk Ödön képriportja) 10 éves a COOPTOURIST A nemzetközi hírnév kötelez! Beszélgetés Leszék Pállal, a COOPTOURIST vezérigazgatójával Bár a világ még nem a turista nemzetek között tartja számon Magyarországot, azért minden túlzás nélkül állíthatjuk: az elmúlt 10-15 évben megnőtt a lakosság utazási ked­ve, s a fél ország népessége ország-világ já­rással tölti szabadságát. Egyre többen vesz­nek részt szervezett egyéni vagy társasuta­zásokon, személygépkocsi-túrákon, igénybe­­véve az utazási irodák szolgáltatásait. A nö­vekvő idegenforgalom lebonyolításából nagy részt vállal a COOPTOURIST, mely 10 éves fennállása alatt gyorsan fejlődött, s ma már 1,1 milliárd forintot forgalmaz éves viszony­latban. A Magyar Szövetkezetek Utazási Irodájá­nak hálózatában jelenleg 40 iroda értékesí­tőhely működik — Budapesten, a Balaton északi, déli partján és minden megyeszékhe­lyen. Most a „csendes jubileum” alkalmából Lesték Pál, a COOPTOURIST vezérigazgató­ja nyilatkozott arról, hogy az utazási iroda fennállása óta milyen szerepet tölt be a kül- és belföldi turizmus szervezésében, lebonyo­lításában. — 1969-ben jött létre a COOPTOURIST, a Magyar Szövetkezetek Utazási Irodá­ja, a fogyasztási szövetkeze­tek, a mezőgazdasági­ és kis­ipari termelő szövetkezetek országos szövetségeinek közö­esműködésével és támogatá­sával. A cél mindenekelőtt az volt, hogy a magyar és a külföldi szövetkezetekkel, azok különböző szervezetei­vel együttműködve kielégít­sük a területünkön jelentke­ző idegenforgalmi igényeket. Egyre gazdagodó programo­kat, szakmai utazásokat, ta­pasztalatcseréket kínáltunk az érdeklődőknek, akik eze­ken az utakon korszerű ter­melési módszereket, fejlett technológiákat ismerhettek meg, s itthon hasznosíthat­ták. Nem feledkezhetünk meg a kulturális kapcsolatok ápolásáról sem.­­ Folytatnám talán azzal, hogy az utóbbi években a COOPTOURIST létrehozta saját autóbusz-parkját, mely­nek hasznosítása mellett üzemfenntartását is ellátja. Gyarapodásunk kellemes színfoltja az ország szép hegyvidéki üdülőhelyén, Mát­­rafüreden felépült 250 ágyas Avar Szálló, ez közös tulaj­donunk a helyi Fogyasztási Szövetkezettel. Még az idén tető alá kerül Budapesten, a Szabadság-hegyen épülő 200 ágyas Rege Szálló. A fedet medencével, klubbal, vendég­látó egységekkel kiegészülő középkategóriájú szálloda az eg­y-két hetes üdülésre, vagy csak pár napos fővárosi láto­gatásra érkezők legkényesebb ízlését is kielégíti majd.­­ Átlapozva a COOP­TOURIST idei program­ajánlatát, megállapítható, hogy a választék évről év­re bővül. . . — Igen, mintegy 300 úti­programunk lesz az év végé­ig. 25 országba juthatnak el a COOPTOURIST-tal utazni, pihenni vágyók. A moszkvai olimpia ideje alatt csaknem 30 utat szervezünk a Szovjet­unióba, természetesen Moszk­ván kívül más városokkal is összekapcsolt a program. Nagy az érdeklődés, többek között Ausztriába, Dániába, Franciaországba, Bulgáriába, Svájcba és Görögországba szervezett szakmai útjaink iránt, melyeken az állatte­nyésztés, a tejgazdaság, a zöldség- és gyümölcstermesz­tés, a borászat tanulmányo­zása szerepel a programban. Utakat szervezünk különböző nemzetközi vásárokra, kiállí­tásokra, és júliusban ott le­szünk a Nemzetközi Szövet­kezeti Napokon, vendéglátó­ink: Prága, Pozsony, Kassa, Besztercebánya, Krakkó, Varsó, Kolozsvár. Tartalma­sak az európai nagyvárosok megtekintésére szervezett 3—7 napos útjaink is. — Kedvezményes útjaik? — Többfélék. Például a gyermekeknek korszerinti kedvezményt adunk, továbbá tagszövetkezeteink csoporto­san utazó tagjai 8 százalékos kedvezményben részesülnek, a szövetkezeti nyugdíjasok­nak pedig a belföldi és szo­cialista országokba irányuló utakon 10 százalékkal csök­kentjük a részvételi díjat. — Várhatóan az idén, fő­leg nyáron és ősszel növek­szik majd a belföldi turiz­mus . .. — Erre is felkészült a COOPTOURIST, az egyéni utazók, vagy a szövetkezetek, vállalatok, intézmények cso­portjai bekapcsolódhatnak az ..Ezerszínű Magyarország nemzeti értékei nyomában-' — szervezett autóbuszos or­szágjáró túráinkba. Ezek kö­zül kiemelkedő a 6 napos körutazás, melyen megismer­hető egész Kelet-Magyaror­­szág, az Alföldtől a szatmár­­beregi tájakon át az Északi- Középhegységig. A ,,Gondűző hét a Bükkben” egyhetes üdülés iránt szintén nagy az érdeklődés. — ön a COOPTOURIST megalakulása óta vezeti az Utazási Irodát, melynek a „bölcsőtől a felnőtté válá­sig” nyomon kísérhető fej­lődésében nem kis részt vállalt. Rövid 10 év alatt a COOPTOURIST külföldön is jó hírnevet szerzett, s ez a jó szakembergárdának a jó csapatmunkának is kö­szönhető. — Az érdem valamennyi dolgozónké, együttes munká­val alakítottuk ki kapcsola­tainkat, több nemzetközi szervezettel, így például tag­ja vagyunk az IFPTO-nak, az INTERNATIONAL GRÜNER RING-nek, az ICA szövetke­zeti turizmus munkacsoport­jának is. Európa szinte min­den országában és számos tengerentúli országban több száz utazási irodával állunk üzleti kapcsolatban. Ezeket a kapcsolatokat szeretnénk to­vább erősíteni bővíteni, hogy a COOPTOURIST még job­ban megfeleljen az utazók igényeinek. H. A. NEM MA TÖRTÉNT ez a dolog. Olyannyira nem,­­hogy Fréz Ilonát, akiről e történetben szó lesz és már javában Libus Ilus néninek tiszteltem, mikor fülembe jutott, hogy miként is szerezte ezt a titu­lust. De mielőtt belevágnék a dolgok közepébe, egy s mást el kell még mondanom. Akkortájt sokkal na­gyobb respektje volt annak, hogy fiúként, vagy lányként látta meg a napvilágot. Mert, ugye a fiúgye­rek, mihelyst kinőtt a csöntörgő korból, máris magaformájúakkal járta az erdőt, fészkeket szedett, nyilat hajlított, tulipuskát fara­gott, teheneket legeltetett. A leá­­nyok meg... Hát a lányok kócba­­bákat dajkálgattak, virágok után kajtattak, állatot se bíztak rájuk mást, esetleg egy csapat libát. Az is benne volt az íratlan törvény­ben, hogy a fiúk bármikor meg­húzkodhatják a fruskák varkocsát. Ám ha nagyritkán egy tanulatlan leány valami apró csíny miatt nyakon legyintett egy bozontos kölyköt, úgy rögtön összefogott el­lene a suhanhhad és addig nem nyugodtak, míg jobbról vagy bal­ról, szépen vagy csúnyán vissza nem adták a kölcsönt. No, de most már visszakanya­rodva Ilus nénémhez, tudni kell, hogy világra jöttét nagy bánat kí­sérte. Ő volt a családban az ötö­dik leánygyermek , s már előtte négyszer is csak fiút vártak. Fréz Pali bátyám nem számított afféle megalkuvós embernek, de azt már ő is belátta, hogy a sors ennyi egy­irányú nyila ellen nem nagyon te­het semmit. Ezért ott,­ a bölcső tö­vében elgondolkozott. A többi gye­rekkel már nem tehet semmit egyik lányosabbra sikerült, mint a másik. De az a pici mintha más lenne, tüzes, égőszemű, és alig pár hónapos, máris rúg-kapál. Már bi­zonyára sokan kitalálták a dolgok nyitját, miszerint Pali bátyám ar­ra az elhatározásra jutott, hogy lány ide, lány oda, ő fiúként ne­veli ezt a legkisebbiket. És tán mert a kis Ilus nagyon szófogadó volt, vagy mert tényleg szorult bele valami az apai óhaj­ból, egy bizonyos, három faluban sem lehetett találni nála eleve­nebb leányt. Mikor minden legény csak vágyakozva nézte a sudár májusra hajlongó tetejére akasz­tott szalagokat, akkor a kis Ilus alig öt-hat évesen egy este mind leszedte és a kocsmaajtó kilincsé­re kötözte azokat. De megtörtént az is, hogy Buri Istók bátyám be­szaladta az egész falut, mert nem találta a két fiát. Csak késő este derült ki, hogy a kis Ilus elcsalta őket bagolyfészket szedni a temp­lomtetőre, majd mikor a fiúk a to­ronymászással voltak elfoglalva, rájuk zárta a karzat ajtaját. Fréz Pali bátyánk annyira kitar­tott elhatározása mellett, hogy szoknya helyett gatyában, kendő helyett kalapban járatta az Ilust, aki olyannyira formázta a fiúgye­­rekei­et, hogy azok befogadták maguk közé. Nem is volt baj egé­szen addig, míg Ilikéből Ili nem lett, s míg Fekete Marcinak eszé­be nem jutott, hogy húsvét hétfő­jén a Fréz Ilust is meg kellene önteni. A csoportba verődött suty­­tyó srácok már jó előre teleröhög­ték az utcát, azon derülve, hogy milyen képet vág majd az Ilus, ha meglátja őket. A mélykútnál megálltak, s vagy öt vödörnyi vi­zet is merítettek, hogy bőséges le­gyen a locsolkodás. Frézék kapu­ja tárva-nyitva állt, lévén, hogy Ili idősebb lánytestvéreihez is sű­rűn jártak öntözni a nagyobb le­gények. A suttyóhad egyből az Ilust ke­reste. Fréz Pali bátyám meg so­molyogva a bajsza alatt mutatta nekik, hogy hátrakenjenek a kis­konyhához, Fekete Marci ment legelöl, nyomában a többiek. Na­gyon készítették a vödröket, nem is néztek a lábuk elé. Így aztán az első belépők szépen belegyalogol­tak a konyhaajtóba állított nagy­­teknőbe, mely színültig volt víz­zel. A hátul álló fiúk nagyokat ne­vettek póruljárt társaikon és mindannyian Ilust keresték. Csakhamar meg is tudták, hogy hol leledzik, ugyanis fentről a kiskonyha alacsony padlásáról egy káposztásdézsa vizet zúdított a nyakukba. Majd, hogy teljesebb legyen az öröm, néhány nyers to­jást is leszórt a megrökönyödött fiúknak: „Itt van, kapjátok el, nem értem rá megfőzni, de a bel­seje szép sárga.” Szó ami szó, a fiúknak arcára fagyott a nevetés és futva mene­kültek. De kint a mélykútnál új­ból összedugták megszégyenült fe­jüket. Fekete Marci csakhamar előállt egy ötlettel. A rákövetke­ző vasárnapon kis műsor volt az iskolában, Ilus, akinek nagyon szép mély hangja volt, szólót éne­kelt a dalárdában, természetesen a fiúk oldalán. Nos, mikor azon a vasárnap estén kilépett a sorból, és rázendített, hogy „Mondd ki édes rózsám, mondd ki a neve­met”, hirtelen gágogás verte fel az aprócska termet. AZ ÖSSZES FIÚ hangosan gá­­­­yázott és hon­nét, honnét se, Ilus mellé totyogott egy hatalmas vén gúnár. A falu apraja, nagyra dőlt a nevetéstől, Fréz Ilonán pedig rajtragadt a név, Libus Ilus, amit aztán később Libus Ilussá ferdí­tettek. No, de a dologhoz még hoz­zátartozik, hogy az egész csíny ki­­eszelője Fekete Marci is alaposan ráfizetett. Ugyanis visszatérve a háborúból, ő vette feleségül Libus Ilust. S a jókedvű falubeliek őt is ■elkeresztelték Libus Ilus Marci­nak. Németh Libus Ilus 4 — RUSHFOID Az összefogás ereje Egy testület a közlekedés biztonságáért A közlekedés biztonsága fontos társadalmi érdekünk — hangzik a legfelsőbb fóru­mok által megfogalmazott té­tel, amely nem szorul magya­rázatra. S hogy ez a társadal­mi érdek minél hatékonyab­ban érvényesüljön, immár hatodik esztendeje közleke­désbiztonsági tanácsok mű­ködnek országos irányítással, megyei és területi testületek­kel. Ezek a testületek évre meghatározott munkatervvel dolgoznak, és a közlekedés biztonságát szolgáló minden fontos szerv és intézmény ve­zetői szinten vesz részt a munkájában. Hogy mivel foglalkozik és milyen hatékonysággal az ülésein egy ilyen társa­d­llmi szervezet, ezt jól érzékel­tetik a Győr-Sopron megyei Közlekedésbiztonsági Ta­nács legutóbbi elnökségi ülé­sének témáiból megidézett gondolatok. A Magyar Autóklub győri szervezetének titkára terje­delmes jelentést terjesztett elő az MKBT-vel közösen „tető alá hozott-’ győr-likócsi autós vezetéstechnikai pálya kihasználtságáról. Mint isme­retes, a közel 2,5 millió fo­rintot érő létesítmény (nagy­arányú társadalmi öszefogás­­sal készült el) elsősorban azoknak az autósoknak az ér­dekeit szolgálja, akik veze­téstechnikájukat — megfele­lő elméleti továbbképzéssel kiegészítve — tökéletesíteni kívánják. Az Autóklub ki­dolgozott egy kétórás temati­kát, és készülőben van egy oktatófilm, amelynek fel­­használásával lehetőség lesz hatórás foglalkozások szerve­zésére is. Nos, a vezetéstechnikai pá­lya kihasználtsága (a gokart sport és az autós ügyességi versenyek mellett) ma még nemt­ m­ond­ható megfe­lel ennek. Igaz, az indulás nehézségei, az újdonságokkal szembeni óvatos­kodás elfogadható mentség, de a jövőben az ed­digieknél feltétlenül több személygépkocsivezetőt szük­séges a pályára „csalogatni­­. Az elnökség úgy foglalt ál­lást,­­hogy az eddigi nem ke­vés propagandát is tovább kell fokozni. Ugyanakkor megbízást adott az illetéke­seknek­ arra, hogy dolgozzák ki a hivatásos gépkocsiveze­tők vezetéstechnikai tovább­képzésének lehetőségeit. (Esetleg kötelezni erre az ügyintéző rendszerben fog­lalkoztatott dolgozókat, akik ki i­smét­erőé azért saját kocsi­jukkal vállalati ügyeket in­téznek ...) Meghallgatta a MKBT-el­­nökség a Hazafias Népfront­nak a közlekedési nevelésben vállalt szerepéről szóló tájé­koztatót. A testület megkö­szönte a népfrontnak az el­sősorban, időseit és gyerme­kek közlekedési ismereteit szolgáló munkáját. Egyben több javaslatot is tett. Példá­ul felhívta arra a figyelmet, hogy a falugyűléseken az adott terület balesetveszélyes pontjait, az általános közle­kedési veszélyeket érdemes a lakossággal ismertetni. A TIT megyei titkára segítsé­get kínált a népfrontosok számára, és egyúttal az ed­diginél több szerepet kért a közlekedésbiztonsági nevelés társadalmi munkamegosztá­sában. Az elnökség beszámoltatta a mosonmagyaróvári járási­­városi közlekedésbiztonsági tanácsot a munkájáról. Az alapos összeállításból egyér­telműen kiderült, hogy nehéz időszakot él át e terület út­hálózata. A komáromi határ­átkelő híd lezárása miatt óri­ási kamionforgalom terhelte meg a város és a járás útja­it, hiszen nemcsak a hegyes-, halmi, hanem a rajkai átke­lőhöz is a Lajta-parti váro­son hajtottak keresztül. (Ta­lán a híd múlt heti átadásá­val enyhülnek majd a gon­dok.) A kirutkult nehéz for­­galmi állapotok a szoknt­nél több közúti balesethez vezet­tek, ezért kértek a mosonma-­­gyaróváriak segítséget. Az MKBT-elnökség ezt sem hagyta figyelmen kívül. A jelenlévő tanácsi tisztség­­viselő, és KPM Közúti Igaz­gatósági főmérnök megálla­podott abban, hogy záros ha­táridőn belül felmérik a las­sú járművek elterelésének le­hetőségét a 15-ös (Mosonma­gyaróvár — Rajka közötti) útról. Ugyancsak döntés szü­letett arról, hogy felülvizsgál­ják a Kapu Lajos téri lám­pásati csomópontot, és napi­rendre tűzik a Városköz­pontnál létesítendő Lenti úti lámparendszer kiépítését. E tudósításból készakarva hagytuk ki a napirendre ke­rült témák részletezését, csu­pán azt akartuk bemutatni, hogy az MKBT-elnökség — a mozgalmi, a társadalmi szervek, a szakmai intézmé­nyek összefogásával — meny­nyire napra­készen képes a közlekedés biztonságával fog­lalkozni. És hogy szavunkat ne felejtsük, hasznos vita ala­kult ki a győri Lenin-híd épí­tésével kapcsolatosan, amely­nek végén fontos — és vár­hatóan rövidesen nyilvános­ságra­­ kerülő — javaslatok­ hangzottak el a jelenleg von­tatottan haladó munka meg­gyorsítása végett. (Csiszka) 1980. július 1., kedd

Next