Kisalföld, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
Kockázat vagy tradíciók Piac és tervezés Az Elektromobil lehetőségei Egyszerre ért szakmai rangot erősítő, a közösség munkáját felső szinten elismerő és ugyanakkor nagy szellemi erőfeszítést követelő „megtiszteltetés” egy viszonylag fiatal győri szövetkezetet. A Kohó- és Gépipari Minisztérium a három éve egyesült Elektromobil ISz tagságát és vezetőit a minisztérium VI. ötéves terve előkészítésének segítésére reprezentatív tervkoncepció készítésére kötelezte. A megyei központú gépipari vállalatok közül hasonló feladatot csak az MVG és a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár kapott. — Milyen elképzelések foglalkoztatják ma a közösséget? Erről kérdeztük Horváth Árpádot, a szövetkezet elnökét? — Őszintén szólva örülök is meg nem is a kijelölésnek. Kedvezőnek tartom, mert úgy gondolom, az elektronikai tevékenységünk miatt esett ránk a választás, másrészt épp az eltelt három évünk bizonyítja, hogy a meglehetősen gyorsan változó gazdasági irányítási, szabályozási és piaci körülmények között minden részletében kellő alaposságú ötéves tervet alkotni meglehetősen nehéz. Melyek a legfontosabb kiindulópontok a tervkészítésben? — Ami megfogható és érzékelhető, az egyfajta parttalanság. Ezt kell kamatoztatni. Ez nem az autójavító szolgáltatásra, hanem az ipari tevékenységre vonatkozik. Kiindulópontként fogható fel az is, hogy a szövetkezet műszaki gazdasági körülményei közel sem olyanok, mint ahogy szeretnénk, és nem mindig tehetjük azt, amit akarunk, és ami a népgazdaságnak és a mi közösségünknek a legjobb. A középtávú terv Achilles sarka mindenképpen az üzletpolitika, a piaci munka. A piac igénye a döntő. Az elektronika ma a leggyorsabban fejlődő iparág, elavultat eladni esetleg lehet, de hosszú távon a vállalkozó elveszti a piacát. — A hazai elektronika és legfejlettebbek között a távolság ma még jelentős. Mi-' Igen lehetőségük van az előrelépésre? — Terveinket úgy akarjuk megalapozni, hogy a nyolcvanas évek második felében is mód legyen a fejlődésre. Éppen a szakma haladási üteme, a szövekezet méretéhez viszonyított általános piaci kereslet közötti távolság csökkentése a cál. Ami az eddig nyilvánosságra hozott központi tervekből ránk vonatkozik, az az exportorientáció. Ma nem szabják meg felülről, hogy egy szövetkezet mit, hogyan gyártson. Nekünk kell kiválasztani a célt és a hozzá vezető, utat. Az eddigi termelési és termékszerkezetünk importigényes. Úgy gondolom, ha importra engedélyt kértünk és kérünk, akkor kötelességünk, hogy legalább ugyanannyi, de ha lehet több devizát be is fizessünk a nagy kasszába. Bizonyos alapanyagokon kívül csak tőkés piacról tudunk gépeket vásárolni, s ez további elkötelezettséget is jelent. — Milyen lehetőségei, illetve gátjai vannak e cél megvalósulásának? — A szabályozó rendszer változása számunkra erősíti az exportorientációt, de ez nem teljesen egyértelmű, ha összevetjük a belföldi ellátással. Ugyanis nyomtatott áramköreinket a VIDEOTON és az ORION vásárolja és termékeiben közvetetten exportálja. Elvileg lehetőségük lenne hogy az exportbevételből mi is részesüljünk, de ez elől elzárkóznak. Másik gondunk, hogy az árvitáikban sem sikerült kellően előrelépni. Jóllehet a mi közvetlen exportunknál, amely meghaladja a jogszabályban előírtat, tudjuk növelni az árat. De ezt a nagyválatok nem fogadják el, illetve csak az energiaköltséget tudjuk áthárítani. Ez oda vezethet, hogy a mi eredményeink egy részét ők fölözik le. Ez pedig kedvezőtlen. Ha erre a termékek gyártásának leállításával válaszolnánk, kénytelenek lennének dollárért, vagy másoktól rosszabb minőségben, drágábban vásárolni. A középtávú tervezésben ezért a kockázati elemet sokoldalúan figyelembe vesszük. Ahogy egyik oldalról a beruházási lehetőségek szűkössége a nagy bérmunkavállalásra sarkall bennünket, úgy az új hitelpolitikai elvek és gyakorlat a jól jövedelmező tőkés export fejlesztésekre. Mindkét vasat a tűzben tartjuk, mert az úgynevezett flexibilis tervezésé a jövő. A szövetkezet termékskálája meglehetősen széles. A már említett nyomtatott áramkör gyártástól az épületbiztosító berendezéseken át a közlekedésbiztonságot szolgáló elektronikáig sokféle hangszeren játszanak. Változtatnak-e ezen a gyakorlaton? — Már említettem, hogy korlátozottak a lehetőségeink. Az ideális az volna, ha néhány termékben „teljesen profi” lenne egy ilyen kis közösség. A biztonságtechnikai, beleértve a közlekedésbiztonságot szolgáló eszközök gyártása hosszú távon nagyon jó üzlet. Sok termékünk egyedülálló a piac egy részén, de „bevezetésük” során még a maradiság, a tradíciók ellen is harcolnunk kell. Horváth Sándor Exportnövelő kooperáció öt évre szóló együttműködési szerződést kötött a HUNGAROCOOP az Egyesült Államok-beli Jaguár céggel, melynek keretében a szövetkezetek külkereskedelmi vállalata 20 millió dollár értékű felső-konfekció ruhát exportál. Az amerikai partner know-howt, gépeket és technikusi segítséget nyújt a magyar termelőknek. Az együttműködés várható eredményeként a ruházati termékek forgalma a tengerentúli piacon évente 25 százalékkal emelkedik. Ez a megállapodás a harmincadik az olyan kooperációk sorában, melyek az ipari szövetkezetek gazdaságos exportjának növelését szolgálják. A kőszegi és a kapuvári ruházati szövetkezet például a Triumph-céggel áll már jól bevált kooperációs kapcsolatban, melynek köszönhetően a HUNGAROCOOP- on keresztül az idén mintegy 7 millió nyugatnémet márka értékű női fehérneműt készítenek exportra. A szombathelyi Savaria Ruhaipari Szövetkezet és a Szolnoki Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet az NSZK-beli Brühl cég férfinadrággyártó kooperációs partnere, a soproni Ciklámen Ruhaipari Szövetkezet és a gyulai Szabók Ipari Szövetkezete pedig az S-modelle cégnek készít női ruhákat, kooperációs megállapodás alapján. 1980. augusztus 1., pénteki A keresdői termék A hazai boltokba 1,2 millió négyzetméter falburkoló csempe jutott az év első felében. Emellett a magyar finomkerámiaipar történetében először a nem rubel elszámolású csempeexportból származó bevétel hat hónap alatt meghaladta az egymillió-kétszázezer dollárt. A javarészt hazai alapanyagból készülő termék ma már minden piacon gazdaságosan értékesíthető. Az idei kereskedelmi siker mellett igazolja ezt az is, hogy a magyar csempe Ausztriában, az NSZK-ban, Dániában, valamint Közel- és Közép-Keleten is kelendő. Május óta új elnöke van a szakonyi Lenin termelőszövetkezetnek. Nem jött meszsziről, bár tekintélyes szakmai életút áll mögötte. Hegykőn nevelkedett az 51 éves Süle László, s legutóbbi lakhelye a szomszédos Csepreg volt. Innét látta el feladatait a Hosszúhegyi Szőlő- és Gyümölcstermesztési Rendszer Vas és Győr-Sopron megyei vezetőjeként. Amíg az árpaföldről, ahol éppen az aratást kezdték a kombájnok, beérkezik, a termelőszövetkezettel ismerkedem. Amit hallok nem rossz: 2215 hektár a terület, ebből az 1905 hektár szántónak 34 aranykorona fölötti az értéke. Egyike hát a járás legjobb termelőszövetkezeteinek a szakonyi közös gazdaság, bár eddigi eredményei a jó adottsággal nem álltak arányban. — Az új vezetésnek bizonyára az lesz a legfőbb gondja, hogy a termelés ne maradjon el a lehetőségektől — gondolom, amikor érkezik a vezető. — Milyennek találja az új munkahelyet? — kérdezem, miután túl vagyunk az ismerkedés első percein, s arról is ejtettünk már szót, hogy az aratás nehéz, de a kalászok súlyosak. — A szakonyiak munkakedvelő emberek. Hajlanak a jóra, igénylik azt. Szorgalmukat a föld és az állat szeretete még inkább fokozza. Az erős háztáji gazdaságokban főleg a marhatartás terjedt el. Jómódú a lakosság, ám ezt a helyzetet rengeteg munkával tartja fent. Eddigi viszonyunkra a nyíltság a jellemző. A tagok szívesen segítik javaslataikkal a vezetést, jó partnernek ígérkeznek. — Milyenek az üzemi adottságok? — A földminőség, a gépek az istállók, ólak és magtárak jó alapjai a gazdálkodásnak Az állatállományról ugyanezt csak némi idő és sok munka után mondhatjuk el A brucellamentesítés alatt álló tehenészet nem eléggé produktív. — Az eddigi növénytermesztésről mi a véleménye? — A termésmennyiségekbe a jó lehetőség mellett a nagy eltérés volt a jellemző. Reméljük, rendszeres talajerőpótlással és gondos technológiával állandósíthatjuk a jó hozamokat. A táblaméreteken majd változtatni kell, mert a kis területeken nem lehet jól kihasználni a nagy teljesítményű gépeket. Eléggé egysíkú volt a növénytermesztés. A határban úgyszólván csak búzát, árpát és kukoricát látni. Ezért aztán nagyon az időjárástól függött a gazdaság eredményessége. Süle László kétdiplomás vezető. Általános mérnöki oklevelét Micsurinszkban, mérnök-tanári diplomáját itthon szerezte. Eddigi gyakorlatában sokoldalú és ellenőrzött tapasztalatszerzésre nyílott alkalma. Dolgozott megyei pártbizottságon, igazgatott gépállomást, volt mezőgazdasági tanár, kertészeti főágazatvezető, állami gazdasági igazgatóhelyettes ... Indokolt hát a kérdés: — Milyennek tervezik a közös gazdaság közvetlen holnapját? — Szeretnénk létrehozni a jövő év végére a 426 állat befogadására alkalmas szakosított tehenészeti telepet. 200 holstein-friz. és 226 magyartarka tehénből áll majd a teljes állomány, aminek jelentős része már megvan. A még hiányzó állatokat magunk neveljük, illetve vásároljuk. S amint a brucellamentesítési program befejeződik — 1980-ban akarjuk elérni —, a felszabaduló épületekben marhahizlalásra rendezkedünk be. A száz kocára alapozott sertéstenyésztést a jövőben is fenntartjuk. Állandó kiválasztással biztosítjuk az állomány minőségi feljavulását, s a szaporulatot részben eladjuk, részben a háztájiba helyezzük ki Amikor a szakosított tehenészetünket rendbe tettük, rátérünk a sertéshizlalásra. Kétezres hízótelep létesítését tervezzük. — Mindezekhez, gondolom, némiképp módosítani kell az eddigi gazdálkodást. — A már említetteken túl a saját takarmánybázis megteremtésére és épületeink bizonyos átalakítására van szükség. Az idén 30, jövőre 35 hektár legelőt telepítünk, hogy a meglevőkkel együtt 600—650 növendékmarha szabad tartásához teremtsünk jó feltételeket. Év végéig 85 vagon szálas takarmányt kazlatunk, az 50-nél tartunk jelenleg. Előállítunk 30—35 vagon kevés takarmányszalmát. Közel 600 vagon lucerna és kukoricasilót készítünk, de begyűjtjük a növendékek téli etetéséhez a kukoricaszárat is. Gépesítjük a szénabetakarítást, és olyan növényeket állítunk termesztésbe, amelyek amellett, hogy sók előveteménynek, magas árbevételt ígérnek. Sok és szép tervünk van. A legtöbbet ígérőket fogjuk megvalósítani, mert az elképzeléseket gazdaságossági számítással ellenőrizzünk. De hadd maradjon helye a meglepetésnek is, ezért már csak egyetlen tervünket említem. Teret akarunk nyitni a jól képzett, energikus, fiatal szakembereknek. Letelepedésükhöz építkezési kölcsönt vagy szolgálati lakást adunk. Farkas Imre Az új elnök tervei Szakszerű, gazdaságos termelés A jövedelmezőség felé Altnáskert pirosban Közel száz hektár gyümölcsös, amiről ritkán hallottam jót. Néha még átokként is emlegették a rajkaiak. (Nem mintha más, gyümölcsössel bíró szövetkezet szerencsésnek tartaná ezt az ágazatát.) Ismert okok: kézimunka-igényes, magas ráfordítás, nehéz értékesíthetőség, alacsony felvásárlási ár stb. Úgy hírlik, az idén jó termést várnak a rajkaiak a gyümölcsösből. Persze, ez még nem minden, nem jelenti azt, hogy jó pénzt is hoz. Szedik a korai almát. Perzselő a hőség, remeg a forróság a gyümölcstől pirosló fák felett. Félig megszedett őszibarackfák jobbra, csak a keménye, félig érettje tartja magát az ágakon, balra az almasorok, a melegnél csak a csend nagyobb. Néha mozdul a kert alvégén a permetező traktor, a szedők szóváltását elnyeli a fák sűrűje. Létrákon asszonyok, műanyagvödörrel. A vödör fülén drótkampó, ezzel kapaszkodik a létrába. Az aszszonyok nem kapaszkodnak, mindkét kinyújtott kar az almaágak között. Pillanatok alatt teli a vödör, le a létráról, a rekeszekbeömlik az alma. Onnét még átválogatják. Aztán újra létrára fel... Mondják, egy nap öt-öt mázsát megszed mindegyikük. Az huszonöt láda, egy ládába négy vödörnyi alma fér... számolom, ezért hányszor kell létráról leszállni, a létrára fölkapaszkodni. — A lábaink bizony estére kivannak — így Szabó Miklósné. Húsz éve gyümölcsösben dolgozom. A létra se könnyű, nézzem, ahogy vonszolják a szedetlen ágak alá, s arra gondolok, hogy aki húsz éve már gyümölcsösben dolgozik, viszi-e itt az éveit a nyugdíjig. — Idős van-e a brigádban? — Van egy néni, most megy nyugdíjba. Az érdekli, hogyan mássza meg a létrát? Mert sehogy — mondja Burcz Mártonná, — ő inkább alul szed, így csináltuk a cseresznyénél is. A gyümölcsöst minden téeszben könnyű munkahelyként tartják számon. Szabó Miklósnétól tudakolom, mint állandó munkástól, van-e éven át ebből kereset. — Persze. Ilyenkor a betakarítás, mint a szántókról, tél végén, kora tavasszal ápolás, metszés. Eddig jobbára ritkítást végeztünk, az idén még erősen visszametszettük a fákat, hogy közelebb férkőzhessünk a gyümölcshöz. Telepítettünk is. Meggyet, őszibarackot, almát. Volt olyan időszak, hogy a gyümölcsös felszámolását emlegették. A télen tanfolyamot szerveztek az asszonyoknak, szakmunkások, betanított munkások valamennyien. Hűsölni érkezik a fák közé a mezőőr, vállán nyugszik a puska, hátát nekiveti egy öreg fának. Mondom: „Több nyúl fickándozik itt, mint gyümölcsszedő!” — Vannak bizony, gyenge már a kerítés. Most lesz újra kerítve. Jó ötlete annak, aki kitalálta, hogy a régi rossz drótkerítést meghagyják, lenyomják, s arra húzzák a másikat. Nem tud alákaparni az állat, a beton alap meg ugyancsak drága lenne. Radics Jakab jobbára kerékpárral jár, egyszer kiszámolta, háromnegyed órába tellett, amíg körbekerekezte a gyümölcsöst. Viharfelhők gomolyognak a fák felett. Ha elkezd záporozni az ég, az asszonyok ugyancsak bőrig áznak, amíg elérhetik a legközelebbi fedett helyet a gyümölcsösön belül. — Mikor barackoztunk, bizony nagyon megáztunk. Minden munkának van kellemetlen oldala is. Nem kérdeztem még rá a keresetre. Mondják, megteszi. Átlagban kétezerötszáz forint, az idén jött még rá hat százalék nyereség. A munkaidő reggel héttől délután négyig tart. Ez is csak olyan átlag, mert ha sürgős a tennivaló, s általában szedéskor, de néha telepítéskor is van, akkor kilenctíz órát is dolgoznak. Az idén a tervezett árbevétel a gyümölcsösből hárommillió 340 ezer forint. Persze, ez lehet több, de kevesebb is. A nyereségről egyelőre senki nem nyilatkozik. Tavaly nyáron ezzel a közel száz hektárral belépett a téesz a Hosszúhegyi Gyümölcstermesztési Rendszerbe, éppen azért, hogy nyereséges ágazat legyen. Eddig jó tapasztalatokat könyvelhetnek el. A jelenlegi termésbecslések alapján harminc-negyven százalék többletet várnak. A gyümölcs közel hetven százalékára értékesítési szerződést kötöttek, a többit a saját boltokba, a környező téeszeknek adják el, meg terveznek p almavásárokat. Óvatosak az év végi eredmények emlegetésével, érthető. Egy bizonyos: ha beérlelik gyümölcsüket a fák, jöhet ide szedni diák, minden mozdulni tudó ember. Ez a legnagyobb gond, az erő a betakarításhoz. S néha bizony ez tette válságossá a gyümölcsös sorsát... G. Szabó jfljfkrtto 3