Kisalföld, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-02 / 205. szám
Széles körű társadalmi összefogás Új tanév, új iskola , Fúvószene verte fel tegnap délután az eddig csendes győri Kun Béla lakótelepet. Átadták a tizenkét tantermes, étteremmel, konyhával felszerelt Rákos Ferenc úti általános iskolát. A megjelent vendégeket, Kreiter Máriát, a megyei pártbizottság —, valamint Szabó Rudolfot, a városi pártbizottság osztályvezetőjét — a pedagógusokat, szülőket és diáktársakat elsőként a szomszédos Zalka Máté iskola fúvószenekara üdvözölte zenével. A Himnusz eléneklése után Sárosi János, a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója adta át az építők nevében az új intézményt. Elmondta: büszkék az építők a rövid idő alatt elkészült három és félezer négyzetméter alapterületű iskolára. A városi tanács nevében Werner Gyuláné elnökhelyettes vette át a létesítményt, s mondott ünnepi beszédet. — Ez az iskola olyan helyen épült — mondta többek között — ahol a város története nem túl messzire nyúlik. A volt 17. századi majorok helyén épülő új városrész első közösségi célokat szolgáló létesítménye ez az új iskola, a tizedik lakótelepi iskola a városban. A lehetőségekről beszélt a továbbiakban az elnökhelyettes, többek között arról, hogy az új közösségnek, (s ebbe gyerekek, pedagógusok, szülők és lakótársak is tartoznak), lehetősége nyílik a hagyományteremtésre, s ezzel együtt az újításra, korszerűsítésre. Átadta a városi tanács határozatát, (amely egyben az új iskola alapítólevele), Járay Ferencné iskolaigazgatónak, aki igazi tulajdonosaihoz, a gyerekekhez továbbította az okmányt. A gyerekek műsora következett: a Mónus Illés úti óvodából érkezett elsőosztályosok báboztak, énekeltek, a szomszédos Kun Béla Általános Iskola énekkara kórusművekkel kedveskedett, vésői Járay Ferencné mondott tanévnyitó ünnepi beszédet. 4- ♦ Mosonmagyaróváron alig több, mint egy év alatt építette a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat azt az új oktatási intézményt, melynek avatására a tegnap délután öt órakor kezdődő tanévnyitó ünnepségen került sor. A MOFÉM-telepen épült új általános iskolában megjelent pedagógusok, diákok és szülők előtt Bedő János, Mosonmagyaróvár város Tanácsának elnöke mondott avató beszédet. Többi között szólt arról, hogy az új iskola elkészülte Mosonmagyaróvár folyamatos gazdagodását jelzi. Ismét bebizonyosodott, hogy a város lakossága munkájával mindenkor kész segíteni a szép célok megvalósulását. Az építők munkája mellett a társadalmi összefogásnak is köszönhető, hogy tanévkezdésre a diákok birtokukba vehetik második otthonukat. Különösen kivették részüket a társadalmi munkából a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár szocialista brigádjai és a Városgazdálkodási Vállalat dolgozói, akik a takarításnál és az iskolai bútorok szállításánál is sokat segítettek. Köszönetét, mondva az építők lelkiismeretes munkájáért, valamint a segítő lakosság összefogásáért, Bedő János átadta rendeltetésének az új általános iskolát. A huszonegymillió forint értékű oktatási intézményben nyolc tanterem, tornaterem, több oktatóhelyiség és úttörőszoba található, s biztosított a napköziotthonos ellátás. Mint integrált egység közös iskolaként működik a 7. számú, Novák Gyula nevét viselő általános iskolával ♦ ♦ + Joggal mondhatják Pannonhalmán: ez az év is jól kezdődik. Mármint az új tanév, hiszen a megnyitó egyúttal avató ünnepség is volt. Elkészült az új, nyolc tantermes általános iskola, birtokukba vehetik a diákok. Hogy névadóra mikor kerülhet sor, még nem tudjuk, egy viszont biztos: Pannonhalmán már mindenki „zöld iskola” néven emlegeti. Az épület kívül zöld, belül pedig a három emelet szintenként más-más színű. Hangulatos, tágas, praktikus. A tegnap délelőtt tartott ünnepségen Bálint Ferenc iskolaigazgató köszöntötte a résztvevőket, a vendégeket, köztük dr. Szabados Gyulát, a Győr járási pártbizottság első titkárát. Hopp Ferencet, a járási hivatal elnökét, Koczmann Ferencné országgyűlési képviselőt. ■Skutovits János nagyközségi tanácselnök elsősorban arról a széleskörű társadalmi összefogásról, a termelőszövetkezet, az üzemek, intézmények, társadalmi szervek és a lakosság önzetlen segítségéről beszélt, amely lehetővé tette az iskolaépítést. Avató beszédében Németh Mihály, a megyei tanács pénzügyi osztályának vezetője is köszönetet mondott ezért a példás összefogásért. Az ünnepségen „Társadalmi munkáért” plaketteket, oklevelet és emléklapokat adtak át azoknak, akik kiemelkedő munkával gyorsították az építést. A nyolc tantermes iskola terveit a tanácsi tervező vállalat 1978-ban készítette el. Az építés 1979. tavaszán kezdődött, és dicséretre érdemes gyorsasággal másfél év alatt befejeződött. A kivitelezők, a győrújbaráti költségvetési üzem dolgozói jó munkát végeztek. Hogy mennyire szükség volt az új iskolára, néhány adat bizonyítja. Az iskolában kilenc alsó és 13 felső tagozat működik, öt osztály eddig szükségtanteremben kapott helyet. Most megszűntek a szükségtermek, a kultúrházban kölcsönkapott teremis visszakapja eredeti funkcióját, megszűnik a kétműszakos tanítás. Az iskolaépítés nem egészen 12 millió forintba került, ami egy ilyen létesítménynél meglepően alacsony költség. A fenti összegből a társadalmi hozzájárulás több, mint egymillió forint. A nyolc tantermen kívül két műhelyés egy „ifiszoba” is helyet kapott a központi fűtéses épületben. Az építők a tegnapi avatás után sem vonulnak el innen: még a jövő év elejéig korszerűsítik a régi iskolaszárnyat is. Diplomáján még szárad a tinta. Két hónapja kapta kézhez a győri Apáczai, Csere János Tanítóképző Főiskolán. És mire ezek a sorok megjelentnek, a halk szavú, törékeny alkatú lány már a gönyüi általános iskola negyedik osztályának katedráján áll. — Lámpalázas? — fordulok a kezdő pedagógushoz. — Miért lennék? — simítja végig haját. — Több mint hét éve foglalkozom gyerekekkel. Megszoktam a közelségüket. — Ezek szerint gyermekként állt közéjük? — 1973-ban, elsős gimnazistáiként lettem ifivezető. Abban az iskolában, a győri Gárdonyiban, ahol magam is tanultam. Szerencsére a volt osztályfőnököm keze alatt kaptam úttörő rajt. Vele, megmondom a nevét is. Borbényi Jánosnéval nagyon jó volt dolgozni. Eszményi pedagógus: szereti a gyerekeket, nagyon jól ismeri szakterületét, igénye van arra, hogy átadja tudását, megértő a gyerekek csínyeivel szemben is. Meg sorolhatnám... — Ilyen a jó pedagógus? — Magam is szeretnék ilyen lenni. Abban, hogy tanító lettem, Borbényinénak nagy szerepe van. — És még kinek-minek? — Annak, hogy ifivezetőként megtanultam rajongni a gyerekekért. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Győr Sopron megyei Bizottságának úttörőelnökétől tudom, hogy Jurik Mária egyike a megye legjobb ifjúsági vezetőinek. Nem véletlen, hogy évek óta vezet nyári táborokat, s az sem, hogy ő a megyei úttörőelnökség mellett működő ifivezető szakbizottság vezetője. — Hogyan foglalkozott a gyerekekkel? — Munkastílust megfogalmazni nagyon nehéz. A gyerekekkel foglalkozást kevés tanulni. Arra születni kell. Úgy foglalkoztam a gyerekekkel, ahogy szüleim és tanáraim velem is foglalkoztak. És úgy, ahogy még szerettem volna, hogy foglalkozzanak velem, velünk. Persze, szerencsés helyzetben voltam, mert életkori közelségben éltem a rajommal. Még én is élveztem a gyermekprogramokat. Nekem is az a foglalkozás tetszett, ami a gyerekeknek. Én is untam, amit a gyerekek untak. Egy „hatodik órában” megtartott rajfoglalkozás engem is úgy fárasztott, mint a gyerekeket. Az erdőben játszott számháború, tájékozódó verseny, vagy éppen a fűben ülve meghallgatott élménybeszámoló engem is úgy pezsdített, mint a gyerekeket. Magamon tudtam mérni, mi a jó program, mi a rossz. — Nenizték a gyerekek? , — Tegeződtem velük. De ez nem járt fegyelmezetlenséggel, ha arra gondol. Ha az ifivezető korrekt, következetes, szigorú és mégis megértő, meg tudja tartani a rendet tegeződve is. És úgy még ezerszer szorosabb a kapcsolat a pajtásokkal. Jurik Maria 1976 óta vezet csillebérci táborozást, ifiklubot, ifjúsági fórumot és egy sor, gyermekeknek szervezett mozgalmat, rendezvényt. Például a napokban érkezett meg Novákpusztáról, százhúsz fős tábornak volt a vezetője. A KISZ megyei bizottságának első titkára így nyilatkozott a táborról: „Olyan volt a rend és a hangulat, mint egy szerető, jóravaló családban. Marika olyan ifivezető, aki számára a gyerektársaság természetes közeg.’’ — Hogyan tovább, Marika? — Sajnos, most már nem leszek. De azért felnőttként is szeretnék egy kicsit gyerek maradni. Annak pedig szerintem az a záloga, hogy ne csak betűvetésre, játékra, szórakozásra is taníthassam őket. — Vagyis? — Pedagógusként is szeretnék ifivezető maradni. Legalább addig, míg családom lesz... * R. D. Gyermekfejjel a gyerekekért Ifivezetőből tanító 1980. szeptember 2., kedd ■ A litván balti szovjet köztársaság határainál egy kis faluban él és dolgozik a 75 éves fafaragó mester, Godjalas Sztaszisz Rjauba. Nincs egyetlen olyan népművészeti kiállítás sem, melyen eredeti fafaragásai ne szerepelnének. Minden, a keze alól kikerülő darab a litván népművészetet idézi. Sztaszisz Rjauba tanítványa és követője Jusztyinasz Jonusasz. Egy faluból valók. Jonusasz elsajátította mestere tudását, de munkáiban már egyéni megoldásokat is alkalmaz. .usztyínasz Jonusasz álarcokat is készül, a fa mellett prémet, nyersbőrt és textíliát is használ. A különböző anyagok művészi megformálása sajátos kifejezőéről ad munkáinak. A képen: Sztaszisz Rjauba és Jusztyinasz Jonusasz alkotásaikkal. A művészetnek „előérzete” van Beszélgetés Konok Tamás festőművésszel Szeptember 7-én délelőtt 11 órakor Borsos Miklós szobrászművész nyitja meg Győrött, a Xantus János Múzeum Alkotmány utcai képtárában Konok Tamás, Párizsban élő magyar festőművész első önálló magyarországi tárlatát. A művész életútját Salamon Nándor követte nyomon a Műhely című folyóirat ez évi második számában. Konok Tamás Budapesten született, a család azonban 1937- ben — a művész hatéves korában — Győrbe költözött. Horváth Dezső festőművésznél rajzot tanult, a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt, akkori természetelvű szemléletét győri tájképek igazolták. 1957-ben Derkovits-díjas, 1957-ben tanulmányutat tesz Párizsban. 1959-ben ismét Párizsba megy, azóta él váltakozva a francia fővárosban és Zürichben, gyökeresen átalakult művészetét viszont az egész világ megismerhette Amerikától Hollandiáig, Svájctól Magyarországig, ahol eleddig csak csoportos tárlaton szerepelt. Győri tartózkodása alkalmából először arra voltunk kíváncsiak, mi útjág van Párizsban, a művészetek fővárosában, avilág művészeinek egyik találkozási központjában. :— Párizs most már valóban csak az egyik központja a művészetnek, az is igaz, hogy a legfontosabb. Az úgynevezett párizsi iskola még az ötvenes évek elején is meghatározta a művészeti szellemet, de később polarizálódás ment végbe. A párizsi iskolához kapcsolódva jött létre például Koppenhága és Brüsszel nevének ötvözetéből a Kobra-csoport, aztán egyre nyilvánvalóbbá, erősebbé vált az amerikai művészek jelenléte, hatása. Hogy a legnagyobbat említsem, Rhotko, aztán Jackson Pollock. Az Amerikából elindult popart döntő változást hozott az európai festészetben is. Megszűnt a művészetek elszigetelődése. A popart vezéregyénisége, Andy Warhol New Yorkban openhouse bemutatót rendezett, amelyen a legkülönfélébb dolgok vonzották egymás mellett az érdeklődést. Warholon kívül meg kell említeni JasperJohns-nak, az action painting képviselőjének a nevét, Oldenburgét, aki ehető szobrokat csinált. Az addig kizárólag keménynek elképzelt Tárgyakat elkészítette puha anyagból és ettől azok artisztikussá, érdekessé váltak. □ — Mindez olyan véletlenszerűnek látszik, utólag azonban sok mindenről kiderül, hogy nem véletlen ... — Azt szoktam mondani, hogy a művészetnek „előérzete” van. Hadd utaljak Picasso Guernicájára vagy Dali képére, a Polgárháború előérzetére. A kubizmus más értelmű formameghatározása a huszas években szintén magában hordozta a forradalmak előérzetét. Az 1968-as párizsi diákzavargásokat megelőzte, mintegy „megérezte” a művészet forradalma. Bretonék szürrealista mozgalmának, aszex jegyében fogant művészeti manifesztációjának is megvolt a maga jelentése, ugyanígy a conceptual artnak. Joseph Bays, az Amerikában is elismert nyugatnémet festő, amikor kinevezték az akadémikus düsseldorfi főiskolára professzornak, kiíratta a főiskolára, hogy „minden művészet és mindenki művész”. Szétrobbantotta az ottani légkört, és ezt is akarta, fiatalok óriási csoportja tömörült köréje. Ismeretes a természetrajongó koncepció, aztán a Zéró-csoport működése, azon belül is Macke Szaharaprogramja. Elment egy fotóssal a Szaharába, csillogó üvegcserepeket hintettek szét a homokon, az egészet lefényképzték és kiadtak egy csodálatos fotóalbumot. Ez még talán az űrkorszak előrejelzése, a fotók legalábbis olyan hatást keltenek. De már Raffaello Hérodotosz kiűzése című képén felfedezhető volt a barokkra való utalás, s a Bauhaussal kezdődött a tárgykultúra, amely végül is eljutott a mai ipari formatervezésig, a design-ig. □ — Mihez kezd egy magyar művész Párizsban, kiszakadva megszokott közegéből, felnevelő környezetéből, egyfajta kultúrából? — Az adott művészen múlik. A tehetség ott kezdődik, ki tud-e , valaki bontakozni, megvan-e a szellemi felkészültsége, hogy ne csupán egy leszűkült világnézet szemszögéből lásson. A magyar lélek nagyon fontos számomra, örömmel tanultam meg újra Arany János néhány költeményét. Azt is mondhatom, egy külső távlatból könnyebben tudom értékelni a jelenségeket. Továbbá, ami érték idehaza, az valószínűleg egyetemes érték, s ha egyetemes, akkor világérvényű. Bartók zenéje erre igen jó példa. Egy művésznek polihisztornak kell lennie. Ez manapság természetesen lehetetlen, az erre való törekvés azonba kötelesség, kikerülhetetlen. Gondoljunk csak egy űrutazásra, vagy nézzünk meg közelről egy Bugatti motort. Elbűvöli az embert a szerkezet tökéletessége. A prefekció alól ,a művész sem vonhatja ki magát. Jómagam meditatív típus vagyok, keresem a térfogalmazás, a rend új lehetőségeit, az egyensúlyt, a forma és az antiforma dialektikáját, a statikus rend és az explozív, „irányított” feszültség összefüggéseit. Ez a dialektika egyébként nem csupán a művészet, hanem az élet sajátja. Felfogásom szerint bármit csinál valaki, a végletekig el kell menni, nem szabad a félúton megállni, az eladhatóság esélyeit latolgatni. , Akkor tökéletes egy mű, ha hozzáadni, elvenni belőle nem lehet. Ha az ia*8-as szabadságharcra gondolok, rögtön Petőfi Intelembe. Garibaldiról Verdi. És, úgy gondolom, nemcsak nek°m. Voltaképpen ez, csoda. A művészetben ízen rókán prédit- olyan pillanat, hogy valami ennyire népszerű. — Magyarországon az oktatás pánik vagy adóssága az ízlésnevelés, az esztétikai felkészítés. Létezik-e a probléma Franciaországban? — Szerte a világon probléma. Franciaországban is. Svájcban talán kevésbé. Ennek egyik magyarázata, hogy a technikai fejlődés korszakában élünk, megnőtt a reáltudományok jelentősége. A legnagyobb veszélyt mégsem ebben látom, hanem az érdeklődés hiányában. Nincs rémesebb, mint a közöny, az apátia. Pákovics Miklós HiffilPOlD - 5