Kisalföld, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-01 / 257. szám
igazgatótól a növényvédőig TANUL AGAZDASÁG Hogy egy gazdaságban harmincöt-negyven tudományos előadó legyen — kevesen hinnék. Márpedig, ha nem is akadémikusokhoz hasonlítható színvonalon, de mindenképpen a szükséges szakmai hozzáértéssel negyven agrárértelmiségi tart előadást a Kisalföldi Állami Gazdaságban, ennyien tagjai a gazdaság TIT-szervezetének. Közülük húszan rendszeresen vállalnak feladatokat, sokszor a gazdaság területén kívül is, méghozzá tanult szakmájuk mellett a társadalomtudományok, a politika területéről. Hogyan sikerült rávenni az embereket arra, hogy előadásokat tartsanak, s igazán igénylik-e az ismeretterjesztést a gazdaság dolgozói — erről kérdeztük a TIT-szervezet és a gazdaság vezetőit, a dolgozókat. — Megalakulásunk tulajdonképpen nem valamiféle, különleges, más falutól eltérő igényesség miatt történt — kezdi a beszélgetést Debreceni Imre, TIT-titkár, oktatási osztályvezető. — „Fehér folt” voltunk, megkeresett bennünket a járási TIT, így történt. — Szó szerint így — veszi át a szót a szakszervezeti bizottság titkára Finszter Béla —, hiszen nemhogy hagyománya nem volt itt a művelődésnek, de még falu sem volt a gazdaság létrejötte előtt. Tizenkét házból állt a település 1945-ben, ebből nőtt ki az állami gazdaság létrejöttével a mai ezerhétszáz lakosú község. Manapság nyolc—tíz lakás épül itt évente. A régi kérdések is belefértek. Ma egy sorozaton belül kap mindent a dolgozó, s hogy vonzóvá istegyük a programokat, a végén vetélkedőket rendezünk a sorozat anyagából. A jutalom külföldi, és beföldi nyaralás, no, meg az erkölcsi elismerés a többiektől. Oktatás és művelődés Tizennyolc községben laknak, a gazdaság dolgozói. Sokfelé kell megszervezni a továbbképzést, a közművelődést. Jó módszert találtak ki a gazdaságban. A TIT segédanyagát, valamint a társadalompolitikai kérdésekben járatos munkatárs felkészítését körzetenként kapják meg az előadók, akik egyrészt az egyetemi, főiskolai vizsgákon szerzett rutin, másrészt a szakszervezeti és pártoktatásban már évek óta tanult előadói ismeretek birtokában nyugodtan állnak ki a pódiumra. Ha a gazdaság vezetői kiállnak, nem szégyen az a kisebb egységek vezetői, az agrárszakemberek számára sem. Olajozottan zajlanak már 1977- től a sorozatok, mint kiderült, a hallgatóságnak már külön kérése van, mit kellene még rendelni a TIT-től, milyen továbbképzésre járnának szívesen. Hogy mennyire valódiak az igények, miért vonzó a gazdaság oktatási, művelődési programja? Süle János raktáros brigádtársai nevében is válaszolt: — Nálunk a gépműhelyben általában szakmunkások dolgoznak. Sokan közülük érettségizettek is, széles látókörű fiatalok. Ezért is van talán egy kis helyzeti előnyünk , a többi brigáddal szemben, hiszen már többször is nyertünk külföldi utat a vetélkedőkön. Egy hetet töltöttünk az NDK- bam voltunk Csehszlovákiában,Szocsiban,többmás brigáddal együtt a Balatonon.. Egy-egy ilyen versenyre a felkészülés megmozgatta az egész gazdaságot. Mi például a helytörténeti kérdések miatt kirándultunk Győrbe, idegenvezetőt kértünk, hogy jobban megmaradjanak az ismeretek. A szakmai részeknél meg nagy a drukk,, senki sem akar leégni.. Tóth Sándor üzemmérnök szerint az előadásokat nem a szokásos módon tartják. Az emberek nyíltabbak, többet kérdeznek, ha az előadó beszélget velük, rákérdez a véleményükre. Sokat segít perszeaz is, hogy ismerik a közönség minden tagját. Rendezvények egyidőben? Szakmai képzés, továbbtanulás, vetélkedők, klubrendezvények, előadások szervezője a gazdaság járásnyi területén. Jól képzett szakember akad bőven. A kilencvenöt főből álló műszaki gárda — ebben a brigádvezetőktől a mérnökökig mindenki beletartozik — több mint fele, ötvenegynéhány ember felsőfokú végzettségű. Igaz, szakember a társadalmi vezetés minden tagja. Az igazgató a mezőgazdaságtudományok doktora, az ,szktitkár agrármérnök, a pártbizottság titkára kertészszaktechnikus. Ráadásul minden TIT-tagok... A gazdaság évi 15—20 ezer forintot fordít az előadások finanszírozására, az érdeklődés pedig több okból is megvan. Egyrészt, mert eleve megkérdezik az embereket, a miről szeretnének hallani. Másrészt, mert minden gazdasági egységben annak van nagy becsülete, amit a vezetőség is sokra tart. Ha a művelődés, önképzés a vezetőknek fontos, hát legtöbbször a beosztottak is fontosnak tartják. — Nem volt persze mindig könnyű dolgunk — mondja a TIT-titkár. — Először is meg kellett ismernünk az emberek hozzáállását, ami, gondolom, másutt is hasonló. Az első kérdés mindenhol ez: több lesz-e a fizetésük, ha előadásokra járnak, s egyáltalán, tudják-e a hallottakat hasznosítani a gyakorlatban? 1976—77-ben sokat markoltunk. Rendeztünk például egy sorozatot Gönyün, amire alig jöttek az emberek, a negyedik előadás m már teljes érdektelenségbe fulladt. Hogy mi volt a kudarc oka? Túl sok rendezvény volt egyidőben, köztük kötelező jellegű elfoglaltságok is. Nem csoda, ha az emberek azt mondták, mindenhova nem tudnak eljárni. Nagyszentjánosban virágzó háztáji gazdaságot tartanak e munka mellett a dolgozók, se az ottani munkára, se a családra nem maradt volna idő a sokféle program mellett — állították. . — Ekkor ültünk össze — mondja Molnár József párttitkár, — a szakszervezet, a KISZ és a TIT a párttal közösen kidolgozta azt az előadássorozat-tervet, amelybe a szakmai továbbképzés mellett a politikai, művelt 1988. november 1., szombati Népszerű a történelem Keszei László a nagyszentjánosi kerület üzemmérnöke húsz éve páktpropagandista. Nem volt új feladat öt évvel ezelőtt a TIT-előadói megbízatás sem. Hogy milyen témákról beszél az embereknek? Gépészeknek új berendezésekről, okos gépekről. De segédanyaggal felkészült a rakétaprogramból, az űrkutatás eredményeiből is. Az emberré válás folyamatát nyomon kísérő sorozatot háromszor is kérték a dolgozók, s általában, a történelmi témákat szerették meg, azt igénylik. A legnagyobb vívmányunk, s ez nem a TIT- munka kezdetétől, de a gazdaság alapvető hozzáállásától az — mondja Debreceni Imre —, hogy természetessé vált az emberek szemében a művelődés, a tudni akarás. A múltkor az egyik brigád, vezető, Szente József szólt, hogy szívesen menne valamilyen szaktanfolyamra. Villanyszerelő, energetikus technikus, s még van vagy két szakmája, hát rákérdeztem: minek az magának? Csak annyit válaszolt, ne aggódjak, még felfér az is a szekérre. Hát ilyenek az embereink — a vezetőktől a munkásokig. Pió Márta A mosonmagyaróvári városközpont Kormos István lakótelepén másfél esztendeje nyílt könyvesboltot egyre többen keresik fel. A fiatal városrész könyvesboltja félmillió forint értékű könyvvel és ötvenezer forint értékű hanglemez-készlettel várja a könyvbarátokat és a zenekedvelőket. Felavatták az ügyfélszolgálati irodát Mint arról lapunkban nemrég beszámoltunk, az államigazgatási munka korszerűsítésére törekedve új típusú ügyfélszolgálati iroda létesült Mosonmagyaróváron. Az iroda létrehozása lehetővé teszi többek között azt, hogy a lakosság a hatósági ügyeit egy helyen, saját munkaidején kívül is intézheti, csökken a várakozási idő, továbbá hangsúlyozza az államigazgatás szolgáltató jellegét, áttekinthetőbbé válik az ügyintézés, és mód nyílik a lakossági ügyek intézésének felgyorsítására. A mosonmagyaróvári ügyfélszolgálati iroda átadására tegnap délelőtt került sor. Bedő János tanácselnök köszöntötte a résztvevőket, köztük Takács Imrét, a városi pártbizottság első titkárát, dr. Mészáros Józsefet, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osztályvezetőjét. Győr-Sopron megye területi referensét, dr. György Ernőt, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkárát és dr. Kóbor Lászlót, a megyei pártbizottság észMvvezetőhelyettesét. Ezután dr. Adorján József, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára ismertette az ügyfélszolgálati iroda létrehozásának körülményeit, hangsúlyozva, hogy a következő időszak fontos feladatának tartják az irodában folyó tartalmi munka színvonalának emelését. Ezt követően dr. Szalai György, az ügyfélszolgálati iroda vezetője bemutatta a vendégeknek az iroda helyiségeit. Emlékezés Szabó Lőrincre Tücsökzene címmel Szabó Lőrincről tart megemlékezést a Megyei Művelődési Központ versmondó klubja november 3-án este 6 órakor az MMK-ban a költő születésének 80. évfordulója alkalmából. Bevezetőt mond: Z. Szabó László. Közreműködnek: Bakonyi Ferenc, Bakocsi Péter, Hegedűs Péter, Horváth Ildikó, Madarász Zsuzsa és Popper Ferenc. Balázs beszélni tanul A Minerva gondozásában nemrég jelent meg Ódor László könyve: Balázs beszélni tanul. Könyvesboltba betérők, könyvsátrak partjain válogatók, az üzemi könyvárusok hitellistáin sorakozók közül sem mindenkinek tűnhetett föl első látásra ez a mű. Szülőknek legelőbb, akiknek a napi rohanás mellett (után) marad még idejük, erejük arra, hogy gyermekeik nyelvi nevelődését is fontosnak tartsák — és kutató lelkű nyelvtanárnak, pszichológusnak. Valljuk meg, az összes érdekelt számával messze nem azonos maroknyi néhányaknak. Talán pontatlan a cím? A könyv elolvasása után van ilyen érzése az embernek. Ezt megerősíteni látszik a tény, hogy maga a szerző is fontosnak érezte alcímül hozzáfűzni még: „Jegyzetek a nyelv születéséről", sejtetve, hogy a cím nem fejezi ki mindazt, amiről könyvet írt. Avagy, gyanítom, maga is úgy vélte, hogy a kisgyermek beszédtanulásának, ennek a máig természetellenes természetes csodának nem szentelünk elegendő figyelmet, nem érzékeljük, micsoda fantasztikus mélységű, horderejű és összetettségű világformálódás zajlik gyermekeinkben, míg észrevétlen deréknyivá cseperednek. Úgy vélhette maga is, hogy nem érzékeljük eléggé, micsoda fantasztikus esélyek letéteményese avagy vesztese lehet gyermekünk, ha életünk nagyszerű adományát, a szót úgy hullatjuk a szájába, mint földbe magvát a növény, öntudatlan , reprodukálva ezzel nemcsak a fajta minden erényét, de átörökítve, belekódolva egy életre, s tán utódai révén tovább is mind a hibákat, az előd-generációktól kapott, velünk sem kinőtteket. Elmerülvén a könyv izgalmas-kedves soraiban, nem is tudom, melyik énem olvasott nagyobb gyönyörrel: az apa, aki szintén két gyermeket tanít születésük óta idegen nyelvre, s féltve őriz bennük ez idegen kincstől az édes anyanyelvet; vagy a kísérletező nyelvtanár, aki ezen két minősége által kényszerűen pszichológus is kicsit. Avagy a mindünk egynyelvű közössége, a nemzeti kollektívum lelki zavarain is naponta tépelődő értelmiségi, netán a veretes, hajlékony nyelvű irodalmat szerető könyvfaló. Mert annyi minden egyszerre ez a mű. Himnusz az értelmes családi életről, a nevelésről, líraian pontos vallomás az anyanyelvről, nyelvészeti vitairat, gyermek- (és tanulás-) lélektani gyakorlati kézikönyv, nyelvoktatási tanácsadó, olvasmányos irodalom. S mi minden még. És mindez együtt. A maga nemében szokatlan műfajú könyv ez, ezért nem is véletlen, hogy a szűkebb szakma szemszögéből nézve külön-külön nem elég sem lélektannak, sem nyelvészetnek, irodalomnak. Innen van, hogy néhány értetlenkedő recenzió is megjelent róla. Én ajánlom a könyvet sokoldalú szellemi mozgást kedvelőknek, gyesen lévő kismamáknak (apáknak!), gyermekeik nem csupán testi épségéért aggódó szülőknek és nyelvtanároknak — egyáltalán: a nevelés bármely szintjén dolgozóknak. Szépet és jót egyszerre kedvelőknek. Nagy Sándor Vasas képzőművészeti körük Győri siker Dunaújvárosban Dunaújvárosban rendezték meg a vasas képzőművészeti körök V. országos pályázatát és kiállítását, amelyen 16 szakkör között először vett részt a Magyar Vagon és Gépgyár Barabás László vezette Paál László képzőművészeti köre: 11 tag 19 munkával. Név szerint: Németh Sándor, Mózes László, Gombás Gyula, Farkas Pál, Bukta Aladár, dr. Patyi Olga, Gottschiek Márton, dr. Hatvani Szabolcs, Járóka János, Kőhidi István és dr. Abonyi Ágnes. A zsűri hatszáz pályamunkát bírált el, amelyek közül 192-őt állítottak ki a Vasmunkás Otthonban. A tárlat november 3-ig tart nyitva. A győriek közül Németh Sándor és Járóka János nyert egyéni díjat. A zsűri értékelte a pályázatot, majd áttekintést adott az amatőr mozgalomról. Az egyes szakágakon belül külön szakmai eszmecserékre is sor került. Az értékelés szerint a legszínvonalasabb a grafikai anyag volt. Hosszú út az óvodáig... Asszonyküldöttség ostromolja a beledi tanácsot. A környező falvakból jönnek panaszra. Igazuk van: ha óvoda van, hely is van benne, akkor óvodába akarják járatni a gyerekeiket, mert dolgozniszeretnének, de a gondjukat mégse tudták megoldani hónapok óta. Arról van szó, hogy körzetesítették a társközségek óvodáit. A rendelet azt célozza, hogy néhány gyerekért kis faluban nem lehet külön óvodát fenntartani. Vásárosfaluról, Vipáról, Edvéről, Miklósmajorból. "Rábakecölből — egy-két kilométeres távolság — a szép, jól felszerelt beledi óvodába járnak a kicsik. Ennek nincs semmi akadálya, mert a reggeli órákban az autóbusz-közlekedés jó, a mamák felteszik a gyerekeket a buszra, Beleden várja őket a dada vagy az óvónő. Csakhogy nem mindig tudják feltenni a gyerekeket az autóbuszra. Mert a VOLÁN arra a rendeletre hivatkozik, hogy hat éven aluli gyerek nem utazhat kísérő nélkül. Volt emiatt már sok vita. Megegyeztek az illetékesek, hogy átmenetileg felsőtagozatos diák legyen a kísérő. De volt olyan sofőr, amelyik felvette az óvodásokat, volt, amelyik nem. Ilyen esetben a mamák nem mentek dolgozni, hanem gyerekestül szenvedélyes panaszra indultak a tanácsra, vagy elvitték a kicsit a munkahelyükre, például az élelmiszerboltba. A mai napig se megoldott az óvodáskorúak óvodába járása, holott minden lehetőség megvan harmincötnegyven gyerek felügyeletére, ellátására, nevelésére, csak éppen az utaztatásuk megoldatlan. Levelek, feiratok és feliratok vándoroltak ezügyben sikertelenül. Látszólag kicsi, probléma ez, de bosszantó, hogy mégsem lehetett rugalmasan megoldani! Az óvodai nevelésre, a gyerekek felügyeletére is szükség van, mert szüleiknek dolgozni kell! Ezért nincs helye tovább a levelezésnek, hanem a lehető legrövidebb időn belül következzék a megoldás. gszm n THU T 11 5