Kisalföld, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

Szaporodásbiofóg, k­is követelmények T­akarmány az állatoknak Mezőgazdasági szakismeretekből aligha kell levizsgázni, hogy tudjuk, az állattenyésztésben a rendelkezésre álló ta­karmányból minél több értékes állati termék előállítása a fő cél. Hogy a gazdaságos termelés alapja a megfelelő szaporu­lat, hogy a sűrű csalamádét címerhányás előtt kell vágni, hogy a télire besilózott kukorica az alaptakarmányt nagy tömeg­ben biztosítja. Kétségkívül, a szarvasmarhatenyésztés szín­vonalának emelésében a tenyészkiválasztás mellett a takar­mányozás szerepe a legnagyobb. Az alábbiakban a Nyugat-dunántúli Mesterséges Terméke­nyítő Főállomás (Szombathely) szakembereinek a segítségé­vel a tehenek és az üszők téli takarmányozásáról lesz szó, pontosabban a szaporodásbiológiai következményekről. Dr. Raffai Attila igazgató­­helyettes, Gecsei János igaz­gatóhelyettes (a magyarke­resztúri állomás vezetője) és dr. Szerdahelyi András, a szaporodásbiológiai osztály vezetője szerint az idei szé­nákban a takarmányvizsgála­ti eredmények alapján a táp- és hatóanyagok csökkenése mellett szaporodásra káros anyagok is voltak. Nitrátot a szénaminták (réti és pillan­gós) 68,3 százalékában, nitri­­tet 42,3 százalékában mutat­tak ki. Egyrészt a májra ki­fejtett károsító hatásuk mi­att veszélyesek ezek az anya­gok, másrészt nagymérték­ben gátolják a karotin és az A vitamin hatását. Ebben az esztendőben nem kedvezett az idő a takarmánytermesz­tésnek és a betakarításnak. Kevesebb volt a napsütéses órák száma, a sok csapadék veszteségeket okozott. A vizs­gálati adatok szerint éppen a karotintartalom csökkent a szálastakarmányokban, a szo­kásos értékeknek mintegy harmada található az idei szénákban, pedig a téli takar­mányozásban ez az egyetlen karotinforrás. Hiány mutatko­zik a jelentős ásványi anya­gokban, és számolni kell a tárolás során (éppen a kedve­zőtlen külső körülmények mi­att) egyéb minőségrontó és károsító tényezővel. A szilá­­zsokról szólva: a jó minőségű csak tejsavat és ecetsavat tar­talmaz. A takarmányproblémák leg­először a szaporodási folya­matokat károsítják, ezek után nem kell bizonygatni, miért szükséges fokozott figyelem­mel kísérni az állatok szapo­rodásbiológiai történéseit, mi­ért kell a legkisebb mértékű eltérések esetén azonnal fel­tárni az okokat és időben megtenni a szükséges intéz­kedéseket. Létfontosságú a karotin és az A vitamin, fon­tos szerepet töltenek be az ál­talános ellenállóképesség fenntartásában, a petefészek normális működésében. Hiá­nyával az idén­­ fokozottan számolni kell. Többek között zavar mutatkozhat a petefé­szek működésében, a megter­­mékenyülésben, a magzatok méhen belüli fejlődésében. Tünetek: nem ivarzanak az állatok, rendszertelen a nemi ciklus, gyakoriak az ellés kö­rüli problémák. Mindezek kö­vetkezményeként megnő a két ellés közötti idő, gazda­ságtalanná válik a tejterme­lés az így elhúzódó laktáció végén, csökken a borjúszapo­rulat. Ha mindezekhez hozzá­vesszük a gyengébb ellenálló­­képességgel született borjak magasabb elhullási arányát — a gazdaság kára tetemes lehet. Nem elegendő, ha a mező­­gazdasági üzemekben csak a mész és a foszfor mennyisé­gét és arányát biztosítják az ásványi anyagok közül, ha­nem figyelemmel kell lenni az egyéb elemekre is. Fontos szerepe van a konyhasónak, gondot kell fordítani, éppen az anyagcserében betöltött szerepe miatt a megfelelő jód­­ellátásra, valamint néhány nyomelem biztosítására, ame­lyek közvetlen hatásuk mel­lett fokozzák a karotin és az A vitamin hatékonyságát és mérséklik a nitrát, a nitrit egészségkárosító hatását. Ter­mészetes forrásból a­ karotin - szükséglet sárgarépa etetésé­vel biztosítható. Ha ebből na­gyobb mennyiség nincs, úgy a meglevő készletet csak a szá­­razonálló állatokkal kell etet­ni. Vitamin adható injekció­ban, ilyenkor komplex A, D, E vitamin-injekció kell ha­vonta a szárazonálló és a fris­sen ellett teheneknek. Véde­ni kell a májat a túlzott mennyiségű károsító anyagok­tól. Javítható a bendőemész­­tés nitrátot, penészt nem tar­talmazó takarmányszalma etetésével, védhető a máj a keményítő és cukortartalmú anyagok arányának növelésé­vel a takarmányadagban. Végezetül a szakemberek javasolják, akár summázás­­nak vehetjük mondataikat a tehenek és az üszők téli ta­karmányozásával kapcsolat­ban: legyen alapszabály a mezőgazdasági üzemekben, hogy a legjobb minőségű ta­karmányokat etessék a szára­­zonállás kezdetétől a vemhes­­ség megállapításáig. Vagyis a szaporodásbiológiai szem­pontból kritikus időszakok­ban. J. J. A népi ellenőrzés vizs­gálja A szakmunkásképzés helyzete A Győr-Sopron megyei Né­pi Ellenőrzési Bizottság a területi NEB-ek bevonásával november—december hónap­ban vizsgálja a szakmunkás­­tanulók élet- és munkakörül­ményeinek alakulását, a szak­munkásképzés jelenlegi struk­túrájának és a vállalati igé­nyeknek az egymáshoz való viszonyát. A helyszíni vizsgálatok so­rán a népi ellenőrök arra ke­resnek választ, hogy az 1976- ban végzett alapvizsgálat óta milyen fejlődést mutat a szakmunkástanulók nevelése és képzése, a személyi és tár­gyi feltételek alakulása, az il­letékes tanácsi szakigazgatási szervek ezirányú feladatai­nak teljesítése. Külön fogják elemezni a szakmunkásképző intézetek és a velük kapcso­latban álló — a gyakorlati képzést folytató — munkahe­lyek közötti együttműködést, valamint az egyes szakmák iránti vállalati igényeket és azok kielégítésének lehetősé­geit. A vizsgálat a tanácsi szak­­igazgatási szerveken kívül nyolc szakmunkásképző inté­zetre és 23 munkahelyre ter­jed ki. A Győr-Sopron megyei Népi Ellenőrzési Bizottság kéri, hogy a vizsgált vállala­­­tok a reális szakmunkás-igé­nyeikről tájékoztassák a népi ellenőröket, és javaslataikkal, észrevételeikkel segítsék a vizsgálat eredményességét. ­ A győri Garda Bútorgyár lapmegmunkáló üzemében az elmúlt évben munkába állított korszerű gépsor az idén vár­hatóan több mint 10 százalékos termelésnövekedést eredmé­nyez. 1900. december 2., kedd AZ ÚTSZÉLI pocsolyák vékony jégtükreiben nézegeti arcát a hideg széltől csípde­­sett, novemberi nap. Ebergő­­cön innét, Muzsajon túl zörög a sárga kukoricakóró, levelei megkeményedtek, termését leszedték, elvitték. Sőt néhol már a szárat is kévékbe fek­tették. Egyre messzebb látni a ha­tárban, eltűnnek, megnyársa­­sodnak a bokorfüggönyök, a sasok-falak, s az út is csön­des. Ha csak azt a két lovat nem számítjuk, mely álmata­gon poroszkálva húzza-vonja kocsi­ terhét. Asszony ül a bakon. Fején vastag kendő, testén meleg pulóver, ruha. A közeledő gépkocsi zajára szorosabbra fogja a gyeplőszárat. De nem nagyon kell tartania. A lovak békések, nemcsak a Trabant dongó­ hangjától, de a Steiger levélrezegtető dübörgésétől, a repülők felhőkergető harsogá­sától sem ijednek meg. A lo­vak megszokták a határ új neszeit, s tán még j­ószemmel is nézik a trónfosztó, paripa­kímélő gépeket. Csak nekem furcsa, hogy egy asszony ül a bakon, aki­nek meleg, fekete keszkenő­jébe belekapaszkodik a simo­­gatástól már elszokott őszi szél. „Nem jót mutat az­ ilyen”, mondogatta régente nagy­apám, „azt jelenti, hogy vala­hol veszik a férfi n­ép, vagy a halál kergeti, vagy a betegség senyveszti, vagy éppen hábo­rút jár. Asszonyt látni a ba­kon nem jó jel semmiképp.” Megáll a kocsi. — Csak nem a magáé ezek a lovak? — Á, dehogy — tiltakozik Kozák Kálmánná. — A tée­­szé. Elkértem őket, mert be akarom hordani a kukorica­­szárt. Gondolom, hármat­négyet fordulnom kell, mire ezen a kis kocsin befogy. — És hogy-hogy csak így egyedül? — öt esztendeje megözve­gyültem. A fiam beteges, így a dolog nagyja nekem marad. Amikor a kukoricaekézés volt, szóltam a munkahelye­men a sertéstelepen az egyik ismerősömnek. Ő kisegített De hát mások jóságával sem lehet visszaélni. Különben is, régen, amikor még élt az uram, akkor se volt ritkaság, hogy én ültem föl a szekérre. A lovakat ismerem, most is felszerszámoztam őket, pedig kissé bolondosak. Hallgatnak ezek az emberi szóra. Ha eresztem a gyeplőt, elindul­nak, ha meg húzom, akkor megállnak. A traktorokkal már , sokkal tanácstalanabb lennék. — A régiek azt tartották, hogy asszonyt látni a bakon bajt jelent. — Lehet, hogy ez akkori­ban igaz is volt. Én hálás va­gyok, hogy a téesz nagyobb ellenszolgáltatás nélkül oda­adja a lovat. Különben mi lenne az 1400 négyszögöl ku­korica szárával. Nem lehet azt elpazarolni! Leszecská­zom, s megeszi a két tehén. A szecskázó már motoros. Eleinte féltem, hogy odakapja az ujjamat, de már azt is megszoktam. Persze, állandó­ra a fogatra sem kívánkozok. Egész esztendőn át már férfi­munka a hajtás. De hát kár is a szó. Meglátja, hogy öt­hat év múlva már nem is na­gyon látni lovas szekeret. A KOCSI elindul. Kozákné biztos kézzel hajtja a két lo­vat. A nagyapám szólására gondolok, amit én már így adnék tovább: „Asszonyt lát­ni a bakon... nem biztos, hogy veszik a férfinép.” Németh Endre A munka nagyja neki marad ­ A Bábolnai M­zőgazdasági Kombinát győri baromfifeldolgozó gyárában napi 38—10 ezer csirke feldolgozását végzik. A belföldi ellátás mellett exportra is szállít termékeiből az üzem. Képünkön a vizes hűtőrendszer látható. Irimi'lltlIimiliTIBmi l Mim IIIIIIMIII mill Ilim—IMFTM1TM"" ——— Szövődelegáció a főnöknél Amikor szakad a szál... A Lenfonó és Szövőipari Vállalat győri gyárának dolgozói ugyancsak kemény leckét kaptak Egyhamar nem felejtik (fe­lejthetik), milyen meghatározó a termék minősége. Egy csap­nivalóan rossz fonalszállítmány vagy három hónapon át szá­zak életét keserítette meg az üzemben. — Nem tartom helyesnek, ha ezzel foglalkozik — mondja Bozzay Miklós fő­mérnök kissé idegesen. — Már tulajdonképpen túl va­gyunk az egészen. Fölösle­ges szellőztetni. A központ­ban még azt gondolhatják, meghibbantunk, ha valaki­nek, nekünk tudnunk kell az okokat. Energikus férfi, valamikor­­gépésze volt a gyárnak, két­kezi munkása. Az elmúlt hó­napokban sok álmatlan éj­szakája lehetett, érthető, ha „működésbe lépnek” a ref­lexei. Csupán a tényekre va­gyunk kiváncsiak. -♦—♦----k-A nagyvállalat, a külke­reskedelem hagyományos láncolatán egy nagyobb fo­nal mennyiséget Pakisztán­ból vásárolt. Ismételni szük­séges, a szokásos úton, mó­don­ az anyagot bevizsgálták és megfelelőnek találták pa­ramétereit. Győrbe is szá­mottevő mennyiség került belőle, és mikor szőni kezd­ték akkor derült csak ki, még­se olyan jó a minősége. Nagyon rövid elemi szálú fo­nalból készült, s ezért, hogy a szakítószilárdsága megle­gyen nagyobb sodrat­ot al­kalmaztak, így aztán nem volt elég­­ rugalmas és meg­nőtt a szálszakadás. De még mennyire! A munkásnők sehogy se boldogultak vele, deputá­­ciót menesztettek hát a fő­nökséghez. Csináljanak va­lamit. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Ha valami, csu­pán a nyílt beszéd segíthet. (Bűnbakot értelmetlen lett volna keresni.) Onnan (ott) vásárolják a fonalat, ahon­nan lehet. Ami a jövőt illeti, persze, hogy okulni kell a dologból, de a már megfor­díthatatlan helyzetben csakis a megértés vezethet ered­ményre. Az SZTB gépeknél a ko­rábbi tizenkettőről nyolcra csökkentették a kezelési szá­mot, a hagyományos masi­náknál tizenhatról tíz­re. Az üzem napi vesz­tesége 3-4 millió vetés volt. A kezelendő gépek szá­mának csökenése , ellenére se tudták tartani a dolgozók korábbi keresetüket és rom­lott a nyersáru minősége. A veszteség pótlására túlórá­kat szervezett a vezetőség. Minderről lassan már múlt időben lehet beszélni. Azt mondják az üzemben, az ugyancsak nem várt gondok ellenére is a győri gyár de­cember 23-ra teljesíti, amit 1980-ra maga elé tűzött. Ad­dig elkészül a 11,6 millió négyzetméter kész termék. (Húsz százalékát kizárólag nyugati országokba expor­tálják.) A gyár várhatóan nyereségtervét is teljesíti. Ha ez az elmondottak elle­nére is sikerül, az kizárólag az okos gazdálkodásnak lesz köszönhető. A gyárban mű­szaki és közgazdász , egymást támogatva „fogja” a pénzt. A rossz fonal viszont ugyan­csak elvitte, így aztán na­gyon is nagy szükség volt arra az előnyre, amit a gyár szeptemberig szerzett. A tanulságok? Erről be­szélgetünk a főmérnökkel. Természetszerű, hogy le kell vonni és le is vonják a hasz­nosítható következtetéseket. A fogyasztók igénye mindin­kább a felső ruházati termé­kek gyártásának növelését sürgeti. Ezekhez a termékek­hez különösen jó minőségű alapanyagra van szükség. A késztermékek eladása na­gyon fontos, a nyersanyag vásárlás sem lehet azonban mellékes. A Lenszövőben át­élt nehéz hónapok egy má­sik tanulsággal is szolgáltak: a munka kényszeríti rá a felhasználókat, hogy a ke­zükbe kerülő anyagokról (az üzemek egy részében a késztermék az, alapanyag­­kertelés nélkül mondjanak ítéletet. (Ferenczi) ■ HU­MPOID ~“ 3

Next