Kisalföld, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-28 / 23. szám

A madridi találkozó második szakasza Lenyid Hricsty felszólalása Az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó madridi találkozó kedden megnyílt második szakaszának első teljes ülé­sén a kép teljesen hasonló volt ahhoz, amely a találkozó előkészítését és az első sza­kaszt jellemezte. Amíg, a szovjet küldöttség nevében felszólalva, Leonyid Iljicsov külügyminiszter-helyettes a találkozó konstruktív munká­­ját és eredményes befejezé­sét elősegítő szellemben fog­lalkozott a napirendnek meg­felelően a karácsonyi szünet előtt beterjesztett legfonto­sabb javaslatokkal, addig egyes NATO-tagországok képviselői megismételték vá­daskodásaikat, amelyekkel már az első szakaszban is illették a Szovjetuniót és a szocialista országokat A találkozó — mondotta a szovjet küldöttség vezetője — az enyhülés ellenfeleinek tá­madásai ellenére is igazolja, hogy a béke, a biztonság, az enyhülés és az egyenjogú együttműködés gondolata mély gyökereket eresztett Európa politikai életében. A szovjet küldöttség annak ér­dekében kíván tevékenyked­ni, hogy a madridi találkozón olyan döntések szülessenek, amelyek gyakorlati lépések­kel járulnak hozzá az euró­pai biztonság és együttműkö­dés megszilárdításához. A szovjet delegáció vezető­je a szocialista országok által benyújtott javaslatokat mél­tatva hangsúlyozta: ezek a javaslatok azt mutatják, hogy a szocialista országok alkotó szellemben tárgyilagosan kö­zelítik meg a kérdéseket és a találkozó eredményes befeje­zéséért tevékenyekednek. Iljicsov az európai katonai enyhülési és leszerelési kon­ferencia összehívásának szük­ségességét aláhúzva kijelen­tette: ha a madridi találkozó elhatározza egy ilyen kon­ferencia tanácskozás összehí­vását, ez kedvező hatással lenne a Helsinkiben elkez­dett összeurópai folyamat to­vábbvitelére. Ha viszont ezen a területen nem érnének el tényleges haladást, az min­den bizonnyal károsan befo­lyásolná az európai helyzetet. — Lehetőségünk van arra, hogy új szakaszt nyissunk az európai politikában — foly­tatta —, és ezt a lehetőséget nem szabad elszalasztani. Az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia össze­hívását a legjobban a lengyel javaslat szolgálja, amely a szocialista országok közös kezdeményezését tükrözi. Célja világos: elindítani a katonai enyhülés folyamatát Európában, ahol egy nemze­dék életében már két hábo­rú volt. A javaslat nyitott: az általa kezdeményezett konferencia kész megtárgyal­ni bármely résztvevő indít­ványait. A lengyel javaslat tiszteletben tartja a résztve­vő államok szuverenitását, amennyiben kiemeli, hogy a megállapodások nem sérthe­tik egyetlen állam biztonsá­gát sem. A javaslat nem szab előfeltételeket, egyenlő jogo­kat biztosít minden résztve­vőnek, kis és nagy országnak egyaránt, függetlenül az il­lető ország katonai erejétől és attól, hogy tagja-e vala­milyen szövetségi rendszer­nek. Leonyid Iljicsov kijelentet­te: a szovjet küldöttség fi­gyelmesen tanulmányozta az összes többi javaslatot, és célja az, hogy a konferencia összehívásáról mindenki szá­mára elfogadható megállapo­dást érjenek el. Kitért az ez ügyben benyújtott jugoszláv, illetve svéd javaslat pozitív elemeire és aláhúzta: a Szov­jetunió kész keresni, az állás­pontok közelítését a Francia­­ország­ által ugyanebben a témakörben benyújtott indít­ványt illetően. A szovjet küldöttség veze­tője felszólalása végén meg­állapította: a Szovjetunió tisztában van a nehézségek­kel, azzal, hogy még lényeges nézetkülönbségek vannak a katonai enyhülési és leszere­lési konferencia összehívását illetően. Lehet azonban meg­oldást találni, ha a madridi találkozó minden résztvevő­je az európai biztonságért és együttműködésért viselt fe­lelősségét állítja tevékenysé­ge középpontjába. A szovjet küldöttség a maga részéről mindent megtesz a pozitív megoldás érdekében — je­lentette ki Leonyid Iljicsov. Max Kampelmati nagykö­vet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője, aki a kedd délutáni zárt ülésen utolsóként szólalt fel, kije­lentette, hogy az új ameri­kai elnök alatt is változatla­nul érvényes az az álláspont, amelyet küldöttsége a kará­csonyi szünetet megelőzően képviselt a találkozón. Ismét alaptalan vádakkal illette a Szovjetuniót, tagadta, hogy a kelet-nyugati kapcsolatok­ban jelenleg létezne enyhü­lés, és újból megpróbálta összekapcsolni a leszerelés területén kötendő megállapo­dásokat az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséggel és az emberi jogok állítóla­gos megsértésével. Az amerikai küldöttséghez hasonló hangnemben szólalt fel néhány más NATO-ország képviselője is, így a belga, a holland és a brit küldöttség vezetője. Délután munkabizottságok üléseztek. Iszlám vezetők tanácskozása Kedden délelőtt kétoldalú és csoportos, „színfalak mö­götti” megbeszéléseket köve­tően folytatta munkáját Ta­­ifban a 3. iszlám csúcsérte­kezlet. Az értekezlet keddi napján felszólaló iszlám ve­zetők elsősorban a palesztin üggyel és Jeruzsálem státu­szának kérdésével foglalkoz­tak. Husszein jordániai király keddi felszólalásában hang­súlyozta: a Palesztinai arab nép kizárólagos joga, hogy döntsön sorsáról és területi szuverenitásáról egyetlen tör­vényes képviselőjének, a PFSZ-nek a vezetésével. 11. Hasszán marokkói ural­kodó és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Izrael és tá­mogatói elleni „szent hábo­rúra” szólították fel a csúcs résztvevőit. A marokkói ki­rály ugyanakkor óvatosan csak ,,erkölcsi és anyagi” jellegű akciókról. Izrael elle­ni közös gazdasági és diplo­máciai tevékenységről be­szélt, vigyázva, nehogy egy esetleges­­Izrael ellenes kato­nai akciót is „belemagyaráz­zanak” felhívásába. Jasszer Arafat rövid fel­szólalásában a palesztin ügyért és Jeruzsálemért in­dított harc folytatására szó­lította fel az iszlám orszá­gokat. A jelek szerint a csúcsér­tekezlet résztvevői válaszút elé akarják állítani az új amerikai kormányt, még mi­előtt Reagan elnök meghir­detné hivatalos közel-keleti politikáját. Megfigyelők szerint elképzelhető az is, hogy a csúcstalálkozó részt­vevői küldöttséget küldenek Washingtonba, és első kéz­ből tájékoztatják Reagant az arab országoknak a közel­­keleti rendezéssel kapcsola­tos álláspontjáról. Ú Újabb sztrájkok Lengyelországban Lengyelország három kör­zetében kedden újabb „fi­gyelmeztető sztrájkokra” ke­rült sor. Mint a varsói rádió jelentette, Lódzban reggel 9 órakor három órára leállt gyakorlatilag valamennyi üzem. Bialystokban és kör­nyékén több mint 90 gyár­ban négy órán át szünetelt a termelés, és a sztrájkhoz csatlakozott a helyi tömeg­­közlekedési vállalat is. Katowicei jelentés szerint „okkupációs sztrájkra” ke­rült sor az ország déli részén, a Beszkidek­ vidékén lévő üzemekben. A környékén nem járnak a távolsági autó­buszát, a vasút azonban mű­ködik. Az akciókra annak ellené­re került sor, hogy az utób­bi napokban elhangzott szá­mos kérés, felhívás után a Lengyel Egyesült Munkás­párt Politikai Bizottsága egyértelműen állást foglalt amellett, hogy a kormány, a „Szolidaritás” és az ágazati szakszervezetek képviselői — szakértők bevonásával — kezdjenek tárgyalásokat a munkaidő rövidítésének kér­déséről. VIA BUDAPEST. Vas János és Wladyslaw­­Gwiazda külke­reskedelmi miniszterhelyette­seik kedden a Külkereskedelmi Minisztériumban aláírták az 1981. évi magyar—lengyel árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. Az aláírásnál jele­n volt Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter és Marian Chruszczewski, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A jegy­zőkönyv mintegy 640 millió rubel értékű áruszállítást irá­nyoz elő, amely megfelel az 1980. évi szintnek. MOSZKVA: Andrej Gro­­miko szovjet külügyminiszter kedden megbeszélést folyta­tott Oscar Fischerrel, az NDK külügyminiszterével. Fischer hétfőn érkezett Moszkvába a szovjet külügyminiszter meg­hívására. Szovjetunióbeli lá­togatását befejezve Oscar Fi­scher, az NDK külügyminisz­tere kedden hazautazott Moszkvából. A repülőtéren Andrej Gromiko és más hi­vatalos személyiségek bú­csúztatták. MINSZK: Kedden Minszk­ijén megnyílt a Belorusz Kommunista Párt kong­resz­­szusa. A köztársaság több mint 600 ezer főnyi párttag­ságának képviselői megvitat­ják a pártmunka tapasztala­tait, a gazdasági építés­ ered­ményeit és problémáit, a köztársaság soron következő feladatait, a felkészülést az SZKP XXVI. kongresszusára. VARSÓ: Varsóban kedden plenáris ülést tartott a Len­gyel Parti­zó­naszövetség orszá­gos tanácsa. Megvitatta a több, mint 640 ezer embert tömörítő szervezet feladatait az ország jelenlegi társadal­mi és gazdasági helyzetében. Az ülésein beszédet mondott Mieczyslaw Móczár, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Legfelsőbb Ellenőrző Kamara és a Lengyel Parti­­zásszövetség elnöke. RÖVIDEN SZÓFIA. Todor Zsivkov a Bolgár Államtanács elnöke kedden fogadta Willibald Pahr osztrák külügyminisz­tert, aki hivatalos látogatá­son tartózkodik Bulgáriában. MANAGUA: Andrej Luka­­novnak, a Bolgár Kommu­nista Párt KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a bol­gár minisztertanács elnökhe­lyettese vezetésével bolgár kormányküldöttség érkezett hivatalos látogatásra Nica­raguába. A delegációt a re­pülőtéren Henry Ruiz, a Sandinista Nemzeti Felsza­bad­ítási Front egyesített ve­zetőségének tagja, tervezési miniszter fogadta. SZÖUL: Kim De Dzsung, az először halálra, majd élet­fogytiglani börtönre ítélt dél-koreai ellenzéki vezető és tizenegy társa pénteken éhségsztrájkba lépett. Ez kedden vált ismeretessé Szö­ulban. Az elítéltek feltétel nélküli és azonnali szaba­­donbocsátásukat követelik. 2 — HUMrtk. Súlyos harcok Salvadorban A Forradalmi Demokratikus Front nyilatkozata Továbbra is súlyos harcok folynak a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front egységei és a salvadori kor­mánycsapatok között Chala­­tenangóban, Salvador északi tartományában. Összecsapá­sokról­ érkeztek hírek az or­szág észak-keleti részén lévő Morazan tartomány Torola városából is, s az ország más körzeteiből is jelentettek har­cokat. A térség helyzetét elemző politikai megfigyelők rámu­tatnak, hogy a junta fegyve­res erői katonai támogatást kapnak az Egyesült Államok­tól és a közép-amerikai jobb­oldali rendszerektől — így Honduras és Guatemala kor­mányaitól —, s hondurasi egységek közvetlenül is részt vesznek a baloldali erők elleni harcokban. A Forradalmi Demokrati­kus Front nyilatkozatot tett közzé valamennyi közép­amerikai országban és Mexi­kóban. A Frensa Latina hír­­ügynökség által kedden is­mertetett dokumentum leszö­gezi : az Egyesült­ Államok sem képes megakadályozni a hatalmon lévő jobboldali rezsimek összeomlását a kö­zép-amerikai államokban. A front közleménye azzal vá­dolta az amerikai és a vene­zuelai kormányt, hogy min­den áron fenn akarja tartani a salvadori juntát, amely ez­rek haláláért felelős. Hétfőn San Salvador-i la­kásából elrabolták Victor Medranót, az emberi jogok salvadori bizottságának titká­rát — közölték a bizottság tagjai. Aggodalmuknak adtak hangot az eset miatt, ugyan­is a bizottság két másik tag­ját néhány hónappal koráb­ban ugyancsak elrabolták, majd megölték őket. Indokínai külügyminiszterek konferenciája Semmiféle délkelet-ázsiai probléma nem oldható meg a térség országai, elsősorban az indokínai országok és az ASEAN országok közötti tár­gyalások és megegyezés nél­kül — jelentette ki Nguyen Co Thach vietnami külügy­miniszter, az indokínai kül­ügyminiszteri konferencia megnyitásán. Vietnam déli nagyvárosá­ban, Ho Si Minh-városban kedden reggel megkezdő­dött a három indokínai or­szág külügyminisztereinek tanácskozása. Az egykori sai­­goni elnöki palotában berer­­­dezett tárgyalóterem körala­kú asztalánál, helyi idő sze­rint 9 órakor foglalt helyet Nguyen, Co Thach vietnami, Phou­e Sipraseuth laoszi és Hun Sen kambodzsai kül­ügyminiszter, valamint ta­nácsadóik. A tanácskozást a Vietnami diplomácia vezetője nyitotta meg, kiemelve a há­rom ország­­ szoros együtt­­működését és a délkelet­­ázsiai problémák tárgyalásos rendezésének szükségességét. Mint mondotta, Vietnam, Laosz, Kambodzsa harcban edzett szolidaritása a délke­let-ázsiai béke és biztonság rendkívül fontos tényezőjévé válik. Senki sem beszélhet békéről és stabilitásról a tér­ségben anélkül, hogy meg ne hallgatná a három indokínai ország véleményét. A vietnami külügyminisz­ter megnyitóbeszéde közvet­ve megerősítette azokat az értékeléseket, amelyek sze­rint az indokínai külügymi­niszterek jelenlegi III. konfe­renciája — a tavalyi Phnom Penh-ihez és vientianeihez hasonlóan — kezdeményezé­seket készít elő a délkelet­ázsiai biztonság megerősíté­sére. A volt túszok sajtóértekezlete Sajtóértekezletet tartott kedden délelőtt a West Point katonai akadémiá és a 444 na­pos iráni fogság után hazatért 52 amerikai túsz. A sajtóér­­te­kezleten — amelyet a nagy rádió- és televíziós hálózatok is közvetítettek — a kiszaba­dult diplomaták, követségi alkalmazottak egész Amerika szeme láttára és füle hallatá­ra megcáfolták azokat az ál­lításokat, amelyeket az ame­rikai sajtó egy teljes héten át terjesztett fogvatartásuk körülményeiiről és jelenlegi állapotukról. Bruce Kaingen, aki a tehe­­ráni nagykövetség ideiglenes ügyvivője,, a fogvatartott amerikai diplomáciai sze­mélyzet rangidős tagja volt, köszönetét fejezte ki azoknak a kormányoknak, mindenek­előtt az algériai kormánynak, amelyek az elmúlt tizennégy és fél hónapban diplomáciai erőfeszítéseket tettek az ame-­­ rikaiak kiszabadítására. Ladngan kijelentette, hogy nem tekinti „terroristáikkal kötött alkunak” az amerikai— iráni megállapodást, amely a túszok kiszabadítását ered­ményezte. Nem tekinti továb­bá „precedensnek, amely to­vábbi amerikaiak foglyul ej­tését eredményezheti abban a reményben, hogy később előnyök fejében szabadon en­­gedik őket”. „A megállapodást kollégá­immal együtt olyan rende­zésnek tekintjük, amely meg­felel országunk érdekeinek és nemzeti méltóságunknak” — szögezte le a volt ügyvivő. A volt túszok negatív vá­laszt adtak minden olyan kérdésre, amely a fogságuk idején állítólag elszenvedett kínzásokra vonatkozott. Han­goztatták, hogy ilyesmit fog­vatartóik részéről még az áp­rilisi amerikai katonai akció után sem tapasztaltak. Az egyetlen további intézkedés az amerikai akció után az volt, hogy elválasztották őket egymástól és az ország kü­lönböző pontjain helyezték el őket. John Graves, a nagykövet­ség egyik sajtóügyekkel fog­lalkozó munkatársa kérdésre válaszolva kijelentette: az­­ amerikai és a nemzetközi sajtó összes egyéb értesülései ellenére fenntartja vélemé­nyét, hogy a nagykövetséget 1979. november 4-én felfegy­verzett teheráni egyetemisták foglalták el, s később is „iga­zi diákok” tartották fogva őket. A sajtóértekezl­eten jelen­lévő újságíróknak egyetlen, „vallomást” sem sikerült ki­csikarniuk a volt ■ túszoktól állítólagos megkínoztatásaik­­ra vonatkozóan. Robert En­gelmann, a teheráni nagykö­vetség egyik volt összekötő tisztje kijelentette: „magától értetődő, hogy a fogságból eredően valamennyi n­mket stresszhatások érték, ezek azonban a kiszabadulás pil­lanatában­ megszűntek”. -­ Elizabeth Swift, a követség politikai munkatársa az utol­só kérdésekre válaszolva,­ amelyek tovább eről­tették az állítólagos kínzások problé­máját, közölte: az amerikai sajtónak sokkal pontosabban kellett volna közvetítenie a túszoktól kapott nyilatkozato­kat. Ő maga soha senkinek nem állította, hogy kínozták Iránban. Ennek ellenére ál­lítólagos beszámolójára hivat­kozva a Newsweek című te­kintélyes amerikai hírmagazin ilyen jellegű „értesülésekkel” állt elő. Swift kijelentette: „nem is beszéltem a News­week munkatársával”. Kedden délben Washington­ba érkezett a teheráni ame­rikai nagykövetség volt sze­mélyzete. A volt túszokat a Fehér Házban Reagan elnök köszön­tötte kiszabadulásuk alkal­mából. ­­I PEKING Kormányellenes röpiratok A japán hírügynökség Pe­­kingből keltezett tudósítása szerint a kínai vezetést bírá­ló röpiratok és brosúrák je­lentek meg Pekingben tíz nappal ezelőtt, s ezeket szé­les körben terjesztik a kínai fővárosban lakó külföldiek között. A röpcédulák és brosúrák Teng Hsziao-Pinget, a párt alelnökét „reakciósnak” ne­vezik és egyszersmind meg­védik a most elítélt „négyek bandáját”. Az iratok név sze­rint bírálják Hu Jao-Pangot, a párt titkárságának főtitká­rát és Csao Ce-Jang kor­mányfőt, s azt állítják, hogy a Teng-féle vezetés „kapitalista úton” jár. Ugyanakkor hangoztatják, hogy Csiang Csinget és Csang Csun-Csiaot „halált­megvető, önfeláldozó forra­dalmi szellem” vezérli. A „négyek bandája” nem tett semmi olyat, amit vád ér­hetne — sugallják a köny­vecskék. Eddig négy ilyen tartalmú irat jelent meg. Van közöt­tük sokszorosított röpcédula, de ötvenoldalas nyomtatott brosúra is. A szerzők vagy „Kína Kommunista Pártja (marxista-leninista) Központi Bizottságának” nevezik ma­gukat, vagy „a tömegeknek, amelyek látszólag engedel­mesek”. A Kyodo japán hírügynök­ség pekingi megfigyelők vé­leményét idézi, miszerint jól szervezett, kormányellenes csoportok állnak a kiadvá­nyok mögött. 1981. január 28., szerda

Next