Kisalföld, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

Köszöntjük a kitüntetetteket A munkásosztály nagy és szép nemzetközi ünnepén, a világ haladó erőinek egységét és összeforrottságát jelképe­ző, tavaszt köszöntő napon, május elsején hagyománya­inkhoz híven országszerte most is megemlékezünk a munka legjobbjairól. Azokról a vállalatokról és üzemekről, intézményekről, mezőgazda­­sági és ipari szövetkezetek közösségéről, szocialista bri­gádjairól, ifjúsági brigádjai­ról, amelyek a szocialista tár­sadalom építésében helytállá­sukkal kitűntek. A munka társadalmában, a munka ün­nepén a munka élenjáróit köszöntjük. Ahogy a korábbi években, most is népes a ki­tüntettek sora. Köztük azoké, akik megyénket képviselik. A Győr-Sopron megyei gaz­dasági egységek, gazdálkodó intézmények többsége eddigi szép eredményeinkhez híven végezte az elmúlt esztendő­ben is feladatát. Méltán ér­demelte meg az elismerést. Azok az üzemek, melyek magukévá tették a Sziklai Sándor szocialista brigád két évvel ezelőtt közzétett felhí­vását, s csatlakozva pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának évforduló­jára kibontakozott munka­versenyhez, 1979 augusztusá­tól 1980 végéig, majd másfél éven át munkájukban meg­különböztetett módon a nép­­gazdasági érdekeket tartották szem előtt. Oly módon gaz­dálkodtak, hogy a lehetőség szerint legeredményesebben járuljanak hozzá céljaink tel­jesítéséhez. Javították mun­kájuk hatékonyságát, a ter­mékszerkezet módosításával piacképességüket, a költsé­gekkel való okos gazdálko­dással, a munkaerő ésszerű felhasználásával pedig ver­senyképességüket és így tár­sadalmi hasznosságukat. A múlt esztendőben azon­ban nem csupán a kongresz­­szusi versenyidőszak zárult, az ötödik ötéves terv teljesí­téséről is most adtak számot az üzemek. De egyszersmind a fél évtized tevékenysége mellett mérlegre került an­nak záróéve, 1980 munkája is. E hármas szempont alap­ján értékelték a termelő, gaz­dálkodó egységek tevékeny­ségét, s örvendetes, hogy me­gyénk valamennyi értékelési formában tudott kiemelkedő teljesítményeket felmutatni. Üzemeink ott vannak a­­ kongresszusi munkaverseny­ben kitüntetettek között, mint ahogy az öt év és az 1980-as esztendő munkája alapján kiemelkedő egységek között is ott szerepelnek kép­viselőink. Köztük sokezres nagykollektívák, vasas és textiles gyárak, szellemi fog­­lalakozásúak képviselői, kis- és középvállalatok, szövetke­zetek, kereskedelmi, szolgál­tató egységek, szocialista munkaközösségek. Megyénkből a kongresszusi és felszabadulási munkaver­senyben való helytállásukért, az ötödik ötéves tervben és annak befejező évében, 1980-ban végzett munkájukért a következő közösségek része­sültek kitüntetésben: Az MSZMP KB kongresz­­szusi zászló és Kiváló Válla­lati cím: Rába Magyar Vagon- és Gépgyár; Graboplast—Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár. Kongresszusi oklevél: Posta Helyközi Távbeszélő Igazgatóság Rába Technikus üzemmérnök szocialista bri­gádja; Győri ÉPFU Rákóczi Ferenc gépkocsivezető szocia­lista brigádja; Győri Mező­gép dr. Neubauer szerelő szo­cialista brigádja; ÉDÁSZ mosonmagyaróvári kirendelt­ség Jedlik Ányos villanysze­relő szocialista brigádja. KISZ KB kongresszusi ok­levél : Fertői Nádgazdaság Kállai Éva ifjúsági brigádja; Fer­­tődi Építőipari Szövetkezet Gagarin ifjúsági brigádja. Megyei pártbizottság kong­resszusi oklevél: Mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár Kandó Kál­mán szocialista brigádja: Lajta-hansági Állami Gazda­ság Martos Flóra szocialista brigádja RÁBATEXT Győri Textilipari Vállalat Március 8. szocialista brigádja: Sop­roni AFIT Május 1. szocia­lista brigádja: A Minisztertanács és SZOT Elnöksége Vörös Zászlaja: Észak-dunántúli Tervező Vállalat; Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár; AFIT Soproni Autófelszerelési Vál­lalat. Munka Vörös Zászló Ér­demrend: Győr-Sopron megyei Talaj­erőgazdálkodási Vállalat Kossuth Lajos szocialista bri­gádja; Magyar Népköztársaság Ki­váló brigádja: Győri Mezőgép dr. Neu­bauer szocialista brigádja; Győri Kötöttkesztyűgyár No­vember 7. szocialista brigád­ja; Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Győri Gyárának Kis­faludy szocialista brigádja; MAVAD soproni kirendeltsé­gének Élővad szocialista bri­gádja. Kiváló Vállalat; Soproni Szőnyeggyár; Győ­ri Szeszipari Vállalat; Lajta­­hansági Állami Gazdaság; Győri Ingatlankezelő Válla­lat; Győr-Sopron megyei Ta­lajerőgazdálkodási Vállalat; Mosonmagyaróvári Városgaz­dálkodási Vállalat; Soproni Köztisztasági Vállalat; 19. számú VOLÁN Vállalat: Pe­­tőházi Cukorgyár; FERRO­­VILL Kereskedelmi Vállalat; Észak-dunántúli Áramszol­gáltató Vállalat. Kiváló Szövetkezet: Mosonszolnoki Tsz; Mihá­lyi Tsz; Jánossomorjai Tsz; Péri Tsz; Töltéstavai Tsz; Rajkai Tsz; Kimlei Tsz; Győrújbaráti Tsz; Koroncói Tsz; Dunaszegi Tsz; Soproni Ciklámen Tsz; Győ­ri Vertikal tsz; Fertődi Építő­ipari Szövetkezet; Soproni Bútoripari Szövetkezet; Csornai Áfész; Kapuvári Áfész; Téti Takarékszövetke­zet; Győri Egyetértés Lakás­­szövetkezet. Kiváló Igazgatóság; Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság; OTP Győr-Sop­ron megyei Igazgatósága. Élüzem: Győri Közúti Építő Válla­lat; Magyar Hűtőipar Győri Gyára; Lenfonó és Szövőipa­ri Vállalat Győri Gyára. Kiváló Gyár: Épületasztalosipari és Fa­ipari Vállalat soproni gyára; Könnyűipari Gépgyártó Vál­lalat soproni gyára. Miniszteri elismerő oklevél: Mosonmagyaróvári Tim­földgyár; Soproni Vas-Jármű Tsz Győrszemerei Tsz; Beledi Tsz. Kiváló áruház: Győri Centrum Áruház. A Bábolnai Mezőgazdasá­­gi Kombinát a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa Munka Vörös Zászló Érdem­rendjét, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat, va­lamint a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat a Mi­nisztertanács és a SZOT El­nöksége Vörös Zászlaját kap­ta; ezeknek a gazdasági egy­ségeknek a győri üzemei, il­letve vállalatai, a Győri Ba­romfifeldolgozó, a Győri Nö­vényolajgyár, valamint a Ve­tőmagtermeltető győri válla­lata ugyancsak hozzájárultak nagyvállalataik eredményei­hez. Köszöntjük a kitüntetett vállalatok, üzemek, mezőgaz­dasági és ipari szövetkezetek, gazdaságok, intézmények kol­lektíváit abban a meggyőző­désünkben, hogy a most ki­érdemelt elismerések a jövő­ben is jó és egyre magasabb színvonalú munkára ösztön­zik őket és megyénk többi gazdasági egységét is. A ki­tüntetések köteleznek, de a népgazdaság előtt álló felada­tok is arra ösztönöznek, hogy megyénkben tovább növeked­jék a gazdasági elvárásokhoz való alkalmazkodás képessé­ge, a vállalatok, gazdaságok hozzájárulása az országos cé­lok sikeres megvalósításához. E feladatok megoldásához a kitüntetést kapott gazdasági egységek kollektíváinak kívá­nunk további munkasikere­ket, dolgozóiknak erőt és egészséget. Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Bizottsága Győr-Sopron megye Tanácsa Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa KISZ Győr-Sopron megyei Bizottsága 1981. május 1., péntek TAV­ASZ Kitüntetésük a Munka Vörös Zászló Érdemrendje BRIGÁD ÜNNEPLŐBEN Létszámellenőrzés! Kokas József, Fekete Mihály, Szarka István, Bezselics László, Tüske István, Pánczél Fri­gyes. Teljes a brigád. Csen­des ünnep számukra ez a nap, mikor átvehetik a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­je kitüntetést. Történetük több mint húsz esztendeje kezdődött. A brigád három tagja 1958 tá­jékán került a Győr-Sopron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat győri üzemegységé­hez. Ráadásul hárman egy fa­luból, Bőnyről valók. A későb­bi brigádvezető, Kokas József az állami gazdaságban rako­dómunkás volt. És ott nem is annyira a zsákolást tar­totta nehéznek, mint inkább a pénzt kevésnek. Édesapja, aki a talajerőnél dolgozott, szerezte az új helyet. A tár­sak pedig önkéntesen verbu­válódtak. — Először csak munkabri­gád voltunk — emlékezik a brigádvezető. — A feladat, amit ránk bíztak, a vállalaton belül is új volt, így többnyi­re a saját erőnkből, a saját kárunkon kellett beletanulni. Nagy hasznunkra volt a régi ismeretség, hiszen valamikor együtt arattunk, masináz­­­­tunk, legényeskedtünk, így az új munkahelyen kevés szóból megértettük egy­mást. És ez nagyon fontos, higgye el! Mert amikor va­lamilyen munkát gyorsan el kell végezni, valamit erősen meg kell fogni, olyankor nincs idő értekezleteket ösz­­szehívni. Dolgozni kell! És — azt hiszem — mi ennél sok­kal többet nem is nagyon tettünk az éljel két évtized alatt. Ha éjszaka volt szük­ség a munkánkra vagy ün­nepnap, jöttünk. Ketten el­végeztük az általános iskola nyolc osztályát, mindannyian szakképesítést szereztünk, tanfolyamokra, politikai elő­adásokra jártunk. De ez mind a jobb munkát szolgál­ta. Időközben néhányan nyugdíjba mentek a brigád­ból, hol apadt, hol nőtt a létszám. Jelenleg még hár­man vagyunk az „alapítók’­ közül. Nyugodtan nevezhet­nének bennünket bőnyi bri­gádnak is, mert egy kivételé­vel most is mindannyian Bőnyrétalap környékén la­kunk. Bezselics László, az egyet­len győri mosolyogva mond­ja: — 1968-ban kerültem a brigádba. Hamar befogadtak maguk közé. Megismertem a gondjaikat, megkedveltük egymást. Azóta már jóné­­hány bőnyi búcsúra hivata­los voltam. Ketten a vagon­gyári huszonnyolcezres csar­nokban dolgozunk. Úgy ér­zem, elégedettek a munkánk­kal. Bármikor sürgős szükség volt ránk, lehetett akár mun­kaszüneti nap is, de men­tünk. Tudjuk, ha eltömődik a forgácsakna, ez nemcsak nekünk gond, de az üzemben dolgozók munkáját is akadá­lyozza, nehezíti. Fekete Mihály szabadko­zik: — A mi munkánkról nem lehet csodás történeteket me­sélni. Jobbára csak akkor fi­gyelnének fel ránk, ha nem végeznénk el a dolgunkat rendesen. Erre meg nem adunk okot. Mást mondok én magának! Négy esztendővel ezelőtt elhatároztam: építek egy házat. Az élet kiszámít­hatatlan. Jóllehet, a brigád­nak fennállása óta egyetlen üzemi balesete sem volt, én az építkezésnél eltörtem a lábam. Félben állt a ház. És akkor jöttek a többiek. Nem szemrehányást tenni, hanem­­ segíteni. Bajban mutatkozik meg, hogy ki a jó barát. Tüske István­ még kevésbé beszédes, mint a többiek. Annyit azért elmond: — Nem csak a Fekete Mi­­hálynál, hanem a többiek építkezésénél is segítkeztünk. Ha valamilyen társadalmi munka volt, vagy kommu­nista műszak, azon biztatás nélkül mindig részt vettünk. Jómagam sokszoros véradó vagyok. De a társaimat is többször rábeszéltem a vér­adásra. A következő brigádtag Szarka István mondja, 1968-ban kerültem ide. A brigádunk 1964 óta vesz részt a szocialista versenymozga­lomban. Azóta minden esz­tendőben kiérdemeltük­ a szocialista brigád cím vala­milyen fokozatát. Négy alka­lommal voltunk a vállalat kiváló brigádja, kétszer a szakma kiváló brigádja, 1978-ban elnyertük az MSZMP KB jubileumi okle­velét. Csoda-e, hogy ilyen előzmények után megnézzük, hogy kit­ fogadunk? A válla­latnál már sok embert beta­nítottunk, kerültek ki közü­lünk brigádvezetők is. Pánczél Frigyes csak négy esztendeje került a brigádba. Korban nem a legfiatalabb, hiszen már ő is­ az ötven­­egyediket tapossa. Nem ő mondja, hanem a többiek, hogy úgy dolgozik, mintha már húsz év óta együtt lenné­nek. Ennél nem is kaphat nagyobb dicséretet. Kokas József brigádvezető búcsúzóul azt mondja: — A mostani nap életünk egyik legemlékezetesebb napja lesz. Tudjuk, hogy a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést csak kevés közösség kaphatja meg. Ez­után még büszkébben vál­laljuk, hogy a Győr-Sopron megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat győri üzemegységé­nek Kossuth Lajos nevét vi­selő, kézi, csatorna-karban­tartó brigádjának tagjai va­gyunk. Németh Endre Kokas József, Szarka István, Tüske István, Fekete Mihály, Pánczél Frigyes, Bezselics László (balról jobbra). SOD-krónika során keltek tegnap Sop­ronban a diáknapok részt­vevői. Aki az első napot záró szabadtéri discó­ban nem fá­radt el annyira, hogy ne tudjon fél hatkor felkelni, az már reggel hattól sportolha­tott a fedettuszodában, az LSE-pályán, a Széchenyi vagy a József Attila gimná­zium tornatermében. Termé­szetesen az uszoda volt a slá­ger, ezt keresték fel legtöb­ben. Szükség is volt a hajnali frissítőre, ugyanis a nap fo­lyamán nehéz feladat várt a diákokra. Délelőtt megkez­dődtek a művészeti bem­u­ta­tók a Petőfi Színházban. Ez­zel párhuzamosan három fó­rumon vitatták meg az isko­lák KISZ-aktivistái, diák- és művészeti vezetői az iskolai élet, a mozgalmi munka és a szabadidős tevékenység idő­szerű kérdései­t. Délután a művészeti be­mutatók második felvonása, és a városnak való bemutat­kozás következett. Négy színpadon léptek fel külön­böző műsorszámokkal a sze­replők, s a hálás közönség — elismerve, a fiatalok fel­­készültségét — nagy tapssal jutalmazta a produkciókat. Este a Liszt Ferenc Műve­lődési Házban és a ruhagyári klubban rendezett „Körhin­tán" mindenki talált magá­nak kedvére való szórako­zást. A sok lehetőség közül a táncház vonzotta a legtöbb érdeklődőt. A nap tehetséget, tudást és komolyságot próbá­ra tevő programja után ol­dott,­ vidám légkörben zárult a SCD második napja. Elismerés szakszervezeti munkáért A munkásosztály nemzet­közi ünnepe, május elseje al­kalmából, tegnap délután Győrben, a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Taná­csának székházában a szak­­szervezeti munkában végzett tevékenységük elismerése­ként a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Elnöksége nevében Ujfalusi Sándor, az SZMT vezető titkára szak­­szervezeti kitüntetéseket nyújtott át. Varga Mihály, az SZMT dolgozója, Bellovicz Gyula, az SZMT osztályve­zetője és Tóth József, a bele­di szakmaközi bizottság tit­kára a Szakszervezeti mun­káért kitüntető érvény arany fokozatát kapta. Vecsei Vin­­céné szakszervezeti bizalmit és Ferenczi Józsefet, a Kis­alföld rovatvezetőjét a Szak­­szervezeti munkáért kitünte­tés ezüst fokozatában része­sítették. Kádár Józsefné, Horváth József és Bogdán János szakszervezeti munká­jának elismeréseként okleve­let kapott. UE 220 N­ 3 - 3

Next