Kisalföld, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-02 / 127. szám
Húsipari ankét a fogyasztói érdekvédelemről Az ellenőr figyelmeztet Országosan a hetedik tanácskozás Nemegyszer elfelejtjük, hogy a legtöbb vásárló igen fejlett erkölcsi érzékű és érzékenységű. S mint ilyen, gyakorta bírál, kimondja, miben hibás az, aki a pult másik oldalán áll. Teszi ezt sokszor olyan formában, melynek hallatán a tévedések kizárásával megállapítható az ízlésnormája. Ugyanakkor a kereskedelmi dolgozó szemmel tartja a fogyasztót (vagy nem), érette szorgoskodik (a legtöbbször), és ez feltétlenül olyan magatartást és gondolkodásmódot követel, amely a dolgozók többségénél adott, és természetesen becsülendő. Mégis gyakran előfordul, esetek bizonyítják, nem vagyunk angyalok. Előfordul, vásárlóként elnézzük, hogy kisgyerekünk leszedje az árcédulákat a polcokról. Jómagunk megtesszük, hogy árukeverést hajtunk végre: meggondoljuk, nem vesszük meg ezt vagy amazt az árut, a kosárból aztán oda tesszük, ahol éppen állunk, így kerülhet a keksz és az ostya közé, mondjuk egy doboz Biopon. Lehetséges, nem tartozik életünk legfontosabb dolgai közé, de fogyasztóként gyakran bosszankodunk azon — máris benne vagyunk a téma kellős közepében! —, hogy az üzletbe későn szállítják ki a húst, hogy a hús zsíros, szemre nem szép a darabolása. Panaszt teszünk, ha nem tartjuk frissnek, ha nem az előírt minőséget kapjuk a pénzünkért. Mozgunk a fagyasztott húsra, idegenkedünk tőle, legfőképp a nyári időszakban, javasoljuk, hogy ne a kiskereskedelmi egységekbe hordják ki, ha mindenképp muszáj, a akkor vigyék a vendéglőkbe, ahol megfelelő hűtőtér van, ahol az éhes turista aligha kéri számon, miért fagyasztott húsból készítették a rántott szeletet. Anélkül, hogy rangsorolnánk az eredményeket és a gondokat, az élet jelenségeit, hihetjük, a fogyasztói érdekvédelem nem tartozik a legjelentéktelenebb dolgok közé. Miután a friss tőkehúst szereljük (engedünk-e húsos magyarságunkból?), hamar méregbe gurulunk, amikor a különben megfelelőnek tartott húsellátás közepette az emlegetett eseteket tapasztaljuk. Nem beszélve arról, hogy a fogyasztó megkárosítása pénzben kifejezve is nagy lehet. Sántít a példa, de talán érthetőbb, ha a nyolcvan forintos húsba húsz forintos keveredik. Hogy véletlenül-e, avagy készakarva, azt most ne firtassuk. Ugyancsak ne: miért fogyasztunk marhahúsból olyan keveset? A fogyasztó jelez. Egy rossz tapasztalatból azonnal kész általánosítani. Az ellenőr jelez. Olyan információk juthatnak el a gyártóhoz, amelyeket a munkában lehet kamatoztatni. Hogy hasznos az ilyen eszmecsere, arra egy rendezvény — a Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat győri gyárában volt — szolgáltatott a legutóbb példát. A húsboltok vezetői, a bontást végző hentesek, a húsipari szakemberek mellett társadalmi kereskedelmi ellenőrök, vettek részt azon a gyakorlati bemutatóvalegybekötött tanácskozáson, amelyet a Szakszervezetek Győr-Sopron megyei Tanácsa, a Magyar Szabványügyi Hivatal fogyasztók szabványosítási tanácsa, valamint a megyei tanács kereskedelmi osztálya rendezett a fogyasztói érdekvédelemről. A tanácskozás (szó volt a húsellátás időszerű kérdéseiről is) egyrészt az ellenőrök szakmai ismereteinek a bővítését szolgálta, másrészt a húsbolti eladóknak nyújtott segítséget a szabványok szakmai alkalmazásában. Láthatták a szabványosítási bemutatón a vágóhídi, a hússzéki bontást a hazai és a nemzetközi követelményeknek megfelelően, többek között hallhattak a gyártásközi ellenőrzések jelentőségéről, a minőségellenőrző szervek szerepéről, a győri gyár tevékenységéről, tervekről, gondokról. A tanácskozáson nem véletlenül esett a legtöbb szó a minőségről. Nemcsak a hús minőségéről, hanem a munkáéról is, mondván: nagyon sok múlik a hozzáálláson, a szervezésen, a szabványok, az előírások betartásán. Van mit tenni — a fogyasztó érdekében — gyártónak és- forgalmazónak egyaránt. Először tartottak megyénkben ilyen jellegű tanácskozást. Országosan a hetedik volt. A tervek szerint hasonló rendezvények lesznek majd a jövő esztendő első felében Sopronban és Mosonmagyaróváron. Arra már a kis húsüzemek vezetőit, szakembereit is meghívják. MÁJUSFÁK. Kitáncolták, leeresztették a májusfákat (ahol nem, ott beleszáradnak a földbe), néha még elfeledkezünk, bámulunk fölfelé keressük valamennyit. Pedig süllyednek a fák ifjúkorunkba, májustól májusig döcögtetik az éveket. Kint a strandon, a napernyők alatt boldog-barna emberek kártyáznak. Poszogú zöldben a világ, elővontatja a június a cseresznye-fülbevalókat, agyerekek variációját, a szereleméhes kamaszok idejét, elő majd a Medárd napját, a negyvennapos esőket, küszöbökre a suttogó időt. Téglákból és pünkösdi rózsákból épül a világ, dobognak a kombájnok, föltámadnak lassan a gépudvarokban. A májusfákat eladják a legények, tíz-tizenöt liter borért. Virágszirmos ágyában az egyik oldaláról a másikra fordul a nyár. ÜNNEP VÁSÁROSFALUBAN. Hazatértek a messzire mentek, reggel vagy délben érkeznek, de megjönnek. Bekiabálnak a kapukon, mgállnak a ház előtt, leülnek az udvaron a vályúra, a kútkáva székre, s elgondolkodnak hatszáz hoszszú éven. Toporognak közöttük a kiskacsák, tárva-nyitva a község, hársfák lengetik virágaikat. A csibeitatók letöredeztek, itt voltunk gyerekek, mondják a messzire kerültek itt élünk, motyogják, akik maradtak. Készülődnek a június 14-i faluünnepre Vásárosfaluban. Négyszáz meghívó viszi a hírt, visszatérnek tükreik elé a régi lányok, fölforrósodik a vérük. Forog majd a téren a körhinta, ezer ülőkével forog. Készül a faluünnepre a beledi tánccsoport, a Páva-kör műsort adnak az általános iskolások. Lesi a készülődést szél, madár, bokor és hangya. POCZEK ISTVÁNNÉ: Lehet, vak vagyok, de a győri üzletekben még nem találkoztam a fogyasztásra kész ételek sorában az alábbiakkal: bableves kolbásszal, szalontüdő, lecsó, csikóstokány. A minap Sárváron járva viszont bőséggel volt a hűtőpulton mindegyik. A Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat gastrofol üzemében gyártották a bableves kolbásszal sűrítményt. A dobozon azt is feltüntették, hogy ki készítette az ételt: Poczek Istvánná. Ha igaz, hogy nincs Győrben ilyesmi, akkor talán lehetne. KÉPESLAP OSLIBÓL. Valahol biztosan húzódnak fájdalmak, de ezeket lélekbúvárok tudják csak meglelni. A lakók mindez iránt érdeklődnek, beszédtéma a vasárnapi tűzoltóverseny, a melegre fordult idő. Különleges dolog nem történt nálunk, mondják a község vezetői. Az emberek dolgoznak, állják a próbát munkahelyen és odahaza. Pár napja olyanba kezdtek, aminek talán hírvivői lehetünk. Befejeződött a Hányi utca portalanítása, kétszázezer forintba került, a lakosság most az árkokat tisztítja, az útpadkát rendezi társadalmi munkában. Ezt követően a napközi otthon konyhájának a tetőszerkezetét cserélik le. Tavaly a társadalmi munka értéke 842 ezer 700 forint volt. Hihetjük, így alakul az erősebb közösségi tudat. Mert fontos az új otthonok építése,a régiek átalakítása mellett, hogy virágok, fák kerüljenek a házak elé. PARASZTVILLA. Balatoni üdülőbe megy június közepén ... a sertésgondozó. Az asszonnyal együtt utazik, egy hétig lesznek távol a falutól, a háztól. A munka a sógorra marad, aki vállalta, hogy megeteti, lefeji a teheneket, csarnokba viszi a tejet, ad a disznóknak, ellátja a tyúkokat. D. felesége megvette a fürdőruhát. Először nem akartak menni, az elnök kétszer járt náluk, rábeszélte őket az üdülésre. Urak lesztek a parasztvillában, mondta az elnök. Az üdülőt négy éve bérli ,a termelőszövetkezet. D.-ék harminc esztendeje házasok, először mennek el egy hét üdülésre. Félnek, nem érzik jól magukat. Naponta emlegetik: milyen pihenés az, ha az ember nem dolgozhat? J. J. Képeslap Osliból Parasztvilla és májusfok 1981. június 2., kedd iát felez a demográfia? Hazánk demográfiai helyzetének egészségügyi vonatkozásait elemzi az a tudományos tanácskozás, amely a héten zajlik a Magyar Tudományos Akadémián. A téma időszerűségét jól érzékelteti az a statisztikai adat, amely szerint 1980-ban mindössze háromezerrel (!) gyarapodott az ország lélekszáma. Ez a nagyságrend kétségkívül negatív rekordnak mondható, hisz korábbi esztendőkben rendre százezer körül mozgott az ország évi népszaporulata. Ami Győr-Sopron megye demográfiai státuszát illeti: szűkebb pátriánk lényegesen kedvezőbb helyzetet könyvelhet el az országos átlagnál, hisz — amint azt a KSH Győr-Sopron megyei igazgatóságának legfrissebb adataiból megtudtuk — megyénk „szolgáltatta” az országos szaporulat több, mint egyharmadát, egészen pontosan 1165 lakossal gyarapodott a megye lélekszáma 1980-ban. Jelenleg 429 ezren élünk a megyében. (Az ország 19 megyéjéből kilenc negatív népesedési mérleggel zárta a múlt évet.) Mindazonáltal a népszaporulat hosszabb távon érzékelhető tendenciájából következtetve könnyen előfordulhat, hogy néhány éven belül megyénk lélekszáma is fogyatkozni fog, hisz 1976-ban még több, mint háromezerrel növekedett megyénk lakosságának száma, s azóta évről évre zsugorodik a szaporulat. Csökken a szülőképeskorú nők száma is. Jelenleg mintegy 64 ezer 20—39 éves nő él megyénkben, számuk 1986-ra várhatóan 62 ezerre fogyatkozik. Szembetűnő a statisztikai adatokból az életkor kitolódása. A 60—64 éves korosztályból kevesebben élnek ugyan jelenleg, mint 1970- ben, ám lényegesen magasabb a tíz évvel ezelőttinél a 65 évnél idősebbek száma. 1980-ban például mintegy 2300 85 évesnél idősebb ember élt Győr-Sopron megyében. A születések alacsony számából s az életkor kitolódásából együttesen következik, hogy lakosságunk átlagéletkora egyre „öregszik”. Megyénk lakosságának körülbelül egyötöde nyugdíjas napjainkban. Pethő Ferenczi József Építőink külföldön követként Prágában Az Óváros téren megállt az időszázadokat idéző épületek csodás, máshoz nem hasonlítható lebilincselő együttese. A híres-nevezetes óratorony előtt ezrek várják a szentek „masírozását”, egy szűk utcácskából estélyi ruhás ifjú hölgyek fiatalemberek feketében. Valamelyik belvárosi egyetemen most volt a diplomaosztás. Nem messze innen a méltóságteljesen hömpölygő Moldva fölött százak és százak kelnek át a Károly-hídon, hogy felsétáljanak a várba, s felülről lássák az arany Prágát. Délelőtt 0 óra van: egy csehszlovák rendszámú magyar mikrobusszal macskaköves utakon dél felé robogunk, a Kunraticki kerületbe, mely néhány éve még egy község nevét jelezte, most Csehszlovákia fővárosának legújabb, 200 ezer lakosúra tervezett kerülete. Vagy tizenöthúsz kilométerre a mesés Károly-hídtól. Itt építik a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat munkásai a Károly Egyetem 1300 személyes diákszállodáját. Bizonyos értelemben híd ez is: beton, acél monstrum, mely kapocs lesz a munka létesítményével Győr és Prága között, kapcsol össze magyarokat és csehszlovákokat. Egy falat beborító térkép az építésvezető szobájában: — Itt vagyunk — mutat rá egy helyre Pattogató József, az itt hajóskapitányi tisztekkel felruházott építésvezető. — Itt van a piros metró végállomása, gyalog tizenöt percre tőlünk. A Vencel tér alatt keresztezi a kék metrót. Ebből az irányból kapjuk a kavicsot, lehet tőlünk vagy ötven kilométerre, a cementet helyben, a betonacélt a nyitrai építők közvetítésével. A panel útját Győrtől Prágáig magunk is végigkövettük fotóriporter kollégámmal. Lehet vagy 480 kilométer. Pozsonytól Prágáig sztrádán visz az út, ám Brno után tisztességes kis emelkedőkre kell az EPFU trailereinek felkapaszkodni. Nyolcórás út, reggel hatkor indulnak a pilóták, három, mire kiszállhatnak a fülkéből. A hiányzó óra elmegy pihenésre, egy végtében ugyanis nehéz lenne végighajtani. Kunratick: óriás szabad terület, egy-két tucat panelház, ABC egyik szegletében, egy másikban a GYÁÉV bázisa. Négy hosszú sorbarakk: néhány iroda bennük, raktár és persze a szállások. A terep mindenfelé lejt és emelkedik. Tavaly nyáron még a legteljesebben szűz terület volt ez a győriek maguknak csatornázták, utat fektettek a trailer számára, vezették a vizet, kazánt telepítettek. — Tavaly augusztusban kezdtünk — mondja Pattogató József —, akár a pionírok. Kezdeni mindig nehéz, a központtól majd ötszáz kilométerre... Míg nem tudtunk otthont teremteni magunknak, nem készült el itteni ideiglenes szállásunk, nagyon nehéz volt. — Ahogy később a tizenkét szintes szálloda alapozása sem volt könnyű. Egy ásónyom föld, alatta szikla, ilyen itt a talaj. Azt mondják a munkások, kompresszorral kellett belevésni az alapot a kőzetbe. Az épület eleje és vége között hét méteres a szintkülönbség. Most az építkezés a negyedik szintnél tart, a munka elkészültének ideje ,húsz hónap, átadás jövő ősszel. Az egyik barakk ajtaján kézzel írt értesítés: Ágyneműcsere holnap...” — Száz és egy dologra kell itt gondolni, ami otthon például magától megoldódik. Két hét óta van hol ebédelnünk, autóbusz jön az emberekért, addig nem volt választás, ki mit főzött, azt ette. Már elkészült a büfénk, egy-két nap és nyitás. Van kultúrszobánk, járatjuk az otthoni újságokat, hétvégeken az emberek közösen járnak kirándulni a környékre. A vállalat havonta egy alkalommal viteti haza a dolgozókat: négy szabadnapot gyűjtenek addigra össze. Nemrég a „kapitány” közbeiktatott a hónap közepére egy szabadszombatot. Hosszú a hónap, távol a családtól. Ha megvan a lehetőség a hazautazásra, még ha nem is él mindenki vele, mégis csak könnyebb. A csehszlovákiai munkák alatt eddig húsz magyar építő keresett feleséget a szomszédban. Ha nőtlen udvarol, örülök neki ... Újra és újra visszakanyarodunk az emberi gondokra. — A munka fegyelmez, rendet tart, sokkalta többet fáj a fejem a személyes dolgok miatt. Tizen kerestek meg, szeretnék kihozni a, aszszonyt, a gyerekeket Nem segíthetem őket, mert nem olyanok a körülmények. Az építési terület zsúfolt, rengetegen vagyunk, kocsival a parkírozás is gond. A gyerekeknek hely kell, nem tudnánk vigyázni rájuk. Nem akarok a munkára hivatkozni, de a „jószívűség” itt nem megengedhető. -- így hát a ritka kivétel a téri család, férj-feleség együtt dolgozik. Igaz, két gyerekük Pozsonyban van, „albérletben” — a városban van magyar óvoda, iskola — a hétvégén állandó program, hogy a szülők szaladnak hozzájuk. A Prágában dolgozók megkapják a régi fizetésüket, s havi 3500 korona a külszolgálati illeték. Van, aki tud belőle szépen takarékoskodni, van akinek még nem is elég. Az emberek azt mondják, üzletnek nem üzlet Csehszlovákiában dolgozni, aki viszont gyűjt valamire, jobban boldogulhat. — Ez utóbbiakkal jó igazát dolgozni — mondják a vezetők. — Két hete volt egy kis ünnepség Pozsonyban mondja Pattogató József. — A házigazdák most emlékeztek meg a második diákszálloda átadásáról. Hallani sem volt könnyű, annyi szépet mondtak rólunk. Eszerint kell itt is dolgoznunk. Míg itt élünk, dolgozunk — most 180-an — kövesek vagyunk Prágában. Nemrég egyik munkatársunkat apró baleset érte, ez volt az eddigi egyetlen Prágában, valami belement a szemébe. Szinte zavarba ejtő volt, ahogy gondoskodtak róla a kórházban. Nagy tisztelet vesz bennünket körül, a legkevesebb, hogy ezt meg akarjuk őrizni. A panelok több mint a fele már Prágában, 280 lakást lehetne építeni belőlük. Középen az építők ideiglenes otthonai. (Matusz Károly felv.) KI JAIPOID . *