Kisalföld, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

Országos Radnóti-túra Kétszázötvenen félezer keréken Négyszáz kilométer, három megyén át Több mint 250 úttörő gyülekezett izgatottan, nagy csomaggal — amelynek legnagyobb darabja egy-egy kerékpár volt — vasárnap az ország különböző pontjain. A főváros zugligeti úttörői például reggel hétkor gyülekeztek majd vonattal tették meg az utat Győrig. Némi pihenés, alvás után elkezdődött a nagy vállalkozás: a három nyugatdunántúli megyét érintő,,. azok nevezetes helységeit,tárgyi értékeit megismertető országos Radnóti Miklós kerékpártúra, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének szervezésében... Tizenöt úttörőcsapat nevezett a nyári szünidő egy részét értékes programmal megtöltő országrész-járásra az ország minden részéből. A szervezők ezúttal úgy vélték, Győr-Sopron, Vas és Zala megyéket ismertetik meg az egy-egy felnőtt úttörővezető által irányított gyerekcsoportokkal. Test és szellem kaphat ily módon új energiákat, élményanyagot, játékos formában. A játékot persze „halálkomolyan” kell venni, hiszen a gyerek munkája a játék. És ezek a gyerekek komolyan is veszik a munkájukat. Hetek óta készülődtek a nagy útra, pótalkatrészeket szereztek kerékpárjaikhoz, tartalék gumikat, ragasztót; a vázon ott az út közben enyhet nyújtó vizesflakon, oldaltáskájukban, hátizsákjaikban a térkép. Vasárnap reggel még Pesten voltak, délelőtt vonaton ültek. Hétfőn reggel már öttevény közepén találkoztunk, a lébénymiklósi útelágazásnál a húsztagú zugligeti csoporttal. Rövid pihenőt tartottak, mielőtt elindultak a következő célállomás, Kapuvár felé. — Mit szóltak a születtek ahhoz, hogy ilyen nagy útra vállalkoztak? — kérdeztük a gyerekeket. Válaszaik önmagukért beszélnek: — Az én apukám kerékpáros volt, szívesen engedett — mondta az egyik fiú. — A saját versenykerékpárját adta kölcsön, az enyém ugyanis kiskerekű. — Én szünidőben a nagyinál vagyok, ő engedett el. Igaz, sírt egy kicsit, amikor elindultam ... — Ez a harmadik ilyen túra, amelyen részt veszek — szólt közbe egy nyolcadikos lány. — Jövőre az úttörőkkel már nem jöhetek, gimibe megyek. De talán majd a KISZ is szemhez kerékpáros országjárást ... Jó lenne, ha így lenne, s a gyerekekben tovább éltetnék a lelkesedést, a megismerés, országlátás igényét. Az országos Radnóti-túra hétfőn reggel Győrből indult, a benevezett együttesek meghatározott sorrendben követik egymást. Az útvonal: Győr— Kapuvár—Fertőd—Sopron —Kőszeg—Szombathely— Ják—Bajánsenye—Zalaegerszeg—Hévíz—Keszthely. Ez nem kevesebb, mint 400 kilométer! Menetrend szerint tartanak pihenőket, több órát időznek a nevezetesebb helyeken, megismerve azok történelmi emlékeit, építészeti, kulturális értékeit. A három megyét átfogó, négyszáz kilométeres kerékpározás Keszthelyen ér majd véget. Ott a mintegy 250 úttörő ismét vonatra ül, hazatér. Élményekkel, új ismeretekkel gazdagodva. És egy kicsivel jobban, erősebben kötődve a hazai tájhoz, a haza értékeihez, szépségeihez. Ez a Radnóti-túra legnagyobb — ha úgy tetszik: társadalmi — értéke. A kötődés erősödése, ami végső soron nem más, mint a hazaszeretet, a néphez, országhoz, honi tájhoz való ragaszkodás erősödése ... N. M. T. Zugligeti úttörőköttevényben: az országos Radnóti emléktúra résztvevői. 4 — KUMrtk. UTAZÁS A TENGERIG Újvidéki kutatók (Befejező rész) Vihar után érkeztünk Novi Sadra, elképesztő látványt nyújtottak az alacsony fekvésű házakból „kiöntött” emberek, ágyruhákat szárítgattak, tábortüzeket gyújtottak. S az alámosott házakat az elkövetkező nap éjszakáján újra megáztatta az ég. Több mint száz milliméter csapadék hullott le egy-két nap alatt. Todor Misic búzái bírták a viharos napokat. Személyében szenvedélyes, kutatót ismertünk meg, aki mérföldes lépteivel (néha követhetetlennek tűnt), végigvezetett bennünket több mint negyven fajta parcellán, amin az Újvidéki Egyetem kutatói dolgoznak. Búza tekintetében tudományos eredményeik nagyon figyelemre méltóak, számos új tulajdonságú fajtát nemesítettek, amik bőtermőek, a belőle készített termékek minősége jó. Hogy állandóan nő Jugoszláviában a búza hozama, az részben annak is köszönhető, hogy jó a fajtaváltás üteme, jól szervezett a vetőmagtermesztés. Magbúzát több mint ötvenezer hektáron termesztenek. Például a Novosadska Rána—1 őszi búza a Rána—2-vel együtt a legalkalmazkodóbb fajták közé tartozik, legellenállóbb a Partizanka, országszerte elterjedt Szovjetuniótól Spanyolországig kipróbált, jól vizsgázott gabona, Magyarországon 1976- ban ismerték el, Spanyolországban 1979-ben. A Rónáknál jobb fajtaként emlegetik a Balkán búzát, az egész országban végzett kísérletek során, három éves megfigyelések, a szemtermés átlaga közel 66 mázsa hektáronként, a genetikai termőképessége száz mázsa. Ellenálló a betegségekkel szemben, sokat ígérő fajtaként emlegetik, 1979-ben ismerték el. A Bezosztaja és az Aurórakeresztezéséből hozták létre a Jugoslavija-t, komplex ellenállóképességgel, a szakemberek a Novi Sad-i Ránák után sorolják, három év átlagában hatvan mázsán felül fizetett hektáronként. Nem kevesebb elismerést érdemel Jugoszlávia kukoricatermelése, 1975-től csaknem teljes egészében a hazai hibrideket termelik. A Novi Sad-i Kutató Intézet kukorica nemesítő részlegénél Sáric Domislav nemesítőtől hallhattuk, hogy napjainkban Jugoszláviában kétmillió hektárnál nagyobb területen termelnek kukoricát, egyre javuló termésátlaggal, ebből csak a Vajdaságban van több mint 650 ezer hektár. Különböző tenyészidejű kukoricákkal foglalkoznak, a FAO-számok 100—800-ig megtalálhatók és több intézet dolgozik a kukorica nemesítésén. A Novi Sad-i kutatók és nemesítők körülbelül a 30 százalékát vállalják magukra, a Vajdaságban termesztett hibridek 50—60 százaléka az intézet munkájának az eredménye. Eddig a legjobb terméseredményt a középkorai fajták érték el, száz-százhúsz mázsás átlagot. A gyors hozamemelkedésre jellemző, hogy Jugoszláviában 1960-hoz képest megkétszereződött a termésátlag kukoricából. A jelenlegi nemesítési cél a betegségekkel szembeni ellenállóképesség fokozása, szár, gyökérerősség javítása. A gyors hozamemelés után most a kutató munkában az úgynevezett finomosítások időszaka következik, olyan irányú kísérleti munka, mint például hány szemsor van a csövön egyes fajtáknál szó. Szoros az együttműködés a kukoricanemesítők és az állattenyésztési kutató intézet munkatársai között, s valahogy ez így is természetes. Pihenés, szemlélődés volt a szakmai tapasztalásokban bővelkedő út utolsó két napja az Adriai-tenger mellett Opatijában és Rijekában. Igaz, szerencsénk is volt, mert nemcsak a napsütötte tengert csodálhattuk, egyik nap, hajnaltájtól egészen délig, enyhe vihart is bemutatott a tenger. Lenyűgöző látvány volt. Nagyszerűen kiépített a tengerparti sétány — néhány méterrel a város alatt — ezen végiggyalogolva Opatiját, valamivel több mint egyórás út. A nagy csattanásokkal szikláknak verődő hullámok közepette utasokra várt a tengeri taxis, taxi felirattal motoros csónak, csábító is volt, ahogy néha nagy köröket írt le a hullámok hátán dobáltatva magát, utasa mégse akadt. A dús növényekkel átszőtt sziklás part nagyobb biztonságot nyújtott. G. Szabó Helyzetkép a Fertődi Állami Gazdaságból Munkavédelem és szociálpolitika Gyakorta elhangzik: nem mindegy, hogy a mezőgazdasági üzemekben mennyire eredményes a munkavédelem. Tetszetősnek aligha tűnik, ha valahol, termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban azt hangoztatják: náluk megfelelő a munkavédelem helyzete. Ebben a témában az elkövetkezendő esztendőkben is bőven akad tennivaló, a cél mindenképpen az, javuljanak az élet- és munkakörülmények, fejlődjék az ifjúság és a nők szociális helyzete. Konkrét helyen vajmi kevés a tartalma az ilyen közhelyes nyilatkozásoknak, hiszen a törekvésekről meggyőzőbben vallanak a számok, a fontossági sorrendben elmondott feladatok. Nem a túlhangsúlyozás jegyében, sokkal inkább alapos helyzetelemzéssel-értékeléssel zajlott le az az ülés amelyet legutóbb a MEDOSZ Győr-Sopron megyei Bizottsága tartott. Az ülésen a Fertődi Állami Gazdaság igazgatója számolt be az üzem munkavédelmi és szociálpolitikai helyzetéről. Idén országosan sok volt a baleset a statisztikát nézve az állami gazdaságok toronymagasan vezetnek. Fertődön tavaly hat üzemi baleset történt, a kiesett munkanapok száma 234. Az 1981- es esztendő első öt hónapjának számai: hat (!) üzemi baleset, 179 kiesett munkanap. A gazdaságokban szigorú intézkedéseket tettek a balesetek megelőzésére, az előidéző okokat feltárták, elhatározták a munkavédelmi őrség erősítését — szem előtt tartva a munkafegyelem és a munkaszervezés kérdéseit. A legfontosabb a megelőzés, nemkülönben a szemlélet alakítása. Egymásért több felelősséget! — idézhetnénk az ülésen elhangzottakból. Védeni a dolgozót, nehogy balesetet szenvedjen. A konkrét intézkedések mellett nagyobb figyelmet fordítani a szemlékre, az oktatásokra. Tennivalóikat a ferdődiek középtávú munkavédelmi tervben rögzítették. A gazdaság munkavédelmi szabályzatát az ágazati végrehajtási utasítás kiadása után készítik el, addig az érvényben levő jogszabályok alapján végzik a munkavédelmet, írhatjuk úgy is, hogy a munkás védelmét. Például az üzemi egészségügyi ellátás javítására, az orvosi rendelő fenntartására 450 ezer forintot terveztek, a konzervüzemben elsősegélynyújtó szolgálatot hoznak létre. A zajnak a légszennyeződésnek és az egyéb veszélyeknek kitett munkahelyeken mintegy három és fél millió forintot költenek a munkakörülmények javítására. A középtávú tervből erre az évre jutó feladatok közül néhány: gépvásárlások, a kézi anyagmozgatás gépesítése, a konzervüzem szociális helyiségeinek felújítása, a szárítónál saját újítással a zaj csökkentése. A VI. ötéves tervben 10 millió 990 ezer forint jut munkavédelemre az állami gazdaságban. A szociálpolitikai feladatok teljesítését tavaly értékelte a szakszervezeti bizottság, természetesen szó volt az újabb tervidőszak dolgairól, a munka- és egyenruhajuttatásról, a munkásszállításról, az üzemi étkezésről, üdülésről, később, már ebben az évben az ötnapos munkahétre való áttérés gondjairól, ami nem pénz-, sokkal inkább létszámkérdés, főképp az állattenyésztésben. Lakáshelyzet. Miklósmajorban tavaly hat lakást komfortosítottak. A régi majorokban megszűnt az állattenyésztés, az ott lakó dolgozók az új, nyolcszáz férőhelyes szakosított tehenészeti telep közelében kaptak lakást. A szociálpolitikai tervben legutóbb a legnagyobb lemaradás a lakásépítési kölcsönnel adódott. Kevesen vették igénybe. 1981- ben újból fellendülés tapasztalható, eddig hét dolgozónak nyújtott lakásépítési kölcsönt a gazdaság. Az oktatásról, a továbbképzésről annyit: évenként nyolc-tíz, felső és középfokú tanulmányokat végző személy kap ösztöndíjat. J. J. Hol játsszanak, ha udvar nincs? Bottal űzött óvodások Töprengés egy felháborító eset hallatán HALLOTTAM MÁR olyanról, hogy a felnőttek elzavarták a játszótér hiányában az ablakok alatt focizó gyerekeket, de a történet, amit a győri Rákos Ferenc utcai „citromsárga” óvodában elmondtak, azt hiszem, és remélem, példa nélkül álló. Az egyik fiatal óvónő, Potyondi Ildikó már túl az első felindultságon mesélte: a Zrínyi utca végén álló házak közti játszótérre vitték a múlt hét péntekén a kiscsoportos, 3—4 éves gyerekeket, mert a környéken nem tudnak máshová menni. Az a kis játszótér viszont magánterületnek számít, s mint ilyet, „védelmükbe vették” a lakók az óvodások ellen. Az óvónők szerint szülői biztatásra 13—14 éves suhancok jelentek meg hatan-heten, hogy szó szerint is kikergessék birodalmukból a játszadozó apróságokat. Először homokozó játékaikat vették el, aztán — tessék jól figyelni ! — vizes botokkal kergették el az óvodásokat, óvónőitől. Pimaszul még megjegyezték: mi lenne, ha mi is beállítanánk a maguk területére, az óvodába? Az említett óvoda a Kun Béla lakótelepen a múlt év decemberében nyílt meg. Udvara azóta sem készült el, ahogy Bagó Jánosné vezető óvónő és helyettese, Horváth Jánosné mondják, az építők csak „tesznek-vesznek”. Szülők, katonák felajánlották már segítségüket társadalmi munkára, de hasztalan, mert az udvart „hivatalosan” még nem adták át az óvodának. Most már talán lesz belőle valami, egyenesedik a terep ... Az intézmény vezetői mondják: a 220 személyes óvodában hat csoport működik, öt homokozót terveztek, és az udvar kavicsos lesz. Ebbe az udvarba kell jönniük játszani a közeli száz személyes lakásóvoda apróságainak is. Más lehetőség nincs, az épülő városnegyedben még hiányoznak a játszóterek. Maradna az amúgy is zsúfolt Lenin-liget, de mire oda — a forgalmas főúton keresztül — elgyalogolnak főleg a 3—4 éves gyerekek, elfáradnak. A másik, Kun Béla lakónegyedi óvodában, a Heszky Erzsébet utcaiban óvónőhiány miatt egyelőre két csoport működik. 81 gyerek jár oda. Az udvar ott is, a mellette lévő bölcsődében is most „készül”. A Rákos Ferenc utcai bölcsőde udvarán már zöldell a fű. Nos, ezek a tények. És persze tény az is, hogy az építésre, így a gyermekintézményi udvarok, lakótelepi játszóterek építésére is, kevés a pénz. Okai ismertek. Takarékosan kell gazdálkodni, hogy a meglévőből a lehető legtöbbre fussa, még esetleg az alacsonyabb színvonal árán is. Olcsóbb mondjuk füvesítés helyett kavicsozni. De éppen óvodaudvaron ? Lenne még a fenti történet kapcsán néhány kérdés, határidőről is, másról is. Nem hiszem, hogy ezeket külön le kellene írni, a tényekből adódnak. Mint ahogy a következtetés is, tudniillik hogy a valós gondok mellett is lehet (sőt éppen azért kellene) körültekintőbben, átgondoltabban szervezni, építkezni. És egyáltalán nem biztos, hogy minden gond valóban „anyagi eredetű”. VÉGEZETÜL ami az óvodásoknak a „magánterületről” való felháborító kiűzetését illeti: nehéz az esethez mértéktartó hangvételű kommentárt fűzni. Az embernek akaratlanul is eszébe jut, hogy ezek a bottal hadonászó suhancok pár év múlva már nemcsak az óvodásokra lesznek veszélyesek, és megtörténhet, hogy egy szép napon éppen saját szüleiket fogják „eltanácsolni”... A megfékezetlen agresszivitás gyorsan fajul erőszakká ! J. F. 1981. július 1., szerel?