Kisalföld, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-01 / 179. szám

Az agitáció hatása Koroncón Tettekkel képviselni a politikát Az agitációs és propaganda tevékenység akkor eredményes, ha a párttagok megértik: a politikai egység nemcsak a poli­tika elfogadását, hanem annak képviseletét is jelenti. Az egy­ségnek elsősorban a cselekvésben kell megnyilvánulnia. Ahol színvonalas az agitáció, ott a párttagok és pártonkívüliek egyre aktívabban veszik ki részüket a helyi politikai tenni­valók kidolgozásában, végrehajtásában és ellenőrzésében. A koroneói pártalapszervezet agitációs és propaganda munká­jának tapasztalatairól és a továbbfejlődés feladatairól tanács­kozott legutóbbi ülésén az MSZMP Győr járási Végrehajtó Bizottsága. A negyvenhat fős alap­szervezetben az agitációt önálló felelős irányítja. A tagságot két pártcsoport fogja össze. A tagoknak 39 százaléka rendelkezik vala­milyen szintű politikai vég­zettséggel, s ez az arány kissé fékezi a színvonalasabb te­vékenységet.­­ Az utóbbi években a koroneóiak pro­pagandamunkájuk közép­pontjába a termelési agitá­ciót állították. Főleg a ter­melőszövetkezet gazdálko­dását közvetlenül befo­lyásoló témákat — üzem- és munkaszervezés, anyag- és energiatakarékosság, va­gyonvédelem, munkafegye­lem, háztáji és kisegítő gaz­daságok stb. — szerepeltek rendezvényeik napirendjén. Ennek tulajdonítható, hogy a korábbi egy szocialista brigád mellé még három csatlakozott. Fórumaikon a résztvevők gyors és pontos tájékoztatást kapnak a gazdaság feladatairól, ered­ményeiről és gondjairól. Az agitációs munka tartalmi színvonalának emelése cél­jából faliújságokat, tabló­kat helyeztek el a munka­helyeken, ezek betekintést adnak a dolgozók munkájá­ba, életébe. A koroneói párttagok többsége érti a helyi gazdaságpolitikai dön­tések lényegét és összefüg­géseit, a termelés,­ a haté­konyság és az életszínvonal fejődésének kapcsolatát. Az egyébként gyenge adottságú Zöldmező Tsz egyenletesen fejlődik, s hatékonyság te­kintetében jelenleg a megye legjobb gazdaságai közé tartozik. A párttagoknak több mint a fele pártoktatáson, szak­mai tanfolyamokon képezi magát, de sokan tanulnak a pártonkívüliek közül is. Ta­valy például az alapszerve­zet tizenöt pedagógus rész­vételével káderképző tan­folyamot indított. Kedvelt agitációs fórum Koroncón a politikai vitakör. A propa­gandistákat rendszeresen informálják a helyi tervek­ről, a gondokról, a tervezett intézkedésekről, ily módon is segítik a döntések szüksé­gességének jobb megérté­sét. Számításuk szerint a politikai végzettséggel ren­delkezők aránya néhány év múlva kedvezően alakul. Az agitációs tevékenység javulását jelzi a községi KISZ-szervezet életének fel­lendülése, és a helyi állami és tömegszervezetekkel szo­rosabbá vált kapcsolat. A jó együttműködés a társadal­mi munkában is mérhető. Az agitáció hatása a koron­eóiak tudati fejlődésén is érezhető, hiszen jelentősen csökkent a vallásos rendez­vények látogatottsága és az utóbbi években nem került sor pártfegyelmire. A koroneói pártalapszer­vezet a gondoktól sem men­tes. Elégedetlenek a párt­csoportokban rejlő agitáció­­val, mondjuk továbbá, hogy társadalmi ünnepeiket, tö­­megpolitikai rendezvényei­ket a felnőtt lakosság még többnyire közönyösen szem­léli. Évente mindössze har­minc példány az igény po­litikai irodalomból Koron­cón. Hiányosság az is, hogy a személyre szóló, konkrét feladatmeghatározások he­lyett olykor beérik az álta­lánosításokkal. A testületi ülés — a fej­lődés mellett — a követke­ző tennivalókat határozta meg: minden aktív párttag­nak, a nyugdíjasoknak is, kötelessége, hogy politikai­lag képezze magát. Javítani kell az információs tevé­kenységen, a szemléltető agitáción, a pártkiadványok terjesztési módszerén. A termelési agitációban a fel­adatok konkrét megjelölése és azok végrehajtásának számonkérése a teendő. A pártcsoportok agitációs te­vékenységének javítása cél­jából több, kisebb létszámú csoportok létrehozását szor­galmazzák N. M. Fejlődik szövetkezet A soproniak szolgálatában Fodrász, fotós, műszerész Fölfelé mutató kéz, egyenes mutatóujjal: a soproni Szol­gál­tatóipari Szövetkezet is­mertetőjele a kirakat ’ üvegé­nek bal felső sarkában. ..Les­be állok” a bejáratok előtt. Megszólítom a kilépőket: elé­gedettek-e a szövetkezet munkájával ? — Másodszor jövök vissza érte, de megcsinálták a va­salómat. — Nem szeretem, amikor ilyen a fejem, mintha ska­tulyából húzták volna ki. De az is igaz, hogy ez minden fodrász után így van, erről nem ők tehetnek... Hosszú , volt viszont a sorbaállás. — Igen kérem, én elégedett vagyok. — Persze. De hát én fize­tek, ők meg elvégzik a mun­kát: ez a dolguk. — Egyelőre nem tudok vá­laszolni. Majd, amikor elké­szül a munka... A soproni Szolg­áltató Ipari Szövetkezet 1977. január 1-én jött létre az akkori cipész, fodrász és szolgáltató szövet­kezetek egyesülésével. Célja, hogy Sopron városában és a megye egy részében is ellás­­■sa a lakossági szolgáltatás feladatait. Mint minden olyan gazdál­kodó egység, amely árbevé­telinek több mint felét a la­kossági szolgáltatásokból éri el, jelentős gazdálkodási ked­vezményekben részesült. Nem kellett például nyereségadót és eszközlekötési járulékot fizetnie kevesebb volt az il­­letményadór­a is. Érthető szándék alapján: támogatni kellett akkor a lakossági szol­gáltatásokat, amelyek sokkal gyengébben jövedel­meztek mint amennyire fon­tosak. A kedvezmények aztán 1980-ban megszűntek. De ez alatt a három esztendő alatt szépen megerősödött a szö­vetkezet, elsősorban abból a pénzből, amit nyereségadó helyett a saját fejlesztési alapjukra utalhattak át.­­Ne tessék félreérteni: ezért a pénzért ők megdolgozták. Arról van szó csupán, hogy nyereségüket teljes egészé­ben maguk használhatták föl, nem kellett jelentős részét — adó gyanánt — az államnak befizetniük.) Három év alatt összesen majdnem ötmillió forint értékű beruházásuk készült el. Vigyázniuk kellett viszont mindvégig az arányra: la­kossági szolgáltatásaik há­nyadát folyamatosan növel­niük kellett. Érdekes dolog ez: a köve­telmény — nagyon bölcsen — azt szolgálja hogy széle­sebbek, jobbak legyenek ezek a szolgáltatások. Az árak vi­szont — nekünk, fogyasztók­­nak szerencsénkre — megha­tározottak : a szövetkezet te­hát sok esetben ráfizet, ahe­lyett hogy megélne belőlük. (Öt-hat százaléknyi a veszte­ség például a híradástechni­kai és háztartási gépek javí­tásán.) Mit tehetnek hát? Igyekeznek növelni a szol­gáltatások hatékonyságát, hogy az alacsony árak elle­nére se legyen egyik-másik tevékenységük veszteséges. Ezen kívül viszont mást is kitaláltak. Megszüntették például, mint nem lakossági szolgál­tatást, a konfekciós cipők gyártását. Vállaltak helyette bérmunkát: a Szombathelyi Sattaria Cipőgyárnak készí­tenek cipőfelsőrészeket. Mi­vel a bérmunkánál az anyag nem az övék, árbevételüket csak az elvégzett munka ér­téke növeli, egészen csekély mértékben módosul tehát a lakossági szolgáltatások ará­nya az árbevételben. Észre­vehetően nő viszont a szö­vetkezet nyeresége. És írjuk le kiegészítéskép­pen : természetesen szolgál­tatásaik sem mind ráfizeté­sek. Példa erre a fodrászat és a fényképészet. Ami pedig a jövőt illeti: az idei első­­ félévet 11 szá­zalékos nyereséggel zárták — van tehát miből gazdál­kodniuk. Igyekeznek szebbé tenni korszerűsíteni üzletei­ket ebből a pénzből. A múlt héten felvettek egy kirakat­rendezőt. Terveznek új bol­tokat • is, ú.i szolgáltatások­kal. Jövőre készül el a Lenin körúti testhkultúrás kozmeti­ka sz­alon — kondicionáló te­remmel, szaunával — és a Mátyás király utcai Videoton márkaszerviz. Szó van arról is, hogy Veszprém és Pécs­­után Soproniban létesül a Dunántúl harmadik, színes amatőrfelvételeket előhívó körzeti laboratóriuma. És ahogy a szövetkezet el­nöke, Schreiner János mond­ja: — Van még egy adóssá­gunk a város lakóinak: az udvarias kiszolgálás. Ezt mindenképpen törleszteni akarjuk. Mit lehet ehhez hozzáten­ni? — úgy legyen. Muck Tibor 1981. augusztus 1., szombat B Bővül a Győr-Sopron megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárának vasvázas göngyöleg-raktára. A Kapuvári TÓVAL építői 160 négyzetméter alapterü­leten vé­gezték el az alapozást, és készítették el a vázszerkezetet. A csomagolóanyagok tárolására alkalmas raktár előreláthatólag az év végére készül el. Képünkön a vázszerkezet falazása látható. Már nem hiánycikk a Nyugi Melléküzemág Tőr v­er­senyén . Kivárom, míg Dombi Já­nos végighegeszti a varratot, csak utána állítom meg pár szóra. — Mondja, mikor került ide a tényői termelőszövet­kezet melléküzemágába. — Először, vagy hányad­szor — kérdez vissza és el­mondja a történetét. — Ti­zennégy esztendeje kerültem ebbe a téeszbe. * Azóta „há­romszor elmentem s vissza­jöttem, és mindig a mellék­üzemág miatt, mert hol tá­mogatták, hol hanyagolták ezt a tevékenységet. Itt dol­goztam 1978-ban is, amikor a téesz, állítólag utasításra, teljesen felszámolta a laka­tosüzemet. Azt mondták, menjünk be Győrbe dolgoz­ni, de én inkább ismét a ménfőcsanaki termelőszövet­kezetet választottam. Tavaly azután újból hallottam, hogy alakul egy lakatosüzem. Biz­tattak engem is, jöjjek visz­­sza. Megmondom őszintén, gondolkoztam a dolgon. • Az ember nem szívesen cseréli fel a biztos munkát, kere­setet, a bizonytalanért. Pe­dig higgye el, ugyancsak el­­kel ennek a téesznek­ a melléküzemág. Nézzen csak körül...! Megfogadom a tanácsot. Jóllehet, magam is tu­dom, hogy a tényc­soko­­rópátkai termelőszövetkezet nem a legszerencsésebb kö­rülmények között gazdálko­dik. Nem is annyira a föl­dek zsírjával van a baj, sok­kal inkább a dombokkal. Ha itt egy kombájnos kijelenti, hogy nem megy fel a mere­dek lejtőn, az elnöknek nem­hogy megszidni nem­ szabad, hanem meg kell dicsérni, mivel a kombájnos­ ismeri és betartja a munkavédelmi előírásokat. Mindezek mel­lett a pénzügyi stabilitás sem volt a legjellemzőbb a téeszre. Jópár szakember, el­nök többet akaró gondolatai kicsorbultak az itteni dom­bokon. Mindezt csak azért mondom el, hogy bizonyít­sam a tényc­sokorópátkai termelőszövetkezetnek szük­sége van egy olyan biztos nyereségforrásra, mely mos­tohább esztendőkön a nö­­­­vénytermesztés gyengébb­­ eredményeit is ellensúlyozni képes, illetve megteremti a továbbfejlődés­ lehetőségét. Ahhoz, hogy az állattenyész­tés szilárd, nyereséges ága­zattá fejlődjön, évek és milliók kellenének. Legegy­szerűbb megoldásnak, való­ban egy melléküzemág lét­­­rehozása kínálkozik. A múlt év tavaszán erre a gondolat­ra jutottak a téesz vezetői is. Ám egy melléküzemág feloszlatása sokkal köny­­nyebb, mint a megszervezé­se. ( — Végeredményben úgy indultunk, hogy volt egy épületünk, amelyben meg­szüntették a baromfitartást — mondta Koteczki Lajos, a melléküzemág vezetője. — Ennek megemeltük a tető­­szerkezetét és alkalmassá tettük vasipari munkák vég­zésére. Az előző mellék­üzemág gépeit eladták. Mindössze egy satupadunk és egy hegesztő dinamónk maradt. Eleinte hazulról kel­lett szerszámokat hoznunk, hogy egyáltalán valamilyen munkához hozzáfoghassunk. Nem volt egyszerű az embe­rek verbuválása sem. Akik már régebben is dolgoztak itt, vagy a faluban élnek, de bejárnak Győrbe, nem érez­tek elég bizalmat az új te­vékenységhez. Eleinte négyen voltunk, majd­ tavaly év vé­gére tizenkettőre nőtt a lét­szám. Közben mintegy hét­százezer forintért gépeket is vásároltunk. Ennyi pénzért természetesen nem lehetett új berendezéseket beszerezni. Jártuk az országot és a MA­GÉV segítségével kiselejtezett gépeket kerestünk, melyeket ezután felújítottunk, így most már vannak eszterga­padjaink, marógépünk, dara­boló és élhajlító gépünk. Egyszóval megteremtődtek a lakatosmunka alapvető gépi feltételei. Ám a nehézsége­ink ezzel még nem értek vé­get, mert nem elég gépeket szerezni, embereket toboroz­ni, az üzem csak akkor vált­hatja be a hozzá fűzött re­ményeket, ha munkája akad. A melléküzemág vezetői partnereket, megrendeléseket kerestek. Kezdetben csak olyan munkák jöhettek szó­ba, melyek nem anyagigé­nyesek, mivel a szövetkezet­nek nem volt pénze a külön­féle anyagok beszerzésére. Végül is kaptak megrende­lést a Bábolnai Mezőgazda­­sági Kal­bináttól, ahova kü­lönféle önetetőket gyártanak. Az Április 4. Gépgyár ka­zánházi berendezéseket ren­delt, melyeket azután Török­országba exportáltak, így az elmúlt évben már mint­egy hárommillió forint ér­téket termelt a lakatosüzem, a nyereség megközelítette a félmillió forintot. Idén már harmincöten dol­goznak a tényői lakatos­üzemben, és ennek megfele­lően nőttek a tervek is, me­lyek szerinte el kell érni a nyolcmillió forint termelési­ értéket. Mi több, a gabona­­termesztés gyengébb hoza­mai miatti jövedelemkiesés pótlására még tovább szeret­nék növelni a­ termelést. Időközbe­ns új partnereket, munkákat is szereztek. A Ferrovill által rendezett hi­ánycikk-kiállításon láttak egy nyugágyat, melynek gyártását­­ ki­kísérletezték. Idén már több mint három­ezer darabot készítenek a „Nyugi” elnevezésű hinta­székből. A Nyugi öszeállítá­­sát asszonyok végzik. Idő­közben ugyanis a göngyöleg­ellátó vállalat megszüntette a tényői üzemét. Az itt dol­gozó asszonyoknak Győrbe kellett volna járni dolgozni, mivel helyben más munka­­alkalom nincs. A termelőszö­vetkezet vállalta, hogy fog­lalkoztatja az ügyes kezű nő­ket. Sőt azon igyekeznek, hogy ,a faluban élő asszo­nyoknak újabb munkát is keressenek. Egyebek közt vállalták a Mosonmagyar­óvári Fémszerelvénygyár ré­szére különféle öntvények, bérmunkában történő tisztí­tását, polírozását. A várha­tóan októberben induló üzembe új asszonyok jelent­kezését is­­ várják. Sőt szó van arról, hogy Sokorópát­­kán az egyik régi üres isko­laépületben egy varrodát is létrehoznak. A kétszázhatvan hektárnyi erdőre alapozva faipari mel­léküzemágat is kialakítottak, ahol évente mintegy ezer­nyolcszáz köbméter­ fát dol­goznak majd fel. Ha mind­ezek a tervek megvalósul­nak, úgy a melléküzemági tevékenység pár év múlva két és fél mil­lió forint, vagy még ennél is több nyereséget hozhat a szövetkezetnek. Lesz helye ennek a pénznek, ugyanis Tényőn rövidesen hozzálátnak mintegy száz hektár szőlő telepítéséhez. Valamikor messzi vidékekre eljutott, a tényői bor jó híre. És talán majd (igaz, ez még időben távolabb van­, a mel­­léküzemág, valamint a sző­lőtermelés segítségével meg­erősödik a többi ágazat is és a fényc­sokorópátkai szövet­kezet képes lesz levetni a „dombok p átkát” pénzügyileg szilárdba tagok számára biz­tos jövedelmet nyújtó gaz­dasággá fejlődik. Németh Endre 3

Next