Kisalföld, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

Tervek és elképzelések Sopronban HOGYAN ÉPÜLHET TÖBB LAKÁS? Noha 1980 végére a korábbi 114-ről 110,8 százalékra csök­kent Sopronban a 100 lakásra jutó családok száma, a me­gyében Győr után még min­dig ebben a városban várnak a legtöbben lakásra. A hely­zet további alakulásáról kér­deztük dr. Ulreich József ta­nácselnök-helyettest : — Mi jellemzi Sopronban a VI. ötéves tervi lakásépít­kezéseket? — Sopronra is az országos helyzetkép illik. Vagyis egy­részt az előzőhöz képest a VI. ötéves tervben visszafogot­tabb lesz a lakásépítés tem­pója, másrészt pedig a ma­gánépítkezés felé tolódnak el­­az arányok. A V. középtávú tervidőszakban az előirány­zott 3 ezerrel szemben, 3 ezer 434 lakás épült nálunk, a VI. ötéves tervben 1793 lakással gyarapszik a város. Ám amíg 1976-tól 1980 végéig 1200 célcsoportos tanácsi bér­es szövetkezeti lakás készült, a jelenben mindössze 400 ilyen lakás építésére van fe­dezet. S amíg a korábban megépült 1200-ból kéthar­­mad-egyharmad volt a bér, illetve a szövetkezeti lakások aránya, az új tervidőszakban ugyanannyi tanácsi, mint szövetkezeti lakás épül. A Mek­i lakossági rétegek lakásgondjának enyhítésére kell elsősorban igyekezni? — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága 1978. évi irányelveinek megfelelően a nagycsaládo­sok, a munkások és a fiata­lok lakáshoz juttatását te­kintjük kiemelt feladatunk­nak. A nagycsaládosok lakás­­nehézségeinek felszámolásá­ra egy-két éven belül kilátás van. Tovább folytatódik az OTP­­ munkáslakás-akció, amelyben az elmúlt időszak már szép eredményeket ho­zott, példaként említem, 1973. óta ezer lakást sikerült mun­kások számára biztosítani, s ezek 72 százaléka fiataloknak jutott. Gondot jelentenek azonban továbbra is a fiatal diplomások, akik­­az egy főre jutó kereset alapján csak OTP-lakásra jogosultak. Kö­zülük is elsősorban azok, akik csak néhány éve keres­nek, vagyis még nem rendel­kezhetnek a belépéshez szük­séges 60—100 ezer forinttal. — Kínálkozik-e lehetőség az eredetileg tervezett 1793- nál több lakás építésére? — Szinte országos jelenség a lakásszám-növelés lehetősé­geinek keresése. Megyénkben is alakult egy bizottság, amelynek ez a dolga. Részben az ő útmutatásukra, részben saját felméréseink eredmé­nyeként máris mutatkoznak bizonyos gazdagító lehetősé­­gek. A legjelentősebb ezek közül az OTP által megépí­teni szándékozott 59 garzon­­lakás a Jereván városrészben, amellyel a már említett fiatal értel miségi eik gondján szeret­­nénk enyhíteni. A kísérleti jelleggel induló akció kétlép­csős. A garzonhoz előtakaré­­kosság révén juthatnak a fia­talok. S az első lakás elfog­­lalásától számított öt évi újabb takarékosság eredmé­nyeként, illetve a garzon visszavásárlásából származó vételárral a végleges otthon megszerzésére nyílik lehető­ség. Számítunk a lakásépítési terv túlteljesítésénél a válla­latok anyagi támogatására is. Az így­­akkumulálódó eszkö­zöket újabb építési területek kialakítására fordítjuk. A ve­vőkijelölési jog megvásárlása bevált formája ennek a mód­szernek. A tavasszal indított tanácsi kezdeményezésre ed­dig 17 vállalat, intézmény 100 OTP-lakás vevőkijelölési jo­gára jelezte igényét. — Lehet-e számítani to­vábbi, esetleg távolabbi meg­oldásokra? — Elsősorban az állami la­kások tetőtér-beépítése és az emeletráépítés jöhet szóba. A lehetőségeket felmértük, mintegy 50—60 többletlakás megépülésére nyílhat ezután is lehetőség. Ezek kétharma­da egyéni, egyharm­­ada válla­lati eszközökkel realizálható. Továbbá — a magánkezde­ményezés támogatására — műszaki osztályunk megkezd­te az építési tilalmak felül­vizsgálatát, illetve a lehetséges foghíj-beépítések műszaki feltételeinek ,a kimunkálását. Hogy mindezek eredménye­ként miyen mértékű túltelje­sítés várható, annak megje­lölésére nem mernék vállal­kozni, már azért sem, mert a továbbiakban a lakássz­ám növelésére irányuló lehetősé­gek kutatása, illetve azok műszaki feltételének kimun­kálása a tanács állandó gya­korlatává válik. — Köszönöm a tájékozta­tást. Farkas Imre Előadások, bemutatók Egészségnevelési hónap „Az egészség érték” — je­gyében szervezik idén az egészségnevelési hónapot Mo­sonmagyaróvár állami, társa­dalmi és tömegszervezetei. Az ünnepélyes megnyitót no­vember 3-án, 14 óraikor tartja dr. Lacó László városi-járási főorvos a kórház kultúrter­mében. Ezt követően a kora­­szülési halálozás csökkentésé­ről hangzik el előadás, amit a hónap során majd számos követ, szólnak a bölcsődés kortól a nyugdíjas korig min­denkit érintő kérdésekről. Anikéton beszélik meg a csa­lád és a bölcsőde kapcsolatát, összevont szülői értekezleten az óvodás korúak egészség­­nevelésének fő adatait. Az ál­talános iskolások „Mozgás, sport, egészséges élet” tudni­valóiról vetélkednek a hónap folyamán. A közép- és felső­fokú intézmények hallgatói kerekasztal-beszélgetésen és vitaesten a családi életről, a bőr- és nemibetegségekről hallanak. Az üzemekben is számos előadásra készülnek a szak­emberek. Az idős emberek helyes életmódjáról egy audiovizuális műsoron szól­nak. Az előadásokhoz könyv­akció, fogápolási bemutató, diabetikus ételbemutató, filmvetítés, báb- és játékki­állítás kapcsolódik. 1981. november 1., vasárnapi BRIGÁDÉLET A Győr-Sopron megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat kapuvári gyárában működő Kállai Éva szocialista brigád a vállalati társadalmi rendezvények patronálója. Most éppen a gyesen lévő kismamák találkozójának előkészítésén fára­doznak, amelyet hobbikiállítással és vetélkedővel kötnek össze. Nevükhöz fűződik a különböző gyermekrendezvények és a hagyományos húsos­bál megszervezése is. Az utóbbi rendezvény bevételét — 5500 forintot — a brigád döntése alapján egy kapuvári rokkantnyugdíjas öt kisgyermekének ajándékozták. ■ A Mezőgazdaság, Gépgyártó és Sztag-utazó Vállalat abdai üzemének vevőszolgálatos dolgozói Kunszigeten halszálkád felől a-rendezés beépítésén dolgoznak. A munkát november 5-én adják át. Ezzel a technológiával a fejési idő meggyorsítása és a tej teljes sterilizálása érhető el. Verseny bábolnai módra A gyorsaság jutalma egy istálló „Győrszentiván már a hajránál tart, Győrújbaráton va­sárnap sem volt megállás, a belediek is szépen haladnak, a győri tfj­kalászban befejezték már az alapozást.” Ha valaki a fenti sorok olvastán arra gondolna, hogy egy sportvetélke­dőről szól eme tudósítás, kissé téved. Bár versenyről lesz szó az alábbiakban, de baromfiistálló építési, szerelési ver­senyről. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinátnak eddig sem kel­lett egy-egy jó ötletért a szomszédba menni, így talán nem furcsa, hogy ők hirdették meg a baromfiistálló építési ver­senyt is. A gyorsaság pedig a jelen­legi világpiaci helyzetben fél siker. Éppen ezért a gaz­daságban úgy döntöttek, hogy az alkalmas körzetben elhelyezkedő, vállalkozó ked­vű partnereknek előnyös feltételeket ajánlanak-Hogy melyek ezek a felté­telek: a kombinát vállalta, hogy a baromfiistálllók ter­veit, anyagát, technológiai berendezéseit ingyen átadja a partnereknek. Röviden: vállalja a beruházás költsé­geit, beleértve a partnerek által elvégzett építési és sze­relési munkák díját is. (Ez utóbbira a Bábolnán kiala­kult normákat alkalmazzák.) A termelőüzemek dolga pe­dig: egyrészt a terület kivá­lasztása, a szerelés elvégzése, az épület elkészülte után a baromfitartáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtése, másrészt pe­dig a gazdaságos tojásterme­lés megszervezése. Az istál­lók amortizációs költségét a kombinát fizeti. Ezek után mi sem természetesebb, mint hogy az épületek a kombinát tulajdonában ma­radnak egészen addig, míg azok eszmei értékre nem íródnak. Megyénkben a már emlí­tett nagyüzemek tehát: győrszentiváni, a győrújba­­ráti, a beledi és a győri Új Kalász termelőszövetkezet kötött szerződést két-két, egyenként ötezer férőhelyes istálló építésére. Hogy a sze­relési munkák gyorsabban menjenek, a bábolnai kom­binát versenyt hirdetett az említett üzemek között, meg­ígérvén, hogy azokban a té­­eszekben, ahol leggyorsabban elvégzik a két épület szere­lését, ott, hasonló kedvez­mények mellett lehetőséget adnak egy harmadik istálló felépítésére is. A versenyben a nyőrszent­­ivániak érték el a legjobb eredményt, ami nem vélet­len, hisz ebben a szövetke­zetben már hagyományai vannak a bábolnai típusú is­tállók építésének és szerelé­sének. De Győrújbaráton is igyekeztek meggyorsítani az építést, a szocialista brigá­dok tagjai kétszer nyolc óra társadalmi munkát vállal­tak. Így mindkét téesz lehe­tőséget kapott a harmadik ötezer férőhelyes baromfiis­tálló felépítésére. No de nem csupán az is­Miről Van szó valójában? A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát felmérve a piaci helyzetet, a baromfihús ér­tékesítés lehetőségeit kíván­ja növelni a TETRA alap­anyagból származó keltető­­■ tojás mennyiségét.- *•••-* Közismert az is hogy a mezőgazdasági nagyüzemek egy részében a fejlesztés anyagi forrásai­ megcsappan­tak. Így Bábolna aligha vár­hatott arra, hogy majd a gazdaságokban önerőből, rö­vid idő alatt a tojástermelés növelésére megfelelő számú baromfitelep épül, tállóépítés a fontos, hanem a gazdaságos tojástermelés is. Sághy Zsolt, a győrszent­iváni termelőszövetkezet el­nöke erről a következőkép­pen vélekedett: — Esztendők óta jó kap­csolatunk van a bábolnai kombináttal. Még 1979-ben hat bábolnai típusú istállót építettünk saját kölségen. Gazdaságunk a kedvező fel­tételek figyelembevételével főként azért vállalkozott új istállók építésére, mert sze­retnénk a baromfiágazatban egy ideális nagyságrendet kialakítani. Mivel a megle­vő telepet bővítettük, így sok járulékos munkát is meg tudtunk takarítani, így nem kellett új utakat, szociális épületeket készíteni. A mos­tani versenyben tényleg so­kat számított az, hogy már megfelelő építési tapasztala­tokkal rendelkeztünk. Ezen kívül számos ötlettel könny­í­tettük, olcsóbbítottuk az alapozást, a szerelést. Tagja­ink jelentős értékű társadal­mi munkát is végeztek. Ta­valy a baromfiágazatunk a brojlertermeléssel együtt közel hárommillió forint nyereséget hozott, így a bő­vítésben üzletet is látunk. A kivitelezés gyorsaságával, minőségével a bábolnaiak is elégedettek. Ezt az is bizo­nyítja, hogy megbízást kap­tunk a kombinát részére Dióspusztán három istálló elkészítésére. — Mi ezideig nem foglal­koztunk tojástermeléssel — mondta Kovács Endre, a győrújbaráti termelőszövet­kezet elnöke. — Természe­tes az előnyös feltételek el­lenére is először alaposan tájékozódtunk, csak utána vágtunk bele, az építésbe. A farádi és a banai termelő­­szövetkezet példája azt bi­zonyítja, hogy a tojásterme­­lés nyereséges lehet. Dönté­sünknél azt is figyelembe vettük, hogy az állomány el­tartásához megfelelő meny­­nyiségű szemesterménnyel rendelkezünk. Rövidesen el­készül a keverőüzemünk és így helyben, gazdaságosan előállíthatjuk a takarmányo­kat. Amennyiben lehetőséget kapunk­ rá, a telep energia­­ellátását földgázra kívánjuk állítani. Jóllehet, eddig kü­lönösebb baromfiistálló-épí­­tési tapasztalatokkal nem rendelkeztünk, összefogás­sal, munkaerő-átcsoportosí­tással sikerült elérnünk, hogy már tető alatt van a két épület. A verseny ered­ményeképpen lehetőséget kaptunk Bábolnától egy har­madik, ötezer férőhelyes is­tálló építésére is. Már ennek az alapozását is befejeztük. Bízunk abban, hogy megfe­lelő hozzáállással nyereséget hoz majd nálunk az új ága­zat. N. E. HÁROM SZITA, FÉL MARÉK LÓ — Panaszra okom nemigen van, azt meg minek emleges­sem, hogy közeledik a nyolc,­vanadik esztendő. Az asszony annyi idős, mint én, hetven­hat éves. Azzal se sokra me­gyek, ha mondogatom: most volna jó fiatalnak lenni. Ta­valy eltörött a lábam, addig rendszeresen dolgoztam a termelőszövetkezetben, a fű­résztelepen, azóta nem. Most leltározni hívtak, erre még kaptam magam. A gépmű­helyben vagyunk, a major­ban. Elfáradok, el a kezem, a lábam. Bár úgy tudnék dol­gozni, mint azelőtt. Tóth Béla Győrzámolyon él, téesz-nyugdíjas. — A termelőszövetkezetben végig brigádvezető voltam, sok gond adódott, akárcsak másutt. Kezdetben többet gondoltunk a maszek világra, aztán egyre kevesebbet. Mi­kor előjön valamiről a szó, akkor jut eszébe az embernek egy-két dolog. Például a ká­­posztatiprás. Ilyenkor a sa­­vanyítás javában tartott. Sa­vanyításra a hullája került, a többit eladtuk a kereske­dőknek. Szeltünk októberben, novemberben, még decem­berben is, egészen karácso­nyig. Hétfokos fagyig kint volt a földön a káposzta, a fagytól meg kellett menteni, hét fok után keresztül fagy a torzsája, megbámul a belse­­je. Betakarításkor megpúpoz­­ták a deszkás kocsit. Tóth Béla nyelve hegyén már készül a következő mon­dat, hangzik utána a többi: — Volt néhány káposzta­szőlő ember a faluban, volt szőlőgyalujuk. Hol az egyikü­ket, hol a másikukat fogadtuk meg, járt nálunk Szalai Gyula, Cseh­ László, Takács Mihály. Legtöbbször Szalai Gyula. Nappal a hordókat össze-vissza mosták az asz­­szonyok, vöröshagymával be­dörzsölték a belsejét. Szokás volt errefelé. Azért csinálták, hogy legyen zamatja a ká­posztának. Nekünk három kétszáz literes hordónk volt a kamrában, piacoztunk a sa­vanyúsággal Győrbe. A ká­posztát kipucolták, egy vala­ki a torzsát fúrta, én a gazda voltam. Az asszony lenyírta a körmömet, jól megmosta a lábamat, tiszta holmit adott rám, föltűrtem térdig a nad­rágom szárát, beálltam a hordóba. A gyerekek torzsát rágtak, nézegettek, bóbiskoltak. — Teknőbe szelt a szőlő, onnét az asszony szitával rakta a lábam alá a káposz­­tát, minden harmadik szita után gyönge fél marék sót szórtunk a hordóba. Három szita, fél marék só. — Utána pár szem borsot, sárgarépa-szel­etet, citrossze­­letet, babérlevelet tettünk rá. Ez volt a fűszerezés. Köz­­ben járni kellett a lábnak. Mikor a hordó megtelt, lére jött, deszkafedő került rá, ar­ra meg káposztáskő. Amek­­korát kívánt a lé, akkora. Harminc-negyven kilós. Ha­mar habosodott a káposzta, forrott, nagy habok jöttek a lévén, beérett az egész. Akkor leszedtünk róla deszkát, követ, letisztogattuk a fát, visszatet­tük, egy hetére rá piacozhat­­tunk a káposztával. Lovas­kocsival háromnegyed óra volt a város. Szigetközi fajtát termeltek, nagyra növőt, kemény fejűt. Ha sok eső volt, kirepedt, durrogtak szét a fejek. Az­előtt karácsonykor minden vasárnap savanyúkáposzta, főzelék volt az ebéd. Ha ma­radt belőle, másnap gombó­cot készítettek hozzá a nők, azt ette a család. — Most ha kell, hoz a röm káposztát, abból főz az asz­­szony. Emlékszem, a háború előtt egy hordóra való ká­posztát egy pengőért szeltek föl. Ilyesmi ritkán kerül szó­ba. A gyerekekkel vagyunk elfoglalva, az unokákkal, a dédunokákkal. Termelünk a termelőszövetkezetben is ká­posztát. Már nem mondoga­tom, hogy három szita, fél marék só. J. J. - 3

Next