Kisalföld, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
ötvenmillió dolláros vállalkozás A mélyépítők kilépnek a világpiacra Irány Ausztria, Irak, Algéria Meglepődtünk, mskor először hallottuk, hogy a VI. öt éves tervben az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat továbbra is dinamikus, bár az előbbi időszaknál némileg mérsékeltebb fejlődést tervez. A vállalat „klasszikus” munkáira ugyanis tervszerűen csökken az igény, s általában a vállalatoknak „lépést kell tartaniuk” a népgazdasági ütemmel. Szerencsére az általános , ma már nem jelent mindenkire egyformán szabott formaruhát, sőt, ahol elsősorban önerőből javítani tudják a népgazdaság „kondícióját”, zöld utat kapnak. A mélyépítők pedig a vállalatalapításra kapott hitelt jól kamatoztatták és közvetett módon már eddig is számos központi program megvalósulását segítették, gyorsították. Elsőként a lakásépítéshez kapcsolódó beruházásokat kell megemlíteni Budapesten és Észak-Dunántúlon, de nem kevésbé fontos „nyitásuk” a mezőgazdaság felé. A bábolnai érdekeltségű munkák mellett a Lajta-hansági Állami Tangazdaság számára is gyorsan, rugalmasan, magas műszaki színvonalon végezték munkáikat. Veszprém megyében pedig „minőség feletti munkavégzés” jelzővel minősítették tevékenységüket. A vázlatos felsorolás aligha érzékelteti a brigádok, műszakiak áldozattól sem visszariadó tevékenységét a „szakaszos” tervszolgáltatás és a még „szakaszosabb” anyagbeszerzés közepette. Milyen lehetőségeket rejt az 1982-es év a vállalat számára? Ezzel a kérdéssel kopogtattunk be a vállalatvezetőihez a napokban. Csillag István igazgató és dr. Hopka Béla gazdasági igazgatóhelyettes olyan nagyléptékű kezdeményezésekről tájékoztatott bennünket, amelyekre a megyében még nem vállalkozott építőipari vállalat. A munkák java továbbra is az ipari, mezőgazdasági és kommunális beruházásokhoz kötődik, de ezen belül elsőbbséget kaptak a konvertibilis árualapnövelő fejlesztési munkák, az energiatakarékossági kormányprogram és a mezőgazdasági létesítmények. Ez a mind közvetlenebb hozzájárulás a népgazdasági célokhoz egyszersmind javítja a gazdaságosságot, növeli a nyereséget. Bár a feladatok zöme Komárom és Veszprém megyébe tolódik át, a vállalat székhelye Győr fontos közműrekonstrukciói nem látják kárát a megváltozott vállalkozáspolitikának. A Vágóhíd utcai felújítás, vagy a káptalandombi műemlékekhez igazodó feladatok teljesítése ,a „presztízsmunkák” közé tartozik. Az eddig elért tiszteletreméltó eredmények, a megszerzett szakmai tapasztalat arra ösztönözte a vállalat vezetőit, hogy a megyében elsőként a dollárelszámolású piacokon is öregbítsék a magyar építők hírnevét, így a CHEMOKOMPLEX közvetítésével és a CHEMIMAS külkereskedelmi vállalatokkal Irakban egy 43 ezer köbméteres üzemanyagtartály építésére vállalkoznak. Az üzlet tiszta devizahozama negyvenmillió dollár, amiből huszonnyolcmillió dollár értékű munkát végez az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Előrehaladott tárgyalásokat folytatnak egy algériai takarmánykészítő üzem építésével kapcsolatban is, ott az ÉLGÉP-pel működnének együtt egy ötvenmillió dolláros üzletben, amelyből huszonkétmillió dollárnyi munka lenne a vállalat feladata. A harmadik külföldi vállalkozásuk 1982-re bár öszszegében a legkisebb, „mindössze 5—6 millió schilling, de jelentősége nem kisebb, mert az IPARTERV-vel közös vállalati szabadalom betörését jelenti a legkényesebb piacra. Nem kis feladatot jelent a vállalat számára a külföldi munkákhoz a megfelelő szakembergárda összekovácsolása. Közel kétszáz jól képzett szakmunkásra van szükség, akiknek javadalmazása havonta körülbelül húszezer forint. Ha a vállalat mindezeket a munkákat megkapja és becsülettel elvégzi, ötvenmillió dollár nettó devizával gazdagítja az államháztartást. Ilyen nagyságrendre a megye iparában még nem volt példa. Ez a kezdeményezés, bár kockázatos, az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatot a jók mezőnyéből a szakma élvonalába emeli. Horváth Sándor Nyolcszáz vagon az első napon Munkával kezdődött az új év Hajrá Petőházán Csütörtök éjszaka, néhány másodperccel éjfél után: mozdonyfüttykoncert a MÁV győri teherpályaudvarán. Talán ha egy perces. Ennyi az ünneplésből, pezsgős poharas koccintás, a szerettekkel való összeölelkezés helyett, mert ki-ki a helyén, újabb szerelvény fut az állomásra, rendeltetési helye szerint rendezni kell a vagonokat. Az átmenet az óból az új esztendőbe szinte észrevehetetlen. Ahogy Hegyeshalomban is. — Szilveszteréjszakán huszonkét állomási dolgozónk volt szolgálatban — mondja Orosházi Ferenc, a MÁV hegyeshalmi állomásfőnöke. — A vontatásnál tizenhárman dolgoztak, s körülbelül ugyanennyien voltak az „utazók”. Szilveszterkor ezer kocsit kezeltünk, az új év első napján nyolcszázat. A „sógorok” nyilván ünnepeltek, így kevesebb vagon érkezett Ausztriából, ez volt a csökkenés oka. Tegnap azonban már rég túl voltak az ország nyugati kapujában az ünneplésen. — Színjózanon érkeztek munkába az emberek, fegyelmezett munkával folytatták a dolgukat — így az állomásfőnök. — Ez nem is képzelhető el másképp. Ahhoz, hogy a mi munkánkra alapozó üzemek is jól kezdhessenek, erre van szükség. Aki annak idején hozzánk szegődött, az tudja, a vasutasélet ezzel jár. ♦ + * Grudl István, az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemirányítója tegnap reggel fél hat tájban állt szolgálatba. — Szerencsés felépülés után — teszi hozzá. — Harminchárom éve dolgozom az ÉDÁSZ-nál, az utolsó tíz esztendőben üzemirányítóként, és ez volt az első eset, hogy a munka ledöntött a lábamról. A számunkra emlékezetes december 19-i hóviharos napot képtelen voltam kipihenni. Reggeltől késő estig csengett a telefon. Én megértettem, mindenki villanyt szeretett volna, de hát az irányító sem varázsló. Három nappal később idegkimerüléssel kiírt az orvos néhány napra. — Ami a mai szolgálatot illeti, csendes nap. Károlyházáról és Győrből két utcából jelentettek zavart. Azonnal küldtem az embereinket. Délelőtt tíz órakor 34 megawatt termelése volt a megyeszékhelynek. Ebből három megawattot a Rába vételezett. Ezek szerint a nagyvállalat néhány műhelyében is dolgoztak. Grudl István este hat óra után térhetett haza a családjához. ♦ ♦ ♦ Az éjszakai autózót kilométereken át vezeti a 85-ös úton a Petőházi Cukorgyár kivilágított üzemépülete. Szilveszter éjszakáján csakúgy, mint az új év első napján és tegnap is teljes terheléssel dolgoztak az üzemben. — Nem is akárhogy — mondja Fábián Károly igazgató. — Elsején 3150 tonnás átlagot értünk el, ez pedig kitűnő eredmény. Négyszáz tonna cukor került a raktárba. Az elsejei volt a 102. nap a mostani idényben. — A tegnapi pedig már a 103. — Ahogy a gyereik várják a tanítás végét, úgy számoljuk mi is most már a napokat. Eddig a legkisebb zavar nélkül folyt a kampány, s várhatóan január 19-re, 20-ra fogy el a répa. Most már kizárólag tárolt nyersanyag kerül az üzembe. És mert a répa maga is fogyaszt a cukorból, mintegy fél százalék a tárolási veszteség, most 15 százalékos cukorfokú nyersanyagot dolgozunk fel. Sportnyelven fogalmazva tehát nálunk hajrával kezdődött az év, s minden remény megvan arra, hogy „jó idővel” érünk a célba ... F. J. 1982. január 3., vasárnap Szórakozó megyeszékhely Hangulatos óévbúcsúztatás Rekordforgalom pezsgőből □ Nemzetközi társaságok □ Bébi — egy perccel éjfél után A szilveszteri trombitahangverseny már szerda délután elkezdődött Győrött, miután a maskaraárusok kirakodtak. Nem ünneprontásként jegyezzük meg, hogy közülük többen nem megengedhető módon árultak: hiánycikk szerpentint csak úgy adtak, ha a vásárló hajlandó volt esetleg egy farsangi kalapot is venni. Szerdán és csütörtökön eddig soha nem látott forgalmat bonyolítottak le a győri élelmiszerboltok és ABC- áruházak. Az Arrabona Áruház kétnapi bevétele meghaladta a kétmillió forintot, a többi között eladtak 10 ezer üveg pezsgőt, ugyanannyi bort, harminc mázsa virslit, tíz mázsa narancsot, azonkívül háromezer doboz ananászt (valószínű bólénak), százezer forintért mustárt és ecetes tormát. A Lenin úti Csemege ABC-ben 1,1 millió forintért vásároltak, a többi között ötezer üveg pezsgőt, hatezer üveg bort, húsz mázsa tőkehúst, ugyanannyi virslit és több mint harminc mázsa kenyeret. A Herman Ottó utcában nemrégiben megnyílt ABC-áruház kétnapi bevétele hétszázezer forint volt, ott is elkelt 1800 üveg pezsgő és hatezer palack bor. A Rába Hotel halljában üzemelő Intertourist-boltban kétezer dollárért vásároltak a többi között Clodomin márkájú, állítólag nagyon finom spanyol pezsgőt, valamint Henessy és Remy Martin márkájú konyakot. Délután három órakor Steinhofer Ottó, a Rába Hotel főportása régi ismerősként köszöntötte az NSZK- ból érkező és már tizedik éve Győrött szilveszterező Josef Kellner urat és feleségét, egy építési vállalat igazgatóját. De jött a többi törzsvendég is: a Wagner család, a Roth házaspár, majd az olasz Bisinella Giuseppe, Scalco Alfredo. Később húsz szobakulcsot készített a kis recepció pultjára a főportás. Meg is indokolta, miért. „Azonnal megérkezik Bécsből a menetrendszerű autóbusz. Évek óta azzal jön hozzánk húsztagú társaságával Norbert Matzner úr.” így is történt. Este hat óra körül az utasok nagy tapsa közepette futott be az IBUSZ és a Budapest Tourist két autóbusza „Az út az ismeretlenbe” program keretében. Szabó Szilveszter, a budapesti Transvill dolgozója és felesége, valamint Domonkos János főiskolai tanár és Szerján Béláné, a MÉM dolgozója örömmel fogadták, hogy Győrbe érkeztek. Az utóbbi még megjegyezte: — A legszebb jutalmunk az lenne, ha most kaphatnánk a Győri Balett valamelyik jövő évi előadására egy jegyet. A mindig szolgálatkész portás ezen kérésüket nem tudta teljesíteni. A Jereván KIOSZK-ban is nagyszerű volt a hangulat. Bajorok, olaszok, kanadaiak és magyarok Szórakoztak. Fogyott a francia GH. MUMM márkájú pezsgő is, pedig csaknem ezer forintba került egy üveggel. A vadász módra készített szarvascombot fogyasztották ott leginkább a vendégek. A Ferrarából érkezett Roberto Vallini úr úgy éjfél felé vidáman jegyezte meg: nem hinném, hogy másutt ilyen vidám hangulat lenne ó év utolsó perceiben. A Park étteremben négyszáz vendég foglalt helyet, köztük a szilveszteri törzsvendég osztrákok, Emery Huber, az USA-ból, valamint Elizabeta Costa Itáliából, akinek tavaly ilyenkor még a fia is itt volt. Jelenleg azonban a dubai kikötő igazgatója. Éjfél után pár perccel szólt is a Park étterem telefonja, az olasz fiatalember kereste édesanyját, boldog újévet kívánt neki. Sikere volt a malacsültnek és az ananásszal töltött csirkének. A Zöldfa étteremben is remek volt a hangulat, megettek a vendégek 11 sült malacot és mintegy harminc kiló disznótorost. A Hungária étteremben 120 ezer forint bevételt számoltak meg. Az öttevényi Csülök csárdában a harcsapaprikás volt a sláger. A győri Aranyfácánban pedig, különösen újév napján, a finom, jeges sör volt népszerű, több mint tíz hektoliter fogyott el belőle. Az év utolsó óráiban akadt dolga a győri tűzoltóknak is. Este háromnegyed tíz óra körül három kocsival, szirénázva robogtak a Kodály Zoltán utca 14. alá, ahol feltehetőleg a magasabb emeletek egyikéről meggyújtott csillagszórót dobtak ki. Beesett egy ötödik emeleti lakás erkélyére, ahol meggyújtott egy autógumit. Szerencsére nem lett nagyobb baj belőle. A BM Győr-Sopron megyei Rendőr-főkapitányság központi ügyeletén Kálmán József alezredes, Friesz Gyula százados és Varga Imre főtörzsőrmester vigyázták a megye rendjét... Eredményesen. Éjfél körül elcsendesedett a város. Felcsendültek a Himnusz hangjai a rádióban, a szórakozóhelyeken egyaránt. Idegen emberek borultak egymás nyakába boldog új esztendőt kívánva. Még szólt a rádióban a köszöntő, amikor egy perccel éjfél után a győri kórház szülőszobájában felsírt a megyeszékhely első újszülöttje, Halász Dániel, aki három kiló ötven deka súllyal jött a világra. Édesapja Halász Attila, a pannonhalmi Általános Iskola tanára, édesanyja pedig az ottani tanács előadója. Az utcákon, a szórakozóhelyeken, házibulikon — ha lehetett egyáltalában — még fokozódott a hangulat, szólt a zene, a trombita. Hajnalban újra benépesedtek a győri utcák. Hazafelé tartottak — volt aki kissé nehéz léptekkel — a szórakozók. A krónikás pedig, aki egész éjjel járta a győri szórakozóhelyeket és az utcákat, az alábbiakat írhatja le: békességben, boldogan búcsúztattuk az óesztendőt és köszöntöttük az újat... Imre Béla A sok finomság közül a legnagyobb sikere a hagyományos szilveszteri malacpecsenyének volt. KIMIPOU) 3