Kisalföld, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

ötvenmillió dolláros vállalkozás A mélyépítők kilépnek a világpiacra Irány Ausztria, Irak, Algéria Meglepődtünk, m­skor először hallottuk, hogy a VI. öt éves tervben az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vál­lalat továbbra is dinamikus, bár az előbbi időszaknál némi­leg mérsékeltebb fejlődést tervez. A vállalat „klasszikus” munkáira ugyanis tervszerűen csökken az igény, s általá­ban a vállalatoknak „lépést kell tartaniuk” a népgazdasági ütemmel. Szerencsére az általános , ma már nem jelent minden­kire egyformán szabott for­maruhát, sőt, ahol elsősor­ban önerőből javítani tud­ják a népgazdaság „kondíci­óját”, zöld utat kapnak. A mélyépítők pedig a vállalat­­alapításra kapott hitelt jól kamatoztatták és közvetett módon már eddig is számos központi program megvaló­sulását segítették, gyorsítot­ták. Elsőként a lakásépítéshez kapcsolódó beruházásokat kell megemlíteni Budapesten és Észak-Dunántúlon, de nem kevésbé fontos „nyitásuk” a mezőgazdaság felé. A bábol­nai érdekeltségű munkák mellett a Lajta-hansági Ál­lami Tangazdaság számára is gyorsan, rugalmasan, magas műszaki színvonalon végez­ték munkáikat. Veszprém megyében pedig „minőség feletti munkavégzés” jelző­vel minősítették tevékeny­ségüket. A vázlatos felsoro­lás aligha érzékelteti a bri­gádok, műszakiak áldozat­tól sem visszariadó tevé­kenységét a „szakaszos” tervszolgáltatás és a m­ég „szakaszosabb” anyagbe­szerzés közepette. Milyen lehetőségeket rejt az 1982-es év a vállalat szá­mára? Ezzel a kérdéssel ko­pogtattunk be a vállalatve­zetőihez a napokban. Csillag István igazgató és dr. Hopka Béla gazdasági igazgatóhelyettes olyan nagyléptékű kezdeményezé­­sekről tájékoztatott bennün­ket, amelyekre a megyében még nem vállalkozott épí­tőipari vállalat. A munkák java továbbra is az ipari, mezőgazdasági és kommunális beruházásokhoz kötődik, de ezen belül el­sőbbséget kaptak a konver­tibilis árualapnövelő fejlesz­tési munkák, az energiata­karékossági kormányprog­ram és a mezőgazdasági lé­tesítmények. Ez a mind köz­vetlenebb hozzájárulás a népgazdasági célokhoz egy­szersmind javítja a gazda­ságosságot, növeli a nyere­séget. Bár a feladatok zö­me Komárom és Veszprém megyébe tolódik át, a válla­lat székhelye Győr fontos közműrekonstrukciói nem látják kárát a megváltozott vállalkozáspolitikának. A Vágóhíd utcai felújítás, vagy a káptalandombi mű­emlékekhez igazodó feladatok teljesítése ,a „presztízsmun­kák” közé tartozik. Az eddig elért tiszteletre­méltó eredmények, a meg­szerzett szakmai tapasztalat arra ösztönözte a vállalat vezetőit, hogy a megyében elsőként a dollárelszámolású piacokon is öregbítsék a magyar építők hírnevét, így a CHEMOKOMPLEX közve­títésével és a CHEMIMAS külkereskedelmi vállalatok­kal Irakban egy 43 ezer köbméteres üzemanyagtar­tály építésére vállalkoznak. Az üzlet tiszta devizahoza­ma negyvenmillió dollár, amiből huszonnyolcmillió dollár értékű munkát végez az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat. Előre­haladott tárgyalásokat foly­tatnak e­gy algériai takar­mánykészítő üzem építésével kapcsolatban is, ott az ÉL­­GÉP-pel működnének együtt egy ötvenmillió dol­láros üzletben, amelyből hu­­szonkétmillió dollárnyi munka lenne a vállalat fel­adata. A harmadik külföldi vál­lalkozásuk 1982-re bár ösz­­szegében a legkisebb, „mind­össze 5—6 millió schilling, de jelentősége nem kisebb, mert az IPARTERV-vel kö­zös vállalati szabadalom be­törését jelenti a legkénye­sebb piacra. Nem kis feladatot jelent a vállalat számára a külföl­di munkákhoz a megfelelő szakembergárda összeko­vácsolása. Közel kétszáz jól képzett szakmunkásra van szükség, akiknek javadalma­zása havonta körülbelül húszezer forint. Ha a vállalat mindezeket a munkákat megkapja és becsülettel elvégzi, ötvenmil­lió dollár nettó devizával gazdagítja az államháztar­tást. Ilyen nagyságrendre a megye iparában még nem volt példa. Ez a kezdemé­nyezés, bár kockázatos, az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalatot a jók mezőnyéből a szakma élvo­nalába emeli. Horváth Sándor Nyolcszáz vagon az első napon Munkával kezdődött az új év Hajrá Petőházán Csütörtök éjszaka, néhány másodperccel éjfél után: moz­donyfüttykoncert a MÁV győri teherpályaudvarán. Talán ha egy perces. Ennyi az ünneplésből, pezsgős poharas koccintás, a szerettekkel való összeölelkezés helyett, mert ki-ki a he­lyén, újabb szerelvény fut az állomásra, rendeltetési helye szerint rendezni kell a vagonokat. Az átmenet az óból az új esztendőbe szinte észrevehetetlen. Ahogy Hegyeshalomban is. — Szilveszteréjszakán hu­szonkét állomási dolgo­zónk volt szolgálatban — mondja Orosházi Ferenc, a MÁV hegyeshalmi állomás­­főnöke. — A vontatásnál ti­zenhárman dolgoztak, s kö­rülbelül ugyanennyien voltak az „utazók”. Szilveszterkor ezer kocsit kezeltünk, az új év első napján nyolcszázat. A „sógorok” nyilván ünne­peltek, így kevesebb vagon érkezett Ausztriából, ez volt a csökkenés oka. Tegnap azonban már rég túl voltak az ország nyugati kapujában az ünneplésen. — Színjózanon érkeztek mun­kába az emberek, fegyelme­zett munkával folytatták a dolgukat — így az állomás­főnök. — Ez nem is képzel­hető el másképp. Ahhoz, hogy a mi munkánkra ala­pozó üzemek is jól kezdhes­senek, erre van szükség. Aki annak idején hozzánk szegő­dött, az tudja, a vasutasélet ezzel jár. ♦ + * Grudl István, az Észak-du­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat üzemirányítója tegnap reggel fél hat tájban állt szolgálatba. — Szerencsés felépülés után — teszi hoz­zá. — Harminchárom éve dolgozom az ÉDÁSZ-nál, az utolsó tíz esztendőben üzem­­irányítóként, és ez volt az első eset, hogy a munka le­döntött a lábamról. A szá­munkra emlékezetes decem­ber 19-i hóviharos napot képtelen voltam kipihenni. Reggeltől késő estig csengett a telefon. Én megértettem, mindenki villanyt szeretett volna, de hát az irányító sem varázsló. Három nappal ké­sőbb idegkimerüléssel ki­írt az orvos néhány napra. — Ami a mai szolgálatot illeti, csendes nap. Károly­­házáról és Győrből két utcá­ból jelentettek zavart. Azon­nal küldtem az embereinket. Délelőtt tíz órakor 34 me­gawatt termelése volt a me­gyeszékhelynek. Ebből há­rom megawattot a Rába vé­telezett. Ezek szerint a nagy­­vállalat néhány műhelyében is dolgoztak. Grudl István este hat óra után térhetett haza a családjához. ♦ ♦ ♦ Az éjszakai autózót kilo­métereken át vezeti a 85-ös úton a Petőházi Cukorgyár kivilágított üzemépülete. Szilveszter éjszakáján csak­úgy, mint az új év első nap­ján és tegnap is teljes terhe­léssel dolgoztak az üzemben. — Nem is akárhogy — mondja Fábián Károly igaz­gató. — Elsején 3150 tonnás átlagot értünk el, ez pedig kitűnő eredmény. Négyszáz tonna cukor került a raktár­ba. Az elsejei volt a 102. nap a mostani idényben. — A tegnapi pedig már a 103. — Ahogy a gyereik vár­ják a­ tanítás végét, úgy szá­moljuk mi is most már a na­pokat. Eddig a legkisebb za­var nélkül folyt a kampány, s várhatóan január 19-re, 20-r­a fogy el a répa. Most már kizárólag tárolt nyers­anyag kerül az üzembe. És mert a répa maga is fogyaszt a cukorból, mintegy fél százalék a tárolási veszteség, most 15 százalékos cukorfokú nyers­anyagot dolgozunk fel. Sport­­nyelven fogalmazva tehát nálunk hajrával kezdődött az év, s minden remény megvan arra, hogy „jó idővel” érünk a célba ... F. J. 1982. január 3., vasárnap Szórakozó megyeszékhely Hangulatos óévbúcsúztatás Rekordforgalom pezsgőből □ Nemzetközi társaságok □ Bébi — egy perccel éjfél után A szilveszteri trombita­hangverseny már szerda dél­után elkezdődött Győrött, miután a maskaraárusok ki­rakodtak. Nem ünneprontás­ként jegyezzük meg, hogy közülük többen nem meg­engedhető módon árultak: hiánycikk szerpentint csak úgy adtak, ha a vásárló haj­landó volt esetleg egy far­sangi kalapot is venni. Szerdán és csütörtökön ed­dig soha nem látott forgal­mat bonyolítottak le a győ­ri élelmiszerboltok és ABC- áruházak. Az Arrabona Áru­ház kétnapi bevétele meg­haladta a kétmillió forintot, a többi között eladtak 10 ezer üveg pezsgőt, ugyanannyi bort, harminc mázsa virslit, tíz mázsa narancsot, azonkí­vül háromezer doboz ana­nászt (valószínű bólénak), százezer forintért mustárt és ecetes tormát. A Lenin úti Csemege ABC-ben 1,1 millió forintért vásároltak, a többi között ötezer üveg pezsgőt, hatezer üveg bort, húsz má­zsa tőkehúst, ugyanannyi virslit és több mint harminc mázsa kenyeret. A Herman Ottó utcában nemrégiben megnyílt ABC-áruház két­napi bevétele hétszázezer forint volt, ott is elkelt 1800 üveg pezsgő és hatezer pa­lack bor. A Rába Hotel halljában üzemelő Intertourist-boltban kétezer dollárért vásároltak a többi között Clodomin márkájú, állítólag nagyon finom spanyol pezsgőt, va­lamint Henessy és Remy Martin márkájú konyakot. Délután három órakor Steinhofer Ottó, a Rába Ho­tel főportása régi ismerős­ként köszöntötte az NSZK- ból érkező és már tizedik éve Győrött szilveszterező Josef Kellner urat és felesé­gét, egy építési vállalat igaz­gatóját. De jött a többi törzsvendég is: a Wagner család, a Roth házaspár, majd az olasz Bisinella Giu­seppe, Scalco Alfredo. Ké­sőbb húsz szobakulcsot ké­szített a kis recepció pultjá­ra a főportás. Meg is indo­kolta, miért. „Azonnal meg­érkezik Bécsből a menetrend­­szerű autóbusz. Évek óta az­zal jön hozzánk húsztagú társaságával Norbert Matz­­ner úr.” így is történt. Este hat óra körül az utasok nagy tapsa közepette futott be az IBUSZ és a Budapest Tou­rist két autóbusza „Az út az ismeretlenbe” program kere­tében. Szabó Szilveszter, a budapesti Transvill dolgozó­ja és felesége, valamint Do­monkos János főiskolai tanár és Szerján Béláné, a MÉM dolgozója örömmel fogadták, hogy Győrbe érkeztek. Az utóbbi még megjegyezte: — A legszebb jutalmunk az len­ne, ha most kaphatnánk a Győri Balett valamelyik jövő évi előadására egy jegyet. A mindig szolgálatkész portás ezen kérésüket nem tudta teljesíteni. A Jereván KIOSZK-ban is nagyszerű volt a hangulat. Bajorok, olaszok, kanadaiak és magyarok Szórakoztak. Fogyott a francia GH. MUMM márkájú pezsgő is, pedig csaknem ezer forintba került egy üveggel. A va­dász módra készített szarvas­combot fogyasztották ott leg­inkább a vendégek. A Fer­­rarából érkezett Roberto Vallini úr úgy éjfél felé vi­dáman jegyezte meg: nem hinném, hogy másutt ilyen vidám hangulat lenne ó év utolsó perceiben. A Park étteremben négy­száz vendég foglalt helyet, köztük a szilveszteri törzs­vendég osztrákok, Emery Huber, az USA-ból, valamint Elizabeta Costa Itáliából, akinek tavaly ilyenkor még a fia is itt volt. Jelenleg azonban a dubai kikötő igaz­gatója. Éjfél után pár perc­cel szólt is a Park étterem telefonja, az olasz fiatalem­ber kereste édesanyját, bol­dog újévet kívánt neki. Si­kere volt a malacsültnek és az ananásszal töltött csirké­nek. A Zöldfa étteremben is re­mek volt a hangulat, meget­tek a vendégek 11 sült mala­cot és mintegy harminc kiló disznótorost. A Hungária ét­teremben 120 ezer forint be­vételt számoltak meg. Az öt­­tevényi Csülök csárdában a harcsapaprikás volt a sláger. A győri Aranyfácánban pe­dig, különösen újév napján, a finom, jeges sör volt népszerű, több mint tíz hek­toliter fogyott el belőle. Az év utolsó óráiban akadt dolga a győri tűzoltóknak is. Este háromnegyed tíz óra kö­rül három kocsival, szirénáz­va robogtak a Kodály Zol­tán utca 14. alá, ahol felte­hetőleg a magasabb emele­tek egyikéről meggyújtott csillagszórót dobtak ki. Be­esett egy ötödik emeleti la­kás erkélyére, ahol meggyúj­tott egy autógumit. Szeren­csére nem lett nagyobb baj belőle. A BM Győr-Sopron me­­gyei Rendőr-főkapitányság központi ügyeletén Kálmán József alezredes, Friesz Gyu­la százados és Varga Imre főtörzsőrmester vigyázták a megye rendjét... Eredmé­nyesen. Éjfél körül elcsendesedett a város. Felcsendültek a Himnusz hangjai a rádióban, a szórakozóhelyeken egy­aránt. Idegen emberek bo­rultak egymás nyakába bol­dog új esztendőt kívánva. Még szólt a rádióban a kö­szöntő, amikor egy perccel éjfél után a győri kórház szülőszobájában felsírt a megyeszékhely első újszü­löttje, Halász Dániel, aki há­rom kiló ötven deka súllyal jött a világra. Édesapja Ha­lász Attila, a pannonhalmi Általános Iskola tanára, édesanyja pedig az ottani ta­nács előadója. Az utcákon, a szórakozó­helyeken, házibulikon — ha lehetett egyáltalában — még fokozódott a hangulat, szólt a zene, a trombita. Hajnalban újra benépesedtek a győri utcák. Hazafelé tartottak — volt aki kissé nehéz léptek­kel — a szórakozók. A krónikás pedig, aki egész éjjel járta a győri szó­rakozóhelyeket és az utcá­kat, az alábbiakat írhatja le: békességben, boldogan bú­csúztattuk az óesztendőt és köszöntöttük az újat... Imre Béla A sok finomság közül a legnagyobb sikere a hagyományos szilveszteri malacpecsenyének volt. KIMIPOU) 3

Next