Kisalföld, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
A fiatalok munkához láttak Volt egyszer egy vállalkozás Húszéves a Kilián lakótelep Amikor még vitát fogtak a dunai halászok és a BNV legnagyobb szenzációja egy működő telexgép volt, merész vállalkozásba fogott közel száz győri munkásfiatal. A hansági nagy közös KISZ építőtábor ötletéből kiindulva elhatározták, hogy nem várják meg, amíg a város lakást épít nekik, a maguk módján segítenek egymáson. Az 1960-as évek elejét írták, az ország a mezőgazdaság szocialista átszervezését épp, hogy befejezte. Szőkébb hazánkban, a Kisalföldön már néhány évvel előbbre tartottak, több idő és energia jutott az ellenforradalom után talpra állt ipar és a városok fejlesztésére. A korabeli hangulatra jellemző Szilágyi János cikke a vagongyári pártbizottság üléséről : „A létszám napról napra emelkedik, 1959-hez képest több mint 1200 dolgozóval duzzadt a vállalat létszáma... Nyugodtan mondhatjuk, fojtogató probléma a lakáshelyzet. Ekkor röppent fel a hír, hogy a KISZ az ország déli részén már megkezdte az első saját kivitelezésű lakótelepek szervezését, építését. Bangha László, ma a vaggongyári pártbizottság titkára, akkor a KISZ Győr városi Bizottságának titkára volt. — Akkoriban a vállalatoknál nem létezett lakásalap, a fiatalokról sem lehetett elmondani, hogy vastag a pénztárcájuk. Nekünk sem volt semmilyen szervezési tapasztalatunk. Először az OTP-t kerestük fel, ekkoriban már terjedt a társasáz akció. Területet kértünk, de az sem volt. Magunk mögött éreztük viszont a fiatalokat, a vállalati KISZ -alapszervezetet. A fő építésszervezőnk Kiss Lajos szervezőtitkár lett, kezébe futottak össze a szálak. A társaság gyorsan nőtt, már kirajzolódott egy ütőképes közösség. A terület, amelyet kinéztünk magunknak Révfalu érv nagy belső kertes tömtése, még sok gondot okozott. Szépen termő almáskertek, kis vetemények húzódtak a magántelkeken. A legtöbb feltörést az okozta, hogy a vállalkozás jogilag teljesen szokatlan formaalkalmazott, mert mozgalmi alapon, mégis ,,magáncélból” építettek. Kisajátítás pedig csak állami célból történhe+e+IV/.rTíjl elkerült előko+omi e°y felszabadulás pio+tí városi rendeletet, jmdvre hivatkozva zöld utat kaptunk. A ktSZ akcióban számlaellenenként működött közre egy éppen leszerelt katona, Kiele József, ma a megyei pártbizottság osztályvezető helyettese. Tőle is hallottuk, hogy egészen a Központi Bizottságig jutott az újfajta „beruházás” ügye. — Hoszszan lehetne sorolni, mi hogyan történt, talán legendák is keletkezhettek. Mindenesetre Kiss Lajos, Perger Lajos, Biuman Ernő, Csernitzki Gyula, valamint Nits Gyula műszaki vezető nevét — mint akiit munkakörükön túl vállaltak intézkedést a lakótelep megvalósításáért — nem szabad kihagyni. A telekvásárlás, illetve kisajátítás után a tervekkel is gond adódott. Még élénken élt az 1954-es árvíz emléke, ezért mélyalapozást írtak elő. Ezt anyagilag nem bírtuk volna, de a kistervezőben, a Tanácsi Tervező Vállalatnál jobb megoldást találtak. A kivitelezés szakmaigényes részét Nits Gyula vezetésével a Győri Építőszövetkezet végezte, minden egyebet az ifjúmunkás építők. Külön alakult szervező csoport a munkára, az anyagbeszerzésre, a szállításra, a szakiparra. Én a számlázásnál tevékenykedtem. Lelkesen, de néha mosolyogni valóan dolgoztunk. Hol ember akadt, de lapát nem, hol fordítva. Ha a tervezettnél lassabban is, de haladtunk. Az otthonteremtés hite, akarata kevés lett volna a vállalatok segítsége nélkül. Kicsik és nagyok az MVG, a GYÁÉV, az ÉPFU, Volán, a BM Karhatalom, a Dissous Gázgyár, az ÉDÁSZ KISZ-szervezetei és gazdasági vezetése pótolta, ami nekünk hiányzott. Az építőközösség munkaórák tízezreivel pótolta a pénztelenséget. Végül 54 négyzetméteres, akkori áron 146 ezer forint értékű lakáshoz jutottunk nyolcvannégyen. Az első kapavágás óta két évtized telt el a Kilián György lakótelepen Már felnőtt benne a második generáció, akiknek e házépítés már félig történelem. A lakáskérdésről beszélgettek a minap egy KISZ-gyűlésen. Sokkal többet tudtak a jogszabályokról, támogatási formákról, mint szüleik korosztálya hajdanán- Két lehetőség áll előttük is. Vagy várnak a hosszú sorban a hivatalok kilincsét évekig fényesítve, vagy ők is nekilátnak ... Horváth Sándor . ) A LEGSZEBB LEÁNY kapta a legmagasabb májusfát. A szerelmi széptevésnek ez volt a rendje. A legények a kertek alól jöttek, átosontak az udvaron, és a kapu mellé állították a jegenyét. Akadt olyan hely, ahol a kocsma udvarába is került, virtusból és a kocsmárosné iránti tiszteletből. Tavaszköszöntő, megtisztelő ereje egyre fogyott az ilyen cselekedeteknek az elmúlt évek során a mi falunkban. Illyés Gyula említi a Puszták népében, hogy Somogyban, Tolnában kitáncolták a májusfát, amely hatalmas, sudár jegenye volt, hosszú törzséről letisztították az ágakat, csak a koronáján hagytak valami lombot, annyit, mint egy napernyő. Május elsején állították fel, így kívánta a szokás. Hetekig díszlett a fa, Pünkösd szombatján kidöntöttük, akkor következett el az igazi fölékesítése. Minden leánynak kellett rá szalagot kötnie. A pusztán található foglalkozások képviselőinek is kötelességük volt, hogy valamit akasszanak rá. A bognár tenyérnyi sajtárocskát készített, a kovács sárgarézzel kivert patkót, a vincellérek rafiakoszorút, a juhászok egy-egy darab sajtot. A segédtisztek egy-két üveg bort adtak, ha kedvükben találták őket. Aztán a fát újra felállították. Kezdődött a mászás, a gyerekeket kivéve mindenkinek joga volt felkúszni a jegenye tetejére, azt hozott le, amit akart, persze, csak egy darabot. A legények nemes vetélkedése volt ez. Mifelénk a Rábaközben is így vagy hasonlóképpen járta a szokás. Megidézni Illyés szavaival ezért érdemes a szalagos jegenyét, annak ünnepnapját. A Festetics grófok uradalmait a Kisalföld délnyugati szegletében átvették a Batthyányak, aztán új földesúr jött a harmincas években, legvégül egy csavaros eszű bérlő zárta a sort. Vincefő, Tuskós, Körtvélyes uradalmi istállói közt állított májusfát legénykorában Feitser Mátyás, aki értett az állatgyógyászathoz, híres juhász volt Pető János és ismerték Szilágyi Antalt, aki az italt is nagyon szerette. Délceg emberek voltak, még férfi koruk delén is. Képzelhető, milyen önérzetesen énekelk**«- q bús nótát: „Béres vagyok, béres /hat forint a bérem.! Sej, jön az új esztendő, /jön a szekér értem.” — Nem a tiszátokba valót az ilyen! — förmedt rájuk December János, akinek igazi neve Molnár volt, de béresek közt az utolsó, a tizenkettadik lévén, rajta maradt a „december” jelző. Haragudott érte kezdetben, de aztán megszokta. — Bognár juhász, kuruzsló ne panaszkodjék! — dörmögött az öreg béres, és rázendített a szomorúságot panaszló újabb strófára: „Bánom az ökrömet ípásjáromszegemet,/ szép cifra ösztökémet,s gyönge szeretőmet”. Valahogy így lehetett, megkérdezni nincs sok idő, szinte valamennyien elmúltak már, az egykori uradalmi férfiak, a szalagos jegenyét virtusból, szerelemből égnek emelők. Megérték a felet-’’''''-1'’”'-4 faluba költöztek, házat, építettek. Az uradalmiak, Tuskés, Körtvélyes üres házai összerogytak, a megmaradt utódok nem szeretnek rájuk emlékezni. HÁZAK bár összeomolhatnak de sorsuk fájdalmából legalább az emlék maradjon meg nekünk. Örökös intelem ez számunkra, akik lábuk veszendő nyomain járunk. A májusfák tavaszköszöntő megtisztelő ereje tovább fogyatkozik. A meglévő kérésén azért hadd lobogjanak a színes szalagok. Varga Lajos Jegenyefák, szalagoson ni HiMfi . POLITIKA - EMBERI KÖZELSÉGBEN □ Az őszinteség kötelező □ Egy nyelven beszélni □ Szövetkezeti klub Telefonon egyeztettük az időpontot az első titkárral. Meg ne haragudjak, de a szerda nem jó, csütörtökön délután a határőrségtől lesznek vendégek, pénteken szakszervezeti ügyben lesz tanácskozás, éppen a pártbizottság a házigazda, délután kedves ünnepség a Vas, Villamosipari Szövetkezetben ... Ellenben csütörtök reggel, de igazán reggel, megfelelő a beszélgetésre. Megállapodásunk szerinti időben érkezem a kapuvári városi pártbizottságra. Egy percet várjak, fogadnak, vendégek vannak Varga Erzsébet első titkárnál. Ám egy perc sem telik, nyílik ajtaja. — Még hogy vendégek? A mieink a húsüzemből. Jönnek, amikor úgy gondolják közölni valójuk van. Újfajta tubusos krémet fejlesztettek ld. Színhús, máj, szalonna, ízesítők. Másfél év az eltarthatósága. Csak hát végig kell járni vele, az elengedhetetlen és időben sajnos, egyáltalán nem rövid hivatalos utat. Bizonyos, hogy a vásárlók önömmel fogadják majd. Szóval bejönnek az elvtársak, kenyeret tesznek az asztalra, aztán ezt a még nem látott új készítményt. Ha nem sértenek meg bennünket, kóstoljuk már meg... A Kapuvári Húsüzem gyártmánya. Csak azért, hogy lássák, tudják, fog-e majd ízleni a fogyasztóknak. Teljességgel a véletlen műve, hogy éppen most toppantak be a húsüzemiek, de legalább mondhatom: látja, ilyen közvetlen és emberi nálunk. Kapuváron a kapcsolat. — Aztán Varga Erzsébet még hozzáteszi: de nemcsak akkor, ha hozzánk jönnek. Amikor mi megyünk mondjuk az üzemekbe akkor is. Mert a távolság ide és vissza, egyforma. Az keresd a másikat, akinek közölőivaléja van. + ■+■ + Politika emberi közelségben: erre, ezekre keresem a bizonyító mindennapi példákat Kapuváron. A megyének abban a fiatal városában, amelyik tízegynéhány évvel ezelőtt még poros, sáros, szatócsboltos falu volt, amelyről az ország más vidékei jószerivel azt tudták, tudhatták, van e°v népi együttese, az ennél alaposabban tájékozottak pedig, hogy hajdan birtokhatáránál húzódott az országhatár. Kapuvár egy évtized alatt korszakos változáson — de helyénvalóbb így fogalmazni — korszakos fejlődésen ment keresztül. A hatvanas években polgárainak többsége ingázó volt, máshol kereste kenyerét. Kapuváron nem volt közművesítés. Azóta épített gyárat a városban a Rába, a Richards, a Triumph-fal való korábban is jó neve volt, azegyüttműködésre alapozva a Soproni Ciklámen. Bár már óta fejlődött minden piacra exportképes nagyüzemmé a Húsgyár. Szakboltok, szálloda, két áruház épült a városban az elmúlt tíz esztendőben, lakótelepek.. •V — Kapuvár üzemei 1982- ben várhatóan ötmilliárd forint értéket termelnek — mondja Németh Elemér, a városi pártbizottság munkatársa. — A város lakói itthon találták meg boldogulásukat... Mindenben óriási szerepe volt annak, hogy Kapuváron a nagy politikát megfelelően tudták alkalmazni a helyi feladatokban. Az eredményes végrehajtás érdekében olyan vezetőket sikerült találni az üzenekbe, a különböző posztokra, a pártbizotságokba, akik akarnak és tudnak is egy nyelven beszélni, akik ily módon egységesek voltak a cselekvésben. Ez lehet a megértést segítő kulcsszó: egy nyelven beszélni ? Ezt tapasztaltam a városban. Csakhogy ez nem alakult határozatra. Miután a pártbizottság megtalálta a megfelelő embereket, azon fáradozott, hogy újra és újra megteremtse, megtartsa az egyetértést. Része volt ennek a politikának a sokrétű és legközvetlenebb napi kapcsolat, s lehet-e ezt másként fenntartani, mint közvetlenséggel, őszinteséggel! Ezt szolgálták az évenkénti vagy szükség szerinti találkozók pártvezetőkkel, gazdasági vezetőkkel, ide számítva a középvezetőket is. A testületi üléseket Kapuváron a lehetőség szerint a helyszínen tartják- Legutóbb például a veszkényi téesztven. Mennyivel előbb úgy vitatkozni valamiről — mondják a szövetkezetben —, hogy előtte már a helyszínen tájékozódunk. + + * — Ne gondolja, hogy mindig és minden osztályon felülien ment vagy megy. Hogy olyan könnyen meg lehetett értetni az emberekkel, a vezetőkkel is, hogy az egyéni, esetleg a kis közösségi érdekeket a közösséginek kell alárendelni — mondja az első titkár. — Mire elfogadták a tanácsokon, hogy az egységes településpolitikán van a hangsúly, még ha önállóan dolgoznak is. De mondanak a városban egy másik példát is az előbbiekre: Kapuváron a szövetkezeteket leszámítva az ipari üzemek nagyvállalatok gyáregységeiként működnek. A helybeliek abból indultak ki, szükségük van a központokra, meg kellett azonban értetni Szombathelyen, Győrben vagy innen Budapesten is, nem intézhetik el a kapcsolatot azzal, örüljenek Kapuváron, hogy egyáltalán ott vannak. — A jó légkör az üzemekben, megértő a gondokon változtatni akaró tevékenység a területpolitikában, ezt várják tőlünk — így Varga Erzsébet. — Ehhez nyíltság kell és újra mondom: őszinteség. Az, hogy az üzemek vezetői tudják — és nem általában, mindig, naprakészen, mit, miért kérünk. Ők is így tudnak érvelni a dolgozóknál. Az átszervezéskor vagy éppen a teljesítmény-követelmények növelése esetén, és így tovább. * 4 + Tavaly felfigyeltek Kapuváron a lakóknak arra a nem kis gondjára, hogy nem megfelelő a zöldség-gyümölcsellátás. Nyilván több oka volt, az egyik, hogy a városban nincs hagyománya a zöldségtermesztésnek. Az áfésztől nem kifogásokat vártak, nem is azt kapták ... Gyökeresen megváltozott az ellátás. A Kapuvári Áfész közvetlen a szabóipari szövetkezettől szerez be sportruhákat, olyanokat, amelyeket egyébként exportál. A Ciklámen üzeme kiforrott szervezési módszereit átadja az előbbi szabószövetkezetnek. A kapuvári öt háztáji szakcsoportban évente tizenötezer sertést nevelnek, a tápot a városban működő Lenin Szövetkezet adja hozzá. Kapuvár két termelőszövetkezete, négy ipari szövetkezete és az áfész közös klubot működtet, együttműködési bizottsága hallatlan nagy erőforrás a tagok boldogulásában. Ez az összefogás tette lehetővé, hogy Kapuváron rövidesen autószerviz építéséhez kezdhetnek. A hatvanhatmillió forintos beruházáshoz negvenegymilliót a szövetkezetek „szavaztak” meg. Az összefogás szép példájaként felépített kapuvári termálfürdő további fejlesztéséhez 3,5 milliót ugyancsak a szövetkezetek teremtenek elő fejlesztési alapjukból. — Kapuvár már nem falu, de még nem is egészen város — mondja a városi pártbizottság első titkára. — A munkássá válás nem könnyű folyamata most játszódik le az üzemekben. Voltak, vannak és lesznek is gondjaink. Másoknak bizonyosan apróságoknak tűnnének, nekünk, akik itt élünk, ezek fontosak. Mint ahogy eredményeink is számunkra oly különösen szépek. Benne foglaltatik közvetve és közvetlenül a város ezeregyszáz kommunistájának tevékenysége is. Ferenczi József 1982. május 1., szombat